Már nagyon sokan célba értek, de még mindig sokan futnak, nekik nagy HAJRÁT küldünk!

A csapatok közül a Szolgálati Agarak áll az első helyen, vasárnap reggel hét óra után futottak be Füreden, a 221 km teljesítéséhez pedig 13 óra 54 perc 39 másodpercre volt szükségük.

A befutóemberünk, Miklósi Gábor nem vitt magával telefont a futásához, egy ideig nem találtuk meg egymást a célnál, de aztán sikerült átfutnunk a kapun.

Nagyon élveztem, harminc éve futottam utoljára versenyen. Szuper idő volt, fél hátszél, csak Füreden a sétányon esett kicsit. Nagyon könnyen ment, valószínűleg gyorsabban is mehettem volna, de féltem, hogy elfutom magam

– mondta Miklósi Gábor, aki az utolsó 18,2 km-t futotta le.

22 óra 9 perc 38 másodperc lett a teljes időnk.

22:21:34-as idővel ért be fél hatkor a balatonfüredi célba. Egyelőre ő az egyetlen, aki már beért, a második helyen álló Zétényi Szvetlana Alsóörsnél, a harmadik Hallgató-Csík Ivett pedig Balatonalmádi 1 Oázisnál jár.

Én általában 7-10 kilométer között szoktam futni, de úgy voltam vele, hogy ez a plusz pár kilométer semmiség. 10 kilométerig gyönyörűen hoztam a tempót amit gondoltam, a tizenkettedikig meg is volt a lendület. Utána ilyen csúnya, elnyújtott emelkedők jöttek, ott teljesen elfogytam. Éreztem, hogy a mozgás is szétesik, már csak trappolok és méregből és erőből mentem tovább. Azon izgultam, nehogy megsérüljek, de erőből végigvittem. Biztos kívülről is látszott a szenvedés és a szétesés. A tanulság: ha tizenöt kilométert akarsz futni, tizenötre kell edzeni.

- mondta Rovó Attila Balatonalmádiban, miután megérkezett a váltópontra. Miklósi Gábor elindult a cél felé, már világosban és az eső után, hatalmas szélben. 

Merthogy eláztam. Ennek is megvan a maga előnye. Nem az eső volt igazán nyomasztó, hanem az hogy a csapatom azzal áltatott, hogy én egy egyenes szakaszt kapok. Pedig nem.

 - mondta a szakaszról Nyilas Gergő. 

3 óra 39 perckor ért be a célba, 20:26:37-es idővel. Mögötte Enrico Maggiola Csopaknál, míg Andrzej Radzikowski Alsóörsnél jár.

A legjobb női futó, Stine Rex az összetettben a 6., ő Balatonalmádi 2 strandnál jár, még 20 km-re van hátra.

A csapatok között eddig Marci és Tanítványai vezet 14:32:39-es idővel, ők öten futották le a 221 km-t.

Még soha életemben nem futottam sötétben, na most meg az éjszaka közepén, végig szakadó esőben toltam le a 12,5 km-es szakaszomat, egyébként viszonylag simán életem első Ultrabalatonján. A legnagyobb izgalmat az okozta, amikor az egyik frissítőponton elvettem egy szem aszaltszilvát és rámripakodtak, hogy az a nemtudommilyenszínű rajtszámosoké (utólag kiderült, hogy az egyéni futóké), de nem az enyém. Ettől annyira megzavarodtam, hogy visszatettem a szilvát, viszont a frissítőpontról rossz irányba indultam, egy vasúti átjáró felé. Hamar rámüvöltött valaki, így helyreállt az irányzékom. Ha jövőre is jövök, akkor valaki emlékeztessen, hogy futás előtt ne egyek meg három nagy tányér csirkepaprikást!

– mondta az esőfutásáról Vera.

Munk Vera 2 óra 50 perckor befutott Siófok-Sóstóra a következő váltópontra.

Munk Verát nem érte váratlanul az eső. Azóta már Siófokon jár, gyorsabban is megy a tervezett idejénél.

Bódis Tamás Almádinál csekkolt be, 18:19:42-es idővel.

