Index Vakbarát Hírportál

A videojátékok több mint harminc éve próbálják filmes élménnyel is szórakoztatni a játékost, a mára teljesen elkoptatott „interaktív filmˮ kifejezés legalább 1983 (a lézerdiszkes Dragon's Lair premierje) óta létezik, az IMDB pedig már jó ideje követi a hollywoodi sztárok videojátékos munkáit is (a tavalyelőtti Call of Duty például Kevin Spacey-t rántotta be). Pedig a videojáték és a film között feloldhatatlan ellentét feszül: az egyiket passzív módon fogyasztja a néző, a másikat nem. Amíg egy film pár órában, jó esetben okosan felépített dramaturgia mentén, a rendező, az operatőr meg a többi filmkészítő szándékai szerint, jelenetről jelenetre mesél történetet, addig a videojáték átadja az irányítást a fogyasztónak. Sok játékban a játékos forgatja a kamerát, ő választja meg akár a következő jelenetet, alakítja a karakterek sorsát. A videojátékokhoz annyira hozzátartozik a szabadságérzet, hogy ha a filmszerűség érdekében túl kötötten alakul egy játék menete, az a játékosok elég jelentős részének nem tetszik, és anyázni kezdenek (és ez is nagyjából a Dragon's Lairrel egyidős).

A játék késői szakaszában, amikor mindent ellenőrzésed alá vontál, jó mérnök lesz belőled.

Ez volt az a mondat a Factorio trailerében, ahol biztos voltam benne, hogy ezt a játékot ki kell próbálnom. Én ugyanis nagyon régóta szeretnék már végre jó mérnök lenni.

Az Activision Blizzard videojátékos óriáscég bejelentette, hogy megállapodtak a Facebookkal, így a játékaikkal játszott esportmeccseket a közösségi oldal egyre népszerűbb élővideós platformján, a Facebook Live-on is streamelni fogják.

Meg vagyok róla győződve, hogy a modern játékipar (különösen az RPG-k) egyik legnagyobb problémája, hogy nem igazán tudják új, izgalmas világba helyezni a történeteket. Az elmúlt 10 évben alig akadt olyan ismertebb próbálkozás, ami ne a zombik-vámpírok-posztapokalipszis-scifi-klasszikus fantasy vonalon próbálkozott volna. Ezért is volt annyira kellemes csalódást 2014-ben a Banner Saga, ami voltaképpen az Oregon Trail és az X-Com kombinációja egy északi mitológiára épülő világban. A nagy sikerű játéknak nemrég megjelent a folytatása, ami semmi mást nem csinál, csak kicsit finomít az első rész nyerő formuláján. És ezzel nincs semmi baj, mert a Banner Saga 2 ugyanannyira lélekromboló, feszültséggel és érzelmekkel teli, mint két évvel ezelőtt.

A Dark Souls III-nak úgy álltam neki, hogy Dark Souls-szűz is voltam, meg nem is voltam az. A sorozathoz korábban egyáltalán nem volt szerencsém, a Bloodborne-nal viszont elég sokat játszottam, és arról minden hozzáértő azt mondta, hogy olyan, mint a Dark Souls.

Hát, tényleg olyan. Pontosan azok a tünetek ütköztek ki rajtam, mint amikor tavaly megfogadtam, hogy ha beledöglök is, végigjátszom a Bloodborne-t. (Nem adtam fel azt a fogadalmat, bár Micolash és sameszei elég régóta várják, hogy egyszer leporoljam a pengéimet, és visszavágót játsszunk – eddig az állás nagyjából 25:0 oda.)

Nem értem magamat. Egy csomó mindent utálhatnék a Battlebornban, de összességében mégis az van bennem, hogy úristen, a káosz, a kiegyensúlyozatlanság, a követhetetlenség és az egyéb hibák ellenére ez eddig a legjobb lövöldözés idén.

Persze ha tudjuk, kik állnak a játék mögött, akkor máris megoldódik a rejtély. Ugyanaz a csapat, aki a Borderlands-sorozatot is összerakta, és akkor már nagyjából sejtjük is, mire kell számítani. Hullámokban érkező ellenségek, meg a furcsa ritmus: egy csapat kicsi, egy közepes, egy csapat kicsi, bossfight, pálya vége, szintlépés, amíg a világ tart.

A Battleborn tehát egy belső nézetes lövöldözős játék. A sztori szerint egy csapat hős az egyetlen megmaradt csillag körüli galaxisban küzd a gonosz ellen, hogy ha jobb már nem is lesz, legalább sokkal rosszabbra se forduljon a világ sorsa. Játékra lefordítva ez annyit jelent, hogy a sok közül kiválasztott egy karakterrel megjelenünk egy térképen, ahol a jól védhető területek váltják egymást az ezeket összekötő kanyonokkal, folyosókkal, egyéb csőszerű dolgokkal. A cél kettős:

1. lőjünk mindenre, ami mozog és piros,
2. védjünk meg mindent, ami a miénk és zöld.

