Akárcsak a legjobb látvány- és díszlettervezés, úgy a legjobb vizuális effektusok kategóriájában is kifejezetten szoros a verseny – mármint a második helyért, az aranyszobrot ugyanis szinte biztosan James Cameron filmjének, az Avatar: A víz útjának csapata viszi el idén, mely igazi nehézbombázó profikból állt össze. A filmen két Oscar-díjas művész, Richard Baneham és Joe Litteri is dolgozott, előbbi egyszer (Avatar), míg utóbbi négyszer (Avatar, King Kong, A Gyűrűk Ura: A két torony, A Gyűrűk Ura: A király visszatér) tudta szoborra váltani a jelölését. A film elképesztő látványvilágát továbbá Eric Saindonnak és Daniel Barrettnek köszönhetjük, akik szintén kaptak már jelölést, a ma esti győzelem lehet azonban számukra az első alkalom, amikor szoborral térhetnek haza.
Az idei gála egyik legtöbbet jelölt filmje, a Nyugaton a helyzet változatlan is feltűnik a kategóriában, minek vizuális effektusokért felelős csapata már sokkal szerényebb, Frank Petzoldnak, Markus Franknak, Viktor Müllernek, és Kamil Jafarnak ugyanis egyaránt ez az első Oscar-jelölése. Utóbbi kettő újoncnak azért semmiképp sem mondható, míg Müller a Szárnyas fejvadász 2049, a Becstelen brigantyk és a Wonder Woman című filmeken dolgozott, addig Jaffar a netflixes Snowpiercer: A túlélők viadalának vizuális effektusokért felelős csapatába tartozott korábban. Az Avatar: A víz útjához hasonlóan a Matt Reeves-féle Batmanen is meglehetősen nagy nevek dolgoztak; a csapatban ot volt Dan Lemmon (A dzsungel könyve, Majmok bolygója-filmek), Russel Earl (Bosszúállók: Végtelen háború, Bosszúállók: Végjáték), Anders Langlands (Mentőexpedíció, X-Men: Az eljövendő múlt napjai) és Dominic Tuohy (1917, Star Wars: Skywalker kora) is.
James Cameron filmje mellett nagy esélyes lehet még az idei gálán a Ryan Coogler rendezésében készülő Fekete Párduc 2 is, melyben szintén nem volt hiány lélegzetelállító vizuális effektusokból. A filmen Geoffrey Baumann (Fekete Párduc, Holnapután), Craig Hammack (Fekete Párduc, Mélytengeri pokol, Holnapolisz), R. Christopher White (King Kong, A hobbit: váratlan utazás) és Dan Sudick dolgoztak. Sudick egyébként kifejezetten jártas a Marvel-filmek világában, korábban ugyanis a Bosszúállók: Végtelen háború, a Bosszúállók: Végjáték, a Pókember: Nincs hazaút és az első Fekete Párduc filmekhez is felkérték, mint szakértőt. A jelöltek listáját a Top Gun: Maverick zárja, melyet a valaha volt legizgalmasabb akciófilmnek neveztünk az Indexen, ehhez pedig nagyban hozzájárultak a vizuális effektusok is. Ryan Tudhope (Ad Astra, Deadpool), Seth Hill (Star Track: Mindenen túl) és Bryon Litson (Watchman: Az őrzők) számára a film hozta meg életük első Oscar-jelölését, a Mavericken azonban az a Scott R. Fisher is dolgozott, aki korábban már kétszer elnyerhette az aranyszobrot a Tenet és a Csillagok között című filmek miatt.
Miután Jamie Lee Curtis megnyerte élete első Oscar-díját, Sofia Carson énekelt Diane Warren zongorakíséretével. Az Applause című dalt adták elő a Tell It Like a Woman című filmből.
A megható dal remek aláfestő zeneként funkcionált ahhoz, hogy Jamie Lee Curtis első Oscar-díja miatt záporozó örömkönnyeinket törölgessük.
Kiosztották a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat. Az idei győztes Jamie Lee Curtis lett a Minden, mindenhol, mindenkor című filmben nyújtott alakításáért. A színésznő szó szerint felrohant a színpadra. Ez lett az első Oscar-díja.
A kategória többi jelöltje:
A legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat a tavalyi nyertes mellékszereplők, Ariana DeBose, a West Side Story színésznője, illetve Troy Kotsur, a CODA című film színésze adta át Ke Huy Quan színésznek a Minden, mindenhol, mindenkor című filmért, amiben Waymond Wangot alakította.
Ariana DeBose abban a pillanatban sírta el magát, amint kimondta Ke Huy Quan nevét, de a színész is egyből sírásban tört ki a meghatottságtól, és azonnal idős édeasanyjának üzent.
A kategóriában jelöltek voltak még:
Brendan Gleeson – A sziget szelleme, mint Colm Doherty
Brian Tyree Henry – A kiút, mint James Aucoin
Judd Hirsch – A Fabelman család, mint Boris Schildkraut
Barry Keoghan – A sziget szelleme, mint Dominic Kearney
Úgy tűnik, hogy csodák mégiscsak léteznek, a Guillermo del Toro-féle netflixes Pinokkió lett ugyanis az év legjobb animációs filmje. A filmet Guillermo del Toro és Mark Gustafson rendezték, a főszereplők hangját pedig Gregory Mann (Pinokkió) és David Bradley (Geppetto) adták.
Guillermo del Toro a beszédében, elmondta itt az idő, hogy az animációs filmek egy új szintre lépjenek, ahogy köszönetet mondott többek között szüleinek, akik már nem lehetnek köztünk.
Jimmy Kimmel éppen most vezeti fel az estét, és már meg is osztotta az műsor egyik legcikibb sztoriját. Az első Oscar-díjára jelölt Rihanna kilenc hónapos kisfiát is elhozta az eseményre, a baba pedig – Kimmel szerint – már tele is rakta a pelusát. Utoljára akkor történt hasonló baleset, amikor néhány éve felcserélték a győztesek nevét tartalmazó borítékokat...
Elkezdődött a hivatalos díjátadó, Jimmy Kimmel pedig úgy köszöntötte a résztvevőket, mintha csak egy baráti társaság szülinapi buliján lennének. Külön kiemelte azokat a színészeket, akiket először jelöltek Oscar-díjra, majd belekezdett a poénkodásba, bár viccesnek nem igazán mondható a performansza.
Viszont egész hamar megragadta az alkalmat, hogy kicsit odapörköljön a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiának. Épp az Avatar: A víz útja című filmet emelte ki, majd kifejezte döbbenetét, hogy a több mint egy évtizede várt folytatás rendezőjét nem jelölték a legjobb rendezők kategóriájában.
Miért lehet ez, talán nőnemű?
– tette fel a kérdést Kimmel, utalva a tényre, hogy a legjobb rendezők között idén csak férfiak szerepelnek.
Kimmel mindemellett kissé odaszúrva utalt Will Smith tavalyi pofonosztására is, kijelentve: komoly szabályokat hoztak, így ha valaki erőszakoskodik a díjátadón, megkapja a legjobb színésznek járó aranyszobrot.
Elkezdődött a díjátadó, amelyet Jimmy Kimmel vezet. Kimmel ejtőernyőn ereszkedett be a színpadra, és máris őrjöng a közönség.
Az HBO ünnepelt sztárja, a The Last of Us sorozat főszereplője is belibbent a nem vörös szőnyegre, és pózolás közben úgy mosolyog, mint a TikTokon az elmúlt időszakban kifejezetten virálisnak számító mémen.
Ha bárkinek rossz napja van, elég csak arra ránézni. A mém Pedro Pascal és Nicolas Cage közös filmjéből, A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya című vígjátékból lett kiemelve.
Egészen széles skálán mozognak a legjobb film kategóriájának jelöltjei. A tíz esélyes közül biztosan mindenki megtalálja azt az alkotást, aminek drukkolni tud, hiszen kaptunk drámát, súlyos társadalmi kérdéseket boncolgató művet, olyan filmet, ahol ha nem szólalnak meg, akkor is a hatása alá kerít a látvány, zenés életrajzi produkciót, őrült párhuzamos univerzumos sztorit, sőt, még blockbustert is.
