Azt szeretem az index.hu-ban, hogy az origo.hu-val együtt olvasom, és így alkotok az általam nem tapasztalható külső valóságról egyensúlyozós képet. Ha nem lenne Index.hu, nem lenne egyensúly.

Én azt köszönhetem a független Index stábjának hogy felkaroltak, és hitet adtak nekem a zenei pályám első éveitől kezdve. Miután egyik napról a másikra magyarázat nélkül lekerültünk az állami rádiók lejátszási listáiból az index rendszeresen tudósított rólunk, megjelenéseinket többször a kortárs underground legjobb lemezei közé emelték, ezzel megturbózva a népszerűségünket.

Később egy közel egyórás dokumentum filmet forgattak rólam és a zenekaromról, ez alatt mély revelációt indítottak el bennem. hogy ki is vagyok, hol tartok és hogy mik legyenek a következő ambícióim. Az idén májusban megjelent harmadik nagylemezünknek is az index adta a legnagyobb teret.

Nehéz ma hiteles tájékoztató portált találni ami a világsajtótól kezdve a hazai kultúrán át informál minket. Sem politika sem egyház nem fenyegetheti a sajtószabadságot demokráciában mert onnantól az már valami más. A hírközlés tovább monopolizálása pont azt a szűrőt taposná át ami az értelmét adja a független indexnek.

Henri Gonzo (Fran Palermo)

És tele van a hócipőm az egyre nyomasztóbb bal oldali médiatúlsúllyal.

Weisz Béla rajzfilmrendező, karikaturista

Sose voltunk igazi konkurenciái egymásnak, versenytársak sem voltunk, mert más pályán, nem ugyanannak a közönségnek játszunk. Ennek ellenére szerkesztőként, újságíróként sokszor éreztem, hogy de kár, hogy ez az infó nem hozzánk futott be, hanem az indexhez! De kár, hogy egy téma megközelítése nem nekünk jutott eszünkbe, hanem az indexeseknek! És persze rengeteg olyan videót láttam, amiből mi is tanulhattunk, sőt egy picit irigyeltem is. Sok témánk volt, amit az index inspirált, de ez fordítva is igaz, sok a hasonlóság aközött, amit ők gondolnak az újságírásról, és amit mi. A személyes kedvencem egy 2016-os, rövid és gyönyörű film egy juhászról, aki egyedül, csak az állataival él (a poszt végén megtekintheti a videót). A téma és a feldolgozása is lenyűgözött, egészen kivételes film, ami, elnézve a magyar médiát, ebben a formában csak az indexen jelenhetett meg, sehol máshol. Mert itt erre is megvan az érzékenység, és megvan a tudás, hogy lehet egy témából, egy rövid filmből a legjobbat kihozni. Szóval hajrá, index!

Kováts Mihály, RTL Magyarország, Házon kívül, felelős szerkesztő

Még az MSZP kormány idején kezdtem el olvasni az Indexet. Akkor még csak hébe-hóba. Akkor jobboldali szavazóként úgy gondoltam, ez egy független forrás. Nem volt időm, se kedvem, hogy mindkét oldal híradását olvassam és abból rakjam össze a számomra ideális, arany középutat. Az Index ezt megtette helyettem.

2010-ben a Fidesz hatalomra kerülése után még inkább az Index vált a fő információforrásommá, különösen amikor 2012-ben, nem politikai okok miatt, elhagytam az országot. Addigra már egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Fidesz nem élt a kétharmados többség adta lehetőséggel, hanem visszaélt vele. Mostanra már az egyetlen magyar oldal, amit olvasok. Aggasztó, ami ma Magyarországon zajlik.

Jobboldali szavazót említettem korábban, de ezt már régóta nem a Fidesz jelenti számomra. Igaz, sajnos nem tudok azonosulni egyik párttal sem. Szóval, aggasztó ami ma zajlik otthon, és bár többek között a brexit miatt is Anglia sem kínál tejjel-mézzel folyó Kánaánt, időnként igen nehéz a boldogulás, mégsem tudom elképzelni a hazaköltözést. Ebben a helyzetben jó, hogy van egy forrás, amiben úgy gondolom, megbízhatok. Remélem, az Index megmarad annak a független sajtóorgánumnak, aminek megismertem. Ha nem, bízom benne, hogy a csapat együtt marad és más név alatt tudja folytatni.

Olvasónk, Tímea versben mondta el, mit jelent neki az Index.

Az én Indexem reggelente a kávé mellett vár,
S a világ híreiből sok mindent elém tár.
Legyen szó vírusról, vagy épp Benedek Tibiről,
Netán egy jól megtermett 2 kg-s nagy kiviről.

