Omar molla most már bevallott halálával az afganisztáni tálibok nemcsak vezetőjüket, de egységüket is elveszíthetik, ráadásul egy olyan időszakban, amikor más szélsőséges szervezetek, például az Iszlám Állam (IS) helyi csoportja is tárt karokkal várja a kiábrándult tálib harcosokat. Nem tudni, hogy a várható hatalmi harcok közepette egyáltalán újrakezdődhetnek-e belátható időn belül a Pakisztán által is szorgalmazott béketárgyalások a tálibok és az afgán kormány között. A véres támadások és merényletek viszont megsokasodhatnak Afganisztánban, ahol a helyi erők vért izzadnak, hogy valahogy betöltsék a nemzetközi kivonulásokkal keletkezett űrt.
Egy hete derült ki, hogy valóban halott a talibán hírhedt félszemű vezére, akinek a haláláról már többször is felröppentek pletykák az elmúlt években. Az afgán kormány szerint ráadásul már jó ideje eltitkolták a nyilvánosan több mint tíz éve nem látott tálibvezér halálát, valójában ugyanis 2013 áprilisában halt meg rejtélyes körülmények között, és a legnagyobb titokban egy pakisztáni kórházban.
Csütörtökön már a tálibok is elismerték vezetőjük halálát, de azt már nem tették hozzá, mióta adnak ki a síron túlról üzeneteket a nevében. A BBC szerint utoljára július 15-én adták Omar molla szájába, hogy semmilyen tiltás nem áll útjában annak, hogy béketárgyalásokat kezdjenek a gyűlölt amerikaiak támogatását élvező afgán kormánnyal. Családja annyi plusz információt adott ki, hogy Omar két hétig feküdt kórházban, és valamilyen súlyos betegség végzett vele. Bátyja és egyik fia egy kiküldött emailben egyben megbocsátást kért az afgánoktól és a muszlimoktól bármilyen hibáért, amit a vezetőjükként esetleg elkövetett.
A tálibok szintén Pakisztánban székelő héttagú súra tanácsa gyorsan megválasztotta Omar utódját is, az első hírek szerint teljes egyetértésben, de azóta már azért kicsit bonyolódott a kép. Az új vezető Omar molla régi barátja és helyettese, Aktar Mohamed Manszúr lett. A félszemű tálibvezér halálát körüllengő bizonytalanságra jellemző, hogy
Az új vezér szombaton kiadott első – igen, neki tulajdonított – hangüzenetében az AP szerint azt ígérte, hogy folytatják a 14 éve folyó harcot, és arra sürgette a harcosaikat, hogy maradjanak egységesek Omar molla halála után is. Az afgán kormánnyal megkezdett béketárgyalásokról is szó esett az üzenetben, de arra nagyon vigyázott, hogy egyik oldal felé se köteleződjön el, egyelőre ugyanis még láthatóan fel akarja mérni, a támagatók, vagy az ellenzők vannak-e többségben. Omar molla halálát éppen a tálibokon belül egyre nagyobb nézetkülönbségek miatt titkolhatták el, és adhattak ki közleményeket az egységet jelképező félszemű vezetőre hivatkozva. „Mindannyiunk felelőssége, hogy folytassuk a dzsihádot, amíg nem hozzuk létre az Iszlám Államot" – üzent Manszúr egyúttal az IS-nek is, ami helyi szervezete révén Afganisztánban is megvetette a lábát.
A korábban megszálló szovjeteket ellen harcoló mudzsahedín hadurak az 1989-es szovjet kivonulás után azonnal egymásnak estek, az ország pedig polgárháborúba süllyedt. A tálibok 1994-ben szerveződtek fundamentalista mozgalommá, és Pakisztán támogatását is maguk mögött tudva fokozatosan legyőzték a hadurakat, két évvel később pedig már sikerült elfoglalniuk Kabult is. Az elismert klánból származó falusi vezetőből az egész mozgalom élére álló Omar molla 1996-ban lett a tálibok spirituális vezetője a pastuk és a nem pastuk háborújává váló harcokban.
A muzulmán hittudós vezetésével a talibán 1998-ra elfoglalta az ország 95 százalékát, és kikiáltotta az Afganisztáni Iszlám Emírséget, amit a világon azonban csak Pakisztán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek ismertek el. Omar molla szoros szövetségben állt az al-Kaidával, épp ezért is irányult a közép-ázsiai ország ellen az Egyesült Államok katonai akciója a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után. Az amerikai légi csapások alatt összeomlott Omar molla kormánya Kabulban, a tálibok harcosai pedig Pakisztán törzsi területeire húzódtak vissza.
