„Nagyon büszke vagyok arra, hogy egy olyan film részese lehetek, ami gyönyörű és sokféle karaktert rak a középpontba, ezáltal emberek a világ minden tájáról reprezentálva érzik magukat!” – mondta Yvett Merino, az Oscar-díj nyertes Encanto című animációs film producere.

A siketnéma Troy Michael Kotsurt, a CODA legjobb férfi mellékszereplőjét integetéssel „tapsolták meg”. Ő pedig jelelve köszönte meg a díjat. 

A díjátadón több résztvevő is kék szalagot visel, amin  „a menekültekkel vagyok" felirat látható. Jamie Lee Curtis, Samuel L. Jackson, Jon Jodzsong és sokan mások is ilyen formában fejezi ki támogatásuk. 

A zeneszerző a legjobb eredeti filmzene kategóriában nyert Oscart, ám már egy arany szobor büszke tulajdonosa, amelyet még 1995-ben kapott Az oroszlánkirálynak köszönhetően. Hans Zimmer a Twitter-oldalán osztotta meg követőivel, hogyan szerzett róla tudomást, hogy ismét egy Oscarral lett gazdagabb. Mint írta, Amszterdamban van épp, ahol hajnali két óra van, a lánya szólt neki, hogy menjen a hotel bárjába, ahol egy mini Oscar-szobor fogadta.

A kutya karmai között ausztrál sztárjának ez a második Oscar-jelölése, és egy Golden Globe-díjat már őriz otthon. Az 1996-ban született fiatalember azok közé tartozik, akik gyermekfejjel kezdték a filmszakmát. Már 2009-ben ő játszhatta el a főszerepet alakító Vigo Mortensen fiát Az út című disztópiában.

Egy évvel később az Engedj be című romantikus horrorban kapott jelentős szerepet. Ezután a 2014-es Majmok bolygójában, majd a 2016-os X-Man – Apokalipszisben, 2018-ban az utolsó jégkorszak idején játszódó Alfában, 2019-ben az X-Men – Sötét főnixben játszott.

A dél-ausztrál, adelaidei srác beleszületett az előadó művészetbe, hiszen apukája színész és hivatásos pankrátor is volt. Nővére, Sianoa Smit-McPhee is játszik és énekel.

A biztató gyermekévek azonban szörnyű kamaszkorba torkollottak – 

Ennek ellenére sem hagyott fel filmszínészi álmaival. Már első filmszerepéért melyet a Romulus, az apám című ausztrál filmdrámában alakított, megkapta a legjobb fiatal színésznek járó AFI-díjat. Az úton és az Engedje be után is számos díjat vehetett át.

A kutya karmai közt velencei bemutatója után szinte minden kritikában kiemelték alakítását. Jane Campion westernfilméjében nyújtott teljesítménye egy Golden Globe-díjat már hozott neki a legjobb mellékszereplő kategóriában.

Volt olyan kritikus, aki azt mondta, a film rendezőjének, az idősebbik Coennek, Joel Davidnek sikerült elveszítenie azt a mindenkori aduászt, ami a Shakespeare-adaptációk mozgatórugója, az aktualitást és frissességet, ráadásul a mű által felvetett legnagyobb drámát is csak a felszínen kapargatja.

Bruno Delbonnel operatőri munkája viszont az Oscar-jelölésig vitte.

A világhírű Coen testvérek (Fargo, A nagy Lebowski, Nem vénnek való vidék) idősebbik tagja ezúttal önálló projektbe kezdett, hogy végre kilépjen öccse árnyékából. Hogy ez sikerült-e, döntse el a néző. 

Bruno Delbonnel francia operatőr, aki már dolgozott az Amélie és a Harry Potter filmeken is, a Macbeth tragédiájában különös képi technikát működtet, ami azonban nem szervesül a szereplők drámájával.

Snittjei a német expresszionizmus jellegzetességeiből ihletődnek, és bár némely jelenet kifejezetten látványosra sikerül, a sajátos technika alkalmazásának alapvető szerepe végül nem nyer létjogosultságot. A kontrasztos fény-árnyék hatások, átlós hegyesszög-formák és diszharmonikus kompozíciók a karakterek belső világának érzékeltetése helyett öncélú figyelemeltereléssé degradálódnak – írta róla egyik kritikusa egy hazai filmes portálon.

