1961-ben a McDonald's létrehozott egy globális tréningközpontot az alkalmazottai továbbképzésére Chicago egyik külvárosában, Oak Brookban. Ez a nagyobb multicégek körében akkor már nem számított újdonságnak, a General Electric és a General Motors már a harmincas évek óta saját iskolákban képezte az alkalmazottait. A Meki azzal húzott nagyot, hogy a saját belső iskoláját kinevezte Hamburger Egyetemnek, és az összes külsőségét az amerikai egyetemek stílusához igazította: a diákok büszkén hordják a HU (Hamburger University) logós pólókat, és a képzés végén rendes diplomát kapnak, amin a „hamburgerológia mestere” cím szerepel.
A második világháború csendes-óceáni hadszínterének egyik kulcsfontosságú mozzanata volt Ivo Dzsima csatája, mégpedig azért, mert az elfoglalásával az amerikaiak hozzájutottak egy olyan bázishoz, ahonnan közvetlenül lehetett Japánt támadni repülőgépekkel. Két ilyen fontos stratégiai pozícióban fekvő szigetet tartottak akkoriban a japánok 20-25 ezer fős helyőrséggel; a másik Csicsidzsima volt, kicsit még jobb helyen, kb. 250 kilométerrel közelebb Japánhoz. Csicsidzsima azonban a földrajzi adottságai miatt sokkal jobban védhető volt, ezért az amerikaiak úgy döntöttek, hogy állandó bombázás alatt tartják (hogy ne tudjon segítséget küldeni a szomszéd szigetre), miközben 110 ezer tengerészgyalogossal megtámadják Ivo Dzsimát.
1962-ben a Vatikán fűtésének korszerűsítésén dolgozó munkások a Belvedere-udvar felásásakor egészen valószínűtlen, hatalmas csontokat találtak nem túl mélyen a kövezet alatt. Először azt hitték, dinoszauruszlelet, de a csontok nem voltak megkövesedve. A helyszínre hívott zoológusok végül zavarba ejtő választ adtak: ez bizony egy elefánt teljesen ép, pár száz éves csontváza. Na de hogy került egy elefántcsontváz a Vatikán kellős közepébe, két sarokra a Szent Péter-székesegyháztól? A rejtély megoldására 35 évet kellett várni, mire a Smithsonian Intézet történésze a fél Európa levéltárait feltúrva fényt derített az elefánttartó pápa történetére.
Talán a legismertebb gasztróanekdota, hogy a pezsgősüvegbe (ezüst) teáskanalat kell rakni, attól majd megőrzi frissességét, szénsavasságát, ha a hatodik palack már mégsem csúszott le szilveszter éjszakáján. A trükk nagyon egyszerű, bárki kipróbálhatja otthon, és mindenkinek van olyan ismerőse, aki már hallott olyanról, aki tényleg kipróbálta, és tényleg működött. Sajnos valójában a legenda nem igaz.
Tom Wolfe, az amerikai újságírás fenegyereke a maga kandírozott mandarinzselészínű áramvonalával nyomába se szegődhetne a kémiai szaknyelv magyar reformkori megújítóinak. Az 1800-as években büszkén fel-felbuzogó magyarító lelemény olyan szóquasimodókat kísérletezett ki, mint például a kénsavas kínadék vagy az elégedett sóskasavas hamag. Sőt, mint az egenyfaegenykönszényszenőkönlegvizegy!
A szabadságharc bukása után a nyelvújító lendület alábbhagyott, hogy aztán a kiegyezést követően újra nekibátorodjon. A láncreakciószerű burjánzásnak a huszadik század elején a józan ész vetett véget, de a termésből számos szókonstrukció megmaradt, amit ma már a köznyelvbe épülve használunk.
Voltaire-t, a francia írót, költőt, filozófust a felvilágosodás egyik vezéralakjaként ismerjük. Arra is emlékezhetünk, hogy viszonylagos jólétben élhette életét, de azt nagyon kevesen tudják, hogy ezt a jólétet annak köszönheti, hogy meghekkelte a francia állam által szervezett államkötvényekhez kapcsolódó lottót.
Tutanhamon fáraó több ezer éves szekere először 2010-ben hagyta el Egyiptomot, és rögtön meg se állt New Yorkig, ahol a Discovery Times Square kiállítóterében a Tutanhamon és a fáraók aranykora című kiállítás egyik ékkövének szánták.
