Index Vakbarát Hírportál

Igaz, hogy 2020 novemberében annyira hiánytermék volt a PlayStation 5, hogy aki hozzá szeretett volna jutni, majdhogynem verekednie kellett érte, ám a szerencsésebbek már ekkor a kezükbe vehették az Astro’s Playroomot a nyitócímek között. A PS VR-ra megjelent, két évvel korábbi Rescue Mission után újfent a Team Asobi végezte a fejlesztést, és bár a Sony célja az Astro’s Playroommal annyi lett volna csupán, hogy a PS5 kontrollere, a DualSense különlegességeit bemutassák a gamereknek, a vége az lett, hogy a közönség szabályosan követelt egy teljes értékű felvonást az apró robot főszereplésével.

Négy évet kellett várnunk rá, de Astro Bot címmel szeptember 6-án megjelent a PS5 eddigi legjobb platformerjátéka, és talán az sem lenne túlzás, ha a jelenlegi generáció legszórakoztatóbb alkotásának neveznénk „mikrobi” legújabb kalandját, legalábbis a Sony-exkluzívok közül.

A Nintendónál valószínűleg remegnek, ha ránéznek az Astro Botra, mely egyértelműen a Mario-játékok babérjaira tör, s vitathatatlan is, hogy a Mario Odyssey legelvetemültebb pillanatait idézte fel bennem a PS5 újdonsága ez alatt a nagyjából 10 órás játékidő alatt. Az Astro Botnak nem is kellett sok, nagyjából öt perc, hogy széles vigyorral kezdjem nyüstölni, a végeredményből egyszerűen sugárzik a készítők lelkesedése, és átragad az emberre, ahogy nyomogatja, forgatja, kínozza a kontrollert.

Az alapsztori annyi, hogy Astro és társai éppen PlayStation 5 alakú, gigantikus űrhajójukkal utaznak, amikor egy, még a futurisztikus konzolnál is hatalmasabb űrlény támad rájuk, cincálja darabokra a járművet, szétszórva a pici robotokat a környező galaxisokban. A PS5 lezuhan egy elhagyatott bolygóra, nyilván repülni már képtelen, nekünk pedig az a dolgunk, hogy különböző bolygókat járjunk be, Astro bőrébe bújva megmentsük társainkat, és újraépítsük a hajót.

Azokat az érdemeket, amelyeket a Rocksteady Studios magáénak tudhat a videójátékiparon belül, egyszerűen képtelenség elvitatni, a csapat a 2009-ben megjelent Batman: Arkham Asylummal újraértelmezte azt, amit a szuperhősös játékokról gondoltunk, majd a folytatások, a két évvel később kiadott Arkham City, na és a 2015-ös Arkham Knight (az Originst ugyebár nem ők csinálták, hanem a WB Games Montréal) folytatták, és járatták csúcsra a megkezdett sorozatot. Az Arkham-játékok a mai napig alapkőnek számítanak, többek között a Marvel’s Spider-Man is ezeknek a nyílt világára és harcrendszerére építkezett, még akkor is, ha az Insomniac Games nyilván nem vallja be mindezt.

Nagy elvárásokat támasztottak a gamerek az úgyszintén a Rocksteady berkeiből érkező Suicide Squad: Kill the Justice League felé. Elvégre ki ne akarná kinyírni Supermant, Batmant és az Igazság Ligája köpenyes bohócait, miközben olyan ikonikus gonoszok bőrébe bújhat, mint a Margot Robbie kaotikus alakítása miatt felkapottá vált Harley Quinn, Deadshot, Captain Boomerang, esetleg King Shark? A fejlesztőcsapatnak sikerült a lehetetlen, földbe állították a Suicide Squadot, amellyel Steamen a legerősebb pillanataiban is maximum olyan 13 ezren játszottak, jelenleg meg alig napi 90 ember nyüstöli a játékot.

Mióta a Disney 2012-ben felvásárolta a Star Warst, jó sok mellényúlást köszönhettünk az óriáscégnek, akik a nagyvásznon egészen konkrétan bebuktatták a filmsorozatot az új trilógiával, és 2019 óta nem is kaptunk számozott folytatást. Ehhez képest a Disney+-on jöttek sorban a sorozatok, és bár az Andor zseniális lett, A Mandalóriai meg mondjuk két évadon keresztül egészen nézhető, mostanában csak úgy öntötték a fejünkre a csalódásokat: Obi Wan-Kenobi, Boba Fett könyve, Az akolitus, és lehetne sorolni. Videójátékok terén se sokkal jobb az összkép, az űrhajó-szimulátornak szánt Squadrons rémesen közepes lett, egyedül Cal Kestis történetéért lehetett valamennyire lelkesedni... és kifújt. Ennyi.

