Index Vakbarát Hírportál

Adolf Hitlerről, a náci Németország vezetőjéről sok rosszat el lehet mondani, azt a sztorit mégis ritkán idézik fel, amikor a harmincas évek végén csaknem megdöntötte a trollkodás világrekordját. Fullba tolta a kretént, ahogy manapság mondják; sajnos ez ahhoz vezetett, hogy egy kegyvesztetté vált barátját átállította az ellenség oldalára. Ez már egyáltalán nem volt vicces, de amíg ez nem derült ki, Hitler tényleg a térdét csapkodva röhöghetett.

A világ egyik legjobb illata az a megfoghatatlan, nehezen körülírható, nagyon friss, és kicsit földszagú valami, amit akkor érzünk, ha elered az eső, és még eső után is egy darabig. Az esővíznek azonban önmagában semmilyen szaga nincsen. Akkor mégis honnan jön az eső illata, és miért annyira kellemes?

Az esőillatnak van tudományos neve is, úgy hívják, petrichor, ez két görög kifejezésből, a petrosból (kő), és az ichorból (az istenek vére) áll össze. A név, és az illat kialakulásának megfejtése ausztrál kutatók nevéhez fűződik, akik a hatvanas években vizsgálták a jelenséget. Arra jutottak, hogy a petrichor nem a vízből jön, hanem a földből, ahonnan a rá hulló vízcseppek szabadítják fel.

A Kitsap haditengerészeti bázis az amerikai hadsereg egyik legfontosabb támaszpontja. Seattle-től alig 40 kilométerre helyezkedik el a Csendes-óceán partján, ami stratégiai fontosságú hellyé teszi - elvégre a kontinentális USA-ból innen van legközelebb Észak-Korea, Kína, és Oroszország is. Ez a bázis az otthona több repülőgép-hordozónak, sok tengeralattjárónak, illetve itt tartják azokat a Trident nukleáris rakétákat, amelyek utóbbiak legfélelmetesebb fegyverének számítanak. Itt őrzik az amerikai nukleáris arzenál közel negyedét, ami több mint 2000 robbanófejet jelent, főleg 100 kilotonnás W76-osokat és 457 kilotonnás W88-asokat. Összehasonlításképpen: Hirosimát egyetlen, 15 kilotonnás bomba pusztította el.

El tudja képzelni, hogyan őrzik azt a helyet, ahol alsó hangon tízezer hirosimányi atombomba van? Nem, nem tudja elképzelni.

Az ember agya az egyik legnagyobb energiaigényű szerve, a szervezet által elégetett kalóriák 20-25 százalékát használja el. Ami igencsak figyelemreméltó, főleg annak tükrében, hogy a testtömegünknek csak kb. a 2 százalékát teszi ki az agyunk. Adja magát a kérdés: felturbózható-e intenzív agyhasználattal, vagyis kőkemény gondolkodással az agy energiafogyasztása annyira, hogy ez akár testmozgás helyett alkalmazható legyen fogyókúrázáshoz? Elvégre ki ne cserélné le a kocogást másodrendű lineáris differenciálegyenletek megoldására?

Tüsszent, ha a Napba néz? És ha a lámpába? Ha igen, nincs semmi baj, önnek fotikus tüsszentési reflexe van. Ez amúgy nem is annyira ritka dolog, bár pontos adatok nincsenek, de becslések alapján nagyjából

Tehát nem is szükséges a napfény, az is elég, ha a fotikus tüsszentési reflexesek a sötétből hirtelen világos helyre mennek, vagy ha belenéznek a lámpába.

A jelenséget a tudomány is ismeri, és meglepő módon nemcsak a Hülye Betegségek Kutatóintézetében foglalkoztak eddig vele. A szakirodalom ACHOO-szindrómának (Autosomal Dominant Compelling Helio-Ophthalmic Outbursts of Sneezing), vagy fotikus tüsszentési reflexnek nevezi. A jelenséggel írásban először Arisztotelész foglalkozott, az ő elmélete szerint a hő okozza a tüsszentést, de nagyjából 2000 évvel később, a 17. század elején Francis Bacon már a szivárgó agyi folyadéknak tulajdonította a jelenséget.

