Index Vakbarát Hírportál

Reigl Judit, Keserü Ilona, Fajó János, Rozsda Endre és más alkotók kiemelkedő műveit vonultatja fel a Virág Judit Galéria 13. Háború utáni és kortárs művek aukciója 2023. december 19-én. Az ünnepi aukciós anyag egyik legjobban várt tétele Reigl Judit Tömbírás című sorozatának 1959-ben készült darabja.

A kortárs festészet legjavát hozza el a Virág Judit Galéria 2023. december 19-i aukciója a Kongresszusi Központban. Reigl Judit egyik legerőteljesebb festménye, a Tömbírás-sorozat darabja vörös és fekete pászmákból áll össze. A festmény kikiáltási ára 26 millió forint.

Reigl Judit élete nagy részét Franciaországban töltötte. Az alig három éve elhunyt magyar származású művészt a nemzetközi szürrealizmus és akciófestészet élvonalába sorolják. 

Ezekben a pillanatokban is zajlik Reigl Judit centenáriumi kiállítása a Műcsarnokban, és a világ számos pontján ünneplik a magyar művésznő születésének 100. évfordulóját. Ritka pillanat, ha eladóvá válik egy Reigl-mű, ezért a különlegesen erős, múzeumi szintű olajalkotás felbukkanása nemzetközi érdeklődést váltott ki a gyűjtők körében.

Itt a december, elérkezett a művészeti árverések legizgalmasabb hónapja, a csúcsidőszak. Rekorder alkotások várnak új tulajdonosra, az aukciók pedig szinte napi rendszerességgel követik egymást. 

A műtárgy.com összegyűjtötte az idei árverésdömping kiemelt eseményeit. A szezont a Nagyházi Galéria téli árveréssorozata indítja december 12-én. Az árverés négy estén át zajlik majd; az első két nap a festményeké és bútoroké, december 14-én műtárgyakra és szőnyegekre, 16-án a műtárgyak mellett ezüstökre és ékszerekre lehet licitálni. 

Híres tételek, kerámiák, Herendi-készletek és XVI–XVIII. századi külföldi – főleg itáliai – festmények kerülhetnek új tulajdonoshoz: több kép 2-5 millió forintos kezdőlicittel indul, de a francia Jean Puy festménye, a Leány ablak előtt 8 millió forinton kezd. László Fülöp Apponyi Albertnét megörökítő festménye 2,8 millió forinton, Fenyő György férfiportréja 2,4 millión kezd. 

Több mint két évtized után újra aukcióra kerül Gulácsy Lajos kivételes remekműve, a Régi instrumentumon játszó hölgy, amelyet 2002-ben a szakma és a műgyűjtők a magyar Mona Lisának is neveztek. A festmény 2002-ben a Virág Judit Galéria árverésén abszolút magyar leütési rekordot ért el 95 millió forintos eladási árával. A sokáig elveszettnek hitt, majd a csodával határos módon előkerült alkotás Gulácsy kevés nagy méretű, megmaradt olajfestményeinek egyike, a magyar festészet remekművei tartozik.

Több mint 20 éve várnak erre a pillanatra a műgyűjtők: ismét megszerezhetővé válik Gulácsy Lajos ikonikus remekműve. 2002-ben hatalmas szenzáció volt a Régi instrumentumon játszó hölgy című olajkép felbukkanása, hiszen a művészettörténészek úgy tudták, hogy a remekmű a II. világháborúban megsemmisült. A Virág Judit Galéria bocsátotta aukcióra a festményt, 2002-ben 28 millió forint volt a kikiáltási ára, és hosszúra nyúlt licitharc után az akkori magyar aukciós rekordot jelentő 95 millió forintig kúszott fel az összeg.

2023-ban a festmény 100 millió forintos kikiáltási árról indul a Virág Judit Galéria év végi, klasszikus festményeket felvonultató árverésén december 16-án.

