Nem egyszerű ez a dollárkérdés. Addig mindenkinek megvan, hogy az S betűt áthúzva, mindenki látta már, ha más nem, a magyar billentyűzetkiosztáson az AltGr+É kombinációval varázsolható elő. Mivel minden billentyűzeten ott van, használja is az informatika rendesen: a programozási nyelvekben gyakran van valami speciális szerepe, a Windows megosztott mappáinál pedig a rejtett tartalmakat jelölik így.
A történelemkönyvek és a közvélekedés alapján Thomas Alva Edison a huszadik század egyik legnagyobb feltalálója volt. A legtöbb ember az elektromossághoz és a villanykörtéhez köti a nevét. A valóság azonban sokkal sötétebb: Edison évtizedekkel vetette vissza az elektromosság fejlődését.
Észak-Korea nagyon szeret úgy tenni, mintha az ország ugyanúgy fel tudna mutatni luxuscikkeket és az azokat fogyasztó, jómódú réteget, mint azok az országok, amiket nem sújt bő ötven éve brutális diktatúra és éhínség. Ennek szomorú példája az évtizedekig épült, de soha be nem fejezett Rjugjong luxushotel. Talán még ennél is szürreálisabb az ország első és egyetlen lánypopbandája, a Moranbong.
A Moranbong 2012 nyarán alakult, a propaganda szerint személyesen Kim Dzsongun ihletésére, aki maga válogatta össze a tagokat Észak-Korea legszebb, és zeneileg, na meg ideológiailag legjobban képzett hölgyeiből. Ironikus véletlen, hogy szinte pontosan ugyanakkor volt a debütáló koncert, amikor a szomszédos Dél-Koreában megjelent a Psy albuma a Gangnam Style-lal, ami aztán az egész világot meghódította.
A csapat 18 taggal áll fel, öten énekelnek (a klasszikus Spice Girls-képlet!), a többiek szintetizátoron, gitáron, dobon, zongorán, és változatos vonós hangszereken kísérik őket. Általában szolid kosztümökben állnak a színpadra, néha katonai egyenruhában, de fel-feltűnik térd fölött végződő szoknya is a koncerteken. A Moranbong főként állami ünnepségeken lép fel, a közönségben hiába is keresnénk sikoltozó tini rajongókat, helyettük fegyelmezetten tapsoló pártfunkcionáriusok töltik meg a sorokat. És hogy milyen zenét játszanak? A szakértők fúziós popnak hívják, de inkább nézzünk és hallgassunk bele együtt!
100%-os gyümölcstartalom. Tartósítószer nélkül. Nem koncentrátumból. Nagyjából ezek azok a feliratok egy narancslé dobozán vagy üvegén, amelyek látták az egyszeri vásárló elégedetten csettint, és annak boldog tudatában fogyasztja el a gyümölcslét, hogy az pont olyan, mintha épp most szedték és facsarták volna frissen.
A "nem koncentrátumból" címkét a Tropicana (a Pepsi narancslémárkája) találta ki a nyolcvanas években, és az ügyes marketinghúzás csodásan bejött nekik: a pasztörizált narancslét drágábban adták, mint a hagyományosat, mégis többet adtak el belőle. A "nem koncentrátumból" szlogen sugallata, miszerint ez természetesebb, frissebb, és közelebb áll a valódi frissen facsart narancsléhez, ellensúlyozta a magasabb árat, a Tropicana narancslé eladásai öt év alatt megduplázódtak, a narancsleves Pepsi-leányvállalat profitja megháromszorozódott. A trükköt azóta szinte minden narancslégyártó átvette. Na de hogyan is készül a narancslé 100%-a, ha nem koncentrátumból?
A mongol törzseket egyesítő Dzsingisz kán körülbelül 40 millió ember legyilkolásával hozta létre hatalmas birodalmát, amely a földfelszín közel egynegyedén terült el. Amikor igazán elemében volt, katonái néhány óra lemészárolták egy teljes város több százezer lakóját. Legalábbis így szól a legenda a mai Irán területén fekvő Nishapur elestéről.
Azt már kevesen tudják a puszták kegyetlen harcosáról, hogy a Greenpeace akár szobrot is állíthatna neki, akkora természetvédő volt.
