Már tíz éve, hogy a Playstation 3 megjelent. Ez volt az a korszak, amikor az exkluzív játék fogalma végképp elértéktelenedett; egyre kisebb lett a húzóereje azoknak a szoftvereknek, amikkel el lehetett adni a gépet. A hívószó a multiplatform lett; az előző konzolgenerációban már nem a platform-exkluzív játékok, hanem a több gépre megjelenő címek kapták a legmagasabb értékeléseket, és ők hozták a legjobb eladásokat is.
A konzol megjelenésének tízéves évfordulójára összegyűjtöttük a Playstation 3 tíz legjobb játékát. Csupán néhány feltételt szabtunk. A multiplatform címeket kihagytuk: amit itt látunk, azok a Playstation 3 saját édes gyermekei. Egy stúdiótól csak egy játékot neveztünk, hogy ne álljon a fél lista Naughty Dog-címekből. Próbáltunk széles merítéssel dolgozni, hogy minél több játékstílus teret kapjon. És igyekeztünk olyan címeket kiválogatni, amik valamilyen formában tükrözik a Sony videojátékokról alkotott filozófiáját.
A konzoljátékokat kicsit ismerő játékosok valószínűleg hallottak már róla, hogy Brazília videojáték-piaca egy alternatív valóság, amit a teret és az időt figyelmen kívül hagyó trendek határoznak meg. Nyolc éve egy Playstation 2-játék 120 amerikai dollárba került, a kalózkodás az egekben volt, a hardver- és szoftvereladások meg köszönőviszonyban sem voltak az NPD eladási listáival.
Egy hónapig tartó bétatesztelés után elkészült a Bloxx nevű ügyességi játék, amelyben egy golyót kell végigvinni a pályán, anélkül, hogy leesnénk.
Láttunk már sok ilyen játékot, szebbeket és kifinomultabbakat is, de ezek közül elég kevésről mondható el, hogy egy 14 éves srác iskolába járás közben rakta össze. A Bloxx a miskolci Kiss Dániel műve, aki pár hónapja keresett meg minket a korábbi játékaival, és most elküldte nekünk a legújabbat is, melyben már a Unity 3D motorját használja.
A Bloxx harminc pályája elég szórakoztató, néhol van annyira szívatós a feladat, hogy (nekem legalábbis, alkalmi játékosként) bizonyos pályáknak újra meg újra neki kellett futni, néha viszont azt éreztem, lehetne még egy kicsit keményebb is, hogy igazán szenvedni kelljen, ne érjek túl gyorsan a végére. A játék látványvilága elég egyszerű, gyakorlatilag csupasz objektumok jelennek meg a szemeink előtt, elférne itt egy kis grafikusi utómunka. De akinek a csillivilli körítés nem hiányzik, annak a Bloxx megéri azt a 189 forintot, amennyiért a Play Áruházban kapható.
A Bioware új trailert adott ki a nagy sikerű Mass Effect-sorozat újabb, negyedik fő játékáról, a várva várt Mass Effect: Andromedáról. A korábbiakhoz hasonló mézesmadzag-videóról van szó, kevés konkrét játékmenetes részlettel és még kevesebb információval.
A Google 2014-ben megvette magának pár százmillió dollárért a DeepMind nevű, mesterséges intelligenciával foglalkozó céget, majd a Google AlphaGo megalázóan simán legyőzte Li Szedol govilágbajnokot. Most még nagyobb kihívás elé szeretnék állítani a mesterséges intelligenciát, ugyanis a Starcraft II-re eresztik rá, írja a The Verge.
Demis Hassabis egy amolyan programozó csodagyerek, kedvence területei a kognitív idegtudományok és a mesterséges intelligencia. Ő alapította 2011-ben MI-startupként a DeepMindot, amit 2014 januárjában a Google megvett 400 millió dollárért. Hassabis eközben elkezdett kutatni és több publikációja is megjelent, egyik legérdekesebb területe a deep reinforcement learning, ami egyesít két gépi tanulási módszert: a megerősítéses tanulást és a mélytanulást.
