Jóllehet a kulturális forradalom hét évre egy eldugott faluba száműzte az egykori, reformgondolkodású miniszterelnök-helyettes fiát, hű maradt a „vörös kultúra” eszméihez. A vidéki fizikai munka és megtisztulás után visszafogadták a pártba, ahol egyenesen ívelt felfelé a karrierje a főtitkári és államfői tisztségig. Hszi Csin-ping kétszer nősült. Első felesége kedvéért nem hagyta el Kínát, a második, egy ünnepelt énekesnő sokkal ismertebb volt nála. Lányuk a Harvardon végzett, és a világ egyik legbefolyásosabb vezetőjének gyermekeként egyszerűen influenszernek tartja magát.
„Az öt kontinens különböző civilizációiban való elmélyülés szerzi a legnagyobb örömet” – idézte Hszi Csin-pinget terjedelmes, kissé idealizált portréjában a Hszinhua. A kínai hírügynökség a gazdag emberi kultúrák híveként jellemezte az elnököt, és felidézte, hogy beiktatása óta a világ több mint hetven országában járt.
Görögországban egy ősi kínai mondást taglalt a háborúk megfékezéséről, miközben utalt Athéné elmélkedésére a háborúról és a békéről. Párhuzamot vont a kínai tea és a belga sör között – miközben a különböző kultúrák megbecsülésének értékét hangoztatta. Mexikóban élénken érdeklődött a maja civilizáció elemei iránt, és felhívta a figyelmet hasonlóságukra a sárkánnyal. Az egyiptomi Luxorban az ókori civilizációk eredetét és fejlődésüket méltatta.
Magyarországon – a Kínai Népköztársaság alelnökeként – 2009 októberében járt először, most viszont párt- és államfői minőségében érkezik Budapestre. Látogatása egybeesik a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállításának 75. évfordulójával.
A kultúra iránti rajongását gyermekkori emlékei ihlették. Azt mondta: sosem feledheti Jue Fej történetét – úgy, ahogy saját édesanyja mesélte. Jue egy hazafias katonai parancsnok volt a 12. században, akinek a hátára a szülei egy tetoválást varrattak: „A legnagyobb odaadással szolgálni az országot.” A kifejezés a konfuciánus filozófiában a csongot, azaz a hűséget, a lojalitást testesíti meg.
Hszi életcélja a mottó követése.
Az 1953-ban született Hszi Csin-ping forradalmár családból származott. Apja, Hszi Csung-hszün a Kínai Kommunista Párt alapító tagja, Mao Ce-tung korai harcostársa volt, és így a népes ország miniszterelnök-helyettesi tisztségéig verekedte fel magát. A kulturális forradalom előtt és alatt, kivált pedig a Tienanmen téri, 1989-es vérfürdő után nyíltan bírálta a párt és az állam intézkedéseit. Kegyvesztett lett, az addigi viszonylagos luxusban élő fiát, Hszi Csin-pinget vidékre száműzték. A tanárai körében addig kivételes diákként, a klasszikus irodalom imádójaként emlegetett fiatal hét évig sínylődött fizikai munkásként egy liengcsiahei mezőgazdasági kommunában, jobbára Senhszi tartományban. Szabadidejében Shakespeare-t és Tolsztojt olvasott, és Mao meg Marx műveit tanulmányozta.
Kivételesen jó kapcsolatokat ápolt a vidéki parasztsággal, ami kikövezte felvételének útját a Kínai Kommunista Pártba, a KKP-be.
Hszi Liengcsiahét az „egyetemének” nevezi, ahol elsajátította Kína hagyományos erényeit. Élénken emlékszik a falusiak nagylelkűségére, akiktől értékes leckéket kapott az életről, illetve a munkáról, és akik megosztották vele mindenüket.
Az őt vidékre száműző „vörös kultúrát” nem vetette meg. Ellenkezőleg: mély szeretetet tanúsított iránta. Az évek során szinte minden jelentős történelmi helyszínt felkeresett, köztük egy tavat Csöcsiang tartományban, amelynek partján tartották 1921-ben a KKP első nemzeti kongresszusát.
