Rengetegen unatkozhatnak most, hogy teljesen elérhetetlenné váltak a Steam szolgáltatásai, és a játékosok nem tudnak belépni a szerverekre.
Aki valaha játszott pécén a RollerCoaster Tycoon nevű klasszikussal, mindig kellemes bizsergés fogja el, ha a hullámvasutakon boldogan sikongató pixelemberkék hangja töri meg a vidámpark izgatott alapzaját. Pláne, ha nem kell utána takarítót küldeni a szakaszosan összeokádott járdára.
„Olyan ritka finomság, amit ki kell élvezni, és elnyújtani, amíg lehet: elvállalni minden egyes mellékküldetést, felkutatni még a patkányoktól hemzsegő csatornákat is. Hogy zajosan vagy csendben, pacifistaként vagy vérben gázolva, az már rajtunk múlik” – ezt írtam négy éve a Dishonored című akciójátékról, és nagyjából ennyivel tudom elintézni a nemrég megjelent folytatását is. De azért kifejtem, mert megérdemli.
Öten indultunk el a szabadulószoba küldetésén, techrovatos csapatépítésként, de csak ketten jutottunk ki, miután megnyomtam azt a bizonyos gombot. Hogy melyiket, azt nem árulhatom el, mert lelőném a poént. Az viszont fontos tanulság, hogy szociológusokra semmi szükség nincs az űrben, ha célunk a gyors haladás és a biztos túlélés, és hát, sajnos, időnként akadnak járulékos áldozatok. Kemény szabályok uralkodnak az űrben, akkor is, ha csak virtuális.
A Pokémon-sorozat egy-egy része alapvetően nem bonyolult. A képernyőn mászkáló főhőst irányítva belefutunk az elképzelt világ egy-egy szörnyébe, akit a saját, korábban már magunk mellé fogadott szörnyünkkel csatában legyengítünk annyira, hogy megpróbáljuk elfogni. A kislabda-hajítás világszerte ismert japán változata után vagy van plusz egy szörnyünk vagy nincs, de mindegy is, mert mehetünk tovább, hogy rövid időn belül megint megpróbáljunk elkapni egy pokémont.
A végső cél főképp az, hogy egyrészt összegyűjtsük az összes létező pokémont (ami nem is olyan egyszerű, az aktuális részben például 500 körüli különféle kis állat van), másrészt pedig be kell bizonyítanunk, hogy mi vagyunk a környék legmenőbb pokémon-trénere, mégpedig úgy, hogy legyőzünk mindenkit, aki csak ki akar állni ellenünk. Az elsőre gyermetegnek tűnő játékmenet mögött nagyon komoly mechanika van. Egyrészt nehéz ellenállni a gyűjtőszenvedélynek, ha valaki egy picit is hajlamos csak azért játszani valamivel, mert gyűjteni lehet benne valamit, azt a Pokémon elragadja, és sosem ereszti. Másrészt viszont a játék lényegét adó csaták igazi taktikai játszmákká tudnak fejlődni, főleg mikor már nemcsak mi érkezünk hat bevethető pokémonnal a párbajba, de az ellenfelünk is.
A Crytek videojáték-fejlesztő cég bejelentette, hogy öt külföldi stúdióját is bezárja, köztük a budapestit is. A frankfurti központú cég a magyar mellett a bolgár, a török, a kínai és a dél-koreai részlegét is felszámolja.
Az Apple szeptemberi keynote-ján az új iPhone és AppleWatch mellett azt is megtudhatta a közönség, hogy a Nintendo ikonikus játékának, a Super Marionak elkészül a mobiltelefonokra gyártott verziója, ami először csak iOS képes eszközökön lesz elérhető. (Azt továbbra sem tudjuk, hogy Androidra mikor érkezik pontosan.) Ez nagy újításnak tűnt a cég számára, a program december 15-én került fel az App Store-ba, néhány órányi intenzív játékélmény után megosztjuk tapasztalatainkat a Super Mario Runról.
