Szembejött velünk a gyermek Kossuth Lajos
Helyes szőke kisfiú néz vissza rám a vászonról, hatéves forma lehet, egy gesztenyefa ágvillájában ül, és töpreng valamin. „Ez kicsoda?”, kérdem a kolozsvári festőtől, Betuker Istvántól, aki a világ legtermészetesebb hangsúlyával válaszolja: „A gyermek Kossuth Lajos.”
Hosszú másodpercekig kattognak a fogaskerekek az agyamban, végiggondolom, hogy Kossuth 1802-ben született, még hatéves korában is csak 1808-at írtunk, az első igazi fényképet pedig csak 1826-ban készítette el Joseph Nicéphore Niépce.
Segít a mesterséges intelligencia
Nyilván látszik az arcomon a döbbenet, István el is mosolyodik, végül csak-csak ki tudom nyögni:
- No de miből gondolja, hogy a kis Kossuth így nézett ki?
- Megterveztettem a mesterséges intelligenciával.
- Ja, hacsak úgy nem…
Az idő szélvész gyorsan repül, Kossuth gyermekkorában még a fényképezés technikáját sem ismerték, manapság pedig már a mesterséges intelligencia segítségével műalkotásokat is lehet tervezni, olyan történelmi alakokat is felidézhetünk, akikről nincs fotó vagy festmény, mert ott az A. I., ami (aki?) bármire képes. No azért bármire nem, legalábbis nem olyan minőségben, ahogy azt szeretnénk.
Amúgy Kossuth nem véletlenül témája ennek a festménynek, Tállyán vagyunk, az Artistaille Art Residency elnevezésű művésztelepen. Az első felelős magyar kormány pénzügyminiszterét nem szülőhelyén, Monokon keresztelték meg, hanem a szomszédos Tállyán, mert itt volt a legközelebbi evangélikus templom.
Goya és a háború borzalmai
Persze a tállyai művésztelep fő tevékenységi köre nem a Kossuth-portrék készítése. Az Oroszlános Borhotel 400 éves épületében és a szomszédos alkotóházban valamilyen szinten a hosszú éveken keresztül működő és neves művészeknek is lehetőséget nyújtó Közép-európai Művésztelep folytatása ez. A tábornak van egy háborúra vonatkozó mottója – „Legyen vége már!” –, amelynek még javában tart a második turnusa, a művészek totális témaszabadságot élveznek.
Betüker István, ugye, a gyerek Kossuthot festi meg, a hely szelleme által ihletve és némi A. I.-s segítséggel, Simon-Mazula Tibor viszont tényleg a háború borzalmai hatása alá került, ezért festette meg Francisco Goya talán leghíresebb alkotásának, pontosabban 82 rézkarcból álló sorozatának parafrázisát. Goyát sokan az expresszionizmus előfutárának tartják, és hogy ez mennyire helyes stílusértékelés, az kiviláglik Tibor három festményéből. Goyát – és Simon-Mazulát – nézni megrendítő élmény.
Egy szobával arrébb Csurka Eszterrel találkozunk, és Vilmával, a mosolygós szemű festőnő elválaszthatatlan törpeuszkárjával. Eszter a lányát festi meg éppen, légies ecsetvonásokkal.
Aztán vannak, akik még csak a tervezés fázisánál tartanak, de hát ez így is van rendjén. Az Artistaille egyik rendeltetése éppen ez, hogy az idilli környezet, a természet közelsége, a szőlőtőkékkel borított domboldalak inspirálják a művészeket. No és hogy megbeszéljék az elképzeléseiket a tábor kurátorával, Gulyás Gáborral. Ahogy éppen Göncz Dalma, a folyton új utakat kereső, a közelmúltban már a hongkongi piacot is meghódító és a napokban ösztöndíjjal az andorrai UNESCO-művésztelepre utazó betonfestő művésznő teszi az Oroszlános Borhotel tornácán.
Szól a szaxofon
DrMáriás, a honi képzőművészeti, zenei és irodalmi szcéna talán legeredetibb, Munkácsy Mihály-díjas figurája a tábor motorja, a Munkácsy Mihály-díjas polihisztor megjegyzéseire, monológjaira oda kell figyelni, és ha majd a festménye is elkészül – amelyet természetesen a többi alkotással együtt kifüggesztenek a házigazdák a borhotel falára. Ahogy azt már az első turnus idején elkészült Verebics Ági, Nagy Kriszta festményeivel is tették. Akkor majd kiderül, milyen gondolatokat ébresztett az újvidéki zseni fejében ez a néhány tállyai nap. Addig is kénytelenek vagyunk hallgatni, ahogy a Gesamtkunstwerk jegyében szaxofonján gyakorol a közelgő Tudósok-koncertre, amivel a Fishing on Orfű fesztivál hallgatóságát örvendezteti meg.
Hát, így zajlik az élet az Artistaille-ban, némi délutáni pincelátogatással és hajnali „tetejezéssel” fűszerezve. (Ha valaki nem tudná, a tetejezés szőlészeti szakszó, azt a műveletet jelenti, amikor a szőlőtőkék tetejéről metszőollóval lenyesegetjük a fölösleges, az energiát értelmetlenül elszívó hajtásokat.)
Tavaly újraéledt a Közép-európai Művésztelep, amely 1990-ben jött létre Kerékgyártó István alapításával, és amely a kilencvenes-kétezres évek egyik meghatározóbb művészeti helyszíne volt, ahol több neves alkotó is megfordult
– mondja Berger Anna, az Artistaille motorja, egyben a működtető-irányító-szervező triumvirátus hölgytagja, aki élettársával, Márton Péterrel, a borhotel és a szőlőbirtok tulajdonosával és Gulyás Gábor kurátorral jegyzi a művésztelepet. – „Tavaly Péter indította be a kezdeményezést, az első évben pécsi művészek alkottak itt, idén pedig kiterjesztettük a meghívottak körét. Az idei első, májusi turnusban Kusovszky Bea, Töttös Kata, Végh Júlia, a már említett Nagy Kriszta is alkotott nálunk, utóbbi festményének a modellje a lányom volt.”