Hihetetlen felfedezés: egy eddig teljesen ismeretlen Tihanyi Lajos-remekművel bővült a magyar művészet panteonja. A Tájkép Margit híddal című festmény több mint 100 éves lappangás után került elő, és 2023. december 2-tól a nagyközönség is megcsodálhatja. December 16-án árverezik el a Virág Judit Galéria téli aukcióján.

Tihanyi Lajos (1885–1938) az egyik legkeresettebb klasszikus magyar festő. A hallássérült géniusz Pont Saint Michel című festménye 220 millió forintért kelt el 2017-ben a Virág Judit Galéria „Remekművek árverésén”, amely akkor a magyar aukciók történetének harmadik legerősebb eredményének számított.

– mindössze néhány olyan festő van a magyar művészettörténetben, akinek az alkotásai rendre elérik a 100 millió forintos álomhatárt.

A most előkerült festmény a puszta létezésével is megdöbbentette a szakértőket, a semmiből tűnt fel. A kép közel 100 éven keresztül egy magyar család rejtett kincse volt, miközben a monográfiákban csak utalásszerűen szerepelt.

Sejtettük, hogy lehet egy ilyen kép valahol, de konkrétumot nem tudtunk róla. Hihetetlen érzés volt megpillantani ezt a remekművet

– mondta el Kelen Anna, a Virág Judit Galéria művészettörténésze a felfedezés pillanatairól.

A meglepetések sora azonban itt még nem ért véget: a kép megtisztítását követően egy elképesztő intenzitású, fénnyel telített kolorit bújt elő az elsárgult lakkréteg alól, amely megmutatta a festmény üde hangulatát. A napsütésben fürdő kupolák káprázatosak, ahogyan a fényárban úszó Duna már-már neonos élénksége is.

Soha ilyen magas kikiáltási áron nem indult még magyar műtárgy aukción. Rippl-Rónai József Kalitkás nőjének első változata 180 millió forintról indul a Kieselbach Galéria téli aukcióján, 2023. december 17-én. Mintegy két évtized után újabb esélyt kap az ország: 2005-ben nem sikerült itthon tartani a képet, így a kérdés az, hogy van-e olyan erős Magyarország, hogy egy ilyen muzeális műkincset visszaszerezzen a nemzet számára.

A Kalitkás nő igazi nemzeti ikon, a magyar modern képzőművészet kulcsműve. A Párizsban készült festmény a XIX. század  végi modernség legmagasabb színvonalát képviseli. Olyan európai rangú mű, ami elindította a hazai modern festészet történetét. A festmény 2023. december 17-én kalapács alá kerül a Kieselbach Galéria téli aukcióján.

A regényes történetű festménnyel kapcsolatban megírtuk, 

• mitől annyira ikonikus alkotás,
• kicsoda jelentette ki Rippl-Rónairól, hogy „Így nem volna szabad festeni!”,
• ki volt a karcsú hölgy, akit a festő megörökített,
• indult-e már magasabb árról aukción magyar kép,
• mennyiért vásárolta meg a képet 1906-ban egy gyufagyáros,
• mennyiért került átmenetileg magyar tulajdonba 18 éve.

Az álmodozó, karcsú szecessziós nőalak zöld kalitkájával nézők millióinak szívébe lopta be magát 2006-ban a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán. Nemcsak a legtöbb Rippl-Rónai-monográfia címlapján szereplő kép, de a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria is ezzel a kivételes kulcsművel reklámozza magát a nagy nyugati kiállításokon. Az 1892-es Kalitkás nő méltán vált az egyik legismertebb, ikonikus magyar festménnyé a születése óta eltelt 130 évben.

Pedig Rippl-Rónainak, az alkotónak nem volt könnyű dolga; egy 1900-as kiállításon a Műcsarnokban járva I. Ferenc József császár és király egy Rippl-Rónai-tájképre pillantva kimondta a megfellebbezhetetlen ítéletet:

Így nem volna szabad festeni!

Aztán mégis szabad lett, és mára a kaposvári születésű mester az utolsó 140 év legjelentősebb, legfelkapottabb, pénzben is a legmagasabbra értékelt, külföldön is sztárnak tekintett alkotójává avanzsált.