A League of Legends népszerűségét jól mutatja, hogy a játékot kiadó Riot együttműködési megállapodást kötött a Major League Baseball leányvállalatával, a BAMTech-kel. Ők szervezik a baseballmeccsek online közvetítéseit is. Most gyakorlatilag ugyanazt fogják csinálni, csak éppen a világ egyik kedvenc videojátékával.
Azt mondják, az ember azért játszik videojátékokkal, hogy azokban olyasmiket csináljon, amiket a való életben úgysem fog, de azért szeretne. Hogy űrhajót vezessen, birodalmat építsen, terroristákat lőjön halomra, hogy hős legyen: sárkányt le, kincset fel, királylányt meg, satöbbi. Na, ebből a szempontból a Farming Simulator sikere teljesen értelmezhetetlen. Elvégre ki a fene akarna szórakozásból traktort és kombájnt vezetni, szántani, vetni, meg aratni? Márpedig úgy tűnik, elég sokan. A Farming Simulator-sorozat:
Ezek után egészen nyilvánvaló volt, hogy ki kell próbálnunk.
Az asztali konzolok piacán a Nintendo többnyire vagy a sereghajtó, vagy az éllovas szerepét tölti be. A Gamecube például alulmaradt az Xboxszal vagy a Playstation 2-vel szemben, de egy generációval később a Wii mind a Microsoft, mind a Sony konzolját lepipálta eladásokban. A Wii U-val ismét az eladási listák végére kerültek, de a legutóbbi asztali konzoljuk, a NES Classic Edition annyira fogy, hogy hiánycikk lett belőle.
Annak ellenére, milyen nehezen lehet leprogramozni a síelést, tulajdonképpen a számítógépes játékok hajnala óta mindig volt pár évente legalább egy csapat, aki nekifogott a lécek alatt surrogó hó bitekbe öntésének. Ebből volt, ami jól sikerült, volt, ami nem – például a Ubisoft egyszer már nekifutott a dolognak, amikor Shaun White Snowboarding néven kiadott egy játékot, melyről talán mindent elmond, hogy bár három millió darab ment el belőle, a legsikeresebb platform a Wii volt.
Na, de ami a lényeg, hogy a Ubisoft most megint nekifutott, és ha már nekifutott, akkor rögtön nem is állt meg egy sima snowboardos játéknál: a Steepben ugyanis hódeszka mellett sílécet is csatolhatunk, siklóernyőzhetünk, és ami talán a legjobb, madárruhát is ölthetünk.
A 45 éves Kevin Lee Co 2008 májusától 2015 márciusáig kopasztotta rendszeresen alkalmazója, a nehézgépekkel foglalkozó Holt nevű céget. A kaliforniai férfi irányította a cég pénzügyi részlegét, és mint a számvitelért felelős vezető, ő felügyelte és kezelte a Holt folyószámláját. Co pozícióját kihasználva csaknem ötmillió dollárt sikkasztott a cégtől, a banki, pénzügyi jelentéseket manipulálva, meghamisítva, írja a Washington Post.
A nagy szoftvercégek már javában dolgoznak azon, hogy termékeik értelmes módon kihasználhassák az új Apple MacBook Pro leglátványosabb újítását, a Touch Bart. A laptop billentyűzete fölött elhelyezett vékony érintőképernyős sávot sokan parasztvakításnak tartották bemutatásakor, de a kritikus hangok egyre halkulnak, ahogy egyre több hír érkezik az ötletesebbnél ötletesebb felhasználási módokról.
Ueda Fumito nem túl termékeny játékfejlesztő: az elmúlt másfél évtizedben összesen három játékhoz adta a nevét. A 2001-ben megjelent Ico és a 2005-ös Shadow of the Colossus mára kultikus címekké vált, ás a 2007 óta (!) fejlesztett Last Guardiannek is jó esélye van rá, hogy az legyen. Az Ueda nevével fémjelzett játékok igen erős érvek a Playstation brand mellett: a Team Ico játékai csak ezen a platformon elérhetők.