Az augusztus 30-án megjelent Star Wars Outlawsban is csak az reménykedett, hogy kiemelkedő lehet, aki nem nézett utána rendesen azzal kapcsolatban, hogy az Ubisoft háza tájáról érkezik a Massive Entertainment által fejlesztett sci-fi. Pedig papíron még jól is elsülhetett volna a dolog, a kiadó egy vérbeli Han Solo-szimulátort ígért nekünk, az első valóban nyílt világú Star Wars-játékot, ám a vége megint csak az lett, hogy két szék között a pad alá estünk mi, rajongók. Mármint az a két utolsó fan, aki még lelkesedni képes a George Lucas által kitalált világért. Az utolsó, ha kimegy a szobából, oltsa le azt a bizonyos villanyt, legyen szíves.

A játék története szerint A Birodalom visszavág és A jedi visszatér közt járunk, és a főszereplőnk egy Kay Vess nevű csempész, aki sajna pontosan olyan színtelen és szagtalan személyiség, mint az Outlaws nagy része. A karakter nagyjából az első pillanattól kezdve kedvelhetetlen, Harrison Ford legendás antihőséhez képest a kanyarban nincsen, híján van az elmés megszólalásoknak, humorizálásnak, bár igaz, hogy a sűrűn a segítségére siető apró űrlény, akinek utasításokat adva rohamosztagosoktól lophatunk, és messziről kapcsolókat nyomogathatunk, aranyos legalább. A Star Wars Outlaws, ami az írását illeti, valami borzalmas, a párbeszédek közepesek, és annak ellenére, hogy a szinkronhangok vért izzadnak, hogy valami értelmezhetőt kihozzanak a feladatból, a szkriptírók ügyetlenségének köszönhetően ők is belebuknak a dologba.

A Rainbow Six Siege, az Ubisoft lövöldéje 2015 decemberében látta meg a napvilágot, és ez a multiplayer FPS bizony komoly űrt töltött be a piacon azzal, hogy realisztikus élményt kínált a műfaj rajongóinak. Szemben például a Call of Duty-játéksorozattal, mely részről részre ment el kazuár irányba. 2020-ra a Rainbow Six Siege hetvenmilliós játékosbázissal büszkélkedhetett, ehhez pedig köze lehet annak, hogy a játék iszonyúan taktikus, körökre osztott játékmenetet kínál, robbantható falakkal és épületekkel. Tegyük hozzá, hogy az operátorok mind támadó, mind védekező oldalon széles palettán mozognak, legyen szó az olyan offenzív karakterekről, mint Ash, Hibana, Blackbeard, vagy a végletekig a védekezésre fókuszáló figurákról, köztük Clashről, Tachankáról, esetleg Castle-ről.

Az Ubisoft a mai napig lelkesen frissítgeti a Rainbow Six Siege-et, időnként új mapok érkeznek a játékba, pályákat dolgoznak át, na és az sem árt, hogy a fejlesztők új operátorokat készítenek el. Közülük a legújabb, aki néhány kiszivárgott információnak köszönhetően már a hivatalos bejelentése előtt nagyobb meghökkenést okozott, az Operation Twin Shells keretein belül érkező Skopós, egy kerekesszékes katonanő, aki miatt rögtön kételyek merültek fel a játékosbázisban azzal kapcsolatban, hogy vajon miként válhat aktív részesévé a csatamezőnek.

Sokunk gyerekkorát jelentette a Heroes 3, amely egy generációval szerettette meg a körökre osztott szerepjátékokat, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a játéksorozat ez után a felvonás után egyszerűen képtelen volt ismét felmutatni egy hasonlóan magas minőséget és élvezeti faktort. Jól mutatja mindezt, hogy annak ellenére, hogy a Heroes 3 régen, 1999-ben jött ki, az elmúlt 25 évben bőséggel maradtak olyan emberek, akik azóta is játsszák ezt a játékot, a modderek lelkesen szépítgetik azt, és többek között a Redditen is a mai napig egészen aktívnak számít az RPG köré épült fórum.

Nagy kár, hogy a Heroes 4 már nem ért fel az elvárásokhoz, ám arra még a tősgyökeres rajongók sem számíthattak, hogy a mérsékeltebb fogadtatást kapó, 2002-es játék kiadása után a készítőgárda, a New World Computing feloszlik, és a jogok az Ubisofthoz vándorolnak át. A játéksorozat hanyatlása innentől datálható, az ötödik részre már vajmi kevesen emlékeznek, az ezt követő hatodik és hetedik Heroes-játékok pedig pláne képtelenek voltak felérni a Heroes 3-hoz. Nemhogy egy kultikus folytatás elkészítéséről nem álmodhatott már az Ubisoft, az ellentmondásos hírnévvel rendelkező videójátékos cég 2015-ben nyúlt hozzá legutoljára a Heroes-szériához, mely azóta se jelentkezett számozott folytatással.

