Index Vakbarát Hírportál

Radák Eszter a „kortárs klasszikus”, aki mára a magyar képzőművészeti szcéna egyik legsikeresebb festőművészévé nőtte ki magát. Naplementék, bizsergő retinák címmel önálló tárlata nyílik a Virág Judit Galériában, amely 2023. szeptember 6. és 23. között ingyenesen látogatható, és több mint 30 friss alkotást mutat be.

Radák Eszter (1971, Budapest) képei igazi remekművek. Olyan alkotások, amelyek már a fiatal festő pályája kezdetén kivívták a szakma figyelmét, a kritikusok és művészettörténészek elismerő sorait. Számos csoportos és önálló kiállítást követően Radák 2007-től a Virág Judit Galéria művészkörének tagjává vált. A gyűjtők – bár a Radák-képek ára ma már milliós nagyságrendben mozog – rendre alig várják, hogy pár évente új művekkel szerepeljen a galéria kiállítótermeiben.

Első ránézésre a Radák-képek vibrálóan színes, a pop arttal rokonítható, narratív, frappáns, mesélő címekkel ellátott, hangulatos képek, amelyekre egészen egyszerűen jó ránézni. Feldobják a falakat, a belső tereket, olyan művek, amelyekkel jó együtt élni, és jó hazamenni hozzájuk.

és ez egy igazán jó művésztől el is várható. Amellett, hogy hamisítatlanul eredetiek, csak rájuk jellemző hangvétellel, stílussal bírnak, és reflektálnak a minket körülvevő eseményekre. Azonnal felismerhetők: ha egyszer behatóbban megismertük a Radák-képeket, nem felejtjük el őket soha.

Szegénynek született, és szegényen halt meg a huszadik század első felének egyik legeredetibb magyar képzőművésze, Egry József. A Balaton festőjének is nevezett zseni több mint harminc éven át kutatta ecsetjével a tó, a pára, a fény üzeneteit.

Nem a Balatont festem, hanem annak világát

– fogalmazott ő maga. Születésének 140. évfordulója alkalmából Egry József 140 – Balaton, Szicília, Nervi címen rendeztek kihagyhatatlan kiállítást a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum felújított épületében.

Vezúv és Badacsony

Az évforduló alkalmából létrehozott, 140 művet felsorakoztató tárlat alapvetően a művész balatoni alkotásaira fókuszál. Ez meglehetősen bőséges merítés, hiszen Egry Badacsonyban élt és alkotott 1918-tól 1951-ben bekövetkezett haláláig. A teleket többnyire Budapesten töltötték feleségével, mivel az asszony hozományához tartozó keszthelyi villát kénytelenek voltak eladni, a minden komfortot nélkülöző badacsonyi présház pedig, ahol nyaranta dolgozott, télen lakhatatlan volt.

Sipos Anna művészettörténész, a kiállítás kurátora az Indexnek elmondta, hogy a tárlaton ízelítőt nyújtanak a festő olaszországi útjain alkotott műveiből is. Egry első itáliai útján, amelyre egyre súlyosbodó tüdőpanaszai miatt volt szükség, olyan képek születtek, amelyek a több évtizedes balatoni életművének előtanulmányaként is értelmezhetőek.

Lehetnek-e világsztárok a kortárs magyar festőkből ? Meddig kúszhat fel az értékük a ma is alkotó hazai művészeknek? Mi ez a boom, amelyet az utóbbi években a festőink körül tapasztalunk a hazai és nemzetközi piacokon? Többek között ezekre a kérdésekre is igyekszem válaszolni ebben a cikkben.

Öt évvel ezelőtt hirdettük meg az első kortárs aukciónkat a Virág Judit Galériában. Egészen addig az igazán komoly összegeket megmozgató piac a klasszikus festmények terepe volt. A nagy gyűjtők leginkább Csontváry, Munkácsy, Rippl-Rónai, Vaszary műveit keresték. Azzal is tisztában voltunk, hogy a nemzetközi piacon már régóta külön aukciót szerveznek a klasszikus és a kortárs alkotásoknak.

Akkoriban a kortársaknak még jóval kisebb volt az értékük. Azóta minden megváltozott. Ugyanaz a festmény, ami pár évvel ezelőtt 1 millió forintról indult egy aukción, ma már több mint 10 millió forintos kikiáltási áron kerülne árverésre, és ki tudja, hol állna meg a végén.

Mi történt közben?

Különleges projektbe vágott a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány, a KEÉÖMA: egy ritkaságokat is felvonultató kiállítással újraindítják a világviszonylatban is híres nagybányai festőiskolát, amely a modern magyar festőművészetet útjára bocsátó mozgalom volt.

