Index Vakbarát Hírportál

Néhány év múlva bárki szakíthat a Tabánban kialakított közösségi kert terméseiből: alma-, körte- és szilvafákat, egres- és feketeribizli-bokrot is ültetett ide a Főkert. Ez a főváros negyedik, közparkban kialakított gyümölcsöse, ami a világon sem egyedülálló jelenség: a németországi Andernachtól az amerikai Seattle-ig találkozhatunk az „ehető város” koncepció példáival, a köztéri gyümölcsöskertekkel.

„A Pünkösdfürdő park, a XIII. kerületi Kubala László park és a Gellért-hegy után most a Tabánban alakított ki a Főkert mindenki számára nyitott közösségi gyümölcsöskertet. Összesen 10 gyümölcsfát és 30 gyümölcstermő cserjét ültetett a fitneszpark közelében lévő területre a 10 millió Fa Alapítvánnyal együttműködésben” – írja az Építészfórum.

ráadásul mindegyik a betegségekkel, kórokozókkal szemben ellenálló, rezisztens fajta, így a tervek szerint nem lesz szükség a permetezésükre. Az ültetés előtt a talajt előkészítették, komposzttal kevert termőföld várta a csemetéket. Bár néhány gyümölcs már idén beérhet, igazán bő termésre még néhány évet várni kell.

A Győri Nemzeti Színház a város egyik legmegosztóbb épülete: a sílesiklósáncnak becézett épület egyesek szerint rontja a városképet, mások merész, a városképből kiemelkedő tömbjét a hetvenes évekbeli modern építészet egyik védendő értékének tartják.

Néhány évvel ezelőtt Győr polgármestere felvetette a lebontás ötletét, ezzel nagy felháborodást váltott ki a szakmai körökben. A tér rendezéséről készült legfrissebb látványtervek alapján azonban úgy tűnik, megmenekül az épület, adta hírül az Építészfórum.

A jellegzetes formájú, szoborszerű épület 1978-ban készült el a Győri Tervező Vállalat igazgatója, Vincze Kálmán és Harmati János építészek tervei alapján. Először kicsit értetlenkedve, de az országos építészeti szakma is értékelni kezdte, hamarosan pedig nemzetközi ismertségre tett szert – írta korábban az Építészfórum oldalán Hartmann Gergely, aki szerint 

Sok évtizednyi elhanyagoltság

Az Adevarul című román napilap szerint idén nyáron nyitja meg kapuit a több évtizedig parlagon hagyott és többszörösen kifosztott szacsali (ma Sacel) Nopcsa-kastély. A nagyon leromlott állagú, angol gótikát követő, kétszintes épület a XXI. század elején lett a Hunyad Megyei Tanács tulajdona, amely 2019-ben kezdte meg új tulajdona rekonstrukcióját.

Az állami II. Nemzeti Helyi Fejlesztési Programon (PNDL) keresztül 11,5 millió lejt (885 millió forintot) fordítottak az impozáns méretű saroktornyokkal tagolt emlékmű rehabilitációjára, ám további anyagi források híján a munkálatokat 2021-ben váratlanul leállították.

A rekonstrukciót végül csak tavaly ősszel tudták befejezni, ám az újabb pénzügyi nehézségek miatt a szocializmus idején emelt, bontásra javasolt földszintes és háromszintes melléképületeket még nem tudták eltüntetni a föld színéről, és nem készült el a rózsakert, a dendrológiai park és a kastély részlegesen újrafaragott bútorzata sem. Utóbbi éke a diófából készült Tükörszoba, ahol 1920-ig több tucat velencei tükör és trófea volt kiállítva.

A megyei önkormányzat tervei szerint a komplexumban Hátszeg-vidéki múzeumot, a közeli dinoszauruszpark információs központját és egyik kiállító helyszínét, valamint a báró felsőszilvási Nopcsa (V.) Ferenc világhírű paleontológusról, neves kalandorról szóló állandó kiállítást fognak berendezni.

Szorgos népünk győzni fog

A budavári Dísz téren már évtizedek óta pusztul az egykor szebb napokat látott Habsburg-palota. Az 1754 négyzetméteres telken elnyúló emeletes épület a rendszerváltás után lett a Hungária Biztosító Rt. kizárólagos birtoka, amelyből kijavítás és kisajátítás címen a magyar állam 1999-ben visszavett 14,6 százaléknyi tulajdonrészt. Ezt a kisebbik vagyonrészt az állam öt évvel később átadta a budavári önkormányzatnak.

A műemléképület nagyobbik, azaz 85,4 százaléknyi hányadát a pénzintézet 2007-ben adta el a kőbányai Gyömrő útra bejegyezett HB Land Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek A cégbírósági adatok szerint ennek a vállalkozásnak az ügyvezetői az a Budapesten életvitelszerűen élő három vietnámi nő, akik közül ketten huszonévesek, a harmadik pedig az egyik leányzónak az édesanya.

A saját tulajdonával kereskedő cég tavaly télen adta el szóban forgó épületét, amelynek adásvételi összege minimum a fenti követelés és annak banki kamatai voltak.

Bár az elmúlt évtizedek alatt az izgalmas múltú épület egyre rosszabb állapotba került, 2000-ben már megszülettek az ingatlan helyreállítására tett javaslatok. A Farbaky Péter, Rozmann Viktor, László Csaba, Gömöry Judit, és a napokban tragikusan fiatalon elhunyt Csomortány Levente építész-művészettörténészek az épület tervezett felújítás és átalakítás miatt több roncsolásos falkutatást, és azt megelőző, festőrestaurátor által végzett falfestésvizsgálatot készítettek az építmény műemléki értékleltára mellett, sort kerítettek a szerkezeti és régészeti feltárására is.

A 2015-ig elnyúló előkészítés során már tudható volt, hogy a kiemelt turisztikai helyszínen magasodó épület vagy rendezvényközpont vagy zongoramúzeum lesz. Az illetékes kormányhivatalhoz tavaly december 23-án befutott kormányzati kérvény szerint olyan „közösségi célú” lesz a városi palota, amelynek leendő funkcióit konkrétabban nem részletezi az indítvány.

A dokumentumból az sem derül ki, hogy az épület rekonstrukciójánál a jelenlegi, Meczner Lajos terve szerint 1951 és 1953 között kivitelezett, leegyszerűsített copfszerű homlokzatot hagyják meg, vagy a sokak szerint tetszetősebb, tagoltabb és kváderezettebb, Schömer Ferenc építész terve szerint 1907 és 1909 között megvalósult neobarokk stílusút állítják-e vissza – amelynek finanszírozója egyébként Habsburg József főherceg volt. Az épület közvetlen szomszédja egyébként az izgalmas életutakat felvonultató Miklós-villa.

Az ágyban nyújtotta a legjobb alakítást

A szigorúnak ismert Erich Johanny evangélikus lelkésznek élete végéig sok gondja volt leányával. A korabeli visszaemlékezők és beszámolók szerint az 1889. december 12-én az ausztriai Weyregg am Attersee községben megszületett Marietta nevű lánya krónikus fehérmájúságban szenvedett. 

