Sok embernek bevörösödik a szeme úszás után, Ön is közéjük tartozik? Azt hitte a klórtól van? Van egy rossz hírünk: valójában önmagában a kémiai összetevő nem okozna ilyen erős reakciót, a vörösödéshez hozzájárul az úszók által behordott mindenféle szemét és a vizelet.
Az útlevél, különösen a fényképes útlevél sokáig nem volt evidens elvárás a külföldi utazásoknál. Amikor aztán a századforduló körül egyre több országban bevezették, komoly felzúdulást váltott ki az úri közönségben: nyilvántartásba vesznek, mint valami bűnözőt? Úgy írják le az ábrázatomat, mint egy vásári baromét? Egy mitugrász hivatalnok fogja megmondani, hogy én én vagyok-e? Önazonosság és az utazók államosítása: száz éve sincs, hogy a modern bürokrácia legyőzte az úri becsületet.
1975-ben Sydney Pollack rendező Robert Redforddal leforgatta A Keselyű három napja (Three Days of the Condor) című klasszikus, összeesküvés-témájú thrillerét James Grady A Keselyű hat napja című regényéből. Eddig még semmi szokatlan nincs a dologban, viszont a film megmozgatta a szovjet titkosszolgálatokat is.
A NASA és a Nemzeti Oceanográfiai és Légköri Hivatal közösen üzemeltetett meteorológiai műholdja, a Suomi NPP tavaly végigszkennelte az Egyesült Államokat, azt vizsgálva, hogyan változnak meg a földi fényviszonyok a nagyobb ünnepek, elsősorban karácsony és újév környékén.
A karácsonyi fényáradat első sugarait általában október végén láthatjuk meg, amikor a napi átlaghőmérséklet 15 Celsius-fok alá süllyed, és a túlbuzgó marketingesek elborítanak minden bevásárlóközpontot ledekkel, izzókkal és diszkontáras szaloncukorral. A fényszennyezés karácsony napján tetőzik, mert akkorra mindenki kivilágítja a lakó- és munkahelyét.
Hogy van-e különbség az ünnepek és a hétköznapok között a fénymennyiség szempontjából? Hogyne! Akkora, hogy az még az űrből is látható. A Suomi NPP adatai szerint az amerikai nagyvárosok karácsony és újév között 20-50 százalékkal fényesebbek, mint az év többi napján.
A Biblia legismertebb jelenete, amikor a három király, Gáspár, Menyhért és Boldizsár meglátogatja a jászolban Máriát és az újszülött Jézust – ha máshonnan nem, hát a karácsonykor szokásos betlehemekről, versekből és gyerekdalokból tudjuk ezt. Ezzel csak az a probléma, hogy a Biblia valójában nem említi,
Ezeket a részleteket mind-mind úgy adta hozzá a néphagyomány a történethez a következő századokban.
Bő tíz évvel ezelőtt, Magyarország EU-csatlakozása előtt terjedt el a pletyka, hogy ha belépünk az Unióba, be fogják tiltani a mákot, mert az Európában drognak minősül, elvégre a mákgubóból lesz az ópium, abból meg a heroin. Erről persze hamar kiderült, hogy teljesen alaptalan rémhír, egy másik, mákkal-droggal kapcsolatos városi legenda azonban azóta is tartja magát: eszerint ha az ember mákos süteményt fogyaszt, és utána két napon belül drogtesztet végeznek vele, a mák miatt a teszt pozitív eredményt fog adni ópiátokra. Nos, az a helyzet, hogy
A mákszemek alapjáraton nem tartalmaznak ópiumot , az magában a gubóban van, illetve abban a tejszerű nedvben, amit a még zöld mákgubóból lehet kinyerni. Ebből az anyagból kerül aztán a legkörültekintőbb szüretelés és feldolgozás mellett is valamennyi a mákszemekre, amit azok magukba szívnak, és így bekerül a mákkal készített ételekbe is. Bár ez annyira kevés, hogy az ember semmit nem érez a hatásából, a mai tesztek nagyon érzékenyek (ennek az a célja, hogy a drogfogyasztás után minél több ideig ki tudják mutatni a hatóanyagokat, akkor is, ha azoknak a nagy része már kiürült), és még ezt a minimális mennyiséget is észreveszik a vizeletben, akár 48 órával a mák elfogyasztása után is.
