Annak ellenére, hogy múlt vasárnap a Ferencváros újabb kiadós vereséget mért városi riválisára, az Újpestre az OTP Bank Liga legutóbbi fordulójában, a derbin – amely kifejezés létjogosultsága régóta kérdőjeles – rúgott öt gólja korántsem feledteti a néhány nappal azelőtti nemzetközi kupakudarcot. Sőt, a kontraszt így talán még élesebb is a két mérkőzés, a két teljesítmény között.

Mert azt hosszú évek óta tudjuk, hogy hazánk messze legmagasabb költségvetésből dolgozó klubcsapatának sikerességét nem a futószalagon nyert bajnoki címek, hanem a nemzetközi porondon elért teljesítménye határozza meg. A nyolcaddöntőbe jutásért zajló, Olympiakosz elleni párharc alatt viszont csődöt mondott a Ferencváros – olyan mértékben, amelyre előzetesen legrosszabb álmainkban sem számíthattunk. 

Rendkívül sajnálom, hogy nem tudtuk lángra lobbantani a tüzet

– zárta sajtótájékoztatóját Dejan Sztankovics, a magyar rekordbajnok vezetőedzője csütörtök késő este azok után, hogy csapata reális esély – és komolyabb gólszerzési lehetőség – nélkül szenvedett egygólos vereséget az Olympiakosztól a Groupama Arénában. A szerb szakvezető a kudarc miértjére is kitért.

Véleménye szerint egyszerűen jobb csapat a görög rekordbajnok, és ugyan nagyon akarták játékosai a győzelmet, ez a játékon sajnos nem látszott – mi több, rengeteg banális hiba is becsúszott. 

A népligetiek európai szereplése még tavaly júliusban kezdődött a minden bizonnyal sokáig, de talán örökké emlékezetes KÍ Klaskvik elleni Bajnokok Ligája-selejtezőn. Azonban az akkor még Sztanyiszlav Csercseszov vezette csapat a magyar klubfutball történetének egyik legcsúfosabb vereségével búcsúzott a feröeri bajnok ellen – egyúttal az elitsorozattól is.

Az orosz szakembernek még a mérkőzés estéjén megköszönték a munkát, helyére tűzoltó jelleggel Máté Csaba érkezett, aki hagyján, hogy eloltotta a tüzet, a romokból még várat is épített. Az FTC magyar vezetőedzőjével kispadján az Ekl selejtezőjében mind a hat mérkőzését megnyerte, és simán került be a harmadik számú európai kupasorozat főtáblájára. A megsüvegelendő produkció mellett a honi bajnokságban egy vereség csúszott be a Puskás Akadémiától, igaz, az otthon. Az eredményes, jó szereplésen túl külön büszkeség volt, hogy újra magyar szakember vezette európai kupasorozat főtáblájára a népligeti csapatot, de ennyi sem volt elég ahhoz, hogy Máté megtartsa a kispadot és a munkáját.

Kubatov Gábor, a klub elnöke elmondása szerint élete egyik legnehezebb beszélgetésén közölte a magyar szakemberrel, hogy nem folytathatja a munkát, helyére pedig újabb külföldi vezetőedző érkezik – bizonyos Dejan Sztankovics. A 45 éves szerb futballistaként kiváló játékos volt, Bajnokok Ligáját nyert az Internazionaléval, edzői kvalitásait viszont még nem bizonyította, már csak korából adódóan sem. 

A magyar rekordbajnok vezetősége 2027-ig szerződött Sztankoviccsal, célkitűzésként a következő szezonokban pedig a stabil Bajnokok Ligája-csoportkört jelölte meg – amelytől mint kiderült, az utóbbi évekhez képest talán most van legmesszebb a csapat. Legalábbis az Olympiakosz ellen nyújtott teljesítményből erre lehet következtetni. De ennyire azért most még ne szaladjunk előre. 

A Ferencváros a magyar bajnokság magasan legértékesebb keretével rendelkezik, olyan költségvetéssel – ennek köszönhetően nemzetközi szinten is jegyzett légiósok szerződtetésével –, amelyre a honi élvonal további 11 klubja még álmában sem gondolhatna. Napjainkban az FTC egyedüli magyar klubként engedheti meg magának, hogy érdemben játékosokat szerződtessen. Ezáltal hogyha vezetőedzőkről van szó, akkor mint az utóbbi években kiderült: a klubnál presztízskérdést csinálnak abból, hogy külföldi, úgymond „felső polcos” edző üljön a kispadon. A klubvezetés megfogalmazása szerint a tréner képességeit a csapat fölé célozzák meg. Ezért sem volt maradása Máténak – még a jó eredmények ellenére sem. 