Az egyik legnagyobb esélyesnek A sziget szellemeit tartják. A történet egy tenyérnyi ír szigeten játszódó tanmese, ahol egy megromló barátságon keresztül Martin McDonagh az egész világ állapotát tárja elénk. A rendező visszanyúlt a gyökerekhez, és az In Bruges (Erőszakik) filmjének főszereplőivel (Colin Farrell, Brendan Gleeson), illetve egyéb remek színészi alakításokkal (Kerry Condon, Barry Keoghan) repíti el a nézőket a fekete humor tengerén a groteszk hajójával, hogy percenként sírjunk és nevessünk. Martin McDonagh legutóbbi filmje (a Három óriásplakát Ebbing határában) 7 Oscar-jelölésből kettőt díjra is váltott, A sziget szellemei kilenc jelölést kapott, kíváncsian várjuk, hogy mennyit fog ebből bezsebelni. Aki pedig még nem látta ezt a minden szempontból remek, bár nehezen emészthető mozit, a Disney+ március 12-től elérhetővé teszi a felületén, szóval ott, vagy még művészmozikban is megtekinthető.
A Tár egy fiktív karmesterről, a leszbikus Lydia Tárról szól, aki egyrészt világhírű zenész-karmester, másrészt a női Harvey Weinstein. A kritikusi és nézői körökben is megosztó film egyik legnagyobb erőssége, hogy Todd Field író-rendező a nő viselt dolgairól sejtetve mesél, nem mutatja meg minden bűnét, de érezteti, hogy viselkedése és módszerei hibásak. Viszont a #metoo botrány kirobbanása óta erősödő jelenség, azaz a cancel culture kérdését is felveti, és egészen pontosan ennyit tesz. Bemutat egy szakmájában zsenit, akit vélt és valós bűnök miatt szinte kitaszítanak a társadalomból, és a nézőkre hagyja, hogy ennek jogosságáról a stáblista után elmélkedjünk. Többek között ezért jó film a Tár, mert egy mai és valós problémát jár körül, amiről társadalmunk felelőssége még rengeteget beszélni.
A Minden, mindenhol, mindenkor című filmet nem sokkal a tavalyi Oscar-gála után mutatták be. Emlékszem, azonnal megnéztem, pedig semmit sem tudtam róla, és mozi előtt a trailert sem láttam, ám amit feljött a stáblista, biztos voltam benne, hogy egy év múlva ez lesz az az alkotás, ami több kategóriában is tarolhat Filmakadémia gáláján. Hogy végül mennyi díjat visz haza, még nem tudni, de a Minden, mindenhol, mindenkor tizenegy jelölést kapott, ami már önmagában arról árulkodik, hogy valami különleges, és egyben filmtörténetileg maradandó alkotás született. Dan Kwan és Daniel Scheinert filmje valóban zseniális lett, egy műfaj-orgia, ami még a mai TikTok-generáció figyelmét is képes lekötni pörgős és színes stílusával. A film humora, története és formanyelve egészen abszurd, ezért nem is tetszhet mindenkinek, de megéri adni neki egy esélyt, mert minden máz alatt igazából egy családi drámát láthatunk.
A Fabelman család című filmben Steven Spielberg saját fiatalkorát, szülei válását és édesanyja ellentmondásos alakját dolgozza fel. Miután a film a legjobb rendezés és a legjobb filmdráma kategóriában is elnyerte a Golden Globe-díjat, több kategóriában is esélyesnek tartják az Oscarra, ahol hét jelölést is felmutathat. A Fabelman családban az apa (Paul Dano) egy mérnök, az édesanya (Michelle Williams) egy zongorista, akárcsak Spielberg életében. A történet úgy indul, hogy gyermekük, Sammy (Mateo Zoryan, Gabriel LaBelle), miután életében először elmegy moziba, azonnal beleszeret a filmek világába, és hivatásának választja a filmlszítést. Egy családi drámát kapunk, ami a rendező saját traumafeldolgozásán kívül a mozgókép iránti szeretetről is szól.
A szomorúság háromszöge a gazdag, kiváltságos rétegekről szól. Ruben Östlund legújabb filmjét Cannes-ban Arany Pálma-díjjal jutalmazták, az Oscaron pedig három kategóriában is jelölték, bár mindhárom kategóriában (legjobb film, legjobb forgatókönyv, legjobb rendezés) mást tartanak igazán esélyesnek. Talán ezért is húzták meg azt a merész lépést az alkotók, hogy Oscar-kampányba kezdtek, ugyanis a film amerikai forgalmazója, a NEON Twitteren megosztott egy plakátot, amin az Akadémia tagjainak üzentek: Gazdag, kiváltságos emberek, ez a film rólatok szól - olvasható a plakáton, amelyet a következő szöveggel osztottak meg: Kapzsisággal, közönségességgel és egyenlőtlenséggel teli film. Persze, hogy jelölték. Kíváncsian várjuk, hogy A szomorúság háromszöge célt ér-e a provokációval, vagy sem.
Valószínűleg kevesen jelentkeznének önszántukból háborúba harcolni, ha a propaganda szövegek helyett a valósággal kampányolnának. A Nyugaton a helyzet változatlan című filmet nézve érdemes kontrasztba állítani az amerikai sportok illetve filmek között lejátszott patrióta reklámokat, ahol bársonyos dallamú zenével és könnyfakasztóan hazafias szlogenekkel próbálják a tévé előtt üldögélő polgárokat a hadseregbe csábítani. A Nyugaton a helyzet változatlan című filmet megnézve viszont mindenki ülve marad, no nem csak azért, mert annyira nem nagy móka a háború, hanem mert olyan hatása van a filmnek ,ami még a stáblista után is kísérti az embert. A Netflixen is megtekinthető Edward Berger által rendezett német film a legjobb nemzetközi film kategóriában is versenyez.
Tizenhárom évet váratott magára James Cameron legújabb rendezésére, az Avatar: A víz útja, de nagyon úgy tűnik, hogy megérte a pár évente belengetett folytatást tényleg elkészíteni. Az egy dolog, hogy a világ harmadik legjövedelmezőbb filmje lett, amivel a szintén beígért folytatásoknak is megágyazott, Magyarországon több rekordot is megdöntött, például a nézőszám átlépte az egymilliót, illetve az itthoni jegybevétel meghaladja a kétmilliárd forintot, még az Oscaron is jelölték a legjobb film kategóiában. Ez is azt bizonyítja, hogy az Oscaron nem csak a füstös, elvont drámáknak, hanem a agas színvonalon kivitelezett blockbustereknek is van helye.
2022 a királyok éve volt. Itthon legalábbis két királynak hódoltunk; a Zámbó Jimmy életéről szóló sorozat mellett a nemzetközi király is reflektorfényt kapott. Azt előre sejteni lehetett, hogy Baz Luhrmann, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint A nagy Gatsby, a Moulin Rouge és a Rómeó + Júlia nem hétköznapi módon fogja megközelíteni Elvis életét, és ez így is lett. A filmet kritikusi és nézői körökben is vagy nagyon szerették, vagy nagyon nem, eléggé megoszlottak a vélemények róla, ám végül mégis itt van a legjobb filmek jelöltjei között, ami arról árulkodik, hogy inkább pozitív irányba húz a mérleg nyelve. Az Elvis amellett, hogy becsempészte a cirkuszi frizura és ruha stílust megalapozó világhírű popsztárt a most élő fiatalok ismeretébe, azt is remekül megmutatta, milyen, amikor a zenei menedzserek nem segítik, hanem kihasználják sztárjaikat.
Az Interjú a vámpírral film óta tudjuk, hogy Tom Cruise nem öregszik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az 1986-ban megjelent első Top Gun-filmben, ahol a színész mindössze 23 éves volt, szinte ugyanúgy néz ki, és hasonló energiákból dolgozik, mint hatvanhoz közelítve a film második részében. A Top Gun: Maverick műfaját tekintve is kiemelkedő film lett, és külön öröm, hogy bár épített a nosztalgiára, méghozzá nem is kicsit, mégis képes volt újra fogalmazni magát és kitalálni valami més mondanivalót és sztorit, amivel nagyon sok régi rajongónak dobogtatta meg a szívét, illetve annál is több új nézőt hozott, tehát teljesen jogosan kapott helyet a legjobb tíz film között.
Sarah Polley rendezte Miriam Toews írónő Women Talking című regényének azonos nevű filmadaptációját. Nagy dolog, hogy a Women Talking szerepel a tíz legjobb film között, bár valószínűleg nem fogja megkapni az arany szobrocskát, mert messze nem egy tökéletesen megírt és kivitelezett filmről van szó, de témája és mondanivalója annál fontosabb. Megmutatja, hogy mit érhetnek el a nők egy férfiak által uralt közösségben, ha bátrak, mernek beszélni és összefognak. A történet egy keresztény kolónia másfél napját mutatja be, ahol az ott élő nők feleszmélnek, és rádöbbennek arra, hogy évek óta bántalmazás áldozatai, innen pedig egy kérdés marad; megszoknak vagy megszöknek? Miközben saját életükért épp készülnek felelősséget vállalni, rengeteg filozofikus, vallási és morális kérdés kerül a felszínre.