Persze a mongol nagyvezér nem tudatosan védte a környezetet. A Carnegie Intézet energetikai kutatói állapították meg, hogy a civilizációk véres lekaszabolásával körülbelül 700 millió tonnával csökkent a globális szén-dioxid kibocsátás. A művelés alá vont és települések által elfoglalt területeken ugyanis újra kisarjadzott a szén-dioxidot elnyelő növényzet.
Nyilván mindenki evett már életében csipszet (egészségfetisiszták nyers sárgarépát), és megvan az az élmény, amikor ráharap az ember, és a krumpliszirom hangos roppanással megadja magát. Na de abba belegondolt már, valaha hogy mitől van ilyen nagy hangja? Eláruljuk.
Egy temetés mindig szomorú, esetenként megrázó élmény. Ehhez képest minimum meglepő, hogy a brit statisztikák szerint Angliában melyik a legnépszerűbb temetési kísérőzene. A poszt címéből persze már lehet sejteni, de azért hallgassuk is meg a temetési toplista éllovasát, a Brian élete című film végén felcsendülő Always look on the bright side of life-ot (vagy igény szerint a magyarított változatot, A felhők felett mindig kék az ég címen.)
A Daily Telegraph beszámolója szerint a dal a film bemutatója óta népszerű a brit temetéseken, ahol tipikusan az elhunyt végrendeletébe foglalt kívánsága alapján játsszák le. A csúcsra viszont csak a 2012-es londoni olimpia után ért fel, miután a záróünnepségen Eric Idle 750 millió tévénéző előtt énekelte el a slágert, és a helyszínen több tízezren fütyülték vele a refrént.
A Skylab amerikai űrállomás már több sztorit adott a Ma is tanultam valamit rovatnak (például azt, hogy az asztronautáknak kötelező volt maszturbálni, vagy azt, hogy amikor lezuhant, a NASA-t megbüntették szemetelésért). Ma megint egy Skylab-történet következik: a történelem első olyan sztrájkjának esete, ami a világűrben történt.
A Skylab ugyan hat évig keringett odafenn, de csak három alkalommal, összesen 171 napon át volt rajta legénység is. Az utolsó emberes küldetés 83 napig tartott, ez annak idején rekordnak számított. A három fős legénység - Gerald P. Carr parancsnok, Edward G. Gibson tudományos tiszt és William R. Pogue pilóta - nagyjából hat hét után jutott el addig, hogy annyira megromoljon a viszonyuk a földi irányítóközponttal, hogy sztrájkba lépjenek.
Circleville egy apró, 13 ezres kisváros Ohio államban, amit egyetlen dolog különböztet meg alapvetően a több száz hasonló, közép-nyugati városkától: az, hogy az egyik közutat úgy hívják, Hitler út. Az egyik parkot Hitler parknak, a temetőt meg Hitler-Ludwig temetőnek. Egy időben a helyi általános iskola is Hitler nevét viselte, míg be nem zárták és el nem adták az épületet. Bizarrul hangzik? Akkor tegyük még hozzá azt is, hogy 1922 és 1946 között a városka köztiszteletben álló fogorvosa dr. Gay Hitler volt, akinek az édesapját George Washington Hitlernek hívták.
És az egészhez a Führernek meg a náciknak az égvilágon semmi közük.
Az olasz Credem Bank páncélterme első ránézésre teljesen olyan, mint bármilyen banké a világon. Van körülötte szögesdrót, elektromos kerítés, vastag falak, biztonsági kamerák, bonyolult zárszerkezet. Csak éppen amit benne tartanak, az nem arany, műkincs, vagy dárgakő, hanem sajt.
A Colditz, vagy hivatalos nevén Oflag IV-C fogolytábor a második világháború leghíresebb náci hadifogolytábora volt. A tábor nem is igazán jó szó rá, hiszen egy gyönyörű középkori kastélyban rendezték be. A lakói is ehhez méltóak voltak, csak a legértékesebb hadifoglyokat tartották itt a németek, jellemzően az ellenséges seregek foglyul ejtett tisztjeit. Colditzból sokan próbáltak megszökni; hat év alatt összesen 16 embernek sikerült kijutnia a falak közül.