1960. október 24. kitörölhetetlen emlékeket hagyott az orosz űrkutatásban: a Nyegyelin-katasztrófában a bajkonuri kilövőállomáson felrobbant a szovjet R–16 ICBM rakéta prototípusa. A rakétát éppen a tesztrepüléshez készítették elő, és felrobbant a kilövőálláson, amikor idő előtt beindult a második fokozat. A balesetben rengeteg magas rangú katona, mérnök és technikus meghalt. Az áldozatok között volt Mitrofan Nyegyelin marsall, az R–16 fejlesztési programjának parancsnoka. A hivatalos szovjet jelentések kilencven halottról szóltak, de a valós szám akár a kétszázat is elérheti. A mai hivatalos álláspont szerint 120-an haltak meg a balesetben. 84 katona és mérnök közös sírban nyugszik Lenyinszkben.
A katasztrófa súlyossága ellenére a szovjet kormány az elhallgatást választotta, és a közvélemény csak a rendszerváltás után ismerhette meg a történteket, addig azt kérték az áldozatok hozzátartozóit, hogy hazudjanak repülőbalesetet.
A világ egyik legnagyobb aranykészlete egy indiai templom alatt várja, hogy bíróság döntse el: a töméntelen mennyiségű kincs az embereket vagy Visnu istenséget illeti, és papok, trónfosztott maharadzsák, vagy korrupt állami intézmények rendelkezzenek felette. A szentélyek szentélyében konzervatív becslések szerint minimum 22 milliárd dollárnyi nemesfém van, és akkor még nem tudjuk, mi van Sri Padmanabhaswamy templomának fel nem tárt föld alatti kamráiban.
Ennyi érték komoly tényező lenne India gazdaságában, ha csak a legenda szerint az aranyat őrző kobrák bosszúja el nem éri azokat, akik hozzányúlnak a mesés vagyonhoz. Tiszta Indiana Jones, ugye? Hát igen, csak ez még igaz is.
Magyarországon az első ötöslottó-sorsolást 1957 márciusában tartották. A heti pénznyeremények mellett viszont már a kezdetektől kisorsoltak tárgyi nyereményeket is, általában havonta, de alkalmanként gyakrabban is. Az első tárgynyeremény-sorsolást 1957. április 5.-én tartották, mert mindig az előző hónap szelvényei vehetettek részt rajta.
Van egy kevésbé ismert, mégis eléggé meglepő német katonai akció a második világháborúból: egy tengeralattjáró legénységének sikerül észak-amerikai parton akciót végrehajtania. Tengeralattjárójuk viszont nem fegyvereket szállított: az egészet az időjárás miatt csinálták. A német katonaságnak akkoriban problémái voltak az előrejelzésekkel, valamit tenni kellett.
A mérsékelt éghajlati övben az időjárási rendszerek általában nyugatról keletre mozognak, ezért a Szövetséges Hatalmak helyzeti előnyben voltak: az USA-ban telepített meteorológiai állomások pontosabb időjárási adatokat adtak a felek kezébe. A német vezetés sem tétlenkedett sokáig: eldöntötték, hogy megépítik saját, titkos időjárás-előrejelző rendszerüket.
1943. október 22-én megérkezett Kanada egyik védett öbléhez (Labrador's Martin) a 537-es számú, IXC/40 típusú tengeralattjáró, hogy felállítsák a Kurt kódnevű időjárás-előrejelző állomást. A legénységben a katonák mellett ott volt két meteorológus is (köztük Dr. Kurt Sommermeyer), akik 400 méterre a szárazföld belsejében állították fel a Siemens által gyártott, Wetter-Funkgerät (WFL) 26-os számú műszert. A legénység másnap még megvizsgálta, hogy minden rendben van-e, aztán október 23-án hazaindultak. A járőrözésből végül eseménytelenül kötött ki az U-537 december nyolcadikán, Lorientben, Franciaországban.