A külföldi edzőhullámot a népligetieknél még Ricardo Moniz indította el 2012 nyarán, aki lendületesen kezdett, de másfél év után mégis távozott. A holland trénert Thomas Doll követte, aki már hosszabb ideig, közel öt évig volt az FTC trénere. A német szakembertől Szerhij Rebrov vette át a stafétát, az ukrán edzőt Peter Stöger követte, de az osztrák minimális ideig ült a  kispadon. Sztanyiszlav Csercseszov következett, aki a 2021-es Európa-bajnokságon még az orosz válogatott szövetségi kapitánya volt. A bajnoki cím a külföldi szakemberek ideje alatt is alapelvárás volt, amelyet persze nem feltétlenül az edzői kvalitásoknak köszönhetően nyert meg minden évben a csapat 2017-től, hanem sokkal inkább a keret minőségbeli fölénye miatt.

Maradt tehát a nemzetközi kupaporond, amelyen Rebrov regnálása alatt jött el az igazi áttörés, és jutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe a csapat. Ezt a célkitűzést vagy bravúrt – nézőpont kérdése – viszont azóta egyszer sem sikerült megismételni. 

A Ferencváros ősszel története során először az Európa-konferencialiga csoportkörében indult, ellenfelei pedig az olasz Fiorentina, a belga Genk, illetve a szerb Csukaricski voltak. Sztankovics olyan hangzatos kijelentéssel ült le 2023 szeptemberében a Groupama Aréna kispadjára, hogy továbbjutás a csoportból hagyján, az egész sorozatot megnyerné a csapattal. Az ősz folyamán viszont az FTC váratlanul többször is megbotlott a bajnokságban. Kikapott például Kecskeméten és Pakson, míg hazai környezetben a Fehérvár vitte el a három pontot Sztankovics fiai elől. Ennek ellenére a nemzetközi kupaporondon egészen jól állt a csapat, közel állt a győzelemhez Firenzében, a belga Genk ellen oda-vissza ikszelt, míg a Csukaricskit előbb odahaza legyőzte, majd Szerbiában Alekszandr Pesics utolsó pillanatos góljának köszönhetően múlta felül. 

Mint utólag kiderült, ez a gól jelentette a Fradi továbbjutását a csoportkörből. És hogyha ez nem születik meg, akkor könnyen lehet, hogy már nem Dejan Sztankovicsnak hívnák a csapat vezetőedzőjét. A bajnokságban ugyanis hét év után nem a népligetiek teleltek az élen, mivel az őszi „bajnok” Paks – kizárólag magyar játékosokkal a keretében – megelőzte a fővárosiakat a tabellán. Eközben a csapat játékán semmilyen fejlődés nem volt érezhető a szerb szakember irányításával, és ugyan az Ekl csoportköréből való továbbjutás újra összejött – az egy évvel korábban is sikerült Csercseszov ideje alatt, egy sorozattal „feljebb”, méghozzá csoportelsőként. 

Minden bizonnyal ez volt az egyetlen olyan tényező, amely Sztankovicsot a kispadon tartotta télen. És hogyha már a téli időszaknál, illetve a felkészülésnél járunk, a ferencvárosiak az edzőtábor előtt váratlanul bejelentették, hogy három korábbi alapemberükre nem számítanak a folytatásban – így Tokmac Nguen, Owusu Kwabena és Anderson Esiti sem volt hivatalos az első csapat edzéseire.

Az eddigiekben is finoman szólva telített ferencvárosi keret ennek ellenére újabb játékosokkal bővült a télen: Edgar Sevikyan, Habib Maiga és a Fehérváron gólgyáros szerepkörben tündöklő Kenan Kodro érkezett a Népligethez. Utóbbi leigazolása különösen érdekes volt, mivel a középcsatár posztján már a keret tagja volt a magyar válogatott Varga Barnabás és Alekszander Pesics. Érdekesség, hogy az utóbbi napokban Pesics a Sportalnak adott interjújában elmondta, elképzelése sem volt, minek szerződtették Kodrót... 