Ezt tehetjük egyedül és a társainkkal is. Jó esetben a haverokat hívhatjuk meg, közepesen rosszabb esetben az internetről sorsol mellénk játékosokat a program. Ez utóbbi esetben általában mindig lesz pár arc, aki a fenti két pont közül a másodikat nem tartja észben, de hát ez már csak az ilyen játékok sajátja.

Miután tavaly megszámlálhatatlan Év játéka díjat nyert, borítékolható volt, hogy hamarosan folytatódni fog a Fallout 4 története. Most itt is a Far Harbor című kiegészítő bejelentése, és trailere:

Phil Tippett leghíresebb munkája most valósággá válhat, de előtte Kickstarteren próbálja összeszedni a pénzt hozzá. Tippett a napokban jelentette be, hogy videojátékot szeretne fejleszteni, és nem is akármilyet. A játék a Star Wars holosakkja alapján készülne, amelynek eredetijét is ő maga dizájnolta még 1977-ben.

Hivatalosan is bejelentették, hogy készül a Warhammer 40,000: Dawn of War 3, és még egy trailert is kaptunk hozzá. A Warhammer-univerzumban játszódó stratégiai játék második része hét évvel ezelőtt jelent meg, a most bejelentett harmadik pedig 2017-ben érkezik PC-re az IGN szerint. Az előzetes ugyan még nem a játékból lett összevágva, de nehéz nem a hatása alá kerülni az égből potyogó hullák látványának.

Hosszas titkolózás után a Nintendo bejelentette azt, amit mindenki tudott, hogy javában dolgoznak az NX nevű új konzoljukon. Az új konzol hivatalos megjelenési dátuma 2017 márciusa.

Ugyanekkor dobják piacra a The Legend of Zelda nevű játékot is. A bejelentéshez nem hívtak össze sajtótájékoztatót, a befektetőknek szóló negyedéves jelentésbe csempészték bele a hírt. Eszerint az NX egy teljesen új koncepción alapul majd, persze ennek részleteiről nem tudni még semmi hivatalosat.

Pletykák azért már vannak, mint ahogy ez ilyenkor lenni szokott, de ezek nem bizonyultak igaznak. Mint ahogy az a tipp sem, hogy még idén megjelenik az új konzol és a játék.

A Forbes szerint piaci értelemben van annak értelme, hogy a Nintendo az NX megjelenésével megkerüli a karácsonyi hajrát. Így nem kell azon izgulni, hogy lesz-e elég játék az új gépre és időt is kap a cég ahhoz, hogy rendese megcsinálja a konzolt. Ehhez égetően szüksége van a cégnek, hiszen a Wii U eladásai nem annyira fényesek.

A Wadjet Eye Games kalandjátékokban utazik, a specialitásuk a hagyományos point & click. A stílus gyökerei a 8 bites mikroszámítógépekig nyúlnak vissza, a fő inspirációt pedig láthatóan a DOS-korszak klasszikusai adták. VGA felbontás (a mai monitorokon még az űrből is szabad szemmel látni a pixeleket), egér alapú irányítás, gyűjthető és felhasználható tárgyak, szereplők és párbeszédablakok, fokozatosan kibontakozó sztori – aki egyet látott, mindet látta.

A csapat alig néhány fős, a játékok stáblistái egy névjegykártya hátuljára ráférnek. Először Joshua Nuernberger Gemini Rue-jánál figyeltem fel rájuk, ami elég sokat merített a Westwood 1997-es Blade Runneréből, az egyik legjobb videojátékos filmátiratból. Hogy a kreativitás ezen a téren mennyire fontos lehet, azt jól mutatja hogy Nuernberger egy bizarr Turing-teszttel is képes volt sokkhatást elérni (Chatroom); itt nem a technológia számít, hanem az ötletek.

Ha valamilyen rendszert meghekkelnek, az általában feltűnő: lecserélik a belépési adatokat, ellopnak pénzt, vagy csak idővel kirakják a megszerzett adatokat a netre. Viszont nem mindig ez a helyzet: a Lifeboat Minecraft: Pocket Edition server hét millió felhasználója  nem vette észre, hogy meghekkelték őket. Egy biztonsági szakértő, Troy Hunt találta meg az adatokat: egy jelszavakkal kereskedőtől kapta meg.

A Motherboardnál jelentkező júzerek szerint az üzemeltetők egyszerűen nem szóltak nekik, hogy potenciálisan ellophatták a jelszavaikat, sőt úgy tűnik, kifejezetten az volt a terv, hogy így cselekszenek. 