Hogy a mozi fekete-fehér lesz, nem is volt kérdés, vallotta a film készítéséről szóló kisfilmben, mondván, ezzel adott az absztrakció és az, hogy kevésbé kapcsolódunk a valósághoz, már eleve megvan egyfajta távolság. 

A rendező szerint ez a film nem konkrét helyszínen játszódik, hanem a szereplők elméjében, és ha ez a kiindulás, ehhez nagyon is passzol Delbonnel látványvilága.

Az Encanto nyerte a legjobb animációs film Oscar-díját. A film készítői Kolumbiának is megköszönték a díjat, amit három Disney-hercegnő – Lily James, Halle Bailey és Naomi Scott – adott át.

Sebastián Yatra az Encanto legszebb dalát adta elő a gálán. A Dos Oruguitas című dalt Lin-Manuel Miranda zeneszerző írta. A színpadi kép a film képi világát idézi. 

Paul Thomas Anderson 1970. június 26-án született Kaliforniában. Édesapja televíziós és rádiós kommentátorként dolgozott, és a kezdetektől támogatta fiát filmes szenvedélyében, ugyanis P. T. Anderson már gyerekkora óta rendezőnek készült.

Gimnazistaként kezdett rövidfilmeket forgatni, legjelentősebb amatőr filmje a The Dirk Diggler Story (1988), ami egy áldokumentumfilm Dirk Diggler nevű egykori pornósztárról. Beiratkozott a New York-i Egyetem filmképzésére, de két nap után rádöbbent, hogy inkább a gyakorlatban tanulná meg a szakmát, és produkciós asszisztensként kezdett dolgozni. Közben leforgatta második rövidfilmjét, a Cigarettes & Coffee-t (1993).

Majd lehetőséget kapott, hogy elkészítse első nagyjátékfilmjét, ez lett A szerencse zsoldosai (1966). A filmet a kritikusok szerették, de nem lett közönségkedvenc, ám arra elég volt, hogy végül finanszírozást kapjon a következő alkotásához. A Boogie Nights bizonyos értelemben első rövidfilmjének, a The Dirk Diggler Story-nak a remake-je volt, de Anderson elvetette a szatirikus megközelítést. A film egész vidáman tekintett vissza az 1970-es évekre, azokra az időkre, amikor a pornográfiát még  vetítették a mozikban, és a színészek elhitethették magukkal, hogy filmsztárok.

A Licorice Pizza szintén a hetvenes évekbe kalauzol minket, méghozzá olyan képi ábrázolással, hogy ha nem tudnánk, hogy friss filmről beszélünk, könnyen hihetnénk, hogy valóban a hetvenes években forgott.

P. T. Anderson a mostani három jelöléssel (legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb film, legjobb rendező) eddig tizenegyszer volt Oscar-várományos, talán most végre egy jelölést díjra is válthat.

A színészi kategóriákban két párost is jelöltek:

• Javier Bardem és Penélope Cruz 2010 óta házasok, és most mindketten sorba állnak legjobb férfi és női főszereplőként egy-egy aranyszoborért.
• Kirsten Dunst és Jesse Plemons a mellékszereplők kategóriájában jelöltek. A pár 2017 óta jegyben jár, és két közös gyermekük van.

A Dűne eddig a pillanatig tízből hat jelölést váltott szoborra, a köszönőbeszédek pedig rendszerint így kezdődnek:

Köszönöm Denis Villeneuve-nek!

Villeneuve rendezőként csodát művelt a Dűnével, őt az akadémia mégis „elfelejtette" jelölni a legjobb rendező kategóriában. Szerencsére a Dűne stábja nem felejtette el, hogy ki tartotta egyben a víziót.

A James Bond-filmek 60 éves történetét ünneplik egy filmösszeállítással. 

A legjobb színésznő kategóriában jelölt Kristen Stewart, aki a Spencer című filmben alakított hatalmasat Diana hercegnéként, már meg is érkezett az Oscarra. Az öltözékéből ítélve kicsit olyan érzésünk támad, mintha nem tudná, milyen rendezvényre érkezett. Ez a szerelés sokkal inkább lenne komfortos a Balaton-parton nyáron, mintsem az Oscar-gála vörös szőnyegén.