A mélytanulás annyit jelent, hogy különféle típusú adatokat több rétegben, több szinten is feldolgoznak (pl. gerinces->emlős->macska), a megerősítéses tanulás pedig kicsit olyan, mint az embernél a tapasztalati úton való tanulás. A gép megpróbál megoldani egy feladatot, de ha elbukik közben, akkor a következő nekifutásra már mással próbálkozik, egészen addig, míg sikeresen végre nem hajtja. Ekkor megjegyzi, hogy mit csinált jól, egyre ügyesebbé és ügyesebbé válva.
Hassabis és csapata ezt a két tanulási folyamatot felhasználva létrehozott egy olyan algoritmust, ami idővel bizonyos régi Atari-játékokon sokkal jobban teljesített, mint amire ember valaha is képes volt. Ráadásul úgy, hogy az algoritmusba előzőleg semmit nem tápláltak be és pont ugyanannyi adattal rendelkezett, mint amennyivel egy ember rendelkezhet: azzal, amit a játékos a képernyőn lát.
Egy fényen szörföző, drágakőből faragott robotbogár vagyok. Bőröm simára és csillogóra nyalt, hibátlan króm. Egy hideg, végtelen acélpálya tekereg előttem, amit dimenzióntúli szörnyek szülnek a tér hasadékain keresztül. Felfoghatatlan sebességgel suhanok előre, járom a gonosz istenek dübörgő táncát, minden mozdulatom szivárványszínű fényt varázsol a pokoli csápokkal tekergő kaleidoszkópba. Ha egyszer hibázok, darabokra szakadva veszek a semmibe, de még ekkor sem pihenhetek egy percre sem, újra siklok bele ebbe a borzasztó látomásba.
A Thumper egy kegyetlen és tökéletes játék, ami belém kapaszkodik a hideg fogaival és nem ereszt. Egy gonosz pszichedelikus trip, egy ősi, brutális transz, egy meditáció.
A Facebook hivatalos vasárnapi bejelentése szerint elindult a Gameroom béta, a Windows operációs rendszert futtató személyi számítógépekre kifejlesztett játékplatform fejlesztői verziója. A bejelentést hosszú hónapokig tartó bétatesztelés, reszelgetés, névkeresés előzte meg, írja a Techcrunch, hozzátéve, hogy a lépésre azután szánta el magát a Facebook, hogy gyakorlatilag elvesztette a csatát az androidos és iOS-es mobiljátékpiac vezető pozíciójáért.
A Rez arról szól, hogy egy célkeresztet irányítunk, két gombot nyomogatunk – egyet állandóan, egyet nagyon ritkán –, és a háttérben kattogó techno zene ütemére kilövünk minden repkedő ellenfelet a képernyőn.
A Rez eredetileg 2001-ben jelent meg, Dreamcastre és Playstation 2 konzolokra. Sok nem fogyott belőle, sok vizet nem zavart, sok kritikust megosztott, sok cikket írtak róla, sokszor hivatkoztak rá. Sokat játszottam vele, mert ez a világ legjobb játéka.
Sose voltam Gears of War-rajongó, de az érdemeit sose vitattam. A 2006-ban megjelent első rész volt az Xbox 360 első húzócíme, ami megmutatta, mire képes együtt a hardver és az Unreal 3 grafikus motor, és egyúttal lefektette a külső nézetes modern akciójátékok alapjait is. Ez lett a Microsoft egyik húzócíme, az Xbox zászlóshajója. A folytatás grafikailag maga volt a tömör gyönyör, de nekem nem emiatt marad örök emlék. Akkor még nem tudtam, hogy az Insane nehézségi szintet a négy játékos kooperatív kampányhoz találták ki, úgyhogy nekiálltam egyedül. Sikerült végigjátszani, és mellesleg megdöntöttem a szóismétlés nélküli káromkodás világrekordját is (csak azért nem kaptam gamerscore-t). A Gears of War 3-at a Microsoft hazai főhadiszállásán nyomtam végig, a Judgement alcímű folytatást meg egy madridi rendezvényen próbálgattam. És sosem unatkoztam.