2005-ben felbukkant

A Kieselbach Galéria karácsonyi aukcióján a Kalitkás nő I. szerepel, méghozzá az ihletett, személyes, érzékeny ecsetvonásokkal megjelenített első variáns, úgymond az „igazi”. Mindeddig a Magyar Nemzeti Galériában őrzött „másodpéldány” képviselte a modern magyar festészetet. Az első darab nagy szenzációt keltve bukkant fel 2005-ben, száz évnyi elfeledettség után.

Egy chicagói aukción sikerült megvásárolni és hazahozni a varázslatos szépségű alkotást, amely azonban csak rövid időt tölthetett itthon, az áfatörvény nem éppen műtárgybarát alakulása következtében, és hamarost ismét külföldi tulajdonba került.

A festményt először 1892-ben a párizsi Palais Gallierában állította ki a művész. Első vevőjének ismert a neve: 1906-ban Budapesten, a Könyves Kálmán Szalonban rendezett aukción Mayer Mór szombathelyi gyufagyáros vásárolta meg 200 koronáért. Aztán a kép 1947-ben elhagyta az országot, az Egyesült Államokba került,  Bánóczi Dezső  gyűjteményébe.

Kieselbach Tamás már 2005-ben, amikor felbukkant a festmény, felhívta a széles közvélemény figyelmét a ritka nemzeti műkincsre. A chicagói Leslie Hindman aukciósház árverésén hosszas licit után a rekordot jelentő 590 400 (azaz ötszázkilencvenezer-négyszáz) dollárnál koppant a kalapács. Megemlítendő, hogy a kép eredetvizsgálatára 19 éve Kieselbach Tamást kérték fel. 

(Már-már megmosolyogtató, hogy első nekifutásra háromezer, majd hatezer dollárban akarták megállapítani a kezdő árat.)

Scheiber Hugó képeiért már komoly licitharc szokott kialakulni, a Virág Judit Galéria legutóbbi aukcióján az 1926-ban festett Stadion című festménye már meg sem állt 50 millió forintig, de több más műve is bőven a kikiáltási ár felett kelt el. Nem volt ez mindig így, a művész élete során folyamatos egzisztenciális gondokkal küzdött.

„Világsikerem volt, de ma este sem volt kaja” – miért festett annyi portrét Scheiber Hugó? *

Scheiber Hugó terjedelmes és izgalmas életművében kiemelt szerepet játszanak a portrék. Legfontosabb modellje talán saját maga volt, és nem volt kíméletes önmagával szemben sem, önarcképei hűen tükrözik humoros, olykor inkább ironikus, gúnyos természetét.

Kíváncsi, vehemens, extrovertált jelleméből fakadóan fogékony volt az őt körülvevő környezetre, emberekre. A nagyvárosok – Berlin, Budapest, majd a harmincas évek elején egy rövid ideig Róma – utcáin, parkjaiban, éjszakai bárjaiban megforduló hírességek, politikusok vagy éppen az átlagos, hétköznapi emberek kifogyhatatlan inspirációs forrást jelentettek számára.

Számos társasági eseményre kapott meghívást, amelyek kiváló lehetőséget kínáltak Scheibernek, hogy a szélesebb közönség előtt is megmutassa portréfestői képességét, sőt a korszak hírességeinek, politikusainak lerajzolásával még a kinti sajtó figyelmét is felkeltette.

Furcsa pacuhákat láttak a Gesztenyés-kert mellett Budán. Számuk nem érte el a veszélyhelyzeti határt, de érdemes figyelni őket. Komisz hógolyócsaták és telefonzsinóros csínytevés a szakterületük. Élénk színeik, hatalmas formáik alapján könnyű megkülönböztetni őket. Elsődleges lelőhelyük a MOM Park, azon belül is a youngart galéria kiállítóterme. 

