Milyen kép vagy videó fut majd Szijjártó Péter akkori kormányfői szóvivő háta mögött, amikor bejelenti az IMF-megállapodást? – találgattuk egy évvel ezelőtt, amikor a Nemzetgazdasági Minisztérium egy egyoldalas semmitmondónak tűnő közlemény utolsó mondatában bejelentette: megkezdjük a tárgyalásokat egy új típusú együttműködésről a Valutaalappal. Egy év távlatából még mindig ez tűnik a nyerőnek:

Igen, azóta eltelt 365 nap. Igaz, most már azt találgatjuk, hogy mire gondolhatott csütörtökön Matolcsy György, amikor a hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatal dísztermében a gyermekeink fenekén lévő kis piros pontokról, illetve az ázsiai származásunk közötti tudományos összefüggésekről beszélt.

A köztes idő nagy részét a kormány sajátos Gyere ide, Takarodj!-típusú IMF-stratégiájának menedzselésével töltötte, maradék idejében pedig ezermilliárdos kiigazítócsomagok összerakásával bajlódott.

Ezekből a legújabbat, két hónap alatt a harmadikat, pénteken egy közleményben ismertette a Nemzetgazdasági Minisztérium. A bankadó bebetonozásával és a többi új bejelentéssel a kormány az eddigi unortodox úton ment tovább, az EU-IMF kéréseit semmibe véve. Ezzel lényegében hivatalosan is ajtót mutattunk a Valutaalapnak, egyetlen nap híján egy évvel a kapcsolatfelvétel után.

Beszéljünk! Kussolj!

Az IMF-egyezkedés körüli példátlan kormányzati kommunikációs offenzívát – ami a tényleges lépések hiányának elleplezését szolgálta – számszerűsíteni is lehet. Az MTI hírarchívuma szerint az elmúlt 24 évben soha sem kapott annyi említést a magyar sajtóban az IMF, mint az elmúlt 11 hónapban.

A felek közötti viszonyt jellemzi, hogy a több mint kétezer hírnek, rádióinterjúnak, tudósításnak és beszámolónak csupán két személyes találkozó lett az eredménye. Egy előkészítő beszélgetés tavaly decemberben, amiből óriási sértődés lett, és egy júliusi látogatás, ami néhány – magyar részről nagyon vontatottan és kényszeredetten haladó – levélváltáson kívül nem hozott eredményt.

A miniszterelnök pénteki rádióinterjújával alapozta meg az NGM harmadik, pénteki csomagját: kifejtette, hogy az Európai Unió múlt heti országjelentése közvetlenül arról is szól, hogy Magyarország IMF-kölcsön nélkül is biztosan megáll a lábán. „Azért javaslom, hogy Magyarország továbbra is tárgyaljon az IMF-fel, mert nehéz idők fognak jönni Európában (...), és nekünk jó volna, ha egy biztonsági védőhálónk lenne” – tette hozzá Orbán Viktor, és azt is mondta, hogy közel van a megállapodás.

Ez a kijelentés azonban az elmúlt egy év, és főként az elmúlt néhány hét eseményeinek fényében láthatóan teljesen alaptalan volt. A közelségnek, közeledésnek ugyanis semmi jele, a tények is mást mutatnak. Nincs tárgyalási időpontunk a Valutaalapnál, a szervezet külkapcsolati igazgatója szerint nem tervezik, hogy missziót küldjenek Magyarországra. A viszony már a legújabb bejelentések előtt elmérgesedett, a szervezetnél házon belül arról beszélnek, hogy már szakítottak a magyar féllel.

Kellesz, nem kellesz

Az ok egyszerű: a kormány folyamatosan az EU-IMF kéréseivel ellentétes, növekedésromboló költségvetési lépésekről, elsősorban adóintézkedésekről dönt, és érdemben nem reagál a szervezetek kérdéseire. Nemrég az Index megkereste Varga Mihály főtárgyaló sajtóirodáját, valamint a nemzetgazdasági tárcát és a kormányszóvivői irodát, hogy megtudjuk, a kormány mikorra tervezi a hiteltárgyalások folytatását, ezt az időpontot jelezték-e már, vagy ha nem, mikor tervezik jelezni az IMF-nek és az Európai Bizottságnak. Érdemi választ sehonnan nem kaptunk. Amikor Varga Mihály november 6-án egy fórumon azt ígérte, elmondja, lesz-e és mikor megállapodás, végül csak arra jutott: lehet, hogy lesz, és nem tudni, mikor.

