Index Vakbarát Hírportál

Balmoral ha a szívedbe betalál

Az öreg Lord Aberdeen 1848 februárjában úgy adta el Albert hercegnek a szóban forgó kastélyt bútorokkal és személyzettel együtt, hogy Viktória királynő férje az adásvétel előtt nem látta az ingatlant. A királyi pár 1848. szeptember 8-án érkezett meg a XV. századi kastélyba, amelyet Viktória kicsinek, de csinosnak talált. Albertnek azonban nem a ház, hanem a dombos skót táj tetszett meg. Állítólag szülőföldjére, Thüringiára emlékeztette. 

Hamar bebizonyosodott, hogy a ház túl kicsi kettőjüknek. A királyi udvar 1848-ban kérte fel a John és William Smith építészpárost, hogy tervezzenek a birtokra egy új kastélyt, többtucatnyi nyaralót, villát, hangulatos parasztházat és gazdasági épületet. Az erdők, kertek és birtoképületek fejlesztésére James Beattie tájkertészt, valamint James Giles festőművészt kérte fel az udvar.

A tényleges adásvételt 1852 júniusában kötötték meg a felek. 

Albert még ez év őszén megvette a szomszédos Birkhall birtokot, és bérbe vette a kőhajításnyira arrébb álló Abergeldie-kastélyt is.

A ma látható, részben Albert herceg által tervezett neogótikus stílusú kastély alapkövét Viktória királynő helyezte el 1853. szeptember 28-án a bejárat nyugati falának lábazatában.

A kastély fő építőanyaga a birtokon bányászott gránit volt. 1857 őszére elkészült az Isambard Kingdom Brune építész tervezte új híd is a Dee folyó felett, amely összeköti Crathie-t és Balmoralt.

Hogyha nékem sok pénzem lesz

A brit királyi család tagjai régebben 146 darab, napjainkban már csak 24 kisebb-nagyobb méretű rezidenciában térhetnek nyugovóra az Egyesült Királyság területén. Ezek a minden kényelemmel felszerelt szigetországi ingatlanok lehetnek nagyméretű paloták, csipkézett kastélyok, méretes parasztházak, timpanonos kúriák, de még emeletes udvarházak is. 

Bár ezek az épületek méreteikben és építészeti stílusaikban jelentősen különböznek egymástól, annyi közös azért csak van bennük, hogy mindegyik ingatlanban a dinasztia kiváltságait és előjogait szabályozó 1760. évi polgári jegyzéktörvény és a Halsbury-törvények érvényesek. 

ám II. Erzsébet királynő mégis úgy döntött, hogy alattvalóihoz hasonlóan ő is adózni fog, hogy ezzel is növelje a monarchia népszerűségét. Utódja, III. Károly hasonlóan cselekszik.

Volt egy török, Mehemed, sose látott tehenet.

Isztambulban több tucat magyar vonatkozású emlékhely található. Az egyik legizgalmasabb múlttal rendelkező ilyen emlékpont az egykori Erdélyi Fejedelemség nagykövetségi rezidenciája, amely a hét dombra épült Konstantinápoly „hatos számú hegyének” a tetejéről szemléli az Aranyszarv-öböl hajóforgalmát. Ez a napjainkban teljesen megújuló, építészetileg átformálódó terület a Constantinus császár építtette régi városfalon kívül, de még a Theodosianus-féle kettős új városfalon belül terül el, amelyet a sikerrel zárult török ostromig 

Bár ez a történelmi városrész földrajzilag valóban messzebb esik a turisták által kötelezően felkeresendő tralleszi Anthemiosz és milétoszi Iszidórosz tervezte Hagia Szophia bazilikától, ám a kerület a muszlim térhódításig a császárok legfőbb ingatlanfejlesztési területének számított. A hegy gerincén ugyanis mai napig egymás mellett sorakoztak a keletrómai uralkodók magaslati palotái, amelyeket északnyugati irányból hét városkapu védett a szárazföld felől. Ezek a paloták közül a legjelentősebb és a legszebb, a ma múzeumként működtetett, XIV. század elején átadott, Porphyrogenitus nevű udvarház volt.

Mivel a kecses paloták miatt itt valamennyivel vékonyabbak voltak a védművek szélessége, így II. Mehmed szultán ezeken a pontokon kezdte el lövetni a városfalakat a magyar (más források szerint székely) Orbán mester tervezte, a mai bolgár határhoz közeli Demirköy faluban öntötte ágyúszörnyetegeivel. A taktika bevált. 

A támadók első hullámának egyik vezetője Așkı Mehmet Efendi hadvezér volt, aki nemcsak katonaként és másodvonalbeli államférfiként volt ismeretes az oszmán udvarban, hanem jeles költőként és vallástudósként is. Amikor Așkı elérte a leomlott várkaputól légvonalban alig 200 méterre magasodó hatos számú dombot, akkor a kegyetlen közelharccal mit sem törődve térdre rogyott, hálát adott Allahnak a győzelemért, és felajánlotta, hogy vagyonából egy mecsetet fog felépíteni erre a „szent helyre”.

Nincs egy hely, nincs egy hely

Amikor a múlt század elején a Vörös-folyó egyik mellékágánál az amerikaiak egy nagyméretű kőolajmezőt fedeztek fel, több mint húszezer telepes költözött Oklahoma és Texas határára. A kitermelésben érdekelt olajtársaságok 1919-ben jelentek meg a közeli, 1876-ban alapított Wichita Falls nevű faluba, ahol teljesen ismeretlen volt az infrastruktúra fogalma. Megfelelő méretű és mennyiségű kőépületek hiányában a fekete arany kiaknázásában érdekelt cégek utcai sátrakban voltak kénytelenek lebonyolítani a különféle részvénytranzakciókat és az ásványjoggal kapcsolatos ügyleteiket.

A krónikus épülethiányt, kicsit csúsztatva irodapiaci hiányt látva ekkoriban döntötte el Augustus McMahon, hogy ha a kőolaj erőltetett ütemű kibányászása miatt más vállalkozóknak nincs idejük építkezni, ő lesz az első olyan ingatlanberuházó a településen, aki megépíti a lassan várossá fejlődő logisztikai csomópont első toronyházát. Bár az ötlet zseniális és magától értetődő volt, az elképzeléssel volt egy apró gond: 

Ötletével azonnal házalni kezdett a helyi bányaipari cégeknél. Rábeszélőkészsége annyira eredményesnek nyilvánult, hogy pár hét alatt rádumált hét tőkeerős nagyvállalkozót, hogy közösen finanszírozzák nagyratörő elképzelését, amelyet a sebtiben megalapított építőipari cégével fognak kiviteleztetni. 

Gógyis Augustusunk beruházásának helyszínét a belvárosi St. James szállodával szemben álló, használaton kívüli és őrzés nélküli vasúti raktár területén lelte meg, amely egyébként Augustus Newby szállítóipari cégének tulajdonában állt.

