A videojátékokba csak annyira kell történet, mint a pornófilmekbe. Mindenki elvárja, hogy legyen, de nem törődik vele senki.
John Carmack, a manapság az Oculus Rift VR-szemüveg technikai fejlesztését vezető programozózseni klasszikus mondása évtizedekig pontosan írta le az id Software fejlesztőcsapat legendás játékait. Mert hiába jelentek meg itthon – bármiféle engedély nélkül – regények is a Doom világában, maga a program nem törődött sztorizással: a pálya egyik végén indult a játékos, a másik szélen várta a kijárat, a kettő között pedig tengernyi technodémon és kulcskártyát igénylő biztonsági ajtó jelentette az akadályt.
Azonban a Doomot készítő fejlesztőcsapatban nem mindenki értett ezzel egyet: John Romero designer és pályatervező teljesen más véleményen volt, számára a puszta játékmeneten túl a történetmesélés és a játékos motiválása is kiemelkedő fontossággal bírt. A két játékfejlesztő stílusa hosszú távon összeegyeztethetetlennek bizonyult, és Romerónak végül egy újabb legendás játék, a Quake elkészülte után ott kellett hagynia a stúdiót. Rocksztáros attitűdje és hatalmas álmai Romerót azóta messzire sodorták – ezen a hétvégén például Budapestre, mégpedig az ötödik PixelCon retrojáték-rendezvényre.
A kipróbálható régi konzolok, számítógépek és játéktermi gépek, illetve négy esti koncert mellett a rendezvény legfontosabb szereplője ugyanis John Romero volt, aki nemcsak előadást tartott, de a kiválasztottak megpróbálhatták Doomban cafatokra cincálni (szinte kivétel nélkül sikertelenül). A fejlesztővel még a rendezvény előtt a Flippermúzeumban sikerült összefutni és rövid ideig elbeszélgetni.
Az autósjáték-egyedfejlődésben nagyjából az OutRun 2 és a Ridge Racer 6 szintjén ragadtam le, de azok inkább gépjárműnek látszó tárgyakkal előadott szabályversenyek, és több közük van a Mario Karthoz, mint Niki Lauda munkásságához. Ja, és nincs jogosítványom se. Ezek után nem én vagyok a legalkalmasabb egy autószimulátor tesztelésére, nem? Miért kéne, hogy érdekeljen annak a szimulációja, ami a valóságban is teljesen hidegen hagy?
Egy bizonyos kor fölött a legelhivatottabb ember is belátja, hogy a munka, a család, a felelősségteljes felnőtt élet miatt egyszerűen már nincs ideje játszani. Pedig ott porosodik a konzol, az asztali gépen is elfutnak még az újdonságok, arról nem is beszélve, hogy az okostelefon az új Gameboy.
A videójátékok már rég nemcsak egy számítástechnika iránt érdeklődő réteg, hanem egy egyre népesebb generáció szórakozása. Egy olyan generációé is, ami jóval többre értékeli az idejét a pénznél. A játékipar pedig rájött arra, hogy erre építve dollármilliókat gomboljon le azokról az emberekről is, akik egyszer már fizettek egy adott játékért.
A mikrotranzakciók és fizetős játékon belüli tartalmak rendszere mára odáig jutott, hogy komolyan veszélyezteti az egész iparágat, súlyos mentálhigiéniai és anyagi problémákat okozhat egyeseknek, és lassan nyilvánvaló, hogy bizonyos eseteket már egyszerűen szerencsejátéknak kell hívni, nem pedig videójátéknak. A cikk legördülő menüiben az Index gémerei vallanak a saját élményeikről a témában.
Most jó gémernek lenni: az elmúlt pár évben Magyarországon nyakra-főre indultak új videojátékos kiállítások és partik, és ezek többsége nem is halt el. Hogy mást ne mondjak, jövő szombaton az 5. Pixelconra eljön hozzánk John Romero, a Doom és a Quake egyik fejlesztője. De előtte most hétvégén a Dürer Rendezvényházban még zajlik az Arcadia, idén másodjára – és ez kötelező program mindenkinek, akinek kicsit is könnybe lábad a szeme pár böhöm pixeltől vagy flipperkartól.