Új alkalmazásokat kap a Google Daydream, ezzel még közelebb kerül ahhoz az ígérethez, hogy év végére már ötven különböző appot próbálhatnak ki a felhasználók. Az új alkalmazások között talán a NextVr és az HBO a legérdekesebb.
A NextVR arról ismert, hogy koncerteket és sporteseményeket közvetít a felhasználóknak, az HBO-val pedig az HBO Now és a Go is elérhető lesz. A hírek szerint egy Netflix alkalmazás is úton van.
A játékok terén az a legújabb hír, hogy a Lego is kiad egy játékot, a Lego BrickHeadzBuilder Vr-t, ami ráadásul ingyenes lesz és még alkalmazáson belül sem kell pénzt költeni plusz pályákért vagy építőkockákért. Két módban lehet majd játszani ezzel, az egyikben Lego figurákkal játszhatunk és új elemeket és karaktereket tehetünk elérhetővé. A másik módban kapunk egy virtuális építőlapot és különböző modelleket építhetünk fel, teljesen szabadon engedve fantáziánkat.
A többi alkalmazás fizetős lesz, mint a lövöldözős Gunjack 2:End of Shift, a Wands nevű varázslós játék, vagy a toronyvédős Underworld Overlord.
Jimmy Fallon tévés showműsorában mutatták be először élőben a Nintendo új, Switch nevű konzolját. A konzol különlegessége, hogy valójában egy tablet az egész, arra van rácsatolva a kétfelé szedhető kontroller, és a dokkoló, amibe a tabletet rakjuk, csak tölti a szerkezetet (illetve abból futnak ki a kábelek a tévé felé).
A Switch elég különleges kiépítésű valami, a legtöbb kérdőjel a hardveres teljesítménnyel kapcsolatban van, de a Nintendo (természetesen) azt mondja, hogy a gép nem marad majd el a generációs konkurenseitől a megjelenítés minőségében, és a legnagyobb fejlesztők nagy játékai is elérhetők lesznek majd a platformon.
Fallon show-jában nem sok minden derült ki, az látszott, hogy a játék tényleg fut a tévére továbbítva, illetve kézikonzolként használva a Switch saját kijelzőjén is, de ez nem sokat tett hozzá az eddig tudott részletekhez. Az amerikai megjelenést jövő márciusra várják.
A műsorban helyet kapott a Nintendo első, igazán sikervárományos próbálkozása a mobiltelefonos világban: a Super Mario Run iOS-re jelenik majd meg, és a közismert vízvezeték-szerelő egyszerűsített kalandjainak tűnik. A játékban Mario magától fut, nekünk csak az ugrásokra kell figyelnünk. Ez így elsőre elég egyszerűnek hangzik, de ha azt nézzük, hány sokkal kevésbé értelmesebb endless runner játék (amikor csak futni kell a karakterrel) van iOS-re, a Nintendo valószínűleg megint arany tojást tojó tyúkot talált.
Dél-Korea új szintre emeli a csíterek, vagyis a (netes) számítógépes játékokban csalással előnyt szerző játékosok elleni harcot. Pontosabban nem is a játékosokat célozzák: az ország új törvényei alapján akár 5 év börtönt vagy 43 ezer dolláros, vagyis 12,5 millió forintos pénzbüntetést is kaphat az, aki a játék használati feltételeiben meghatározott szabályok kijátszására alkalmas programokat, például automata célzórendszert, a falon átlátó kiegészítést, vagy bármi hasonló, jogosulatlan előnyt adó dolgot fejleszt vagy terjeszt.