A teljes befektetői bizalmat élvező McMahon azonnal munkához látott. Megbízta a pályakezdő Michael Beards építészmérnököt, hogy ezer dollárért és pár, kobakra adott barackért cserébe tervezze meg egy hét alatt leendő toronyházát, amelyet csendestársai nem titkolt szándéka szerint méltó versenytársnak szántak a New Yorkban ekkoriban átadott, 241 méteres Woolwoorth Building nevű felhőkarcolónak. A Wichita Falls-i késő neoklasszicista stílusú épület kivitelezési munkái olyan rekordgyorsasággal haladtak, hogy a márciusi alapozási munkák befejezése után fél évvel már kulcsrakész volt az egész építmény. Mindenki boldog volt. A polgármester is. Vagy mégsem?

Józsa Antal kutatásai szerint az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének valamivel több mint kétmillió tagja sínylődött valamelyik orosz hadifogolytáborban az első világháború ideje alatt. A Duna menti birodalom területén eközben csaknem egymillió orosz hadfi raboskodott. 

Rabosított bakáink, huszárjaink és tisztjeink fizikai erejét leginkább a zord éghajlatú szibériai, murmanszki és pétervári vasútvonalak építésénél használták fel, de csukaszürke egyenruhásaink közül sokakat vittek Berezovka, Pervaja Rjecska, Ufa, Vlagyivosztok és Krasznojarszk szántóföldjeire is robotolni. Nálunk valamennyire szerencsésebbek voltak azok az obsitosok, akiket melegebb éghajlatú övezetekbe szállítottak. Ilyennek számított a kaukázusi régió. Az Örményországba, Azerbajdzsánba és Grúziába transzportáltak leginkább árvízvédelmi, erődítési és egyházi építkezéseken vettek részt. Ez utóbbinak egyik szép emléke a jereváni espereséghez tartozó Amrakits faluban látható Csodatevő Szent Miklós-templom.

Kincs, ami nincs

A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) főigazgatója, L. Simon László ez év márciusában rendelte el, hogy a hivatala alá tartozó régészek egy csoportja talajradarozza végig az esztergomi Jókai utca 7., 9. és 11. szám alatti házakat és környezetüket, hogy sokak várakozásának megfelelve munkatársai végre megtalálhassák a török korban elpusztult Segítő Szűz-bazilika romjait és az ott eltemetett jeles Árpád-házi uralkodó végső nyughelyét. A kutatás Gombkötő Csaba szellemi irányítása mellett a IV. Béla Kegyeleti Bizottság szakmai érvekkel és dokumentumokkal alátámasztott bizonyítékai alapján indult el. Érdemes megemlíteni, hogy a civil szervezet magasan kvalifikált tagjainak száma egy év alatt megduplázódott.

A második honalapítónak tartott király sírja nagy valószínűséggel egy szaunával is felszerelt magánmedence közelében rejtőzik. 

Praktikus okokból kifolyólag az MNM hét szakemberből álló kutatócsoportja nem a fent megnevezett ingatlanoknál kezdte el a roncsolásmentes geofizikai talajszkennelést, hanem az innen egy kőhajításnyival arrébb fellelhető Szent Anna-templomnál. A szakemberek érvelése szerint a geofizikai vizsgálatok azért voltak itt előrébb valók, mert a régész-történészek többsége még mindig azt feltételezi, hogy ennek a barokk stílusú templomnak a környezetében lelhetők fel az elveszett székesegyház maradványai, valamint a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium szükségessé vált kibővítése miatt Kocsis Anita intézményvezető itt már két évvel ezelőtt talált egy olyan padlószint nélküli középkori épületet, amely vagy ispotály, vagy zarándokház lehetett.

Az akkori feltárás során a régészek az Árpád-kori út környezetében szétszórt érméből arra következtettek, hogy a spanyol földi Compostelába, Szent Jakab relikviáihoz, az itáliai Bariba Szent Miklós sírjához, a kölni dómban található napkeleti bölcsek ereklyéihez, illetve valószínűleg az újkori mariazelli kegyszoborhoz indulók szállhattak meg ebben az egykori zarándokházban. A leletek között Kocsis Anitáék találtak még néhány III. Béla korából származó pénzérmét és egy sárkányfejes gyűrűt is.

A feltárást a nevük elhallgatását kérő régészek kiterjesztették a Jókai utca legelején álló Sándor-palota egész területére is. A júniusig elnyúló újabb földradaros kutatás szerencsére sikerrel zárult. A tudományos áttörés és a szakértői felismerés velőt rázó lényege és esszenciája abból áll, hogy 

Szabad-e itt Árpádnak ki-, Adynak pedig betörnie?

A Pozsony melletti Dévény évszázadok óta fontos katonai és kereskedelmi központnak számít. Az ókorban a Morva folyó mentén itt futott végig a Balti-tengertől Itáliáig a hét méter széles borostyánkőút, a honfoglalást követően a település Magyarország nyugati kapujának szerepét töltötte be, amelyet a műveltebb krónikások gyakran illettek Porta Hungarica néven. A Duna itt hasítja át a Kárpátok bérceit, Ady Endre itt akart betörni új időknek új dalaival, és szintén ebben az egykor a Pálffy család birtokolta községben avatták fel a festői szépségű vár fokán 1896-ban annak a hét millenniumi emlékműnek az egyikét, amely a közvélekedés szerint Árpád vezért ábrázolta.

Az impériumváltáskor a cseh légiósok persze azonnal felrobbantották a Berczik Gyula tervei alapján felállított, 21 méter magas, haraszti mészkőből készült emlékművet, amelynek az oszlopfőjén magasodott Jankovics Gyula szobrászművész alkotása. A műalkotás helyére 1920-ban egy zászlórúd került, amelyen büszkén lengett az Osztrák–Magyar Monarchia romjain megszületett új államalakulat, Csehszlovákia lobogója.

A trianoni békediktátum ellenére Dévényről sokáig nem akart lemondani Budapest. A Duna Gibraltárjának is hívott községet a politikai helyzet változásával 1938-ban rögtön visszakövetelték maguknak a magyarok a komáromi tárgyalásoknál, ám ennél a határkiigazítási megbeszélésnél erősebb kutyának bizonyult a müncheni egyezmény, amely 

Ősök tudása

A legenda szerint a folyamatosan pusztuló alexandriai könyvtár döntő részét Kr. e. 145 körül szállították át Bizáncba, majd onnan a török előrenyomulás miatt 1453-ban Rómába. A Palaiologosz Zsófia bizánci hercegnőre bízott 800 kötetnyi értékes ókori könyv és papiruszmennyiség hozomány címen 1472-ben került Itáliából a Magyar Királyságon át Oroszországba, amikor is III. Iván moszkvai nagyfejedelem megkérte a kezét az utolsó bizánci császár, XI. Kónsztantinosz unokahúgának.

Mivel ekkortájt Moszkvát két alkalommal is szinte teljesen elpusztította a tűzvész, az ifjú házasok úgy döntöttek, hogy az oroszul Liberijának nevezett könyvkollekció védelmére a ma már csak romjaiban látható Nagyboldogasszony Születése templom alatt egy többszintes labirintusrendszert alakíttatnak ki, és itt rejtik el az értékes iratokat. 