Márton Ákos Barnabás fiatal alkotóművész gyerekkorának megtestesítői ők – a játéknak és a bajkeverésnek, amit négy fiútestvér közösen tud végrehajtani. Édesanyjuk egyedül nevelte őket, ami esetükben nem volt könnyű feladat. Így emlékszik vissza erre az időszakra a festőművész:

Egyszer a középiskolában az osztályfőnököm akart adni egy osztályfőnökit, mert nagyon rosszak voltunk. Amikor írta volna be, megkérdezte tőlem, hogy »hányan vagytok ti testvérek, Ákos?« Mondtam, hogy »négyen vagyunk fiúk.« Becsukta az ellenőrzőt, visszaadta, és annyit mondott: »szegény anyukád...«

A fiatal alkotó még Szegeden tanulta a mesterséget, Szabó Tamás keze alatt. Kezdetben a street art világa állt hozzá közel, többször dolgozott tűzfalak művészi festéseinél. Hamar belé ivódott a vonzalom a nagy méretű képek iránt, de mestere óva intette, szerinte érdemes akkora képekhez ragaszkodni, amelyek beleférnek az autójába. Ezt megfogadta, jelenleg pedig – noha alkotásai továbbra sem kicsik – jóval mobilisabb képek kerülnek ki a kezei közül.

Jelenleg a youngart online galériával dolgozik közösen, amely azt tűzte ki célul, hogy szakirányú végzettséggel rendelkező, pályakezdő és feltörekvő alkotók képeit bocsássa piacra. A galéria létrehozott egy pop-up kiállítást a MOM Parkban, ott találkoztunk a festőművésszel és Szabó-Varga Melindával a youngart képviseletében.

Az előzetes számítások szerint legfeljebb tizenötmillió forintra saccolták a legmagasabb eladási árat, miután a Zsolnay értéke, valamint a kereslet az elmúlt egy évben igencsak megnőtt. Ezzel szemben az aukción a legutóbb még tizenötmilliósra saccolt zöld kaspó huszonnyolcmillió forintért talált gazdára.

A szakértő szerint az egy-két millió forintos átlagdarabok is dupla-, esetenként triplaannyiért keltek el, mint amennyire számítani lehetett. 

Ez nemcsak a magyar piac számára elképzelhetetlen magasság, hanem ezek az árak már magasabbak is, mint a nemzetköziek. Világszinten ezek a legmagasabb Zsolnay-árak 

– fogalmazott az Indexnek Törő István.

A BÁV jogelődjét kétszázötven éve alapította Mária Terézia, ennek apropóján nyílt meg 2023. október 19-én a 250 éves a BÁV című kiállítás, amelynek alapötlete, hogy a tárlatot csak és kizárólag közgyűjteményben levő anyagból válogatták össze. A BÁV Art Aukciósház és Galériában megtekinthető kiállítás bemutatja, hogy a BÁV – valamint számos jogelődje – hogyan járult hozzá az elmúlt több mint száz évben a magyar állami vagyon gyarapításához.

Annak ellenére, hogy az intézmény kétszázötven éve működik, az első vagyonmentő árverést, a későbbi művészeti aukciók elődjét több mint száz éve, 1920 októberében rendezték, ezek az alkalmak pedig máig meghatározó jelentőségűek a műgyűjtők, műtárgykereskedők és művészetrajongók számára. 

A nemrégiben nyílt rendhagyó tárlat 2023. november 12-ig látogatható Budapesten, a Szent István körút 3. alatt. A kiállítás anyagát elsődlegesen a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum adja. Több mint háromezer alkotás közük válogattak ki a rendezők, tudtuk meg Fertőszögi Péter művészettörténésztől, a BÁV művészeti igazgatójától. 

Ismét Zsolnay-aukciót rendeznek a Virág Judit Galériában. Az árverést ugyan 2023. október 18-án tartják, ám a kerámiákat október 5-től már egy kiállítás keretében is megtekinthetik az érdeklődők. A Zsolnay kerámia magyarországi jelentőségéről Törő István, a galéria ügyvezető igazgatója, Zsolnay-szakértő mesélt az Indexnek.

Az első színes és látványos Zsolnay-könyv, a Zsolnay szecessziós kerámiák 1992-ben látott napvilágot. A kötetet Csenkey Éva írta, aki gyűjtők, művészettörténészek, szakértők mestere volt ezen a pályán. 

