Nyilván borzasztó erős túlzás a címben megfogalmazott gondolat, de egyszerűen nem lehet másképp éreztetni azt a robbanásszerű ugrást, ami január elseje óta Szaúd-Arábiában történik a világ legnépszerűbb sportágában, a labdarúgásban. Az egész egy váratlan bejelentéssel indult még a katari világbajnokság alatt, ma pedig már ott tartunk, hogy lassan mindent is a közel-keleti országgal lehet összekötni a labdarúgás kiemelt eseményei közül.
Fel a kezeket: ki az, aki 2023 előtt a szaúdi ligát nézte, vagy akár csak két-három játékost fel tudott volna sorolni a bajnokságból? Jó, kérdezzünk még egyszerűbbet, akár két-három klubot? Aligha jelentkeznének túl sokan...
Azt persze megint csak nem lehetne állítani, hogy az elmúlt hónapokban mindenki hanyatt-homlok rohant volna bekapcsolódni a liga vérkeringésébe, de az sem véletlen, hogy a 2023–2024-es idényben a Spíler TV révén hazánkban is követhetőek már a mérkőzések.
Mert az elmúlt időszakban Odion Ighalo, Romarinho vagy éppen Talisca nevével fémjelzett liga idén valódi világklasszisok sorát kaparintotta meg magának, miközben az ország kiemelt események rendezését nyerte el.
Ez lehetett a kifogyhatatlannak látszó pénzhalmon trónoló vezetés gondolata, amikor korunk legismertebb és legtöbb követővel rendelkező (Instagramon 615 millióan, Facebookon 168 millióan) sportolóját igyekeztek becserkészni.
Cristiano Ronaldo megszerzésére persze fénykorában nem lett volna esély, a korábbi Real Madrid-, majd Juventus-sztár még tavaly decemberben is sokkolta a világot, amikor régi-új klubját, a Manchester Unitedet elhagyta, és az al-Naszrhoz igazolt.
A január 1-jén hivatalossá váló szerződéskötést követően hetekig mindenhonnan az addig nem igazán ismert liga hírei érkeztek. Így hát lapunk felkerekedett, hogy megtapasztalja az ottani futballélményt, és bár a hangulat, a körítés és sok egyéb már akkor is világszínvonalú volt, azért azt megjegyezhettük:
a portugál sztár bemutatkozásának teret adó al-Naszr–al-Ettifaq-összecsapás színvonala alig tért el egy átlagos NB I-es mérkőzésétől, sok technikai hibát láthattunk mindkét oldalon, egyik kapusnak sem kellett óriási bravúrt bemutatnia.
Bár akadt egy-két ismertebb név, és a liga résztvevőinek piaci összértéke már akkor sem volt elhanyagolható (350 millió euró), ekkor még kevesen sejthették, mit hoz a nyári őrület.
Merthogy az új idényre már az egymilliárd eurót közelítette (989,42 millió) ez a szám...
Ehhez nyilvánvalóan kellett az az őrült pénzmennyiség, amit a szaúdiak az állami pénzből, a 20 milliárd dollárral megspékelt befektetési alap (PIF) Sports Investments közreműködésével hajlandók voltak belepumpálni a bajnokságba. Cristiano Ronaldo például két és fél évre potom 500 millió dollárért írt alá, és nyáron a további felturbózása érdekében megállás nélkül érkeztek a vadabbnál vadabb hírek a különböző világsztárok megkaparintásáról.
Hogy csak a legőrültebb számot hozzuk: Kylian Mbappét mindennel együtt egy évre 700 millió euróért, nagyjából 268 milliárd forintért csábítgatták – mindhiába.
Cristiano Ronaldo megkaparintása után viszont hirtelen sokkal felkapottabb lett a szaúdi élvonal, és a négy nagy csapat – amelyeket a királyi család befektetési alapja, a PIF szponzorál –, az al-Hilal (353,1 milliós átigazolási kiadását az egész világon csak a Chelsea-é múlta felül!), az al-Ahli (184,1), az al-Naszr (165,1) és az al-Ittihad (121,37) között szépen el is osztogatták a sztárokat:
Érkezett Neymar (90 millió euró), Malcom (60), Rúben Neves (55), Alekszandar Mitrovics (52,6), Szergej Milinkovics-Szavics (40), Kalidou Koulibaly (23) vagy éppen Bono (21) az al-Hilalhoz.