A legjobb animációs rövidfilm kategória jelöltjeit végignézve igen színes palettával találjuk szemben magunkat. Némelyik alkotás a mesevilág eszközeivel operálva igyekszik felhívni a figyelmet a különböző társadalmi problémákra. A The Boy, the Mole, the Fox, and the Horse című könyvön alapuló brit-amerikai film egy kisfiú történetét dolgozza fel, aki új otthon után kutat, ám az útját különböző állatok keresztezik. Az Oscar-jelölést a kötet szerzője, Charlie Mackesy és az alkotás producere, Matthew Freud kapták, ami mindkettejüknek az első. Freud kapcsán érdekesség, hogy a volt neje, Caroline Hutton Diana hercegné bátyjához ment feleségül.
A kanadai animátorpáros, Wendy Tilby és Amanda Forbis által készített The Flying Sailor már egy valós eseményhez nyúlt. Az 1917-es halifaxi robbanás ihlette produkció ugyanis egy matróz halálközeli élményén keresztül igyekszik bemutatni az élet múlandóságát. Tilby és Forbis harmadjára kapnak lehetőséget arra, hogy aranyszoborral térjenek haza. Első két jelölésüket a Wild Life és a When the Day Breaks rövidfilmekért kapták.
Az apa-fia kapcsolatot és önmagában a családi szeretet témakörét boncolgató Ice Merchants kapcsán a rendező-forgatókönyvíró Joao Gonzalez, illetve a film producere, Bruno Caetano szerepel a jelöltek listáján, egyikük sem nyert még Oscart. Míg a Notes to Boys: And Other Things I Shouldn't Share in Public képregény mentén készült My Year of Dicks már egy sokkal bohókásabb alkotásnak tűnik, mivel egy tinilány mindennapjait mutatja be, aki azt a fiút keresi, akivel elvesztheti a szüzességét. A filmet rendező Sara Gunnarsdóttirnak és a képregény megalkotójának, Pamela Ribonnak egyaránt ez az első jelölése.
Komoly társadalmi problémát igyekszik feszegetni a kategória utolsó jelöltje, az animátor Lachlan Pendragon által rendezett és írt An Ostrich Told Me the World Is Fake and I Think I Believe It című produkció is, amelyben azt kísérhetjük végig, amint egy irodai dolgozó ráébred arra, a világ nem valódi – és erre egy strucc figyelmezteti. Ha a rövidfilm nevét mondják ki győztesnek a gálán, Pendragon első jelölését díjra is tudja váltani.
Sokak szerint a legjobb színésznő kategóriában igazából csak két jelölt között dől majd el, hogy ki viheti haza az aranyszobrot. Cate Blanchett a Tár című filmben nyújtott alakításáért, vagy Michelle Yeoh a Minden, mindenhol, mindenkor című filmért? Blanchett, aki lenyűgözően játszotta Lydia Tár karakterét sokak szerint esélyesebb, viszont ő harmadjára vihetné haza a kitüntetést, Yeoh pedig először, illetve utóbbi mellett szól sokak szerint az az érv is, miszerint 20 éve nem kapta meg nem fehér bőrű színésznő a kategória aranyszobrát.
Mandy Walker március 5-én történelmet írt az Elvis című filmmel, mivel ő lett az első női operatőr, aki elnyerte a tekintélyes Feature-díjat az ASC Awardson, most pedig arra készül, hogy arany szoborral távozik a 95. Oscar-gáláról is. Nem lesz azonban egyszerű dolga, ugyanis legnagyobb riválisa a brit James Friend lehet, aki a Nyugaton a helyzet változatlan című filmben végzett munkájáért BAFTA-díjat nyert, és az akadémia elismerését is bezsebelné.
Az Elvis című filmben Mandy Walker Presley életéről alkotott káprázatos képét párosította azzal a vizuális izgalommal, amikor egy zenei legenda túl közel kerül a naphoz. A részben egy Alexa 65 mm-es kamera használatával és egy sor különböző objektívvel forgatott film tökéletesen örökítette meg Elvis Presley pályafutását és kulturális hatását, amelynek köszönhetően a szakember jó eséllyel pályázik a kategória Oscar szobrocskájára is.
Edward Berger elismert német háborúellenes drámáját, a Nyugaton a helyzet változatlan című filmjét úgy forgatta James Friend operatőr, mint egy magával ragadó horrorfilmet, nagylátószögű kamerák és szezonális színpaletta felhasználásával. A szakember testközelből mutatta meg a háború nyers, kegyetlen valóságát, amellyel akár az első Oscar-díját is elnyerheti.
A legendás Roger Deakins, az 1917 és A szárnyas fejvadász 2049 Oscar-díjasa a 16. jelölését szerezte meg A Fény birodalma című alkotással, mégis kis esély van arra, hogy a tengerparti környezet – amely elképesztően ábrázolta a maga zord valóságában a gyönyörű égboltot és a szürke tengert –, újabb Oscart ér majd az operatőrnek.
Florian Hoffmeister, aki elnyerte a lengyel Camerimage Nemzetközi Filmfesztivál fődíját forgatta Todd Field legjobb filmre jelölt alkotását, a kompromisszumokat nem ismerő Lydia Tár zeneszerző-karmester életét bemutató Tár című filmet. A címszereplő életét bemutató alkotás lebilincselően ábrázolja a szubjektivitás és a valóság közötti táncot, amely kis eséllyel, de akár Oscar-díjat is érhet idén Hoffmeisternek.
Darius Khondji a Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikája című filmjével az első Oscar-jelölését szerezte meg, amely elképesztő elismerés lenne az operatőr számára, bár győzelmére valójában sok esély nincsen. Khondji, mostani riválisa, Hoffmeister mögött a Camerimage második helyezettje, és a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetsége díjának nyertese volt.
Brendan Gleeson első filmszerepét 34 évesen kapta a Dear Sarah (1989) című filmben. Meneláoszt formálta meg a görög mitológiából merítő Trója (2003) kalandfilmben, majd Samuel L. Jackson és Juliette Binoche mellett főszerepet játszott Az én hazámban (2004). Fontos alakításai közé tartozik Alastor Mood megformálása a Harry Potter-filmekben (Harry Potter és a tűz serlege, Harry Potter és a Főnix rendje). Az ír rajongók abban reménykednek, hogy Brendan Gleeson kapja a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat a 2023-as Oscar-gálán.
A kiút forgatása közben Jennifer Lawrence egy befejezett jelenet után azt mondta Brian Tyree Henrynek: „Oscarra fognak jelölni”, majd egyszerűen elment. Henry akkor meglepődött ezen a kijelentésen, de Lawrence-nek igaza volt.
„Könyörtelenül emlékeztetett arra, hogy ez lehetséges. És nagyon hálás vagyok neki” – mondta Henry az Associated Pressnek. Henry a filmben egy gyászoló szerelőt alakít, szemben Lawrence katonájával, aki egy traumás agysérülésből lábadozik. A karaktere egy autóbaleset traumájával küszködik, amelyben unokaöccse meghalt.
Legutóbb 42 évvel ezelőtt jelölték Oscar-díja Judd Hirscht Az átlagemberekben nyújtott alakításáért, most A Fabelman családért érdemelte ki a jelölést. A legnagyobb különbség, hogy az első jelölésnél Hirsch nem akart nyerni Timothy Huttonnal szemben, aki győzdelmeskedett.
„Ezúttal más a helyzet” – mondta. Az excentrikus Boris bácsi szerepében egy bizonyos ponton rájött, hogy nem egy karaktert, hanem inkább egy emléket alakít Steven Spielberg filmjében.
Noha a 30 éves Barry Keoghan bekerülése a legjobb férfi mellékszereplő kategóriába váratlan volt – különösen olyan nagy nevek mellett, mint Judd Hirsch és Brendan Gleeson –, azoknak viszont nem volt meglepetés, akik szeretik A sziget szellemei című filmet. Keoghan számos új rajongója között Gary Lineker is ott van, aki a közösségi médiában arról posztolt, hogy „generációja egyik legjobb színészeként tartja számon”.