Biztos hallotta már a "krokodilkönnyeket hullat" kifejezést; a hamis, színlelt sírást szokták így nevezni, néha meg simán csak a hatalmas könnycseppeket. De mi lehet a kifejezés eredete, miért pont krokodil? Szokott sírni a krokodil egyáltalán? Bizony, hogy szokott, méghozzá evés közben, és a krokodilkönnyekkel az elejtett zsákmányt siratja - legalábbis évszázadokon át így tartották.
Túszejtéseknél a legnehezebb úgy kapcsolatba lépni a foglyokkal, hogy a terroristák ne vegyenek észre semmit – főleg, ha a körülmények nem ideálisak a klasszikus pizzásdobozos megoldásokhoz. A kolumbiai őserdő pont ilyen hely: a FARC gerilláinak bázisait már megközelíteni sem egyszerű a dzsungel mélyén, ráadásul a fegyveres kormányerők feltűnésére náluk rutineljárás az elrabolt rendőrök, katonák, politikusok, egyszerű emberek azonnali kivégzése a biztonság kedvéért. Mivel a túszok élete arrafelé egyébként sem csak játék és mese (volt, aki 12 évet volt fogságban, és olyan is, akit a kínzói vadállatokkal kötöttek össze), a kolumbiai különítményeseknek néha egy kicsit kreatívabbnak kellett lenniük egy két agyféltekés rendőrnél is.
Hogy milyen távoli fenyegetést jelent már a hidegháború (ami igen könnyen tűzforró nukleáris háborúba torkollhatott volna; hogy mégsem így történt, abban nagy szerepe volt a kölcsönös elrettentés doktrínájának), azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az amerikai nukleáris fegyverarzenál egyre elavultabbá válik, és a karbantartására sincs elég pénz. Nagyjából ez az oka, hogy egy modern rakétairányító központ nem sokban különbözik egy számítástechnikai múzeumtól.
A BASF oppaui gyárában történt baleset egyike a történelem legsúlyosabb vegyi katasztrófáinak. 1921. szeptember 21-én az egyik tároló, amiben ammónium-nitrátot és ammónium-szulfátot tároltak, felrobbant. A robbanásban legalább 560 ember halt meg, a sebesültek száma a kétezret is meghaladta. Még ma sem tudjuk, mi történt pontosan.
Valahol hálásak lehetünk az evolúciónak, hogy saját magunkat nem tudjuk megcsiklandozni – ha másért nem, hát higiéniai szempontokból. Ha a saját érintésünk csiklandós lenne, minden alaposabb tisztálkodásnál összepisilnénk magunkat a nevetéstől.
1990-ben a legnagyobb amerikai fapados légitársaság, a Southwest Airlines új szlogennel kezdte el hirdetni az olcsó repülőútjait: "Just Plane Smart", ami egy elég nehezen lefordítható szójáték, mert a just smart annyit jelent, hogy csak okosan, a plane viszont egyrészt repülőgépet, másrészt rímel arra, hogy plain (vagyis egyszerűen), és arra, is hogy plan (vagyis tervezni). A váltás elég éles volt, mert a cég addig leginkább a rövidnadrágba és hosszú csizmába öltöztetett szexi stewardesseivel reklámozott.
Az új szlogennel csak egy gond volt, de az annyira apró, hogy két éven át senki nem vette észre: egy repülőalkatrészeket gyártó kis dél-karolinai cégnek, a Stevens Aviationnek ugyanez volt a szlogenje, és ahogy kell, be is jegyeztették azt maguknak. A cég ügyvédei először perelni akartak, de a cég vezetőjének, Kurt Herwaldnak jobb ötlete támadt: hivatalos levelet írt a Southwestnek, amiben felajánlotta, hogy a szlogen használati jogáról döntsön egy szkandermeccs a két vezérigazgató között. A levél a következő utóirattal zárult:
Cégünk vezérigazgatója egyébként 38 éves, volt súlyemelő, és King Air típusú repülőgépeket használ fekvenyomáshoz.