Szeretem, hogy mindig tűpontos az írás,
Akkor is, ha a hírtől kerülget a sírás.
Csodás, hogy nincs bulvár, legfeljebb csak alul,
S hogy egy Index-cikk sosem sül el balul.

,,Ma is tanultam valamit” – érdekes e rovat,
Szeretem én tudni, hogy mi hajtja a lovat.
De ha éppen mutatjátok a finom disznótorost,
Közben is megírjátok, hogy mit csinált a Soros.

Oly régóta Titeket olvas az egész család,
Többek vagytok nekünk, mint egy távoli barát.
Hiányotok nagy űrt hagyna bennünk,
Ne kelljen már lécci napilapot vennünk!

Sajnálnám, ha megszűnne újságok, mert így baloldalról kevesebb elfogult napi lesz. Ne erőltessék, ezt a független maszlagot, mert ezzel rontják hitelességüket. Szívesen olvasom Önöket, mert jól egyensúlyoznak, a bulvár és szakmai újságírás közt. Mondjuk a bulvár nagyon jól megy Önöknek, lassan a Blikk Önöktől tanulhatna.

El kell fogadni, hogy Magyarországon nem volt és nem is lesz (világon se) független újságírás, így aki tájékozódni szeretne az olvasson több napilapot, és így az olvasó személy szerint össze rakhatja, hogy valójában mi történik. Feltűnne az újság hiánya mert balról egy jó kritikus lap szűnne meg. A 444 túl bulváros igyekszik az önálló gondolatra képtelen embereket begyűjteni, és pont emiatt Origót se olvasok évek óta.

Az utóbbi évtizedekben irodalmi rovatok tucatjai mentek a levesbe. Az Index ezekben a kietlen időkben az irodalom mellé állt, és csinált egy remek tárcarovatot, befogadta az elárvult írókat, és rendelkezésükre bocsátotta olvasóit. Ha fontos számodra a kortárs irodalom, ha szereted a novellákat, a tárcákat, az írókat, akkor állj az Index mellé. Megérdemlik! 

Az index nekem a nap kezdete és vége. Évek óta fő médiumom a világ és kis hazánk dolgait illetően. Külföldi életem során és itthon is, a HVG és a válaszonline mellett, napjában többször olvasom az Indexet. Szeretem az objektivitást, tisztánlátást, a részletek pontos ismertetésére való törekvést, a barátságos formátumot és a sokszor vicces, időnként szarkasztikus címeket. Nagyon szurkolok, hogy a függetlenség, szabadság szellemében tovább tudjanak működni. 

Immár nyolc éve olvasom az Indexet. Soha nem csalódtam az elfogulatlanságában és az újságírók hozzáértésében. Szerintem a mai magyar médiahelyzetben nagyon nehezen betölthető űrt hagyna maga után a megszűnésetek. Viszont ilyen hatalmi játszmákban, ami ebben az országban megy, minden elképzelhető és annak az ellenkezője is, mert „Ez Magyarország! (Ez az én kétszavas jellemzésem!)

Bízom abban és reménykedem, hogy győzni fog a józan ész és nem elsősorban a politikai érdekek fognak diktálni (pedig sajnos nagyon úgy néz ki, „hogy széllel szemben nagyon nehéz” - de nem lehetetlen!) Drukkolok nektek és személy szerint szeretném legalább a következő nyolc évem napjait is úgy kezdeni, hogy a számítógép felnyitásakor az Index néz velem szembe. Fel a fejjel és sok sikert!

Húsz éve külföldön élek. A ti írásaitok az én kis ablakom a hazámra. Reggel és este is végigolvasom. A ti szerkesztésetek maradt meg olvasható, tájékoztató, hiteles hírforrásnak. Nem szeretem a bulvárlapok stílusát. Remélem, minden rendbejön.

Az Index a napi rutin része, kár lenne, ha a standard 6 weboldalambol elveszne az, amelyik a legtöbb témát fedi le.

Az első indexes munkanapomon olyan 2010 környékén a Volt fesztiválra mentünk. Persze az utolsó pillanatban csak csodával határos módon sikerült egy tömegszállást találni, ezért nagyjából úgy éltünk, mint egy család. Barakonyi Szabolcs mindennap reggel nyolctól kiabált Szabó Zolival, hogy hol a fotó ticket, hogy képet tudjon rakni a cikkekbe. Jó, nem ilyen szép szavakkal kérte, sőt. Valuska Laci arról faggatta Sixxet, hogy a vidékiek mit csinálnak, ha sáros lesz a cipőjük, mire Sixx sztoikus nyugalommal, a laptopjából fel se nézve mondta, hogy “belehuggyozunk”, miközben valaki konstans a mobilnet miatt szentségelt hangosan, mintha attól bármi jobb lenne. És az első nap után eldőlt bennem, hogy nekem jó lesz, ha ide tartozok. Aztán kiderült az is, hogy a szerkesztőségi mindennapok is nagyjából ugyanilyenek.

