Index Vakbarát Hírportál

Amit az elmúlt tíz évben megtanultam itt: az igazságnál nem kell több

Mit jelent az Index nekünk? Olvasóink, hírességek és az indexesek mesélnek az Indexről

Vége
ssss

A legfontosabbak

2020. július 9., 21:59
Az Index nekem egy álom
2020. július 6., 08:11
Búcsúzzon a tököm
2020. július 3., 14:47
Család
2020. július 2., 17:39
Az Index, amire büszke lehetek
2020. június 25., 18:34
Szerkesztőség, közösség, banda
2020. június 24., 16:06
Grafitember: Nekem az Index
2020. június 24., 08:52
Velünk vagy? Jelezd Facebookon!
Index
2020.06.26. 09:21

Összefoglaló

Az Index szerkesztősége, független működése veszélyben van. Ebben a helyzetben egyebek mellett fontosnak tartjuk elmondani, mit szeretünk mi az Indexben.
Egyben kérjük önöket, kedves olvasók, írják meg: önök mit szeretnek vagy éppen mit gyűlölnek legjobban az Indexben, miért hiányozna leginkább az Index.
Leveleiket a tema+azenindexem@mail.index.hu címre várjuk, és ezen a felületen közzétesszük.
új hír érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Az Index nekem a munkahely, ahova nem gyomorgörccsel megyek be. Ahol tényleg minden nap tanulok valamit, ahol jókat nevetünk munka közben, és ahol úgy érzem, hogy ezért megérte a sok év egyetem.

    Emellett az Index nekem a hely, ahol néha a hétvégéimet töltöm (bár mostanában csak virtuálisan), ahol nap mint nap kapom a gyűlölködő, anyázó leveleket, amikből mindig megtudom, hogy aznap épp melyik háttérhatalom fizetett a cikkeimért.

    Sose gondoltam volna, hogy bekerülhetek ide, a gyakornoki programra is csak azért jelentkeztem, hogy a szüleim lássák, hogy munkát keresek. Esélytelennek gondoltam, hogy felvegyenek, de most itt vagyunk egy évvel később, és a jövő még bizonytalanabb.

    Sok nehézség jár vele, de így hordhattam egy hónapig egy büdöspólót, írhattam arról, hogy az étcsoki nem is egészséges, és még vérből készült orosz édességet is ehettem.

    Nekem az Index egy szuper újság és egy még jobb munkahely, de ha csak abból indulok ki, hogy az Index az elmúlt hónapokban az ország egyik fő járványügyi tájékozódási forrása volt, látom, hogy Magyarországnak legalább akkora szüksége van a lapra, mint nekem.

  • Akkor csak tömören, pár pontban, mit utálok:

    • a bulvár (bocs: Blikk) színvonalú írásokat
    • clickbait címeket (színvonalon aluli)
    • a sok helyesírási hibát (fizessetek már elő valamilyen online helyesírás ellenőrző webservice-re legalább)
    • a totalcaros srácok közé jó lenne egy (igaz) hidrid- vagy villanyautós szakértő is, mert néha eszméletlen, micsoda blődségeket hordanak össze a témában.

    És, hogy mit szeretek:

    • próbáltok reális, valós képet mutatni egy-egy témáról, akkor is, ha azzal valakinek a tyúkszemére léptek
    • gyorshír (hamar értesülök, akár még tartó eseményekkel kapcsolatos hírekről)
    • rövid videós beszámolók (megfelelő színvonalú és témájú)
  • Nekem azért hiányozna az Index, mert imádom a buta kommenteket olvasni a cikkeitek fb-megosztásai alatt. Bár tényleg nem tudtok helyesen írni, imádom mikor emberek szemei vérben forognak tőle. Oknyomozásban a 444 nagyságrendekkel jobb, de mégis!

  • Mert megszoktam. Mert itt volt Barnus (Szász).Mert itt van Fábián Tamás, Földes András, Dezső András. Mert világos értékek mellett, meg tudott maradni a legnagyobbnak. A havi magánpénzem egy ideje másnak utalom (444, atlatszo), mert úgy gondolom, a lap nem hordozta az én értékeimet az önkormányzati választás előtt (túl megengedő volt a hangvétel az MSZP-P-PM-LMP-DK felé, sok volt a kisebbik rossz szemlélet), nem adott elég teret az alternatíváknak. De ha az Index nem lenne nagyon hiányozna. Nagyon tisztelem, szeretem a munkátokat!