A Ubisoft a világ egyik legfontosabb videojáték-kiadója, olyan sikeres brandekkel, mint a Tom Clancy-játékok vagy a Rayman, de most nagyon nehéz időszakon megy át. A cég gyakorlatilag a Guillemot család vállalkozása, ami jó nagyra nőtt, tőzsdén is jegyzik, nyilván – és épp ezzel van a gond. Az elmúlt években ugyanis sok részvény került egy másik vállalat, a Vivendi kezébe, és nehéz lenne tagadni (a Vivendi azért megpróbálja), hogy ellenséges felvásárlás zajlik. A Vivendinek éppen a részvények 27 százaléka van a kezében, és a francia törvények értelmében 30 százalék fölött már a vállalatirányításba is beleszólhatna.
A Nintendo fél év alatt 3,3 milliárd dollár árbevételt ért el a Switch konzol népszerűségének hála, ami majdnem háromszoros (pontosan: 2,7-szeres) növekedés az egy évvel korábbi bevételéhez képest - írja az MTI. Az áprilisban kezdődő pénzügyi éve első hat hónapjában 453 millió dollár nyereséget könyvelt el a cég.
Egy szavuk sem lehet a hazai gémereknek a novemberi eseménykínálatra, három hétvégére is jut valami finomság vagy a retró vagy a legújabb videojátékok rajongóinak (de leginkább mindenkinek). Rendkívüli összesített programajánló az ősz utolsó hónapjára:
A Microsoft leállítja a Kinect gyártását. Az Xbox 360-hoz tervezett, majd az Xbox One mellett újratervezett formában ismét feltűnt mozgásérzékelős kiegészítőt sokan már évekkel ezelőtt leírták, de most hivatalosan is nyugdíjba vonul.
A NeoGAF már több mint egy évtizede a világ vezető videojátékos fóruma. Az oldalon nemcsak megszállott játékosok, hanem az iparág prominensei is fórumoznak, gyakran itt szivárogtatva ki értékes információkat a készülő játékokról.
Az oldal az elmúlt 24 órában elérhetetlen volt. Szombaton késő délután röppent föl a hír, hogy szexuális zaklatással vádolják az oldal tulajdonosát, az Evilore néven fórumozó Tyler Malkát. Innentől fogva az oldalnak szentelt Twitter-profil szinte mással sem foglalkozott. Egyesek Malkát átkozták, mások arról érdeklődtek, hogy mi történhetett. Vasárnap az oldal elérhetetlenné vált.
Az Electronic Arts bejelentette, hogy bezárják a Visceral Games játékfejlesztő stúdiót, akik a Dead Space-szériát és a Battlefield Hardline-t is készítették.
A Cupheadről a következő három dolgot kell tudni:
Olyan, mintha összelegózták volna a Dark Soulst és a Rayman Legendset: csodálatos platformjáték, ami csak arra megy ki, hogy szemétkedjen velünk. A szívatós platformjáték egyébként a kedvenc műfajom a világon (Super Meat Boy, Spelunky, N), de amit a Cuphead művel, az leginkább egy önismereti tréning egy terheléses EKG-teszttel súlyosbítva. Gyakorlatilag rettegésben tart, miközben a gyönyörű grafikájával simogat.
Október végén megjelenik a boltokban a Bethesda új nácivadász videojátéka, a Wolfenstein II: The New Colossus, és a napokban megjelentek a hirdetései a Twitteren. A közönség egy része nem egészen úgy reagált, amire számítani lehetett volna, és politikai üzenetet véltek felfedezni a reklámban - írja az AVClub.
Nagyjából egy éve jelenet meg Playstation VR headset, és azóta csak az ára változott. Most viszont teljesen váratlanul bejelentette a Sony, hogy a hardver új kiadásán dolgozik, amelybe integrálják a fülhallgatókat, és javítják a HDR tartalmak kezelését.
Teszteltük a nemrég megjelent Pro Evolution Soccer 2018-at, és mielőtt belemegyünk a részletekbe, kezdjük is a legfontosabb három kérdéssel:
A számítógépes játékokat forgalmazó Steam platformról közel kétszáz játékot eltávolítottak, hogy ne ezekkel a vacak címekkel legyen tele a bolt - írja a Polygon. A silány kacatok mögött a Silicon Echo Studios nevű játékfejlesztő áll, amely nyáron két hónap alatt 86 új játékot adott ki.