Béla, a pesti munkás egy kis bérlakásban élt a feleségével, a gyerekeivel, az anyósával és Rózsikával, a táncdalénekesnőnek készülő albérlőjükkel. 1956 októberében aztán Bélára rámosolygott a szerencse, és egy 12-es telitalálattal több mint 640 ezer forintot nyert totón. De hiába az akkori mércével óriási összeg, Béla pechére épp október 23-án, a forradalom kirobbanásának napján vehette át a nyereményt. A nagy pillanatra a pénz védelmében két ávós is elkísérte. Visszafelé viszont belebotlottak a tüntető tömegbe, akik azt hitték, hogy az államhatalom gyűlölt képviselői őrizetbe vették a polgártársat, ezért a segítségére siettek, és “kiszabadították”.
Mike Mika profi játékfejlesztő: úgy írta át a Donkey Kongot, hogy a kislánya ne csak Marióval menthesse meg Paulát, hanem Paulával Mariót. De ez viszonylag friss történet, még Mika házassága előtt történt. A nősülést azért halogatta, mert a lánykérését a barátnője éveken át nem vette észre.
Ha minden ország összeírná a tiltott dolgok listáját, Észak-Korea valószínűleg toronymagas eséllyel aranyérmes lenne, de a szomszédos Kínának is vannak kevéssé épeszű korlátozásai. De tényleg, milyen ország az, ami betiltja a 2d-s Avatart, Brad Pittet, a Facebookot, az unokatestvért és a tibeti szerzetesek reinkarnációját? Tényleg ezeknek van több ezer éves kultúrája?
Mother, Mutter, mamma; father, baba, tata: az anya és az apa megnevezése a legtöbb nyelvben feltűnően hasonlít, még azoknál is, ahol nincs kimutatható nyelvtörténeti kapcsolat. Hogy a latin, a germán, a szláv és a többi indoeurópai nyelvben ez a helyzet, önmagában nem lenne túl meglepő, hiszen az alapszavak többnyire a legősibb nyelvi rétegből származnak. De a szülőkre egészen távoli nyelvcsaládokban is hasonló hangalakok léteznek.
A hidegháború éveiben alaposan elszaladt a nagyhatalmak katonai fejlesztéseivel a ló - ez nem is csoda, ha egyszer a cél az volt, hogy mindenki engedje el a fantáziáját, és találjon ki olyan fegyvert, ami elrettenti a megmoccanástól is a túloldalon állókat. Akik ugyanilyen tervekkel építettek még őrültebb világvége-fegyvereket. Egy-két igazán bizarr ötletet már bemutattunk a Ma is tanultam valamit rovatban, és ma is egy ilyen következik: az amerikai Plútó-projekt, becenevén a Relülő Pajszer annyira durva volt, hogy a Pentagon is megijedt tőle, és leállíttatta a munkát, amikor kezdett körvonalazódni, mire lesz képes.
Az Apple-t 1976-ban Steve Jobs és Steve Wozniak alapította, előbbi zseniális volt marketingben, utóbbi számítógép-építésben. Wozniak később kiszállt, Jobsot kirúgták, aztán visszahívták, és az iPhone-forradalommal a világ legmenőbb cégévé tette az Apple-t, aminek a piaci értéke ma 630 milliárd dollár. Eddig a sikersztori, amit nagyjából mindenki ismer, és szinte mindenki kihagy belőle egy apró részletet:
Ma már teljesen természetesnek vesszük, hogy ha megvágjuk vagy megégetjük magunkat, akkor sebtapasszal fedjük be a sebet. Ki gondolná, hogy a találmány még 100 éves sincs?
Pedig nincs, 1920-ban alkották meg az első, elég kezdetleges változatot. Az első sebtapaszt a Johnson & Johnson gyapotvásárlásért felelős alkalmazottja, egy bizonyos Earle Dickson alkotta meg. Dickson friss házas volt, és a felesége az otthoni sürgés-forgásban rendszeresen megégette és megvágta magát. A férj szeretett volna valami olyan sebkötözőt, amelyet a felesége egyszerűen és egyedül is tud használni, így egyik este leült, és nekiállt bizonyos távolságokra vattapamacsokat ragasztani egy ragasztószalagra. Hogy a szalag ne ragadjon oda mindenhez, Dickson egy krinolin nevű durva, eredetileg a ruhaiparban használt szövetet helyezett a ragadós oldalhoz.
Ennyi volt a hatalmas találmány, Josephine-nek mostantól elég volt csak levágni a következő szakaszt a hosszú szalagból, ha baj érte a konyhában. A férfi főnökei a Johnson & Johnsonnál azonnal felismerték az üzleti lehetőséget a dologban, a cég hamarosan piacra is dobta az első sebtapaszt, a Band-Aidet, Dickson pedig szép karriert futott be, 1957-ben, a cég alelnökeként ment nyugdíjba.