Nem lehet hibáztatni senkit, aki nem emlékszik már a Star Wars Eclipse című játékra, amelyet még a 2021-es Game Awardson jelentettek be, ám azóta sem adott magáról túl sok életjelet. Pedig a fejlesztőgárda az a Quantic Dream, akik olyan közkedvelt, erős narratívával rendelkező sci-fiket adtak ki a kezeik közül, mint – mondjuk – a Detroit: Become Human, esetleg a Beyond: Two Souls, de a Heavy Rain is a maga nyomozós-thrilleres műfaján belül maradandóra sikeredett. Talán nem meglepő, hogy az Eclipse is hasonló körítést kap tehát, maradva a jól bevált módszereknél. A megjelenésével kapcsolatban azonban egyelőre sok a kérdőjel, a legoptimistábbak 2027-re teszik, már amennyiben nem megy füstbe az egész.

Baljós árnyak veszik körbe ugyanis a Quantic Dream videójátékát, már korábban is lehetett olvasni arról, hogy a cégen belül áldatlan állapotok uralkodnak, toxikus munkahelyi körülmények nehezítik az alkotók munkáját – ezek a hírek pedig ahhoz vezettek, hogy a távozó emberek helyére (érthető módon) senki sem akar odamenni dolgozni.

Most egy újabb nehezítő tényező lassíthatja a Star Wars Eclipse elkészültét, a játék vezető írója, Adam Williams távozott a Quantictól, és nem folytatja munkáját a játékon. Komoly szakemberről van szó, aki a Detroit: Become Human bivalyerős és csavaros sztorijáért felelt anno, és aki LinkedIn-profilján tette közzé, hogy különváltak az útjai a francia stúdióval.

Bár a lengyel CD Projekt Red csapata régen egyértelművé tette, hogy Ríviai Geralt története véget ért a The Witcher 3-mal, titkon azért sokan reménykedtek benne, hogy a fejlesztőcsapat esetleg meggondolja magát, és a népszerűsége miatt mégiscsak a fehér farkast teszi meg a negyedik felvonás főhősének. A Polaris kódnéven készülő fantasy-szerepjátékkal kapcsolatban eddig nem sok konkrétum hangzott el, egészen pár nappal ezelőttig kellett arra várnunk, hogy bármiféle megerősítést kapjunk a The Witcher 4-gyel kapcsolatban.

Mindez meg is érkezett, mégpedig Doug Cockle jóvoltából, aki a trilógiában Geralt szinkronhangjaként vált ismertté, és aki a The Fall Damage-nek adott interjújában úgy fogalmazott:

„A Polarisról egyelőre nem sokat mondhatok, de annyit elárulok: annak ellenére, hogy nem ő áll majd a középpontban, Geralt karaktere is benne lesz. Hogy pontosan milyen mértékben, fogalmam sincs, mert a készítőktől nem kaptam még kézhez semmilyen szkriptet. Higgyék el, megesz engem is a kíváncsiság, mert tudni akarom, ki lesz az új főhős a játékban!”

Bár az Epic Games és az Apple közötti jogi csatározásnak talán soha nem lesz vége, a játékosok – akik tulajdonképpen a két vállalat között kialakuló negatív viszony legnagyobb elszenvedői voltak – hamarosan fellélegezhetnek.

Ahogy arról az Index is beszámolt, a világ egyik legnépszerűbb játéka még 2020-ban került ki az App Store kínálatából, ahová valószínűleg soha többé nem is fog visszakerülni, az EU-nak hála azonban az Epic Gamesnek lehet egy jogilag teljesen tiszta B terve.

Mint ismeretes, a 2024-ben életbe lépő Digital Markets Act vagy röviden csak DMA miatt az Apple az iOS 17.4-től kénytelen volt engedélyezni a harmadik feles alkalmazásboltokat, ennek köszönhetően pedig a Fortnite is visszatérhet iOS-re, egy AltStore nevezetű alkalmazásboltba.

Jól ráhozta a frászt a Microsoft az első generációs Xbox One-tulajokra, szerda reggelig ugyanis egy szoftveres hiba miatt még úgy tűnt, hogy használhatatlanná válnak a konzolok.

A felhasználók fórumokon való panaszkodása után a problémát elsők között a Digital Foundry erősítette meg, akik egy 2017-es és egy 2018-as szoftververziót futtató konzolon sem tudtak sikeresen az újabb verzióra váltani – sőt mi több, a gyári beállítások visszaállítása csak tovább rontott a helyzeten, hiszen a konzolok ezek után használhatatlanná váltak, mivel nem voltak képesek befejezni a kezdeti beállítási műveleteket. 

Érdekesség, hogy a szoftverfrissítés sem az internetről letöltve, sem egy pendrive-ról átmásolva nem akart az első generációs Xbox One-okra települni, a később kiadott Xbox One S és Xbox One X azonban továbbra is hibátlanul funkcionált.

A nyári uborkaszezonról mindennél többet mond el, hogy az év legforróbb hónapjainak eddigi legérdekesebb megjelenése az Elden Ring című fantasy-RPG kiegészítője, a június 21-én kiadott Shadow of the Erdtree volt, amely újabb izzasztó fő ellenségekkel és irdatlanul nagy térképrészekkel bővítette ki a George R. R. Martin és Hidetaka Miyazaki agyából kipattant világot. Üröm az örömben, hogy ezt a DLC-t azoknak szánta a FromSoftware csapata, akik jó mélyen beleásták magukat a 2022-ben megjelent alapjátékba, mert egészen sokáig el kell jutni a sztoriban ahhoz, hogy valaki megkezdhesse a Shadow of the Erdtree végigjátszását.