Nagybánya (románul Baia Mare) körülbelül hatórányi autóútra van Budapesttől – már ha az ember azonnal átjut a csengersimai határátkelőn. Ha nem, akkor akár nyolc órát is utazhat, mire megérkezik a szóban forgó kiállításnak otthont adó városba.

Rengeteg szépkorú várakozik a Máramaros Megyei Művészeti Múzeum első emeletén, ahol június 24-én kiállítás nyílt a legendás nagybányai művésztelep alkotóinak festményeiből. Egy maréknyi tinédzser gondoskodik róla, hogy csökkenjen az átlagéletkor, de tény, hogy meglepően sok idős műkedvelő látogatott el a két hónapig nyitva tartó tárlat megnyitójára. Kimondottan érdeklődők, már a megnyitó előtt lefotózzák az összes képet, diskurzusba elegyednek nemcsak egymással, de a sajtóval és a szervezőkkel is. 

Ez már csak azért is kiemelendő, mert a nagybányai festőiskolát (elsősorban) azért virágoztatják most fel, hogy az értékmegőrzés mellett értéket is teremtsen, vagyis egy újabb festőgeneráció nőjön fel és alkosson Erdély e részén. A fiatalok egyelőre nem tolongtak a kultúrtérben, kérdés, a következő két hónapban hány ifjonc fog ellátogatni a kiállításra.

Tömegeket vonzó, igazi művészeti szenzációnak számító nagyszabású kiállítások követik egymást a fővárosban, elég a Magyar Nemzeti Galériában a Gulácsy Lajos életművét bemutató vagy a Szépművészeti Múzeum népszerű Csontváry 150 című kiállítására, esetleg a korábbi, Vaszary János lappangó remekműveit bemutató tárlatra gondolni. Szinte minden esetben olvasható a programok leírásában, hogy a műalkotásokat múzeumok és magángyűjtők kölcsönzött darabjaiból állították össze. Mit jelent ez a valóságban, milyen szerepet játszanak a folyamatban az aukciósházak, és hogyan tudják megőrizni anonimitásukat a gyűjtők?

Mindennek az alapja a bizalom

Amikor a kurátorok összeállítják egy-egy kiállítás programját, listát írnak, hogy mely festményeket szeretnék bemutatni. A műalkotások egy része múzeumoknál van – idehaza vagy külföldön –, egy részük azonban gyűjtők tulajdonában. A szervezőknek gyakran több tucat tulajdonossal kell megállapodniuk, ha szeretnék kölcsönkérni az alkotásokat a kiállítás időtartamára. 

A magyar gyűjtők nagyon diszkrétek

A kurátorok az anonimitás miatt sok esetben nem tudják, hogy ki vásárolta meg az áhított képet, csupán azt, hogy melyik aukciósház árverésén szerepelt legutóbb, és ott milyen áron kelt el. Ekkor jövünk a képbe mi. A Virág Judit Galériát is gyakran keresik meg a legnevesebb múzeumok, hogy segítsünk nekik felvenni a kapcsolatot a kép tulajdonosával. Ilyen helyzetekben mi értesítjük a gyűjtőt, aki eldönti, hogy kölcsönadja-e a képet, és ha igen, akkor nyíltan vagy a névtelensége megőrzése mellett teszi.  A túlnyomó többség igen mond a kölcsönadásra, azonban megőrzi inkognitóját. A magyar gyűjtők nagyon diszkrétek.

A Magyar Nemzeti Galériában 2023. augusztus végéig látható Gulácsy Lajos (1882–1932) életmű-kiállítása. Gulácsy képei, amelyek akár 100 millió forintért is elkelhetnek egy-egy aukción, varázslatos és titokzatos világba vezetnek el minket.

Gyermeki lelkű, kedves különc

Gulácsy gyermeki lelkű, kedves különc volt. Édesanyjával való ambivalens kapcsolata, annak zsarnoki szeretete és túlféltése miatt valójában sosem vált felnőtté. Anyján kívül, aki majomszeretettel csüngött rajta, sosem volt más nő az életében. 

A beilleszkedésre való képtelenség és a konvenciók elutasítása már korán megmutatkozott nála: a budapesti Mintarajziskolába járt két évig, de nem tudta elfogadni az intézményi kereteket, így eltanácsolták. Ezek után a művész szorgalmasan járta a képtárakat Olaszországban – úgy képezte magát, hogy másolta a régi mesterek műveit.

Extravagáns viselkedése és extrém megjelenése bájos, szeretetreméltó személyiséggel párosult. Különc alakja a kortárs beszámolókban is gyakran felbukkant:

Valami lehetetlen színű, világos, rövid nadrágot viselt, hozzá fekete zsakettet, piros-kék kockás inget, lila csokornyakkendőt

– írja Bálint Lajos a visszaemlékezésében, amely Szabadi Judit 2007-ben megjelent, Gulácsy Lajos című könyvében olvasható.