Hallotta már az olasz költő, Gabriele d'Annunzio nevét? Száz éve a dekadens művészeti irányzat és a szimbolizmus jelentős alakja volt, de nem emiatt fontos (és jórészt elfeledett) alakja a történelemnek. Hanem azért, mert ő találta ki a fasizmust, őt másolta később Mussolini, és egy csomó dologban Hitler is. És máig nem tiszta, hogy az egészet komolyan gondolta-e, vagy csak egy nagyon modern művészi performance-nak szánta.
D'Annunzio magánéletileg nihilista volt, művészileg futurista, drogügyben pedig komoly mértékben kokainista. Műveiben az intellektus felsőbbrendűségét, az abszolút szabadság hajszolását, az élvezeteknek való behódolást hirdette, az ehhez vezető útnak az erőszakot tartotta, ami az ő világképében egy kívánatos, érzékeny és gyönyörű dolog volt. Tucatnyi szeretőt tartott, köztük a kor híres olasz színésznőit. Művészkörökben legendák keringtek az orgiáiról, széles körben elterjedt pletyka járta arról, hogy kivetette két bordáját hogy, nos, úgyis kitalálják miért, száz évvel később Marylin Mansonról pletykálták ugyanezt.
A szovjet K-219-es tengeralattjáró balesete az egész hidegháború egyik legrejtélyesebb és legvitatottabb eseménye. A világ óriási szerencséje, hogy már az enyhülés korában, 1986-ban történt, mert egy hasonló incidens 25 évvel korábban egészen beláthatatlan következményekkel járt volna. A 34 darab, szőrén-szálán eltűnt nukleáris robbanófej története úgy is egészen hajmeresztő, hogy a végén nem lett belőle harmadik világháború.
A K-219 egy Yankee-osztályú, atommeghajtású, ballisztikus rakéták indítására alkalmas harci tengeralattjáró volt, 132 méter hosszú, félelmetes fegyverzettel és manőverezőképességgel. Összesen 34 ilyenje volt a szovjet flottának, ebből 33-at a kilencvenes években az atomsorompó-egyezmények aláírása után leszereltek. A 34. volt a K-219.
A hadsereg részeként működő öngyilkos pilótákról mindenki a híres japán kamikazékra asszociál - pedig a hadtörténelem rajtuk kívül még elég sok hasonló alakulatról tud. Az egyik kevéssé ismert öngyilkos repülőgépes kommandót Németország állította fel a második világháborúban. Az ötletet annyira durvának tartotta a náci vezetés, hogy még Hitler is tiltakozott ellene, mondván, az ilyen, előre eltervezett önfeláldozás ellenkezik az árja karakterrel. Ettől függetlenül hadrendbe állt a 70 önkéntesből álló szakasz, de akkor már túl késő volt megfordítani a háborút.
Viszonylag köztudott, hogy Kolumbusz érkezésétől a 19. századig az amerikai kontinens őslakossága 90 százalékkal csökkent, ahogy ennek okai is ismertek: benne volt a gyarmati erőszak és népirtás, de az indiánok többségével azok a kórokozók végeztek, amelyeket a gyarmatosítók akaratlanul magukkal hoztak a hajóikon, az állataikon és a saját testükben. Volt itt minden, himlő, pestis, kanyaró, mumpsz, influenza, kolera, tífusz, tbc, amelyek aztán letarolták a teljes földrészt.
Logikus, hogy az új világ embereinek szervezete miért nem tudott megbirkózni olyan betegségekkel, amelyekkel sem ők, sem az őseik nem találkoztak. Viszont felmerül a kérdés, hogy ha az amerikai őslakosság érzékenyebb volt az óvilági kórokozókra, akkor
Az összefüggésnek oda-vissza kellett volna működnie, mégsem történt meg, Európában nem terjesztettek el tömeges halálozással járó amerikai himlőt vagy pestist a hazatérő gyarmatosítók. A rövid válasz, hogy azért nem, mert
de hogy miért nem, az már sokkal érdekesebb.