Egyszer, amikor még semmit nem tudtam a Zsolnayról, a kezembe került ez a kötet. Megdöbbentem, amikor lapozgatni kezdtem, mert fantasztikus tárgyak voltak benne. Akkor határoztam el, hogy elkezdem őket gyűjteni. A folyamat akkor gyorsult fel, amikor 1997-ben megalapítottuk a Műterem Galériát, és az egyik speciális területünk a Zsolnay lett

– kérdeztük szenvedélyéről Törő Istvánt, a Virág Judit Galéria ügyvezető igazgatóját, aki Zsolnay-szakértő is; több mint harminc éve jár aukciókra, és ma már egy impozáns gyűjteménnyel büszkélkedhet.

1997 óta már körülbelül nyolcvan aukciót rendeztek a galériában, aukciónként pedig körülbelül (minimum) egy tucat Zsolnay szerepel az anyagban.

sehol nincs olyan aukciósház vagy intézmény, amely hasonló mennyiségben és gyakorisággal árulna Zsolnay kerámiákat. Ez azt is jelenti, hogy Amerikától kezdve az európai országokig rengetegen ideküldik a Zsolnay kerámiájukat, mert itt adják el a legdrágábban. 

Néhány évvel ezelőtt a Facebookon kaptam egy üzenetet Los Angelesből. Egy fiatal lány keresett meg, aki ott kint, egy magyar származású, idős házaspárnál dolgozott – az ő kérésükre küldte el nekem a lány a náluk található két magyar festmény fotóját. 

Felvettem az idős házaspárral a kapcsolatot – törve, nehezen beszélték a magyart. Kiderült, hogy gyerekként, a szüleikkel együtt, az 1930-as években hagyták el Magyarországot. A szülők még Pestről ismerték Kádár Bélát, és a két kiemelkedő olajképet (amelyeket a művész 1926-ban festett) Amerikában vásárolták meg 1962-ben. De hogyan került két ilyen fő mű Los Angelesbe?

Kádár Béla sikerének titka

Kádár Béla Kassák Lajos ajánlólevelével érkezett 1921-ben Berlinbe – ekkor kereste fel az avantgárd művészet fellegvárának számító Der Sturm Galériát, valamint annak vezetőjét, Herwarth Waldent. A legendás galerista jól jövedelmező és prosperáló kapcsolatot alakított ki a magyar művésszel. Kádár termékeny festő volt, és ebben az időszakban a Sturm egyik meghatározó művészévé lépett elő. Sikerének az volt a titka, hogy tökéletes érzékkel vegyítette korának uralkodó, progresszív stílusirányzatait a saját egyéniségével. Egyszerre volt nemzetközi és magyar.

Újra a művészet fellegvárává alakul a Bálna: 2023. szeptember 21–24. között a Budapest Contemporary kortárs művészeti vásáron mintegy harminc hazai kiállító vesz részt. Magyarországon ilyen szigorú szakmai feltételek mellett még sosem rendeztek művészeti vásárt.

„2019 óta rendezzük meg az Art and Antique kiállítást és vásárt, amely klasszikus kortárs galériákat és aukciósházakat vegyít. Ezt a kezdeményezést inkább a TEFAF-hoz (The European Fine Art Fair) lehet hasonlítani, hiszen klasszikus és kortárs tematikákat vegyít. Az elmúlt években egyre inkább azt láttuk, hogy lenne igény egy külön kortárs kiállításra is, ahol csak kortárs galériák vesznek részt” – mondta a Budapest Contemporary művészeti vásárt megelőző időszakról Tausz Ádám, a vásár igazgatója.

A kiállítást tető alá hozó szervezet piaci rést látott, amit ki is használt: az először megrendezett kortárs vásárra kizárólag olyan galériákat hívnak meg, amelyek gyakorlatilag csak az elsődleges piacon tevékenykednek. Ezek a galériák „ténylegesen galériás üzemmódban vannak”, művészeket képviselnek, kiállításokat rendeznek, létezik valódi galériájuk, nyitvatartási idővel. 