Sir Winston Leonard Spencer Churchillt mindenki az Egyesült Királyság kétszer megválasztott miniszterelnökeként ismeri, ebből is kiemelkedik II. világháborúban betöltött szerepe.
A volt miniszterelnök élete azonban nem ennyi: 1899-ben Churchill otthagyta a katonaságot, hogy a brit parlamentben próbáljon szerencsét, újságcikkeket és könyvet írjon. Egy hírlap tudósítójaként 1899 októbereként Dél-Afrikába utazott, hogy tudósítson a Brit Birodalom elleni második búr háborúról.
Nem közvetlenül a hideg az, ami miatt betegek leszünk a hidegben, hiába mondják sokan, mikor szipogva, köhögve, a láztól falfehéren vagy épp rákvörösen győzködik a kollégáikat, hogy á, semmi, csak egy kis megfázás.
Nagyon sokáig nem tudott mit kezdeni a tudomány azzal, hogy miért is betegszünk meg gyakrabban a hidegben, főleg azért, mert a hidegben maguk a kórokozók sem élnek meg sokáig. Most azonban a Yale Egyetem kutatása szerint a hideg egyszerűen lassítja a kórokozók kiszűrését intéző, elsődleges védvonalat, ami az orrban helyezkedik el.
A New York Timesban megjelent magyarázat szerint a kutatók az egérkísérletekben azt látták, hogy normális testhőmérsékletnél környezetben a fertőzött sejtek lejelentik a környezetüknek a fertőzést, így azok elő tudnak készülni, a megfelelő vírusölő fehérjék előkészítésével. Viszont 33 Celsius-fokos hőmérséklet alatt a kutatók azt látták, hogy a dolgok megváltoznak. A szomszédos sejtek nem, vagy csak gyengén védekeztek, a vírusok jóval könnyebben tudtak továbbterjedni. A következtetés egyértelmű volt: hidegben az immunrendszer valamiért kihagy.
A kutatók korábban sem gondolták, hogy a hideg önmagában veszélyes, de azt hitték, hogy a jelenség magyarázata abban áll, hogy hideg időben többet vagyunk tömegben, ugyanazt a mennyiségű négyzetmétert (vagy légköbmétert) jóval több emberrel osztjuk meg, így jobban ki vagyunk téve a vírusoknak. Ez a lehetőség továbbra is adott, de a Yale kutatói egy biológiai bizonyítékot is hoztak a magyarázatba.
A lényeg, hogy ha nem szeretné megfertőzni a kollégáit, és van rá módja, ne menjen be dolgozni, ne utazzon tömegközlekedéssel, sőt, ha a gyereke orra folyik és köhög, őt se engedje oviba, mert nem a hideg miatt beteg, és mindenféle kórokozók száguldanak ki a száján és az orrán, miközben beszél.
Az USA általában egész jól megússza a háborúkat az ország területén bekövetkező támadások nélkül. Ha most hirtelen mondani kellene mégis egy ilyen akciót, akkor a legtöbben a 2001. szeptember 11-én a WTC tornyaiba repülő utasszállítókat mondanák, pedig volt korábban is ilyesmi: bioterroristák támadtak egy oregoni kisváros lakosaira.
A történtek megértéséhez Indiából kell indulnunk. Itt élt egy Chandra Mohan Jain nevű férfi, aki az 1970-es évek végére ismert és népszerű ember lett. Kritizálta a szocializmust, Gandhit és az egyházakat, ráadásul elég nyitott elveket hirdetett a szexualitásról. Az utolsó annyira jól működött, hogy hívei sokszor csak mint szexguru emlegették. A hetvenes években elég sok követőre tett szert, nemzetközi merítésből szerzett filozófiai nézeteket és vallási szokásokat újraértelmezett tanításait komoly sikerrel hirdette. Hatalmas vagyont halmozott fel, tízezrek keresték fel, hogy megvilágosodást nyerjenek általa, népszerűségét részben annak köszönheti, hogy rengeteg apróságot vett át különböző vallásokból és kultúrkörökből, és közben azt hirdette, hogy alapvetően minden vallás jó, csak a rájuk telepedő egyházak rontják el azokat. Így érthető módon a közben a nevét Bhagwan Shree Rajneesh-re változtató férfi politikailag ellehetetlenült, az indiai egyházi vezetők egyszerűen kilobbizták őt az országból.