Alig több, mint egy év telt el azóta, hogy megszületett a Warhammer társasjáték és a Total War széria szerelemgyereke, ami egy csomó mod után hivatalosan is ötvözte a fantasyt a sorozattal, és ezalatt nem feltétlenül lopta be magát a játékosok szívébe. Tavalyi cikkünkben azt írtuk, ha valaki a háborús stratégia mesterévé szeretne válni, akkor messziről kerülje el a játékot, mert itt bizony csak csatából lesz sok, számomra azonban ennél sokkal zavaróbb volt az, hogy a Total War: Warhammer tökéletesen megmutatta, mi a baj jelenleg a videojátékiparral.
Volt hozzá előrendelői DLC, frakció-DLC, hős-DLC, sőt még olyan is, amitől egyszerűen csak még véresebbek lettek az egyébként is látványos csaták. Mindezt az koronázta meg, hogy a kezdetektől fogva tudtuk, hogy egy nagy játék helyett háromfelé lesz szétszórva a tartalom, alig egy évvel később pedig meg is érkezett a második rész, a Total War: Warhammer II.
Ennyi idő alatt sok változást nyilván nem lehetett várni, ehhez képest pedig jócskán felülteljesített a második epizód, de ennek ellenére azért meglátszik, hogy mennyi ideig dolgoztak rajta.
Japánt a cosplay egyik fellegvárának szokás gondolni, hiszen rengeteg kép érkezik onnan az internetre kedvenc manga-, anime- vagy játéksorozataik hőseinek beöltözött rajongókról. Az igazság viszont az, hogy a japán cosplay egy ketrecbe zárt vadállat; olyan keretek és tilalomfák között kénytelen létezni, ami erősen megkérdőjelezi azt a fellegvárságot. Ezzel a legnagyobb távol-keleti videojáték-expón, a Tokyo Game Show-n szembesültem.
A videojáték-iparban az elmúlt évek nagy trendje a virtuális valóság volt, amibe több gyártó (főleg a HTC, az Oculus és a Sony) is nagy reményekkel vágott bele, de a VR-sisakok valahogy nem akarnak olyan ütemben terjedni, ahogy azt az érintett cégek szeretnék. Az egyik erre adott válasz a szórakoztatóipari VR fejlesztése volt – ami logikus gondolat, mert sokan lehetnek olyanok, akik otthon nem akarnak órákig egy sisakkal a fejükön játszani, de alkalomszerűen szívesen kipróbálnak egy-egy jól összerakott VR-élményt. Ez a tendencia már Budapestre is elért, tavaly például mi is kipróbáltunk már VR-szabadulószobát (és itt vegyük jegyzőkönyvbe, hogy nem felejtettem el, hogy Tóth Balázs „kollégám” hagyott az űrben meghalni).
A játékexpókon általában nem a nagy kiadók óriáskijelzőin találni formabontó – és néha már életképtelenül formabontó – ötleteket, hanem a kisebb független fejlesztők tenyérnyi standjain. A Tokyo Game Show ebből a szempontból különösen őrültnek tűnt öt éve, amikor utoljára arra jártunk: esernyőt játszható és valódi zöldséget etető játékkal is találkoztunk akkor.
A kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője műsorszünet idején.
– Így kezdődik William Gibson Neurománc című klasszikus cyberpunk regénye, és hasonló stílusban folytatva írja le a Tokió melletti Chiba Cityt. Ebből kiindulva amikor kamaszként először olvastam a könyvet, Chibát tényleg egy mocskos, trógerarcú városnak képzeltem, ahol a multik felhőkarcolóinak lábánál a társadalom söpredéke kapkod a lehulló morzsákért, és próbál gyűjtögetni a betevő digitális és valós drogokra. Azt meg simán el tudtam képzelni, hogy harminc év múlva már génhekkelésekre és számítógépes implantokra is.
Szóval ott tartottam, hogy csütörtökön kezdődik a Tokyo Game Show, a legnagyobb távol-keleti videojátékos expo. És ahogy az lenni szokott, a nagy gémer rendezvények előtti napokban a legnagyobb kiadók bemutatnak pár újdonságot, hogy nagyobb sajtófigyelmet kapjanak, mielőtt beindul a show, és osztozni kell több száz másik kiállítóval. Ezekre az expo előtti újságíró-etetésekre európai ember ritkán jut el Tokióban, de a Bandai Namco szerdai sajtónapjára sikerült betuszkolnia a magyar forgalmazónak.