A két boltíves pincében őrzött könyvek további védelme érdekében a királyi pár unokája, IV. Rettegett Iván cár jelentősen kibővítette a Kreml alatt 10-12 méter mélyen húzódó kazamatarendszert. A titkos könyvtár falait állítólag ekkor burkolták be mívesen megmunkált fehér márvánnyal, jellegzetes fehér kövekkel, és telepítettek a környékére jól elrejtett csapdákat. A kollekciót nemcsak vásárlásokkal, hanem idővel az Asztraháni Kánság és a Kazár Kaganátus arab nyelvű irataival, illetve I. Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem értékes könyvtárával is gazdagította a több nyelven beszélő, humanista műveltségű, de kegyetlen természetű orosz uralkodó.

Az elveszett bibliotéka felkutatására bár több tudományos expedíciót indított Borisz Godunov cáratyuska (1584–1591), a Vatikán (1601, 1662), majd az orosz kormány (1724, 1894, 1898, 1899), a XX. századra már arra sem volt bizonyíték, hogy a könyvtár valaha létezett-e. A legtöbb orosz akadémikus legendának vélte a történetet, kisebbik hányaduk pedig úgy gondolta, ha létezett is a bibliotéka, biztosan megsemmisült az 1571-es nagy moszkvai tűzvészben.

Páratlan kilátásban gyönyörködhet az a vevő, aki megveszi az olaszországi Lecco városka egyetlen szigetét és annak déli csücskében megbúvó várkastélyát. A Viscontea néven ismert természeti képződmény a település belvárosában, a Comói-tótól 655 méternyire, majdnem az Adda folyó közepén helyezkedik el.

Lombos fái alatt sétálva nemcsak a Nyugat-lombardiai Elő-Alpok meredek hegycsúcsai, így a 922 méter magas Barro-hegy, az 1479 méter magas Coltignone farkasfogakra hasonlító masszívuma és a hóval borított, 1875 méter magas Resegone-hegy éles fűrészfogai tornyosulnak elénk, hanem a tóparti város bájos templomtornyai is.

A panoráma tényleg annyira kápráztató, hogy az euró előtti időkben nemcsak Lecco város sziluettje díszítette a százezer lírás bankjegy hátsó oldalát, hanem elején annak a világhírű gróf Allessandro Manzoni írónak az arcképe díszelgett, aki Jegyesek című regényében oldalakon keresztül dicsérte ezt a tóparti várost és a tartományközpontot körbeölelő hegyvidéki tájat.

Sajnos nem múlik el egy úgy hónap Budapesten, hogy ne tűnne el a főváros valamelyik, életkora és hangulata miatt megőrzendő háza. Az ingatlanfejlesztők most a belvárosi, Bástya utca 18. szám alatti egyemeletes, kései klasszicista stílusú lakóházat akarják a föld színéről eltüntetni, amelynek bontási engedélyét ez év július közepén már meg is adta a fővárosi kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztálya.

Az U alaprajzú épületet Brein Fülöp építész tervezte. A nagy pesti árvíz veszteségeinek összeírásában 11 ezer forintra becsülték a házban keletkezett károkat, ami a környéken álló épületekhez képest komolyabb sérülésre utalt. A helyreállítást Schmidt Mátyás végeztette el röviddel azt követően, hogy 1839. május 2-án megvásárolta a romos házat a Szász famíliától. Az újjáépítés irataiból kiderül, hogy az utcai homlokzat nagyon erősen károsodott, de az udvari főfal is megsínylette az előző évi katasztrófát.

A Szépítő Bizottmány előírta a sérült részek lebontását, a pince hevedereinél alátámasztások és pillérek építését, továbbá az emeletnek az építési előírások szerinti újjáépítését. A tervezett munkákért Woitha Ferenc budai építőmester vállalta a felelősséget. A kapualj két keskeny, csehsüveg-boltozatos szakaszt követően kiszélesedik, és kosáríves hevederrel nyílik az udvarra. A lépcsőház szerkezete, a vörös mészkőből készült függőfolyosó konzoljainak az 1810-es évekre jellemző stílusa arra utal, hogy az épületet jelentős részeit megőrizve állították helyre, az eredeti, 1817-ben kialakított formát követve.

Normannok tornya

Nem túlzás kijelenteni, hogy a dél-olaszországi Matera tartományban látható Craco falva a szellemvárosok királya. A nagyon meredek, a tengerszinttől számítva 390 méter magas csúcson elterülő település légvonalban 31 kilométerre fekszik a Tarantói-öböl partvonalától. Első lakóiról nem maradt fent írásos bizonyíték, de a régészek már találtak időszámításuk előtti VIII. századból származó ókori görög sírokat is a környéken.

A község neve az 1068-as dézsmajegyzékben jelent meg először, amikor a tricaricói egyházmegye első latin rítust követő főpásztora, Arnaldo érsek a birtokot Graculumnak nevezte el, amely latinul „kis szántott mezőt” jelent. Ekkor már állt a település központjában Szent Lőrinc templom. A falut 1154-től 1168-ig egy normann származású nemes, Ebertor igazgatta. A várfalakkal egyre jobban megerősített erősség kulcsait 1179-ben szerezte meg Pietrapertosai Roberto földesúr, aki fontos katonai központtá fejlesztette tulajdonát.

A Cavone és az Agri folyóvölgyeket uraló sziklaszirten II. Frigyes német-római császár parancsára építették fel azt a négyzet alaprajzú, úgynevezett Normann-tornyot, amely a környék többi erődítményeivel együtt Nápoly legkülső védőgyűrűjének számított. 1239-ben ennek a vártoronynak az udvarán végezték ki azokat a katonákat és lovagokat, akik az észak-itáliai Lombard Liga zsoldosaiként fegyvert fogtak a Német-Római Birodalommal szemben, ám a csatákban legyőzöttek.

Muzio Attendolo Sforza zsoldoskapitánynak köszönhetően település 1276-ban lett város. Bár a sziklaszirten ekkor csak 450 fő lakott, Craco jelentősége olyan nagy volt a mai Basilicata régióban, hogy szintén ebben az évben egy egyetemet is alapítottak az erősség falai között.

A Normann-torony mellett a monumentális téglabejárattal és nagy teraszos erkéllyel rendelkező Palazzo Maronna, a Szent Miklós-templom melletti magas kapuzatú, bordás boltozatok tartotta emelettel rendelkező, medálokba zárt virág- és tájmotívumokkal díszített Grossi-palota, a Rigirones birtokon a Carbone és pár utcával lejjebb a XV. századi Palazzo Simonetti, amelyet a XVIII. században bővítettek ki jelentősen.