Az elmúlt évtizedben egyre több magyar festmény kerül haza, jellemzően Európából és az Amerikai Egyesült Államokból. Emelkedik a magyar művészek megbecsültsége, a budapesti aukciókon sorra dőlnek meg az eladási a rekordok.

Egy-egy jó minőségű alkotásra hatalmas a kereslet, és a szakértők, például a Virág Judit Galéria munkatársai pedig mindent megtesznek azért, hogy felleljék a világban lappangó magyar műveket. A következő néhány írásban Virág Judit és kollégái személyes hangvételű visszaemlékezésekben osztják meg a legnagyobb „fogások” hiteles történetét.

Első alkalommal a Mednyánszky-kollekció hazakerülésének sztoriját meséli el – első kézből – Virág Judit:

Ismeretlen Mednyánszky-gyűjtemény – Dél-Amerikából került elő a titokzatos kollekció

Tíz évvel ezelőtt csöngött a telefon a galériában: a vonal végén erős spanyol akcentusú, angolul beszélő úr volt, aki egy titokzatos gyűjtemény ügyében keresett minket. Santiago de Chiléből telefonált – egy párizsi galéria javasolta, hogy hozzánk forduljon, ugyanis megbízást kapott egy magyar képekből álló gyűjtemény eladására. Beszélgetésünk igencsak titokzatosra sikerült, és nem tudtunk meg sokat magáról a gyűjteményről sem. Mindössze annyi derült ki, hogy egy 24 képből álló Mednyánszky-kollekció van az úr birtokában, amelyet barátaitól, egy felvidékről származó házaspártól örökölt.

Mednyánszky-képek hozományba

A történet 1945-ben kezdődött, amikor két fiatal, Derider Heumann Schwartz és Alicia Samek Bauer házasságot kötött egy felvidéki városkában. Az asszony hozományként számos Mednyánszky-képet vitt a házasságba. Két évvel az egybekelésük után a fiatal pár Ecuadorba emigrált, ahonnan 1956-ban továbbköltöztek Chilébe. A Mednyánszky-képek velük együtt vándoroltak a dél-amerikai kontinensen. A férfi 1965-ben, felesége 2010-ben hunyt el, gyermektelenül.

Hagyatékukat egy barátjuk örökölte – nem más, mint a galériánkat felkereső úr –, azonban az örökség feltétele az volt, hogy a képeket haza kell hoznia Magyarországra, azokat csak idehaza lehet értékesíteni. A chilei örökös a gyűjteményt Párizsba szállíttatta, és egy banki széfben helyezte biztonságba. Ekkor hívott fel minket telefonon, és mesélte el szűkszavúan a képek történetét.

Radák Eszter a „kortárs klasszikus”, aki mára a magyar képzőművészeti szcéna egyik legsikeresebb festőművészévé nőtte ki magát. Naplementék, bizsergő retinák címmel önálló tárlata nyílik a Virág Judit Galériában, amely 2023. szeptember 6. és 23. között ingyenesen látogatható, és több mint 30 friss alkotást mutat be.

Radák Eszter (1971, Budapest) képei igazi remekművek. Olyan alkotások, amelyek már a fiatal festő pályája kezdetén kivívták a szakma figyelmét, a kritikusok és művészettörténészek elismerő sorait. Számos csoportos és önálló kiállítást követően Radák 2007-től a Virág Judit Galéria művészkörének tagjává vált. A gyűjtők – bár a Radák-képek ára ma már milliós nagyságrendben mozog – rendre alig várják, hogy pár évente új művekkel szerepeljen a galéria kiállítótermeiben.

Első ránézésre a Radák-képek vibrálóan színes, a pop arttal rokonítható, narratív, frappáns, mesélő címekkel ellátott, hangulatos képek, amelyekre egészen egyszerűen jó ránézni. Feldobják a falakat, a belső tereket, olyan művek, amelyekkel jó együtt élni, és jó hazamenni hozzájuk.