Ke Huy Quan hajlamos elérzékenyülni, amikor a sorsa alakulásán gondolkodik. Amióta a Minden, mindenhol, mindenkor idén megjelent a mozikban, az 51 éves Quan – aki egész élete alatt az Indiana Jones és a végzet temploma című film gyereksztárja maradt –, azt mondta: „Minden nap meghatódok, hiszen hosszú évek óta vártam egy olyan filmre, amiben az embereknek megmutathatom, hogy mire vagyok képes. Ez a film sokkal többet adott nekem, mint amit valaha kérhettem volna”.
A Nyugaton a helyzet változatlant egészen pontosan kilenc kategóriában jelölték a 95. Oscar-gálán, melyek közé a legjobb látványtervezés és díszlet befért. Előbbiért Christian M. Goldbeck, míg utóbbiért Ernestine Hipper felelt, aki többek között a Tár című film díszletén is dolgozott, melyet ugyancsak több kategóriában is jelölték az idei gálán. A kategóriából természetesen James Cameron nagy visszatérője, az Avatar: A víz útja sem maradhatott ki, mely lenyűgöző látványvilágával azonnal levette a nézőközönséget és a kritikusokat is a lábáról. Mindezt Dylan Cole-nak és Ben Procternek köszönhetjük, akik már a legelső filmen is dolgoztak, valamint Vanessa Cole-nak, aki újoncként csatlakozott a franchise-hoz.
Jelölést érdemelt még Damien Chazelle filmje is, a Babylon, minek látványáért Florencia Martin felelt, aki többek között a szintén jelölt Szöszin is dolgozott. A díszletet Anthony Carline készítette, aki korábban A Vasember és az Amerika kapitány: Az első bosszúálló filmek díszletéért is felelt, a filmakadémiától korábban azonban még egyikőjük sem kapott jelölést. Ezzel ellentétben az Elvis című film igazi nagyágyúkkal erősített, már ami a kategória mestereit illeti. A látványt az a Catherine Martin tervezte, akit korábban már négyszer is szoborra tudta váltani jelölését – ezeket A nagy Gatsby és a Moulin Rouge! című filmek látvány és jelmeztervezéséért kapta. Az ő munkáját egészítette ki Karen Murphy, akinek ez az első Oscar-jelölése, a díszletért felelős Bev Dunn azonban már rendelkezik szoborral, melyet Catherine Martinnal A nagy Gatsby-ben végzett közös munkájáért kapott.
Hasonló veteránok dolgoztak A Fabelman családon is, hiszen a látványt a kétszeres Oscar-díjas Rick Carter (Lincoln, Avatar), míg a díszletet a szintén Oscar-díjas Karen O'Hara (Alice csodaországban) készítették. A verseny tehát rendkívül szoros, mindegyik művész munkája kiemelkedőnek számít, az est folyamán azonban csak az egyik film látvány- és díszlettervezői térhetnek haza szoborral – hogy ezek kik lesznek, az hamarosan kiderül.
A legjobb smink és haj kategória idei szinte összes versenyzője újoncnak számít az Oscar-gálán. A kilenc díjra esélyes Nyugaton a helyzet változatlan jelöltjei, Heike Merker és Linda Eisenhamerová sminkesek is először kerülhetnek az aranyszobor közelébe. Előbbi a Felhőatlasz és A Grand Budapest Hotel filmeken dolgozott korábban, míg utóbbi a Pókember: Idegenben és A tolvajok hadserege produkciók stábjához tartozott. A Batmanben látható sminkeket megvalósító jelöltek egy része már a tapasztaltabb oscarozók közé tartozik. Naomi Donne az 1917 és a Szörnyella filmekért már kapott Oscar-jelölést, ahogy az Amerikába jöttem 2. sminkese, Mike Marino is. Egyedül Mike Fontaine az, aki elsőként kap lehetőséget a trófeát megnyerésére.
A Fekete Párduc 2. sminkese, Joel Harlow szinte hazajár az Oscar-gálára, mivel mindamellett, hogy a 2009-es Star Trekkel már bezsebelt egy aranyszobrot, két másik jelölése is volt (A magányos lovas, Star Trek: Mindenen túl). Sőt, több olyan filmen is dolgozott, amelyben Johnny Depp szerepelt, köztük A Karib-tenger kalózai: Holtak kincse és A rumnapló produkciókon. Míg a Fekete Párduc 2. fodrásza, Camille Friend – akit nevezhetünk sztárfodrásznak is, mivel számtalan hírességgel dolgozott eddig együtt – elsőként kapott Oscar-jelölését, holott olyan alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Dreamgirls, a Tenet, az Aljas nyolcas és A karate kölyök. Az Elvis Presley életén alapuló Elvis című film egyik jelöltje, Mark Coulier sminkes már annál többeknek lehet ismerős, mivel a Harry Potter összes részén dolgozott. Bár Oscar-díjat ezen alkotásokkal nem érdemelt ki, a Vaslady és A Grand Budapest Hotel filmekért egy-egy aranyszoborral díjazták. A szintén Elvisen dolgozó Jason Baird maszkmester az első Oscar-jelöltek közé tartozik – ő már egy BAFTA-díjat bezsebelt a filmért –, míg az olasz származású sminkes, Aldo Signoretti háromszor kaphatott volna már aranyszobrot az Il divo, a Moulin Rouge! és az Apocalypto produkciókért.
Brendan Fraser visszatérő filmje, A bálna sokat köszönhet a stáb smink- és hajrészlegének, mivel a színész külalakját teljesen el kellett változtatni a szerep kedvéért. Az alkotás jelöltjei ugyanakkor Adrien Morot leszámítva még Oscar-szűznek mondhatóak. A sminkes Morot a Barney és a nőkért 2010-ben már elnyert egy Oscar-díjat, viszont jelölttársai, Judy Chin sminkes és Anne Marie Bradley fodrász eddig még jelölést sem kaptak. Előbbi a West Side Story, a Kisasszonyok és a Pénzes cápa filmeken dolgozott, míg utóbbi nem túl ismert produkciókhoz adta a nevét.
A 95. Oscar-gálán a legjobb vágásért járó díj kategóriája is komoly izgalmakat tartogathat. Paul Rogers vágó számára a Minden, mindenhol, mindenkor című film hozhatja meg az első várva várt Oscar-díjat. A bombasztikusan lendületes kameramozgást és esetenként merész esztétikai döntéseket Rogers ügyesen kombinálta a történet cselekményével, amelynek köszönhetően a kategória egyik legesélyesebb jelöltjének tartják a szakértők, azonban igazán erős mezőnyben kell bizonyítania.
A Top Gun: Maverick filmen dolgozó vágó, Eddie Hamilton is igazán kitett magáért, több mint 813 órányi légi felvételt állított össze és vágott meg, amellyel a mozinézőket egyenesen a haditengerészet vadászgépeinek pilótafülkéibe helyezte, így erős vetélytársa lehet Rogers-nek a kategória győztese címért folytatott küzdelemben.
A vígjáték és a dráma egyensúlyozása jelentette a legnagyobb kihívást az Oscar-díjas Mikkel E.G. Nielsen számára A sziget szellemei című film vágásakor, az újabb aranyszoborért sorban álló vágó ugyanis egy megindító szakítástörténetet készített, amely sokkal több kérdést vet fel, mintsem választ kínál. De elég lesz-e ez az újabb Oscarhoz?
Baz Luhrmann Elvis című alkotását Austin Butler főszereplésével imádja Hollywood, a film ennek köszönhetően pedig meglehetősen sikeres lehet az idei Oscaron is. Győzelemnek akár a vágók között is örülhet az alkotás, ugyanis Matt Villa és Jonathan Redmond vágók kreatív módszereket találtak arra, hogy Elvis életét a történetmesélés hagyományos megjelenítése mellett igazi akciófilmeket meghazudtoló lendületben láthassuk.
A győzelemért ringbe száll Monika Willi is a Tár című filmmel, amely Lydia Tár karmester-zeneszerző nyilvános és privát világát tárja fel, tele feszültséggel és szorongással, amely a kritikusok szerint egy hideg, számító tánc a szubjektivitás és a valóság között, Gustav Mahler muzikalitása köré tekerve.