Ismét a kultúra zászlóshajója lehet

Felújítják a Városháza udvarának csücskében elbújó, építészetileg is érdekes formavilágú Merlin épületét. Bősz Anett és Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettesek tájékoztatása szerint a félkész Városháza Park tényleges kialakításának egyik előfeltétele volt a várhatóan ismét pezsgő, kísérletező kulturális és közösségi tér renoválása, amely a tervek szerint Budapest 150. születésnapján, 2023-ban nyitja majd meg kapuit a látogatók előtt.

A Merlin az élő zenés koncertek mellett kisebb technikai igényű színház- és táncelőadásoknak, kiállításoknak, önálló esteknek, könyvbemutatóknak és különféle felolvasóesteknek is helyt ad majd. A nettó 413 millió forintból újjászülető épület alkalmas lesz a Fővárosi Önkormányzat konferenciáinak, különféle programjainak, valamint bármiféle civil rendezvény lebonyolítására is. Az épületrekonstrukcióval párhuzamosan zajlik a Városháza Károly körúti homlokzatának felújítása és a Budapest Galéria beköltöztetése is.

Bősz Anett humánterületekért felelős főpolgármester-helyettes a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy az épületet a jelenlegi formájában újítják fel, így a korábban ismert terek megmaradnak, de ezekhez friss, kortárs arculat, illetve egy mintegy kétszáz négyzetméteres terasz is csatlakozik majd. A terveket egy, csak nők alkotta belsőépítész iroda, a Nanavízió készítette. A főváros a Merlin üzemeltetésére pályázatot ír majd ki, a bírálati folyamatban pedig Kerpel-Fronius tervei szerint Jordán Tamásnak is jut valamilyen szerep.

Mivel 2023-ban Európa kulturális fővárosa Veszprém és a Balaton térsége lesz, 39 milliárd forint állami támogatással az érsekség felújíttatja a várnegyed 18 egyházi épületét. A kivitelezési munkálatokat öt építőipari céggel végezteti el a főegyházmegye. 

A tervek szerint így nemcsak a liturgikus, az egyházkormányzati és a pasztorális funkciók fognak pár éven belül megújulni, hanem több új turisztikai gócpontot is kialakítanak. Ez utóbbi komplexumokban nemcsak időszakos és állandó kiállításokkal, restaurátori műhelyekkel, kőtárral, múzeumpedagógiai foglalkoztatókkal várják majd az érdeklődőket, de a modern kor igényei szerint felújított érseki levéltárral-könyvtárral, egy kincstári és egy börtönmúzeummal, médiaközponttal, sőt, még egy zarándokok fogadására alkalmas szállodával is.

A veszprémi várnegyed valóban több mint 300 éve nem látott megújhodás előtt áll, ám a kivitelezési tervek nem mindenkinek nyerték el a tetszését. 

A dr. Udvardy György veszprémi érsek és az egyházmegye alkalmazásában tevékenykedő Vörös Tamás DLA főépítész ugyanis úgy szeretné a középkori eredetű alapokon nyugvó, ám valójában 1907 és 1910 között neoromán és neogótikus stílusban átépített bazilikát renováltatni, hogy

A brit expedíciós csapatok kivonulása után New York rövid ideig, 1785-től 1790-ig az Egyesült Államok első fővárosaként pulzált. Itt iktatták be az ország első államfőjét, George Washington politikus-hadvezért, valamint itt ülésezett kezdetben a Kontinentális Kongresszus is. 

1835-ben már New York volt az USA legnagyobb városa. A város felszabadított fekete lakossága 1840-ben már meghaladta a 16 ezer főt. A legnagyobb etnikai közösséget azonban nem az Afrikából elhurcoltak leszármazottai, hanem az éhezés miatt az Újvilágban szerencsét próbáló írek alkották, akiknek a száma ekkoriban már meghaladta a 200 ezer főt.

mert a település nagyon intenzív kereskedelmi kapcsolatokat ápolt a déli államokkal, illetve a délieknél nem volt kötelező a sorkatonai szolgálat. Az elégedetlenség idővel olyan nagymértékűre dagadt, hogy a lakosság 1863-ban fel is lázadt a demokratikus úton megválasztott vezetői ellen. Az utcai összecsapások ezerkétszáz ember halálát követelték. A polgárháborút követően az európai bevándorlók száma ugrásszerűen megnőtt, akiket 1886-tól már a Szabadság-szobor fogadott.

A város, bár nem rendelkezik olyan gazdag történelmi múlttal, mint az európai városok többsége, ám csak Manhattan több mint 300 nemzeti történelmi nevezetességgel büszkélkedhet. Látnivalói ellenére a Nagy Alma látogatóinak többsége valamilyen ok folytán csak az ikonikus és kultikus helyszíneket keresi fel, úgymint a World Trade Center, az Empire State Building, a Rockefeller Center vagy a Broadway. Aki szeretne mélyebbre ásni a város múltjába, azoknak a következő kevésbé ismert és zsúfolt helyszíneket ajánljuk.

Előre, hipszterek és tripsterek!

Már a földszinti födém kivitelezésénél tart Európa legnagyobb vendéglátóipari vállalkozása, a 230 ezer embert foglalkoztató francia Accor szállodatröszt új budapesti beruházása. Az összesen 54 nemzetközi márkát birtokló multinacionális cég most nem a tehetősebb, hanem kimondottan a szerényebb jövedelemmel rendelkező fiatalok pénztárcájára vetné ki a hálóját, akikben olyan nagy gazdasági potenciált lát a cég menedzsmentje, hogy

Ennek a hálózatnak lesz az első kelet-európai hostelje a Dohány és a Klauzál utca kereszteződésében most kivitelezés alatt álló épület, amely a Sofitel, a Mercure, a Novotel és az Ibis hotel mellett a multi huszadik magyarországi szállodája lesz.

A leginkább a néhai Pablo Escobar drogbáró után ismert kolumbiai Medellín, a szörfösök között népszerű francia Hossegor, valamint Rio de Janeiro, Bécs és Párizs után a Jo & Joe 2019-ben döntötte el, hogy az izgalmas desztinációkat folyamatosan kereső aranyifjúságnak most már a magyar fővárosban is kialakít egy olyan szálláshelyet, amely szakít a konvencionális, vertikális terekkel és funkciókkal, hogy helyette felszabadult, flexibilis és lázadó szemléletű belső terekkel örvendeztethessék meg leendő vendégeiket. Ebben az állítólag nagyon formabontó belsőépítészeti kihívásban a cég elsősorban a párizsi Webschool Factory főiskola design, marketing és digitális technológia szakos hallgatóinak skicceiből indult ki, amelyeket az angol Penson design tervezőcég munkatársaival fejlesztettek tovább. A brit belsőépítészstúdió egyébként olyan világmárkáknak tervezett már intelligens irodát, mint a Google, a YouTube, a Jaguar, a Land Rover, a Playstation vagy a Jay Z’s ROCnation.