Szóval szépen összehozott minket a sors, de nem bántam. Kifoghattam volna egy rossz feleséget, egy lassú lefolyású nemi betegséget, vagy egy romházra fölvett jelzálogkölcsönt is. Akkor már jobban jártam a Gears of Warral. Persze, hogy érdekelt a negyedik rész.
Amerikában éppen két hónapja fut az NFL idei szezonja, és most kapcsolt a média, meg az amerikaifoci-szövetség teljes pániküzemmódra: a meccsek tévés nézettsége ugyanis elég súlyosan megzuhant tavaly óta. A hagyományos hétfő, csütörtök, és vasárnap esti meccsközvetítések tévécsatornától függetlenül 18-24 százalékot buktak a közönségükből, ez pedig nagyon sok. A jelenséget sok mindennel próbálják magyarázni, az elnökválasztási kampány hatásától kezdve addig, hogy idén egyszerűen gyengén játszanak a csapatok, és a tavalyi, minden rekordot megdöntő nézettségek után természetes a visszaesés. Ebben mind lehet is valami, de akad itt még egy elég komoly indok.
A tévés nézettség ügyében első számú szaktekintélynek számító Nielsen szerint az a helyzet, hogy a fiatalok az utóbbi időben egyszerűen megunták a tévét. 2010 óta a 18-24 év közti korosztályban 32 százalékot, a 25 és 34 év köztieknél 23 százalékot csökkent a tévézéssel töltött átlagos idő (miközben 50 felett gyakorlatilag ugyanott maradt). A kérdés az, hogy mit néznek helyette, erre pedig a választ a Newzoo felmérése adja meg, ami a legjellemzőbb sportközvetítés-néző csoportot, az amerikai férfiakat vizsgálta, és a négy nagy amerikai kedvenc csapatsport, az amerikaifoci, a baseball, a kosárlabda, és a hoki mellett rákérdezett az esportra is. Mutatok egy nagyon tanulságos grafikont, ami korosztályokra és sportágakra bontja az érdeklődést a közvetítések iránt:
Kiszivárgott pár új részlet a Nintendo október 20-án bemutatott új konzoljáról, pontosabban főleg az elméletileg jövő tavasszal startoló gép kijelzőjéről.
A Nintendo Switch ugyanis valójában egy kijelzővel egybeépített konzol, és mint azt a héten a Nintendo tisztázta, az állvány, amibe belerakják, nem extra hardverelemeket tartalmazó egység, hanem egy sima, a töltést és a tévével való összeköttetést biztosító dokkoló.
A kijelzőről most az derült ki, hogy a 15,75 centiméteres képernyő 720p, vagyis 1280*720-as felbontású lesz. Ez egyrészt sokkal nagyobb, mint eddig bármilyen kijelző, amit a japán cég a konzoljaiba épített, de nem ez az egyetlen terület, ahol előrelépés van. Ez lesz ugyanis az első, mai értelemben vett érintőképernyőjük is, tíz különböző pontot tud egyszerre kezelni, vagyis a többujjas gesztusok kezelésére is képes, vagy, ami talán fontosabb egy játékkonzolnál, akár zongorázni vagy gitározni is lehet rajta.
Az Eurogamer szerint a képernyőről és az érintésérzékenységről azért nem volt kiemelten szó a bejelentéskor, mert a cég nem akarta összezavarni az embereket. Annak ellenére, hogy a gép tulajdonképpen egy hordozható kézikonzol összes tulajdonságával rendelkezik, a Nintendo teljes értékű, a nappaliba szánt konzolként kezeli a készüléket.
