Index Vakbarát Hírportál

Baromi szerencsés lövést eresztett el egy játékos Battlefield 4-ben: egyetlen rakétával 16 embert szedett le az ellenséges csapat játékosai közül.

A videón látszik, hogy egy ablakon és egy ajtón keresztül lő, látszólag teljesen vakon, bele a világba, és ő maga sem érti, mi történt, hiszen amikor a játék elkezdi sorolni, ki mindenki pusztult el miatta, visszamegy, és megnézi, mi történt.

A megoldás a pálya sajátosságaiban van: a rakéta valószínűleg egy fixen telepített bombát talált telibe, ami leradírozta a környéket.

A Warner Brothers fizetett több híres  youtubernek, hogy videóikban pozitívan tüntessék fel a Middle Earth: Shadow of Mordor című videojátékot. Olyan nagyágyúknak adtak pénz, mint a 46 millió feliratkozóval rendelkező PewDiePie, de ezzel még nem is lenne gond. Csakhogy elfelejtették egyértelműen feltüntetni a szponzorációt.

A pénzéért cserébe a Warner Brothers elvárt legalább egy Facebook vagy Twitter posztot, illetve egy videót, amiben nem szerepelnek a játék hibái, bugjai, illetve semmilyen negatív megnyilvánulás magával a Warner Bros.-szal kapcsolatban. Ráadásul egy intenzív felhívást is be kellett építeni a videóban, ami arra ösztönzi a nézőt, hogy látogasson el az oldal weboldalára. Ez viszont a Federal Trade Commission (FTC) szerint a vásárlók megtévesztése és befolyásolása, hiába érvelt azzal a gyártó, hogy a youtube videók "More/Több" részében oda van írva, hogy szponzorált videó.

Ez utóbbi egyébként nem volt meg minden videó lírásában, illetve értelemszerűen nem látszódik, ha valaki Facebookon vagy más médiumon keresztül nézi meg. Meg különben is, ki olvassa el a "More" részt? Az FTC ezért meg is fedte a Warner Brotherst és kötöttek egy megállapodást, hogy ezentúl nem felejtheti el a szponzoráció tényét egyértelműen (értsd, a videóban is) feltüntettetni és nem tehet úgy, mintha egy kritika önálló, befolyásolatlan véleményen alapulna. 

Ugyanakkor egyelőre semmilyen pénzügyi vagy bármilyen egyéb szankcióban nem részesül a gyártó. A probléma egyébként azért fontos, mert a dolog már túllépett az etikai kereteken. Ma már a youtuberek befolyása megkérdőjelezhetetlen és sok felhasználó a youtube-on megjelent kritikákat tekinti függetlennek és mérvadónak. Vélhetően ezentúl komolyabb következménye lesz az Warner Brotherséhez hasonló rejtett szponzorációknak és fizetett kvázi PR kritikáknak.

A Nintendo részvényeinek értéke a pénteki tőzsdezárás után több mint húsz százalékkal emelkedtek, 7,5 milliárd dollárral emelve a japán játékgyártó piaci részesedését. Mindez annak köszönhető, hogy elképesztően sokan töltötték le a Pokemon Go nevű játékot mobiljaikra.

Hétfőn folytatódott az emelkedés, a tokiói tőzsde nyitása után 23 százalékos pluszban kereskedtek a részvényekkel. A 20190 jenes árfolyam a legmagasabb tavaly november óta.

A Pokemon Go az Apple iTunes Store-jában az első helyet érte el az ingyen letölthető játékok listáján. A program egy kiterjesztettvalóság-játék, a felhasználónak Pokemon-karaktereket kell gyűjtenie, miközben sétál az utcán. Aztán ha már sok ilyen állatkája van, akkor megküzdhet más felhasználók állataival.

Nagyon sok rajongója lett hirtelen a játéknak, pedig alig néhány országban lehet letölteni. Itt írtunk róla, hogyan kell trükközni Magyarországon. Mert persze már itthon is gyűjtik lelkesen a Ratatát és a Weedle-t. 

Kimondom, rögtön a legelején: a Pokémon Go a Nintendo legjobb ötlete a Wii óta, és ezt nem is én mondom, hanem az az isten tudja, mennyi ember, aki világszerte letöltötte a játékot annak ellenére, hogy azt hivatalosan még csak Japánban, az USA-ban és Új-Zélandon adták ki.

ez háromszor gyorsabban sikerült neki, mint a korábbi rekorder Clash Royale, a Nintendo részvényei pedig szárnyra kaptak a játék hihetetlen népszerűsége miatt. A kiadást követő piaci mozgások még aznap 2,3 milliárd dollárral növelték a cég értékét, plusz ugye a pénz, amit a játékosok a valóságban is elköltöttek.