Idén 13. alkalommal nyitja meg kapuit az Art Market Budapest, amely 2011 óta áll nemzetközi vásárként a képzőművészet iránt érdeklődő, folyamatosan növekvő közönség szolgálatára. A nagyszabású esemény 2023. október 19–22. között ezúttal is széles nemzetközi művészeti válogatással és programokkal segít izgalmas kulturális központként vonzóvá tenni Budapestet. A vásár elmúlt 12 évéről és az idei tervekről Ledényi Attilát, az Art Market Budapest alapító-igazgatóját kérdeztük.

Ledényi Attila az interjúban többek között elmondja, hogy

• Dél-Afrikából, Japánból, Izraelből, Koreából, Thaiföldről is érkeznek kiállítók,
• ezúttal a kortárs roma képzőművészetet helyezik a figyelem középpontjába,
• látványos a gyerekrajzokat idéző festmények népszerűsége,
• előretört a figuralitás az absztrakt művészet hosszan tartó dominanciája után,
• a műalkotások nem csupán a múzeumok, az otthonaink falai között is pompásan érzik magukat,
• kisebb ráfordítással is különleges kincsekre lehet bukkanni.

Hogy néz ki az Art Market Budapest elmúlt 12 éve? Mit mutatnak a számok? Hogyan alakult a kiállító művészek, a látogatók, illetve a megvásárolható tárgyak mennyisége?

Aligha fejezhetők ki pusztán számokban a kortárs művészet megbecsülése és hazai piacának bővülése, a magyar művészet nemzetközi pozíciójának erősödése, a nemzetközi vásárok magyar és más kelet-európai galériák iránti érdeklődésének növekedése, vagy éppen Budapest Európa egyik vonzó művészeti célállomássá válása tekintetében az Art Market Budapest jelentős hozzájárulásával elért eredmények.

Bár önmagukban a számok is sokat elárulnak, hiszen az első évhez képest a kiállítók mennyisége mára megduplázódott, a látogatók száma háromszorosára nőtt. Az Art Market Budapest a mintegy 7 ezer négyzetméterén legutóbb 2022 őszén mutatta be közel 30 ezres közönség előtt 30 ország több mint 500 művészének – akiket mintegy 100 kiállító képviselt – több ezer alkotását.

Tekintettel arra, hogy a kiállítói szám növelésének korlátja a rendelkezésre álló kiállítási terület, a vásárra jelentkező kiállítók mennyiségéből lehet igazán az emelkedő érdeklődésre következtetni. Ebben a tekintetben sokatmondó, hogy meg kellett volna legalább dupláznunk a kiállítási területet ahhoz, hogy a jelentkezői igényeket kielégíthessük. Többek között ez a tényező is hozzájárul ahhoz, hogy az Art Market Budapest minden releváns mérőszám tekintetében évek óta a közép- és kelet-európai régió legnagyobb nemzetközi kortárs képzőművészeti vására.

Miért hozták létre 12 évvel ezelőtt a vásárt, és hogyan érvényesültek az alapításkor megfogalmazott célok?

Az Art Market Budapest megalapításakor alapvetően két fő célt fogalmaztunk meg. Az egyik egy olyan művészeti platform létrehozása, amely különleges hangulatából, a választék gazdagságából és az ehhez rendelt intenzív kommunikációs munkából fakadóan a lehető legszélesebb és legvonzóbb felületet és alkalmat teremti meg a közönség számára a kortárs képzőművészet fogyasztásához, élvezetéhez, vásárlásához, részben annak reményében is, hogy 

Másrészről pedig szerettük volna elérni, hogy Budapest bekapcsolódjon a nemzetközi művészeti, műkereskedelmi körforgásba, Magyarország vonzereje növekedjen, és megítélése javuljon a művészet iránt érzékeny, az utazásai során a kulturális tartalmakat előtérbe helyező külföldiek körében éppúgy, mint a művészet és műtárgypiac szakmai közegében. Márpedig a minden évben több száz művészeti vásárt felvonultató, rendkívül kompetitív nemzetközi piacon az ingerküszöböt átugrani csak egy nagyszabású, széles nemzetközi választékot, és máshol nem hozzáférhető tartalmakat felvonultató eseménnyel lehet, ezt az elmúlt több, mint egy évtized tapasztalatai nyilvánvalóvá tették.

Ennyi idő távlatában megállapítható, hogy az eredmények mindkét kitűzött cél tekintetében az optimista várakozásoknak felelnek meg. A kortárs képzőművészet iránt érdeklődő hazai közönség és a Budapest mint művészeti szempontból releváns helyszín iránti nemzetközi figyelem növekedése egyaránt vitathatatlan. Márpedig ennek – a törekvéseink fókuszába helyezett, és korábban elhanyagolt közönség mellett – a legfőbb haszonélvezői a hazai művészek és az őket képviselő szervezetek, kiemelten a hazai kereskedelmi galériák. Hiszen mindkét fő célunk érvényesülése végső soron a hazai piac bővülését szolgálja.