  • Nagyon sajnálnám, ha ezt a nagyon jó és nagyon tárgyilagos újságot is bedarálnak! Én kimondottan szerettem Tóth Gergő és BiroM cikkeit valamint az eurologust, de az egész újság összeségében nagyon jó.

  • Azért lehet szeretni az Indexet, mert sokféle. Mindenféle. Mert bármi történik az országban vagy a világban, az biztosan felbukkan a portálon. Tény és vélemény – és mindkettőről tudni lehet, hogy melyik éppen melyik. És azért lehet gyűlölni, mert kérdez, akkor is, ha nem akarnak válaszolni – ezt pedig már egyre kevesebb helyen teszik meg. Mert görbe tükröt tart a humortalanok elé és mert a sok kis apró hírmorzsából kialakuló nagy képet sokan nem szívesen akasztanák ki a falukra. Az Index nem jó vagy rossz. Az Index olyan, amilyen. Az Index van. Mert az olvasók azt akarják, hogy legyen. Ez elég indok. Ez elég indok?

    Sinka Zoltán és Kollár Róbert RTL Magyarország, Híradó, főszerkesztő-helyettesek

  • Megírom én is, mit szeretek és mit nem. Nem viszem túlzásba, egy jót egy rosszat írok, hagyok másnak is :)

    Szeretem, hogy próbál objektív lenni, még ha nem is mindig sikerül teljesen érzelemmentesre írni a cikket. Sokszor tudok ezekkel az írásokkal azonosulni, és olyan érzésem van, mintha a saját gondolataimat olvasnám vissza.

    Nem szeretem, hogy tele van gépelési, fogalmazási hibával sok cikk. Értem én, hogy gyorsan le kell hozni egy hírt, de akkor legalább utólag legyenek kijavítva. Vagy minimum a címek legyenek rendben. Vérciki, hogy az egyik legnépszerűbb és legolvasottabb portál ilyen munkát enged ki a kezéből.

    Köszi az eddigieket és kitartást, ha nem lesz ilyen formában Index, fingom nincs, mit fogok olvasni.

  • Bevallom: Index-függő vagyok. Egészen biztosan azért, mert a társadalmi kérdések iránt erősen érdeklődő, alapvetően kritikus beállítottságú ember vagyok.

    Számomra a jelenlegi média-helyzetben a Magyar Hang mellett az Index nyújtja a széleskörű, megalapozott, kritikus tájékoztatást. Nincs mocskolódás, nincs hajbókolás, de vannak hírek, kommentárok, elemzések a liberális (értsd: szabadságszerető, az indivíduumot messzemenően tisztelő, saját magáért és a közösségeiért [ideértve a helyi, a munkahelyi közösséget, a nemzetet] felelősséget érző) alkotmányosság (fékek és ellensúlyok a hatalmi berendezkedésben) értékei mentén. A "könnyű műfajokat" is színvonalasan, korrekten műveli. Csak sajnálni tudom, hogy az Index is erősen rákényszerül a reklámbevételekre. 

  • A híreket tőletek olvasom mindennap. Úgy érzem, pártsemlegesek vagytok, és ezt nagyon szeretem bennetek! Van bennetek bátorság, hogy megírjátok az igazságot. Sokféle témát kínáltok, sokszínűek vagytok. Mi olvasók mellettetek leszünk, ha kell, csak mondjátok, hogyan. Bízom benne, hogy maradtok olyannak, amilyennek szeretünk Titeket!

  • Az Index nekem egy támasz ebben a nagy politikai nyomás alatt tartott országban. Támasz, hogy vannak hozzám hasonlóan gondolkozó emberek, és nem csak az én agyszüleményem, ami itt történik.Garancia arra hogy lehet más vélemény is.Ha megszűnne az Index, nem tudom, hogy jutnának el hozzám a valóság hírei. Én szeretem az Indexet és köszönjük a hiteles tájékoztatást.

  • Minden pátoszt leírtak már előttem, gondolom. Szeretnék hinni benne, hogy az Indexet nem lehet érdeke beszántani semmilyen hatalomnak, aki jelenleg szeretne fennmaradni ebben az országban. Persze befolyásolni, alakítani lehet érdek, fontos, hogy a legkisebb jelekre is, amely a függetlenséget veszélyezteti, ugorjatok így.