Souls-rajongóknak azonban nyilván ez a DLC egyszerűen kihagyhatatlan, és bár titkon sokan reménykednek benne, az Elden Ring ezt az egy bővítést kapja, és az alkotók innentől más projektjeikre koncentrálnak majd, nincs kizárva, hogy egyszer polcokra kerülhet egy Elden Ring 2 is.

Szépen mutatja, hogy a Dark Souls-játéksorozat mekkora hatással volt napjaink videójáték-iparára, elvégre a nyár másik nagy megjelenése, a Black Myth: Wukong is a FromSoftware által összerakott alapokra épít. Ez a játék a Game Science alkotása, és az egyik legjelentősebb klasszikus kínai regény, a 16. században napvilágot látott Nyugati utazás (avagy a majomkirály története) adaptációja. Játékosként a Kiválasztott névre hallgató majomharcos felett vehetjük át az irányítást augusztus 20-tól PC-n, PlayStation 5-ön és Xbox Series X/S-en, és írhatjuk meg a saját sorsunkat, miközben mindenféle mitologikus bestiákat verünk el egy bottal, és használjuk ki az akrobatikus karakter képességeit, többek között az alakváltást.

RPG-ről van szó, tehát skillfa, új képességek tárháza is vár bennünket ebben a lineáris, de jó nagy bejárható területeket felvonultató kalandban. A hírek szerint a Black Mythből a készítők játéksorozatot kívánnak készíteni, ez a kínai hitvilág és mitológia különböző történeteit vonultatja majd fel – ha a Wukong jól sikerül, állunk elébe. A hasonlóképp kínai legendákra épített Wo Long: Fallen Dynasty jó nagy csalódás lett, Team Ninja ide vagy oda, ettől a próbálkozástól sokkal többet várunk tehát.

Az Ubisoft hosszú-hosszú éveken keresztül nem hallgatott a rajongók kérésére, holott sokan szinte esdekeltek a kiadónál, hogy végre örvendeztessék meg őket egy olyan Assassin’s Creed játékkal, ami a feudális Japánba kalauzol. A még a mai napig dübörgő játéksorozat előbb tett kitérőket az ókori Egyiptomba, Görögországba és a vikingek korába, mielőtt úgy döntöttek volna a készítők, hogy beadják a derekukat, és a kelet-ázsiai szigetország alternatív történelmében is elmerülnek. Idén jön az Assasin’s Creed Shadows, amely végre pótolja a hiányosságot, de nagy kérdés, hogy túl későn teszi-e. Merthogy az Ubisoftot már megelőzték, ráadásul nagyon csúnyán, hiszen 2020-ban a Sucker Punch már kijött az eredetileg PS-exkluzív, majd idén PC-re is játszhatóvá vált Ghost of Tsushimával, melyet a PlayStation 4 generáció egyik legjobb alkotásának tartanak, egy olyan bosszútörténetnek, amely az AC-széria mellett a Batman: Arkham-játékok és a FromSoftware-féle brutál nehéz szerepjátékok előnyeit kovácsolja egybe.

A november 15-én érkező Assassin’s Creed Shadows érdekes módon visszanyúl az egyik olyan korábbi részhez, amit sokan az utolsó jó és igazi AC-játéknak tartanak. Ez a Syndicate, melyben egy testvérpárt irányítva járhattuk körbe az ipari forradalom korabeli Londont. Ezúttal is két, teljesen különböző karakter vár ránk, egészen pontosan egy Naoe nevű shinobi, aki a már megismert és unalomig használt rejtett pengés aszaszin lesz, mellette pedig Yasuke, egy afrikai származású szamuráj osztja majd az igazságot, és csap oda ellenségeinek.

A Dark Souls-játéktrilógiát készítő japán FromSoftware csapata mindig is arról volt ismert, hogy ők csinálják a világ legnehezebb videójátékait, ebbe a sormintába tökéletesen illeszkedett nemcsak a Bloodborne, hanem a Sekiro: Shadows Die Twice, illetve az egész masocore-őrületet beindító Demon's Souls is. A felsorolt címekhez képest a fejlesztőcég még magasabbra tette a lécet, amikor 2022 februárjában a Bandai Namco kiadta a legújabb dark fantasyjukat, a számos év játéka díjat bezsebelt Elden Ringet, mely előtt nem csak a szakma, a közönség is leborult – utóbbiak közül persze csak azok, akik szeretik a kontrollerszaggatóan nehéz élményeket.