A siker felé vezető úton emlékezzünk arra, honnan jöttünk
– szokta mondogatni.
Huszonegy évesen, 1974-ben lett a Kínai Kommunista Párt tagja, ahol kevesebb mint négy évtized alatt küzdötte fel magát a csúcsra: 2012 óta hivatalosan is Hszi Csin-ping a főtitkár.
Egy évvel a tagsági könyvecske megszerzése után vették fel a pekingi Csinghua egyetemre, ahol 1979-ben szerzett diplomát, okleveles vegyészmérnökként azonban inkább a befolyásos Geng Biao miniszterelnök-helyettes és honvédelmi miniszter titkára volt három évig.
Mégis visszakívánkozott vidékre, így kinevezték Hopej tartomány helyettes párttitkárának, majd a Fucsien tartományban található, ma ötmilliós Hsziamenben a helyi pártbizottság alelnökének.
Hszi az egyetem után nősült meg először. Ke Linglinget vette feleségül, de „majdnem mindennap” veszekedtek. Ke mindenáron az Egyesült Királyságba szeretett volna költözni, ahol az édesapja kínai nagykövetként szolgált, de Hszinek nem volt mehetnéke. Néhány év elteltével elváltak.
Ezek után ismerkedett meg Hszi Peng Li-jüannal, az ünnepelt énekesnővel, aki a férfi politikai felemelkedéséig sokkal ismertebb volt Kínában.
Peng Li-jüan most, first ladyként elkísérte európai útjára az elnököt.
Egyetlen lányuk 1992-ben született. Hszi Ming-cö – álnéven – a Harvardon tanult pszichológiát és angolt. Ma influenszernek nevezi magát az X-en.
Hszi Csin-ping 1999-ben Fucsien megbízott, a következő évtől pedig hivatalos kormányzója lett. Már ekkor fenntartásai voltak a tartománnyal szemközti, Tajvannal folytatott együttműködés iránt.
Ettől kezdve pályafutása egyenesen ívelt felfelé. Csöcsiang tartományban kapott párt- és állami tisztségeket, 2007 elején pedig a sanghaji csúcsvezetés körüli botrányok után Kína legnépesebb városa párttitkárának nevezték ki.
Reformista apjával ellentétben Hszi óvatos maradt, és fenntartás nélkül hű a pártvonalhoz.
Nyilván ez is szerepet játszott abban, hogy hónapokkal később visszarendelték Pekingbe, ahol 2007 októberében megválasztották a KKP Politikai Irodája, a legfelsőbb pártvezetés kilenc állandó tagja egyikének.
Az előléptetéssel gyakorlatilag bekerült a kínai vezetés potenciális várományosainak a listájára. A pártot 2002 óta Hu Csin-tao főtitkárként, a népköztársaságot pedig 2003 óta államfőként irányította. Hu pályafutása csúfos véget ért: 2022-ben a karjánál fogva vezették ki a pártkongresszusról, ahol utóda, Hszi már egy pillantásra sem méltatta.
Hszi státusza már 2008-ban megszilárdult, amikor megválasztották Kína alelnökének, két évvel később pedig már a nagyhatalmú Központi Katonai Bizottság alelnökének nevezték ki, ahonnan általában egyenes út vezet az elnöki tisztségig.
A kommunista párt 18. kongresszusán, 2012-ben Hszi újra bekerült a hét tagra zsugorított Politikai Irodába, és egyben Hut váltotta a párt főtitkári tisztségén.
Senkit sem ért váratlanul, hogy egy évvel később, 2013. március 14-én az Országos Népi Kongresszus Hszi Csin-pinget választotta Kína elnökévé.
Metaforikusan írja le a kínai modernizáció sajátosságait ahhoz, hogy Kína pótolja az „elveszett 200 év” lemaradását. Hszi szerint országának hasonló utat kell bejárnia, mint a fejlett nyugati országoknak „sorozatos” fejlesztési ciklusaiban, azzal a különbséggel, hogy egyidejűleg kell gyorsítani az iparosítást, az informatizálást, az urbanizációt és a mezőgazdaság korszerűsítését.