A fentiek tükrében a zsaluzás alatt álló erzsébetvárosi, 78 szobás, összesen 410 ágyas hostel tényleg izgalmas lehet majd átadás után, de szigorúan csak belülről. A nyitottház-koncepció mentén a pinceszinteket úgy alakítják ki, hogy két kocsilifttel is levihessék a vendégek gépjárművüket, lakókocsijukat, mikrobuszukat, összesen 28 darabot. Az Accor több olyan közösségi teret is kialakít majd a lakószinteken, ahol a fiatalok megfizethető kézműves, közösségi konyhákban próbálhatják ki saját főzőtudományukat, legyen szó grillről, barbeque-ról, vokról vagy egy fatüzeléses pizza elkészítéséről. A hostel mosodáit is úgy alakítják ki, hogy a spórolós hipszter-tripsterek akár saját maguk is kimoshassák ruháikat, ha nem kívánják megfizetni a személyzetet.

Négymillió forintos magántámogatásból csaknem két és fél évig készült az a török kori Pest-Buda utcáit bemutató trailer, amelyet a Baltavári Tamás történész vezette E-History Történelmi Animációs Egyesület, illetve a Hyperion Interaktív Oktatásfejlesztő Kft. készített el. Érdemes megemlíteni, hogy ez a vállalkozás alkotta meg két évvel ezelőtt azt A pozsonyi csata című animációs filmet, amelynek történelmi hitelességét sokan megkérdőjelezték, grafikai kivitelezését pedig még többen kritizálták.

Most sem hibátlan

A csoport új filmje bár most egy semlegesebb téma felé fordult, ám ennek az alkotásnak is vannak hibái. Az elméleti rekonstrukció ugyanis nem mindenhol vette figyelembe az ásatások eredményeit, a topográfiai adatokat és a korabeli metszeteket. Jó példa erre 1:15-nél a mai Külügyminisztérium helyén álló Kakas-bástya zömök kialakítása, holott Végh András történész monográfiáiból tudjuk, hogy az akkor Büjük városrésznek hívott Vízivárost északról lezáró bástya ekkor nem rondella, hanem egy nagy méretű ágyútorony volt, amely előtt a XVI–XVII. század fordulóján készült látképeken és térképek alapján – még a városfal előtt – több kisebb-nagyobb méretű bástya is megépült.

Ennél a snittnél szintén hiányzik az 1770-es lebontásakor egy vízfestményen is megörökített Kakas-kapu melletti Oszmán bej dzsámija, illetve a mai Kacsa utca 16–18. – Medve utca 17. alatti társasház helyén elterülő Csemberdzsi aga dzsámija is.

Magyar ispánság a csigaevők földjén? 

Most, hogy 75 év után a magyar jogrendbe ismét visszakerülhet a vármegye és a főispán tisztsége, érdemes azon is elgondolkodni, hogy a trianoni bosszútól vezérelve végre szép lassan felvásároljuk Franciaországot is. Egy ilyen kezdeti lépés lehet a Vendôme várostól nem messze található Renay-kastély birtokbavétele, amelyet gall hon legismertebb apróhirdetési oldalán, a Leboncoinon 150 ezer euróért (körülbelül 59,2 millió forintért) hirdettek meg.

A húsz, kisebb-nagyobb méretű szobával rendelkező château legimpozánsabb része az épületegyüttes északnyugati részén pöffeszkedő kétszintes lakótorony, amelynek alapjait még 1180-ban fektette le a környék nagy hatalmú földesura, Guillaume de Renay lovag. Az idő elteltével ez az egykori őrtorony lett a vár központi magja, amelyet a várúr leszármazottai folyamatosan bővítettek és erősítettek a környék többi, tulajdonukban álló erősségével (például Châteaudun, Fréteval, Lavardin) együtt. A kör alaprajzú bástyát a XVI. században alakították át reneszánsz stílusúvá, amelynek dohos pincéje egykori várbörtönt, földszintje pedig egykori fegyvertermet rejt.

A középkori eredetű mellvéddel is megerősített tornyot egy gyilokjáróval védett felvonóhíd köti össze az L alaprajzú kastéllyal. Ezt az egykori belső várat még 1439 és 1451 között építette fel a település későbbi ura, Pierre de Courbenton gróf, amelynek érett barokk stílusra jellemző – mai napig látható – belső elosztását már örököse, Jean Guischard márki alakíttatta ki az 1640-es évek elején. A kastéllyá átalakított erősség pincéjében kapott helyet a konyha, a kamra, a krumpliverem, a borospince, a fáskamra és a központi kazán. A földszinten a díszlépcső mellett látható a fogadóterem, a hall, az étkező, a nagy könyvtár és az inasok szobái. Az emeleteken a várúr és neje lakó- és hálószobái sorakoznak egymás mellett szép hosszú libasorban, amelynek ritmikáját csak a vizesblokkok törik meg. A márványkandallóval díszített termek átlagosan ezer négyzetméteresek.

Jó ütemben halad az egykori Honvéd Főparancsnokság hiteles rekonstrukciója. A Nemzeti Hauszmann Program keretén belül 33,67 milliárd forintból megvalósuló beruházás legfőbb célja, hogy a szomszédos saroktelken szintén visszaépítés alatt álló egykori Vöröskereszt Egylet-székházzal együtt a Dísz tér déli oldala is visszanyerje a II. világháború előtti állapotát.

Birodalmi központ

A Magyar Királyi Honvéd Főparancsnokság épületét Kallina Mór építész tervei szerint 1895–1896 között építette fel az állam Hofhauser Elek építőipari cégével. Az akkor tetemesnek számító 400 ezer forintos beruházás során megépült négyszintes eklektikus palota legfőbb ékessége a tekintélyes méretű, cikcakk formában elhelyezett színes palacserepekkel borított kupolája volt, amelynek bal oldalán a Háború, jobbján pedig a Béke című egész alakos allegorikus szobrok álltak. Mindkét műalkotást Szász Gyula faragta ki. Az épület katonai jellegű ornamenseit, az országcímert és a palota sarkaira elhelyezett hadi jelvényeit Mikula Ferenc udvari szobrász mintázta meg Logodi utcai műtermében. Az épület a dualizmus éveiben nemcsak a magyar, hanem a horvát hadsereg főparancsnokságaként is működött. Ebben az épületben alakították ki a mindenkori főparancsnok, a tábori püspök és az irodaigazgató otthonát is.

A hadi palota bár Budapest ostromakor több belövést is elszenvedett, ám a korabeli beszámolók és fényképek alapján az épület megmenthető lett volna. Bár az 1948-ig elhúzódó részleges bontást politikai okból rendelték el, az épület torzóját csak azért hagyták meg az elvtársak, hogy az szélfogóként felfoghassa a polgárvárosba betörő hideg budai szeleket. Ezt az urbanisztikai kegyet vagy ajándékot a Dísz tér 4–5. szám alá ekkoriban bekvártélyoztatott Nyelvtudományi Intézet, a Középület-tervező Vállalat (KÖZTI) és a kerületi MSZMP szobáiban bundabugyi nélkül rendületlenül kávét főző, ám igencsak fázós elvtárs-, kartárs- és titkárnőknek köszönhetjük.