Libidótól túlfűtött személyét a testi érintkezéseknél jobban már csak a pénz érdekelte. Apja halála után magyar származású anyja következetes tiltása ellenére 18 évesen énekes-színésznőnek állt.

Zsenge szépségét Albert Steinrück német némafilmsztár, a müncheni udvari Nemzeti Színház igazgatója fedezte fel – természetesen egy meghitt együttlét után –, és be is ajánlotta a bécsi Volktheater társulatához. 

Karrierjét Sem Benelli olasz drámaíró A bolond vacsorája című operájában kezdte el, ahol pont egy hosszú szerelmi jelenetet kellett elvállalnia a kurtizánként és lelkes szeretőként ábrázolt Ginevra szerepében. Figyelemre méltó szépsége és színpadi sikerei miatt Marietta azonnal a bécsi felső tízezer köreibe került. Sokak szerint ő volt a császárváros legszebb nője.

A brit, aki nem bírt vele

Ünnepelt és hamvas színésznőként, valamint mecénásait és csodálóit gyakran az ágyába invitáló fruskaként 1913 nyarán ismerkedett össze Bad Ischl fürdőváros Császári Nyári Színházában megtartott első nagyjátékfilmjének vetítésekor Alfred Piccaver világhírű amerikai–brit operaénekessel. A meleg, bársonyos hangú drámai tenor azonnal beleszeretett az ekkor még hebrencs Mariettába, akit egy évvel később el is vett feleségül.

A fiatal pár Bécs egyik előkelő negyedében telepedett le. A Prinz Eugen Strasse 18. szám alatti Wurm-Amkreuz-palotában béreltek nyolcszobás lakást, amelyet neoreneszánsz stílusú bútorokkal rendeztek be. Mivel Alfred rendkívül féltékeny volt, megtiltotta feleségének, hogy visszatérjen a színpadra, és továbbra is vehemens udvarlókat fogadjon. A reflektorfényhez szokott szexéhes Marietta azonban nem bírt a vérével. 

Az egyik ilyen dúvad az aradi születésű, Gabriel Pascal művésznéven tevékenykedő magyar színész volt, akit konkrétan is kinevezett hivatalos szeretőjének. Miután a Piccinek is becézett Piccaver tudomást szerzett asszonya két éve tartó folyamatos félrelépéséről, rögtön elvált tőle. Fellépései törzshelye miatt a „prágai Carusóként” is ismert tenor ekkor úgy jellemezte volt asszonyát a sajtónak, hogy

ennek a szeszélyes nőnek a költségeit a világon egyetlen magányos férfi sem tudja huzamosabb ideig finanszírozni. Ez a nő annyira drága, költekező, beképzelt, hiú és öntelt, hogy hosszabb távon nem éri meg a finanszírozása. 

Budapest látképe, főtengelyei és hangsúlyos tereinek arculata sokat köszönhet a 88 éves korában elhunyt Finta Józsefnek. A többszörösen díjazott és szakmailag elismert építész munkássága, urbanisztikai gondolatai, városrendezési elképzelései annak ellenére maradandó értéket képviselnek, hogy sok örökkévalóságnak szánt épülete nem élte meg az 50. életévét.

Hűlt helyét találjuk a Dózsa György út és a Váci út kereszteződésében 1971-ben átadott Volga szállodájának, de a bécsi Hungária (ma Carat) és a pozsonyi Bratislava hoteleket is annyira átalakították már új tulajdonosai, hogy alig ismerhető fel rajtuk tervezőjük eredeti üzenete és koncepciója.

Az 1935-ben született művész kolozsvári értelmiségi családban látta meg a napvilágot, majd a háború elől menekülve pont Budapest ostromának évében kötött ki szüleivel együtt a fővárosban. Bár velejéig urbánus, városi gyermek volt, kötődése élete végéig megmaradt Erdéllyel.

Felnőttként gyakran járt vissza szülőföldjére skicceket, vázlatokat készíteni Mezőség, Borsa-völgye, Báródság dombjairól, ezeknek a tájegységeknek pusztuló és elnéptelenedő zsákfalvairól, rogyadozó tetejű parasztházairól és székelykapuiról.

Finta ugyanilyen aprólékos, nagyon dekoratív grafikákat készített Nyugat-Európa városairól is. Többek között megörökítette a sevillai Giralda-tornyot, a párizsi Luxemburg-kertet, a reimsi székesegyházat, Córdoba és Toledo falvait, Velence, Firenze és Róma belvárosait is.

Léleksimogató rajzait szemlélve jól megfigyelhető ikrek jegyének kettőssége, hiszen sem monumentális terveiben, sem megvalósult modern, rideg és távolságtartó épületeiben nem köszöntött vissza sohasem ezeket a tájképeit jellemző, minden díszre, formára és részletre odafigyelő otthonos, meleg világ.

Kalandos múltat és érdekes élettörténeteket tudhat maga mögött a főváros XII. kerületi, Szilassy út 6. szám alatti villa. Ennek az igencsak tekintélyes, 3639 négyzetméter összalapterületű zugligeti épületnek az alapjait Gruber József ügyvéd, az ausztriai retteneggi kaszagyár résztulajdonosa fektette le még 1871-ben.

Mivel Gruber csapnivaló vállalkozónak bizonyult, cégtársával közösen 1879-ben annyira csődbe vitték cégüket, hogy saját tulajdonú ingatlanjait és ingóságait is elbukta. A 884 forint értékűre becsült Virányos dűlői házat ekkor szerezte meg Vasvári Soma Sámuel ügynök és felesége, Weisz Zsófia, akik tulajdonukat egy évvel később

Az ingatlan 1880–1881-ben levezényelt átalakítási terveit Landherr Gyula és Reck Rezső tervei alapján kivitelezték, amelynek szellemi előképe a margitszigeti, 1958-ban lebontott Margit-fürdő és a nancy-i termálfürdő volt. A magasföldszintes épület félkörív alakú teraszát ekkor alakították át nyolc oszlop tartotta lodzsává, amelyet balusztrádfallal körbeölelt hatalmas kupolával zártak le.

A főbejáratot két, egymással szimmetrikus, félkörív alakú lépcsőn lehetett megközelíteni, amelyek előtt egy-egy díszszökőkutat is elhelyeztek. Francia mintára beépítették a tetőteret is, ahol manzárdot alakítottak ki. A 7460 négyzetméteres parkot direkt úgy tervezték meg, hogy az ősfásnak tűnjön. Természetesen az ingatlanhoz dukált egy istálló és kocsiszín is, amely Pörro Simon ácsmester munkáját dicsérte.

Az épület 1889-ben lett Lőwy Fáni ruhakereskedő tulajdona, aki még ebben az évben apró változtatásokat eszközölt a házon. Hét évvel később a kulcsokat már Gál Károly birtokolta, aki nemcsak a Budapesti Közúti Vaspályatársaság igazgató-helyetteseként és főkönyvelőjeként tevékenykedett 1914-ben bekövetkezett haláláig, hanem a Demokrata Kör önkormányzati képviselőjeként, illetve a Galilei szabadkőműves páholy tagjaként is.