Habár családja ezt most a halála utáni közleményben tagadta, de a közvélekedés szerint Omar molla is Pakisztánba menekült, ahol az ottani kormány bábáskodásával próbálta még fenntartani uralmát, azonban arról megoszlanak a vélemények, mennyire maradt közvetlen befolyása a tálibok mindennapi lépéseire. Hollétéről annyira nem lehetett tudni semmi biztosat, hogy afgán tisztviselők arról is pletykáltak, Omar valójában a pakisztáni titkos szolgálat fogságában tengődött Karacsiban. Arról sem sokat tudni, hogy egyáltalán meddig lehetett életben, ugyanis valójában a 2001-es amerikai beavatkozás óta nem látták nyilvánosan. Nem véletlenül bujkált, fejére ugyanis 10 millió dolláros (kb. 2,85 milliárd forintos) vérdíjat tűztek ki.
A tálibok mindenesetre Pakisztánból újraszervezték magukat, és már 2005-ben is támadásokat hajtottak végre Afganisztánban, ahol több tartományban is sikerült megvetniük a lábukat, és állandó bizonytalanságban tartották az amerikai és NATO-erőkkel megtámogatott afgán kormányerőket. Az ENSZ jelentése szerint 2014-ben 10 500 civil halt meg erőszakos cselekmények miatt Afganisztánban.
A tálibok különösen vérszemet kaptak, miután tavaly év végén hivatalosan véget ért a nemzetközi misszió Afganisztánban. Az Eltökélt Támogatás fedőnevű misszióban húsz ország azért még mindig ott van az országban, az Egyesült Államok pedig továbbra is közel tízezer katonával képviselteti magát, de a nem harcoló alakulatok főként kiképzési feladatokat látnak el. A résztvevő országok fenntartják az afgán biztonsági erők finanszírozását is, egyelőre 2017-ig. A tálibok most bizonyítani akarják, hogy a nyugatiak által kiképzett helyi erők nem tudják fenntartani a rendet velük szemben. Manszúr Omar molla helyetteseként lényegében az elmúlt három évben irányította a tálibokat, és az elmúlt hónapokban is ő szólította fel a helyi parancsnokokat, hogy fokozzák a támadásokat az afgán kormányerők ellen.
A tálibok a szokásos tavaszi-nyári offenzívájuk keretében mindent bevetettek. Megtámadták június végén az afgán parlamentet, bombákat robbantottak, és fegyvereseik be is hatoltak az épületbe, ráadásul pont a védelmi miniszter beiktatása alatt. Egy hotel éttermébe is fegyveresek törtek be, aztán túszokat ejtettek, akiket csak véres tűzpárbajban tudtak kiszabadítani. Rendszeresen robbantottak út menti pokolgépeket, tüzet nyitottak civil autókra és buszokra, vagy éppen autóbombát robbantottak a kabuli török nagykövetségnél. Villámtámadásaikkal elsősorban az afgán erők lelkesedését próbálják letörni, idén viszont
A felpörgő támadások azonban kétszeres célt is szolgáltak idén. Sokan nem az afgán kormány megdöntését tűzték ki célul, hanem azt akarták elérni, hogy jobb alkupozíciókkal vághassanak neki egy esetleges béketárgyalásnak. A pakisztáni bujkálásban megfáradt tálib vezetőket az Economist szerint regionális nyomás is valamiféle kiegyezés felé tereli. Például a hazai szélsőségesektől tartó Kínának is az a célja, hogy kicsit alábbhagyjanak a harcok Afganisztánban és Pakisztánban.
A tavaly megválasztott Asraf Gáni új afgán elnök hatalomra kerülése is új helyzetet teremtett. Ő ugyanis sokkal kevésbé ellenségesen viszonyul Pakisztánhoz, mint elődje, Hamid Karzai. Emiatt pedig Iszlamábád is nagyobb nyomást helyezett a tálibokra, hogy kezdjenek közvetlen tárgyalásokat az afgán kormánnyal. Egy kabuli diplomata azt mondta az AP-nek, hogy mióta Gáni hatalomra került, a kormány álláspontja lényegében az, hogy a valódi megegyezést Afganisztán és Pakisztán között kell elérni.
Pakisztáni közvetítéssel az afgán kormány képviselői július 7-én már leültek a tálibok képviselőivel Iszlámábádban. Ez azért is példa nélküli volt, mert korábban a tálibok csak az Egyesült Államok képviselőivel lettek volna hajlandók egyeztetni. Amerikai és kínai diplomaták jelenlétében a felek megegyeztek abban, hogy július 31-én újra találkoznak majd.
A pakisztáni külügyminisztérium azonban kénytelen volt bejelenteni, hogy az Omar molla halála körüli bizonytalanság miatt határozatlan időre elhalasztották a béketárgyalásokat. Egyelőre nem jelentették be, hogy teljesen zátonyra futott volna a békefolyamat, de innentől valójában nem sok esély van a megegyezésre: az afgán kormány is jelezte a héten, hogy csak egy egységes tálib mozgalom képviselőivel hajlandó megegyezni. Így a tálibok mozgástere jól láthatóan rendkívül leszűkült, ami nyilván jól jött a rivális mozgalmaknak. Azonban az sem kizárt, hogy pont a tálibok közül álltak elő most egyes csoportok Omar molla halálával, hogy ezzel nagyobb arcvesztés nélkül felálhassanak a tárgyalóasztaltól.