A szakértők szerint a legjobb férfi főszereplő kategória két legnagyobb esélyese Austin Butler és Brendan Fraser. Bulter elnyerte a Golden Globe-díjat az Elvisben nyújtott alakításáért. Azonban a Critics' Choice Awards a legjobb színésznek Frasert ítélte A bálna című filmben nyújtott alakításáért. Fraser nagy visszatérőnek számít, aki az 1999-ben megjelent A múmia Rick O'Connelljeként vált ismerté. A bálnában egy 270 kg-ot nyomó, a feleségét gyászoló tanárt játszott, aki bánatában lassan halálra eszi magát. Bár Fraser egészségügyi gondjai miatt korábban amúgy is meghízott, ezen alakításánál kapóra jöttek a felszedett kilók – ahogy a maszkmesterek és sminkesek is kitettek magukért, hogy még több súlyt pakoljanak rá.
Ugyan az Elvis címszerepét eljátszó Butler élete egyik legjobb élményének nevezte, hogy a világ valaha volt egyik legnépszerűbb előadóját alakíthatta, a forgatás a kellemes emlékek mellett nem volt fenékig tejfel, ugyanis elmondása szerint annyira megbetegedett az utolsó napokban, hogy a sürgősségin kötött ki – írta meg korábban az Index
A forgatás alatt nem voltam beteg, de azon a napon, amikor befejeztem, a sürgősségi osztályon kötöttem ki. A szervezetem éppen azután kezdett teljesen leállni, hogy befejeztük az Elvist.
– mondta Butler, hozzátéve, egy hétig az ágyból sem tudott felkelni, a kórházi ellátást követően hosszú időbe telt, mire újra munkaképessé vált.
A szintén a legjobb férfi főszereplő kategóriában esélyes Colin Farrellt sokáig alábecsülték, de most karrierje legjobb kritikáit kapta A sziget szellemei című alkotásban való szereplésért. Mint az korábban megírtuk, ritka az olyan film, amire azt mondhatjuk, hogy minden egyes színész tökéletes benne, de ez a produkció tényleg ebbe a kategóriába tartozik. A szereplőgárdából pedig mindenki brillírozik.
Amikor Paul Mescal beleegyezett, hogy játszik a Volt egyszer egy nyárban, egyáltalán nem gondolt arra, hogy az alakításáért majd díjat nyerhet. Így aztán, amikor megtudta, hogy az idei Oscar-díjátadón a legjobb férfi színész jelöltjei között van, az ABC Audio-nak azt mondta, teljesen ledöbbent, hozzátéve: az édesanyja mindig hitt ebben.
A kategória másik jelöltje, Bill Nighy által fémjelzett Living világpremierje a 2022-es Sundance Filmfesztiválon volt. A film pozitív kritikákat kapott, a színész alakítása külön elismerést kapott, a 95. Oscar-díjátadón pedig a legjobb színész mellett a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában is jelölték.
A legjobb színésznőnek járó díjért az előzetes várakozások szerint ketten állnak igazán versenyben. Vajon közülük viszi haza valaki az Oscar-díjat, vagy meglepetés-nyertest avatunk az este végére?
Cate Blanchett színész kaméleon, nincs olyan szerep, amit ne tudja eljátszani, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy már most hihetetlen karakter-palettát tud felmutatni, amit legutóbb a Tár című film főszerepével egészített ki. Lydia Tár fiktív karakter, aki ünnepelt sztárból lesz a világ háta mögötti hobbyművész, miután napvilágot látnak szexuális és hatalommal való visszaélései. Blanchett minden sejtje azonosult a kíánt karakterhez, játéka az egész film alatt katartikus. A vele született tehetségen kívül olyan könnyedség árad játékából, ami rengeteg munkáról árulkodik. Egyszer valakitől azt hallottam, hogy járó színészként akkor lehet hitelesen mozgássérültet alakítani, hogyha a kerekesszékben ülve minden izmát folyamatosan feszíti a játékidő alatt, ugyanis csak ebben az esetben tűnik úgy, mintha lábai magatehetetlenül léteznének alatta. Blanchett játéka ugyanezt a könnyedséget mutatta, ami hasonlóan megfeszített munkáról árulkodik.
Cate Blanchett mellett Michelle Yeoh a legesélyesebb a női főszereplőnek járó Oscar-díjra. Az amerikai filmszínészek céhének díjkiosztóján, a Screen Actors Guild Awards-on például ő nyerte meg a legjobb színésznőnek járó díjat, ami azért is nagy szó, mert ezzel ő az első ázsiai, aki ebben a kategóriában győztes lett a rangos rendezvényen. Az Oscar-gálán utoljára húsz évvel ezelőtt vehette át nem fehér bőrű színésznő ugyanebben a kategóriában az aranyszobrot (Halle Berry nyert 2002-ben), így sokan ezért is számítanak Michelle Yeoh győzelmére, de egy ideális világban nem ennek kéne szempontnak lennie a díj odaítélésének. Michelle Yeoh remekül játszott a filmben, rengeteg arcát tudta megmutatni, és harcművészeti múltja is jelentős hangsúlyt kapott alakításában.
Michelle Williams Steven Spielberg saját életét feldolgozó A Fabelman család című filmben alakítja Mitzit, a rendező édesanyjából írt karaktert. Játéka összetett, izgalmas nőalakot tár a nézők elé. Egyszerre látunk egy édesanyát, aki próbálja támogatni gyermekét, egy háziasszonyt, aki szeretne megfelelni saját szerepének, egy feleséget, aki küzd azzal, hogy saját boldogságát összehangolja férje szükségleteivel, majd egy nőt, aki végül saját magát választja. Williams mindezt néha a gyermek Spielberg, néha a jelenkori rendező, az édesanyja alakján nosztalgiázó, máskor pedig a filmes szakember lencséjén keresztül mutatja meg. A Golden Globe és Emmy-díjas amerikai színésznőt nem először jelölték Oscarra, de eddig még nem sikerült megkapnia az aranyszobrot.
Andrea Riseborough 2023-as Oscar-jelölése heves vitákat váltott ki, mivel a film rendezője, Michael Morris és felesége, a szintén színész Mary McCormack olyan kampányt indított, ami állítólag megsértette a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia szabályait. Az akadémia vizsgálatot indított, és azt mondták, hogy szükség van a mostani szabályozások felülvizsgálatára és pontosítására, ám az esetleges módosításokat csak az idei Oscar-gála után jelentik be. A mindössze 27 ezer dollár (csaknem tíz millió forint) bevételt hozó független film főszereplőjének jelölése azért lepte meg a szakmát, mert ilyen alacsony költségvetésű rétegfilm szereplőit nem szokták díjazni, és sokak szerint azzal, hogy Andrea Riseborough jelölték, fekete színésznők estek ki a jelöltek közül. Viszont Riseborough jelölése mellett olyan sztárok lobbiztak, mint Gwyneth Paltrow, Courteney Cox, Jennifer Aniston, Edward Norton, és a szintén jelölt Cate Blanchett. A zsűri végül elismerte, hogy Riseborough jelölése a To Leslie című filmért teljesen jogos. Így – amennyiben ő nyer – az Oscar-történetének egyik legvitatottabb győzelmét tudhatja majd magáénak, ám nem lenyűgöző alakítása miatt.
Az Oscar előestéjén kiosztották a már hagyománynak számító Arany Málna-díjakat, ahol legrosszabb film kategóriában a Szöszi című film „nyert”. Pontosan ebben a filmben nyújtott alakításáért jelölték idén Oscar-díjra Ana de Armas színésznőt. A filmben Armas alakítja Norma Jeane Mortensent, azaz Marilyn Monroe-t. A kubai származású színésznő első filmszerepét az Una rosa de Francia című filmben kapta. 19 éves korában Spanyolországba költözött, hogy beindíthassa filmes karrierjét, ám a világszintű ismertségre csak az után tett szert, miután 2017-ben felbukkant a Szárnyas fejvadász 2049 című sci-fi filmben, majd szerepelt a Tőrbe ejtve és a Nincs idő meghalni című filmekben, de a Szöszivel most úgy tűnik bebiztosította helyét Hollywoodban.
A legjobb jelmeztervezés kategóriájában idén igazi nagyágyú szállnak szembe egymással, ugyanis a jelöltek többségének korábban már volt lehetősége aranyszobrot nyerni. Egyedül a Minden, mindenhol, mindenkor jelmeztervezője, Shirley Kurata lóg ki a sorból, aki idén kapott először Oscar-jelölést. Az egyébként hazánkban készült, többnyire csak magyar szakemberekből álló stáb által forgatott Mrs. Harris Párizsba megy jelöltje, Jenny Beavan már veteránnak számít, összesen tizenkétszer jelölték Oscarra, amelyekből eddig hármat tudott díjra is váltani. Az elismeréseket a Szoba kilátással, a Mad Max – A harag útja és a Szörnyella filmek kapcsán kapta.
