A kalifátussal villogó ISIS nem egy ütőképes haderő, inkább egy unortodox PR-osztály
– állítja elég meggyőzően Gary Brecher, alias War Nerd. Az Exile egykori szerkesztőjének (akit igazából John Dolan-nek hívnak, elég menő a rétegzett álnevesítés, nem?) legújabb katonapolitikai esszéjét tényleg érdemes teljes egészében elolvasni, de azért a legerősebb állításokat röviden összefoglalom:
- Az ISIS legfontosabb célja, hogy a gazdag katari és szaúdi titkos támogatóit meggyőzze arról, ők a legnagyobb dzsihadisták. Ezért a kalifátus hódítási menetrendje, ezért a sok Instagramra feltöltött kép, meg hollywoodiasított szpotok – ezekről ugye mi is írtunk 18 éven felüli kedves olvasóinknak.
- Az ISIS ezért Fazekas Sándorként fújja fel minden tettét: amikor például 2013-ban elfoglalták a szír-török határon fekvő Jarabulusz városát, a kemény 13 ezer lakosú porfészekben kapásból deklarálták a hangzatos „Jarabuluszi emirátus” megalakítását.
- Az ISIS-nek valójában sem az ereje, sem a fanatizmusa nem olyan erős, mint ahogy azt mutatja. A gyengeséget Brecher szerint az mutatja, hogy még Aszad nem túl erős hadseregét sem tudták megverni, az álfantizmusát pedig az, hogy az egyik leghardcorabb szunnita Dhuluija városát azért űrítették ki, mert „tudták, hogy előbb vagy utóbb megérkezik az iraki hadsereg”. Az a korrupt és tehetetlen iraki hadsereg, melyben még a sí'iták sem bíznak. Ez aztán a mártírokhoz méltó elszántság!
- Az ISIS PR-dzsihádjában a legmegbízhatóbb partner a horrorszcenáriókon rettegő nyugati média – önkritika helye: az Index is - , pedig:
Az ISIS egyedült a média meghódításában igazán sikeres. Lehet, hogy ezek a nyúlbélák képtelenek voltak elfoglalni Dhuliját, de ha médiajlenlétről van szó, akkor nyugodtan mondhatjuk: Manhattan már az övék.