Meg is jelent, meg nem is

Én már a bejelentés óta tűkön ültem, és először komolyan csalódott lettem, mikor a Play Store-ból nem sikerült letölteni az alkalmazást, még mindenféle VPN-es vudu bevetésével sem. Aztán jött a hír, hogy nem is kell trükközni, elég letölteni a programcsomagot a netről, telepíteni, és lehet is nekilátni a kis lények gyűjtögetésének. (Magyarán APK-t kell telepíteni, de ez nyilván csak androidon megy, az iphone-osok most nem örülnek. Ráadásul van egy pletyka, ami szerint aki így lép be a játékba, azt blokkolhatja a fejlesztő – érdemes ezt észben tartani, bár őszintén meglepne, ha bárkit tényleg kitiltanának.)

Ha ön iPhone-os, és elég bátor, amerikai, új-zélandi, japán esetleg ausztrál App Store-fiókkal sikerülhet a dolog, többen is írtak a cikk megjelenése után, hogy nekik is összejött.

A Pokémon Go a végtelen számú pokémonos játékok újabb változata. A lényeg nagyjából ugyanaz: gyűjtjük a fura kis állatokat, és ha már elég fura kis állatkánk van (akikből továbbra is fura, de elég erős állatkát is fejleszthetünk), megküzdhetünk másokkal, mármint nem mi, hanem az állataink a mások állataival. Pokémonokból van többféle, víz, tűz, szellem meg még vagy egy tucat egyéb fajta, különleges támadásaikkal megsebzik a másikat, az veszt, akinek előbb kidől az összes, csatasorba állított pokémonja.

A Pokémon Go azzal csavar egyet a dolgon, hogy míg a korábbi részekben csak a virtuális világban kellett sétálgatni, hogy összefussunk a begyűjtendő bigyókkal, most a valóságban is ki kell mennünk az utcára. Aki ismeri az Ingress nevű játékot, az abba is hagyhatja az olvasást, töltse le a játékot és találkozunk odakint, a többieknek meg elmondom.

Azt gondolnánk, hogy a legtöbb embernek már elege van a Star Wars: Az ébredő Erővel kapcsolatos bármilyen termékből, de a nagy cégek ezt abszolút nem így látják. Fél évvel a film bemutatója és néhány hónappal a dvd megjelenése után újabb kötelező körön vagyunk túl: megjelent a Lego Star Wars videojáték is. És meglepően jó, sokkal jobb, mint a korábbi digitális legó-kalandjátékok.

Nem születik Mass Effect minden bokorban, de azt is mondhatnám, hogy nem minden Witcher, amit kis pénzű európai fejlesztők raknak össze. A Technomancer például tuti nem lesz az év szerepjáték-meglepetése, hiába próbál meg mindent megtenni. Talán pont ez a baj, hogy mindent megpróbál, hátha valami összejön.

Ha csak az alapokat mondjuk el valakinek, még a kedvét is meghozhatjuk. A Marson játszódó történet főszereplője egy olyan, hát, rendfenntartó, aki amellett, hogy képzett harcos, még különleges áramszórási képességekkel is rendelkezik. Egyik nap még megbecsült tagjai vagyunk a meglehetősen kellemetlenül felépülő marsi közösségnek, aztán a Gestapo-szerű cég úgy dönt, hogy inkább mégsem annyira szereti a villámszóró fajtánkat, és menekülnünk kell, keresztül a vörös bolygó látványosságain.

A jó húszórányi játék két részre osztható. Az első néhány órában van az, amikor a harc még izgalmas, de a történet nehezen folyik, ráadásul a megismert szereplők többsége vagy rosszul megírt és eljátszott karakter, vagy simán csak unalmas. Aztán ahogy menekülni kezdünk, megfordul a dolog: a történet fordulatai és a karakterek egy része kifejezetten érdekessé válik, a harc viszont unalomba fullad.

A Microsoft megint bejelentette Play Anywhere nevű programját (magyarul: játssz bárhol), amelynek lényege, hogy egyesítik a Windows 10-es és Xbox One-os platformokat, így mindegyiken mindkettő játékait lehet majd játszani. A pécés gamerpiacot egyelőre a Valve Steam nevű megoldása dominálja.