Hirosima és Nagaszaki, Csernobil és Fukusima óta a radioaktivitás egy iszonyúan veszélyes és ijesztő dologként él a legtöbb ember számára – valljuk be, nagyrészt jogosan. Persze nem mindig volt ez így. A 20. század elején, amikor Becquerel, Rutherford, a Curie házaspár és a többiek felfedezték, és elkezdtek kísérletezni a radioaktív bomlással és sugárzással, a világ – megint csak teljesen jogosan – az évszázad felfedezéseként ünnepelte azt. És ahogy az évszázad felfedezéseivel rendszeresen lenni szokott, hamarosan rácsaptak a szélhámosok is, akik a radioaktivitást mindent gyógyító csodaszernek kiáltották ki, és építettek rá üzletet. Ennek az alapja az volt, hogy jó néhány természetes gyógyvízforrásról kiderült, hogy enyhén radioaktív (a víz urán- és tóriumtartalma miatt); innen már csak egy lépés volt összekapcsolni a gyógyhatást az újonnan felfedezett csodával, és meglátni benne az üzleti potenciált.
Képzeljen maga elé egy gésát a középkori Japánból! Mit lát? Egy gyönyörű japán nőt kimonóban, legyezővel, hófehérre sminkelt arccal, pirosra rúzsozott szájjal, bonyolult frizurába rendezett fekete hajjal? Egyetlen apró változást kell csak a képen eszközölnie, hogy az történelmileg helyes legyen:
Az atom a barátunk! - harsogta a hatvanas évek elején egymástól függetlenül, de nagy egyetértésben az amerikai és szovjet propaganda. És a dolgot komolyan is vették, az atomenergiát számos, mai szemmel nézve már hajmeresztő módon próbálták békés célokra felhasználni (természetesen amellett, hogy mindkét százával gyártották az atomfegyvereket). Az egyik ilyen témájú kísérletsorozat az amerikai Operation Plowshare, vagyis Ekevas hadművelet volt, ami olyan ötleteket vetett fel, mint atomrobbantásokkal kiszélesíteni a Panama-csatornát, vagy előkészíteni a terepet egy alaszkai kikötő építéséhez. Több mint egy évtizedig kísérletezgettek ilyesmivel, 1973-ig összesen 27 kisebb-nagyobb kísérleti robbantást hajtottak végre, és végül arra jutottak, hogy atombombával tájat rendezni nem feltétlenül a legjobb ötlet a világon.
A szovjetek nem voltak ilyen körültekintőek.
Az ő hasonló programjuk a Nukleáris Robbantások a Nemzetgazdaságért nevet viselte, de általában csak Hetes Számú Programként hivatkoztak rá. Egészen 1988-ig tartott, és 124 kísérleti robbantást hajtottak végre a programban. Mivel a konkurencia után pár év késéssel indult csak az egész projekt, nagy volt a nyomás a szovjet tudósokon, hogy behozzák a lemaradást, és előbb mutassanak fel gyakorlati eredményt, mint az amerikaiak. Ezért félredobtak minden óvatoskodást, és 1965. január 13-án belevágtak a dolgok közepébe: csináltak egy mesterséges tavat atombombával.
Sosem voltam még terhes nő, és a tudomány jelenlegi állása szerint nem is leszek - így csak másodkézből származó információként tudom megosztani önökkel, hogy a terhesség legkellemetlenebb velejárója a tipikusan az első pár hónapban jelentkező reggeli rosszullét. Statisztikák szerint a szédüléssel, émelygéssel és hányással járó jelenség a nők nagyjából kétharmadánál jelentkezik, a terhesség negyedik-hatodik hete körül indul, és az első trimeszter végén, vagyis a 12. hét után tűnik el. Az okának hagyományosan az ösztrogén hormon megemelkedő szintjét, és a leesett vércukrot szokás tartani, csakhogy az elmúlt évtized kutatásai cáfolták ezeket az összefüggéseket. Na de akkor miért van reggeli rosszullét? Csak azért, hogy ne érezze jól magát a terhes nő?
