Forr a tenger
Mármint a Dél-kínai-tenger, ami nevével ellentétben egyáltalán nem tartozik kizárólagos kínai fennhatóság alá, de ezen a kapitál-kommunista állam változtatni akar, és a terület 90 százalékára jogot formál. A Fülöp-szigetek, Vietnam vagy Brunei persze nem szeretné, ha a kínai felségvizek a kikötőiknél kezdődnének, ezért aztán egymást érik a hadgyakorlatok és erődemonstrációk az olajkincsekben gazdag és a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalának számító beltengeren. A konszolidációs próbálkozások eddig nem vezettek túl sok sikerre, hiszen kőkemény területi vitákról van szó, ahol nehéz megegyezni, hogy „most két évig te termelsz ki olajat, utána én jövök, addig is lehalászom a vizeket”.
A kínai nyomulás ráadásul az egész térségben nyugtalanságot gerjeszt, hiszen Kínával mindenki úgy van, ahogy mi Putyinékkal: hiába nem szimpatikusak, senki nem engedheti meg, hogy úgy igazán rosszban legyen velük. Most a területi kérdésekben közvetlenül nem érintett Indonézia is beszállt a vitába, és figyelmeztette Kínát, hogy irreális követeléseinek nincs semmilyen jogalapja. Persze Joko Widodo elnök szavainak valódi nyomatékot az ad, hogy első hivatalos útján mondta őket, és ez az út a tengeri szövetségen munkálkodó Japánba vezetett. (Reuters)