A legemlékezetesebb, sokáig legendának tartott szökési kísérletet azonban nem koronázta siker – már ha nem tekintjük annak, hogy valószínűleg pokoli módon sikerült vele felidegesíteni a nácikat.
A nyugat-virginiai Green Bank falunak is bajosan nevezhető, mivel összesen 143 lakosa van. Abból kiindulva, hogy egy átlagembernek hányféle kütyüre van szüksége, ez nem meglepő, mivel Green Bankben szinte az összes elektronikus eszközt betiltották. Tilos vezeték nélküli adat- vagy rádiókapcsolatot használni: ez azt jelenti, hogy nincs wifi, nincs rádiózás, nincs bluetooth, és ha pechünk van, még egy elektromos takaró használatáért is megbüntethetnek.
„De hát ki venné észre, hogy elektromos takarót használok, bejön a szobámba az elektromostakaró-rendőrség, vagy mi?” – kérdezhetik. Ki tudja; az mindenesetre tény, hogy Green Bankben járőröző rendőrök figyelik, hogy mindenki betartja-e a rádiócsend-rendeletet.
Azt mindenki tudja, hogy Superman eredetileg képregényszereplő volt; 1938-ban jelent meg az első szám, amiben feltűnt a földönkívüli Acélember, a jog és az igazság bajnoka. Kevésbé ismert tény, hogy az Adventures of Superman rádiósorozat is hatalmas siker volt a negyvenes években: a képregényekben bemutatott sztorinak a hetente sugárzott új epizódok további mélységeket adtak. Jimmy Olsen karaktere és Superman első találkozása a kriptonittal szintén a rádióműsorban tűntek föl először, de később a képregénybe is átszivárogtak.
A fogorvos William Morrison valószínűleg már látott pár lyukas fogat életében, de ez nem akadályozta meg abban, hogy az édességgyártó John C. Whartonnal feltalálja a szuperragacsos, foggyilkos vattacukrot.
A vattacukorral már az 1400-as évek Itáliájában is kísérleteztek a cukrászok. Egy villával, rettentő sok energiabefektetéssel és kellő mennyiségű cukorral már tudtak kezdetleges vattacukrot gyártani, de mivel ehhez szükség volt a drága cukorra és a fárasztó munkára, az édesség csak a leggazdagabba kiváltsága lehetett.
Sziporkát (eredeti nevén: Gadget Hackwrench) mindenki ismeri, aki fiatalkorában nem csak aznap nézte a Walt Disney-mesedélutánt, amikor a Kacsamesék közben meghalt Antall József. A Csipet Csapat (Rescue Rangers) rajzfilmsorozat nálunk is nagyon népszerű volt, bár gyanítható, hogy Sziporkáról kevesebbeknek voltak nedves álmaik, mint mondjuk a Família Kft. Xantus Barbarájáról.
De ami késik, nem múlik: Sziporkát manapság istennőnek kijáró rajongás övezi. Ez nem túlzás: egy orosz szekta tényleg istennőként imádja a Csipet-csapat egyetlen női karakterét, a barkácsoló szőke egérlányt. A rajzfilmben Sziporka profi pilóta, vág az esze, mint a borotva, állandóan barkácsol valamit, és van egy csomó találmánya – kell ennél több az üdvösséghez? Az orosz hívőknek nem.
Régi online bölcselet, hogy az internet pornóra és macskás képekre való – az előbbi még úgy-ahogy érthető, de honnan ered ez a nagy macskafetisizmus? Miért tartjuk annyira ellenállhatatlanul cukinak a kiscicákat? És ha már itt tartunk, a kiskutyákat és a pandakölyköket? És egy keselyűfiókát vagy egy ebihalat miért nem kísér olyan ellágyuló gügyögés, mint egy cicát?
Mindenkinek vannak elképzelései arról, hogy fizikailag mire képes egy 3-4 éves gyerek. Akinek volt már ilyen korú gyereke, vagy eltöltött hosszabb időt ilyen srácokkal, abban némi költői túlzásként felmerülhet az is, hogy annyi energia van bennük, olyan szinten örökmozgók, hogy akár egy maratont is le tudnának futni. Egy indiai fiú, Budhia Singh ezt valóban megtette, egészen pontosan 48 alkalommal, még a negyedik születésnapja előtt.