Felmerül a kérdés, hogy hogy működik majd az érintésérzékenyre tervezett irányítás egy-egy játékban akkor, ha a Switch a dokkolóban pihen, a képernyő ki van kapcsolva, a kép a tévén jelenik meg, a játékos pedig az összecsattintható kontrollerrel irányít? Egyelőre úgy tűnik, hogy egy infravörös szenzorral mutathatunk a tévére, amit a kontroller jobbkezes felébe szerelnek majd.
A konzolról január 13-án tudunk majd meg többet, a Nintendo 27-i közleménye szerint egy Tokióban tartott, de a neten élő közvetítésben követhető előadáson „ismertetni fogja a cég az új konzol pontos megjelenési dátumát, valamint bemutatja jelenleg fejlesztés alatt álló játékkínálatát is”.
Egyetlen, nonstop végigjátszott hétvége kevés ahhoz, hogy a Civilization 6 minden apró részletét megismerjem, de éppen emiatt biztos vagyok abban, hogy ez hosszú távú kapcsolat lesz. A körökre osztott stratégiai játék előző kiadása csak több kiegészítő csomag után vált igazán izgalmassá, most viszont a Firaxis remekül indít, minden eszközt megkapunk egy összetett birodalom felépítéséhez. Tovább finomították az előző verzióban megismert, komplex vallási, katonai, diplomáciai, kulturális és technológiai rendszert, és kimondottan élvezetes volt az első végigjátszás, amiben győzelemre vittem a japán Hojo Tokimuna népét.
Szórakoztató belegondolni, hogy a Mafia olyan a cseheknek, mint a Witcher a lengyeleknek. A különbség annyi, hogy ameddig például a Witcher 3-at a modern játéktörténelem csúcsteljesítményei között emlegetik, addig a Mafia 3 legfeljebb egy tisztességes GTA-klón, ami tele van baromi jó ötletekkel, de annyi sebből vérzik, mint főhősünk ellenfelei egy-egy küldetés végén.
Eleve fura persze, hogy miért pont az első világháború az, amin megakadnak az emberek. Merthogy megakadtak, volt is komoly tiltakozás, hogy hát de az a háború tényleg nem szólt semmi másról, csak az értelmetlen pusztulásról, és micsoda tiszteletlenség szórakoztató terméket csinálni belőle, pláne komoly mennyiségű pénzt keresni a dolgon.
Rögtön az elején szögezzük le: a világháborúkat (vagy ha már, úgy általában a háborúkat) értelmük szerint sorrendbe állítani lehetetlen. Ha az első világháborúból nem lehet játékot csinálni, akkor Napóleon hadjárataiból se. De akkor Gárdonyi Egri csillagokát is vegyük le a polcról, a Ryan közlegény megmentését meg pláne. Ez van, el kell fogadni, hogy a háborúk borzalmas valóságával mindig csak akkor foglalkoztak az emberek, ha épp benne éltek, amúgy meg kalandnak és bátorságpróbának tűnik az egész. Szóval a Battlefield 1-gyel nem ez a gond.
Mert nem az, sőt, kifejezetten jó játék. Szokás szerint két részre osztható: van benne egyjátékos küldetésből pár órányi, meg játszhatunk évekig a haverokkal a neten keresztül.
A Nintendo, ígéretéhez híven csütörtök délután négykor bemutatta az új konzolját. A sokáig csak Nintendo NX fantázianéven emlegetett konzol végleges neve Nintendo Switch lesz. A konzol jövő márciustól lesz kapható.
Nincs vége a Samsung legszörnyűbb rémálmának. Nem elég, hogy hosszú hetek óta tart a Not3 7 visszahívási balhéja, egyre több helyen figurázzák ki a mobil gyúlékonyságát. Pár napja a Grand Theft Auto V egy rajongói kiegészítője halálos fegyverré változtatta a Note 7-et.