Az Elden Ring világa és mitológiája megkapó lett, de ez nem csoda, elvégre George R. R. Martin, A tűz és jég dala írója is besegített az alkotói munkába, a játék legnagyobb húzása mégis az volt, hogy nyílt világba ültette tulajdonképpen a Dark Souls 4-et. Akkora térképen barangolhattunk, amelyről a legtöbb játékfejlesztő álmodni sem mer, és rengeteg, már-már megoldhatatlan kihívást jelentő főellenségbe, például Melaniába botolhattunk bele, akik jó sok órányi izzadást garantáltak a monitor előtt.

A Shadow of the Erdtree, az Elden Ring nagyszabású kiegészítője június 21-én látta meg a napvilágot, és bár a kritikusok zöme 9/10-es és 10/10-es értékelésekkel árasztotta el a DLC-t, akadtak azért olyan hétköznapi gamerek, akiknek nem nyerték el annyira a tetszésüket a látottak. Review-bombing lett a végeredménye, tömegek kezdték el lepontozni a Shadow of the Erdtree-t, mondván, túl nehéz lett, még az alapvetően brutális alapjátékhoz képest is.

Az Alan Wake első része egy egészen különleges játék volt még 2010-ben, amikor egy olyan horroríró bőrébe bújhattunk, aki alkotói válsága elől menekült Bright Falls kisvárosába, ám itt a művészt utolérték démonai, feleségét elrabolták tőle, és zseblámpával, valamint lőfegyverekkel igyekezett móresre tanítani a gonosz erőit a sztori főhőse. Sam Lake és csapata, a Remedy Entertainment epizodikus, tévésorozatos formátumot követtek, amikor megcsinálták az Alan Wake első részét, illetve kiegészítőit – videójátékuk pedig bár erősen építkezett Stephen King regényeiből és a Twilight Zone-ból, valamint a Twin Peaksből, inkább egyfajta akció-thriller lett.

Alan Wake visszatérésére 2023-ig kellett várunk, miután a Remedy megszerezte a játékfranchise jogait, és az Epic Gamesszel együttműködést kötöttek, egy vérfagyasztó kalandban hozták vissza a New York horrorisztikus változatában ragadt írót, és egészítették ki a történetet egy Saga Anderson nevű FBI-os nyomozó szálával. Nos, a végeredmény annyira durva lett, hogy még a Resident Evil 2-n edzett gamerek is fel-felpattantak tőle, és

A június 7-ei Summer Game Festen nagyjából a semmiből ugrott elő a Remedy agytrösztje és írója, Sam Lake, és a rá jellemző mindig kaján vigyorral az arcán jelentette be, hogy az Alan Wake 2 első kiegészítője (kettő lesz összesen), a Night Springs címre keresztelt DLC-csomag már másnap megjelenik. Nem egy, nem kettő, hanem három epizóddal. Mivel az Alan Wake korábbi kiegészítései is egészen frenetikusan sikerültek, gondoljunk csak vissza az American Nightmare-re, nyilván nekivetettük magunkat, és megnéztük, milyenek lettek ezek a 40-60 perces új epizódok.

Jó hosszú múltra tekint vissza a Prince of Persia-játékszéria, az első részt 1989-ben adták ki, amely híressé vált arról, hogy a készítő, Jordan Mechner a testvéréről készített videókat, hogy aztán rotoszkópos megoldással animációra ültesse át az általa felvett parkouros mozdulatokat. Bár nem lett egyből pénzügyi siker, a kritikusok imádták és végső soron elég vásárló figyelmét keltette fel az első Prince of Persia, hogy nagy videójátékos franchise-zá nője ki magát. A 90-es évek elején jött a Prince of Persia 2, majd a játék átlépett 3D-be 1999-ben. Az újabb fordulópont 2001-ben következett be, az Ubisoft felvásárolta Perzsia hercegének jogait, és a The Sands of Time-mal nyomtak egy merész, de kultikussá vált rebootot, amit több, ugyancsak közkedvelt folytatás követett.

Igaz, hogy voltak olyan mellényúlások, mint a 2008-as, sokak szerint béna cell shaded grafikára építkező, nemes egyszerűséggel megint Prince of Persia névre keresztelt újragondolás, és ahogy teltek az évek, a hírhedt kiadó kezében lassú halált kezdett halni a kalandjáték... 2024 elején mégis csoda történt. Kijött a Prince of Persia: The Lost Crown és a gyökereihez visszatérő, újfent oldalnézetes, metroidvania-elemeket is villantó újdonság hatalmas telitalálat lett. Olyasmit mondhattunk rá, amit Prince of Persia-játékra mostanában nem. Mégpedig, hogy kötelező.

Egészen döbbenetes, de idén már a második oldalnézetes Prince of Persia-játékot adja ki a kezei közül az Ubisoft. Igaz, a The Lost Crownhoz képest a május 27-én korai hozzáférésben publikált The Rogue Prince of Persia alapvető elemeiben különbözik az előző résztől. Legfőképp abban, hogy egy roguelike-címről van szó, amelyben a főszereplő herceg a szeretett hazáját igyekszik megvédeni a vérszomjas hunoktól, ám a főváros megmentése során hősünk folyamatosan leküzdhetetlen akadályokba ütközik, így újra és újra meghal. Szerencsére azonban a hercegnek a tarsolyában van egy varázslatos tárgy, ami folyton visszahozza az életbe, ergo időhurokba zárva küzdhet meg a gonosz erőivel.