A megoldásról sokat beszéltek az idei E3-on is. Akkor így írtunk róla: „Ennek lényege a mémbeli pc master race és a konzolos parasztok közti határ elmosása: a játékosnak egyszer kell megvennie a játékot, és megkapja két platformra, Windows 10-re és Xbox One-ra is, plusz költség nélkül. Ez intuitíve egy baromi jó és nagylelkű ötletnek tűnik (amivel a Microsoft nyilván a Windows 10-penetrációt is erősíteni szeretné), ugyanakkor ha 2017 végén jön egy bika Xbox, és addig sok menő Xbox-játék kijön Windowsra is, akkor ki és miért venne a következő másfél évben Xbox One-t...?” 

Lappangott bennem egy félelem, amikor a Stellarist elkezdtem feltelepíteni. Ugyan imádom a sci-fit és a stratégiai játékokat is, de több kritikában is említették, hogy a felhasználói felülete és tutorialja kényelmetlen és döcögős. Az pedig, hogy egy játékot nem jó érzés használni, teljesen megölheti az egész élményt. Úgyhogy aggódva figyeltem, amint halad a csík a száz százalék felé.

És aztán a játék az első képkockájával megvett kilóra.

Ismerős önöknek az Imperium Galactica? A majdnem húsz évvel ezelőtt megjelent űrstratégiai játék, amit pár megszállott és elképesztően tehetséges magyar srác készített, és a második része BAFTA-díjat nyert a zenéjéért? Engem játék még nem varázsolt el azelőtt soha úgy, mint az Imperium Galactica. Amikor muszáj volt pár órára félretenni a kegyetlen és szigorú hetedik osztályos teendőim miatt, akkor is csak csillagtérképeket rajzolgattam a kémiafüzetembe, vagy a játék kézikönyvét olvastam egészen addig, amíg meg nem tanultam az egészet kívülről. És aztán elolvastam még egyszer. Órákig tudtam róla mesélni mindenkinek, aki nem tudott elfutni elég gyorsan.

És amint megláttam az első képet, és meghallottam a Stellaris zenéjét, ezek az emlékek olyan erővel sodortak el, mint török kamion az M5-ös autópályán.

Számítógépes játék készült arról, milyen sötét világ vár a britekre, ha kilépnek az EU-ból. A játék fikció, és még a népszavazás végeredménye előtti napon jelent meg, de a friss döntés, vagyis Nagy Britannia egész Európát sokkoló kilépése új aktualitást ad neki.

A WeChatet, a világ legnépszerűbb csetelős appját is kiadó Tencent többségi tulajdont szerzett a Clash of Clanst fejlesztő Supercellben. A kínai óriás 8,57 milliárd dollárt (2384 milliárd forintot) fizetett a SoftBank nevű japán telekommunikációs cégnek, ezzel a Supercell teljes értékét 10,2 milliárd dollárra lőtte be.

Lehet az E3 a legfontosabb videojátékos expo, de az utolsó napja ennek is olyan, mint bármelyik többnapos rendezvénynek: érezhetően kicsit fáradt már mindenki, a kiállítókon gyakran látszik, hogy várják már a végét, sok látogató pedig kihagyja már ezt a napot. De éppen ezért egy hangyányival elviselhetőbb a tömeg, rövidebbek a sorok és nagyobb eséllyel lehet kipróbálni játékokat.

A virtuális valósággal először valamikor a kilencvenes évek második felében találkoztam, egy kiállításon. A VFX1 VR-szemüveget próbáltam ki, amiben a Doom futott. Össze-vissza remegtek a poligonok, célozni nem lehetett pontosan, és percekig jojózott utána a szemem. El sem tudtam képzelni, hogy ki láthat ebben a hülyeségben fantáziát, amikor egérrel-billentyűzettel sokkal szakszerűbben ki lehet végezni a pókdémont, és az ember feje sem fájdul meg utána. Aztán eltelt húsz év, és megint egy VR-forradalomban vagyunk, ismét ott tart a játékipar, hogy egy Doom című videojáték VR-támogatást kap.

Az E3 kiállítást 1995 óta rendezi meg az ESA nevű szoftverkiadói szövetség, és ezalatt a világ legfontosabb videojátékos expója átment már pár válságon. A legnagyobbon nagyjából tíz éve, amikor a rendezvény túlfújódott, és kipukkadt. Mivel kezdett túl drága lenni, és éppen akkortájt ütött be a recesszió is, show helyett 2007-ben és 2008-ban csak nagyon zárt körű meetingeket tartottak, a korábbi 50-60 ezer látogató helyett csak 5-10 ezer szakmabelinek. Ezzel átmenetileg sikerült is jelentéktelenné tenni az E3-at, aztán 2009-től megint a régi konferenciahelyszínen, de már kevesebb csarnokban és ésszerűbb keretek között zajlott az expo.