„Iván Andris vezekelni fogsz! Duplán, mert elkapott az eső, és el is tévedtem" – jelentkezett be a Balatonszéplakra befutó Dull Szabolcs, akit a Zamárdi strandon kapott el az eső. Ettől még kedélyesen értékelte a futását, habár az esőben egy részen kicsit eltévedt, utána pedig a váltás előtt majdnem elütött egy sünt.

A férfiaknál Enrico Maggiola átvette a vezetést Bódis Tamástól, utoljára Balatonfűzfőn csekkolt be, 18:06:35-ös idővel.

De arra jutottunk, hogy talán a legrégebbi a legjobb.

Instagramon  #indexultrabalaton  hashtaggel küldhettek nekünk képet, emailben pedig a  futas@mail.index.hu  -ra várjuk a beszámolókat, érdekességeket!

Most épp esik, de talán már nem sokáig.

2014-ben még origósként voltam az UB-csapat tagja. Akkor is bevállaltam az éjjeli futást, ami nem is lett volna baj, de amikor már megvolt a beosztás, váratlanul elkezdtek a fejem fölött variálni, mármint képletesen a fejem fölött, aminek az lett az eredménye, hogy végül két részletben kellett futnom, egy nemtomhány kilométert, talán 8-10-et valamikor éjfél körül Fonyódnál, meg órákkal később egy kábé 6-8-ast Siófoknál. Ráadásul pont akkor volt valami löszfalomlás (-megcsúszás?) Fonyódnál, ami miatt terelték a mezőnyt úgyhogy a következőképp nézett ki az én "versenyem":

Éjjel a nagy fonyódi emelkedővel indítottam, ami rögtön kinyírt, aztán egy nagy lejtő következett, aminél viszont folyamatosan koncentrálni kellett fejben és testben is, hogy ne pihenősen-láblengetve odacsapjam a talpam, mert az szétszedi a térdem. Majd egy kicsit sikerült el is tévedni a töksötétben valahol a semmi közepén, amikor egy elágazásnál rossz felé mentünk 3-4-en. Amikor végre megvoltam ezzel, akkor jött kb 3 óra szünet, az éjjel közepén. Aludni nem tudtam, de pörgés sem volt az alaptáborban, úgyhogy valami egészen nyomorult módon, fekve, mozdulatlanul végigszenvedtem ezt az időt, majd nekiálltam a következő távnak. Az első párszáz méteren ki is derült, hogy a lábaim totál merevek, erőnlétem az már semmi, rögtön savasodtam. Mentálisan rottyon voltam, konkrétan nem tudtam, hogy fogom élve kibírni, szerintem nem is nagyon akartam, az lett a vége, hogy reggel, természetesen már a napsütésben, hogy mindenki lássa, Siófokon, hogy duplán is mindenki lássa, GYALOGOLTAM végig a táv második felét, szánalmas módon néha meg-megpróbálva a futást, hogy 100 méter múlva megint belesétáljak.

Soha ne csináljatok olyat, hogy egy futás után pár órával megint futtok, hacsak nem direkt ilyesmire edzettetek.

A férfiaknál Bódis Tamás 17:06:36 idővel már Balatonkenesénél jár, a nőknél Stine Rex az első, aki Balatonvilágosnál tart 16:54:19 idővel.

Jelenleg Dull Szabolcs fut az Index csapatából, aki Fehér Jánost váltotta és egyúttal a vihar elől is menekül, Földvárnál tart és ott állítólag még nem esik.

Az Index következő futója, Munk Veronika, a politika rovat újságírója már úton van a szakasza kezdetéhez, előtte nem sokkal készült róla ez a portré. Korábban bevallotta, hogy nem igazán szeret sötétben futni, inkább reggeli kocogó, így egy kicsit most izgul, de azért elég magabiztosnak tűnik. Hajrá, Vera!

Az UB - mint a céges csapatépítő rendezvények Mekkája - minden évben egy rakás olyan embert visz ki az aszfaltra, akiknek ugyan nem ismeretlen a futócipő, de kellő tapasztalat hiányában gyakran elkövetnek típushibákat. Az egyik ilyen, hogy nem megfelelően osztják be az erejüket. Ennek oka egyszerű: edzésen simán lefutnak 10 kilométereket, a felkészülés során talán még picit többet is, de egy versenyen 15-20 kilométer már egész más tészta, mégsem kellő óvatossággal vágnak neki a távnak. 