A tálibokat ugyanis a végletekig megosztja a béketárgyalások kérdése. Az első forduló előtt egy konkrét bírálat is megjelent a tálibok egyik honlapján, amit azonban végül töröltek. Ebben a tárgyalófeleket középszintű vezetőknek minősítették, akik senkit nem képviseltek. Omar molla halálával most még inkább felszínre kerülhetnek ezek az ellentétek, a tálibok ugyanis azt az ikonikus figurát veszítették el, aki a nehéz időkön is átlendítette a mozgalmat. Nem véletlenül kezdték ennyien követelni az elmúlt hetekben, hogy bizonyítsák, Omar molla még életben van.
A pragmatikusan gondolkozó egyes vezetőkkel szemben a keményvonalasok élből elleneznek bármilyen tárgyalást, ami nem is csoda, hiszen a harctéri parancsnokokat, és harcosokat évek óta győzelmi propagandával fűtötték, ezért tényleg hisznek benne, hogy meg tudják dönteni a kormányt. A támadások nem is hagytak alább Omar halálával sem, szombaton például tálib fegyveresek bekerítettek egy rendőrkapitányságot a déli Uruzgan tartományban, ahova 70 rendőrt szorítottak be. A harcokban öt rendőr meghalt, négy megsebesült.
Az elmúlt években már lényegében Manszúr irányította a tálibokat, ezért a helyi parancsnokok többsége is tiszteli, de úgy tartják róla, hogy túl közel áll Pakisztánhoz, ezért sokkal megosztóbb figura, mint Omar volt. Az első hírekkel ellentétben már kiderült, hogy nem mindenki ismeri el utódlását sem. Omar molla egyik fia, Jakub azt mondta pénteken, hogy ellenezte Manszúr kiválasztását. Szerinte apja helyettese a saját belső körében osztotta le a lapokat, ehelyett olyan új választást követelt, amibe minden tálib parancsnok beleszólhat, kiváltképp azok, akik Afganisztánban vezetnek támadásokat.
Omar halála akár teljes átrendeződést is hozhat, mivel korábban sem teljesen átlátható kapcsolatok és kiegyezések éltek a félszemű vezér és más csoportok, például az al-Kaida és a pakisztáni tálibok között. Az Omar molla körüli titkolózás egyik eredménye az volt, hogy Ajman az-Zavahiri, az Oszama bin Laden halála után az al-Kaida élére került terroristavezér valószínűleg tudtán kívül egy akkor már halott tálibvezérrel egyezhetett meg tavaly.
Nem az al-Kaida azonban a tálibok legnagyobb problémája, más szervezetek sokkal nagyobb veszélyt jelentenek rájuk nézve. Az 1980-as évek egyik legismertebb dzsihadista hadura, Gulbuddin Hekmatyar is bejelentette júliusban, hogy az Iszlám Állam helyi szervezetét támogatja. Belső körökben már tudhattak Omar haláláról, és a várható hatalmi harcokról, ezért is léphetett ki idén januárban egy csoport, ami aztán az IS Horaszán Tartományaként lett ismert.
A tárgyalásokhoz vezető időszakban az Iszlám Állam helyi szervezete is azt terjesztette, hogy Omar Molla már meghalt, a tálibok pedig nem képesek a dzsihadista mozgalmak élére állni Afganisztánban és Pakisztánban. Az IS hivatalos propagandalapjában, a Dabikban az egyik al-Kaidától átállt harcos még Omart is bírálta, amiért szerinte komoly vétségeket követett el a saríával szemben.
Az IS helyi harcosai az elmúlt időszakban többször is összecsaptak a tálibokkal és támogatóikkal, és az IS vezetője, Abu Bakr al-Bagdadi is kijelentette, hogy ők valósítják meg a valódi dzsihádot Afganisztánban. A folytatódó harcot preferáló tálibok közül többen át is álltak az Iszlám Államhoz. A helyi csoport most komoly pénzügyi segítséget kaphat az anyaszervezettől, ha annak jelei mutatkoznak, hogy a tálibok egysége tovább töredezhet, írja a Newsweek.
A tálibok egyik reakciója lehet, hogy Manszúr helyettese Sziradzsuddin Hakkáni, az al-Kaidával szövetséges, hírhedt Hakkáni-hálózat vezetője lett. Ezzel is üzenhettek a Manszúrt esetleg kevésbé keményvonalasnak, a béketárgyalások hívének tartó elégedetlenkedőknek. Egy másik cél persze az is lehetett, hogy a Hakkani-hálózat gazdag támogatóinak pénzéből jusson a táliboknak is.
A végeredmény pedig könnyen az lehet, hogy a biztonsági helyzet a mostanihoz képest is sokat romlik Afganisztánban, ahogy az egymással rivális szervezetek próbálják megőrizni, vagy kiszélesíteni befolyásukat, ez pedig az eddig sem villogó kormányerőket is új kihívás elé állíthatja.