A tárgyalások annak ellenére fagytak le, hogy az IMF októberben egyértelművé tette: nem vár el több megszorítást, csak kiegyensúlyozottabb, növekedésbarát intézkedéseket szeretne látni (igaz, a kiigazításokat a másik tárgyalópartner, az Európai Bizottság várta el, a hazánk ellen 2004 óta folyó túlzottdeficit-eljárás miatt).

Az elmúlt egy hónap eseményei alapján tehát azoknak lett igazuk, akik már tavaly óta csendben mondogatják: a kapcsolatfelvétel egy trükk, a kormány szándéka nem komoly, nem várható semmilyen megállapodás.

A kormány stratégiáját egyelőre a nemzetközi befektetői hangulat, és így a piacok is támogatják: az alacsony kamaton, gazdaságpolitikai feltételek rögzítésével folyósított IMF-pénzre elméletileg addig nincs  szükségünk, amíg a befektetők csökkenő hozamok mellett is vásárolják a magyar államadósságot. (A témában írt elemzésünk itt olvasható.)

A pénzügyi sérülékenységünk viszont közben magas: megállapodás nélkül 2013 végére a kormány nehezebben tudja majd refinanszírozni a devizaadósságát, pénzügyileg sérülékenyebbé válik az ország és emiatt a hitelminősítők felől nőne az újabb leminősítési hullám veszélye is – foglalta össze a stratégia kockázatait egyik elemzésben a BNP Paribas. A 2013-as költségvetés még nyári eleji tervezésekor a kormány is elismerte, hogy mekkora veszteséget okoz az országnak az IMF hiánya: a jövő évre százmilliárdos megtakarítást vártak abból, hogy a megállapodásnak köszönhetően olcsóbbá válhat az adósságfinanszírozás.

Hozd a pénzt! Húzz haza!

A kormányfő és csapata egy éve építkezik a kedvesen barátságtalan és nyitottan elutasító kommunikációs formulákból (lásd a keretest Varga Mihály főtárgyaló hajtűkanyarjaival).

A most kibontakozó végjáték előzményeként az IMF–EU-tárgyalódelegáció júliusi budapesti látogatás után két levelet is küldött a magyar kormánynak. Előbb egy július végi ötoldalas dokumentumot juttattak el közösen Budapestre, amelyben szóvá tették észrevételeiket, javaslataikat. Majd augusztus végén csak az Európai Bizottságnál egy másik, 14 oldalas levél is született. Ezekre a levelekre hivatkozva közölt utólag valótlannak bizonyult követeléslistát a Magyar Nemzet, és ugyanezeket a valótlannak minősült követeléseket sorolta fel Orbán Viktor is, amikor azt mondta: „ilyen áron nem” akar hitelmegállapodást.

Hogy pontosan milyen áron és milyet akar, azt azóta sem tudjuk. A kormány levélben küldte el javaslatait a nemzetközi szervezetekhez, amit Brüsszelben átnéztek. Varga Mihály főtárgyaló csak annyit árult el a levélről – aminek a közzététele érdekében közérdekű adatigénylés is indult –, hogy a kormány olyan intézkedéseket támogat, amelyek nem érintik közvetlenül az embereket, és illeszkednek az elmúlt két év gazdaságpolitikai gyakorlatához. A kevés, de kellően semmitmondó konkrétum, amit végül Varga elárult, itt olvasható. A Valutaalap válaszként néhány pontosítást kért, a kormány erre már nem válaszolt, csak az elvárásokkal szembe menő filozófiájú és tartalmú megszorítócsomagok sorát jelentette be, most éppen a harmadikat.

Fáradj be! Kotródj!

A felek nyáron kerültek a legközelebb az egyezség megkötéséhez, látszólag. A 2011 novemberében bejelentett „együttműködést” – illetve hitelkeretet – megalapozó megbeszélések július közepén kezdődtek el, miután a kormány korrigálta – nagy nehezen, hét hónap alatt – a január eleje óta rengeteg feszültséget generáló jegybanktörvényt, ami az Európai Központi Bank szerint sértette volna az MNB függetlenségét. (De ne felejtsük el, mással is volt baj: a bírók korai nyugdíjazását és az adatvédelmi ombudsman leváltását Brüsszel nem fogadta el.)