12 éves korában egy nap Martin Pistorius torokfájással ment haza az iskolából. Sem neki, sem a családjának nem volt elképzelése róla, hogy ez egy olyan betegség kezdete, melynek végén kómaszerű állapotba kerül – éveken át feküdt úgy mozdulatlanul, hogy mindent észlelt, ami körülötte történt, de nem tudott kommunikálni a külvilággal.
Pistorius, aki 1975-ben született Dél-Afrikában, ma 39 éves, csodával határos módon felépült, bár beszélni csak egy gép segítségével tud. Szellemfiú (Ghost Child, magyarul Néma üvöltés címmel jelent meg) című könyvében írta le, hogy tudta megőrizni az ép eszét az évekig tartó rémálomban.
A legelképesztőbb, hogy senki nem tudja pontosan, milyen betegség támadta meg Pistorius szervezetét. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy cryptococcusos (egy gomba által okozott) agyhártyagyulladás miatt épült le.
14 éves korára a fiú annyira leépült, hogy egy otthonba vitték, ahol – az orvosok szavaival – úgy élt, mint egy zöldség. Mindenki meg volt győződve arról, hogy nem képes felfogni, mi történik körülötte.
Ehhez képest 16 éves kora környékén Martin felébredt a kómaszerű állapotból – csak az elméje, a teste továbbra is mozdulatlan volt, így nyolc éven át képtelen volt kommunikálni a környezetével.
A taposóakna talán a legaljasabb fegyver, amit az ember valaha kitalált - már ha nem számítjuk a Blue Peacock, vagyis kék páva kódnevű titkos brit projektet az ötvenes évekből, ami a hidegháború paranoiájában fogant, és nukleáris töltettel turbózta volna fel az akna koncepcióját. Na nem túl naggyal, alig tíz kilotonnással. Összehasonlításképpen: a Hirosimára dobott amerikai bomba 15 kilotonnás volt.
Az ötlet 1954-ben merült fel a brit hadügyben, és 1957-re el is jutott addig a projekt, hogy kiadták a rendelést tíz akna legyártására. A fegyver egyfajta vészmegoldás lett volna egy esetleges szovjet invázióra: a Németország területére telepített aknák felrobbantásával a vasfüggöny helyén egy olyan, sugárszennyezett sávot hozott volna létre, ami egyrészt lehetetlenné tette volna a további előrenyomulást, másrészt értelmetlenné az egész hódítást. A terv végig viták kereszttüzében állt, tesztelni is csak nem nukleáris töltettel tesztelték. Végül 1958-ban leállították, a dokumentációját titkosították, és csak 2004-ban került nyilvánosságra.
1925. decemberében letartóztattak egy magyar katonatisztet Hágában, amikor egy bankban hamis pénzt próbált beváltani. Az ügy hamarosan nemzetközi botránnyá dagadt, amikor előkerült egy hamis frankkal teli bőrönd, lebukott még pár figura, és a nyomok egészen magasra kezdtek vezetni. Kiderült, hogy a hamis pénzből elég sok készült (30 millió francia frank), egy magas rangú magyar állami és katonai tisztviselők vezette összeesküvés keretében. A cél a nagy frankhamisítással a bosszú volt a franciákkal szemben Trianonért.
A magyar kormány igyekezett az ügyet eltussolni, a vádlottak nevetségesen enyhe büntetéssel megúszták.
A kandi kamera (eredeti címén: Candid Camera) honosította meg a tévézésben a rejtett kamerákra épülő humoros szituációkat. A Candid Camera 1948-tól 1967-ig futott vasárnap esténként a CBS műsorán – a műsor ötletgazdája Allen Funt volt.
Funt 1969-ben készítette el az első saját filmjét, a What Do You Say to a Naked Lady?-t, így az arcát egész Amerika ismerhette – azt is tudták róla, hogy ő a kandi kamera feltalálója. Csoda, hogy sokan átverésre gyanakodtak, amikor eltérítették a Miamiba tartó gépet, amin Funt is utazott a családjával?
Nyilván már önöknek is feltűnt, hogy milyen hosszú az egyenes határvonal az Egyesült Államok és Kanada között - naná, ebben a műfajban ez a leghosszabb a világon. Azt már kevesebben tudják fejből, hogy a határvonalat a 49. szélességi fok mentén húzták meg; így meghúzhatták a két pont közti legrövidebb határvonalat, és még a földrajzi sajátosságokat is figyelembe vették – tehát nem fordulhat elő, hogy igazságtalanul szakítanak ketté aprócska szigeteket.