Az Antarktiszon dolgozni nem lehet túl szívderítő dolog, a Déli-sarkra épített Amundsen–Scott kutatóállomáson meg pláne nem. Legalábbis akkor, ha az ember nem szereti a bezártságot. De hát mi választása lehet a jó meleg szoba helyett egy olyan helyen, ahol fél évig fel sem jön a nap, odakinn általában mínusz 50-60 fok van, és ehhez 80-90 kilométeres szél is társul? Az állomáson dolgozó kutatókat persze keményebb fából faragták annál, hogy holmi hideg kifogjon rajtuk: képesek akár meztelenül is kimenni a farkasordító hidegbe, a sarkot jelképező zászlórudat körbefutni.

Emlékeznek még Samuel Adolphus Cartwrightra? Nem? Ne érezzék magukat feszélyezve. Bár 1851-ben kiadott egy orvosi kézikönyvet, amit akkoriban szakirodalomként kezeltek, mára bebizonyosodott, hogy az állításai többsége tarthatatlan és rasszista áltudományos hülyeség.

A guanó, vagyis a madarak ürüléke, ha kellően száraz éghajlaton gyűlik össze (tehát nem mossa szét az eső), tele van nitrogénnel, foszfátokkal és káliummal, ami tökéletes műtrágya-alapanyaggá teszi. Optimális körülmények között, vagyis kicsi, kopár, és elhagyatott tengeri szigeteken, ahol ezrével pihennek meg a tengeri madarak, az évszázadok alatt akár 50-100 méteres guanóhegyek is létrejöhetnek, és konzerválódhatnak.

Az 1800-as évek elején Alexander von Humboldt, a híres porosz felfedező Peruban egész guanószigeteket fedezett fel, ami később, az európai mezőgazdaság modernizálásával párhuzamosan óriási üzletté vált a spanyoloktól éppen függetlenedő országban. Tízezrével hozták be a kínai vendégmunkásokat, akik az egyenlítői napon embertelen körülmények között, brutális hőségben, és elképzelhetetlen szagban végezték a külszíni fejtést a lelőhelyeken. A guanóbiznisz az 1840-es évektől kezdve óriási gazdasági forradalmat indított be Peruban, és 1860-as évekre akkorára nőtt, hogy az ország gazdaságának 60%-át adta.

Egy űrutazás alkalmával bármi megtörténhet - ezzel is lehetne magyarázni, hogy miért vittek magukkal oldalfegyvert a szovjet űrhajósok a világűrbe. Méghozzá nem is akármilyen oldalfegyvert, hanem

Markó Béla a hetvenes évek rettegett budapesti gengsztere, a szocialista alvilág királya volt. Betörésekre szakosodott, először még maga tört be, később már másokkal végeztette a piszkos munkát. Budapesti lakásában az alvilági figurák mellett rendszeresen fordultak meg ismert művészek, luxusprostik, Markó méregdrága nyugati luxusautóval járt, igazi nagymenő volt. A végzete mégsem Magyarországon érte utol. 

Ha legközelebb a traffipaxosok, a meszelő rendőrök, a fogalomfigyelő kamerák és a megfejthetetlenül hülye közlekedési táblák miatt káromkodna, jusson eszébe, hogy az egész hülyeség a KRESZ-szel csaknem 120 éve kezdődött; akkor adták át az első büntetőcédulát gyorshajtásért.

Mivel Magyarországon a nemzeti kincsek nagy része közvagyon, nehéz elképzelnünk, hogy a híres Stonehenge valaha magántulajdon volt, sőt, aukcióra is bocsátották. Pedig pontosan ez a helyzet, ráadásul csak egy angol nemes kedvessége miatt látogatható ma.

Serkenti a sejtek vitalitását, a keringést, feszesebbé teszi a bőrt, kiküszöböli a zsírokat, megállítja a pórusok tágulását, meggyógyítja a keléseket, pattanásokat, a pigmentációt, megvéd az időjárás viszontagságaitól, megállítja az öregedést, megszabadít a ráncoktól, megtartja az arcszín frissességét és fényességét

A világban sok minden változik, de a marketingüzenetek – úgy tűnik – állandóak. A fenti hirdetés akár ma is mehetne a tévében (sőt, megy is), pedig jóval régebbi: az 1930-as évekből származik, és nem egy egyszerű arckrémet reklámoz, hanem a Tho-Radiát, amiben, talán a nevéből kitalálható, radioaktív összetevők,  tórium-klorid és rádium-bromid voltak, amit az akkori marketinggépezet a „szépség tudományos módszereként” mutatott be. 

Azt kevesen tudják, hogy Niels Bohr pontosan mit csinált az atom szerkezeti felépítésével meg a kvantummechanika alapjaival, de Dániában nemzeti hősként tekintenek rá. 1975-ig ő volt az ország egyetlen Nobel-díjas fizikusa; abban az évben a fia, Aage Bohr és Ben Roy Mottelson kapták a fizikai Nobelt.