Az idei szezonban az FTC több mint mínusz hatmillió euróval áll a játékostranszferek terén, amely egyrészt borzasztó adat, másrészt pedig a környező országok klubcsapataihoz mérve is párját ritkítja. 

Következett a tavaszi folytatás, a Ferencváros pedig láthatóan „fokozatot kapcsolt”. Az első három bajnoki mérkőzését megnyerte, az örökrangadón például 5–1-re kiütötte az MTK-t. Aztán következett az igazi erőpróba, az Olympiakosz Pireusz elleni Ekl-párharc, amelyet Dejan Sztankovics is kihívásnak nevezett vezetőedzői szempontból. 

A pireuszi odavágón ugyan jól kezdett a Ferencváros – lesgólig is jutott –, de a második félidőben rögtön látszott, hogy ez már bizony nem az NB I színvonala és tempója. A zöld-fehérek játékosai egyszerűen elfogytak a mérkőzés második félidejére – ahhoz gyakorlati közük nem volt –, majd a 81. percben kapitulált is védelmük: El-Kaabi vette be Dibusz kapuját. Akkor már a játék képe alapján nagyon érett a görög gól. Azonfelül, hogy a magyar csapat játékosai elfáradtak az iramban, a görögök debütáló vezetőedzője, José Luís Mendilibar játszi könnyedséggel járt túl Sztankovics taktikáján. Mendilibar tökéletes időben, nagyon jól cserélt, amelyet szerb kollégája próbált lekövetni, de hogyha változtatott, azt is rosszul tette, így nem csak a pályán szenvedett vereséget az FTC, hanem bizony a kispadon is. 

Ezzel alapvetően még nem lenne akkora probléma, az Olympiakosz vezetőedzője sokkal rutinosabb szakember, kupaspecialista hírében áll, így kizárólag azért volt meglepőbb, hogy jobban kavarta a lapokat Sztankovicsnál, mivel a mérkőzés estéjén mindössze néhány napja állt a pireusziak alkalmazásában. Ami viszont a visszavágón történt, már egyértelműen bizonyította: Sztankovics lehet, hogy a magyar bajnokságban kiemelkedő edző, de Európában a „felső polcos” jelző vele kapcsolatban túlzás. 

A budapesti visszavágón megkavarta a lapokat a szerb szakember, kettőt változtatott a pireuszi kezdőcsapathoz képest – egyúttal formációt is váltott: Ramírez és Makreckis helyett, de nem a helyén Wingo és Kodro érkezett a csapatba. Tehát két középcsatárral kezdett az FTC, amelyre a tavaszi szezonban eddig egyszer volt példa, éppen az MTK ellen, de akkor 45 perc után lecserélték Kodrót, mert teljesen súlytalan volt a bosnyák támadó. Ugyanígy történt az Ekl-meccsen is. 

A taktikai változásra Mendilibar rögtön reagált, feljebb tolta csapata védekezését, hogy a ferencvárosiak két támadójához még véletlenül se jusson el a labda, azoknak vissza kelljen lépniük, hogy játékba avatkozzanak, ami tökéletes kirajzolódott a pályán. Varga Barnabás és Kenan Kodro alig kapott értékelhető labdát, a középpálya szívének-lelkének, Abu Faninak egészen a védőkig kellett visszalépnie a labdáért. A népligeti gárda többnyire felívelésekkel próbálkozott, de a görögök mindig létszámfölényben voltak, így nem forgott veszélyben Paszhalakisz kapuja. 

Nagyon gyorsan kiderült, a kétcsatáros felállás nem egyenlő a sokkal offenzívabb játékkal, csupán azt eredményezte, hogy Varga és Kodro együtt szenvedett a pályán. Sztankovics, mintegy beismerve saját hibáját, a félidőben gyorsan le is kapta a bosnyák támadót.