A terv majdnem hibátlanul sikerült, kivéve a 98281-es irányítószámú Port Robertsben. Itt egy darabka Kanada átlóg az Egyesült Államokba, de ez senkit nem érdekel. Az ott lakókat a legkevésbé, ők ugyanis igazi földi paradicsomnak tartják ezt a 13 négyzetkilométeres területet.
Horogkeresztet graffitizni egy épületre gyűlölet-bűncselekmény. De mi van, ha maga az épület a horogkereszt?
– fogja meg a lényeget a Guardian cikke. Tényleg, mi van akkor, ha az amerikai haditengerészet San Diegó-i bázisa felülről egy óriási horogkeresztnek tűnik?
Egy darabig nyilván semmi; amikor 1967-ben megépítették a hat épületből álló komplexumot, még senki sem gondolt rá, hogy ez felülnézetből sértheti egyesek érzékenységét. Már csak azért sem, mert az eredeti tervekben két központi épület és egy L alakú barakk szerepelt, csak menet közben módosítottak a terveken. Mire a Naval Amphibious Base Complex 320-325 nevű létesítmény 1970-ben elkészült, már négy L alakú épület kapcsolódott egymáshoz a megfelelő szögben.
Nyugaton rengeteg pornófilmet forgatnak, a nőknek nem kell csadorban járniuk, a szexualitásról beszélni nem istenkáromlás, és még egy hamburgert is el lehet adni meztelen nővel. Talán ez az oka, hogy nálunk a pornófogyasztást nem övezi olyan, tiltott gyümölcsöt övező lelkesedés és misztikum, mint az iszlám országokban, és nem is kell elfojtani az ezzel kapcsolatos problémákat.
A muszlim országokban viszont nem kezelik nyíltan sem a pornográfia, sem a pornófüggőség kérdését; mivel egyszerűbb a dolgokat a szőnyeg alá söpörni, és letagadni, hogy egyáltalán létezhetnek, inkább szemet hunynak a dolog fölött. (Vagy megkorbácsolják az illetőt, de ez a helyi berendezkedés függvénye is.)
A kubai rakétaválság sokáig tartott, így sokáig nyomaszthatta az atomháború rémével a Föld lakosságát. Ennél sokkal gyorsabban zajlott le, de majdnem sokkal csúnyább vége volt egy húsz évvel ezelőtti incidensnek; kevésen, konkrétan két percen, és az orosz vezetők idegein múlt csak, hogy a Föld nem változott egy nukleáris sivataggá.
1995. január 25-én egy orosz radarállomáson gyorsan mozgó objektumot észleltek a Barents-tenger fölött, ami az orosz határ irányába tartott. Az biztosan látszott rajta, hogy rakéta, de nem tudták azonosítani: nem kaptak értesítést semmilyen rakétakísérletről. Joggal gondolhatták, hogy az amerikaiak indítottak nukleáris támadást, mivel korábban is feltételezték, hogy ha támadnának, Norvégia irányából indítanák az akciót.
Furcsa lehet, hogy tenger nélküli országnak haditengerészete legyen, mégis több ilyenről tudunk. Kazahsztán és Azerbajdzsán például a hatalmas Kaszpi-tengeren állomásoztat katonai erőket, ami valójában egy tó. Svájcnak és Burundinak pedig határőr hajói vannak a határtavaikon. Ezek az erők azonban nem elkülönített katonai egységek, hanem más fegyveres egységek részeként működnek.
Rossz gépre szállni óriási balszerencse lehet; szerencsére ma már a többszintű beléptetés miatt ilyen aligha fordulhatna elő. Vesna Vulovicnak ez még viszonylag egyszerűen ment 1972 januárjában, bár ő légikísérő volt, és csak az összekevert beosztásának köszönhetően került a Dániába tartó DC-9-es fedélzetére. A hír nem viselte meg Vesnát, mivel mindig is el akart jutni a Sheraton Hotelbe, és a tévedés miatt ezt megtehette volna. Ha nem éppen akkor jut a horvát usztasák eszébe, hogy felrobbantsák a repülőgépet.