Az 58 éves Gál elhunytával a villa és a telek unokatestvére, dr. Gál Dezső ügyvéd tulajdonába került, aki azért érdekes, mert művészi hajlamait követve hamar 

Dezső nemcsak a pozsonyi, kassai, debreceni társulatoknál lépett fel rendszeresen mint tenor, hanem a budapesti Operaházban, sőt a milánói Scalában is. Mivel képességei miatt felfigyelt rá a Broadway operett-társulata is, 1928-ban leszerződtették.

A főváros közlekedésében elévülhetetlen szerepet töltött be a Budapesti Villamos Városi Vasút Részvénytársaság (BVVV). Az 1889-ben alapított cég nemcsak a főváros összes villamosvonalát üzemeltette, hanem a földalattit, a siklót, a fogaskerekűt, az újpesti, rákospalotai, szentendrei, budafoki és a törökbálinti vicinális vasútvonalakat, valamint a margitszigeti lóvasutat is.

Legalább nem bontják le

Falk Miksa és nemes botfai Hűvös József vezérigazgatók 1906-ban kérvényezték a fővárostól, hogy a Védgát (ma Népfürdő) – Kárpát – Révész utcák határolta Duna-parti, 16 550 négyzetmétert felölelő telket azért vehesse bérbe cégük, hogy 

A közlekedési társaság 1908. február 3-ra egy komplett „kis gyárvárost” épített fel a szóban forgó telken. A Kárpát utca mentén Császár Jenő, Fellner Henrik, Herman József, Örffy Jenő, Schweiger Henrik és Wörner Adolf terve szerint megépült két darab, egyenként 1650 kV-os háromfázisú áramfejlesztőgép, egy 95 és egy 65 lóerős kondenzátor, valamint két, motordinamóval rendelkező erőmű, közvetlenül mellettük pedig az akkor még Kőtérnek hívott placcon egy kültéri szénrakodót, valamint egy 30 tonna hordképességű hídmérleget is kialakítottak a vasúti kocsik mérlegeléséhez. Ezeknek a helyén jelenleg a Schiller autókereskedés működik.

A Duna-parti oldalon Schömer Ferenc terve szerint egy olyan, U alaprajzú épület valósult meg, amelynek Duna felőli szárnyában gépház, a hosszabbik, 590 négyzetméteres, kétszintes pincével rendelkező tömbjében pedig kazánházat, fölötte szénraktárt, a Révész utcai oldalon egy kocsiszínt alakítottak ki.

A félköríves záródású ablaknyílások tagolópárkányaira olyan faragott domborműveket helyeztek el, amelyeken a korabeli vasúttársaságok legelterjedtebb szimbólumát, a szárnyakkal rendelkező vasúti kereket ábrázolták.

Ez a kocsiszíngépház fogadta 1909-től azokat a szerelvényeket, amelyek a kazánok fűtéséhez szükséges szenet szállították. Az erőmű kezdetben két darab Zoelly-rendszerű, egyenként 2000 lóerő teljesítményű kondenzációs gőzturbinával volt felszerelve.

Mivel az áram nagyobb részét 1939-től az Elektromos Művek szolgáltatta a BVVV-nek és jogutódjainak, így a Révész utcai, más néven az angyalföldi erőművet tartalék centráléként használták. A gáztüzelés elterjedésével bár a fűtőmű keleti, Dunától távolabbi szárnyát az 1970-es években lebontották, az üzem 2011-ig aktív szereplője volt Budapest áramellátásának.

A Wenckheim-család grófi és bárói ága összesen 31 pompás küllemű kastélyt, bérházat, kúriát, villát, nyaralót, valamint további 27 vadász-, vincellér- és fürdőházat, majort, templomot, kápolnát, zenepavilont, magtárat, árvaházat, cukorgyárat, vashámort, gőzmalmot, szélmalmot, vízimalmot és gátrendszert építtetett. Ebből a hatalmas ingatlanállományból 

Az ingatlanok pusztulása csak elenyésző mértékben köszönhető a família hóbortos, a családi vagyont eltékozló tagjainak. Az épített emlékek leginkább Budapest városrendezése, a II. világháború rombolása, a szocialista magyar, román és csehszlovák államok trehánysága, illetve a rendszerváltás után megjelent újgazdag vállalkozók és különféle tolvajbandák ipari mértékű anyagéhsége miatt tűntek el a föld felszínéről.

Sokkal súlyosabb a helyzet, ha nemcsak a Wenckheim-, hanem az ország összes kastélyának és kúriájának fizikai és statikai állapotáról beszélünk.

A pusztítás mértéke az Alföldön a legszembetűnőbb. Csongrád-Csanád és Békés vármegyék kastélyállományának 54 százalékát pusztították el az elmúlt 80 évben, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében pedig csaknem a 65 százalékát.

Út a pokolba vagy híd a túloldalra?

Herman Friedrich Roetschke kereskedő vagyonának jelentősebb részét Felső-Lausitz történelmi régió kastélyainak és uradalmainak adásvételével szerezte. A folyamatos biznisz miatt a magát valamilyen okból folyamatosan lovagnak neveztető nagybirtokos 1842-ben vette meg 30 500 tallérért a szászországi kromlaui birtokot és a csúcsdíszének számító barokk stílusú kastélyt.

Roetschke az adásvétel évében döntötte el, hogy 200 hektáros birtokát nem a kontinensen ekkor divatos angol tájkertek mintájára, hanem a John Milton angol költő Elveszett Paradicsom című eposzában ábrázolt éteri világ alapján fogja átalakítani.

Tervének megfelelően először őshonos fákat ültetett az uradalmán, majd amatőr tájépítészként több hektárnyi azáleát és rododendront telepített, hogy ezekkel a virágokkal érzékeltesse az idilli isteni világot.

Roetscke szeme előtt élete végéig csak az a cél lebegett, hogy minél pontosabban lemásolhassa Milton földi Paradicsomának romantikus természeti színpadképeit. A több mint 30 évig, egészen pontosan 1844-től 1875-ig tartó kertépítéssel olyan diametrális kép megalkotására törekedett, ahol végig funkcionálisan használta fel a természet finom és durva vonalait a barokk korabeli brit eposz dramaturgiájának és ritmusának megfelelően.

Bár az 1191 állandó lakossal rendelkező Point Roberts nevű település az Egyesült Államok fennhatósága alá tartozik, mégis a Vancouver-sziget legdélibb csücskében megbújó oppidumot a jenkik csak Kanadán keresztül tudják megközelíteni, ha autóba ülnek. A washingtoni enklávé természetesen bármikor elérhető tengeri úton a közeli Blaine kikötővárosból.