és ez egy igazán jó művésztől el is várható. Amellett, hogy hamisítatlanul eredetiek, csak rájuk jellemző hangvétellel, stílussal bírnak, és reflektálnak a minket körülvevő eseményekre. Azonnal felismerhetők: ha egyszer behatóbban megismertük a Radák-képeket, nem felejtjük el őket soha.

Szegénynek született, és szegényen halt meg a huszadik század első felének egyik legeredetibb magyar képzőművésze, Egry József. A Balaton festőjének is nevezett zseni több mint harminc éven át kutatta ecsetjével a tó, a pára, a fény üzeneteit.

Nem a Balatont festem, hanem annak világát

– fogalmazott ő maga. Születésének 140. évfordulója alkalmából Egry József 140 – Balaton, Szicília, Nervi címen rendeztek kihagyhatatlan kiállítást a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum felújított épületében.

Vezúv és Badacsony

Az évforduló alkalmából létrehozott, 140 művet felsorakoztató tárlat alapvetően a művész balatoni alkotásaira fókuszál. Ez meglehetősen bőséges merítés, hiszen Egry Badacsonyban élt és alkotott 1918-tól 1951-ben bekövetkezett haláláig. A teleket többnyire Budapesten töltötték feleségével, mivel az asszony hozományához tartozó keszthelyi villát kénytelenek voltak eladni, a minden komfortot nélkülöző badacsonyi présház pedig, ahol nyaranta dolgozott, télen lakhatatlan volt.

Sipos Anna művészettörténész, a kiállítás kurátora az Indexnek elmondta, hogy a tárlaton ízelítőt nyújtanak a festő olaszországi útjain alkotott műveiből is. Egry első itáliai útján, amelyre egyre súlyosbodó tüdőpanaszai miatt volt szükség, olyan képek születtek, amelyek a több évtizedes balatoni életművének előtanulmányaként is értelmezhetőek.

Lehetnek-e világsztárok a kortárs magyar festőkből ? Meddig kúszhat fel az értékük a ma is alkotó hazai művészeknek? Mi ez a boom, amelyet az utóbbi években a festőink körül tapasztalunk a hazai és nemzetközi piacokon? Többek között ezekre a kérdésekre is igyekszem válaszolni ebben a cikkben.

Öt évvel ezelőtt hirdettük meg az első kortárs aukciónkat a Virág Judit Galériában. Egészen addig az igazán komoly összegeket megmozgató piac a klasszikus festmények terepe volt. A nagy gyűjtők leginkább Csontváry, Munkácsy, Rippl-Rónai, Vaszary műveit keresték. Azzal is tisztában voltunk, hogy a nemzetközi piacon már régóta külön aukciót szerveznek a klasszikus és a kortárs alkotásoknak.

Akkoriban a kortársaknak még jóval kisebb volt az értékük. Azóta minden megváltozott. Ugyanaz a festmény, ami pár évvel ezelőtt 1 millió forintról indult egy aukción, ma már több mint 10 millió forintos kikiáltási áron kerülne árverésre, és ki tudja, hol állna meg a végén.

Mi történt közben?

Különleges projektbe vágott a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány, a KEÉÖMA: egy ritkaságokat is felvonultató kiállítással újraindítják a világviszonylatban is híres nagybányai festőiskolát, amely a modern magyar festőművészetet útjára bocsátó mozgalom volt.

Nagybánya (románul Baia Mare) körülbelül hatórányi autóútra van Budapesttől – már ha az ember azonnal átjut a csengersimai határátkelőn. Ha nem, akkor akár nyolc órát is utazhat, mire megérkezik a szóban forgó kiállításnak otthont adó városba.

Rengeteg szépkorú várakozik a Máramaros Megyei Művészeti Múzeum első emeletén, ahol június 24-én kiállítás nyílt a legendás nagybányai művésztelep alkotóinak festményeiből. Egy maréknyi tinédzser gondoskodik róla, hogy csökkenjen az átlagéletkor, de tény, hogy meglepően sok idős műkedvelő látogatott el a két hónapig nyitva tartó tárlat megnyitójára. Kimondottan érdeklődők, már a megnyitó előtt lefotózzák az összes képet, diskurzusba elegyednek nemcsak egymással, de a sajtóval és a szervezőkkel is. 

