A Real Madrid tizenegyedszer, az Atletico Madrid először nyerhet BL-t, mégis ugyanaz az erő hajtja őket. A két városi rivális két év után ismétel a szombat esti döntőben, amelynek abszolút favoritja nincs, de a számok alapján Cristiano Ronaldóék állnak közelebb a sikerhez. A futballban viszont ez sokszor semmit sem számít. Nagy meccsre van kilátás Milanóban.
2014-ben a Real Madrid és az Atlético Madrid játszotta a BL-döntőt, ahogy most is, és ahogy akkor, most is a Real a pályaválasztó. Ez persze csak a mezek miatt számít, de a Real ismét tiszta fehérben, az Atleti a hagyományos piros-fehérében lesz. Simeone nem babonás, hiába verték meg, és verték ki a Barcelonát és a Bayern Münchent is egymás után négyszer a váltószerkó tiszta kékben, nem változtat.
A mezekkel a hasonlóságok viszont nagyjából el is fogytak, ez az Atlético ugyanis már rég nem az a váratlanul döntőbe került kiscsapat, amiként két éve néztünk rájuk. Diego Simeone ugyanis megmutatta, hogy bizony lehet mit kezdeni a Real Madrid és a Barcelona mellett – 2014-ben megnyerte a bajnokságot, 2013 óta azon kívül harmadik lett a két nagy mögött a bajnokságban, alig lemaradva.
De már az átigazolási piacot nézve is érezhető, hogy az Atlético felzárkózott a nagyok közé. 2015 nyarán 136 millió eurót költöttek, amivel a negyedik legnagyobb összeget áldozták a keretükre, igaz, volt miből, hiszen közel 148 millió euróért adtak el játékosokat. De ez mindegy is, nagyágyúként szerepeltek a piacon,
Ezzel együtt a keretük is átalakult azóta, hogy Sergio Ramos a 93. percben egy fejessel hosszabbításra mentette a lisszaboni döntőt. Az akkori Atletico-kezdőből öten már nincsenek a csapatban (Thibaut Courtois, Miranda, Raúl Garcia, Diego Costa és David Villa). Hatan viszont maradtak, vagyis a gerinc adott.
Van persze változás a Realnál is: a legfontosabb talán a kispadon, ahol a Carlo Ancelotti helyére kinevezett Rafa Benítezt januárban Zinedine Zidane váltotta, és nem hogy stabilitást hozott, de egészen feltámasztotta a csapatot, sőt még Cristiano Ronaldót is tudja motiválni. A portugál 16 BL-gólnál jár a szezonban, egy döntős duplával megdöntené két éve felállított rekordját.
Fontos változás lesz a Realnál – mind 2014-hez, mind a két csapat februári mérkőzéséhez képest –, hogy a középpályára bekerült Casemiro, a brazil szűrő, akinek egy év portói kölcsönjáték kellett ahhoz, hogy a Real kezdőjének közelébe kerülhessen.
Zidane, aki egykor együtt játszott Claude Makélélével a Realnál és a francia válogatottban is, pontosan tudta, mekkora jelentősége van a szűrőnek, és hogy mennyit veszítettek Madridban vele, amikor eladták a Chelsea-nek. Casemiróban ezt az egyensúlyt találta meg: „A védekezésbe segít be. Amikor nálunk van a labda, akkor arra kell gondolnunk, hogy mit tegyünk vele, ő pedig nagyon sokat töri ezen a fejét” – mondta róla a francia.
Casemiro márciusban lett stabil kezdő Zidane-nál. Vele 14, nélküle 12 meccset játszott a Real azóta, hogy a francia edző vette át a csapatot, a brazillal a meccsek 85,7 százalékát nyerték meg, nélküle a 75 százalékát, de a gólarányon ennél is jobban látszik, mennyivel jobbak vele:
Ez már különbség a javából, vagyis ha ő nincs, a védekezés is visszaesik.
A mostani helyzet abszurditása, hogy egyáltalán szüksége lesz-e a Realnak arra a Casemiróra, akinek fontos szerepe volt a Barcelona elleni bajnoki győzelemben, és aki nem játszott a legutóbbi, Atlético elleni meccsükön sem. Merthogy a hihetetlenül stabil Atleti-védelem feltöréséhez, lehet, hogy kevés lesz a Luka Modrić, Toni Kroos, Casemiro-hármas, akik papíron mind az Atlético négyfős középpályája előtt játszanak, míg Isco pont közéjük és a védelem közé betörve jelentene fontos összeköttetést a támadósorral.