Az E3-on tizenkettedik alkalommal rendezték meg az Into The Pixel című versenyt. 2004-ben az első még csak egy komolytalan kezdeményezésnek tűnt, aztán évről évre egyre nagyobb rangot szerzett a szakmában, és ma már a videojátékok grafikusai között elég éles verseny zajlik, hogy ki kerül be a legjobbak közé. A tárlatra koncepciórajzokat, illusztrációkat lehet nevezni, ezekből választ egy szakmai zsűri.

Magyar idő szerint hétfőn este tartották meg a pc-s játékoknak szentelt E3 sajtókonferenciát. A rendezvényen ez újdonságszámba megy, de a szervezők nem hagyták ki a lehetőséget, hogy 1) megmutassák: a pc, mint játékplatform erősebb, mint valaha 2) eladjanak némi reklámidőt a legnagyobb hardver- és szoftvergyártóknak. Lássuk, milyen játékokkal illusztrálták, hogy a pc a király!

A Ubisoft sokáig olyan cég hírében állt, mint ami igyekszik nem belecsúszni folytatások végtelen ismételgetésébe, és minden évben eredeti ötleteket, új brandeket is kitalál. Ráadásul a cég idén harmincéves, ezért bőven lehetett reménykedni abban, hogy nagyot robbant most. Nem így történt, sajnos. Bár akadtak eredeti ötletek, ezek egy részét láttuk már, illetve nem volt bennük elég kraft – a francia cég idei sajtóbemutatójánál sok emlékezetesebbet csinált már.

A nagy kiadók sajtótájékoztatóinak sorát általában a Microsoft nyitja a Los Angelesben tartott videojátékos kiállításon, az E3-on, idén az Electronic Arts akart az első lenni. Lássuk, volt-e bármi, ami miatt fontos volt ez a nagy sietség.

Természetesen az EA sem kerülte el a szivárgásokat, így a rendezvény előtt kikerült a netre néhány komolyabb újdonság, például a FIFA 17 történetalapú küldetésmódja és a Titanfall 2 egyjátékos kampánya.

Ettől függetlenül a show-t megnyitó Andrew Wilson (aki amúgy a cég vezérigazgatója) egy sor érdekes, még fejlesztés alatt álló dolgot ígért, és ha valaki csak az összefoglalót olvassa most, és volt szerencséje kihagyni magát a nyúlósra, unalmasra és néha nagyon furcsára sikerült rendezvényt, akkor az a valaki tulajdonképpen egyet is tud érteni vele.

Amikor a Bethesda tavaly a legnagyobb videojátékos expo, az E3 előtt nagy sajtórendezvényt tartott, akkor azt ígérték a kiadó vezetői, hogy nem lesz minden évben ilyen, csak akkor, ha van elég ütős bejelentenivalójuk. Erre kicsit rácáfoltak az idei bemutatójukkal, amit a Los Angeles-i show mínusz egyedik napján rendeztek, magyar idő szerint hétfő hajnalban.

Most már tényleg mindjárt kezdődik az E3 (kedden, de sajtóbemutatókkal már vasárnap este), én már a helyszínen várom az eseményeket. Órákon belül startol a Bethesda bemutatója, addig is felvettem a belépőm és megnéztem, hogy a Hotel Figueroa falán most milyen játék festménye díszeleg. A hotel három nagy tűzfala éppen az E3-nak otthont adó Los Angeles Convention Centerre néz, ezért komoly presztízst jelent (és bizonyára nem két fillér) ezt kibérelni. Mint látható, az idei festmény még készül, de már nem sok hiányzik belőle, és a Witcher 3 szereplőit láthatjuk rajta.

Csakhogy a Witcher 3 tavalyi játék, és már a kiegészítői is megjelentek. Mit keres akkor ez az idei E3-on? Csak nem igaz a feltételezés, hogy önálló kártyajáték-spinoff készül hozzá? Csak de.

Több mint húsz éve minden nyár elején Los Angelesre szegeződik gémervilág tekintete: az Electronic Entertainment Expón (E3) ekkor és itt mutatják be a nagy játékkiadók a karácsonyi szezonra szánt új játékaikat. Vagy néha előbb mutatják be. Néha meg el sem mennek a show-ra. Vagy elmennek, csak nem úgy. Vagy csak indítanak egy többnapos élő streamet. Minden idők egyik legfurcsább E3-a várható idén, amit a helyszínről követünk majd. Összeszedtük, mire számítunk a kedden (de sajtótájékoztatókkal már vasárnap) kezdődő játékexpón.