Point Roberts faramuci politikai státusa akkor jött létre, amikor az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok politikusai az északi 49. szélességi körnél húzták meg az országaik közötti új államhatárt. A földrajzi, geológiai körülményeket nem ismerő, azokat negligáló, egy füstös irodában meghúzott szabályos, egyenes államhatárt az oregoni szerződés aláírásakor, 1846. június 15-én szentesítette a két fél.

Az elvágott település zavaros státusának rendezésére persze több terv is született a 20. században: 1949-ben például sok politikus vélekedett úgy, hogy a 94 négyzetkilométeren elterülő Point Robertset véglegesen Kanadához kellene csatolni, Washingtont pedig közel ugyanekkora földterülettel kellene kompenzálni valahol a Nagy Tavak környékén. Három évvel később már egy olyan terv feküdt a bürokraták asztalán, hogy mindenki akkor járna jól, ha az Egyesült Államok vagy 99 vagy 999 évig adná bérbe ezt a települést Ottawának.

Ra Paulette amerikai szobrászművész már lassan 30 éve dolgozik a föld alatt. Az idén 83. életévét betöltő férfi nem bányász, hanem barlangásó – és nem véletlenül.

Választott hivatásának megfelelően kimondottan olyan, 9–13 méter belmagasságú csarnokokat farag ki az új-mexikói fennsík alatt, ahol nem a kiásott kőzet, hanem maguk a kifaragott üregek és az azokhoz kapcsolódó bonyolult járatrendszerekkel megbolondított alagutak az értékesek és érdekesek.

Ezeket a több száz méter hosszú járatokat a művész direkt úgy vájta ki, mintha valamilyen titkos világ maradványai lennének. Az amerikai agg egy korábbi interjújában úgy fogalmazott, hogy nem tudja, honnan jött a késztetés, hogy ásni kezdjen. Egy belső hang súgta neki, hogy vágjon bele új pszichedelikus kalandjába.

A barlangszobrász alkotásai között nincs két egyforma kialakítású. A miszticizmust növeli, hogy Paulette némelyik barlangjában olyan apró tetőablakokat is kialakított, amelyeken csak bizonyos időszakokban süt be a nap vagy a hold. Más járatai olyan sötétek, hogy csak mécsesekkel és gyertyákkal lehet megvilágítani a mélyen tagolt padokat és ülőfülkéket. 

A barlangok falait mindig faragott mintákkal díszíti ki. Ezek a virágszirmoktól az absztrakt formákig terjedő lendületes ívek tényleg úgy néznek ki, mintha természet alkotta volna meg, pedig nagyon nem. A barlangműalkotásokban gyakori visszatérő motívum a Szent Jakab-kagyló, a csigaház, a hullámzó vízfelület, a fatörzsek kérgei, odvai és rügyei, valamint az ovális alakú magok és bimbók.

Paulette műremekeit inkább hobbinak vagy közszolgálatnak tekinti, mintsem pénzkereső vállalkozásnak. A jó fizikai kondícióban lévő nyugdíjas azt reméli, hogy a kamráiba betévedőket a béke és az epifánia keríti majd hatalmába. Reménye nem áll mesze a gyakorlattól. 

A rendszerváltás óta 37 nagy múltú gyárat bontottak le Budapesten, a XIII. kerületben. A magyar ipar egykori zászlóshajói főleg a Váci út és a Lehel utca között működtek. A gyakran nemzetközi hírű gyártmányokkal előrukkoló cégek helyén ma már termetes irodaházak és új lakótelepek állnak.

A szakmai tiltakozások és a törvényi tiltás ellenére a korai beruházók sok bazilikás elrendezésű ipari műemléket is lebontottak. 

Ezekből az angol ipari építészetet követő tetszetős csarnokokból, üzemekből alig egymaroknyi maradt napjainkra. Többségük ráadásul jelentősen átépítve és lecsupaszítva várja további sorsának alakulását.

Hírmondóként még dacol az idővel:

• a Kissling Rudolf és fia építészeti jegyektől megfosztott csillárgyára (Jász utca 5.),
• az Első Magyar Műhely és Magyar Villamossági Rt. székháza (Váci út 72.),
• az építészeti jegyeitől jelentősen megfosztott és átalakított Magyar Acélárugyár Rt. gyártóüzeme (Váci út 95.).

Az egykori Eisele József réz- és gőzkazángyárat (Váci út 152–154.), valamint a mellette lévő Láng László gépgyárat (Váci út 156–158.) most szeretné a Southblaze Kft. a Paulinyi & Partners Zrt. építésziroda tervei szerint nyolc hektáron elnyúló iroda- és lakónegyeddé fejleszteni. Ezt a 150 milliárd forintos beruházást egyébként a kormány kiemelt rozsdaövezeti akcióterületnek minősítette.

A Váci út 45. alatt egykor a híres Schlick-féle vasöntöde és gépgyár működött. Az üzemi épületek 2012-es szanálása után a gyártelep nyugati részén felépült az Átrium lakópark, a keleti részét pedig a Wing Zrt. fejlesztgeti Szerdahelyi László tervei szerint már 2019 óta, hogy 2025-ig itt adhassák át a Kassák Residence, Kassák Passage és Kassák Terrace fantázianévre hallgató lakóházaikat.

Bár ezen az Angyalföldi–Klapka–Kassák–Apály utak által határolt területen már semmi sem emlékeztet a XIX. század iparára, s főleg annak építészetére, ám egy gondolattal arrébb még mindig látható egy Schlick-féle épület, amit azonban most bontanának le.

Történetünk egy szellemházról szól, valamint egy bohém pénzemberről, Krausz Simonról. Minden mondata filmbe illő. Szereplői gyönyörű színésznők, írók, költők, politikusok. Vagyis igazán magyaros.

Budán, a Svábhegy felparcellázásakor a mai Normafa utca 26. szám alatti telket Redlich Dávid bankár és felesége, Spitzer Betti vásárolta meg a fővárostól. A házaspár – Bachl Ferenc építész elképzelései szerint – 1889-ben ide egy olyan megemelt járószintű villát építtetett fel, amelynek alagsorát félköríves záródású ablakokkal tagolt terméskövekből, emeletét pedig téglákból emelték.

A svájci alpesi építészetet követő nyolcszobás épület érdekessége, hogy míg az észak felé néző főhomlokzatot két oromfallal keretezi, addig a keleti oldalszárny lényegében nem más, mint egy méretes télikertnek szánt veranda. Ennek a napfényes teremnek a szecessziós stílusú virágmintákat felvonultató ólomüvegeitRóth Miksa készítette el, aki szintén ebben az évben kapta meg a belvárosi plébániatemplom, valamint az unitárius templom opalescens üvegmozaikjainak megtervezési és kivitelezési megbízatását.

Redlich egyébként az ebédlőként használatos fakalickájával szemben 1897-ben építtetett fel egy virágházat, amely ma már sajnos nem áll. Redlichék otthonát 1901-ben vásárolta meg Nagy Ferenc jogász, a kolozsvári egyetem tanára, jeles szakíró, valóságos belső titkos tanácsos és neje, Huzella Erzsébet, hogy ötödik gyermekük már itt születhessen meg.