Azért vagyok ilyen okos, mert tavaly pontosan ezt a hibát követtem el. 18,3 km-t futottam úgy, hogy előtte edzéseken többnyire tízeseket teljesítettem, az UB-n pedig pedig éppen csak kicsivel a 10 km-es edzéstempóm alatti iramban vágtam neki a távnak. Ebből az lett, hogy nyolc-kilenc kilométerig remekül éreztem magam, majd jött egy holtpont, amiből nem is sikerült kijönni a táv második felében, amit különböző görcsök, nyögések kíséretében emberi mivoltomból kivetkőzve sikerült valahogy teljesítenem. 

Utána lefutottam két félmaratont, a másodiknál ismét nem a pillanatnyi fizikai állapotomnak megfelelően vágtam neki, ezért újabb pokoljárás lett belőle. Megfogadtam, hogy a mostani UB-n olyan lassan fogok kezdeni, amennyire csak bírok, és a táv kétharmadáig nem is fogok gyorsítani. Meglepően jó formában futottam, ezért többször emlékeztetni kellett magamat saját intelmeimre, de végül sikerült tartani a tervezett tempót, a végén még gyorsítottam is. A végeredmény: egy remek versenyélmény, amiből nem a szenvedés, hanem a futás öröme marad meg. 

Csak ezt tudom ajánlani minden hozzám hasonló kocogónak: ne szégyelljenek magukhoz képest nagyon lassan kezdeni egy nem begyakorolt hosszú távot, mert nincs rosszabb, mint hosszú kilométereken át kínlódni, holott az egésznek pont az a célja, hogy jól érezzük közben magunkat. 

Adja magát a kérdés, hogy ki a gyorsabb, a ló vagy az ember?! A válasz nem egyértelmű, attól függ, hogy milyen távról beszélünk. Bár egy versenyló végsebessége akár kétszerese is lehet a világ leggyorsabb emberének (ez jelenleg 45 km/h körül mozog), azonban egy maratonnál például már felborulhatnak az elsőre egyértelműnek tűnő erőviszonyok. Egy wales-i kisvárosban 1980-ban rendezik meg a man versus horse nevű versenyt, ahol maratoni távon mérik össze erejüket lovakkal az emberek. 2004-ben pedig először a megmérettetés során egy ember, Huw Lobb ért elsőként célba. További részletek ebben a tavalyi cikkünkben:

Jeszenkovits Judit máj- és veseátültetett, Mezei Gergő kétszeres veseátültetett futók készülődtek a rajtra még délután. Küldj te is nekünk képet Instagramon az #indexultrabalaton hashtag használatával!

Németh Péter fotóriporter/képszerkesztő kollégánk az Index egyik grill guruja hírében áll és már a tavalyi UB alatt is grillezett este a visszaérkező futóinknak. Idén is hozott grillt, amin közel-keleti fűszerezésű csirkét készül sütni. Ezt viszont előtte pácolni kell, amire egy elég kétséges kinézetű nejlonzacskót talált a legalkalmasabbnak. A Nébih-videókat idéző látvány pedig, hát, egyelőre nem győzte meg a kollégákat. Pedig a végén tényleg nagyon finom lesz!

Miklósi Gábor lélekben arra is felkészült, ha esetleg hajnalban nagyobb eső jönne. „Nem adhatom fel, a csapat számít rám" – mondta.

Úgy hozta az élet, hogy idén másodjára is ugyanabban a kempingben vertünk tanyát, mint az UB-t szintén sokadjára teljesítő Széra Szociális és Rehabilitációs Alapítvány. Az idén Jószolgálati díjban részesített alapítvány gyermekvédelmi és hajléktalan ellátást nyújt. 

"Családoknak működtetnek átmeneti otthont, és hajléktalan férfiaknak rehabilitációs központokat a fővárosban és környékén, egyedülálló módon bentlakásos formában" - olvasható az alapítvány tevékenységéről a Jószolgálati oldalán. A díj partnereként hamarosan az Indexen hamarosan részletesen bemutatjuk a díjazottakat, így a Szérát is. Addig is szorítsanak az alapítvány futóinak!