Szerinte csak a szocializmus mentheti meg Kínát, az ideológia kísérleti demonstrációs területének pedig a Hongkonggal szomszédos Sencsent jelölte ki, amit több mint 40 éve Teng Hsziao-ping hozott létre. Az „innováció városaként” emlegetett, New Yorknál kétszer népesebb Sencsen bepillantást nyújt Kína modernizációjának jövőjébe.
„Bármit, amit egy ember megálmodik, a többiek valóra tudják váltani” – ezzel a Verne-idézettel fogadják a látogatókat a sencseni reptéren.
Hszi Csin-ping nem titkolt szándéka, hogy országát megkerülhetetlen nagyhatalomként szerepeltesse a világtérképen.
Az ukrajnai háborúban Kína a rá jellemző óvatossággal Oroszország oldalára állt. Hszi Csin-ping csak nagy sokára, tavaly fogadta Volodimir Zelenszkij telefonhívását, bár nagy áttörés azóta sem történt a béketárgyalások ügyében – pedig felmerült Peking potenciális közvetítői szerepe.
Hszi 2015-ben találkozott a tajvani elnökkel. Tulajdonképpen ez volt az első eset, hogy a Kínai Népköztársaság és a Kínai Köztársaság vezetője tárgyalóasztalhoz ült. Azt megelőzően tajvani befektetések lehetővé tételével próbálta gazdaságilag Kínához édesgetni Tajvant.
Időközben az anyaország azonban folyamatosan fenyegeti az apró, az amerikai támogatást élvező szigetországot, amelynek az elfoglalásáért folytatott csatába bizony beleremegne a világ.
A kínai pártfőtitkár-államfő 2014-ben – saját megfogalmazása szerint – „a népi demokratikus diktatúra fegyvereit habozás és megingás nélkül” alkalmazó, „könyörtelen” fellépést rendelt el az ország nyugati részén, a Hszincsiangban élő muszlim kisebbséggel szemben. A terrorizmus megfékezésére hivatkozva rengeteg ujgurt zártak büntetőtáborokba, miközben szétszakították a családokat és megfélemlítették a gyermekeket.
A tágabb Hszi családnak jelentős üzleti érdekeltségei vannak – erről írt a Bloomberg 2012-ben, bár arra a cikkben nem utaltak, hogy Hszi Csin-ping visszaélt volna a hatalmával. Mindenesetre válaszul a portál elérhetetlenné vált Kínában.
Talán ez is egy apró igazolása annak, miért vádolják egyesek tekintélyelvűséggel a kínai vezetőt.
Hszi családtagjai az elnök kiterjedt korrupcióellenes kampánya után megváltak érdekeltségeiktől – jelentette a New York Times két évvel később.
Hszi lelkes focirajongó. Már korábban gyakran könyörgött ki jegyeket egy profi játékos barátjától.
Amikor 2012-ben, még alelnökként Írországban járt, maga is megvillantotta technikáját a Croke Parkban – írta a kínai sajtó.
A labdarúgás az ő jóváhagyásával 2015-ben még a nemzeti tantervbe is bekerült, téves döntések miatt azonban csak átmenetileg.
A kínai elnök és a magyar miniszterelnök eddig többször találkozott, de még sosem Budapesten. Orbán Viktor 2017-ben egy gazdasági fórumon vett részt, a következő évben pedig már az Új Selyemútnak nevezett Egy övezet, egy út projekt megvalósításáról tárgyalt Sanghajban.
Ennek egyik ága a felújítás alatt álló Budapest–Belgrád vasútvonal.
Hszi Csin-ping elnöksége alatt a kínai–magyar kapcsolatok „soha nem látott magasságokba emelkedtek”, és ez Magyarország számára rendkívül előnyös és hasznos – ezt jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök tavaly októberben Pekingben, a kínai államfővel folytatott találkozója után.
(Borítókép: Hszi Csin-ping kínai elnök 2024. május 6-án. Fotó: Fotó: Ludovic MARIN / POOL / AFP)