Nincs egy hely, nincs egy hely

A hétfőn megnyitott városligeti Néprajzi Múzeum egyik központi látványossága a Budapest aranykorát bemutató városmakett, amely az 1918-as építészeti és esztétikai állapotokat rögzíti. A Salló Sándor művészettörténész irányítása mellett csaknem két évig építgetett installáció a pesti Nagykörút–Margit körút vonalon belül fellelhető közel hétezer bérházból, közintézményből és városi palotából álló ingatlanállományt tárja a nagyérdemű elé 1:500 léptékben.

A múlt aprólékos műgonddal elkészített szépségei iránt fogékonyak órákig képesek elveszni a részletekben, rácsodálkozni egy-egy épületre, hogy hoppá, nézd csak, milyen szép volt ennek a háznak a karcsú tornya, annak női keblet megidéző öblös kupolája, ma meg pompás értékeiktől és díszeiktől teljesen megfosztva, úrasszonyi méltóságukban többszörösen megalázva közvizeldeként vagy romkocsmaként ismertek visszeres lábazataik, koszos és feslett hálóingeik.

A tekintet néha meg-megáll Lechner Ödön népi szecessziós jegyeket felvonultató, a nagyvárosi szövetbe otthonosan beillesztett alkotásai felett, mázas cseréppel fedett magyaros motívumait szemlélve az ember eltűnődik azon, hogy a múlt század elején vajon milyen néprajzi múzeumot terveztek volna a Duna mellé jeles építészeink, ha történelmünk nem úgy alakul, ahogy.

Az 1872-ben alapított Néprajzi Múzeumnak a mai napig nem volt saját, sajátos funkcióinak és igényeinek épített épülete. Története során volt már a Várkert Bazárban, egy Csillag utcai bérházban, a városligeti Iparcsarnokban, a tisztviselőtelepi Tündérpalotában, majd 1975-től a Magyar Nemzeti Galéria helyét megörökölve a Kossuth Lajos téri egykori Igazságügyi Palotában, pontosabban annak is csak északi kétharmadába bezsúfolva 250 ezer darabos gyűjteményével. 

Keletre nézz, magyar!

Viszonylag nagy hullámokat generált az a tavaly októberben megjelent cikkünk, amelyben egy független szakértői csoport több bizonyíték felmutatása után kijelentette, hogy

A H. Tóth Tibor nyelvész, a nyelvtudomány kandidátusa; Máhr Géza mélyépítő mérnök-geodéta; Lombár Izabella irodalmár-kultúrtörténész; Balogh Krisztián és Gombkötő Csaba középiskolai tanár, illetve a ferences közösség sok, neve ideiglenes elhallgatását kérő, igen magas tudományos fokozattal rendelkező prominens tagja alkotta kutatócsoport legfőbb érvei a következő elemekből áll:

• A nyugati kereszténység ókori minták alapján mindig kelet–nyugati irányú tengelyek mentén építtette templomait, mely szokást csak a barokk kor kezdetén szüntettek meg az akkor kibontakozó urbanisztikai igények és a városfejlesztési tervek miatt.
• A templomok belső elrendezését úgy alakították ki, hogy a hívők és a pap folyamatosan a felkelő nap irányába imádkozhassanak. Ezért kellett a főoltárnak és a szentélynek kelet felé néznie. Háromféle tájolásról tudunk.
• A napéjegyenlőségi, a napfordulós és a Magyarországon elterjedt védőszenthez igazított keletelésről, amely a templom patrónusának neve napján, a felkelő nap horizonthoz viszonyított kelésének megfigyelésével történt. 
• A templomok főtengelyei a csillagászati égtájakkal különböző szögeket zárnak be.
• Mivel a Bottyán János utca 14. szám alatt álló ferences templom védőszentje Szent Anna, így ezt az ünnepnapot a Gergely-naptárban július 26-án, a Julianus-naptárban augusztus 5-én tartották. A barokk templom így hiába épült egy középkori templomocska alapjaira, fizikailag nem lehet azonos a középkori ferences/minorita Segítő Szűz-bazilikával, amelynek védőszentje Kisboldogasszony volt. Ezt az ünnepet ugyanis a Gergely-naptár szerint szeptember 8-án, a Julianus-naptár alapján szeptember 18-án ünnepelték.
• A két templom napkeltéhez viszonyított építéskori irányszögeltérése 19,7 fok, amely jelentős szögeltérésnek számít. Ez a távolság már földrajzilag is jelentős távolság. Máhr Géza geodéta mérései alapján az egykori Árpád-házi uralkodó építtette bazilika hosszabbik tengelye a mai Jókai utca 7–9., 11. és 13–15., illetve a Deák Ferenc utca 22., 24., 26–28. számú lakóházak közötti szakaszra esik.

Ami a kutatócsoport szerint érdekes, hogy a mai Szent Anna-templom szentélye azért egyezik meg szinte teljesen a középkori, kősziklán álló, 12,64 méter hosszú Szent Jakab-kápolna tájolásával, mert annak alapfalaira épült. Szent Jakab ünnepét a Gergely-naptár szerint július 25-én tartják, amit csak egy nap választ el Szent Anna ünnepétől. Pont ennek a minimális, egynapnyi, azaz 1,4 foknyi eltérésnek köszönhető, hogy a középkori szentély „napba nézése” és a jelenlegi apszis kelet–nyugati hossztengelye csaknem azonos. 

A független kutatócsapat időközben több írásos bizonyítékot is talált, hogy miért nem lehet azonos a barokk korban épült a Szent Anna-templom alapja a IV. Béla magyar király, felesége, a bizánci császár lánya, Laszkarisz Mária és legkisebb közös fiúgyermekük, Béla herceg holttestét is magába foglaló, XIII. században épült Segítő Szűz-bazilikával, amely Antonio Bonfini és Luke Wadding történetírók, IX. Bonifác pápa 1400-as bullája, valamint a Krey-féle térkép szerint is gigantikus méreteivel méltó versenytársa volt a Várhegyen egykor elterülő, Szép-templomnak is hívott egykori Szent Adalbert-székesegyházzal. A királyi város központjában álló nagytemplomnak a méretei azonosak lehetettek a mai Hild József-féle kupolás bazilika helyén álló kéttornyú főtemplommal, amelynek hossza 75 méter, szélessége 30 méter, tornyának magassága pedig 70-80 méter volt. Dselalsade Mustafa török történetíró 1543-ban így jellemezte a jeles Árpád-házi uralkodó nyughelyét befogadó, a Kis-Duna-ághoz közeli katedrálist:

Ennek a földöntúli ékességnek bámulatra méltó falai színes márványból, ablakai aranyos üvegből valók, fülkéi és szögletei márványból vannak kifaragva, továbbá csodálatos képekkel, festményekkel és aranyozott bálványokkal van ékesítve, egyszóval ördögtől lakott bálvány-templom.