Mivel Rajneesh eddigre amúgy is főleg nyugati, gazdag emberek gurujának tartotta magát, célszerű lépés volt az USA-ba költözni. Itt egy Big Muddy Ranch nevű, oregoni területen kezdtek új életet Rajneesh az USA-ban a vagina gurujaként volt ismert, és komoly hírnevet épített ki magának azzal, hogy az általa hirdetett út nem az ömegtartóztatásról és a szegénységről szólt, a szexet a meditáció egy formájának mondta, ráadásul a gazdag emberek szellemi vezetőjének tartotta magát. Vállalkozásai mesés vagyont halmoztak fel, 90 darabos Rolls-Royce flottája volt (bár erre azt mondta, hogy nem neki kell, a követői szeretnék, hogy legyen, ő csak néha ül bele egybe, egy órát kocsikázni).
Biztosan találkozott már ön is azzal a jelenséggel, hogy bizonyos embereknek minél kevesebb tudásuk van egy adott területen, annál nagyobb az önbizalmuk. A Bertrand Russellnek tulajdonított bölcsesség szerint
Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak viszont mindig tele vannak kételyekkel.
Ennek remek illusztrációja például tetszőleges zenei tehetségkutató első selejtezőköre, vagy a direkt erre a hatásra rájátszó egysejtű-vetélkedő. John Cleese, aki a Monty Python oszlopos tagjaként valószínűleg tud egyet s mást az emberi hülyeségről, ugyanezt úgy fejti ki, hogy bizonyos szint alatt az embernek még ahhoz sincs elég esze, hogy egyáltalán észrevegye, hogy hülye:
Az effektust természetesen a tudomány is észrevette, megvizsgálta, és megerősítette a létezését. Kísérletekkel igazolták például, hogy az emberek 94 százalék-a az átlagnál intelligensebbnek tartja magát. Két amerikai pszichológus, David Dunning és Justin Kruger (a Cornell amerikai elitegyetem kutatói, róluk beszél Cleese is a videóban) vállalkozott arra, hogy megfejtse ennek a jelenségnek a hátterét, munkásságukért 2000-ben IgNobel-díjat kaptak. A kutatásukat állítólag a világ legostobább bankrablójának története inspirálta, aki citromlével kente be az arcát, mert azt hallotta, hogy a láthatatlan tinta is abból készül, ergo az ő arcát se tudják majd felismerni a szemtanúk és a biztonsági kamerák (fel tudták).
Az első magas sarkú cipőket a perzsa lovas harcosoknak készítették a kilencedik század környékén, és azért volt praktikus viselet a lovasoknak, mert harc közben nem csúszott ki a lábuk a kengyelből. Akkor is stabilan kellett állniuk a nyeregben, amikor felegyenesedve nyilazták az ellenséget.
Mindenki tudja, honnan jönnek a kisbabák, a gólya hozza őket egy fehér lepedőben. Ezt a mesét nagyon sokáig mesélték gyerekeknek, rajzfilmek százaiban szerepelnek csecsemőszállító gólyák. Honnan eredhet a mítosz, amely már évszázadok óta jelen van az európai kultúrkörben?
Rendhagyó Ma is tanultam valamit következik, mondhatni különkiadás. A 2015. szeptember 29-i teljes holdfogyatkozás előtt írtam egy cikket, amelyben megemlítettem, hogy nem lesz teljes sötétség a Holdon annak ellenére sem, hogy teljesen a Föld árnyékába kerül. A Föld légköre ugyanis pont úgy töri és szűri meg a fényt, hogy a sugarak egy kisebb, ráadásul vörös színű része eléri a Hold felszínét is. Hogy érzékeltessem, hogy kell ezt elképzelni, azt írtam:
A Holdon állva tehát nagyjából azt élnénk át, amit a Földön napfelkelte és naplemente idején, mínusz víz vagy oxigén.
Vagyis hogy minden vöröses árnyalatban úszna, hiszen a Földön is azért vörös a naplemente és a napfelkelte, mert a napsugaraknak hosszabb utat kell megtenniük a légkörben, és mire hozzánk eljutnak, már csak a vöröshöz közeli árnyalatok maradnak. Olvasói kérésre (szia, Szilárd!) kicsit jobban kifejtem a dolgot.
Henrietta Howland Green, vagy ahogy mindenki ismerte, Hetty Green a XIX. század végének egyik leghíresebb és leggazdagabb pénzügyi befektetője volt. Hírnevét nem csak az üzleti sikereinek köszönhette; amint a nevéből is kiderül, Hetty nő volt, az első sikeres nő ebben a férfiak uralta szakmában. És ha még ez sem lenne elég ahhoz, hogy emlékezzen rá az utókor, legendák szólnak arról, hogy milyen extrém módon fukar volt. Milliárdokat keresett a tőzsdén, mégis elutasította a luxus minden formáját – és luxus alatt most olyasmiket kell érteni, mint a meleg víz vagy a gyerekei orvosi ellátása.