Javier Bardem spanyolként bújt egy kubai karakter bőrébe, ami sokaknál kiverte a biztosítékot, de szerencsére ez nem volt elég ok arra, hogy ne ismerjék el egy Oscar-jelöléssel Az élet Ricardóéknál című filmben látott játékát.

Javier Bardem egy olyan színészcsalád tagja, amely a spanyol filmművészet kezdete óta dolgozik filmekben. A spanyolországi Las Palmas de Gran Canarián született Pilar Bardem színésznő és José Carlos Encinas Doussinague üzletember gyermekeként. Anyai nagyszülei Rafael Bardem és Matilde Munoz Sampedro színészek voltak, nagybátyja pedig Juan Antonio Bardem forgatókönyvíró. Hatévesen szerepelt első játékfilmjében, az El picaro (1974) című filmben.

Tizenéves korában több tévésorozatban is szerepelt, rögbizett a spanyol válogatottban, és egy független színházi csoporttal járta az országot. Javier korai filmszerepe, a Jamón, Jamón (1992) azaz a Sonka, sonka című vígjátékban jelenlegi felesége, Penélope Cruz oldalán volt. Tudatosan próbálta elkerülni a későbbiekben a „jó pasi szerepeket", amitől filmről filmre szinte más külsővel és különböző karakterek bőrébe bújva láthattuk.

A Mielőtt leszáll az éj és a Biutiful című filmben nyújtott alakításáért Oscar-jelölést kapott, a Nem vénnek való vidék című filmért pedig hazavihette a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat.

A Dűne nyerte a legjobb vizuális effektusoknak járó díjat. Többszáz szakember dolgozott a produkción.

Andrew Garfield a Rent szerzője, Jonathan Larson szerepét öltötte magára, és lehengerlő színészi játékkal mutatta meg egy tehetséges fiatal küzdelmét, aki követi az álmait. Bár a fiatalon elhunyt Larsont sokan nem ismerték, az biztos, hogy Gafield alakítása azokkal is megkedveltette a karaktert, akik sosem hallottak korábban a zeneszerzőről.

Andrew Garfield Los Angelesben született, majd hároméves korában szüleivel és idősebb testvérével az Egyesült Királyságba költözött. Egy magániskolába, a City of London Freemen's Schoolba járt. Még az iskola alatt kezdett el színészkedni ifjúsági színházi produkciókban. Tizenkilenc évesen a Royal Central School of Speech and Drama iskolába tanult. Első profi szerepei a színpadon voltak, 2005-ben pedig az Egyesült Királyságban debütált a tévében a Sugar Rush című sorozatban (2005). A közösségi háló (2010) és a Ne engedj el! (2010) című filmek nemzetközi ismertséget hoztak számára. Ugyanebben az évben megkapta a Pókember-filmsorozat rebootjának, A csodálatos Pókembernek (2012) címszerepét. A folytatásban, A csodálatos Pókember 2-ben (2014) újra eljátszotta a szerepet.

A fegyvertelen katona című filmért jelölték a legjobb férfi Oscar-díjára, de pont abban az évben döntött úgy a filmakadémia, hogy már nem húzza tovább a felzúdult filmrajongók agyát, és Leonardo DiCaprionak ítélték a szobrot.

Az 1955-ös születésű művész generációja legsikeresebb karakterszínésze. A nyolcvanas évek második fele óta több, mint kétszáz filmes és televíziós szerepet játszhatott el. Teljesítményét díjak is jelzik. Van egy Oscar-szobra a Whiplash szadomaximalista dobtanár karakterének felépítéséért, szerepel trófeái között a Brit Akadémia Filmdíja és a Golden Globe is.

Képregényfilmek kihagyhatatlan szereplője, aki Sam Raimi Pókember trilógiájában, Az Igazság Ligájában, a Batgirlben épp olyan emblematikus mint a dohányipart leleplező Köszönjük, hogy dohányzik című filmben, vagy a Kaliforniai álom Billjeként.

A legsikeresebb tévésorozatok sem készülhettek el nélküle. Bölcs pszichiáter az NBC Esküdt ellenségek sorozatcsaládjában, félelmetes szélsőjobboldali börtöntöltelék az Oz-ban, rendőrfőnök a Főnök című szériában.