A kormány 2022. április 14-i rendelete alapján hamarosan visszaépíthetik a Dohány utcai neológ zsinagógával szemközt álló, egykori Első Katonai Biztosító Intézet által építtetett bérház – világháborús sérülései miatt 1948-ban lebontott – teljes tetőgeometriáját. A Magyar Közlönyben megjelent határozat világosan kimondja, hogy a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű rekonstrukció során nemcsak hogy nem lesz településképi és tervtanácsi konzultáció, hanem a sajátos beépítés miatt figyelmen kívül hagyható a hatályos településrendezési tervek, illetve az OTÉK idevonatkozó előírásai is, ha akadályoznák a munkát. 

A Kiskörút egyik legimpozánsabb épületét mindenképpen az ostrom előtti formájának megfelelően kívánja visszaállítani a kormány, amely az egykori toronyszerkezetek és a díszes tetődísz rekonstrukcióját jelenti. A miniszterelnöki döntés értelme szerint így a Károly körút 3/A–Dohány utca 1/A szám alatti, manzárdtetővel megsüvegelt, hatemeletes sarokház magassága nem haladhatja meg a 36 métert, a visszaépítésre kerülő egykori öt darab szecessziós vonalvezetésű kupola magassága pedig a tíz métert.

Szépítészeti beavatkozás

A kivitelezőnek minden külső részletet a korabeli tervrajzok alapján kell archaizálva helyreállítania, a belső terek kivitelezésénél azonban már szabad kezet kap. A kormány számításai szerint az így kialakított tíz szint legfeljebb 2600 négyzetméterrel növeli majd meg az ingatlan alapterületét.

Ma már hihetetlen, de a Károly körút tornyait nemcsak a Deák Ferenc tér 6. szám alatti Anker-palota, a 14. szám alatti Szevera-, az 5. szám alatti Diana-, a 2. szám alatti Grünbaum–Weiner-, illetve az 1. szám alatti MTA-bérház kupolái jelentették, hanem a háború előtt a 26. szám alatti Freiberger-, valamint a 3/B alatti Dreher-palota saroktornyai is. Ráadásul ez utóbbi kettő a most visszaépítésre ítéltetett EKBI-bérház tornyaival közösen izgalmasabb kialakítású és formájú függőleges tengelyekkel rendelkezett, mint a most láthatók. A tetőrekonstrukció szervesen illeszkedik a Steindl Imre Program Nonprofit Zrt. ötven jelesebb budapesti lakóház és közintézmény egykori kupolájának visszaállítási akciójába, amelynek első szépítészeti beavatkozásra váró három elemét két évvel ezelőtt hirdették ki.

A tekintélyes méretű bérházat báró Huszár Károly honvédhuszár, országgyűlési képviselő által építtetett emeletes ház helyére építette az Első Katonai Biztosító Intézet építésügyi bizottmánya, amelynek fővédnöke József főherceg volt. A háromudvaros, öt kupolával kombinált manzárdtetős bérház építését 1910-ben kezdték el és 1913-ban fejezték be. A szecessziós stílusú épületet Hoepfner Guido és Györgyi Géza tervezte. Az épületszobrászati munkák Maróti Géza szobrász keze munkáját dicsérik. A kivitelező a Lipták Pál és Társa cég volt. Átadását követően alig egy év múlva a zsinagóga vertikális méreteivel konkuráló sarokházat a Victoria Biztosító Rt. vásárolta meg, majd nem sokkal később már a Hungária Biztosító Rt. lett az ingatlan birtokosa. 

Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy?

Míg a Nemzeti Kastélyprogram igazi sikertörténetnek mondható, addig ez az állítás már nem igaz a Nemzeti Várprogramra. Bár a részleges vagy teljes újjáépítésen átesett 15 középkori erősségünk mindegyike megfelel a régészet, a műemlék- és az örökségvédelem tudományos igényű objektív elvárásainak, addig a társadalmi igény szubjektív szempontjainak három örökség kivételével egyik sem.

A végeredményeket látva joggal vetődik fel a kérdés: miért csak a füzéri, a regéci és a mosonmagyaróvári várról gondolják úgy az emberek, hogy rekonstrukciójuk annyira jól sikerült, hogy ezek a felújítások megerősítették a hely lelkét, a megszokottság érzését, a kollektív emlékezet középkorról alkotott idealizált képét, a nemzeti és kulturális identitást – míg a többi, milliárdokért feltuningolt kőrakás abszolút nem?

Mi lehet az állampolgárok baja a többi átadott vagy átadás előtt álló 12 erősséggel, ha tervezőik ott is a hitelességet és a megkülönböztethetőséget tartották fontosnak?

A probléma gyökere valószínűleg onnan fakad, hogy a társadalom egyre gyakorlatiasabb kulturális és identitásbeli igényeit a teoretikus lábakon álló műemlékvédelem és a tervtanács nem akarja meghallani. 

Bár munkahelyi követelmény, de a döntnökök látszólag már nem nagyon foglalkoznak a tervezés logikájával, az építészet megközelítésével, formanyelvével, értékhierarchiájával, didaktikájával, téralkotási elképzeléseivel és legfőképpen az anyaghasználatával. Ennek tükrében a műemlék- és örökségvédelemmel foglalkozó állami szervezeteket az sem izgatja a végeredményeket látva, hogy a felújításra ítéltetett erősség történeti rétegei miként fognak egymáshoz illeszkedni, esztétikailag koherens egészet alkotnak-e majd, holott pont az egységes, csorbítatlan vizuális megjelenítés lenne a várak rekonstrukciójának a lényege, az okozata, a sarkalatos pontja.

A prosti és a rendőrkapitány

A mai Ferenciek tere eredetileg egy északnyugat–délkelet irányú széles utcaszakasz volt, amelyet az Árpád-korban épült városfalat védő vizesárok helyén alakítottak ki. Az utca északkeleti végében 1260-ra felépült a ferencesek veronai, Szent Péter vértanúról elnevezett gótikus stílusú kápolnája és hozzábiggyesztett rendháza, amelyet a félhold uralma alatt Szinán bég parancsára dzsámivá alakították át. A Szent Péterről elnevezett utcát a muszlim uralom után kezdték el Urak utcája, majd jó száz évvel később Úri utca névvel illetni, ám a szokásosnál szélesebb útszakasz 1727-ben már kiérdemelte a tér elnevezését, amely a csuhások után Barátok lett.

A hosszúkás, szabálytalan alakú placc hamar Pest egyik legforgalmasabb útkereszteződése lett. Ezt a fejlődést több ok generálta. Az egyik ilyen, hogy a templom rendezői bal oldalán indult ki Hatvan felé a tölcsérszerűen kitáguló Kerepesi országút, amelynek Duna felé eső szakasza annyira illusztris helynek számított már III. Károly király regnálása alatt is, hogy többek között itt építette fel 1735-ben Pest legszebb, barokk stílusú, emeletes városi palotáját a csigatestűként ismeretes gróf pohos Grassalkovich Antal királyi személynök is.