Az Elvis jelmeztervezője, Catherine Martin sem kispályás, ő a legtöbb Oscar-díjat valaha elnyert ausztrál, neki összesen négy aranyszobra van, amelyeket a Moulin Rouge! és A nagy Gatsby produkciókért kapott. A jelöltek közül a Fekete Párduc 2. elkészülésében közreműködő Ruth Carter rendelkezik a legtöbb tapasztalattal, több mint negyven alkotás fűződik a nevéhez. Ő volt egyébként a Fekete Párduc első részének is a jelmeztervezője, és a munkájáért egy Oscar-díjjal jutalmazták szintén ebben a kategóriában, amellyel ő lett az első afro-amerikai, aki a legjobb jelmeztervezésnek járó trófeát vihette haza. A Brad Pitt főszereplésével készült Babylon jelöltje, Mary Zophres Oscar-díja is még várat magára, mivel ez a negyed alkalom, hogy az aranyszobor közelébe kerülhet. Korábban A félszemű, a Kaliforniai álom és a Buster Scruggs balladája hozott neki jelölést.
Olyan színésznők is versenyeznek ebben a kategóriában, akik már a főszereplő kategóriát (jelölést) is megjárták. A Minden, mindenhol, mindenkor két jelöltet is kidobott magából, így dupla eséllyel indul – már ha a filmeket, mintsem kizárólag a színésznőket nézzük. Külön érdekesség, hogy 2012 óta ez az első alkalom, hogy mind az öt jelölt újonc ebben a kategóriában.
Chau és Hsu már azzal történelmet írt, hogy ők az első két ázsiai színésznő, akik egymás ellen versenyeznek ebben a kategóriában. Chau emellett az első vietnami származású előadóművész, kit valaha színészi Oscar-díjra jelöltek.
A kategória jelöltjei:
A díjszezon elején Angela Bassett bezsebelte a Golden Globe-, valamint a Critics Choice-díjat a Fekete Párduc 2-ben nyújtott alakításáért: a Marvel Univerzum szereplői közül korábban még senki nem nyert. A BAFTA-n azonban Kerry Condon nyerte meg a kategóriát, míg a Screen Actors Guild Awardson Jamie Lee Curtis győzött: valószínű tehát, hogy e három színésznő közül kerül ki a győztes.
Jessica Chastain, 2022 legjobb női főszereplője látszólag nagyon keres valamit. Egyesek szerint a táskája, mások szerint a maszkja után kutat. Mindenesetre valaki segíthetne neki...
Enyedi Ildikó 2017-ben megjelent Testről és lélekről című alkotása óta egy magyar produkció sem versenyzett a legjobb nemzetközi film kategóriában. Idén a Blokádnak, míg tavaly a Post mortemnek lett volna esélye bekerülni a jelöltek közé, azonban ez nem jött össze, így a 2023-as Oscar-gálának is úgy indulunk neki, hogy egy magyar produkciónak sem szurkolhatunk. A kategóriában azonban akadnak nagyon is figyelemre méltó alkotások, köztük a 9 Oscar-jelölést kiérdemlő Nyugaton a helyzet változatlan, amelyet Németország nevezett be. A film Erich Maria Remarque 1929-es regénye alapján készült, ami az I. világháború idején játszódik, bemutatva, miképp tapasztalja meg egy ifjú német katona társaival együtt a háború viszontagságait, miközben az életükért kell küzdeniük. A film rendezője, Edward Berger a BAFTA-díj-átadón már két díjat is bezsebelhetett az alkotásért, Oscar-díja viszont még egy sincs.
A Santiago Mitre rendezte Argentína, 1985 című filmhez már egy valós eseményt vettek alapul, a korábbi diktatórikus kormány 1985-ös perét, amelyen az új, demokratikus vezetés kívánta elszámoltatni őket elkövetett bűneikért. Belgium filmje, a Közel két legjobb barát eltávolodásával járó vívódásokat mutatja be. A produkció rendezőjének, Lukas Dhontnak ez az első Oscar-jelölése, ahogy Jerzy Skolimowskinak is, aki Lengyelország filmjét, az EO-t rendezte. Az alkotás cselekménye egy szamár köré épül, ami egy lengyel cirkuszban nő fel.
Az ír jelölt, A csendes lány talán a legnagyobb esélyese ennek a kategóriának, amely egy tízéves kislány igen szívszorító történetet dolgozza fel, akinek alkoholista édesanyja és hirtelen haragú édesapja úgy dönt, a rokonokhoz küldik őt egy időre. A vidéki birtokon új világ tárul a gyermek elé, aki hazatérve szembesül azzal, hogy amit eddig otthonnak hitt, ott szeretetre és gondoskodásra nem számíthat. Amennyiben a film nyer a gálán, Írország első díját szerzi meg a legjobb nemzetközi film kategóriában, ahogy a rendező, Colm Bairéad is.
A rövid dokumentumfilm kategória jelöltjei a következők:
Haulout
How Do You Measure a Year?
A történetben Rosenblatt minden évben interjút készít a lányával, Ella Rosenblatttal a születésnapján. És mindig ugyanazokat a kérdéseket teszi fel neki. Ella már fiatalon rámutat, hogy ezek a kérdések mennyire nem jók, és ezeket az interjúkat inkább neki kellene elkészítenie.
A Martha Mitchell-effektus
Anne Alvergue és Debra McClutchy rendezők reflektorfénybe helyezik a címszereplő nőt. Mitchell története valószínűleg egy egész estés dokumentumfilmet is megérdemel. Az is lenyűgöző, hogy a rendezők mennyi információt tudtak belezsúfolni ebbe a rövid dokumentumfilmbe.
Stranger at the Gate
A Stranger at the Gate egyrészt arról szól, hogy a szeretet és az együttérzés hogyan győzheti le a gyűlöletet. Egy volt amerikai tengerészgyalogost követünk nyomon, aki támadást tervez egy közeli mecset ellen, amikor hazatér a háborúból. Másrészt Joshua Seftel rendező megtévesztő módon fogalmazza meg ezt a történetet: elhiteti a közönséggel, hogy ez a tengerészgyalogos az ő erőszakos és csúnya ösztönei szerint cselekedett, majd lassan feltárja a története mögött rejlő igazságot.
Az elefántsuttogók
Kartiki Gonsalves rendező egy házaspárt követ nyomon, akik elefántokról gondoskodnak Dél-Indiában. A film egyik legjobb része, amikor a pár arról beszél, hogy ez a munka és az elefántok, akikre vigyáznak, hogyan segítették át őket néhány sötét időszakon. Bellie elmeséli, hogy amikor a lánya meghalt, az egyik elefánt sírdogált, miközben letörölte az arcáról a könnyeket.
Igen izgalmas tematikájú filmek versenyeznek egymással a legjobb dokumentumfilm kategóriában. Míg néhány alkotás inkább tűnik fiktívnek, mintsem valóságosnak, addig más filmek olyanok, mintha az ember maga is élőben nézné végig a történéseket. De melyik doksi viheti el a pálmát? Nos, amíg a szomszédban háború zajlik, addig az ítészek minden bizonnyal a Navalnijnak adják a díjat.
Minden, ami lélegzik: Delhi légszennyezett és erőszakos központjában két testvér a viharos időket jócskán megszenvedő madár, a barna kánya védelmének és megmentésének szenteli életét. A Tanítóm, a polip sikere után tudjuk, hogy az ilyesfajta filmek befutók lehetnek, kérdés azonban, hogy milyen sűrűn.
A szerelem tüze: Két rettenthetetlen tudós – és egyben szerelmespár –, Katia és Maurice Krafft egy vulkánrobbanásban haltak meg, miközben éppen azon dolgoztak, ami összehozta őket: a vulkánok titkait fejtegették, és a valaha volt leglátványosabb képeket rögzítették. Az archív felvételekkel teletűzdelt alkotás akár a legjobb románc kategóriában is nevezhetett volna, mert ezen a téren sokkal mélyebb, mint egy szerelmi dráma.
All the Beauty and the Bloodshed: A film Nan Goldin fotóművész életét, valamint a Sackler család, és az opioidjárvány felmérhetetlen halálozásáért felelős gyógyszerészdinasztia bukását követi nyomon. Goldin harca és dühe személyes, közvetlenül a család ellen irányult, így átütő erejű mondatok és gondolatok hagyták el a száját, na meg a kameráját, amely a dokumentumfilm súlyán is meglátszik.