És az is kiderült hamar, hogy az Index nem olyan, amit bárki egy képzésen megtanulhat. Persze rengeteget tanul az ember az újságírás alapjairól, elveiről és alapértékeiről, felelősségről, de arról, hogy milyen egy olyan közösségben létezni és dolgozni napi szinten, ahol soha senkinek nem elég az az információmennyiség, ami éppen a rendelkezésére áll, és egy válasz általában újabb kérdéseket vet fel, arra semmilyen iskola nem készít fel.

Az Index az ott dolgozó emberektől az, ami.

Ugyanebben az időszakban egy zenei interjú alatt feltettem egy kérdést az interjúalanyomnak, aki válaszolt rá valamit, én annyit kérdeztem vissza hitetlenkedve, hogy “tényleg?” Az egészből az jött le számára, hogy én nem hiszek neki, a szituáció odáig eszkalálódott, hogy a promótere azt mondta, soha többé nem csinálhatok interjút a zenésszel (Azóta már csináltam). Kicsit aggódtam, mit szól majd ehhez az Index, mennyire fog a szerkesztőm kiakadni. Kiakadt, de nem rám, az volt a válasz, hogy miért kellene mindent csont nélkül elhinnem, amit mond valaki, a kételkedés a feladatom, ha a másiknak az kellemetlen, akkor annak megvan az oka.

Akkor még csak megnyugodtam, hogy nem baj, ha merek kérdezni és merek visszakérdezni, aztán egyértelmű lett, hogy az egyik legnagyobb indexes alapelvet tanultam meg akkor, ami egyben talán a legfontosabb is. És az Index az utolsó helyek egyike, ahol a kételkedés a mai napig érték, nem valami haszontalan dolog. Ahol az interjúalany, cég, gazdasági szereplő, bárki feladata és egyben kihívása az, hogy meggyőzzön egy folyton kételkedő, állandóan kötözködő indexest, amiről pontosan tudjuk, hogy nem feltétlenül egyszerű feladat, de ez a lételemünk, ez az Index.

Ha nincs Index, kérdések sincsenek, csak kijelentések, visszakérdezés nélkül.

Az én Indexem az

• amit lefekvés előtt olvasok, hogy képben legyek a napi történésekkel,
• amivel részegen a bunkó csapost fenyegetem, hogy másnap olvashat magáról,
• amiről az ismerősöket megkérdezem, hogy ugye te is ott tájékozódsz,
• ami fontosabb, mint a kreditindex,
• amin ha meglátom a narancssárgát, nem leszek rosszul.

Sajnos, hogy ennek a gátlástalan, velejéig korrupt, hazug kormánynak nem lehet más célja, mint elhallgattatni a - vele szemben - kritikus hangokat! 30 éves voltam a rendszerváltás időszakában. Az azóta eltelt idő alatt egyszer sem tudtam elképzelni, hogy talán ismét szamizdatokat fogok olvasni. Persze ez internet sokat változtatott a dolgokon. De! Minden erővel azon kell dolgoznunk, hogy megmaradjon a szabad vélemény nyilvánítás, megmaradjon a szabadságunk. Én már azt is veszélyben érzem! Kitartást Nektek, és tegyetek meg mindent amit csak lehet, hogy megmaradjatok olyannak, amilyenek vagytok!

Reggel megnézem, mit írtatok, a többi nem érdekel.

Ti vagytok.

Hogy mit szeretek az Indexben? Azt, hogy független. Ha az Index is megszűnne, nem nagyon lenne honnan informálódni, hogy melyik politikus mikor mennyit lopott...

2007-ben hagytam el az országot, megjártam több országot, jelenleg a berni főszínház hangtechnikusa vagyok. Korábban is, azóta is napi szinten többször olvasom az Indexet. Ha már minden cikk megvolt, megyek az Index2-re, ill. Blog mellékletére. A függetlenségetek tartott mindig is itt. Főleg hogy nagyon jól képben vagytok, ezt nevezem független újságírásnak. Főleg a tudomànyos ill. technikai cikkek fognak meg, de a Tárcák is nagyon adják. Örülök a ‚gamer" dolgoknak és még csomò mindennek. Normális napon 4-5 tab van nyitva amiket szünetekben olvasok. Így valamennyire képben maradok azzal, mi megy odahaza. Még az ittenieknek is én adom a nemzetközi vagy épp más tudományos újdonságokat első kézből tovább. Kitartás és csak így tovább. Nincs hová portált váltanom, remélem nem kell!