Otávio (60), Sadio Mané (30), Aymeric Laporte (27,5), Seko Fofana (25) és Marcelo Brozovic (18) CR-ékhez.
Fabinho (46,7), Jota (29,1), Luiz Felipe (22) az al-Ittihadhoz, amely ingyen még az aktuális aranylabdás Karim Benzemát, valamint N'Golo Kantét is megkaparintotta.
Az al-Ahlihoz pedig olyan játékosok írtak alá, mint Rijad Mahrez (35), Gabri Veiga, Roger Ibanez (30-30), Allan Saint-Maximin (27,2), Edouard Mendy (18,5), Merih Demiral (16,6), Franck Kessié (12,5) és a szabadon igazolható Roberto Firmino.
Ebből pedig már olyan nyári átigazolási álomcsapatot rittyenthettünk, ami még a topligák transzfereivel is felvették a versenyt!
A napokban készült egy kimutatás, amely szerint csak az új idény első hónapjában 650 százalékos emelkedés volt a bevételeket illetően, a cél pedig az, hogy 2030-ra éves szinten megnégyszerezzék a 120 millió dolláros bevételt.
A sztárok megszerzésével a közvetítésekre való igény is megnőtt, 38 nemzetközi társasággal kötöttek szerződést, ahogy bevezetőnkben említettük, a magyar piacon is megjelent a bajnokság.
Az előző idényhez képest 75 százalékkal nőtt a szponzorok száma, a naptári évet tekintve pedig összesen 957 millió dollárt áldoztak a tehetségszint növelésére a csapatok.
Még érdekesebb adat lehet, hogy a kimutatás szerint a szponzori bevételeket illetően a világ harmadik legprofitábilisabb ligájáról beszélhetünk.
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) és Szaúd-Arábia bimbózó románcának ajándékaként Valentin-napon Dzsidda megkapta a 2023-as klubvilágbajnokság rendezési jogát. Ez amúgy három nappal azt követően volt, hogy az al-Hilal első szaúdi klubként óriási meglepetésre döntőt játszhatott a sorozatban, miután a házigazda Wydad Casablancát büntetőkkel, a Libertadores-kupa-győztes Flamengót pedig rendes játékidőben legyőzte.
A Real Madrid persze már túl erősnek bizonyult, a BL-győztes spanyol gárda 5–3-ra nyert, de vezetett már 2–0-ra, 4–1-re és 5–2-re is, sikere pedig egyáltalán nem forgott veszélyben.
Erős volt tehát az évkezdés is, és amit Cristiano Ronaldo átigazolásánál már pedzegettek, Szaúd-Arábia valóban ráment a világbajnokság megrendezésére is.
A 2026-os kiírást 2018-ban az amerikai, kanadai és mexikói hármasnak szavazták meg, itt pedig az 1998 óta érvényben lévő 32 csapatos formulát lecserélték: 48 válogatott 12 darab négyes csoportban viaskodik egymással, az első két helyen záró 24 gárda mellé a nyolc legjobb harmadik érkezik a kieséses szakaszba, amely így a nyolcaddöntő helyett a nyolcaddöntőbe jutásért vívott párharcokkal rajtol. Ennek következtében 64 helyett 104 találkozót rendeznek végül, és a legjobb négy gárdának hét helyett nyolc összecsapása lesz.
A 2030-as rendezést sem aprózta el október elején a FIFA, három kontinensen (Afrikában, Dél-Amerikában és Európában) is játszanak meccseket, és már biztos, hogy a 48-as táblán ott lesz a legalább egy vb-találkozónak otthont adó Marokkó, Argentína, Paraguay, Uruguay, Portugália és Spanyolország válogatottja is. Legalább a selejtezőkkel nincs annyi gond. Sőt, távol álljon tőlünk, hogy korszakalkotó ötletekkel dobálózzunk, de abban az esetben, ha mindjárt 48 ország rendezne, akkor ki is lehetne pipálni ezt a felvezetős részt...