A jegybanktörvény korrekciója után nem sokkal valóban Budapestre érkezett az EU-IMF-küldöttség. Matolcsy ugyan nyaralni ment, de a delegáció a gazdasági élet fontosabb szereplőit végiglátogatta - mi egy sárga trikóban követtük őket. A tárgyalásokról hivatalosan keveset lehetett tudni – ezt a keveset itt gyűjtöttük össze –, de a költségvetéssel, a növekedési pályával és a tervezett kiigazító lépésekkel kapcsolatos háttérkonfliktusokat Varga Mihály egyik kiszólása jól jellemezte: nem valószínű, hogy hiszünk az IMF-nek.

A júliusi tárgyalás és a tavaly novemberi kapcsolatfelvétel közötti időszak lényegében a felsorolt törvényekkel kapcsolatos szópárbajjal telt, amit egy decemberi, botrányosra sikeredett villámlátogatás és sorozatos leminősítések színesítettek (a decemberi balhé hátterében az IMF-vizit napjaiban frissen beterjesztett MNB-törvény volt). Ezekben a hónapokban visszatérő témává vált a hitelmegállapodás típusa és összege, a tárgyalások kezdeti időpontjának a lebegtetése, illetve a szükségesnek mondott, többnyire falsnak bizonyult megszorító- és adólépések kiszivárogtatása és cáfolása.

Fejezzük be, kezdjük el!

De az egész történet nagyon izgalmas kiindulópontjáról se feledkezzünk el. 2011 novemberében nagyot fordult Matolcsy Györggyel a világ. A gyorsnaszád zátonyra futása (az IMF-kapcsolatfelvétel) előtti napokban a miniszter még arról beszélt, hogy az IMF-hez való visszatérés egyértelműen a gyengeség jele volna, a gazdaságpolitikánkat inkább ellenük hangoljuk. A kormányfő arról beszélt, hogy az államadósságot illetően „mi kifelé jövünk a válságból, más országok pedig befelé mennek”, a miniszterelnök szóvivője pedig arról, hogy nekünk ne diktáljon az IMF.

A valóság eközben lehangoló volt: Európa legrosszabbul teljesítő devizájaként több éves mélypontokon járt a forint, pénzügyileg a világ nyolcadik legkockázatosabb országa voltunk, az állampapírjaink senkinek nem kellettek, a piacok az ország adósbesorolásának bóvliba minősítését árazták.

„Látnunk kell, hogy ezek a hitelminősítők olyan érveket hoznak fel, amelyeket a kormány tételesen cáfolni tud” – tiltakozott a kormányszóvivő, Giró-Szász András. A cáfolat ez volt: az Európai Bizottság 0,5 százalékos 2012-es GDP növekedési előrejelzése téves, a magyar gazdaság 1,5-2 százalékkal bővülhet – mondta. (Jelenleg 1,5 százalékos recesszióban van a magyar gazdaság, és Matolcsy György a pirospöttyösfenekűs eseményen azt sem tartotta kizártnak, hogy csak 2013 második felében, tehát még majdnem egy év múlva kezdődik el a növekedés.)

Az előzmények ismeretében teljesen váratlan kapcsolatfelvétel után, kicsivel több mint egy hétig úgy tűnt, hogy a nem ortodox közgazdasági gondolkodás, a kuruc rafinéria megtette a hatását, és Magyarország megússza a leminősítést – ami a legfőbb célja volt az egész IMF-manővernek. De nem így történt.

A kapcsolatfelvételt követő héten a Standard & Poors ugyan közölte: február végéig felfüggeszti az ország felülvizsgálatát. Úgy tűnt, nyertünk néhány hónap haladékot. Aztán hamarosan kiderült, hogy csak néhány órát: a Moody's lépett, megkaptuk a befektetésre nem ajánlott besorolást. Matolcsy akkor mindenkit megnyugtatott: Magyarország a legjobbak között, messze az átlag fölött van. Aggasztó párhuzam, de most tegnapelőtt Matolcsy ismét valami ilyesmiről beszélt Hódmezővásárhelyen.