Az Atlético erőssége közismerten a védekezés, még 0-0-nál is, pláne akkor, ha előnyben van. Úgy verte ki a Barcelonát is, hogy vezetett, és úgy győzte a Bayernt is, hogy már korán vezetett, illetve a visszavágón végig vezető, de legalábbis nem kieső pozícióban volt. Márpedig ilyenkor annál is kevésbé nyomnak Simeonéék, mint általában, azaz Casemiro szkillje kihasználatlan maradhat, feleslegessé válhat.
A fenti Real-hármasból Modrić egy kicsit előrébb is tud menni, Kroos pedig a hajszálpontos labdái miatt jelenthet sokat, amikkel a legkisebb területen is meg tudja játszani a társait. Némileg Casemiro ellen szól az is, hogy ha letámadják, hajlamos hibákat elkövetni, márpedig Diego Simeone taktikájának egyik alapja a folyamatos letámadás.
Kiderül majd, hogyan alakul a meccs, ha sokáig döntetlenre áll, vagy a Real vezet, Casemiro remekül jön majd, labdaszerzése után a Bale-Benzema-C. Ronaldo-trió szét tudja szedni az Atletit. Ha viszont egy vezető Atléticót kell megtörni, akkor talán jobb lesz beküldeni Iscót vagy James Rodriguezt, akik támadóbbak.
De hallgassunk Diego Simeone Atlético-edzőre, aki azt sem félt kijelenteni, hogy
Casemiro fontosabb lesz, mint Cristiano Ronaldo.
Az Atlético igazi ereje sosem a támadósora volt, hanem az elképesztő védelmük, illetve védekezésük. A bajnokság 38 meccsén csak 18 gólt kaptak, a BL-ben 12 mérkőzésen pedig összesen 6-ot, ami már-már abszurd biztonságra utal. Ez is remekül mutatja, hogy Jan Oblak kapus, illetve a négy védő mennyire összeszokott védősort alkot.
A hátsó négyes két legfontosabb embere Diego Godín és Juanfran, de a Serie A-ba igazoló Mirandát is remekül pótolták középen – Giménezzel –, míg Filipe Luís visszatérése a Chelsea-től nem várt meglepetés és erősítés volt számukra. Godínhoz két év alatt nőtt fel José Maria Giménez, aki az uruguayi válogatottban is a védőtársa középen.
Ők négyen, azaz Juanfran, Giménez, Godín és Filipe Luís, a csapat kulcsjátékosai, főleg, hogy mind a négyen ott voltak két éve Lisszabonban, a vesztes döntőn. Giménez persze még csak a lelátón, két meccset kapott abban a szezonban 19 évesen, de a lényeg, hogy átélték a vereséget, amit most minden áron el akarnak kerülni.
Akárcsak a középpályán a csapatkapitány, Gabi, aki szintén új embert kapott maga mellé, Augusto Fernándezt, egy kevéssé ismert argentin középpályást. Ő szintén Simeone találmánya, januárban vette meg a Celta Vigótól. Ahogy egy másik új ember is - két évvel ezelőtthöz képest - Saúl Niguez. Saját nevelés, akkoriban még a Rayónál volt kölcsönben, 2014 nyarán hozta vissza az edző, a spanyol U21-es válogatott tehetség pedig olyan szólógólt kanyarított neki a Bayern kapujába, hogy Maradona is megirigyelné.
Kokéval egészül ki a középpálya, aki régi motoros, annak ellenére, hogy még csak 24, két éve is kezdett.
A csatársorban az ősatletis Fernando Torres kezd majd Simeone szuperfelfedezettje, Antoine Griezmann mellett. Két éve az argentin edzőnek valójában egy veszélyes embere volt, Diego Costa, és kicsit azon is ment el a döntőjük, hogy bár a brazil nyilvánvalóan sérült volt, pályára erőltették, és negyedórát sem bírt ki a combja, cserélni kellett.
David Villa akkoriban már kevéssé volt veszélyes, a 32 éves Torres viszont mintha újjászületett volna Simeone alatt, az utóbbi 11 meccsén 7 gólja van. Ilyen mutatót legutóbb a Liverpoolban produkált, 2010-ben.
Juanfran, Godín, Giménez, Filipe Luís, Gabi, Koke, Saúl, Torres - ők nyolcan a pályán lesznek kezdésnél, és jól tudják, kedvencük, az Atlético Madrid a klubtörténet legnagyobb lehetősége előtt áll. Buktak a Bayern ellen megismételt döntőn 1972-ben, veszítettek a Real ellen két éve, hosszabbításban, ha most sem nyernek, az a csapat harmadik, teljes kudarca lesz. Így a Simeone által sugallt hihetetlen győzni akarásuk mellett dolgozik bennük a bukástól való rettegés is, ami ugyan negatívnak tűnhet, de a pozitív győzni akarással kiegészülve döntő lehet.
Érdekes, hogy ugyanez hajtja a realosokat is, Bale és Zidane is nyíltan kimondta, ha nem ők győznek, és nem szerzik meg a klub 11. BL-jét, illetve BEK-jét, az
kudarc lenne, bukás.