Több jel is arra utal, hogy a Rockstar Games új részt készül bejelenteni a nagy sikerű 2010-es játéka, a Red Dead Redemption folytatásaként.
Bár a Sony nem olyan régen, 2015 márciusában szántotta be a telefonos játékokért felelős Playstation Mobile nevű részlegét, úgy tűnik, mégis inkább visszatérnének a mobilos platformokra is. A japán Nikkei hírügynökség úgy tudja, a cég öt vagy több játékát is ki fogja adni mobilra 2018 márciusától kezdődően.
Hányingerem van, szédülök, de baromira meggyőzött az egész – nagyjából így lehet összefoglalni a Playstation VR-t kipróbáló munkatársaink véleményét. Itthon a Sony jelent meg először olyan virtuális valóság szemüveggel, amely egyrészt nem annyira iszonyatosan drága, mint a versenytársak (a Microsoft a héten 900 ezer forintnak megfelelő dollárért dobta piacra kiterjesztettvalóság-megoldását, a Hololenst az USA-ban), másrészt már nem fejlesztői változat vagy valami fura félkész hibrid, esetleg azóta már többszörösen meghaladott cucc, hanem használatra alkalmas, kész termék. (Az USA-ban és Nyugat-Európában már elérhető az Oculus Rift és a HTC Vive végfelhasználóknak szánt változata is, de egyelőre kétséges, hogy ezek hivatalosan mikor kerülnek forgalomba itthon is.)
Az első meglepetés akkor ért, amikor nekiálltam összeszerelni a szerkezetet. Valahogy szerintem mindenkinek az él a fejében a VR-szemüvegekről, hogy van valami, amit a fejünkre teszünk, és azt mondjuk egy-két kábellel összekötjük a géppel. Ehhez képest a Sony nyolclépéses összeállítási képregényt mellékelt a készlethez, amelyben számtalan drót, csatlakozó, kis doboz és egyéb izé kapott helyet.
Az ezt-húzza-ki-ezt-dugja-át-ide-azt-meg-amoda jellegű munka leginkább egy karaoke-masina összeszerelésére emlékeztet, és ha végzünk, minimum megkétszerezzük a tévé környéki drótok számát. De a legjobb, és ezt talán csak azok értékelik majd, akik a 80-as és 90-es években ismerkedtek meg a pécék világával, szóval a legjobb, hogy a kilencedik oldalon a Sony
javasol a szerkezethez. Először a tévét, aztán a Playstationt, aztán a VR-szemüveget.
A Microsoft az amerikai konzoleladások terén kezd felzárkózni a Sonyhoz. Az NPD Group adatai szerint az elmúlt három hónapban a vásárlók több Xbox One-t vettek, mint Playstation 4-et.
Jókora sajtócsomag formájában megérkezett hozzánk a Sony virtuálisvalóság-készüléke, a csütörtökön debütáló Sony PlayStation VR. A kötelező kicsomagolós videót egy teljesen fogalom nélküli júzerrel próbáltuk feldobni. Sanyit elvarázsolták a szivacsok.
A kütyüről természetesen hamarosan közlünk egy tesztet, addig is nézzük, mi van a PlayStation VR dobozában:
Philip Klemenov profi videojátékos volt, a Call of Duty sorozattal játszott a H2K profi csapatával. A 24 éves játékosnak hatmillió követője volt a Twitch-csatornáján. Klemenov október 2-án autóbalesetben meghalt, a temetését a játékosok élőben követhették a Twitchen.
A Wasteland-szériát fejlesztő inXile Entertainment néhány napja kampányt indított; arra kérték a játékosokat, hogy dobják össze a Wasteland 3 fejlesztési költségeit. A sorozat történetében ez nem szokatlan: már a második rész fejlesztését is a játékosok adományaiból finanszírozták.
A technológia falat emelt az emberek közé, ahelyett, hogy összehozta volna őket egy kis szórakozásra.