Jogos szirénhangok

A zsámbéki önkormányzat idén áprilisban írta ki a település ékének számító premontrei templomrom és környezetének megújításáról szóló tervpályázatát, amely nemcsak az egykori istenházának és a feltárt monostornak teljes, lehetőleg legpontosabb történelmi rekonstrukciójáról szólt, hanem a török uralom ideje alatt elveszített liturgikus funkciók visszaállításáról is. 

A hír hallatán a sajtó és a műemlékvédelem is felkapta a fejét. Joggal. A diósgyőri vár hatalmas fiaskója után ugyanis sok szakértő úgy gondolja, hogy a hiteles műemlékmegóvás helyett napjainkban az a módi, ha a látvány, a turisztikai igények, a túlépítettség, a történelemhamisítás, az értelmezhetetlen kortárs megoldások, illetve a rossz anyaghasználat kerülnek előtérbe. Érvelésük szerint az 1220 körül emelt templom és legfőképpen a település akkor járna jobban, ha tényleges újjáépítés helyett meghagynák az ikonikus romjelleget.

Hasonló aggályokat fogalmazott meg az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága is, amely nyilatkozatában nem győzte hangsúlyozni, hogy csak azokat a tervjavaslatokat tudja elfogadni, amelyek 

Summa summarum, az önkormányzat felhívására 22 pályamű futott be. A 15 fős bírálóbizottság a Tima Zoltán és Kelemen Bálint Zoltán vezető tervezők által jegyzett Közti Zrt. pályaművét hirdette ki győztesként, amely a szirénhangoknak „megfelelve” valóban sok olyan kortárs megoldást vonultatott fel, amelyek közül jó pár részlet újragombolásért kiált.

A tantrikus szex útján

A Bhutáni Királyság szinte összes házán láthatunk hatalmas méretű falloszfestményeket. Az erotikus szimbólum elterjedése Tibet legismertebb szentjének, Drukpa Künli (1455-1529) lámának köszönhető, aki a testi vágyat elutasító, aszketikusabb jellemű keleti mesterekkel ellentétben, kimondottan a szexuális vágyat, az érzelmeket és a nemiséget használta fel a tantrikus bölcsesség eléréséhez és terjesztéséhez.

A Himalája népei kimondottan az unortodox utakat követő jógi miatt alkották meg nyönpa szavukat, amely nagyjából a spontán és intuitív úton elért spiritizmust jelenti.

Künli 25 éves korától a 74. életévében bekövetkezett haláláig úgy vélekedett, hogy 

Az Isteni Őrült névvel illetett tantraoktatót annyira nem érdekelték a társadalmi konvenciók, a papság rosszallása, a prűdség, a bigottság és az etikett, hogy a buddhizmus tanítása érdekében rendszeresen magávé tette vendéglátói feleségeit és azok eladósorba került nagykorú lányait is, lehetőleg a férj, az apa elismerő tekintete előtt. A bacchanáliákba gyakran bevonta feleségét Tsewang Dzomot is.

Átépül az egykori Országos Gyermekallergológiai, Pulmonológiai és Fejlődésneurológiai Intézet svábhegyi gyermek-tüdőszanatóriuma.

A Béla király út 18–20., a Laura út 1–3. és a Mátyás király út 25–27. által közrefogott 3,34 hektáros terület központi éke a 2005-től műemléknek számító Frivaldszky–Mauthner–Pálffy-villa. A kivitelezéssel megbízott WHB Group már elkezdte a bontásokat. Az ősfás park helyére lakópark épül.

A Frivaldszky–Mauthner–Pálffy-villa

A dokumentumok szerint a hamarosan főnixként megújuló Frivaldszky–Mauthner–Pálffy-villa az 1822-ben emelt, Grabofszky Atanáz-féle „savógyógyintézet” alapjaira épült, amelyet még Kraus Károly kereskedő és Leszkány Márton orvos adott el Frivaldszky Imre természettudósnak. 

A botanikus-zoológus az egykori balneológiai központ alapjait felhasználva 1843 és 1845 között építtette a Svábhegy oldalában romantikus stílusú villáját, amelynek szellemi előképe a zsolnalitvai vár volt. Az épület terveit Brein Ferenc készítette el, aki a megrendelő kérésének megfelelően egy termetes csipkézett tornyot is hozzábiggyesztetett a villához.

1845-től 1847-ig a középkori lovagvárat utánzó villát minden évben felkereste báró Eötvös József jogász, író, későbbi vallási és közoktatási miniszter, felesége, Rosty Ágnes palotahölgy, valamint Eötvös jó barátja, Trefort Ágoston művelődéspolitikus, az MTA későbbi elnöke és az ő neje, Rosty Ilona.

A nagy meztelencsiga-gyűjtő hírében álló Frivaldszky Imre 1875-ben adta el szeretett tulajdonát Mauthner Lipót bőrkereskedőnek, akinek örökösei 1908-ban passzolták tovább a birtokot gróf Pálffy Annának.

Mivel a szociális érzékenységéről és jótékonykodásáról híres arisztokrata hölgynek nem tetszett a lovagvár, 1908-ban teljesen átépíttette tulajdonát. Grioni Antal terve szerint ekkor került a neogótikus torony helyére biedermeier stílusú lakótömb, amelyet három tágas terasszal osztottak fel. Hein János terve alapján megújult a 25 355 négyzetméteres telek is. Az angolparkban tölgyeket, kőriseket és keleti tujákat ültettek el.

Bővítenék a Naphegy lábát

V. Naszályi Márta I. kerületi polgármester a Fővárosi Közgyűlés szerdai ülése előtt tartott sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy hamarosan elkezdik a Déli pályaudvar felhagyott ipari területének megújítását. Az önkormányzat tervei szerint a területen rekreációs parkot alakítanak majd ki.

A pályaudvar szóban forgó területének a MÁV mellett a Budavári Önkormányzat is a tulajdonosa. Mivel az államvasutak régóta szeretné felújítani a Kővári György tervei alapján 1968 és 1977 között két ütemben felépített indítóépületet, célszerűbb és praktikusabb lenne, ha az egész területnek egy tulajdonosa lenne. A zavaros ingatlan-nyilvántartási helyzet miatt a MÁV már hosszú évek óta egyeztet a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel, a fővárossal és az illetékes kerülettel.

Jövő év, vagyis 2024 első negyedévében avatják fel a ferencvárosi Mester utca 29-31. alatti Spirit Residence nevű új bérházat. A Biggeorge Property cégcsoport a 3422 négyzetméteres telken egy 210 lakást, egy irodát és három üzletet magában foglaló, tizenegy szintes, de láthatóan nyolcemeletes lakóépületet fog jövőre átadni.

A vevők 27 és 99 négyzetméter közötti alapterületű lakásokat vásárolhatnak meg. A kétszintes mélygarázsba 153 autó fér el. A zárt sorú beépítésű, 21 méter magas épületet Dienes János építész vezetésével a Symbister tervezőiroda munkatársai tervezték.