Mielőtt Bill Gates igazán befutott volna, a különféle "világ leggazdagabb emberei" listák állandó első helyezettje Brunei szultánja és miniszterelnöke, Hassanal Bolkiah volt. Ő gyakorlatilag egy személyben rendelkezik a mai napig az ország teljes olajkincse felett, ami a nyolcvanas években, miután Brunei elnyerte a függetlenségét a britektől, hihetetlenül gazdaggá tette az apró, nagyjából Pest megye méretű, félmillió lakosú monarchiát. Mivel a szultán mindig is igyekezett az ország vezetését látszólag a modern nyugati demokráciák mintájára megoldani, de azért nem is akarta nagyon a hatalmat kiadni a kezéből, a különféle miniszterei posztokat és egyéb magas állami tisztségviselői posztokat a saját családtagjainak adta.
Így lett a világ egyik leggazdagabb országának a pénzügyminisztere 1986-ban a szultán öccse, az akkor 32 éves Jefri Bolkiah ibni Al-Marhum Sultan Haji Omar Ali Saifuddien Sa'adul Khairi Waddien.
Gondolkodott már valaha azon, hogy mit jelentenek a hét napjai? Jó, Lovasi Andrástól azt tanultuk, hogy a „szerda csak egy szerda", de ennél picit érdekesebb az ügy. Egy-két napnak eleve beszélő neve van, amit nem nehéz visszafejteni, de mi van a többivel? Annyit már most elárulunk, hogy a magyarok naplopók (elnézést a szójátékért), a hét napjainak többségét más népektől szereztük be. Ezt a nyelvészek szebben mondják, de az igazság akkor is ez.
Annyira azért nem meglepő, amit a cím állít: 1940 és 1945 között tulajdonképpen a teljes német ipar fokozatosan átállt a háborús termelésre. Bútorgyárak szekrény helyett repülőkbe segítettek be, a Hugo Boss sem öltönyöket varrt, hanem golyóscsapágyakat rakott össze harci gépekhez, a tradicionális bőrnadrággyárak pedig kenyérzsákot varrtak a tradicionális bőrnadrág helyett. Számtalan további példát lehetne sorolni, mi ma a világ leghíresebb sportszergyártójának egyik legérdekesebb termékéről, a Raketenpanzerbüsche 54-ről, más néven a Panzerschreckről, vagyis a páncélosok réméről (alias kályhacső) mesélünk.
A csatornafedél formája annyira érdekes kérdés, hogy aki már járt állásinterjún, attól jó eséllyel megkérdezték már, hogy szerinte miért kerek. Természetesen ilyenkor a kérdező nem arra kíváncsi, hogy a jelölt lexikális tudásában szerepel-e a válasz, hanem arra, hogy egy ilyen váratlan, helyzetidegen, de mégis érdekes, kicsit meghökkentő kérdésre hogy reagál valaki.
A válasz amúgy elég egyszerű: azért kerek, mert
Tekintsen le a csuklójára, mit lát? Az óráját? Oké, kezdjük elölről. Fordítsa maga felé a tenyerét, és most tekintsen le a csuklójára – mit lát? Ha minden igaz, akkor vékony, halványkék színű vonalakat a bőre alatt; a saját vérereit. Pontosabban a vénáit, ezek az oxigénben szegény, szén-dioxidban gazdag vért szállítják a test hajszálereiből vissza a szívbe. Ez pedig rögtön tálcán kínál két kérdést:
Black Hills egy pár ezer négyzetkilométeres erdős-hegyes terület Amerikában, Dél-Dakota államban. A nagy része nemzeti park és természetvédelmi terület, kirándulók, biciklisták igazi paradicsoma. A terület nagyjából 7000 éve lakott, különféle indián törzsek éltek errefelé, sziúk, lakoták, cheyenne-ek. Fehér telepesek az 1800-as évek közepéig nem is nagyon jártak erre, aztán amikor igen, rögtön háborúba is keveredtek az őslakosokkal. Ennek az 1868-as Fort Laramie-i békeszerződés vetett véget, ami a sziúk birtokába adta a hegyvonulatnak azt a részét, amit őseik szent földjeként tiszteltek.
Pár év múlva a szent föld alatt aranyat találtak.