A május 23-án bemutatott Furiosa: Történet a Mad Maxből hiába villantott látványos akciójeleneteket a vásznon, a pénztáraknál képtelen volt nagyot robbantani George Miller alkotása, elvégre A harag útja spin-offja a 168 millió dolláros büdzséje ellenében mindössze 70 milliót hozott. Ennek eredménye az lehet, hogy a Mad Max-franchise pihenőre vonul, és a Tom Hardy főszereplésével készített Mad Max: The Wastelandből sem lesz semmi.

George Miller a közelmúltban a Furiosa miatt megint a figyelem középpontjába került, a nagy múltú, veterán direktor pedig több érdekes dolgot nyilatkozott posztapokaliptikus lázálma kapcsán.

Az igazat megvallva nem voltam a legutóbbi Mad Max-játéktól elragadtatva, nem lett olyan jó, mint szerettem volna. Pedig minden rendelkezésünkre álló anyagunkat odaadtuk egy cégnek, hogy hozzák ki belőle a maximumot. Én olyan ember vagyok, aki csak akkor lát neki valaminek, ha tudja, hogy kiemelkedően meg tudja azt valósítani. Nekik ez nem sikerült...

– mondta a GamingBible nevű oldalnak a filmes.

Miller természetesen a 2015-ben megjelent, Avalanche Studios által készített, nyílt világú Mad Max-játékra gondolt. Ez a posztapokaliptikus adaptáció elég szerencsétlen időpontban került polcokra, pár nap eltéréssel a Metal Gear Solid V: The Phantom Painhez képest, ami nyilván rányomta a bélyegét az eladásokra. A Mad Maxből DLC-t is terveztek, ám a Warner az Avalanche akkori vezetője, Christofer Sundberg szerint a fejlesztőcégét hibáztatta a rossz számokért, így a letölthető pluszkontent sosem látott napvilágot.

A Mad Maxet időbe telt, hogy a közönség felfedezze magának, a játékot az elmúlt kilenc év alatt sokszor leárazták, néha potom áron lehetett megvenni – és ez sokakat rávett, hogy utólag esélyt adjanak neki. Jó része az embereknek, legalábbis az interneten közzétett kommentárok, YouTube-videók alapján pozitívan csalódott is a Mad Max-játékban, nem csoda, hogy az Avalanche Studios alkotását bizonyos körökben az elmúlt évek legalulértékeltebb posztapokaliptikus címének tartják videójátékos fronton. Afféle rejtett kincsnek.

Közel egy éve már, hogy az Asus a magyarországi piacra is behozta első saját fejlesztésű konzolját, a ROG Allyt, ami kifejezetten nagy népszerűségnek örvendett. A készüléket itt, az Indexen is leteszteltük – és bár akkoriban még közel sem volt tökéletes a felhasználói élmény, a vízió, amit az Ally vetített maga elé, azonban már akkor is jól látható és nem utolsósorban szerethető volt. Az évfordulóhoz közeledve ráadásul az is kiderült, hogy az Asus egyáltalán nem szeretné cserben hagyni a rajongókat,

Fontos megjegyezni, hogy az új konzol nem generációváltás lesz – azt vélhetően majd ROG Ally 2 néven láthatjuk egy vagy két év múlva –, hanem sokkal inkább a jelenlegi készülék felfrissítése, hogy az még jobban állja a sarat. Ennek értelmében a készülékben ketyegő Z1 Extreme chip például változatlan maradt, továbbra is az fog felelni a játékok futtatásáért. Ezen felül azonban bőven találhatunk majd újításokat az Ally X-ben is – már amennyiben hihetünk a kiszivárgott specifikációs listának.

Amennyiben a videocardz.com által közzétett, kiszivárgott információk valósak, akkor a ROG Ally X az előd 16 gigabyte-nyi LPDDR5-6400-as memóriájával szemben már 24 gigabyte LPDDR5X-7500-as memóriával érkezik majd, ami az elődhöz képest nyolc gigabyte-os növekedést jelent méretben, és 17 százalékos növekedést sávszélességben. A specifikációs lista alapján ugyancsak növekedni fog a tárhely, az Ally X ugyanis már egy tera byte-nyi M.2-es tárolóval is kérhető lesz, szemben a ROG Ally 512 gigabyte-os tárhelyével.

Ha valakit így 2024-ben rávisz a lélek, hogy battle royale-játékkal játsszon, egészen kiforrott címekbe ölhet bele több száz órát. Ott van ugyebár az alfának és ómegának számító Fortnite, amely bár kinézetével a fiatalabbakat célozza, egészen jól el lehet vele lenni, de a PUBG se rossz választás azoknak, akik a realisztikusabb, lőtéri élményt keresik. Végül, de nem utolsósorban pedig széles körben elérhető az Apex Legends, mely a Titanfall-játéksorozat kvázi spin-offja a Respawn Entertainment csapatától, és a fentebb említettek közül talán a leginkább letisztult tripla A-s lövölde, de hogy a legadrenalindúsabb, az biztos.