Hihetetlen, de egy és tizenegy között ebből a szempontból semmi különbség nincs.
Az Atléticónál még csak most jutunk el Antoine Griezmannhoz, aki nem ősatletis, két éve ilyenkor a Real Sociedadnál volt, viszont olyan klasszist hozott a csapatba, amire még talán Simeone sem számított. 32 gólnál jár a szezonban, ebből hetet vágott a BL-ben. Az ő góljával jutottak tovább Münchenben, az ő duplájával verték ki a Barcelonát is. 25 éves, nagyon penge, több, mint egy befejezőcsatár, előkészítésből is jeles.
Mi dönthet még az egyéneken és a Zidane- , illetve Simeone-taktikán kívül? A fizikum, azaz ki hogyan bírja erővel a döntőt.
A Real sokkal-sokkal frissebben érkezik Milánóba, mint az Atlético. A várható kezdőcsapatokat nézve a Real-játékosok 33270 percet játszottak a szezonban, ami átlagosan 3024,5 percre jön ki emberenként, míg az Atléticónál 41113 percet töltöttek pályán a kezdőjátékosok, ez egyénenként 3737,5 percet jelent, vagyis majdnem 7,5 mérkőzést.
A Real Madrid nagyon gyorsan kiszállt a Spanyol Kupából, míg az Atlético ott is a negyeddöntőig jutott, ráadásul a Realban az edzőváltás miatt olyan emberek is bekerültek – lásd Casemiro – akik januárig nem kaptak játékidőt, mert az előd, Rafa Benítez mellőzte őket. És nem mellékesen: azért a Real kerete még mindig bőségesebb az Atléticóénál, Zidane merítési lehetősége nagyobb.
A fáradtság pedig a két hét pihenő ellenére is nyomot hagyhat az Atletin, no meg Diego Simeonén is, aki a bajnokság végét eltiltással töltötte, és kis híján a BL-döntőről is lemaradt, de szerencséjére Münchenben nem egy UEFA-segítőt, hanem saját emberét ütötte meg.
Ami kompenzálhatja ezt a Realnál, az a sztárjaik szezon végén látott sérülékenysége. Benzema kulcsmeccseket hagyott ki a bajnokságban, Cristiano Ronaldo Manchesterben nem játszhatott, mindketten a combjukkal bajlódtak, míg Bale szinte végig fájós vádlival futballozott.
A walesi a tavasz elején hagyott ki többet emiatt, a végére összeszedte magát. C. Ronaldo, aki hétfőn újra leballagott az edzésről, saját bevallása szerint sem lesz a topon. Ahogy persze nem volt két éve sem – alig tudták összerakni a combjait akkor is –, végül mégis ők győztek 4-1-re. A hosszabbításban pedig ő is bevágott egy büntetőt.
Ismét hosszabbításgyanús meccsnek vágnak neki, meghatározó lesz, ki lövi az első gólt. Ha a Real, az Atletinek le kell vetkőznie a védekező stílusát, és Ronaldóék kedvükre kontrázhatnak - ez nem sok jót ígérne Simeonééknak. Ha viszont ők találnak be először, akkor a Real izzadhat vért az egyenlítésért, akárcsak két éve. Mivel még a Real is nagyon-nagyon vigyázott a kapujára a City ellen (0-0 és 1-0), azt sem zárnánk ki, hogy sem vezető, sem egyenlítő gól nem lesz nem hogy a 90, de a 120 perc alatt sem.
Ezt támasztja alá az is, hogy bár rengeteg dolog változott a 2014-es döntőhöz képest, pár, de nagyon fontos tényező nem. A Real továbbra is előszeretettel kontrázik: úgy volt 10 kontrából lőtt góljuk, a második legtöbb Spanyolországban, hogy azonnal kirakták őket a Spanyol Kupából, az Atleti viszont a legkevesebb kontragólt kapta az idényben.
Ha nagyon nincs gól, akkor is marad állandó veszélyforrás a pontrúgás. 2014-ben egy szöglet után visszafejelt labdánál mondott csődöt Sami Khedira, de azóta az ilyen helyzetben kedvelt célpont, Mario Mandžukić és Raúl García is elment már az Atletitől, nem csoda, hogy csak 11 góljuk volt rögzített helyzetből a bajnokságban. Ezzel szemben a Realnál 19 ilyen gól volt, de már nem a Lisszabonban hosszabbítást fejelő Ramos, hanem a szezonban kilenc fejelt gólnál járó Gareth Bale lehet a megmentő.
Ahhoz persze, hogy komolyan tartsunk a 0-0-tól, túl jó támadók lesznek a pályán, bízzunk inkább a 2-2-ben.