    Ha nem lesz Index, a kormány elbukhat, nem fogja tudni ennyire jól lemérni, hogy mit olvasnak országa független gondolkodású emberei, mi jár konkrétan egy ellenzék, de akár csak az objektíven tájékozódni vágyó társadalom fejében adott esetben. Az indexet olvassák azok is, akik esetleg most ellene dolgoznak, csak innen tudnak informálódni, ezáltal innen kapnak képet, ellenség képet is.

    Kicsit radikálisabban fogalmazva: szerintem lerombolná az ország a parlamentet, ha politikai okokból megszűnne az index, amiből tényleg nincs másik. Szeretném hinni, hogy ez történne, és azt is, hogy ezt senki sem szeretné. Másfelől meg az index egy lenyomata a társadalom számomra kedves részének, és megnyugtat, hogy vagyunk elegen, igazol, hogy van értelme itt bármit csinálni. Emiatt a gondolat miatt hiszem, ha esetleg az Index mint “név” vagy cég megszűnne, ezek az igények és rétegek továbbra is lesznek, és az újságírók is, akik írni szeretnének nekik. Nem állhat le az élet. Hiszem, hogy az agyunk nem állhat le ebben az esetben sem. Mert mi vagyunk az Index. Az Index pedig nekem meghatározza a hazámról alkotott képemet.

    A hibák közül csak egyet (vagy ahogy ti fogalmaztok, mit utálok), remélem segít, régóta magyarázom ezt már médiában mozgó ismerősöknek. Sokat agyalok azon, hogy vajon hogy fajulhat valami odáig, hogy elküldik az ország legnagyobb médiumát egy parlament folyosóról, vagy senki sem válaszol a kérdésekre. Azt gondolom vannak olyan témák, főleg a politika ilyen, melyekben a pimaszság és az irónia nem jó megközelítés a “másik” esetleg kritikával illethető féllel szemben, és több eredményt lehetne elérni, jóval objektívebben átadni információkat, ha ez a hangnem megfelelő mederben lenne tartva, tiszteletben tartva a másik fél munkáját, hibázási lehetőségét, valamint nem egy előítéletre lenne kiélezve a kérdés, a mondandó. Főleg a videós anyagok verték ki nálam a biztosítékot nagyon sokszor, nem értettem, hogy erre mi szükség van, annyival jobban lehetne. Persze sokan otthon röhögnek, de valójában nem változat semmin a fejekben, csak betöm egy kanapé igényt és utálatot kelt, megoszt, rosszul. Remélem ez nem cél, ezen sokat gondolkoztam. Ti nekem sokkal többek vagytok.

    Nagyon szeretlek titeket, nem tudom elképzelni min.15 éve a mindennapokat nélkületek.

    Manek Gábor, kolorado festival, toldi klub, központ

  • Az Index az én hőmérőm. Szerintem 1999 óta nem is nagyon volt olyan nap az én életemben, pláne amióta létezik mobilnet, hogy ne néztem volna rá legalább egyszer az Indexre, ha máskor nem, a reggeli szarás közben. Olyanok vagytok nekem, mint a Kispál-számban a tévé, leméritek a lázát a világnak, ha csak tudni szeretném mi van, rátok nézek. (Meg sokszor olyankor is, amikor nem szeretném tudni, indokolatlan rutinból.) Mondanám, hogy maradjatok együtt, de inkább maradjatok meg, nekünk együtt. Vagy szűnjetek meg, ha az kellene ahhoz, hogy utcára tóduljon a tömeg, és ne szobrokat döntsön, hanem hatalmat, de ebben nem hiszek, szóval inkább mégse szűnjetek meg. 

  • Katalin vagyok, 71 éves. Én évek óta olvasom az Indexet. Amikor veszélybe került a függetlensége azonnal tudtam, hogy ha az igazságot akarom olvasni, segíteni kell. Egy szerény összeget ajánlottam fel, mert sajnos a nyugdíjam is igen szerény. Az oldalt naponta többször is átnézem. Reggel ezzel kelek, és este ez az utolsó, amit megnézek. Azt szeretem benne, hogy nem részrehajló. Nem mindennel értek egyet, de azt is elolvasom.

    Nagyon szeretem a politikai cikkeket, a Ma is tanultam valamit és a blogokat, különösen a SZEKA és az 1000 leütés írásait.