Bohr munkája ugyan a nagyközönség számára érthetetlen volt, de a népszerűségét ez nem akadályozta: már életében olyan szép ajándékot kapott, amiről csak kevesen álmodhatnak.

Írják be a Google-be, hogy alváshiány, és kapnak több tízezer találatot. Ha ezeknek csak az 1 százalékát olvassák át, akkor is biztosan belefutnak néhány, a kialvatlanság veszélyeit soroló listába. Röviden: ha nem alszunk eleget, rosszabbul fogunk teljesíteni, ingerültebbek leszünk, szívrohamot kapunk, elromlunk, tönkremegyünk, meghalunk.

De mit csináljon az, aki egy agysérülés miatt képtelen elaludni?

A Pearl Harbor elleni japán támadás 1941 decemberében nemcsak belerángatta Amerikát a második világháborúba, de sosem látott pánikot idézett elő az amerikaiakban. Az esetleges japán inváziótól nem csak a nyugati parton rettegtek, a legsúlyosabb természetesen Hawaiin volt a helyzet, ami egyébként a leglogikusabb kezdőpontja lett volna a japán támadásnak az USA ellen.

A Pearl Harbor-i támadás után szükségállapotot vezettek be a szigeteken (ami ekkor még nem volt teljes jogú amerikai állam), közel 2000 gyanús, jellemzően japán származású embert zártak internálótáborokba. Természetesen a civilek is készülni kezdtek a háborúra, ami praktikusan azt jelentette, hogy élelmiszert és készpénzt halmoztak fel. Utóbbi különös fejfájást okozott a kormánynak, attól tartottak, hogy ha a Pearl Harbor után védtelenné vált Hawaiit a japánok lerohanják, a lakosság kifosztásával óriási mennyiségű, lenyomozhatatlan készpénzhez juthatnak.

1986. április 26-án éjjel 1 óra 23 perckor felrobbant a csernobili atomerőmű: két robbanás következett be, az első szétzúzta a reaktor hűtőrendszereit, a második pedig felrobbantotta a magot, így radioaktív anyag jutott a környezetbe. Az így keletkező tűz három napig tartott, rengeteg szennyezést juttatott az atmoszférába. Ezt többé-kevésbé mindenki tudja.

Az ecstasy a nyolcvanas évek óta népszerű szintetikus partidrog. Hatóanyagát, az MDMA-t (kémikusul: 3,4-metiléndioxi-N-metil-amfetamin) 1912-ben a német Merck gyógyszergyár laborjában szintetizálták először, de a vegyülettel egészen a hetvenes évekig nemigen kezdett senki semmit.

Ekkor fedezte fel újra Alexander Shulgin amerikai kémikus, aki szintén nem tartotta különösebben érdekesnek az anyagot, amíg meg nem hallotta az egyetemen terjedő pletykákat arról, hogy a szert kémikustanulók rekreációs drogként használják. Shulgin is kipróbálta, és rá is szokott az anyagra, amit kalóriamentes martininek nevezett.

Shulgin 1977-ben megkóstoltatta egy nyugdíjas pszichiáter barátjával, Leo Zeff-fel, akit egészen lenyűgözött az MDMA pszichoaktív hatása, annyira, hogy vissza is tért az aktív praxishoz, és a szert elkezdte a páciensein használni. Ő úgy nevezte, a lélek penicillinje. Pár év alatt az MDMA elterjedt az amerikai pszichiáterek között, akik jó hatásfokkal alkalmazták emocionálisan elzárkózó páciensek megközelítésére, párterápiában, poszt-traumatikus stressz kezelésében, súlyos depressziós betegeknél. Mivel a pszichiáterek tartottak attól, hogy az LSD-hez és a meszkalinhoz hasonlóan a szer kijut az utcára, és végül betiltják, igyekeztek titokban tartani a használatát. A nyolcvanas évek elejére így is egy 4000 fős pszichiáter-hálózat használta az MDMA-t, aminek akkoriban Adam volt a neve. A páciensek természetesen nem tudták, mit szednek.