Az is érdekes döntés volt, hogy az első mérkőzésen az egyik legaktívabb Ramírez miért került ki a csapatból, míg a szintén hasznos Makreckis sem kezdett: ők a második félidő derekén pályára léptek, de érdemi változást már nem tudtak hozni a játékba. Az FTC szinte vért izzadt, hogy egyáltalán eljusson a támadóharmadba, miközben hátul futószalagon jöttek a hazaiaktól a hibák, labdavesztések, melyek teljesen reménytelenné tették az összképet. A magyar rekordbajnoknak egy pillanatig nem volt reális esélye hátránya ledolgozására, bátrabb felfogásban a továbbjutásra. 

A Ferencváros az utóbbi évek talán legkiábrándítóbb játékával szenvedett egygólos vereséget – ez a kudarc egyesek szerint a Klaskvik elleni blamával vetekszik. Mert nyilván ki lehet esni a nagyjából kétszer olyan értékes kerettel bíró Olympiakosz ellen, de nem így és nem ilyen játékkal. 

Összességében megállapítható, hogy a Ferencváros játéka Sztankovics irányítása alatt sem fejlődött a labdás fázisokban, nemzetközi kupaporondon, komoly téttel bíró mérkőzésen csődöt mondott, így a Csercseszov-érához képest egyelőre nem tudott előrelépni a magyar rekordbajnok. Elgondolkodtató kérdés, hogy miért volt ekkora különbség az FTC teljesítménye között az Olympiakosz elleni két mérkőzésen, illetve bármely magyar bajnokin. Mert immár túlzás nélkül kijelenthető, hogy a népligetiek erőfölénye tetemes a honi élvonalban, gyakorlatilag akkor rúgnak 4-5 gólt bármelyik csapatnak – mint történt az vasárnap Újpesten is –, amikor csak kedvük tartja. Viszont hogyha külföldi, komolyabb csapattal néz farkasszemet a csapat, tehetetlen marad. 

Az egyik legfontosabb tényező a magyar élvonalbeli bajnokság rendkívül alacsony színvonala, tempója, amelybe egyszerűen beleszürkült a Ferencváros, hosszú évek óta gyakorlatilag nincs kihívója, bajnoki címe pedig akkor sem forogna semmilyen veszélyben, ha a B sorát küldené pályára. Újpesten is egy erősen megrotált gárda gálázott vasárnap. És hogyha már a kispad hosszúságáról beszélünk, értelmezhetetlen, miért rendelkezik a Ferencváros első csapata 33 szerződtetett játékossal –, amelybe még mindig beletartozik a kegyvesztett Tokmac, Owusu és Esiti, akik bérét természetesen továbbra is fizeti a klub, miközben csapatot keresnek számukra.  

Visszatérve az OTP Bank Ligára, a Ferencváros kupakudarca bizonyítvány volt a ligára nézve is. A népligetiek 33 fős keretét látva talán még a Fradi C is harcban lehetne a dobogóért. Mert az A és és B csapat helye garantált ott, sőt utóbbi reálisan menne csatába még akár az aranyéremért is.

A 12 csapatos bajnokságból az FTC-n kívül hosszú évek óta nem érkezett nemzetközi szinten is tényezőnek számító együttes. 

Miközben nálunk évek óta a Fradi az egyetlen fecske. A magyar bajnokság sajnos évek óta inkompetens nemzetközi viszonylatban, és amíg nem lesz legalább egy-két érdemi kihívója a Ferencvárosnak – mint ahogyan hazájában az Olympiakosznak, amely az élmezőny negyedik helyezettjeként a dobogóért van nagy csatában a görög élvonalban –, addig továbbra is elképzelhető, hogy ez hosszú távon rányomja bélyegét nemzetközi produkciójára. Mert azt nem túlzás kijelenteni, hogy az utóbbi évekhez képest a jelenlegi FTC nagyon távol áll a Bajnokok Ligája-szinttől. Ahová a klubvezetés pozicionálja a csapatot.

Annak a mérlegét pedig, hogy Sztankoviccsal tényleg jót húzott-e a Ferencváros, most még nem lehet megvonni, az csak a jövőben derül majd ki. Mindenesetre most nem úgy állnak a dolgok, hogy pozitív értelemben tüntetnék fel és vitathatatlan szakmai érvekkel támasztanák alá a szerb szakember tavaly szeptemberi kinevezését. Egyelőre inkább hiányérzet uralkodik el az emberben a csapat teljesítményét látva, mintsem elégedettség – még a korábbiakhoz hasonlóan agyonnyert győztes derbi után is.

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)