A törvény nem kizárólag a profi e-sportot célozza, bár az lenne a kézenfekvő, tekintve, hogy mennyire népszerű és mennyi pénz van benne, főleg Dél-Koreában. Ugyanakkor fals iránynak tűnik a készítők kriminalizálása, sokkal inkább a programok használatából konkrét előnyt vagy nyereséget szerzőket kellene felelősségre vonni. Főleg akkor, ha azt nézzük, hogy a törvény a játék felhasználási feltételeit veszi jogsértésnek, márpedig ez sokszor nem feltétlenül csalást segítő alkalmazások fejlesztését jelenti, van, hogy a játék lehetőségeit a saját ötleteik alapján bővítő modderek is belefutnak ebbe a tiltásba.
Orosz parlamenti képviselők azonnali lépéseket sürgetnek a világ legnépszerűbb focis videojátéka, a FIFA 17 ellen, írja a Guardian. A képviselők szerint a FIFA egyik novemberi akciója sérti azt a 2013-ban hozott törvényt, amiben betiltották a nem tradicionális nemi kapcsolatok propagálását.
Megjött az a frissítés a Pokémon Góhoz, amit már a játék megjelenése óta vár mindenki: a közeli pokémonokat végre normálisan, érthető módon mutatja a játék, sőt, nemcsak azt mutatja, milyen messze vannak, hanem azt is,
A módszer baromi egyszerű: a Nearby nevű radarra rányomva feljön a kilenc legközelebb lévő lény képe, ha valamelyikükre rányomunk, az app megmutatja, melyik közeli pokéstop (a játékban fontos helyszínként megjelenő földrajzi pont, mely a valóságban általában egy szobor, egy ház, egy építészeti érdekesség, vagy bármi egyéb szempont alapján megjelölt helyszín) mellett tanyázik épp az adott állat.
A rendszer a legutóbbi frissítéskor került a játékba, leellenőriztük, tényleg működik. A listán tényleg ott van pokéstop képe:
De ha ez nem elég, beállíthatjuk, hogy mutassa meg a térképen is, hova is kell mennünk.
A 2016-os Game Awards díjátadón a Blizzard játéka, az Overwatch tarolt a legtöbb kategóriában. Az Overwatch lett 2016 legjobb multiplayer és esport-játéka, illetve a legjobb rendezésért járó aranyérmet is ő kapta.
A Naughty Dog akció-kalandjátéka, az Uncharted 4: a legjobb történetvezetésért és a legjobb színészi alakításért járó díjakat söpörte be. A Nintendo világsiker pénznyomdája, a Pokémon Go szintén két díjat kapott: ez lett a legjobb mobilos/handheld játék, illetve a legjobb családi játék. Ugyancsak duplázott az Inside: a legjobb művészi stílus és a legjobb indie játék címét érdemelte ki.
A Pokémon-őrület nemcsak az ingyenes Pokémon Góra terjed ki, hanem a dobozos játékokra is. A Nintendónál ez normális ügymenet: a kézikonzolokra kiadott Pokémon-játékok mindig a japán szoftvereladási listák élén nyitnak, és az eladott darabszám a hét- és nyolc számjegyű értékek között ingadozik.
Nincs két hete, hogy megjelent az új epizód, a Pokémon Sun and Moon, de máris a Nintendo történetének leggyorsabban fogyó játékává vált.
A Facebook Messenger eddig sem arról volt híres, hogy növelte volna a dolgozók produktivitását, viszont remekül alkalmas volt rá, hogy cseteléssel töltsük el a munkaidőt. Egy új fejlesztésnek köszönhetően most a dolog még rosszabb lett, ugyanis ezentúl nemcsak beszélgethetünk, hanem klasszikus videojátékokkal is elcseszhetjük a drága időnket a csevegőprogramban.