Évek óta rendszeresen visszatérő hír a médiában, hogy veszélyes gyerekjátékokat foglaltak le, vontak ki a forgalomból, nem is beszélve az évtizedes vitáról azzal kapcsolatban, hogy az erőszakos videojátékok veszélyesek-e a gyerekekre, vagy sem. Mutatunk egy példát arra, hogy fél évszázad mennyire meg tudja változtatni, mit tartunk veszélyesnek: az ötvenes évek Amerikájában bukkant fel, teljesen legálisan (bár nem túl nagy sikerrel) a játékpiacon a Gilbert Atomic Energy Lab című minilabor. Ez nagyjából olyan volt, mint a mai tudományos játékos-oktató készletek, amiket minden szülő előszeretettel vesz a kisiskolás gyerekének, hogy az megszeresse a tudományt.

Hogy az első világháború után a vesztes Németországnak legyen miből kifizetnie a békeszerződésekben megszabott jóvátételt, a német tudósok az alkímia középkori receptjeihez fogható terveket szőttek: tengervízből akartak aranyat csinálni. Az elképzelések mögött egy Nobel-díjas kémikus állt, akinek az életműve, ha azt mondjuk, hogy ellentmondásos, nem mondtunk sokat.

A középkori világtérképeken ugyan elég sok olyan furcsaság szerepelt, amiket mostanában hiába keresnénk az atlaszokban, de a szokatlanul ábrázolt kontinensek, az óceánokban lakozó tengeri szörnyek, a habokból kiemelkedő, látszólag tetszőleges helyekre felskiccelt sellők mellett volt egy fix pontjuk: a világ közepe, pontosan Jeruzsálemben.

Bár az egyes térképek között kidolgozottságukban, pontosságukban nagy különbségek voltak, az alapstruktúra hasonló volt: a kör alakúként ábrázolt Föld három ismert kontinensét a szélen a világóceán folyta körbe, maguk a kontinensek pedig meghatározott rendben jelentek meg: fölül Ázsia, alatta a baloldalon Európa, jobbra Afrika. Középen pedig, ezek találkozásában Jeruzsálem, a világ spirituális és így térbeli centruma.

Hogy az oroszoknak az átlagnál többször akad problémájuk az itallal, poros közhely. A Szovjetunió legnagyobb második világháborús hősének, Georgij Konsztantyinovics Zsukov marsallnak viszont egészen szokatlan gondja támadt az ivással: a világháború utolsó éveiben, amikor a Vörös Hadsereg már a nyugati fronton nyomult előre, rászokott a bűnös imperialisták italára, a Coca-Colára. Amíg tartott a háború, ezzel nem is volt gond, elvégre a Vörös Hadsereg vezérkari főnökeként, a szovjet haderő csúcsvezetőjeként éppen eleget volt kapcsolatban az amerikaiakkal ahhoz, hogy beszerezhesse a napi kólaadagját. Aztán megnyerték a háborút, és ez véget vetett a jó világnak.

A kóla nem számított ritkaságnak a háborúban, 1943-ban Eisenhower (későbbi elnök, akkor még csak a szövetséges haderő főparancsnoka) személyesen utasította a Coca-Colát, hogy telepítsenek palackozóüzemeket Európába és Észak-Afrikába, hogy a katonák morálját egy kis hazai itallal is emeljék. Zsukov marsall pedig elég fontos ember volt ahhoz, hogy ha kólát kért, az amerikaiak a föld alól is kerítettek neki kólát. Elvégre Zsukov védte meg Leningrádot, vívta meg a moszkvai csatát, mentette fel Sztálingrádot, vezényelte le Kelet-Európa "felszabadítását", és végül ő foglalta el Berlint. Ekkoriban már sejtette, hogy a kólautánpótlása hamarosan bajba fog kerülni, mivel Sztálin (akivel egyébként nagyon rossz viszonyban volt) a kólát az amerikai imperializmus jelképeként sosem fogja beengedni a Szovjetunióba.

A lakihegyi adótorony a magyar rádiózás emblematikus építménye, és építésekor Európa legmagasabbja is volt a maga 314 méteres méretével. Bár műszaki okokból építették ekkorára a szivar alakú tornyot, szükség volt egy kis trükközésre, hogy így készülhessen el.

Mi itt Európában hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Monaco, San Marino vagy Lichtenstein úgynevezett kis ország. Pedig mindegyikben több mint 30 ezren élnek, ami valóságos tömegnyomor a Pitcairn-szigetekhez képest. Ez a szigetcsoport ugyanis a maga 50 fő körüli népességével a világ legkisebb populációjú önálló közigazgatással rendelkező területe.