Május 7-én indult el az Apex Legends huszonegyedik szezonja, amely több fontos frissítést hozott magával, ezek közül a legjelentősebb az Alter névre hallgató, vadonatúj játszható hős érkezése, aki Revenant óta az első színtisztán gonosz figura a videójátékban. Egy, a skirmisherek osztályába tartozó legenda, aki eszméletlen mobilitását annak köszönheti, hogy képes portálokat nyitni a falakba, ezeken keresztül közlekedni, de a meghalt játékosok által hátrahagyott death boxokból is ki tud egy-egy itemet csenni, ami váratlanul OP a passzívok közt. Sőt, az ultimate képessége se kutya, egy olyan eszközt képes afféle visszavonulási pontként lerakni, amelyhez nemcsak ő, hanem társai is képesek egyetlen gomb megnyomásával odaugrani.

Bár az HBO egészen kiváló és megkerülhetetlen sorozatot készített George R. R. Martin regényszériájából, A tűz és jég dalából Trónok harca címmel, a videójáték-ipar egyelőre nehezen találja a fogást Westeroson. Pedig próbálkoztak a játékfejlesztők is, a 2012-ben megjelent, Cyanide által készített akció RPG, a Game of Thrones az első évad eseményei alatt játszódott. Ám a történet hiába volt érdekes, legfőképp a béna harcrendszer miatt fájdalmas volt vele játszani, és a korához képest is gyenge grafika se könnyítette meg a befogadását.

Aztán 2014-ben epizodikus formátumban kezdte el kiadni a Telltale Games a saját Game of Thrones-játékát, a narratíva szempontjából pedig a kultikus stúdió igencsak magasra tudta pakolni a lécet, de a kritikuskedvenc The Walking Dead és a The Wolf Among Us után ez nem is volt tőlük annyira meglepő. A játék középpontjában a Forrester-ház állt, akik hat részen keresztül küzdöttek azért, hogy megmentsék családjukat, miután az Öt Király Háborújában a vesztes oldalon álltak. Hiába nem kapott folytatást és második évadot a Telltale-től, ennek a játéknak sikerült eddig a legügyesebben bővítenie a Trónok harca világát, és olyan jól ismert karakterek felbukkanásának örülhettünk benne, mint az Emilia Clarke által megszólaltatott Daenerys Targaryen, a Kit Harington-féle Havas Jon, Lena Headey Cersei Lannistere, vagy éppen a Natalie Dormer által játszott Margaery Tyrell – ráadásul az eredeti színészek tolmácsolásában.

Idén nem a legerősebb a PlayStation kínálata az exkluzívok terén, elvégre nem jelentkezik új résszel sem a God of War, sem a The Last of Us, de még a Marvel’s Spider-Man sem. Öröm az ürömben, hogy emiatt kisebb címek is befurakodhatnak a rivaldafénybe. Mondjuk a Stellar Blade nevű új koreai sci-fi, amely április 26-án került polcokra, valószínűleg mindenképp közbeszéd tárgyává vált volna. Köszönhetően annak, hogy a fejlesztők a Shift Up csapatánál úgy döntöttek, hogy a játék hősnőjét, Eve-et annyira kihívó ruhákba öltöztetik, hogy elkerülhetetlen legyen, hogy bezsongjon emiatt a fél internet.

A Stellar Blade egyébként egy korrekt science fiction lett, és bár a történet, valamint a karakterizáció nem a legerősebbek benne, a hangulata, az elpusztult Föld felfedezése, és az, hogy a készítők ötvözték a NieR: Automatát és a Devil May Cryt, kifejezetten jól áll neki. Egy posztapokaliptikus, hack ’n’ slash, Dark Souls-elemekkel megspékelt videójátékról van szó, ami kifejezetten jó kritikákat is kapott ráadásul. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a Stellar Blade-et elsodorja a kultúrharc, a woke vs. antiwoke háború.

A Warhorse Studios tagjainak meglehetősen sok kálvárián kellett keresztülmenniük, mire középkori lovagszimulátoruk, a Kingdom Come: Deliverance napvilágot látott. Bár a cseh készítők már 2009-ben ügyködni kezdtek ezen az ambiciózus projekten, sorra kapták az elutasításokat, a befektetők egyszerűen nem látták a lehetőséget egy sárkányokat és varázslást nélkülöző fantasyben, mígnem egy cseh milliárdos, Zdenek Bakala be nem állt az ötlet mellé. Az RPG-ből még így se lett volna semmi, ha a Warhorse-osok nem hirdetnek közösségi finanszírozási kampányt a Kickstarteren, ahol a gamerek 2 millió dollárral tolták meg a Kingdom Come: Deliverance szekerét. És milyen jól tették! 2018-ra egy olyan, a Deep Silver által kiadott videójáték került a polcokra, ami több szempontból is hiánypótlónak bizonyult.