A „hogyan tüntessünk el egy százjenest egy perc alatt” nevű bűvészmutatvány roppant egyszerű, igazából bárki megtanulhatja elsajátítani három egyszerű lépésben:
Idén júniusban a világ egyik legnagyobb internetes cége, a Tencent részvényárfolyama csuklott egyet a hongkongi tőzsdén: az 5,1 százalékos zuhanással a cég értékéből bő 17 milliárd dollár füstölt el egyik napról a másikra. Csak hogy érezzük, mekkora pénzről beszélünk: ez több, mint Paks 2 teljes költségvetése. Majdnem kétszerese a legnagyobb magyar cég, a MOL piaci értékének. Kijönne belőle tíz négyes metró. A mini-összeomlás oka az volt, hogy a kínai kormány hivatalos lapjában megjelent egy cikk, ami alaposan leszedte a keresztvizet a Tencent egyik mobilos játékáról, az Honour of Kingsről (már amennyiben ez a keresztvizes szólás értelmezhető egyáltalán kínai környezetben). A pártvezetés szinkronhangjának minősülő lap az ifjúságot mérgező drognak nevezte a játékot, és az ilyesmi nem túl jó ómen a kommunista vezetésű vadkapitalizmusban. Nem csoda, hogy a Tencent beparázott, és egy héten belül előállt a megoldással. Olyan szűrőket építettek a játékba, ami 12 év alattiaknak napi egy óra játékot engedélyez csak, és este 9 után nem engedi őket belépni; 12 és 18 év alatt pedig napi két órát engedi csak játszani őket.
Ha van olyan modern videójáték, amivel kapcsolatban állandóan filmes hasonlattal élnek az emberek, az az Uncharted sorozat. Nem véletlenül, hiszen ez az a játék, ami leginkább kihasználja az aktuális konzolgeneráció által adott lehetőségeket, úgy, hogy voltaképpen tíz éve csak ugyanazt a képletet csomagolják újra. A legutóbbi résszel sokáig úgy tűnt, hogy befejeződött a modern Indiana Jones története, azonban a nemrég megjelent Lost Legacy megmutatta, hogy a Naughty Dog tök ugyanazt csinálja az Uncharteddel, mint a Disney a Marvel-filmekkel.
Több mint húsz évvel ezelőtt jelent meg a Nintendo 64 konzolra a Super Mario 64, ami kétdimenziós elődjétől eltérően már térben működő egyszemélyes platformjáték volt. Eddig léteztek rá olyan modok, amik révén ketten is lehetett egymással versenyezni benne, de egy friss “ROM-hack” (afféle memóriahekkelés), az SM64 Online projekt jócskán kitágította lehetőségeket, írja a Kotaku.
Aki hajlandó elbabrálni a kilencvenes évek játékbeállításaival, az végeredményként olyan Super Mario 64-et kap, amivel akár 24-en is játszhatnak egymással vagy egymás ellen az interneten. A fenti videó megmutatja, hogyan is néz ki, amikor egyszerre többen is ugrálnak, rohangálnak, rugdosódnak a 21 évvel ezelőtt épült Gombakirályságban.
Tízmillió dollárt fizethet a Nintendo az orvosi eszközöket gyártó iLife-nak, mivel az engedélyük nélkül használták föl az egyik szabadalmukat.
Walking Dead tematikájú AR-játékot ad ki az AMC és a finn Next Games – írja a Variety.
A Pirate Bay torrentjei között rengeteg videojátékot találni, de ezek túlnyomó többsége illegálisan kerül fel az oldalra. Egy játékfejlesztő most úgy döntött, saját maga tölti fel az új játékát, hogy a kevésbé tehetők gémereknek is elérhető legyen – írja a Kotaku.
Itt egy játék, amiben egyedülálló gyerekes apaként beköltözünk egy olyan városrészbe, ahol szintén csak egyedülálló gyerekes apukák laknak, és a játék célja, hogy valamelyik egyedülálló gyerekes apukával összejöjjünk. Vagyis nem ez a célja, de nagyjából ez a menete. A Dream Daddy egy randiszimulátor, azzal a különbséggel, hogy egy egészen célzott közönség igényeit elégíti ki látszólag. Hogy melyik közönségét, azt nem írom le még egyszer.
Hétfőn az éjszaka közepén lehetett először megrendelni a Nintendo SNES Classic Edition konzolt az Best Buy amerikai kereskedőlánc weboldalán, kereken 80 dollárért, és pár perccel később már egyetlen elvihető darab se maradt belőle.