Az építészeknek nem feltétlenül ezt a megoldást kellett volna választaniuk, amikor a 2001 óta műemléki védettséget élvező, Krausz Gábor tervezte épületet „kénytelenek voltak” megőrizni az utókornak. Igaz, a nyílászárók méretei jelentősen lecsökkentek volna, de sokkal tetszetősebb és szebb épületet látnánk viszont a Mester utcában, ha a konstrukciót a századfordulós épület tengelytávolságához és tagozati struktúrájához mérik ki.

Az ilyen minimálkialakítású épületeket jellemezte Justin Shubow amerikai építészkritikus korábban az Indexnek adott exkluzív interjújában úgy, hogy a modern építészek egoisták, lelketlenek és tradícióellenesek.

A Farkas-villa megkapó szépsége

A Kis-Sváb-hegy 1907-es felparcellázásakor a főváros a Bíró utca 6/D alatti, 300,7 négyszögölnyi telkét a legnagyobb licitet bemondó Farkas Imre vállalkozónak és nejének, Stein Vilma úrhölgynek adta el. Az 1869-ben alapított Kann és Heller nevű, malom- és mezőgazdasági szerszámgépek kereskedelmével és javításával foglalkozó cég vezetője 1908. december 23-án kérvényezte feleségével közösen, hogy birtokára egy geometrikus vonalvezetésű, hatalmas méretű szecessziós-art deco stílusú villát építhessen fel.

Farkasék új otthonuk megtervezésével az ekkor már országos hírnévnek és elismertségnek örvendő építészpárost, Román Ernőt és testvérét, Román Miklóst kérték fel, 

A 6/C alatti villát közrefogó két szélső épület közötti különbség csak annyi volt, hogy a 6/D házszámú épületnek picivel magasabb lett a tornya, mint a B-nek.

Az 1909-ben átadott emeletes házban kezdetben két nagy méretű lakás szolgálta ki a házaspárt és kiskorú gyermekeiket. Míg a legfelső emeleten három lakó- és egy vendégszoba, fürdőszoba, gardrób, Vilma cselédjének, illetve a fiúk (Pál, Endre, György, István) nevelőnőjének hálófülkéi ölelték körbe a míves falépcsővel megkoronázott középső teret, addig a földszinten ismételten három lakószoba, előszoba, egy délkeleti fekvésű télikert, hall, konyha és tágas kamra szolgálta ki a családot.

A villa szuterénjében alakították ki a háziúr inasának szobáját, a mosókonyhát, a házmester szoba-konyhás lakását, valamint a fáskamrát. A budai Várnegyedre néző nyolcszögű toronyban kényelmes munkaszobát alakítottak ki a családfenntartónak.

Kő előttem, kő utánam

Viktória brit királynő és Albert herceg 1848-ban döntötte el, hogy Skóciában fogja felépíttetni új pihenőhelyét. Amikor az uralkodópáros 1852. október 11-én ünnepélyes keretek között elhelyezte az új balmorali kastélya alapkövét, az anyakirálynő a boldogságtól annyira izgatott lett, hogy hirtelen ötlettől vezérelve azt találta ki, hogy 

Óhajának megfelelve a királyi család egy héttel később mászta meg az építkezéssel szemközti, 406 méter magas Craig Gowan hegyet, hogy annak északi csúcsán kivitelezhesse a megálmodott mementót. Az emlékmű kialakításából a királyi família is aktívan kivette a részét. Viktória királynő ezt írta ekkor a naplójába:

Én tettem le az első követ, utána Albert rakott le egyet, majd a gyerekek jöttek életkoruknak megfelelően. Aztán minden hölgy és férje tett le egy-egy újabb követ a mieinkre. Majd jöttek helyiek és a munkásaink, akik egyszerre léptek a halmunkhoz, kezükben szintén egy-egy terméskő volt. (…) Végül, amikor a szerintem hét-nyolc láb [ténylegesen 15 láb ~ 4,5 méter] magas rakásunk már majdnem elkészült, akkor Albert felmászott a gúla tetejére, és letette az utolsó követ is, amit háromszoros éljenzéssel ünnepeltünk meg. Angus McKay előkapta dudáját, és vad skót zenét kezdett el játszani, whiskyt ittunk, és vidám táncba kezdtünk.

Ez az ívelt formájú, szénakazalra hasonlító, Purchase-re keresztelt kőhalom volt az első olyan, kötőanyag nélkül emelt, szaknyelven kifejezve szárazon rakott kőrakás Balmoral környékén, amely Viktória királynő keze által, illetve az ő parancsára épült. A kastély alapkövének elhelyezése emlékére a dinasztia tagjai a családi „relikvián” egy kör alakú kőtáblát is elhelyeztek, amelyen a mai napig ez a szöveg olvasható:

Ezt a kőhalmot Viktória királynő és Albert herceg jelenlétében állíttatták a balmorali kastély 1852. október 11-i megvásárlásának emlékére.

A magyar art deco és modernista építészet szerelemeseinek nem kell bemutatni Bolla Zoltánt. A szerző évek óta dokumentálja az ország két világháború között emelt épületeit. A fotósként is aktív író eddig négy, laikusok által is könnyen élvezhető és értelmezhető könyvben tárta elénk ennek a stílusirányzatnak elpusztult, átalakított vagy még létező alkotásait – eddig főleg budapesti merítéssel. Bolla most a Balatont járta körül.

Pelso és Art deco

Közép-Európa legnagyobb édesvízi tava már az újkor előtt is jelentős kultúrtájnak számított. A társadalmi, technikai és kulturális modernizációt elindító reformkorban indították el a tó első, új alapítású fürdővárosainak építését. 

Ekkor épültek fel azok a klasszicista és romantikus stílusú kisnemesi kúriák, mulatólakok, fürdőházak, klubok, nyaralók és favázas svájci villák, amelyek mai napig díszei a Balatonnak. Az állam, az arisztokrácia, valamint a polgárság által finanszírozott gyarapodást azonban sajnos félbeszakította az első világháború amelynek negatív hatásai mai napig érezhetőek.

Amikor Hitlert 1933. január 30-án a Német Birodalom kancellárjává megválasztották, Werner von Blomberg hadügyminiszter még aznap elrendelte, hogy mihamarabb le kell választani a katonai távközlést a polgáriról.

A tábornagy azzal magyarázta a döntését, hogy egy esetleges fővárosi fegyveres konfliktus esetén a belső ellenség bármikor elfoglalhatja és lerombolhatja a Winterfeldstrasse-i 19–23. alatti Berlini Távolsági Központot, és így a hadvezetés elveszítené az összes kommunikációs és hírközlési kapcsolatát az országban szétszórt alakulatával.

A főtábort (Stammlager) azért a Jägersberg-Schirknitzberg erdő tövében kezdték el kialakítani, mert ez a terület 1910-től nemcsak három laktanyának adott már otthont, hanem 1935-ben ez a település lett a 3. páncéloshadosztály központja is, amely mindig elsőként kapta meg a német hadiipar legújabb termékeit.