„Amikor a hekkelés megtörtént Január elején, úgy gondoltuk, hogy a legjobb a játékosainknak, ha szép csendben mindenkit jelszócserére kötelezünk, így a hekkerek nem tudhatták, hogy korlátozott idejük van cselekdni. Pár hét alatt lebonyolítottuk” – írják az üzemeltetők. A Lifeboat szerint személyes adatok nem kerültek ki, mivel ilyeneket nem tároltak.

A cég megoldásával az a baj, hogy ha a felhasználók máshol is használták ugyanazt a jelszót, akkor nem tudnak róla, hogy most már a hekkerek megszerezték. Ráadásul pár hét alatt cselekedni már nem jelent semmilyen előnyt az online világban. A jelszavak titkosítva voltak, de MD5 algoritmussal, ezek közül az egyszerűbbek aránylag könnyen visszafejthetőek.

Az Uncharted 4 az első olyan játék, amit kifejezetten a nextgen (bár inkább már kurrens generációsnak lehet nevezni) konzolokra fejlesztett a Naughty Dog stúdió. A gyönyörű grafikájú, egyszerre izgalmasnak és meghatónak ígérkező PS4-játékot mi már eléggé várjuk. Nem csoda, hogy volt, aki nem bírta tovább.

Kickstarteres kampányban kalapoz pénzt John Romero és Adrian Carmack, az id Software két társalapítója, akik a Doommal és a Quake-kel megváltoztatták a videojáték-történelem folyását az 1990-es évek derekán.

A Blackroom nevű játék szintén FPS lesz. A jövőben játszódó történet főhőse egy Santiago Sonora nevű mérnök, aki pont annál a cégnél dolgozik, amelyik a Blackroom nevű, holografikus katonai kiképző programot is működteti.

Az a falbontó játék, amiben a kis téglákat kell leszedni a labdával, és a labdát addig kell visszaütögetni, amíg a téglák el nem fogynak – mindenki ismeri ezt a játékot, a legkülönfélébb változatokban és neveken. Már 40 éve van velünk, a legelső ilyen program ugyanis 1976 áprilisában özönlötte el az amerikai játéktermeket. Breakoutnak hívták, és nem kisebb ember tervezte, mint az Apple egyik alapítója, Steve Wozniak.

2014-ben egy Youtube-felhasználó megosztott egy sztorit arról, hogy a halott apja szellemautójával versenyzett a Rallisport Challenge-ben.

A Youtube-on arról folyt a vita, hogy lehet-e a videojáték spirituális élmény. A 00WARTHERAPY00 nevű felhasználó elmesélte, hogy négyéves volt, amikor egy Xboxot kapott ajándékba az apjától. Sokat játszottak együtt, de az apja két évvel később meghalt. Ezután vagy tíz évig rá sem tudott nézni az Xboxra, de amikor ismét leporolta a konzolt, és elindította a játékot, észrevett valamit.

A Minecraftről elhíresült svéd fejlesztőcsapat, a Mojang piacra dobta az új játékát – méghozzá bejelentés nélkül. A Crown and Council egy pörgős stratégiai játék, ahol a cél a területszerzés és a rivális monarchiák leigázása.

A Sega azt tervezi, hogy a 16 bites játékkatalógusát modderek kezére adja a Steam Workshopon keresztül. A Valve online játékboltja kiváló terjesztési platformja a felhasználói tartalmaknak; a Sega ide dobná be a Mega Drive játékkatalógusát.

A Mega Drive (vagy ahogy az Egyesült Államokban ismerik: Genesis) a Sega 16 bites konzolja volt. A japán kiadó a Sega Mega Drive Classic Hub létrehozásával is csábítja a felhasználókat: ez egy háromdimenziós virtuális tér, ami egy kilencvenes évekbeli hálószobát ábrázol, ebben a környezetben játszhatunk a Mega Drive játékokkal.

A Giantbomb azt írja, hogy a Sony valóban új Playstation 4 modellt fog piacra dobni. A hírek szerint a Neo kódnéven futó projekt 4K felbontással, gyorsabb processzorral, felturbózott memória sávszélességgel és javított grafikával tuningolja fel a Sony konzolját.

A cikk szerint októbertől a fejlesztőknek kötelező lesz kétféle módban piacra dobni a játékaikat: a Base mód a hagyományos konzolokat célozza, a Neo mód viszont kiaknázza az új hardver lehetőségeit is. Vagyis a játékosok szebb grafikát és jobb képfrissítést kapnak. Az új konzol már támogatja a 4k felbontást is, de a Giantbomb szerint a játékoknak nem ez lesz a natív felbontása.

Ha már unja a Candy Crush Sagát meg a többi párkeresős nyomorult logikai játékot, jó hír lehet, hogy elkészült a Counter-Strike mobilos verziója.

