Leszámolt a flopikkal a japán közigazgatás
Végleg leszámoltak a régi adattárolókkal.
Végleg leszámoltak a régi adattárolókkal.
Húsz százalékkal emelték a múzeumi béreket, de még így is vonzóbbak a pedagógusfizetések.
A költségek is jócskán megugrottak.
„Gondoskodó létszámcsökkentést” tervez a kormány a birtokunkba jutott javaslat szerint. Bátorítanák a saját vállalkozás indítását, a 60 év feletti kirúgottaknak szocho-kedvezmény járna, és jöhet az átképzés ápolónak vagy keresett piaci szakmákba. 9000 embert érint.
Évtizedek óta mondogatja, hogy kisebbnek kellene lennie, de közben egyre csak nő, miközben paradox módon a közszféra egyes területein súlyosbodó emberhiány lépett fel. Eljött volna az ideje, hogy százezer embert áttereljenek a versenyszférába?
Katiék két és fél éve költöztek ki Izlandra. Jó és rossz tapasztalataik egyaránt vannak: Izlandon elismerik a munkát, nem stresszelnek, gyerekeiknek a dolgozatírás csak egy játék a számítógépen, cserébe ott van az állandó hideg vagy a rossz lakáshelyzet a világ egyik legdrágább városában.
A bürokratikus szerencsétlenkedés után újra van "adatlap", újra üzembe lehet helyezni e-autókat.
Egy 16 éves srácnak, másfél dollárért. És a sztori csak ez után kezd igazán cifrává válni.
Ha a minisztereket, államtitkárokat és helyettes államtitkárokat is összeadjuk, akkor 297 embernek van kormányzati tisztsége.
Arról volt szó, hogy még ebben a ciklusban több százezer embert terelnek át a közszférából a piaci szektorba. Ebből semmi sem lett, és ez komoly probléma.
Tudja, mit jelent a „megvásárolt utazási jogosultság vizuális megjelenítése" szóösszetétel?
Annyi pénz megy el adminisztratív terhekre, mint egészségügyre vagy közoktatásra, és a legjobban a kis magyar cégeknek fáj. A terhek csökkentésének receptje nem egyszerű, de nem is ismeretlen.
Az Európai Parlament 1,9 milliárd eurós éves költségvetésének 44 százaléka megy a bürokráciára.
A bürokrácia butaságról és agresszióról szóló kafkai abszurdba fulladt egy közlekedési lámpákkal kezdődő ügy Amerikában.
Bill Gates és az Apple vezérigazgatója is részt vesz majd az új munkacsoport munkájában.
Kiszámlázza a munkadíjat közérdekű adatigénylés után, de elfelejt szólni, hogy az egyik felét semmiképp nem fogja odaadni. Az adatigénylő nyomorúsága, második rész.
Ha közérdekű adatot igényelnénk, hirtelen minden hivatali sajtóosztály úgy reagál, mintha a fogát húznák. Pedig a kormány nemrég kérte ki magának, hogy nem vagyunk átláthatók.
Egy év alatt 25 ezerrel nőtt a közszférában dolgozók száma, 2008-hoz képest ötödével lettek többen a nagy bürokráciacsökkentésben.
Ilyesmi is van egy új törvényjavaslatban, de az autósokat érintő változások is jöhetnek.
Húsz százalékot érint az átszervezés, a többiek jóval több pénzt vihetnek majd haza.
Hiába az érvényes adásvételi szerződés, ha kiderül: az állami nyilvántartásban nem stimmelnek az adatok. Aki biztosra akar menni, nyálazza át a térképrajzokat, különben bukhat egy darabot a birtokából, kártérítés pedig nincs. Itt egy konkrét történet erről.
Az előző században ragadt az enciklopédia, befolyásos szerkesztők kis csoportjáé a hatalom.
Végigkérdezik a járási hivatalokat, hogy hol lehetne még egyszerűsíteni.
22 ezer tag adataival állítottak be a Sky News tévéadóhoz. Az eset tökéletes kamunak tűnne, ha nem ismernénk három hasonló esetet is, még az IS titkos emírje is magával cipelte a mestertervét.
Folyamatosan kidob a rendszer, órákat kell várni, érthetetlen a regisztráció menete.
Új feladatokat és velük sok új dolgozót kaphat az egyetemek mellett az MTA is.
Megszereztük az előterjesztést a kormányzati öncsonkításról: 20%-os feladatelvonás és létszámcsökkentés, a túlélő intézményeknek még 10%-ot kell majd faragniuk. Orbán személyesen dönt, heteken belül. De mitől lesz hatékonyabb az új rendszer?
Csepreghy Nándor miniszterhelyettes ennyi embert terelne át a versenyszférába.
Lázár János a háttérben csendesen sír.
Új állomásához érkezett a Lázár-féle bürokráciacsökkentés, 2016-ban mindent felülvizsgálnak.
Hamisítatlan magyar sikertörténet: a kormány csökkenteni akarta a bürokráciát, ezért létrehozott egy központi iktatóhivatalt. Egy helyet, ahol a leveleket felbontják, beszkennelik, kinyomtatják, majd továbbküldik a címzettnek. Igen, jól olvasta.
A külföldön született magyarok anyakönyvezése ilyen. Elfogtunk egy rendkívül őszinte miniszteri levelet.
Az állam fél éve próbálja megreformálni magát, nulla látható eredménnyel. Az Indexen keresztül most megüzenheti a kormánynak, mely csápjait nyesné le a bürokrácia ezer fejű szörnyetegének.
Nem a főváros trágyázott, az biztos, de nem vizsgálja senki, honnan volt a kellemetlen szaghatás.
Az utca, ami erdő. Papíron – valójában már száz éve létezik. Százmilliós kár és rengeteg elpocsékolt idő egy közigazgatási baki miatt. Tizenhárom éve nem derül ki, kik és hol hibáztak.
Írtunk a bürokratikus gyakorlatról, a vérellátó gyorsan változtatott. Egyre kevesebb az akadály, adjon vért.
A főminiszter válaszlevélben igyekezett megsemmisíteni az Együtt politikusát.
Egy könyvelőkre, adótanácsadókra szakosított ellenőrző hivatalt csinál magának az NGM.
A pofámról égett le a bőr, mondta egy korrupciógyanús esetről. Kiakadt a bürokráciára, látens idegengyűlöletről is beszélt egy nem sajtónyilvános rendezvényen.
Megírtuk, a vérellátó nagyon gyorsan lépett: júliustól bemondásra is elfogadják a taj-számot, sőt a tajkártyáról készült mobilos fényképet is.
Olvasónk tudta a taj-számát, ami az egyik orvosi papírján is rajta volt. Akkor miért nem adhatott vért?
Az emberek hiába imádják, a hivatalos papírokat szinte lehetetlen beszerezni mozgó ételárusításhoz Budapesten. Vannak azért trükkös kivételek.
Hány forintos bélyeg kell az emailre? Tényleg csak Manci néni ért a taj-kártyához? Külföldről visszatérő magyarok mesélnek a hazaköltözéshez tartozó okmányiroda-NAV-nagykövetség körökről.