A technikai kihívások miatt a leendő két főbunker megtervezésével és kivitelezésével a párton kívüli Paul Freiherr von Eltz-Rübenach szakminiszter irányította Birodalmi Postaminisztériumot, illetve a Birodalmi Postát kérték fel.

Ők a föld alá rejtett adatátviteli, hírszerzői és jelfelderítő katonai komplexumukat 500-as számú Postahivatal (Amt 500) kódnévvel illették. A hadsereg szállítási főnökének és személyzetének kialakítandó második, úgynevezett Amt 501 kódnevű bunkert időközben egybeépítették az előzővel. 

Míg az építési ütemterv eredetileg 900 munkással számolt, addig 1938 tavaszára kiderült, hogy körülbelül csak 200 segéd- és szakmunkás áll a kivitelezők rendelkezésre. A súlyos munkaerőhiány oka az volt, hogy a Gestapo a projektben potenciálisan érintett vállalatok és munkavállalói között kiterjedt háttérellenőrzést folytatott, amelynek köszönhetően a melósok 77,7 százaléka kiesett a projektből. A problémát személyesen Heinrich Himmler SS-Reichsführer oldotta meg.

Három pipa és a kacsa

Barátai unszolására a békés vidéki élethez szokott Arany János 1860 őszén bérelte ki az Üllői út és a Három pipa utca sarkán azt a második emeleti, négyszobás lakást, ahol nemcsak az újonnan elindított Szépirodalmi Figyelő és Koszorú című lapokat szerkesztette, hanem itt írta meg a Walesi bárdok című balladáját is. Ezt a mai Erkel utca 20.-nak megfeleltethető bérházat nem nagyon szerette.

Elmondása szerint nagyon zavarták a zajos, korán kelő piaci hal- és vadkereskedők, az árufeltöltők, akik többsége pont az ő lakhelyének számító sarokházban tengette az életét. Ezt a korabeli hangorkánt csak fokozta, hogy lakásával szemközt, a mai Üllői út 16. alatt működött a zűrös múltú Arany Sashoz címzett fogadó, udvarra néző ablakai pedig pont a mai Ráday utca 14. alatt működő Arany Oroszlánhoz címzett kocsmára néztek rá, amelyektől nem esett messze a Széna (ma Kálvin) téri Két Oroszlánhoz, illetve 

Levelei szerint ennél jobban idegesítette, hogy lakhelye bejárata szintén egy kétes hírű fogadóról elnevezett utcáról nyílt. Éppen ezért érte nagy öröm 1861 elején, amikor felröppent a hír, hogy a Három pipa utca ezentúl Kisfaludy nevét fogja viselni, ám az átnevezés híre kacsának bizonyult.

Narancs vagy csoki vagy?

A német Orange Hotels and Resorts szállodalánc 2016 óta tervezgette, hogy a lassan tíz éve szellemházként vegetáló VIII. kerületi, Szentkirályi utca 8. szám alatti irodaházból négycsillagos szállodát fog varázsolni Chocolat Hotel néven. Az ügyre projektcéget is alapítottak, ám a világjárvány miatt kialakult gazdasági recesszió és így a turizmus visszaesése miatt kénytelenek voltak lemondani magyarországi terjeszkedésükről.

A budapesti vállalkozásukat felszámolták, majd a tulajdonukat eladták a 2021-ban alapított You Are Hungary Kft.-nek, amely felmelegítette a németek terveit. A publikussá vált elképzelések szerint a helyi védelem alatt álló egykori iroda-, kereskedő- és gyárépület 98 szobás szálloda lesz. A tervezéssel megbízott D55 Építész Iroda Kft. munkatársai, Vécsey Kristóf, Bognár Dániel és Gál Ádám az emeletráépítés ellenére csaknem teljesen korhűn renoválnák az 1928-ban átadott épületet.

Ezek szerint a homlokzaton visszaépülne az egykori art deco stílusú íves üvegportál, a bronzlábazatú bejárat, a kültéri falikarok replikái, illetve a ház egykori építtetőjének, azaz a Stühmer Frigyes Rt. Kakaó-, Csokoládé- és Cukorárugyárnak és a cég alapításának kőbe mart feliratai is, csak az egykori koronás, angyalok által közrefogott magyar középcímer nem.

Egy közeli galaxisban

A Kaiserslauterni Műszaki Egyetem zweibrückeni kampuszának közepén, a szőlőültetvények buja ölelésében olyan épület emelkedik a német táj fölé, ami mintha egy másik galaxisból érkezett volna. Míg egyesek mint a tér végtelen kiterjedésű kapujára tekintenek erre a 4,57 méter átmérőjű kupolában végződő hengerre, addig mások egy fiktív univerzum egyik új zarándokhelyeként.

A csillagvizsgálót Peter Pokrowsky professzor kezdeményezése 2002-ben azért emeltette a helyi Természettudományi Egyesület lakossági közadakozásból, hogy az „egyetem felett” rendszeresen elhaladó üstököseket jobban megfigyelhessék. Ilyen lekésett esemény volt többek között az 1996-os Hyakutake C/1996 B2 és az 1997-es Hale–Bopp C/1995 O1 üstökösök áthaladása, illetve az 1999. augusztus 11-i napfogyatkozás.

A későbbi csillagászati események pontos megfigyelése miatt az obszervatóriumot az egyesület a lehető legmodernebb eszközökkel szereltette fel. A csillagvizsgáló nemcsak egy  35,6 centméter tükörátmérőjű Schmidt-Cassegrain márkájú teleszkóppal rendelkezik, amelyre különféle, 10-40 mm-es gyújtótávolságú és 98-391-szeres nagyítású szemlencséket lehet felszerelni, hanem a Nap megfigyeléséhez egy Coronado SolarMax teleszkóppal is, amelynek különféle szemlencséivel 16-50-szeres nagyítást lehet elérni.

Két esti hold

Az ABC de Sevilla című spanyol lap beszámolója szerint teljes pompájában,

Az andalúziai híradás szerint a Curie de la Cartuja utcában található organikus épület ismételten úgy néz ki, mint ahogy azt 31 évvel ezelőtt megépítették a székely ácsok és az erdélyi mesteremberek a Kossuth- és Ybl-díjjal is elismert néhai építész irányítása alatt.

A sevillai expó egykori 67 pavilonjából ma csak 15 áll, a többit már rég lebontották a spanyolok. A megmaradt épületek közül is csak nyolc konstrukció élvez helyi védelmet, ám ez automatikusan nem jelentett garanciát arra, hogy a kiállítás két gyöngyszemének tartott magyar és chilei efemer tereket karbantartsák, és az állagukat megóvják.

A spanyol világkiállítás bezárása után Makovecz Imre építészeti fő műve négy évig csaknem kihasználatlanul dacolt az idővel. Ekkor döntötte el az egykori Andalúziai Közterületi Társaság, hogy csaknem 400 ezer euróért eladja a magyar pavilont a Luis Portillo üzletember tulajdonában lévő Zent-csoportnak, akik az épületet 1996-ban alakították át energetikai múzeummá. Mivel az akkor megalkotott tematikus kiállítás szinte senkit sem érdekelt, a vállalat 2013-ban csődbe ment, a kiállított tárgyakat eladta, épített tulajdonát pedig magára hagyta. 