Azt hogy idáig eljutott részben annak köszönheti, hogy szülei a detroiti külvárosból az Ohio állambéli Worthingtonba költöztek, ahol már dráma foglalkozásokon is részt vett a sport és a kórusfoglalkozások mellett. A zene már akkor is fontos szerepet játszott az életében, főleg miután az apját kinevezték a Montanai Egyetem zenetanszékének igazgatói posztjára. Ő maga is ott szerzett diplomát. Ezt követően Seattle-ben bontogatta színészi szárnyait, majd egyenesen a Broadway-ig repült.

A kilencvenes évek első felében számos zenés darabban, sőt operában is szerepelt, de közben eljátszotta a Peter Pan kilencvenkettes adaptációjában Hook kapitányt is.

Mindeközben több tévé sorozatban is feltűnt, többnyire rendőrkaraktereket bíztak rá, majd jött Dr. Emil Skoda, a fékezhetetlen elméjű pszichiáter zsaru, és a többi bűnüldöző sorozat, melyek révén azóta a világ minden táján megismerik az utcán.

Az pedig, hogy szép glóbuszunk bármely kocsmájában megigyon egy sört anélkül, hogy autogramot kérnének tőle, a képregényfilmek óta gyakorlatilag reménytelen.

 A  kritikusok már akkor az év alakításának tartották a játékát, mielőtt megkapta érte első Oscar-díját.

Ettől függetlenül nem hagyta cserben a világ megmentőit sem. Részt vesz Igazság ligája végeláthatatlan kalandjaiban, sőt 2017-ben egy Spongya Bob cameót is vállalt.

Rengeteg animációs filmben, sőt a pókemberes videójátékokban is hallhatják a hangját, akik angolul élvezik a rajzfilmeket, vagy a játékokat.

Feleségével, a forgatókönyvíró Michelle Schumacherrel két gyermekkel gazdagították az emberiséget. Olivia lányuk két filmben is szerepelt már. Egy 2019-es westernben, a The only Good Indian című független filmben és 2017-es Nem vagyok itt című drámában, melyben édesapja játszotta a főszerepet. John nevű fia is a filmszínészeten töri a fejét

Venusról és Serenáról, a világbajnok teniszező Williams-nővérekről szól Reinaldo Marcus Green filmje, két tinédzser lányról, akiknek apja négy és fél évesen tartja első teniszedzésüket, úgy, hogy maga is akkor teniszezik először. Arról, hogy lehet-e sportolóvá, bajnokká válni nem hagyományos úton, alulról, pénz nélkül, magunkat vasakarattal, különösen apai vasakarattal felküzdve, különösen egy ilyen méregdrága, gyakorlóinak anyagi helyzetére erősen támaszkodó és épülő sport esetében.

De a Richard király a családról is szól, azon belül is főleg az apa-lány kapcsolatról, arról, hogy milyen az, amikor a lányok karrierjét az apa egyengeti, az apa találja ki és az apa nélkül nem is kezdődne el (Polgár papa tudna mit mesélni). Arról, amikor a szülő álma a gyerekben ölt testet és különösen arról, legyen szó sportról vagy bármiről, hogy ez milyen mértékig egészséges.

Mert nem mindegy. Az életrajziságon és a sport világának vasszigorán, illetve anomáliáin túl ez lenne a forgatókönyv tétje, ám a Richard király mégsem elsősorban családi vagy pszichés dráma, inkább egy ismert paneleket is tartalmazó amerikai karriertörténet.

A film forgatókönyvírója ezúttal nem esik egybe a rendezővel, az idáig nem túlságosan ismert, inkább rendezőasszisztensként jegyzett Zach Bayle, akinek története az outsider apa és az amerikai sportelit szkepticizmusát ütközteti erősen érzelmekre ható fordulatokkal, jelenetekkel.

Bayle forgatókönyve mindössze néhány évet ölel fel, a lányok tinédzserkorát, nem látjuk őket kisgyerekkorban a teniszpályára lépni, és a sportkarrier ívének felvázolása érdekében sok más egyébbel sem foglalkozik a film, a lányokat például sosem mondanak apjuknak ellent, egy ponton pedig a dráma kiindulópont sportfilmmé válik, ahol a film már egyre inkább a meccsekre, az eredményekre fókuszál. A Richard király életrajzi filmként a szokásos hollywoodi paneleket sorakoztatja fel, legnagyobb erőssége pedig az apát játszó Will Smith, akinek játékát mind a nagyközönség, mind a kritikusok egybehangzóan üdvözölték.