A szélsőjobbos szervezet már a második világháborúban is több terrorakciót hajtott végre; állítólag ők robbantották fel ezt a DC-9-est is. (Erről még vannak viták: egy másik értelmezés szerint katonai járműnek nézték az utasszállítót, amit végül egy csehszlovák MiG vadászgép szedett le.)
Akárhogy is, a repülőgép darabokra szakadt a csehországi Kamenice fölött; a gép és az utasok maradványai hosszú percekig zuhantak, mielőtt belecsapódtak a hegyoldalba. Az akciót senki nem élte túl – leszámítva Vesnát.
Az eszméletlen légikísérő testét egy német férfi találta meg, aki orvosként szolgált a második világháborúban – ő vitte be Vesnát a közeli kórházba. A nő koponyája több helyen megrepedt, koponyaalapi vérzése volt, mindkét lába eltörött, és a csigolyái is összezúzódtak. Az orvosok lemondtak róla, nem hittek benne, hogy valaha is magához tér.
Amikor az ember elkezd angolul tanulni, általában akkor éri az első igazán nagy megdöbbenés, amikor szembesül azzal, hogy az angol nem az az univerzális nyelv, aminek ő gondolta. Egészen másképpen beszéli egy brit, egy ausztrál vagy egy amerikai, sőt, akár egy országon belül is nagyon durvák lehetnek az akcentusok közötti különbségek. Amerikában például a tévében feliratozzák a georgiai redneck család napjait követő valóságshow-t, mert a keleti és nyugati partiak egyszerűen egy szót sem értenének abból, ami elhangzik.
Ma, leginkább Hollywoodnak köszönhetően az amerikai angolt szokás alapnak tekinteni, és ahhoz képest van minden más angolul beszélőnek akcentusa. Annak ellenére, hogy nyilvánvaló módon az arisztokratikusan hangzó brit kiejtés az alap, hiszen onnan terjedt szét a nyelv a gyarmatbirodalom minden részére annak idején.
Ami azonban nyilvánvaló és logikus, ebben az esetben nem igaz. Az amerikaiakról ugyanis nem lekopott a brit akcentus, hanem egyszerűen nem vették fel azt 200-250 éve, amikor kialakult. Ebből adódik, hogy amikor az első angol telepesek elindultak az Újvilágba, az ő angoljuk, és az otthon maradóké egyaránt a mai amerikaihoz állt sokkal közelebb, mint a mai brithez.
Az elsőszülött gyerekek jobbak az iskolában, ez 2013 óta tudományos tény. Az okot a szülőkben kell keresni: V. Joseph Hotz és Juan Pantano kutatók adatelemzése szerint a később születettekkel már elnézőbbek.
A legtöbb szülő úgy gondolja, ez nem lehet igaz, hiszen több gyerek több gyakorlatot is jelent, az elsőnél még sokkal többet hibáznak, mint később, rutinosan. Erre is van egy nem túl tudományos elmélet, az Első Palacsinta Elmélete, ami szerint az első próbálkozás nem sikerülhet tökéletesre.
A japánok meglehetősen babonás nép, ami megnyilvánul például olyan ártalmatlan, sőt aranyos szokásokban, mint a mindenfelé felbukkanó szerencsehozó macskafigurák, vagy abban, hogy nem szeretik a négyes számot, mert szerencsétlennek tartják. Meg néha abban, hogy tízezrével mennek abortuszra a nők, és családok százezrei mondanak le a gyerekvállalásról, mert a horoszkóp csúnyákat mond egy adott évre.
Az asztrológiának Japánban nagy hagyományai vannak, alapvetően a kínai horoszkópot használják, csak az évenként váltakozó 12 állatöv fölé még bevezettek egy ötös ciklust, ami az egyes elemeket rotálja: lemegy a 12 állatöv a fa elemével párosítva, aztán jön egy kör a tűzzel, aztán a földdel, fémmel és vízzel, majd kezdődik elölről az egész. A teljes ciklus 12*5, vagyis 60 éve alatt fut le. A hatvan csillagjegy kombinációból a legszerencsétlenebbnek a Tűz és a Ló kombinációja számít, ezt japánul úgy hívják, Hinoe Uma.