Modernizálják, de nem korhűn

Az Orbán-kormány 2022. április 4-ei határozatával döntötte el, hogy Budapesten teljes körűen felújíttatja a gellérthegyi Bérc utca 13-15. szám alatt működő, a Külügyi és Külgazdasági Intézet, valamint a Magyar Diplomáciai Akadémia otthonául szolgáló Horthy-korabeli villát. A felújítás során a tetszetős küllemű négyszintes ingatlannak nemcsak a külseje, hanem belseje, teljes gépészete, valamint épületvillamossága is megújul.

Mivel a beltéri falakat mozgathatóvá kívánják átalakítani, így a közeljövőben az objektum konferencia- és rendezvényközpontként is hasznosítható lesz.  

A kiírás szerint az épület parkjában a térkövezés mellett két darab új fa, 2085 cserje, 4282 évelő növényt, valamint 700 rézsűmegkötő növényt fognak elültetni. Bár a kivitelezési munkákat egy egri cég nettó 1 milliárd 784 millió forint értékben elnyerte, a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztérium a projektet további 259 másik állami beruházással felfüggesztette. A fővárosi kormányhivatal azonban most október 10-én ismételten elindította az engedélyeztetési eljárást, amely új közbeszerzés lebonyolítást fog majd maga után vonzani.

Gellérthegyi gyöngyszem

Magyarország teljes szénellátásáért felelős Vida Jenő iparmágnás, főrendiházi tag és felesége Krishaber Klára 1936-ban vásárolta meg a szóban forgó Bérc utca 13-15. szám alatti telket a fővárostól, hogy itt építhessék fel új otthonukat.

A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. (MÁK) vezérigazgatójának és nejének azért kellett ide költöznie az Aréna (ma Dózsa György út) 102. szám alatt felépített saját bérházukból, mert a kormányfőtanácsos Gabriella nevű lánya a férjével, Perényi István, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatójával közösen úgy vélekedett, hogy kiskorú Edit és Betti leányai fejlődésének jót tesz majd ha a nagyszüleikkel élnek egy fedél alatt.

Az új, a Gellért-hegy északi oldalában meghúzódó családi ház felépítése érdekében a család 1937 szeptemberében bontatta le a parcella Citadella felé eső végében megbújó Mayer Ferenc iskolaigazgató 1882-ben építtette földszintes nyaralóját.

Perényiné, akit családtagjai csak Ellának becéztek kezdetben, Adami Arnold építész tervei alapján kívánta felépíteni a família új otthonát, ám pár hónap múlva azért váltott 

Az 1938-ban átadott neobarokk stílusjegyeket felvonultató, nettó 2135 négyzetméter alapterületű villa 80 helyiségből állt, 30 gazdagon berendezett lakószoba szolgálta ki a családtagok kényelmét. Míg a fiatalok és a leánygyermekeik a felső szinten gyönyörködhettek Budapest látképében, addig a több mint 40 vállalat igazgatótanácsában is tevékeny após, felesége Klára asszony, és az ekkor 20 éves Pál keresztnevet kapott fiacskájuk, valamint háromfős személyzetük a földszinten lakott. 

Érdemes megemlíteni, hogy mivel a magyar szénbányászat felett uralkodó vezérigazgatót és nejét gyakran lefárasztotta az unokák zsongása, így ők leginkább a Tatabányához közeli felsőgallai emeletes kastélyukban (ma nagyon lecsupaszítva és megmagasítva Síkvölgyi Szanatórium) szerettek pihenni.

A minden szegletében gazdagságot sugárzó Bérc utcai villa persze hamar felkeltette a család értékeire ácsingózók figyelmét. 1940. március 7-én például a detektíveknek azt tűnt fel, hogy két férfi több ezer pengő értékű női és férfi bundát, szőnyeget, valamint arany- és ezüstholmikat próbált eladni a józsefvárosi Teleki téren. A büntetett előéletű 28 éves Pataki Sándor kertész, és a 30 éves Becker Pál zenész kihallgatásuk során bevallotta: ők fosztották ki a Bérc utcai házat – további négy budai villával együtt.

Repülő kukik, harapós nunik

Budapesten a józsefvárosi Víg utca páratlan oldalán sorakozó házak bontását már jó tíz évvel ezelőtt elkezdte az Ökoházak cégcsoport. Jelenleg a 35-ös, a 37-es és a 39-es házszámmal illetett telkek beépítése zajlik, ahol a tervek szerint már 2024 első negyedévében felavathatják a Green Home City névvel illetett társasházat. Ezt a két tetőterasszal megkoronázott, 91 lakásból álló ötemeletes ingatlant Bodó Balázs, Fiák Márton és Novák Fruzsina tervei alapján kivitelezik.

A lebontott földszintes épületek annak ellenére nem képviseltek építészeti értéket, hogy többségük – teljesen más ritmusú és többszörösen átépített struktúrájú homlokzataikkal – már a nagy pesti árvíz előtt is álltak. Én is csak azért ragadtam most tollat, mert az egyetem elvégzése után egyrészt jó pár évig a Víg utca 37-es ház lakója voltam, másrészt pedig a fővárosi kormányhivatal idén augusztus 3-án tette publikussá, hogy befutott hozzájuk a lebontott ingatlanok helyére felépíteni kívánt társasház kivitelezésének építtetői igénye. Jobb későn, mint soha. A két ütemben felépíteni kívánt épület mindjárt szerkezetkész.

A szóban forgó házban valamikor 2002 körül vettünk négymillió forintból egy szoba-konyhás lakást az akkori párommal, és a lakás teljes felújítását – mint munkaerőpiacra frissen belépők – saját magunk végeztük el. Amikor elkezdtem az elkoszolódott vakolatrétegeket leverni, 

Elcsodálkoztam rajta, hogy vajon anno kinek lehetett ilyen szörnyű ízlése, de ennél jobban zavart, hogy ez a legutolsó réteg százegy-valahány év elteltével is szinte leverhetetlen volt.

Megörültem. Hatalmas művészettörténeti kincsnek véltem ezeket az ókori Pompejiben látható falfestményekre hajazó századfordulós pingálásokat, amelyeket természetesen első otthonunk legfőbb értékének kívántam megtenni.

Semmi szexus, csak kultúra, volt a mottóm. Pechemre. Az akkori oldalborda hallani sem akart erről a tervemről. Ő nem akart naponta szembesülni azzal a vizuális valósággal, hogy repülő kukik és hegyes vámpírfogakkal ékesített nunókák lesik minden mozdulatát. Nem volt más lehetőségem, a sormintát kitisztítottam, üvegszálas vászonréteget helyeztem rá, majd fehér festékkel lefedtem, így biztosítva a műalkotás dokumentálását és megóvását az utókor számára.