A FIFA kontinensekre vonatkozó rotációs előírása értelmében igencsak leszűkültek az opciók 2034-re, hiszen Észak- és Közép-Amerika tagállamai (CONCACAF), Dél-Amerika (CONMEBOL), Európa (UEFA) és Afrika (CAF) is kiesett a 2026-os és a 2030-as mundialok miatt.
Következésképpen csak Ázsia (AFC) vagy Óceánia (OFC) valamelyik tagállama nevezhetett házigazdának, és mivel csak Szaúd-Arábia tette meg végül ezt (Ausztrália az utolsó pillanatban visszalépett), így a 2034-es rendezést el is nyerte.
Ezzel a válogatott már biztosan ott lehet a 2034-es mundialon, ez pedig lendületet is adott a 2026-os világbajnokságot megelőző selejtezőkre, hiszen Pakisztán (4–0) és Jordánia (2–0) ellen is kapott gól nélkül nyert a gárda.
A döntés előtt?
Nos, az egy évvel ezelőtti világbajnokság talán legnagyobb szenzációját aratva a későbbi győztes argentinokat 2–1-re megverték a nyitányon, de a Lengyelország és Mexikó elleni meccsek vereségeivel így is utolsóként zártak a csoportban.
A 2023-as év hasonlóan indult, az arab válogatottak tornáján Jemen megverése után a két végső finalista, Irak és Irán is felülkerekedett, ezzel pedig pocsék széria indult:
nyolc mérkőzésen hét vereség és a Nigéria elleni 2–2-es döntetlen volt a mérleg.
Ez utóbbi meccsen a hosszabbítás 10. (!) percében jött össze az egyenlítés, szóval pillanatokon múlt a 0–0–8-as mutató.
A nemzeti együttes így nem nagyon gyűjtögette a koefficienspontokat, és jelenleg csak az 56. helyen áll a világranglistán – amelyen az Eb-re csoportgyőztesként kijutó magyar válogatott rég látott magasságban tanyázik.
A klubfutball sem tart még ott, ahol szeretnének lenni, a bajnokság címvédőjeként a klubvilágbajnokságon résztvevő al-Ittihad az új-zélandi Auckland Cityt ugyan egy félidő alatt kiütötte Romarinho, Kanté és Benzema góljával (3–0), az afrikai BL-győztes egyiptomi al-Ahli viszont 3–1-re legyőzte a ráadásban kozmetikázó, bár a helyzetek számában (10–14) és minőségében (1,42 és 1,87-es xG) jobban záró szaúdiakat.
Az erőviszonyokat azért jól jellemzi, hogy az al-Ittihadot legyőző al-Ahli az elődöntőben kikapott utána a Fluminensétől (2–0), amely pedig a fináléban 4–0-ra maradt alul a favorit Manchester Cityvel szemben, szóval van még azért hova fejlődni a szaúdiaknál.
Leginkább a minőségi védőjátékosok esetében, hiszen a korábban említett sztárok mellett a támadóknál még Yannick Carrasco vagy éppen Moussa Dembélé nevét is bedobhatnánk, a középpályára pedig a Steven Gerrard által az al-Ettifaqhoz átcsábított korábbi liverpooli Jordan Hendersonét vagy Georginio Wijnaldumét. Miközben a hátvédek mezőnyében csak a már említett Ibanez–Laporte–Demira–Luiz Felipe–Kalidou Koulibaly–Alex Telles-hatos képvisel érdemi minőséget (már amennyire, ugyebár), a kapusoknál pedig Bono és Mendy mellett a könyöksérülése miatt január közepe óta maródi David Ospinát lehet még említeni.
Ezeken a szegmenseken azért még kell javítani, ha valóban a világ top 10 (pláne top 5) bajnokságába szeretne tartozni a szaúdi, de anyagi akadályok aligha lehetnek.
Világviszonylatban azért még illene fejlődnie és erősödnie a szaúdi klubfutballnak, de azért az ázsiai térségben természetesen máris meghatározó szerepet tölt be, és ugye ott éppen eddig sem epizodista.