Oké, ott a fa, amit majd ki kell vágatni George Washingtonnal, de előbb pirosra kell festeni, hogy cseresznyefának higgye, a festék meg a padláson lesz a macska mellett, akitől az egeret kell elvenni, miután a két ágyon matracot cseréltem, hogy a távolabbi legyen a nyikorgós matrac, mert majd azzal lehet elcsalogatni a macskát az egértől.

Valahogy így játszottam végig a Day of the Tentacle Remasteredet: mindenre emlékeztem, az első fejtörőtől az utolsó poénig, pedig utoljára hat éve vettem elő az eredeti játékot. És akkor is emlékeztem mindenre, pedig azelőtt vagy tíz évig nem nyúltam hozzá. Ilyen mély nyomokat csak valami nagyon jó dolog hagyhat, a Day of the Tentacle pedig a világ egyik legjobb játéka. Vagy legalábbis az volt 1993-ban, amikor megjelent, most pedig egy felújított változat mutatja meg, hogy a címbéli csáp napja még nem áldozott le.

Vissza a jövőbe meg a múltba meg a jelenbe

Akinek esetleg kimaradt az eredeti, annak jöjjön egy gyorstalpaló: a Day of the Tentacle a Lucasarts kalandjáték-sorozatát indító Maniac Mansion folytatása volt, a vicces-rajzfilmgrafikás kalandjátékok csúcsa, ami annak a Tim Schafernek és Dave Grossmannak a vezetésével készült, akik korábban az első két Monkey Islanddel csiszolták teljesen elborultra a humorukat.

Az Amanita Design nem nagyon titkolja, hogy van bizonyos érdeklődése a hallucinogén szerek iránt. Főleg szürreális környezetbe helyezett kalandjátékokat készít, amikben rendszeresen előfordulnak álmok, utazás és gombák. Sok-sok gomba. Sőt, a cég neve, az Amanita is a galócák nemzetségének latin neve – és a galócák ugye többnyire mérges gombák, elég furcsa dolgokat lehet tőlük tapasztalni (már azoktól, amik nem ölik meg az embert).

És van még egy közös az Amanita-kalandjátékokban: elképesztően szépek és furcsák egyszerre, különleges élmény játszani velük. A nemrég megjelent Samorost 3 pedig az eddigi legjobb mind közül.

Bár a számítástechnika jövőjében a legtöbb tudós kitüntetett szerepet szán az egzotikusan hangzó kvantummechanikának, még rengeteg problémát kellene megoldani ahhoz, hogy egyszer szélesebb körben hasznosítható kvantumszámítógépeink legyenek – bár biztató próbálkozások már vannak. Úgy tűnik azonban, hogy még ezen a téren is van mit tanulnia a gépeknek az embertől.

Bizonyos problématípusok megoldásában ugyanis az emberi agy még mindig verhetetlen, ilyenek az optimalizációs feladatok is, vagyis amikor egy probléma legoptimálisabb megoldását kell minél rövidebb úton megtalálni. Ezért a tudósok szoktak olyan divatos dolgokkal próbálkozni, mint a crowdsourcing és a gamifikáció, magyarul a megoldandó feladatokat videojáték formájába öntik, és kiadják a népnek: tessék, játsszatok, és közben termeljétek szépen a jobbnál jobb megoldásokat! Egy korábbi sikeres példa erre a FoldIt nevű játék, amelyben a játékosok fehérjestruktúrák hajtogatásával jöttek rá a legoptimálisabb felépítésükre. Ezúttal abban segítettek a gémerek, hogy a tudósok megtalálják a kvantumszámításokhoz szükséges legoptimálisabb beállításokat.

Maga a probléma az volt, hogy meg kellett találni azt a leggyorsabb sebességet, amellyel a kvantumszámítógép beállításai még úgy változtathatók, hogy nem omlik össze a rendkívül kényes és instabil rendszer. Számításokat úgy tudnak végezni a rendszerrel, hogy az összerendezett atomokat optikai módszerrel, úgynevezett optikai csipesszel manipulálják. Viszont akár túl lassan, akár túl gyorsan végzik ezt a manipulációt, az egymással összehangolt atomok könnyen elveszthetik a kvantumállapotukat, és ugrott az egész számítógépesdi.

A játék, amely egy filmből készült, amely egy játékból készült - ezt a triplacsavart többször előveszik az új Ratchet és Clank-játékbnminek filmváltozata a napokban kerül moziba. Maga a játék is úgy kezdődik, hogy játékot készítenek a filmből, amely Qwark kapitány életéről szól. Qwark kapitány, a Galaktikus Kopók önimádó vezetője épp börtönben ül a Veldin nevű bolygón és készül elmesélni, hogyan került oda. De ne szaladjunk ennyire előre.

A hétvégével induló egy hónap a hazai retrojáték-szerelmesek ideje lesz, egymás után három nekik szóló eseményt is rendeznek.