Tim White, a film producere elég nagy sújt tett Bayle vállára, mert nem elég, hogy korábban, még soha nem írt forgatókönyvet, White azt mondta neki az induláskor: ennek olyan forgatókönyvek kell lennie, amiről az egész város beszél. Nos, meglátjuk, sikerült-e.

Benedict Cumberbatch Londonban született és nőtt fel. Szülei, Wanda Ventham és Timothy Carlton mindketten színészek. Cumberbatch a Brambletye Schoolba és a Harrow Schoolba járt. A Harrow iskolában művészeti ösztöndíjat kapott, és nagyméretű olajvásznakat festett. Itt kezdett el színészkedni is. Miután befejezte az iskolát, kivett egy évet, hogy önkéntes angol tanárként dolgozzon egy tibeti kolostorban.

Visszatérve a Manchesteri Egyetemen tanult drámát. Színészi képzését a Londoni Zenei és Színművészeti Akadémián folytatta, ahol színész diplomát szerzett. Cumberbatch dolgozott színházban, televízióban, filmben és rádióban. Az áttörést 2004-ben érte el, amikor Stephen Hawkingot alakította a Hawking (2004) című tévéfilmben. 2010-ben Sherlock Holmes szerepében vált ismertté a Sherlock (2010) című brit televíziós sorozatban.

2011-ben két Oscar-díjra jelölt alkotásban, a Hadak útján (2011) és a Suszter, szabó, baka, kém (2011) mozifilmekben szerepelt. Ezt fejelte meg a 12 év rabszolgaság (2013) című Oscar-díjas drámával. 2014-ben Alan Turingot alakította a Kódjátszma (2014) című filmben, amiért Golden Globe-díjat és a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-jelölést kapta.

II. Erzsébet királynő a 2015-ben a Brit Birodalom érdemrendjének parancsnoki fokozatát adományozta a színésznek előadóművészetért és a jótékonyságért tett szolgálataiért.

Idén A kutya karmai közt című filmben nyújtott alakításáért jelölték.

Az est egyik házigazdája, Amy Schumer elkezdte felsorolni a gálán jelenlévő szerelmespárokat:

Itt van velünk Will Smith és Jada Smith, Javier Bardem és Penélope Cruz, Maggie Gyllenhaal és Jake Gyllenhaal...

Utóbbi két személy természetesen testvérek.

Amy Schumernek is feltűnt, hogy Leonardo DiCaprionak mindig fiatal barátnői vannak. Schumer szerint DiCaprio azért küzd ennyire a környezetvédelemért, hogy a bartánőinek jó jövőt biztosítson. 

A nem kissé idétlen című Licorice pizza a norvég Oscar-jelölthöz, A világ legrosszabb emberéhez hasonlóan a romantikus filmdráma kategóriában versenyez a legjobb eredeti forgatókönyvért, ezúttal amerikai moziként. Ahogyan az gyakran előfordul, filmjét három kategóriában jelölték, a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb eredeti forgatókönyv kombójában. Mivel rendezőként és forgatókönyvíróként is jegyzi a Sean Penn mellékszereplésével készült filmet, ha csak az egyiket elviszi, már ünnepelhet.

A BAFTA-díjas amerikai filmrendező-forgatókönyvíró-filmproducernek már van tapasztalata a romantikus filmvígjátékban, a 2002-ben készített Kótyagos szerelem is a műfaj határain belül mozgott. Anderson Cannes-ban, Berlinben és Velencében már elhozta a különböző, a legjobb rendezőnek járó díjakat, Oscart még sosem kapott, annak dacára, hogy eddig összesen 11-szer jelölték.

A Licorice pizza forgatókönyve az amerikai kertvárosba kalauzol minket, a 70-es évek retro világát hozza vissza egy szerelemmel fűszerezett felnövekedéstörténeten keresztül, két fiatalét, akik a felnőttkor kapujában találkoznak a mindannyiunkat érintő problémákkal. A film üzenete nagyjából annyi, amit már eddig is tudtunk: felnőni lehetetlen.

Rendhagyó módon az idei Oscarnak három házigazdája van, pontosabban három humorista, Amy Schumer, Wanda Sykes és Regina Hall, akik az eddig látottak szerint nem okoznak csalódást. Schumer az estét már azzal kezdte, hogy kijelentette, azért három nőt kértek fel a gála vezetésére, mert egy férfi műsorvezető többe került volna. Hahotázástól hangos a Dolby Színház.