A Hubble 25 éve küldi folyamatosan az űrből a jobbnál jobb képeket távoli galaxisokról, ködökről és olyan csillagászati objektumokról, amelyet el sem tudunk képzelni. A mostani sikereket látva kevesen emlékeznek arra, hogy az űrteleszkóp majdnem kudarcot vallott már a legelső pillanatokban.
Létezik egy titkos újságíró társaság, amely bizonyos kifejezéseket próbál a cikkekbe csempészni. Az Order of the Occult Hand, vagyis az Okkult Kéz Rendjébe azok tartozhatnak, akik ki tudják játszani szerkesztőik éberségét és belecsempészik a kész cikkbe az occult hand kifejezést.
Julius Caesart senkinek nem kell bemutatni, római hadvezér, politikus, a köztársaság felszámolásában játszott fontos szerepet. Ha egy eseményt kellene felemlegetni életéből, valószínűleg a többségnek halála jutna eszébe, amikor március idusán Brutus vezetésével kivégezték a politikájával elégedetlen szenátorok.
A címben szereplő állítást szó szerint érthetjük: létezik egy béka, ami képes annyit enni, hogy megreped a gyomra, és elpusztul. A díszes szarvasbéka, más néven argentin szélesszájú béka az úgynevezett füttyentőbékafélék családjába tartozik. Argentínában, Brazíliában és Uruguayban él sötét és mocsaras vidékeken. Pac-Man békának is hívják alakja miatt, hatalmas a szájuk és testük is kerek, pont mint Pac-Mannek a híres játékból. Beceneve egyben arra is utal, hogy gyakorlatilag mindent megeszik, ami belefér a szájába.
Azért nincs matematikai Nobel-díj, mert Alfred Nobel feleségének viszonya volt egy híres matematikussal – leggyakrabban a svéd Gosta Mittag-Lefflerrel hozzák hírbe az asszonyt. Nobel pedig azért nem vette be ezt a tudományágat a díjba, mert attól félt, hogy vetélytársa nyeri meg azt. Ismert legenda ez, azonban egyáltalán nem igaz.
A CIA az 1960-as években húszmillió dollárt költött arra, hogy kiképezze az első kémmacskát. Az amerikai hírszerzés ötlete azt volt, hogy élő lehallgatóként használják őket. Egy apró, egy centiméteres átjátszót tettek két macskába, egy szürke és egy fehér nősténybe. A fülükbe egy apró mikrofont rejtettek, az akkor még szükséges antennát pedig végigvezették az állatok testén és farkukon. Mivel a macska teste kicsi, csak kicsi elemeket tudtak a rendszerhez kötni. Emiatt csak rövid beszélgetéseket tudtak volna lehallgatni és rögzíteni vele.
A nigériai levelél az egyik legismertebb internetes bűncselekmény, 419-es átverésként is ismerik. Több fajtája létezik, de a lényege, hogy egy magánszemély egy a célpontnak küld egy emailt (régebben faxot, postai levelet), amelyben valamilyen segítségért cserébe jókora haszonnal kecsegteti.
Tipikus nigériai levél például, hogy egy banki vagy kormányzati tisztviselő tudomására jut, hogy nagy mennyiségű aranyat/aranyrudat/gyémántot rejtettek el külföldi számlákon vagy bankokban. Tulajdonosa nincs a vagyonnak, mert repülőgépbalesetben meghalt/halálos beteg/külföldre menekült, és természetesen örökös sincs. A címzett segítségét kéri a vagyon megszerzésében, ezért 20-30-40 százalékos részesedést ígér. Ha választ kap a csaló valakitől, jön a következő lépés, váratlan akadályok leküzdésére pénzt kér, ilyenkor szokták a hamis számlákat, iratokat mellékelni. Ha fizet a címzett, ráfázik, a nigériai levél feladója eltűnik a pénzével együtt.
Van kéznél egy kis aprópénz? Vegye elő, és szagolja meg, aztán az ujját is, amivel az érmét megfogta! Mit érzett? Jellegzetes, semmivel nem összetéveszthető, fémes illatot - gondolja ön. Pedig valójában ez az illat egyáltalán nem fémes, nem a fémből jön, nincs is benne fémrészecske semmilyen formában. Na de akkor mit érzett? Legyen erős: az illat valójában az ön bőréből jött, a pénznek pedig – ahogy Vespasianus római császár híres mondása is tartja – nincsen szaga.