Otthon a romokon: A film egy olyan Kelet-ukrajnai speciális intézmény nevelőiről és gondozott gyermekeiről szól, akiket elvittek az otthonukból, amíg a felügyeleti jogokat tisztázó bírósági határozatra várnak. A személyzet minden tőlük telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a gyerekek biztonságos környezetben éljenek, és megfelelő támogatást kapjanak.
Navalnij: A film egy olyan férfi életét követi végig, aki 2020 augusztusában túlélt egy halálos idegmérgezéses merényletet. Hónapokig tartó gyógyulása alatt megdöbbentő felfedezéseket tesz a támadással kapcsolatban, végül úgy dönt, hazatér. A film, amely erőteljesen Putyin személye köré (is) épül, biztos, hogy megosztja a nézőket.
Akárcsak a legjobb látvány- és díszlettervezés, úgy a legjobb vizuális effektusok kategóriájában is kifejezetten szoros a verseny – mármint a második helyért, az aranyszobrot ugyanis szinte biztosan James Cameron filmjének, az Avatar: A víz útjának csapata viszi el idén, mely igazi nehézbombázó profikból állt össze. A filmen két Oscar-díjas művész, Richard Baneham és Joe Litteri is dolgozott, előbbi egyszer (Avatar), míg utóbbi négyszer (Avatar, King Kong, A Gyűrűk Ura: A két torony, A Gyűrűk Ura: A király visszatér) tudta szoborra váltani a jelölését. A film elképesztő látványvilágát továbbá Eric Saindonnak és Daniel Barrettnek köszönhetjük, akik szintén kaptak már jelölést, a ma esti győzelem lehet azonban számukra az első alkalom, amikor szoborral térhetnek haza.
Az idei gála egyik legtöbbet jelölt filmje, a Nyugaton a helyzet változatlan is feltűnik a kategóriában, minek vizuális effektusokért felelős csapata már sokkal szerényebb, Frank Petzoldnak, Markus Franknak, Viktor Müllernek, és Kamil Jafarnak ugyanis egyaránt ez az első Oscar-jelölése. Utóbbi kettő újoncnak azért semmiképp sem mondható, míg Müller a Szárnyas fejvadász 2049, a Becstelen brigantyk és a Wonder Woman című filmeken dolgozott, addig Jaffar a netflixes Snowpiercer: A túlélők viadalának vizuális effektusokért felelős csapatába tartozott korábban. Az Avatar: A víz útjához hasonlóan a Matt Reeves-féle Batmanen is meglehetősen nagy nevek dolgoztak; a csapatban ot volt Dan Lemmon (A dzsungel könyve, Majmok bolygója-filmek), Russel Earl (Bosszúállók: Végtelen háború, Bosszúállók: Végjáték), Anders Langlands (Mentőexpedíció, X-Men: Az eljövendő múlt napjai) és Dominic Tuohy (1917, Star Wars: Skywalker kora) is.
James Cameron filmje mellett nagy esélyes lehet még az idei gálán a Ryan Coogler rendezésében készülő Fekete Párduc 2 is, melyben szintén nem volt hiány lélegzetelállító vizuális effektusokból. A filmen Geoffrey Baumann (Fekete Párduc, Holnapután), Craig Hammack (Fekete Párduc, Mélytengeri pokol, Holnapolisz), R. Christopher White (King Kong, A hobbit: váratlan utazás) és Dan Sudick dolgoztak. Sudick egyébként kifejezetten jártas a Marvel-filmek világában, korábban ugyanis a Bosszúállók: Végtelen háború, a Bosszúállók: Végjáték, a Pókember: Nincs hazaút és az első Fekete Párduc filmekhez is felkérték, mint szakértőt. A jelöltek listáját a Top Gun: Maverick zárja, melyet a valaha volt legizgalmasabb akciófilmnek neveztünk az Indexen, ehhez pedig nagyban hozzájárultak a vizuális effektusok is. Ryan Tudhope (Ad Astra, Deadpool), Seth Hill (Star Track: Mindenen túl) és Bryon Litson (Watchman: Az őrzők) számára a film hozta meg életük első Oscar-jelölését, a Mavericken azonban az a Scott R. Fisher is dolgozott, aki korábban már kétszer elnyerhette az aranyszobrot a Tenet és a Csillagok között című filmek miatt.
A történetmesélés a filmezés alappillére, így érthetően az sem mindegy, hogy ki írta az adott mű forgatókönyvét, vagy kinek az alkotását adaptálták a filmvászonra – így különösen érdemes lesz arra is figyelni ma éjszaka, ki nyeri el végül a legjobb adaptált forgatókönyvért járó díjat.
A kategória legnagyobb esélyesének a kritikusok Sarah Polley-t tartják, aki a Woman Talking című film forgatókönyvéért nyerheti el az akadémia díját. Polley, akit korábban egyszer jelöltek a legjobb adaptált forgatókönyv díjára még 2007-ben, 15 évvel az első jelölése után most komoly eséllyel vághat neki a gálának.
Az egyetlen forgatókönyv, ami sikerének az útjába állhat az a BAFTA-díjas Nyugaton a helyzet változatlan, első világháborús film. A Netflixre készült, Ian Stokell és Lesley Paterson által írt dráma dominált a brit díjátadón, a legjobb rendező és a legjobb film díját is elnyerte, míg a Women Talking teljesen a háttérbe szorult – emiatt az Oscaron is van miért aggódnia Sarah Polley-éknak.
A kategóriában harcba száll még Kazuo Ishiguro az Élj!, és Rian Johnson a Tőrbe ejtve: Az üveghagyma című film forgatókönyvének írója is, ám nekik jóval kisebb esélyük van az arany szobor elhódítására, mint két előző kollégájuknak.
Igaz ez a Top Gun: Maverick című filmre is, melynek szerzői Ehren Kruger, Christopher McQuarrie és Eric Warren Singer is jó eséllyel csak más kategóriában könyvelhetnek el sikert a Tom Cruise-filmmel.
Szinte bárki nyeri meg idén a legjobb rendezőnek járó aranyszobrot, előre kijelenthető, hogy megérdemelte. Mind az öt, önmagában is remek alkotás mögött fantasztikus tehetségű alkotók álnak.
Martin McDonagh született zseni. Ezt a tényt az Erőszakik, a Hét pszichopata és a si-cu, a Három óriásplakát Ebbing határában után most A sziget szellemei című film is alátámasztja, aminek rendezéséért Martin McDonagh újfent versenybe száll az aranyszobrocskáért. McDonagh nem az a típus, aki kétévente dobálja ki a futószalagon gyártott filmeket, leginkább csak akkor áll elő valami produkcióval, ha van mondanivalója. Ennek köszönhetően eddigi négy nagyjátékfilmje kivétel nélkül egyedi hangot üt meg, és eltér minden mástól, ami Hollywoodban fogan és születik meg. McDonaghnak idén igazán kijárna egy szobor a legjobb rendezés, legjobb film vagy legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában
Todd Field új nagyjátékfilmjére nem kevesebb, mint 16 évet kellett várni, és bár a Tár enyhén szólva is megosztó lett, szerintünk mindenképp megérte, és megérdemli, hogy több kateóriában is versenybe szálljon az aranyszobrocskáért. Field nemcsak rendezte, írta is a sztorit, ennek köszönhetően a film egyik legnagyobb erőssége, hogy nagyon sok ponton tudatosan homályban tartja a nézőt, amitől nem menti fel a fiktív, világhírű karmestert a szexuális és hatalmi visszaélések alól, de ugyanúgy nem teszi egyértelművé az elkövetett bűnöket, mint az élet sem.
Ruben Östlund svéd rendező a filmjeiben előszeretettel tart görbe tükröt a modern társadalomnak. Östlund Göteborgban tanult filmművészetet, 2004-ben rendezte első nagyjátékfilmjét, a Gitarrmongot című drámát. A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál 2010-ben Arany Medvét nyert Händelse vid bank című rövidfilmjével, Cannesban pedig 2017-ben és 2022-ben is hazavihette az Arany Pálmát, először A négyzet című filmjével, legutóbb pedig az Oscar-díjra is jelölt A szomorúság háromszöge című filmjével. Rögtön ezután derült ki, hogy Östlund ötven évvel néhai honfitársa, Ingrid Bergman színésznő után zsűrielnök lesz a 2023-as cannes-i filmfesztiválon. Östlund szerint egy jó film kollektív élményt nyújt, gondolkodásra serkent, és arra késztet, hogy megvitassuk a látottakat, nem csoda, hogy ő is erre törekszik saját filmjeiben.