Míg ettől az ingatlantól keletre, a mai Puskin mozi helyén a Magyar Királyi Tudományegyetem Orvostudományi Karának öt tanszéke funkcionált, addig a folyó felé haladva, a mai Petőfi Sándor utca sarkán egy másik nevezetes épület állt, amely nem építészeti megoldásai, hanem lakója miatt volt ismert. Ez a sarokház a fehérnépet bolondulásig szerető, házasságot házasságra halmozó, pontyfejű, kezdeti glaukómája miatt gülüszeműként ábrázolt gróf Cziráky Antal Mózes országbíró, a pesti egyetem elnökének otthonaként volt ismeretes, amelyet 1831-ben azért ostromolt meg a város diáksága, mert a koleraveszély miatt kialakult nagyszámú elhalálozás megakadályozásért az akadémikusként is tevékeny arisztokrata semmilyen ellenlépést nem tett. 

A sörhasú nemesek, plötyi kurtizánok és a maffiahálózatot üzemeltető korrupt zsandárparancsnoktól függetlenül a terület gyors fejlődésének másik oka az volt, hogy 1817-ben itt épült fel Magyarország első, modernnek számító bevásárlóközpontja, a Pollack Mihály tervezte kétemeletes, báró Brudern József építtette, 32 boltból álló üzletház is, amelynek a helyén most a Párizsi Udvar magasodik. A templommal szemben a tekintélyt parancsoló Athenaeum Nyomda ritmikusan hullámzó, ám mégis szigorú, copf stílusú épülete állt, amely ekkor már az ország egyik legjelentősebb könyvkiadójaként volt ismeretes. A helyén jelenleg a tetődíszeitől megfosztott Királyi-bérház áll.

A ferences bazár mellett az 1876-ban átadott, Szkalnitzky Antal tervezte Egyetemi Könyvtár nézett farkasszemet a Danaidák kútjától idáig elnyúló fiáker- és lócitromsor végével, a Reáltanoda utca sarkán pedig az Ybl Miklós tervezte Első Pesti Hazai Takarékpénztár kupolás tömbje zárta le a tér külső oldalát. A Pest első szobrászati értékűnek tartott közkútjával díszített közlekedési csomópontjának legcsúnyább térfala –idézőjelbe téve – ekkor a déli szakasza volt.

A terület már az ókorban is forgalmas helyszínnek számított. A most bontás alatt álló Radetzky-laktanya alatt például egy Kr. u. 50-ben alapított római katonai tábor terpeszkedett, amely eleinte egy Dalmáciából idevezényelt 500 lovasból álló segédcsapatnak, később pedig a Pannóniával nyugaton szomszédos Noricum provinciából érkező Hispanorium Auriana bandériumnak volt az otthona. A katonai tábor előtt húzódott a limes részeként egy Dunával párhuzamosan futó út- és csatornarendszer, amely Aquincumot kötötte össze Mursával.

Az 1995-ös leletmentés során a régészek nemcsak a mai Óbuda és Eszék közötti római út maradványát találták meg, hanem Buda középkorban sokszor átépített városfalát és az Arszlán pasa finanszírozta, 1566-ban átadott Kakas-bástyát is, amely a városfal keleti lezárása volt. Ezt az öt méter vastag, durva mészkőből emelt toronyban végződő bástyát a törökök „horosz kapuszi”-nak hívták. A Felhévízre néző, két lőréssel tagolt Kakas-kaput a város 1686-os visszafoglalása után homokkővel borították be. A két és fél méter magas ágyúkamrákat pedig 1790 körül azért töltötték fel, mert a védmű ekkorra már teljesen elveszítette katonai jelentőségét és funkcióját.

Nagymosás, telefonba hallózás

A bástya mellett 1828 és 1830 között építette fel Zeitinger egyszintes tímárházát, amelynek mai napig érvényes déli telekhatárát Baczó József fővárosi mérnök húzta meg. Az épületet 1869-ben bontatták le Sydney Steinhal és Jean Pfenninger nagyvállalkozók, hogy ezen a telken építhessék fel háztömbnyi méretű gőzmosó intézetüket. A gyáregység azonban nem sokáig üzemelt itt. Az ekkor még mindig látható török kori rondellával együtt 1873-ban azért rombolták le, hogy ezt a kelet-nyugati irányú telket kettéoszthassák, és kialakíthassák a mai napig érvényes telekhatárokat. Az így kialakított parcellákra egy-egy bérházat építettek fel.

A Königsplatz (később Élelemtár-, Pálffy-, ma Bem József tér) 4-es számmal illetett emeletes bérházat 1881-ben adták át Millacher Lajos és Wagner Alajos gyógyszerészek, az Első Magyar Ásványvízkészülék, Szifonszerelvény és Szikvízgyár Rt. alapítói megrendelésének köszönhetően. A terveket Violin Gusztáv építész jegyezte. A vállalkozók szódagyára és szikvízüzeme egyébként a Kacsa utca 9-es szám alatt működött. 

Míg a sarokház aljában a Hungária kávéház üzemelt, addig a ház emeletén egy igen fura és rigolyás lakó élt. Ő Zolnai Gyula gimnáziumi tanár volt, aki a millennium idején lett Magyarország egyik legjelentősebb nyelvésze, finnugristája. Az akadémikus főleg nyelvtörténettel, etimológiával és mondattannal foglalkozott. Számos finn költő verseit és népi drámákat fordított magyar nyelvre. A Bem József tér 5. szám alatt a fentinél kisebb méretű, zárt sarokerkéllyel rendelkező kétemeletes bérház állt.

Jön már a bika, fúj az orra lika

Tervpályázatot írtak ki a debreceni Aranybika szálloda épülettömbjének teljes megújítására. Mivel az ingatlan új tulajdonosa, a Mathias Corvinus Collegium egy városképbe jobban illeszkedő ingatlankomplexumot kíván a Nagytemplom szomszédságában felépíttetni, így a rekonstrukciót megelőzően először lebontják a hotel szocializmusban hozzátoldott épületszárnyát. Az 1976-ban átadott szállórész eltüntetését nem csak annak kifogásolható esztétikai megjelenése, rossz szobaelosztásai és 131 szűk helyisége miatt rendelte el az MCC, hanem mert a Piac utcára néző betonmonstrum az elmúlt időszakban statikailag annyira meggyengült, hogy használata életveszélyessé vált.

(Hasonló elv alapján épült meg egyébként a budapesti Kossuth téri MTESZ-székház helyén a Szabad György Irodaház is 2019-ben, amely Hültl Dezső 1928-as tervének felfrissítése volt.)

A tervek szerint idén lezárul a tervpályázat és jövőre már indulhat is az oktatási feladatokat is ellátó új szárny építése, illetve a sarokkupolában végződő 48 szobával, 10 stúdióval, 12 apartmannal és 4 luxuslakosztállyal rendelkező réginek a műemléki rekonstrukciója és felújítása. A program a debreceniek bevonásával és egyetértésével zajlik, a bírálóbizottság tagja lesz többek közt Papp László polgármester és Gábor István főépítész is.