A térségi Bajnokok Ligájában ősszel négy szaúdi csapat volt érdekelt a főtáblán. Közülük három (al-Ittihad, al-Hilal, al-Naszr) megnyerte a csoportját, így elsőként kvalifikált automatikusan az egyeneskiesés-szakaszba, míg egyikük (al-Faja) pedig másodikként. Összesen 24 meccset játszottak, ezeken 17-szer nyertek, 3 döntetlen és 4 vereség mellett, az összgólkülönbségük pedig 29. Amennyiben a három csoportelsőt, a nyáron alaposan kistafírungozott klubokat vesszük, a mérleg még impozánsabb: 18 meccs, 14 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség, 27-es gólkülönbség. Ilyen felvezetés után alighanem a folytatásban is lesz keresnivalójuk a tavasszal.
A nyár végére a szaúdiak annyira belejöttek a mókába, hogy már az európai Bajnokok Ligájában látták magukat szabadkártyával, de erről a vonalról azután gyorsan leszedte őket az UEFA, viszont a FIFA-nál nyitott ajtókon kopogtattak.
A nemzetközi szövetség a klub-vb-t igyekszik pár fokkal magasabb szintre emelni, ehhez viszont le kellene fölözni a csúcsot jelentő európaiakat, hogy ne csupán egyikük, az aktuális BL-győztes érkezzen onnan is az eddigi formula alapján. Hanem mellette további eladható brandek, márkák – már bocsánat a kluboktól, de talán ebben a projektben előbbi a helyes megközelítés. A 32 csapatos eseményük debütálását az Egyesült Államokban tervezik 2025-re, pénzre viszont bárhonnan igényt tartanak a meggyőzéshez, mert szakmai érvekkel aligha nyerik meg a már így is túlzsúfolt szezonra panaszkodó európai klubokat.
A 18 csapatos szaúdi bajnokságban a napokban fordultak rá a szezon második felére, már le is tudták az első pluszkört. A várakozásoknak megfelelően a megerősített csapatok dominálnak, legalábbis a négy közül három, egyikük viszont a középmezőny elején vegetál.
Az 50 pontjával magasan éllovas al-Hilal speciel veretlen (16 győzelem és 2 döntetlen), és a gólkülönbsége is parádés (57–9), ott remekül sikerült beindítani a boltot, Neymar kényszerű korai kiválásától függetlenül. A második al-Naszr (43 pont) és a harmadik al-Ahli (37 pont) azért már hullajtotta a pontokat rendesen, a hatodik helyen szerénykedő al-Ittihadnál (28 pont) viszont van baj és teendő bőven. Utóbbi gárda 18 meccséből 8-at nyert meg, 4 döntetlen és 6 vereség mellett. Legutóbb éppen az al-Naszr elleni, nevében rangadót bukták el otthon 5-2-re. Az al-Ettifaq, amelynél ugyancsak jelentős erősítéseket eszközöltek a nyáron, még ennél is gyengébben muzsikál: 24 pontját 6 győzelemből és 6 döntetlenből gyűjtötte be, hatszor pont nélkül maradt, és a 21–21-es gólkülönbsége sem való a kirakatba.
A ligát szakmai és marketingoldalról egyaránt érzékeny veszteség érte november elején, amikor Neymar a brazil válogatott Uruguay elleni világbajnoki selejtező-mérkőzésén súlyosan megsérült.
A támadó bal térdében elszakadt az elülső keresztszalagja, és a négyórás operációt követően legalább féléves kihagyásról szóltak a hírek esetében. Egy héttel ezelőtt pedig már arról, ahogyan megrázó videón zokogva és sikítozva szenved a brutális rehabilitációs kezelése közben. Pedig a Barcelona és a PSG korábbi klasszisa számára nyáron még minden szép és jó, talán túlságosan is rózsaszín volt. Álomszerződése a kiemelkedő fizetése mellett egyéb extra juttatások sorát tartalmazta.
Ehhez képest eddig nyúlfarknyi csupán a szaúdi kalandja: az al-Hilal 26 tétmérkőzést játszott azóta, hogy a támadó megérkezett, de ezekből a brazil kiválóság csupán öt találkozón lépett pályára, egy gól és három gólpassz fűződik a nevéhez.
(Borítókép: Cristiano Ronaldo az al-Naszr és az al-Rijad közötti bajnoki meccsen a King Saud University Stadionban Rijádban, Szaúd-Arábiában 2023. december 8-án. Fotó: Yasser Bakhsh / Getty Images Hungary)