    Rajtatok kívül még támogatom a HVG, a 444 és a Wikipédia oldalakat. Ez nem könnyű 87 000,- Ft nyugdíjból, de számomra megéri, hogy az igazságot olvassam. Nekem Ti vagytok az elsők. Kérlek ne hagyjátok /habár tudom hogy ez nagyon nehéz/, hogy tönkretegyék ezt a szuper oldalt és szuper csapatot. Sok szerencsét kívánok! Örök olvasótok maradok, imádom ezt az oldalt. Nagyon sok szeretettel és köszönettel a munkátokért.

  • Nagy űrt hagyna maga után az Index a megszűnése esetén. Nagyon unalmas, hogy több sajtótermékben szinte szóról-szóra ugyanazok a cikkek jelennek meg, mintha egy szoftver írná azokat. Az Index ez alól kivétel. A világot sem kétpólusúként ábrázolja. Remélhetöleg az üde és független látásmódja megmarad.

  • Tanultam újságírást, de csak szerettem volna olyan anyagokat készíteni, amik nálatok megjelennek. Rosszabb lenne a világ, ha nem lennétek, meg ebben a kurva nagy dezinformált katyvaszban nem lenne egy adekvát támaszkodóm különböző témákban. Benedek Tibor képgyűjteményét megkönnyeztem, Dj Jeszy meg Dezső Andris fekvőtámaszpárbaján nagyon sokat nevettem, a 2016-os Fridi-interjúért meg akkora respekt, mint az állat. Na, meg van Stenk és Lángoló Gitárok, szóval még zene is. Nem ömlengek, mert amúgy is a fortepanos galériák a legjobbak.

    Eckü, zenész (Hősök)

  • Amikor annak idején megszűnt a Népszabadság, amit édesapám, azelőtt apai nagyapám is minden nap olvasott, tehetetlen dühöt éreztünk. 'Ez nem lehet. Ilyet nem tehetnek csak úgy...' mondogatta édesapám, amikor közöltem vele, hogy egyik napról a másikra megszűnik az újsága, amit minden nap munka után betűről betűre kiolvasott.

    Most évekkel később itt állok én fiatal felnőttként. Mindennapos olvasójaként az Indexnek. Én már tudom, hogy igen, ez megtörténhet.. egyik napról a másikra megtörténhet újra. És még csak nem is titkolják. Nem hazudják, hogy nyugi, csak elköltözik a szerkesztőség. Most napról napra, óráról órára tanúja vagyok a történéseknek, mégis tehetetlenséget érzek. Mi lesz velem, mi lesz velünk, ha többé senki nem írja meg az igazságot?

  • Az Index.hu léte a demokratikus minimum komponense. Szégyen-gyalázat, hogy milyen kevés hasonlóan mértékadó, az oknyomozó újságírást, a hírszolgáltatást és a szórakoztatást kínáló portál maradt hazánkban. Legalábbis olyanok, amelyeket nem szűk rétegkultúrák fogyasztják, hanem széles rétegek. Ahol gazdasági, politikai háttérről komoly anyagok jelentek meg általában. Komoly, ez komoly – én innen is tájékozódtam, de persze megnéztem a politikai másik oldal anyagait, de sorry, nem bírtam belőlük TANULNI. Az abszurditás árnyalásán kívül nem jók másra. Vagy talán nem vallásos, hanem politikai hitéletre. Az pedig nem a vitakultúra szektora. Ha az Indexnek vége lenne, az gáz lenne. Radikálisan csökkenne az itthon maradás indokainak spektruma.

  • Képtelen vagyok dátumokat megjegyezni, a közeli ismerőseim születésnapjait sem bírom észben tartani, viszont van egy olyan időpont az életemben, amit sosem felejtek: 2012. május 17.

    Ez volt az a nap, amikor először az Index szerkesztőségében jártam.

    Kisebb sci-fivel ért fel az élmény, mert a kétezres évek eleje óta olvastam az újságot, úgyhogy az első napokban ámulva néztem, ami történik körülöttem. Például azt, hogy a kultrovatban Sixx meg SzabóZoli ordibálásig képes összeveszni, aztán pár perc múlva már kedélyesen beszélgetnek valami tök másról, vagy mondjuk éppen olimpiát tudósít a szerkesztőség egyik szeglete, miközben a totalcarosok távirányítható minihelikoptert reptetnek a fejük fölött. A newsroom környékén meg igyekeztem nem hangoskodni, mert Szalma Baksi Feri newsroom-főnök mindig olyan szigorú tekintettel ült, aztán persze hamar kiderült, hogy Feri a világ egyik legkedvesebb embere.