Egy márkás napszemüveg, mondjuk egy eredeti Ray Ban, Oakley vagy Persol-modell nem olcsó mulatság, simán elkérnek érte 80-100 ezer forintot is. Nem is beszélve a nagy divatmárkák napszemüvegeiről: Armani, Bulgari, Prada, Versace, Ralph Lauren, Dolce & Gabbana, Chanel, Burberry, Tiffany – az összes híresebb luxusmárka logójával találkozhatunk napszemüvegek szárán is, általában igen súlyos összeget mutató árcédula társaságában.

Ennek a sok márkának a napszemüvegeit, amiket most felsoroltunk, mind egyetlen cég gyártja és árulja. És ennél még sokkal többet is. Ez a cég az olasz Luxottica, ami gyakorlatilag versenytárs nélkül tartja az egekben a márkás napszemüvegek árát.

Ma már világosan tudjuk, hogy a vándormadarak a téli hideg és táplálékhiány elől melegebb éghajlatra vonulnak, hogy aztán visszatérjenek, amikor az otthoni időjárás eléggé visszamelegszik. Ugyanakkor ez nem mindig volt ennyire nyilvánvaló. A korábbi évszázadokban tudósok sora próbálta megfejteni az el-eltünedező madarak rejtélyét, és a kor tudományos korlátainak hála, mai szemmel nagyon vicces elméleteket állítottak fel.

A katolikus egyház hivatalosan 810 szentet tart számon, mindegyiknek van hivatalos ünnepnapja és – esetenként több – olyan embercsoport, akik a védőszentjükként, patrónusukként tisztelik. Akadnak köztük ismertebbek, mint a mi Szent István királyunk, a sárkányölő Szent György, vagy a pár éve szentté avatott II. János Pál pápa; és persze több száz olyan is, akikről csak a teológusok tudják, kik voltak, és miért avatták szentté őket. Ma ez a szám eggyel csökkenni fog: ismerjék meg a katolikus liturgia mai ünnepnapjának címszereplőjét, a csúnya emberek védőszentjét, Sebourg-i Szent Drogót.

A legjobb dolog a szeletelt kenyér feltalálása óta! – biztosan hallotta már ön is ezt a frázist, ami valójában az első, előre szeletelt és csomagolt kenyér reklámszlogenjéből ("a legnagyobb előrelépés a sütőiparban a kenyér becsomagolása óta") alakult ki Amerikában. Gondolta volna, hogy a szeletelt kenyér őshazájában, ahol ma már szinte csak kézműves pékségekben lehet hagyományos, egész kenyeret kapni, a piacra dobás és az elsöprő siker után 15 évvel a kormány betiltotta a szeletelt kenyeret.

Milyen színű a sárgarépa? Ez aztán a hülye kérdés, hiszen a nevében is benne van, hogy sárga. Ha azonban 500 éve tette volna fel ezt a kérdést valaki, a válaszadó nem emiatt nézett volna rá furán, hanem mert nem értette volna a "sárgarépa" szót. A répa ugyanis akkoriban lila volt. A ma ismert színű változat a 17. században kezdett elterjedni, és ha I. Vilmos orániai hercegnek más lett volna a családneve, lehet hogy még ma is lila répából készül a minden iskolai menzán méltán közutálatnak örvendő finomfőzelék.

A sárgarépa Perzsiából származik, a mai Afganisztán és Irán területén kezdték el termeszteni és fogyasztani. Eredetileg nem is a gyökerét, hanem a leveleit ették. Európába a mórok hozták be a 8. században, és gyorsan elterjedt az egész kontinensen. Ekkor a répa gyökerének színe többnyire lila vagy bíbor volt, néha fordultak elő mutáns, citromsárga és fehér példányok, amelyekből hiányzott a lila színt adó pigment, az antocián (ettől az anyagtól kapja például a színét a padlizsán is).

Amióta világ a világ, és billentyűzet a billentyűzet, a számok és betűk négy sorban, és láthatóan minden logikát nélkülözve helyezkednek el rajta (leszámítva persze a számok emelkedő sorrendjét a felső sorban). De vajon miért éppen így? Nem lenne ésszerűbb legalább a magánhangzókat egy kupacba gyűjteni?

Az első számítógépek billentyűzeteinek kialakításánál nem sokat töprengtek a mérnökök a betűk elhelyezésén, egyszerűen átvették a mechanikus írógépeken alkalmazott rendszert, és mellétették a számítógép számára fontos gombokat, mint a kurzormozgató nyilak, vagy az Escape billentyű. A QWERTY-kiosztás eredetét tehát az írógépek korában kell keresnünk.