1996 egészen elképesztő, példátlan év volt a videojátékok történetében. Ebben az évben jelent meg és vált legendává a Duke Nukem 3D, a Super Mario 64, az első Quake, az első Tomb Raider, az első Resident Evil. Volt mire koccintani a gémereknek szilveszterkor – pedig csak akkor jött a java. December 31-én, a napon, amikor épeszű ember még sosem ment be a boltba videojátékot venni, megjelent a Diablo című játék. Diablo spanyolul azt jelenti, ördög, de a doboz borítóképe amúgy sem hagyott sok kétséget afelől, miről is szól ez a játék. Akkoriban amúgy videojátékokat szokás volt az ifjúság megrontójának kikiáltani, és minden egyes bűncselekménynél, ahol az elkövető 20 év alatti volt, visszavezetni az inspirációt valamilyen játékra. Ilyen szerencsétlen időzítéssel kijönni pont ilyen sátános-okkult körítéssel, pont egy olyan játékműfajban, amit akkoriban mindenki halottnak tartott, hát, nem ígért sok jót.
AAA-kategóriás, mind árában, mind a készítők tekintetében: a 60 dolláros, vagyis teljes árú játékot a Crytek kalapálta össze. Az ő nevük, ha másra nem is, a csodálatos grafikára mindenképpen biztosíték, és ez az, amiben a Robinson nem is vall szégyent. Az első pillanattól kezdve egészen parádésan faragott digitális világ vár minket, ami a megfelelő időben szép, bájos, kivételes és egyszerűen csak gyönyörű, ráadásul egészen aprólékosan kidolgozott.
És erre a sok jelzőre mind szükség is lesz, hiszen a játék egy újragondolt hajótörött-történet. A főhős, Robin, a Tyson-3 nevű bolygó egyetlen lakója, egy óriási űrhajó még nagyobb balesetének egyetlen túlélője. A bolygó azonban lehet lakatlan, nem kihalt: nagyjából ott tart most, ahol a Föld 65-70 millió évvel ezelőtt, vagyis az apró csigák, egerek és szitakötők mellett tele van
A játék a felfedezésről és a különböző logikai feladványok megoldásáról szól, a végcél pedig az, hogy picit többet megtudjunk arról, hogy is sodorta a mentőkabinunkat az élet egy idegen bolygó dzsungelébe.
A Ubisoft nevű játékgyártó vállalat működését egy egész egyszerű folyamatként lehet leírni. Vannak nekik kiváló alapötleteik, melyekből aztán csinálnak egy elsőre igen-igen gyenge, de kisebb részleteiben azért érdekes játékot. Ezt elképesztő reklámhadjárattal támogatják meg, hogy aztán óriási kritikai bukás, de egész elfogadható üzleti siker legyen belőle, és mikor ez megvan, nekiállnak a második résznek.
Általában ugyanis a második rész az, amelyből kiderül, hogy is képzelték el az első, valamilyen okból félrecsúszott részt. Eddig az Assassin's Creed-sorozat volt erre a legjobb példa, vagy épp a Far Cry, ahol ugyan a harmadik részre állt össze a jóság, de ott az elsőt még tök mások csinálták. Na, és akkor jött most a Watch Dogs 2.
Kiújult rákja miatt ismét kemoterápiás kezelésre szorul Bobby Prince, a Doom ikonikus zenéjének szerzője. Bobby Prince-t tavaly diagnosztizálták először vastagbélrákkal, amivel akkor meg is műtötték. Az orvosok idén azonban újabb daganatot találtak a férfiban, így ismét kés alá kell feküdnie. Emiatt kell újra alávetnie magát a kemoterápiás kezelésnek. Testvére a közösség erejében bízva csütörtökön a GoFundMe-n szervezett gyűjtést Prince számára, hogy fedezni tudja a kiadásokat, ezzel némi megkönnyebbülést nyújtva neki a nehéz időszakban.
A Microsoft megalkotta a népszerű pasziánsz androidos és iOS-es változatát is, vagyis ezentúl mobilon is játszhatnak a rajongók. A kártyajáték első verzióját 25 éve készítették el, azóta csak Windowson lehetett vele játszani.
Ez az első alkalom, hogy más platformon is letölthető a játék. Ráadásul ingyen, a Microsoft ugyanis nem kér pénzt a Solitaire Collection nevű csomagért. Persze fizetni is lehet, a reklámok nélküli változat két dollárba kerül majd.