    Azóta eltelt nyolc év, és még mindig ámulni szoktam a kollégáimon, akik elképzelhetetlenül sok melót raknak bele abba, hogy ez az újság nap, mint nap így működjön. Ha hajnal kettőkor történik valami nagyobb horderejű esemény, biztosan akad valaki, hogy az éjszakáját beáldozva írjon belőle gyorsan egy cikket. Ha járvány, választás, árvíz, futball-vb vagy rendkívüli közéleti esemény van, egymás után ugranak be segíteni az emberek, hogy tehermentesítsük egymást. Kismillió ilyen példát lehetne hozni.

    És ezzel a szerkesztőséggel, közösséggel, bandával mentünk át egy csomó mindenen az elmúlt években, ez tett minket baromi erőssé. Elmondhatatlanul büszke vagyok arra, hogy ilyen kollégáim vannak.

  • Az Index felirat és valami narancssárga-fehér színkombináció. Általában ezt a feliratot látom, az esetek 99%-ában a képernyőn, mikor édesapám a számítógép előtt foglal helyet. Görgetés és feszült figyelem, már mióta az emlékezetemet tudom. Persze kisebbként (nem 18 éves éppenfelnőttként) még nem értettem, hogy miért is jobb „olvasgatni” a neten, ahelyett, hogy valami játékban lőnénk egymást, vagy katatón állapotban merednénk egy Youtube videóra.

    Aztán, nagyjából 2018 utolsó harmadában változott ez meg. Valahogy 11-es gimnazistaként elkezdett kialakulni egy bizonyos éhségem a hírek és az informálódás iránt. Követtem az Indexet napi szinten. Élveztem, hogy képben vagyok. Élveztem a hírportál légkörét, azonosulni tudtam a szemléletmóddal is, amivel a különböző sztorik tálalásra kerültek az oldalon. Kvázi ki tudtam egészíteni a barátaim mondatait, miután ők bármilyen közéleti témát elkezdtek ecsetelni.

    De az előző 4 mondat múlt idejét jelenre is megváltoztathatnám. Sőt, azóta, az életem alakulása miatt még sokkal többet jelent számomra az Index. Nem csak egy remek hírportált, egy amolyan álmot is. Persze, ez sekélyes lehet, de lényegében ez a helyzet. Körvonalazódott bennem egy út, már néhány hónap Index olvasás után, miszerint én újságírással szeretnék foglalkozni a jövőben. Az oldal azóta is motivációt jelent számomra, bármikor elbizonytalanodom, vagy egyszerűen azon kapom magam, hogy nincsen kedvem írni (gyakorolni). Ezt a színvonalat, nem tapasztaltam eddig más médiumnál, akár kormánypárti, akár kormánykritikus lapról, portálról legyen szó.

    És igyekszem elkerülni valami családi anekdota hangvételét, de a végső célom, ha már ténylegesen újságíró leszek, hogy az Indexen megjelent cikkeimet olvasva édesapám valamiféle büszkeséget érezhessen. Persze, ez hosszútávú cél. A hosszútávhoz pedig nyilván fontos lenne, hogy létezzen még Index. És persze, jelenlegi formájában létezzen.

    Személyesen nézve, a fentebb leírtak kerültek veszélybe, mikor a barométer a második fokozatra állt be. Objektíven: az került veszélybe, amit ma őszintén, fintor nélkül magyar médiának nevezhetünk.

  • A mai viszonyok közt elsősorban azt szeretem, hogy létezik az  Index. Ugyan nem tartom elégségesnek az összefüggések feltárását, a napi események elemzését, amelyre a magyar online sajtó képes lehetne (írott hiányában), de enélkül mégis csak vakok lennénk.

    Szeretem az Indexben, hogy gazdagon és széleskörűen tájékoztat a  napi eseményekről, noha nem mindig ugyanazt tartjuk fontosnak, de nem szeretem, hogy a világ alig létezik számára (kivéve az EU-ról és a menekültek sorsáról szóló tudósításokat, köszönhetően ez utóbbit a kiváló riporternek, Földes Andrásnak).