A Kingdom Come: Deliverance sztorija 1403-ban, a Cseh Királyságban játszódik, amikor is egy Henry nevű legény kovács apját, anyját és barátait is lemészárolják a gaz magyar király, Zsigmond zsoldosokból álló katonái. Hősünk persze nem hagyja magát, kardot ragad és bosszút esküszik, megfogadva, hogy megdönti a trónbitorló uralmát, és a jogos uralkodót juttatja hatalomra.

Bár a játék fő missziói rendkívül élvezetesek, kidolgozottak és fordulatosak lettek, a Kingdom Come: Deliverance képtelen volt megismételni a Witcher 3 bravúrját, ebben a játékban a mellékküldetések bizony laposak voltak, technikai bugok és egy idegesítő zárfeltörési rendszer is borzolta a kedélyeinket. Ugyanakkor volt annak valami bája, hogy realisztikus környezetbe ültetve, FPS-nézetből lengethettük a kardunkat, Henry bőrébe bújva.

Hosszú évek óta kiemelkedő tagja a gamingközösségnek a Lenovo, köszönhetően annak, hogy Legion termékvonaluk az Asus ROG családja mellett az egyik leginkább kedvelt a játékosok körében. Ezzel maga a Lenovo is tisztában van, így az elmúlt években a megszokottnál több időt és energiát fektettek a Legion készülékekbe. Ahogy arról például az Index is beszámolt, tavaly bemutatták első kézi konzoljukat Legion Go néven, ami az egyhetes tesztidőszak alatt levett minket a lábunkról – bár nem lett tökéletes.

A Legion Go mellett azonban idén ismételten új tagot üdvözölhet a Legion család, a Lenovo ugyanis nemrégiben bemutatta a Legion Tabot, a vállalat első kifejezetten gamereknek szánt táblagépét. A készülék első pillantásra csak egy hagyományos tabletnek tűnhet, közelebbről megnézve azonban már bőven észrevehetünk olyan részleteket, amik kifejezetten a játékosoknak kedveznek.

A Legion Tab egy, a mai tabletek esetében kisebbnek számító, 8,8 hüvelykes, QHD+-felbontású, 500 nites PureSight panelt kapott, ami támogatja az akár 144 hertzes képfrissítési gyakoriságot is. Ez már az első pillanattól kiemeli a készüléket a többi közül, a legtöbb esetben ugyanis csak 120 hertzes panelekkel találkozni a tabletek esetében. A kijelzőméret okán egy kompakt készülékről beszélünk – ami egyet jelent azzal, hogy a Legion tab súlya is könnyű, mindösszesen 350 grammot nyom, amihez hozzásegít az is, hogy vastagsága csak 7,6 milliméter.

A Westworld készítőitől futott be az Amazon Prime-ra a Fallout nyolc részből álló első évada, egy olyan videójátékos adaptáció, amelyet egy lapon emlegetnek a Last of Us című HBO-szériával. Nem véletlenül, a Jonathan Nolan és Lisa Joy által vezetett stábnak sikerült szépen megfogniuk a szatírába hajló, de azért helyenként véresen komoly és ultraerőszakos posztapokaliptikus világot. A Fallout-sorozat remekül idézi meg a játékokat, és bár a története a Fallout 3-ból és a Fallout 4-ből összeollózottnak érződik, izgalmas új karaktereket is bevezet a köztudatba, például a 33-as Vaultból az apját megmenteni igyekvő naiv Lucyt (Ella Purnell, a bukott színészből lett westernhős Ghoult (Walton Goggins) és a félelmetes páncélzattal harcoló Maximust (Aaron Moten).

Nem csoda, hogy a széria felkeltette az emberek kíváncsiságát, vélhetően olyanokat is leültetett a Bethesda videójátékai elé, akik eddig nem nagyon foglalkoztak a Fallouttal, illetve a franchise körüli kiugró érdeklődésben benne lehet az is, hogy egykori rajongók most újra kontrollert vettek a kezükbe az Amazon újdonsága miatt.

Erre utal legalábbis, hogy a SteamDB adatai szerint kilőtt a Fallout-játéksorozat népszerűsége Steamen, van köztük olyan felvonás, amely rekordszámokat produkál a játékosbázisát illetően. Igen, a Fallout 76 című multiplayer játékról van szó, amelynek a fogadtatása a szedett-vedett narratíva és az NPC-k hiánya miatt is nagyon gyenge volt még 2018-ban, amikor polcokra került. Azóta a Bethesda sokat foltozgatott rajta, és jobb állapotban van. A Fallout 76 a legmodernebb, grafikailag az egyik legszebb rész, így nyilván sokakat bevonzott, volt olyan pont, amikor cikkünk írásának pillanatáig Steamen keresztül 42 ezren nyüstölték egyszerre. Steamen soha nem játszottak még vele ilyen sokan.