A csomagban a pasziánsz mellett a Klondike, Spider, FreeCell, Pyramid és Tripeaks játékok találhatók. Megnéztük, már itthon is le lehet tölteni az alkalmazásboltokból. (És persze meg kell jegyezni, hogy attól, hogy a Microsoft paszinánsza eddig nem volt elérhető iOS-en és Androidon, számtalan már pasziánszprogramból válogathattak a júzerek.)
A cég azt reméli, hogy további felhasználókat szerez így a már meglévő 119 millió mellé, akik épp most a Windows 8 és Windows 10 operációs rendszereken pasziánszoznak. Még Xbox Live-ba is integrálja, hogy a játékosok megosszák ismerőseikkel eredményeiket.
Pár kevésbé ismert kivételtől eltekintve a szerepjátékok túlnyomó többségében mi alakítjuk a hőst, vagy hősöket. Ebben nincs semmi meglepő, hősnek lenni alapvetően király érzés. Na, de mi van akkor, ha egy olyan világban kell hőst alakítanunk, ahol már nincs helye a jónak, csak a túlélésnek? Ezt a kérdéskört feszegeti az Obsidian stúdió a Tyranny című videojátékéval.
Idén sem fagyott be a pokol, novemberben megjelent az aktuális év Call of Dutyja. Egész pontosan idén rögtön két játék jelent meg ezen a címen: egy új, nem olyan hű de jó, meg egy régi, ami viszont még mindig üt.
Kezdjük a régivel: ha elég pénzt fizetünk a boltban (vagy még annál is többet a Steamen), megvásárolhatjuk minden idők legjobb CoD-jának, a 2007-es Modern Warfare-nek a felújított, és egy icipicit újraszabott változatát is. Elsőre talán fura, hogy ezt írom, de tényleg: megéri újrajátszani az első és utolsó olyan Call of Duty-t, ahol az esztelen hentelés és a pátoszos hősiességben vastagon megmártott történetszál pont a megfelelő arányban lett adagolva. (Egy apró tipp: az egyik pályán még a történelmet is megváltoztathatjuk, ha a célszemély helyett valaki mást lövünk le.)
És azért érdekes ez az egész, mert az idei Call of Duty, a végtelen háború, minden pozitív előjel és jól odarakott kisebb összetevő ellenére megint pont ugyanolyan, mint bármikor máskor, csak most már picit unalmas is.
Pedig a játék alapsztorijának egész jó hangulata van, a Naprendszert szépen lassan belakó, és a külső bolygókon a földiek ellen fellázadó kolóniák végre hoznak valami újat a már unalomig ismételt náci-orosz-terrorista vonalon túlról is. Na, azért ez a terrorista-dolog nagyon messze nem szalad, van bombaövben felénk futó, öngyilkos merénylőből bőven a játékban.
Sőt, az év legkevésbé polkorrekt dizájneleme díjat is a CoD fejlesztői kapják. A sztorimód közben lehetőségünk van meghekkelni az ellenség sorai közt harcoló robotokat. Két módon lehet ez jó: az egyik, hogy elkezdjük lelövöldözni az eleinte még mit sem sejtő ellenség-társainkat, a másik pedig, hogy keresünk egy helyet, ahol jó sok ellenség áll, és ott
Én leszek az utolsó, aki valaha is felhozza egy gyilkos ámokfutó (vagy épp a körúti robbantó) mentegetésére, hogy biztosan a gonosz videojátékok miatt követett el erőszakos bűncselekményeket, de azért van egy kis fura mellékíze annak, mikor keresgéljük a jó zsíros célpontokat, hogy az önmegsemmisítő bombánkkal cafatokra robbanthassuk őket.
Két év elteltével megint Budapestre látogat a gémerek kedvenc zenei rendezvénye, a videojátékok zenéit nagyzenekari előadással feldolgozó Video Games Live. A koncert november 26-án lesz a Hungexpo G csarnokában.