    Szeretem az Indexben, hogy igyekszik pontos lenni, de nem szeretem, hogy - noha egyre kevésbé - címadásában, olykor feldolgozási módjában is súlyos engedményeket tesz a bulvárnak.

    Szeretem az Indexben, hogy igyekszik közérthető lenni, hogy elmagyaráz egy-egy hír kapcsán alapvető tényeket, de nem szeretem benne, hogy -  noha egyre kevésbé - a tárgyilagosságot kívánó tudósítást, beszámolót (nem véleménycikket!) hajlamos összekeverni újságíróinak ellen- és rokonszenveivel.

    Noha az Index sem tökéletes (ki vagy mi az?), felháborítónak tartom, hogy a hatalom megint olyan praktikákba fogott, amelyek éppen most az Index kivéreztetéséhez vezetnek; az egész országra nézve pedig szégyenletesnek tartanám, ha ez sikerrel járna.

    De nagyjából tudható, mi lesz ennek is a vége...

  • Szellemi "táplálékom" az Index. Tiszták, korrektek, tárgyilagosak az írásaitok. Nálam tökéletes hármast alkottok a hvg.hu és a portfolio.hu portálokkal. Hiszek abban , hogy megmaradtok. Úgy legyen.

  • Sajnáltam volna, ha megszűnik ez az oldal, mert napi szinten olvasom és rengeteg érdekességét lehet itt találni, attól függően, kit mi érdekel. Tudomány, bulvár, sport és persze aktuálpolitika... Vannak a politikai oldalon olyan cikkeik, amik egyáltalán nem tetszenek, de vannak, amik igen. Leírom a saját véleményem.

    • Pozitív:
    • Próbálják mindenhonnan a legfrissebb híreket közölni
    • Változatos és a tényekre alapozó írások (ehhez lesz negatív)
    • Segítve a külföldi magyarokat más országok belügyeit is leírják
    • A legjobb, ami tetszik, hogy próbálnak tényfeltáró cikkeket írni, ami talán felnyitja a szemét pár embernek, milyen lopás van állami szinten, és lehet mondani, hogy egy haveri kör vezeti az országot

    Negatív:

    • Nagyon liberális az oldal, sokszor nyilvánvalóan elítélendő dolgot hallgatnak el, nem írjak le az igazságot. A tények alaposak de csak a baloldalt tekintik jónak.
    • Putyint úgy írják le, mintha maga az ördög lenne. Nézzék meg, mi folyik nyugaton, és milyen rend van ott...
    • A Bibliában benne van, hogy Isten az ilyen Lmbtqrstyifgd aberrált embereket utálja, hogy lehet Bibliát lobogtatva tangába állva azt ordítani, hogy Isten szeret? Ezt józan logikával nem tudom megérteni és Önök nem ítélik el.
    • Ezt még leírom, mert legutóbb ez verte ki a biztosítékot: Gyöngyöspata, iskolai szegregáció. Először is én Németországban élek, igaz még csak 2 éve, de meglepődtem, hogy itt igenis van szegregáció. A jobb tanulókat kiveszik az osztályokból, és külön lehet őket járatni, megvan mennyinek kell lennie az átlagnak, ha az nincs még kiesik. Ehhez kapcsolódik Gyöngyöspata: tegyék a szívükre a kezüket. Önök hová íratják be inkább a gyereket? A szegregáció magától alakul ki! Miért nincs külön iskola nekik ami felzárkóztatja őket?
  • Ha már itt a lehetőség, hát írok. Mindenekelőtt, egyedül az Indexet olvasom – és napi rendszerességgel – az általános hírportálok közül. Miért? Mert objektív és politikailag elfogulatlan. Ezen szerintem nincs is mit vitatni.

    Ugyanezért vagyok kritikus is, hiszen nyilván azzal szemben tudok az lenni, amit ismerek és gyakran olvasok. Az alábbiakban ezért felsorolom, mi az, ami nem tetszik, de egy kis elszántsággal és odafigyeléssel könnyű lenne rajta változtatni.

    1. Az általános igénytelenség. Ha legalább egyszer figyelmesen végigolvasnák a szerzők a saját cikkeiket megjelenés előtt, nem maradnának benne helyesírási hibák, elgépelések, értelmetlen mondatok. De ez sajnos valamennyi elektronikus sajtóorgánumra jellemző a nagy rohanásban.