Az Index sokszínűsége egyaránt képviseli számunkra a nyitottságot és a megalkuvás nélküli információáramlást. Emiatt kiemelten fontos szerepet tölt be úgy a mindennapjainkban, mint a zenei karrierünkben. Motivációt és reményt adott nekünk, hogy belevágjunk egy a kezdetekben még bizonytalannak tűnő jövőbe, hiánya pedig hatalmas űrt hagyna maga után.

Abból az okból írok, hogy támogatásom fejezzem ki az Index Szerkesztőség felé. Én csak az Index oldaláról olvasom a híreket, naponta többször is, itt találom meg a számomra érdekes és aktuális híreket tényleg függetlenül. Ha ez az oldal nem lenne, nem tudnék honnan tájékozódni. Bízom a fennmaradásban, mert a Népszabadság után ez az egyetlen lehetőségem a hírek olvasására.

Számomra az index fontos hírforrás. Az érdeklődésem, a tájékozódásom mindennapi alapja. A hírek olvasását az indexnél kezdem. Nem elfogult, nem részrehajló. A cikkek színesek, nagyon sokrétű. Érdekes dolgokat mutatnak be. Szóval nekem ez a legjobb hírportál hazánkban. Köszönöm.

Nekem az Index a hely, ami gimnazista, egyetemista olvasóként olyan szürreálisan elérhetetlennek tűnt, hogy soha eszembe se jutott, hogy valaha is beteszem oda a lábam, amíg – tegnaphoz képest napra pontosan – hat éve be nem tettem.

Azóta nekem az Index

• a folyamatos, felpezsdítő, kizsigerelő pörgés,
• a szabadidőmbe is folyton betüremkedő munka, a pihenésbe is beleszivárgó fáradtság,
• a lelkesedés, a kiégés, az új lendület, a csömör,
• a zsidózó-nácizó-libsiző-fideszbérencező-anyázó olvasói levelek tengere, amelybe olykor bele-belecsöppen egy-egy jóleső elismerés is,
• az újság, aminek minden anyázó olvasónál sokkal jobban ismerem a valódi hibáit.

Nekem az Index

• az emberek, akik olyan tempóban és minőségben dolgoznak, hogy attól néha még ma is elszégyellem magam,
• és akik néha elképesztően bosszantanak, máskor kifejezetten idegesítenek, de még olyankor is nagyon szeretem őket mind egy szálig,
• és akikkel akkor is lehet ordítva röhögni, amikor más inkább sírna.
• akikhez tartozni elég sok kellemetlenséget is bőven megér.

Nekem az Index

• a büszkeség, hogy itt dolgozhatok
• az öröm, amikor azt látom, hogy ennek tényleg van is értelme,
• a bosszúság, hogy mennyi mindent csinálhatnánk még jobban,
• a düh, hogy évek óta nem hagynak nyugodtan dolgozni,
• az egyre vékonyodó remény, hogy azért valahogy mégiscsak sikerülhet,

Nekem az Index hiánya személyesen is rosszul esne, olyan praktikus okokból is, mint hogy munkát, és azzal pénzt kéne keresnem egy lassan nem létező médiapiacon, de talán inkább azon kívül. De így azért tudnék élni. Ahogy viszont még ennyire se szeretnék, az egy olyan magyar valóság, ahol nem létezik Index. Nem azért, mert tökéletes vagy tévedhetetlen, hiszen nagyon nem az. Hanem azért, mert őszintén hiszem, hogy ezzel együtt is nagy szükség van rá.

Néhányszor kivertétek már biztosítékot, az fix. De amikor megláttam, hogy veszélyben vagytok, összeszorult a szívem, és kiejtettem a számon a mondatot a férjemnek, amit még soha: “Ha nem lesz index, nem vidékre költözünk drágám, hanem külföldre.” Ti vagytok a szabadság újságírói, minden hülyeségetekkel együtt. Szeretlek titeket!

Valamikor a 2000-es évek második felében, gimnazistaként kezdtem aktívan használni az internetet. Addigra már rég az Index volt a kezdőlapunk, amit apukám naponta olvasott (és azóta is olvas). Úgy szocializálódtam, hogy aki internetezik, az indexet is olvas. Először csak a sporthírekre (SportGézára) kattintottam, aztán a tudományos-technikai hírekre is, aztán szép lassan belenőttem a közéleti, politikai és gazdasági hírekbe is. Ma már nem csak azért olvasok Indexet, mert ezt szoktam meg, hanem mert tudatosan így döntöttem. Az Indexet tartom a leginkább hiteles és a leginkább független orgánumnak. Az Index nem szűnhet meg. Az Index nem változhat meg.