A Virág Judit Galéria 25 éve szervez aukciókat, és ezalatt mindössze négy Csontváry-kép került kalapács alá. Az árverések leginkább várt tétele mindig. Azon a decemberi estén, pár nappal 2021 karácsonya előtt a negyvenedik tételnél egy pisszenést sem lehetett hallani a teremben. 440 milliónál tartottunk, de éreztem, hogy még nincs itt a telefonon, és online is licitáltak. Hamarosan megérkezett a következő ajánlat: 460 millió forint! Kivártam, majd: először, másodszor, senki többet?

Harmadszor! De a kalapács hangját már alig lehetett hallani, mert elnyomta a tapsvihar. Megszületett a magyar aukciós rekord: 

Pontosan 170 éve, július 5-én született Csontváry Kosztka Tivadar. Talán nincs is még egy olyan művészünk, akit ennyi titok és legenda vesz körbe. Hóbortos személyiségét kortársai kinevették, életében egyetlen képet sem adott el. Halálakor a képeit bérkocsisok akarták megvenni ponyvának, mára ritkán felbukkanó remekművei aukciós rekordokat döntenek. Ki ez az ember? Ki Csontváry Kosztka Tivadar?

Különc és aszketikus patikus

A Felvidéken, Kisszebenben született 1853-ban. A család életét minden bizonnyal megnehezítette, hogy Kosztka László, Csontváry édesapja gyógyszerészi teendői mellett a város rendőrfőnöke is volt, így pont a szabadságharc leverése utáni években vált a gyűlölt hatalom helyi képviselőjévé. Csontváry 1884-ben nyitotta meg saját patikáját Gácson, ahol a helyi közéletben is részt vett, és mivel rajongva imádta Ferenc Józsefet, meglehetősen sok konfliktusba keveredett a helyiekkel. Megítélésén az sem segített, hogy jelentős kiegészítő jövedelemre tett szert szeszkereskedelemből.

Különcsége tanulmányai alatt is megmutatkozott: majd 40 éves volt, amikor a müncheni festőakadémiára került, és nemcsak korával lógott ki az ifjú festők köréből, hanem aszketikus életmódjával is. Alkoholt egész életében nem fogyasztott, nem dohányzott és nem vett részt a bohém fiatalság mindennapos szórakozásában, így hamar az élcelődések központjává vált.

Magányosan élt, sosem nősült meg. Patikáját 1894-ben bérbe adta, és ettől kezdve már kizárólag a festészetnek élt.

Utazott vagy nem utazott?

Az egyik legnagyobb rejtély a Csontváry-életművel kapcsolatban az, hogy vajon tényleg elment-e az egzotikus országokba, vagy korabeli fotográfiák segítségével festette meg legendás képeit? Az általa megfestett helyszínek − egyebek mellett Athén, Kairó és Jeruzsálem − a korban már népszerűek voltak, fényképek és képeslapok foglalkoztak velük.

Gyanú merült fel, hogy a furfangos gyógyszerész nem valami színes nyomatról másolta-e titokban kulisszaszerű tájképeit?

− tette fel a kérdést Lehel Ferenc már 1931-ben.

Bár a korszak művészei – köztük Csontváry is – hevesen tagadták, ma már tudjuk, hogy világszerte rengeteg sztárfestő, köztük Munkácsy, Rippl-Rónai, Degas és Picasso is használtak fényképeket, akár modellpótlékként, akár ihlető forrásként. Az igazság felderítését megnehezíti, hogy semmilyen, Csontváry által megírt levél vagy képeslap nem támasztja alá állítólagos utazásait. Illetve egy levélről tudunk, amelyet a Japán kávéház művészeinek címzett, és melyben az aláírása mellé odabiggyesztette, hogy „Konstantinápoly, 1913”. Ám a postai bélyegzőn nem a török, hanem az osztrák hatóság pecsétje látható.

Az igazság valahol félúton keresendő,

mint ahogyan ezt önéletrajzában írja, hanem inkább vázlatokat készített a helyszínen, majd műtermében készítette el a monumentális festményeket.

Kicsi, de páratlanul értékes életmű

Csontváry életműve rendkívül kicsi, alig több mint 100 darabot számlál és ennek nagyobb része, nagyjából 80 százaléka közgyűjteményben – múzeumi tulajdonban – kisebb része, nagyjából 20 százalék magánkézben van, így igazi szenzáció, ha felbukkan egy Csontváry-kép a műkereskedelemben.