    2. Egy kicsit több körültekintés kellene, főleg a tudományos cikkeknél. Jómagam tudományos-ismeretterjesztő bloggerként erre talán érzékenyebb vagyok, mint az átlag. Előfordult néhányszor, hogy még írtam is a szerzőnek, hogy valamit helyesbíteni kellene, mert ami le volt írva, az teljes képtelenség, ennek ellenére nem történt meg. Az pedig elég nagy baj, ha egy tudományosnak kikiáltott cikk félrevezető vagy áltudományos adatokat tartalmaz.

    3. Külföldi nevek helyesírásának nélkülözése. Akár lustaságból, akár tudatlanságból történik, illetlenségnek tartom, amikor a külföldi nevekről lemaradnak ékezetek, mellékjelek (pl. Barça helyett *Barca). Ha egy személyt vagy szervezetet úgy hívnak, ahogy, tiszteljük már meg azzal, hogy helyesen írjuk le a nevét. Az, hogy az angol nyelvű forrásban is helytelenül írják, nálam nem mentség, semmiből sem állna két kattintással utánanézni.

    4. A fordítások. Az egyik nagy vesszőparipám, hogy mintha kényszeresen mindent angolul kellene leírni, olyan esetben is, amikor ez egyáltalán nem lenne indokolt és értelme sincs. Ha pl. egy spanyol nyelvű ország intézménye kerül említésre a cikkben, könyörgöm, ne angolul írjuk le a nevét, csak mert az angol nyelvű forrás lefordította angolra. Vagy nézzünk utána, hogy hívják az eredeti nyelven, vagy fordítsuk le magyarra.

    Nos, nagyjából ennyi lenne. Tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, esetleg senki sem fogja elolvasni ezt a levelet, de éltem a lehetőséggel. További sikeres és lehetőleg független újságírást!

  • 3 dolgot szoktam rendszeresen nézni a telefonomon: a Gmailt, a Facebookot és az Indexet. Van bajom mindhárom szolgáltatással, de óhatatlanul is a mindennapok részévé váltak. Sok mindenben nem értek egyet avval a szellemiséggel, amit az Index képvisel, vitatkoztam is már sokat indexes ismerősömmel, és a Sajó sem hajlandó sose kirakni a dalaimat, ettől függetlenül a jelenlegi magyar médiapiacon így is ez a leghitelesebb hang. A világ folyamatai iránt érdeklődő emberként nem nagyon van máshova nyúlnom, ha magyarul akarok híreket olvasni.

    Élő Márton (Irie Maffia)

  • A Mit jelent nekem az Index kérdésre nekem különösen nehéz mit válaszolnom, hacsak az olvasónak nincs most két-három napja, hogy összefoglaljam azt a húsz és fél évet, amit itt töltöttem mint újságíró.

    Nehezen tudom ugyanis elkülöníteni, hogy a fontos benyomások az újságírói munkához, a szerkesztőségben dolgozó barátaimhoz, a közös bulikhoz vagy a remek hangulatú szerkesztőségi pezsgéshez kapcsolódnak. Ami az output oldalon a Kedves Olvasónál cikkekben és videókban jelentkezik, az a termelési folyamat során furcsa keveréke a munkának, a társasági életnek, a spontán ötletelésnek és az esti buli szervezésének.

    Az Index régmúltjában bolyongó ünnepi cikkem első része tárja fel ennek a munkaszervezési rémálomnak a történeti hátterét.

    De ha rövid akarok lenni, akkor az Index számomra egyrészt az a hely, ahol szabadon dolgozhatok. A lapnál ugyanis bármilyen témával foglalkozhatunk, csak annyi számít, hogy az anyag végül releváns, pontos és szórakoztató legyen. Ennek jegyében írtam már cikket a hegymászás történetéről ugyanúgy, ahogy forgathattam videót a háborús Irakban, és írhattam tényfeltáró cikket Rogán Antal barátjáról, aki történetesen egy védett területre építette a villáját. Az Index az az újság, ahol ezek az anyagok ráadásul gyakran hatást is kifejtenek: az utóbbi cikkünk nyomán például a Fidesz-közeli milliárdos nem költözhetett be a villájába. Az Iszlám Államot is legyőzték, igaz, ezt nem a videóink hatására.