Dan Kwan és Daniel Scheinert megmutatták, hogy mi történik akkor, ha a rendezők nemcsak szabad kezet kapnak egy produkcióban, hanem elég bátrak hozzá, hogy azt csináljanak, amihez kedvük van, azaz egyszerre mindent, de azt mindenhol és mindenkor. A két Daniel a nézőket is felszabadítja az elvárásoktól, és megmutatja milyen, amikor alkotói és befogadói oldalról is teljesen átadjuk magunkat egy történetnek. A Minden, mindenhol, mindenkor igazi mestermunka, ahol a káosz a kerek egész, a műfajkavalkád önmagában egy formanyelv, és iszonyatosan precíz munka látható egy egyértelmű szerelemprojekt mögött.
Sok nagynevű rendező életében eljön az a pillanat, amikor már elég rutinosnak érzik magukat a filmkészítés terén ahhoz, hogy saját gyerekkorukból merítsenek alapanyagot egy önéletrajzi ihletésű filmhez. A tavalyi díjátadón Kenneth Branagh Belfast című filmje töltötte be ezt a szerepet, az idei gálán Steven Spielberg saját életét feldolgozó A Fabelman család című film bír többlettörténettel. Spielberg rengeteg filmet rendezett, és kevés olyan műfaj van, amiben még nem próbálta ki magát, szinte ép ésszel felfoghatatlan, hogy mennyi magas minőségű alkotás került ki a kezei közül. A Fabelman család kicsit arra is bizonyíték, hogy a gyerekkorban ért szülői minták és hatások életünk végéig velünk maradnak.
Hat éven belül már ötödszörre esik meg, hogy a legjobb forgatókönyvre jelölteket a rendezői és producer munkálatokból is kiveszik a részüket. A Fabelman család (Tony Kushner) kivételével az összes többi filmet jelölték a legjobb rendező díjra is.
Külön említésre méltó, hogy a díjra pályázó egyének mindegyike férfi, illetve, hogy a hét szakember közül korábban csak Martin McDonagh-t jelölték ebben a kategóriában. Spielbergen kívül ő az egyetlen korábbi Oscar-díjas ebben felhozatalban.
Bár Kushner új ebben a kategóriában, korábban két legjobb adaptált forgatókönyv jelölést kapott már. Ugyanez vonatkozik a Tár írójárara, Todd Fieldre is.
Kwan beírta magát a történelemkönyvekbe, mint az első kínai származású személy, akit jelöltek ebben a kategóriában, és ha nyerne, ő lenne az első ázsiai-amerikai férfi győztes.
A jelöltek:
A legjobb női főszereplő kategóriában esélyes Andrea Riseborough jelölése kapcsán igen heves viták alakultak ki a szakmában. A színésznő a To Leslie című filmben nyújtott alakításával érdemelte ki az elismerést – amelyet egyébként ő is rendezett –, azonban a produkció csupán 27 ezer dollár bevételt hozott a konyhára, ahogy az sem volt teljesen tiszta, miből tudták finanszírozni a kampányukat.
A filmakadémia később egy közleményben tudatta, vizsgálatot rendelnek el, hogy megtudják, nem történt-e szabálysértés. Az esettel kapcsolatban a legtöbben azt vitatták, a film alkotói vajon megsértették-e az akadémia irányelveit, ahogy olyan pletykák is felreppentek, hogy Andrea Riseborough-t kizárhatják. A szervezet később elismerte, hogy akadtak gondok Riseborough kampányával, de arra a következtetésre jutottak, ezek nem annyira súlyosak, hogy emiatt vissza kellene vonni a színésznő és a film jelölését.
Pinokkió történetét senkinek sem kell bemutatni, Carlo Collodi klasszikus meseregényéből ugyanis számtalan feldolgozás készült már. A legnépszerűbb természetesen az 1940-es rajzfilmváltozat, a Netflix és Guillermo del Toro gondozásában készülő 2022-es alkotás azonban annyira zseniális lett, hogy egyértelműen Oscar-jelölést érdemelt. A stop motion technológiával készülő filmről már az első képkockáktól kezdve lerí, hogy egyáltalán nem az a hétköznapi, gyerekeknek szóló mese lesz – a történet ugyanis meglehetősen sötét –, ehhez pedig hozzátársulnak még a háborús utalások is, melyek manapság kifejezetten aktuálisnak számítanak. Egy biztos: ha veszít, ha nyer ma este a Guillermo del Toro: Pinokkió, az így is, úgy is egy meghatározó alkotás marad.
Bár képi világa miatt ugyancsak egy tökéletes gyerekmesének tűnhet, a Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánságról szintén hamar kiderül, hogy (nem csak) a gyerekek a célpontok. A történet pofonegyszerű: Csizmás kandúr nagy lábon éli az életét, míg egy veszélyes fejvadász a nyomába nem ered. A rémisztő Farkas az, aki emlékezteti hősünket, hogy itt az idő, hogy megbékéljen a halállal, minek motívuma az egész filmet átszövi. Az eredetileg Antonio Banderas által megszólaltatott bandita macska ugyanis rendelkezésre álló kilenc életéből már nyolcat elhasznált, és ha még egyszer fűbe harap, onnan nem jön vissza. Nem nehéz kitalálni, hogy innentől kezdve hová menetel tovább a történet – talán még az is lehet, hogy egyenesen az Oscar-díj felé.
A Netflix és a DreamWorks után jelölést kapott az egyik legelismertebb animációs stúdió, a Pixar is, méghozzá Pirula Panda nevezetű alkotásukért, mely rendkívüli módon megosztotta a nézőközönséget, a kritikusok azonban egyszerűen imádták azt. De mivel is borította ki a szülők egy részét a Pixar újdonsága? A történet egy nosztalgikus mese a 2000-es évek elejéről, kinek főszereplője a 13 éves Mei Lee, akivel egy napon olyan történik, ami korábban soha – menstruálni kezd. Mindezt persze az alkotó, Domee Shi nem ennyire egyértelműen vázolja fel a mozivászonra, hanem ötletes metafora mögé rejti. Mei Lee a hónap ezen időszakában különösen hevesen éli meg az érzelmeit, és bármikor, amikor mérges, izgatott vagy ijedt lesz, akkor hatalmas vörös pandává változik. A Pirula Panda a korábbi alkotásokhoz hasonlóan szintén nagy esélyes,
sokat mond azonban, hogy a Golden Globe-gálán már elnyerte a legjobb animációs filmnek járó díjat.
Meglehetősen ritka, hogy egy stúdió két alkotását is jelöljék egy kategórián belül, a Netflixnek azonban ez most sikerült, a Guillermo del Toro-féle Pinokkió mellett ugyanis A tengeri fenevad is becsúszott a legjobb öt közé. Mindez persze nem meglepő, a film mögött ugyanis az a Chris Williams áll, aki író vagy társrendezőként korábban olyan produkciókban működött közre, mint az Aranyhaj és a nagy gubanc, a Rontó Ralph, a Vaiana vagy éppen a Hős6os és a Jégvarázs-filmek. A történet egy legendás tengeri szörnyvadászt állít a középpontba, kinek élete a feje tetejére áll, miután egy fiatal lány a hajójára száll, és összebarátkozik a legveszélyesebb fenevaddal, ahelyett, hogy a többiekhez hasonlóan szuronnyal állna neki. Mindenki meglepetésére a szörny jól reagál a pozitív közeledésre, innentől kezdve pedig nem kell túl sok fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, hová is vezet Disney-filmekre rendkívül hajazó történet.
Végül, de nem utolsó sorban a Dean Fleischer Camp rendezésében készülő Marcel the Shell with Shoes On című animációs film is jelölést kapott, mely a hazai nézőközönség számára teljesen ismeretlen lehet. A filmet Magyarországon ugyanis eddig egyik mozi sem tűzte vászonra, sőt mi több, egyik ismertebb streaming-szolgáltató kínálatába sem került be, így még csak magyar címmel sem rendelkezik. Ez azonban semmit sem vesz el a film valódi értékéből, mely Marcelről, a mindösszesen egy centi magas kagylóról szól, aki nagymamájával, Connie-val él a városuk egyetlen lakójaként, miután családjuk és szomszédaik hirtelen, rejtélyes módon teljesen eltűntek – Marcel azonban elhatározza, hogy megtalálja őket.