– mondta a 39 éves Francesco Ferrazzino, a Father.io nevű videojáték tervezője. A szoftver közös nevezőre hozza a kiterjesztett valóságot (augmented reality), az online szerepjátékot és a területfoglalós akciójátékokat a lasertaggel, és az egészhez csak egy okostelefonra lesz szükség.
Évtizedes tény, hogy ha sport és videojátékok, akkor Electronic Arts. A világ talán leggyűlöltebb játékstúdiója szinte minden fontosabb sportjátékban dominál. Fociban a FIFA-sorozat (bár a PES máig kitart), hokiban az NHL, amerikai fociban a Madden NFL, nemrég beszálltak a ketrecharcos versenybe is a UFC-vel, de korábban vezették a piacot még baseballban, Forma-1-ben, NASCAR-ban és kosárlabdában is. Mindössze egy ellenfelük van, a 2K, akik viszont évek óta úgy megverik őket kosárlabdában, hogy a palánk adja a másikat.
Inkább playboyszimulátornak hívtam a majd két éve megjelent Forza Horizon 2-t annak idején, és igazából főleg arra voltam kíváncsi, mikor leültem a harmadik rész elé, hogy ezen sikerült-e változtatni, vagy még mindig egy gyönyörű, de idegesítően COOL játék maradt a sorozat.
A második részben ugyanis minden klappolt, egy dolgot kivéve: a kerettörténet szerint nagyvilági suttyókkal csapattuk, azzal a fajtával, aki minden szó végét elharapja és tesónak hívja minden ismerősét a Facebookon. Egészen addig nem volt baj, amíg az autóban ültünk, de amint valami történt a dél-európai suttyókat tömörítő autóverseny-bulisorozaton, máris irtózva tartottuk el magunkat attól, amit láttunk.
A most megjelent harmadik részben ez szerencsére szinte teljesen megszűnt. Most már nem egy résztvevője vagyunk a hipergazdag, vagy magukat annak kiadó autóőrültek versenyének, hanem maga a szervező. Mivel két éve pont a főszervező volt a leginkább tenyérbemászó alak, óriási könnyebbség, hogy a menőnek, trendinek, fiatalosnak gondolt seggfejek száma nagyrészt nullára csökken a játékban (egész addig, amíg el nem kezdünk a véletlenszerűen elénk sodort, valódi játékosokkal is játszani).
Két hét múlva lesz kapható a Playstation VR, de már most felkészülhetünk a kicsomagolásra, a Sony ugyanis közzétett erről egy videót.
A négyszáz dolláros alapcsomagban benne lesz a VR-sisak, a számítási egység, a fülhallgató és egy demólemez, de a Move kontrollert és a hozzá tartozó kamerát külön kell beszerezni.
Az elmúlt évek legizgalmasabb magyar videojátékos rendezvényét nem valamelyik nagy konzolgyártó vagy kiadó rendezte, hanem alulról szerveződött. A PixelCon egy házibulisorozatból indult, és bár nyilván nem vetélkedhetett a bérelt arénákba vitt show-kkal, éppen azért tudott érdekesebb lenni, mert tartalmilag kicsit mást tudott nyújtani. A PixelCon gyakorlatilag a magyar videojátékos kultúra találkozója lett, amin részt vesznek önszerveződő gémer közösségek, videojátékos témában alkotó művészek és független hazai videojáték-fejlesztők is. Az egykori házibuli mostanra kétségtelenül Magyarország legnagyobb civil videojátékos eseményévé nőtte ki magát, amit a szervező Insert Coin Egyesület idén is megrendez, ezúttal a Corvin Clubban, november 5-én.