    Hazugság lenne ugyanakkor csak a munkáról beszélni. Az Index a fentiek mellett azért is verhetetlen, mert a szerkesztőség egyúttal végtelenül szórakoztató hely, ahol a levelező listákon és a konyhában, kávézás közben termelődő kontent legalább olyan szórakoztató, mint ami publikusan megjelenik.

    Ráadásul a kettő szoros kölcsönhatásban vagy egymással. Bárhogy is, de az biztos, hogy a szabad sajtó ellenségei nem csak egy lapot, de a magas szintű hülyéskedést is megpróbálták most eltiporni.

  • Remélem, a por hamar elül a "robbanás" után. És megmarad minden nagyjából úgy, ahogy eddig volt. Megvallom, jelenleg ez a politikai, gazdasági, társadalmi környezet, ami bennünket, pór népet körbevesz – tele hazugsággal ámítással, elferdítéssel – elkeserít, kiábrándít. Önök egy üde színfolt ebben a smaugi pusztaságban, amit a regnáló dísztársulat ránk erőltet. Szorítok, hogy továbbra is a megszokott tartalommal, minőségben kaphassak valós híreket az Önök tollából.

  • Ti vagytok a legjobb magyar online hírlap, minden nap titeket olvaslak. Nagyon nem szeretném ha megszűnnétek, vagy a függetlenségeteket elveszítenétek. Tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy ez ne történjen meg.

    A politika (és a pártok) csak megosztják az embereket, de egységben az erő! Én titeket támogatlak, névtelenül.

    Szinte minden témában lehet nálatok híreket olvasni, amik nagyon jó minőségű írások a magyar oldalak közül szerintem a legjobb, ezért is olvaslak titeket. Nem ismerek másik olyan magyar online hírlapot, aminek a színvonala az indexhez hasonló lenne. Nagyon nagy szükség van a független, hiteles, ellenőrzött tényeken alapuló, minőségi magyar (és nemzetközi) újságírásra, amiből napi szinten lehet tájékozódni a magyar (és nemzetközi) hírekről.

    Ami jelenleg az Index.hu-ból számomra hiányzik, a névtelen kommentelés lehetősége. (Persze tudom, hogy a névtelen kommentelők nagy része értelmetlen, negatív, használhatatlan kommenteket írna, amiket folyamatosan szűrni nagyon nehéz, talán lehetetlen. Számomra akkor is fontos lenne ez a lehetőség, hogy a véleményemet névtelenül írhassam le. Persze az adatvédelem is egy másik téma.)

    Sose adjátok fel, a minőségből, függetlenségből sose engedjetek, emiatt olvaslak és olvasnak sokan titeket. Ha a vezetőség ezt nem fogadja el, csináljatok újabb hírlapot, bár nyilván jobb lenne ha továbbra is maradna az Index.hu mint a legjobb magyar online hírlap. 

  • Egy tisztességes újság, ami szépen megtanulta kihasználni és betölteni az online teret, nem fél kérdezni, tükröt tart Magyarországnak, tükröt tart az olvasóknak és tükröt tart a hatalomnak. Egy újság, amit jó olvasni, amibe öröm írni, egy hely, ahol egy kicsit mindnyájan otthon lehetünk, mindnyájunk közös nyilvánossága, egy szabad hely. A szabadság helye.

  • Szabad ország, szabad egyetem, szabad Index... A tárgyban nevezettek közül már csak Ti maradtatok.

    Mondhatnám, hogy idősebb vagyok, mint Szl... az Index, de nem mondom. Veletek nőttem fel, általatok érlelődött a gondolkodásmódom, és sokat segítettetek számos területén az életemnek a cikkeitekkel (többek között miattatok nem próbáltam ki a piás focit sem). Hiánypótló írásaitokkal bejártam Veletek a világot, elhoztátok nekem azokat a híreket amiket – most 100-szorosan is igaz – máshonnan nem kaptam volna kézhez.

    Bizakodom, reménykedem hogy Titeket nem lehet, mert Ti Vagytok Az Index. Amíg lehet olvaslak Titeket, ha meg bekövetkezik az elképzelhetetlen, akkor is kitaláltok valamit, mert Ti Vagytok Az Index.

    És az ominózus piás focis videó az azt esetleg még nem látott olvasóknak, figyelem, korhatáros tartalom:

    Berúgtunk, és kipróbáltuk a részeg focit

Rovatok