Az Oscar-jelölt filmek közül talán a Leonardo DiCaprio főszereplésével készült Ne nézz fel! (Don't look up!) a legmegosztóbb alkotás, mind a nagyközönség, mind a kritikusok körében, ami persze cseppet se gátolja meg (sőt), hogy kasszasiker legyen.

s mint ilyen, különösen nagy szerepe van sikerében vagy épp sikertelenségében az eredeti forgatókönyvnek. Nemcsak a zöld téma, melyre politikák, pártok, filozófiák és államgépezetek épülnek, de a szatíra műfaj miatt is, hisz sok múlhat azon, mi hogyan van adagolva.

A Ne nézz fel! sztoriját röviden úgy lehet összefoglalni, hogy két csillagász próbálja figyelmeztetni az emberiséget egy közelgő üstökösről, amely el fogja pusztítani a földet. A világ ideológiailag megosztottá válik azok között, akik az üstökös teljes megsemmisítését követelik, azok között, akik elítélik az indokolatlan pánikkeltést, és azok között, akik tagadják, hogy az üstökös egyáltalán létezik.

A forgatókönyvet a középgenerációt képviselő rendező, Adam McKay amerikai film- és televíziórendező jegyzi, aki a 90-es években szkecccskomédia íróként kezdte pályafutását, és legtöbb moziját rendezőként és forgatókönyvíróként egyszerre jegyzi. Érdekesség, hogy

(Van akkora sztár.) McKay legjobb adaptált forgatókönyvért 2010-ben A nagy dobásért már vihetett haza aranyszobrocskát Charles Randolph társszerzővel közösen, most azonban, kedvező döntés esetén egyedül viszi el a trófeát. Jelölni már jelölték eredeti forgatókönyvért is a Dick Cheney életrajzi filmért, az Alelnökért, ekkor azonban nem nyert.

ANe nézz fel! forgatása eredetileg 2020 áprilisában kezdődött volna Massachusetts államában, de a világjárvány miatt novemberre halasztották, majd 2021 februárjáig húzódott. A megosztó kritikák dacára az Amerikai Filmintézet a 2021-es év tíz legjobb filmje közé választotta, és négy jelölést kapott a Golden Globe-díjra, köztük a legjobb filmmusical vagy vígjáték kategóriában.

Pontban hajnali két órakor kezdetét vette az Oscar-gála élő közvetítése, amelyen elsőként Beyoncé előadását láthattuk, aki a Richard király főcímdalát, a Be Alive-ot adta elő. A dal egyébként jelölt a legjobb eredeti dal kategóriában. Ha Beyoncé nyer, ez lesz az első Oscarja.

Kenneth Branagh ezúttal rendezőként jegyzi a filmet, az írországi drámát nosztalgikus szemüvegen keresztül bemutató szépséges történet személyes megközelítésű és hangvételű.

Erről a filmről is elismerően írtak a kritikusok, kiemelve érzékenységét és azt a megközelítésmódot, amellyel a főhős tízéves kisfiú szemüvegén keresztül láttatja a vallási, politikai harcok által kettéosztott Írországot azzal az egyébként igen működő krédóval, hogy a gyerekkor megszépít mindent.

A történet saját, nagyban személyes is és azt a Belfastot hozza közel, melyet kevésbé ismerünk, azt is egyéni módon, mégis pontosan kirajzolódik belőle a kor, a társadalmi dráma, mely nem elválasztható az egyénitől. Sőt, a film alapkonfliktusa is ez, költözzön vagy ne, hagyja el otthonát vagy ne az a család, amelyik a középpontjában áll, és bármi legyen is a döntés, az drámai lesz. Az orosz-ukrán háború és a kirobbanása következtében menekülő, otthonukat hátrahagyó milliók drámája különös olvasatot ad a filmnek.

A színészként is ismert, rendezőként Shakespeare-feldolgozásokat, többek közt a nagy sikerű, 1993-as Sok hűhó semmiért című mozit is jegyző Kenneth Branagh forgatókönyv adaptációban már nagymester, a Belfasttal azonban az eredeti forgatókönyv kategóriában jelölték. Többszörös Oscar-jelölt alkotó, de jelöléseit eddig még sosem tudta Oscar-díjra váltani. Talán most sikerül neki.