Ez már csak azért is kiemelendő, mert a nagybányai festőiskolát (elsősorban) azért virágoztatják most fel, hogy az értékmegőrzés mellett értéket is teremtsen, vagyis egy újabb festőgeneráció nőjön fel és alkosson Erdély e részén. A fiatalok egyelőre nem tolongtak a kultúrtérben, kérdés, a következő két hónapban hány ifjonc fog ellátogatni a kiállításra.

Tömegeket vonzó, igazi művészeti szenzációnak számító nagyszabású kiállítások követik egymást a fővárosban, elég a Magyar Nemzeti Galériában a Gulácsy Lajos életművét bemutató vagy a Szépművészeti Múzeum népszerű Csontváry 150 című kiállítására, esetleg a korábbi, Vaszary János lappangó remekműveit bemutató tárlatra gondolni. Szinte minden esetben olvasható a programok leírásában, hogy a műalkotásokat múzeumok és magángyűjtők kölcsönzött darabjaiból állították össze. Mit jelent ez a valóságban, milyen szerepet játszanak a folyamatban az aukciósházak, és hogyan tudják megőrizni anonimitásukat a gyűjtők?

Mindennek az alapja a bizalom

Amikor a kurátorok összeállítják egy-egy kiállítás programját, listát írnak, hogy mely festményeket szeretnék bemutatni. A műalkotások egy része múzeumoknál van – idehaza vagy külföldön –, egy részük azonban gyűjtők tulajdonában. A szervezőknek gyakran több tucat tulajdonossal kell megállapodniuk, ha szeretnék kölcsönkérni az alkotásokat a kiállítás időtartamára. 

A magyar gyűjtők nagyon diszkrétek

A kurátorok az anonimitás miatt sok esetben nem tudják, hogy ki vásárolta meg az áhított képet, csupán azt, hogy melyik aukciósház árverésén szerepelt legutóbb, és ott milyen áron kelt el. Ekkor jövünk a képbe mi. A Virág Judit Galériát is gyakran keresik meg a legnevesebb múzeumok, hogy segítsünk nekik felvenni a kapcsolatot a kép tulajdonosával. Ilyen helyzetekben mi értesítjük a gyűjtőt, aki eldönti, hogy kölcsönadja-e a képet, és ha igen, akkor nyíltan vagy a névtelensége megőrzése mellett teszi.  A túlnyomó többség igen mond a kölcsönadásra, azonban megőrzi inkognitóját. A magyar gyűjtők nagyon diszkrétek.

A Magyar Nemzeti Galériában 2023. augusztus végéig látható Gulácsy Lajos (1882–1932) életmű-kiállítása. Gulácsy képei, amelyek akár 100 millió forintért is elkelhetnek egy-egy aukción, varázslatos és titokzatos világba vezetnek el minket.

Gyermeki lelkű, kedves különc

Gulácsy gyermeki lelkű, kedves különc volt. Édesanyjával való ambivalens kapcsolata, annak zsarnoki szeretete és túlféltése miatt valójában sosem vált felnőtté. Anyján kívül, aki majomszeretettel csüngött rajta, sosem volt más nő az életében. 

A beilleszkedésre való képtelenség és a konvenciók elutasítása már korán megmutatkozott nála: a budapesti Mintarajziskolába járt két évig, de nem tudta elfogadni az intézményi kereteket, így eltanácsolták. Ezek után a művész szorgalmasan járta a képtárakat Olaszországban – úgy képezte magát, hogy másolta a régi mesterek műveit.

Extravagáns viselkedése és extrém megjelenése bájos, szeretetreméltó személyiséggel párosult. Különc alakja a kortárs beszámolókban is gyakran felbukkant:

Valami lehetetlen színű, világos, rövid nadrágot viselt, hozzá fekete zsakettet, piros-kék kockás inget, lila csokornyakkendőt

– írja Bálint Lajos a visszaemlékezésében, amely Szabadi Judit 2007-ben megjelent, Gulácsy Lajos című könyvében olvasható.