Nagyon erős éve volt az idei a tudományoknak, annak ellenére, hogy az energiaválság betette lábát a nagy részecskegyorsítóba. Megismertük az összes emberi gént, az összes fehérjét, megismertük az első exobolygót, és még a szellemrészecskéket is elcsíptük.
Évről évre fokozódik a pörgés az űrben. A kínai holdprogram komoly eredménnyel állt elő: a Csang-o–5 szonda, amely hosszú évtizedek óta először szerzett mintát a Holdról, eddig ismeretlen ásványt hozott magával. A csangezit-(Y) olyan héliumizotópot tartalmaz, amelynek fontos szerepe van a fúziós energiában, azonban nagyon kis mennyiségben érhető el a Földön. Kína ezenfelül saját űrállomásának építgetésével volt elfoglalva idén.
Az amerikai űrkutatási hivatal három különböző programmal is képviselteti magát az idei tudományos összefoglalóban (képviseltethetné többel is, de a Mars-programoktól és egyebektől most a hely kedvéért eltekintünk). Az egyik legérdekesebb az őszi aszteroidaredirekciós teszt, vagyis a DART művelet, amelynek az volt a célja, hogy egy szondát a Didymos-aszeroida körül keringő másik aszteroidának, a Dimorphosnak csapva eltérítsék a pályájáról. A DART a vártnál jobban kizökkentette az égitestet, és az emberiség valamivel nyugodtabban alhat annak tudatában, hogy az amúgy törvényszerű aszteroidabecsapódás immár nem teljesen elkerülhetetlen, feltéve hogy időben észleljük a közeledő aszteroidát, ami nem mindig sikerül.
Az Artemis–1 elindításával – pár csúszást követően – az Egyesült Államok elindította a programot, amelynek keretében ismét embereket küldenek a Holdra. A harmadik fontos NASA-programra, a James Webb űrteleszkópra lentebb visszatérünk.
A világ legnagyobb részecskegyorsítója három évig tartó felújítás után idén tavasszal újból belevágott a tudományos munkába a francia–svájci határ alatt. Ez azonban nem tartott sokáig, Ukrajna orosz megszállásának gazdasági hatásai ide is begyűrűztek, így az energiaválság végéig a CERN nem gyorsítja tovább a részecskéket.
A Nagy Hadronütköztető újranyitását pár héttel megelőzve érkezett az év egyik legkülönösebb fizikai eredménye az amerikai Fermilabból, ahol megállapították a W-bozon nevű elemi részecske tömegét, amiről kiderült, hogy a vártnál nagyobb, ezért valami nem stimmel a részecskék standard modelljével.
Az Egyesült Államokban idén először sikerült atommagok összeolvadásával több energiát előállítani, mint amennyi a folyamat előidézéséhez szükséges. A Lawrence Livermore laboratóriumban működő NIF inerciális reaktor belsejében több energia keletkezett, mint amennyit az apró üzemanyagkapszulára irányított több mint száz lézer és a reakciókamrát körülvevő mágneses teret fenntartó elektromágnesek – ez önmagában sem kevés, ám az, hogy először sikerült ellenőrzött körülmények között fúzióval energiatöbbletet előállítani, történelmi eredmény.
A kilencvenes években nagy erőkkel megindult emberi génszekvenálás idén egy apró sistergéssel elérte célját, és a fennmaradó, legnehezebben elemezhető nyolc százalékot is feltérképezve immár teljesen elkészült. A kutatást végző T2T-konzorcium munkatársa rámutatott, hogy az utolsónak feltárt szakaszokon is voltak az embert alapjában meghatározó gének. A dolog tehát nem volt formaság, technikailag egyenesen a Marsra szálláshoz hasonlították.
Ahogy az elmúlt években, idén is biztató hírek érkeztek új génterápiákról. Most egy gén lekapcsolásával tudják megakadályozni az angioödémás tüneteket. Az ilyen terápiáknál ma már legtöbbször nem az ismeretek, hanem a gyógyszer megfelelő szövetekhez való bejuttatása az igazi feladvány.
Az optimista elmélet szerint a lassan búcsúzó Voyager szondák az út töredékét sem tudják majd megtenni a szomszédos csillaghoz, mielőtt egy újabb, fejlettebb, tompa rockzenétől vibráló űrhajó szélvédőjéről lesöpri őket az ablaktörlő. Valami hasonló történt azzal, ahogy a teljes emberi genom megismerését is utolérte a gépi intelligencia.
A Google mesterségesintelligencia-cége, a DeepMind fehérjék struktúráját megfejtő AlphaFold programja másfél éve még meglepően hatékony volt, idén nyárra azonosította 200 millió fehérje struktúráját, vagyis lényegében minden eddig ismert fehérjéjét. A dolog következménye, hogy a Google lesz a gyógyszeripar Google-je, ami a következő években fog kibontakozni.
Az év elején kibontotta szárnyait és óvatos beüzemelés után megkezdte a munkát a legerősebb teleszkóp, a James Webb, amely júliusban küldte vissza első munkáit, és azóta is folyamatosan szállít észbontó képeket a Neptunuszról és a Jupiterről, összeütköző galaxisokról, a Teremtés Oszlopairól, a korai galaxisokról és a fent említett DART-kísérletről.
Miközben idén az igazolt és ismert exobolygók száma márciusban meghaladta az ötezret, a James Webb adatai alapján elkészült az első részletes elemzés egy olyan bolygó légköréről, amely a Naprendszertől 700 fényévnyire kering.
Ez persze irgalmatlan nehéz feladat volt, lényegében az űrteleszkóp ezzel mutatta meg igazi képességeit, és még mindig csak a kezdeteknél tart.
Hasonlóan komoly eredményről számolt be a CERN antarktiszi IceCube obszervatóriuma, ahol a sarki jég alatt épített több köbkilométeres detektorral 80 olyan neutrínót észleltek, amelyek származási helyeként a Messier 77 galaxis középpontját tudták meghatározni. A jégkocka hosszú építkezés után érte el ezt az eredményt, amely a gravitációs hullámokat észlelő LIGO-hoz hasonló súlyú: először végzett neutrínócsillagászati méréseket.
(Borítókép: A NASA Artemis I rakétája 2022. szeptember 6-án a floridai Cape Canaveralban. Fotó: Joe Raedle / Getty Images)