A Vivendi kivásárolta az alapító családot a Gameloft francia mobiljátékokat készítő cégből. A felvásárlás cseppet sem volt barátságos, a Gillemot család azt nyilatkozta, hogy sajnálkozva adták el 21,7 százalékukat a Vivendinek.

A Spiritus Games neve nem csenghet túl ismerősen, pedig magyar fejlesztőkből álló veteránokról van szó. A tagok – a zeneszerzőn kívül összesen hárman vannak –korábban olyan címeken dolgoztak, mint az Incredible Adventures of Van Helsing, a Deathtrap és Codename: Panzers-sorozat. Új játékukhoz, a Fabularhoz a Kickstarteren keresnek támogatókat.

Mikor a játékfejlesztők először próbálták eladni a kiadónak, hogy a következő Battlefield az első világháborúban játszódjon, az Electronic Arts vezetősége visszadobta a projektet.

Blake Jorgensen, a vállalat pénzügyi igazgatója egy konferencián elmondta: a visszautasítás egyik lényeges indoka az volt, hogy a döntéshozók nem voltak biztosak abban, hogy a fiatalabb vásárlók tisztában vannak azzal, hogy volt egy olyan dolog, hogy első világháború. Nehéz eldönteni, hogy ez kiről mond el többet - a célcsoportról, vagy az igazgatókról, akik nem nézik ki a gyerekekből, hogy ha tudják, hogy valamiből volt egy második, akkor kellett legyen egy első is.

Ennél valószínűleg sokkal fontosabb érv volt a játék ellen, hogy a fejlesztőknek elsőre nem sikerült meggyőzniük az igazgatóságot azzal, hogy az első világháború anyagháborúja és lövészárok-hadviselése elég izgalmas lehet egy videojáték alapjának.

Jorgensen szerint a döntéshozók végül kötélnek álltak. Nem azért, mert lövészárkokat rohamozni hirtelen mégis izgalmas vagy játékba illő lett volna, hanem mert a fejlesztők pontosabb terveiből kiderült, hogy egészen máshogy néznek a dologra. "Az első világháborút lóháton kezdték, és repülőn, tankban vagy tengeralattjáróban ülve fejezték be. Ha így nézzük, ez már bőven elég egy videojátékhoz." A fejlesztőknek az is segít, hogy az első világháborúban ugyan az arcvonalak nem sokat változtak, az egyes frontok földrajzi és éghajlati jellege annyira eltérő volt, hogy a játéknak ezzel sem lesz gondja.

A Battlefield 1 (ahol az egyes nem az aktuális rész sorrendiségét jelzi, hanem az első világháborúra utal) idén október 21-én jelenik meg pécére, Xbox One-ra és Playstation 4-re. A bemutató videó alapján komoly sikerre lehet számítani, a trailer pillanatnyilag az egyik legkedveltebb film a Youtube-on.

Tízéves korom környékén, a Döntő csaták átrágása után teljesen biztos voltam benne, hogy tetszőleges hadvezérnek érdemi tanácsokkal tudnék szolgálni, ha kis eséllyel sikeres hadjáratát bravúrosan és hősiesen meg kívánná esetleg nyerni. 

Aztán többek közt egy fiúiskola révén viszonylag hamar beláttam, hogy ez nem igazán okos hozzáállás, az elkerülhető háborút talán olyan konfliktusokra érdemes tartogatni, amikor az ember azt inkább nagyon nagy eséllyel nyeri meg. És a legegyszerűbb stratégiai játékokból is rájöhet bárki, hogy valójában az a legügyesebb, ha először mások ütik egymást, és utána a fáradt győztest is kényelmesen hazavághatjuk.  Pláne, hogy a legtöbbször elég csak figyelmeztetni őt erre a helyzetre.

A Half Life 2 talán legidegesítőbb szereplői a Gordon Freemant is lebuktató City Scannerek voltak – írja az ITCafé. A repkedő őrszemekbe leggyakrabban a csatornákba bóklászva futhattunk bele, de City 17 területén mindenfelé előfordultak.  A vakuval is felszerelt kamerázó drón most életre kelt, másolatát megépítették Oroszországban.

Az az orosz modder, Valplushka videóját mára több mint 800 ezren látták. A modder az élethű méretű (80 centiméter hosszú, 55 centiméter magas) másolatot nulláról építette fel. Az alapja egy szénszálas kvadrokopter. 

Összesen 11 percet tud repülni, a repülésirányításért egy GPS nélküli  DJI Naza-M Lite felel, AX-2810Q-750KV Brushless Quadcopter motor van benne és 3300 milliamperes akkumulátor. A drón két hónapig épült, a júzer a videót GoPróval vette fel. Eredetileg rakott rá vakut is, de az hamar kiégett.