A PixelCon 4 egyik újdonsága idén a LowRezJam nevű játékfejlesztő verseny, amire kizárólag 64×64 pixelben előadott alkotásokat várnak (lásd a fenti videót). Emellett szokás szerint megrendezik a Grand Pix nevű videojáték-fejlesztő versenyt is – erre október 9-ig várják a nevezéseket, a LowRezJamre még akár a helyszínen is lehet jelentkezni. A pályaműveket a PixelConon lehet majd megcsodálni, ahol szokás szerint előadások és vetélkedő is lesz, valamint bemutatkoznak a hazai videojátékos közösségei (egyebek között például a verekedős játékosok fanatikusai és a Nintendo community), illetve a cosplay.hu beöltözött képviselői. És ahogy lenni szokott, kapunyitástól (ami ezúttal délelőtt 10 óra) hajnalig lehet nyüstölni a a videojáték-történelem legnépszerűbb régi gépeit; Commodore-gépek, régi konzolok, kézikonzolok, arcade gépek és pc-k várják a látogatókat több száz játékkal. Az egyesület rendezvényein hagyomány, hogy a látogatók is hozhatnak gépet, amire büszkék, és szívesen megmutatnák másoknak. Erre a célra crt tévéket biztosítanak a szervezők.
Aztán este 6-tól a buli fokozatot vált, és hagyomány szerint fellépnek a gémer/geek zenei szubkultúra prominensei. Közülük a legnagyobb név a Machinae Supremacyé – róluk már írtunk, mert a szervezők közösségi projektfinanszírozás révén szedték össze a pénzt a fellépésükre. A svéd metálzenekar egyik fő ihletforrása a Commodore 64-es játékok zenei világa (avagy a SID zeneformátum klasszikusai), műfajában a leghíresebb bandának számít. A svédek előzenekara a magyar SIDrip Alliance lesz, akik a SID-alapú rockzene magyar helytartói, és elég ritkán adnak koncertet, itt írtunk róluk korábban.
A PixelCon 4 videojátékos-kütyüs részére 1000 forint a belépő (12 évesnél fiatalabb gyereknek szülői kísérettel ingyenes), a koncertekre 3500 forint, az este 11-től kezdődő afterpartira mindkét jeggyel be lehet menni. További részletek a rendezvény Facebook-oldalán.
És mivel a karácsony előtti időszak a videojátékos rendezvények szezonja, a legnagyobb hazai játékrendezvény, a budapesti PlayIt is novemberre időzített: november 26-án lesz a Hungexpón, itt tájékozódhat róla. És szintén a Hungexpón lesz a családiasabb PC Guru Show, október 8-án.
Egészen váratlant húzott az Ubisoft, amikor bejelentette, hogy egy olyan online játékot készül a piacra dobni, amihez hasonlót még nem igazán csinált senki. Ráadásul a For Honor egy teljesen új franchise, és pont egy olyan aspektusát emeli ki a hack and slash játékoknak, amivel mindig is szenvedtek a fejlesztők. Egy hétvégére mi is kipróbáltuk az egyelőre csak alpha állapotú játékot, és ugyan nem estünk hanyatt tőle, de már kezd világos lenni, hogy kiket foghat majd meg a For Honor 2017-ben.
Régen láttam így játékot feldobni a karjait és kijelenteni, hogy ne haragudj, de teljesen kifogytam az ötletekből. A ReCore viszonylag elején, még a bevezető szakaszban ki kell nyitni három ajtót. Az egyik ajtóhoz pedig össze kell szedni három energiacellát. Oké, a hármas szabály a videojátékok legnagyobb közhelye a „menj el a világ végére, és hozd el nekem a szobanövényt”, illetve a „kísérd el ezt a túlélésre alkalmatlan embert a túlélhetetlen helyszín másik oldalára” mellett, de legalább annyival kompenzált a játék, hogy a cellák cuki kis élőlények voltak. Aztán húsz perc múlva megint megkaptam ezt a feladatot. És megint. Itt elgondolkodtam, hogy végig kell-e játszani a ReCore-t, hogy megértsem, mennyire elbaltázott az egész, és abbamaradtam, hogy nem. Nem kell.