Index Vakbarát Hírportál

A trollokat óriás termetű, lomha, agresszív, ostoba lényként ábrázolják a mesékben és a fantasyirodalomban. Híd alatt, barlangok mélyén, tárnákban élnek a sötétben, és bármikor előugorhatnak, hogy félelmet keltsenek. 

Az internetes trollok monitorjuk vagy telefonjuk mögött ülnek, arctalanul a félhomályban, és minden megtesznek, hogy hozzászólásaikkal bántsanak, sértsenek, szorongást okozzanak. Ha választ sikerült kiprovokálniuk, netán viszontharagot, indulatot is, célba értek, és elégedettség tölti el őket.

Mindnyájan ismerjük őket, találkoztunk már velük, itt élnek körülöttünk. Nem véletlen, hogy kutatásuk népszerű tudományos irányzat évek óta. De miért trollkodnak egyáltalán az emberek?

Ki ne ismerné a régi szovjet viccet? „Tudja, melyek voltak Vlagyimir Majakovszkij szovjet költő utolsó szavai az öngyilkossága előtt?” „Nem, melyek voltak?” „Elvtársak, ne lőjetek!”

Ha az északi népi mondákat és dalokat nem vesszük figyelembe, akkor is több mint egy évszázada vannak feljegyzéseink arról, hogy az északi és déli félteke sarkvidékein megjelenő sarki fény (aurora borealis északon és aurora australis délen) különleges látványát hanghatások is kísérik. De tényleg hangot adhat ki a fény?

A hipotézist, miszerint igen, hosszú ideig elutasították a tudós körök, ám egyre többet megtudva a sarki fényről mostanra úgy tűnik, részben sikerült bizonyítani: speciális körülmények között tényleg észlelhető hanghatások kísérik a pszichedelikus látványt.

Ma már speciális mérőműszerek segítségével viszonylag pontos becslésünk van arról, milyen nehéz a bolygónk, és hogyan oszlik el a tömege. A legfrissebb mérések szerint 5,974 kvadrillió (5,9736·10²⁴) kilogramm a Föld.

A 18. században azonban még megközelítő értékekkel sem rendelkeztek a tudósok, Newton gravitációs felfedezéseit követően viszont felélénkült az érdeklődés a téma iránt. Ahhoz ugyanis, hogy megértsék bolygónk viselkedését, illetve más bolygók méretéről közelítő adatot kapjanak, elengedhetetlennek tartották, hogy tisztában legyenek a Föld tömegével. A megoldást végül egy brit csillagász munkája és egy magányosan álló skót hegy biztosította.

Az nem újdonság, hogy az amerikai kontinensen a 15. század előtt már partra szálltak az északi népek hajósai. A vikingek amellett, hogy Izlandot és Grönlandot felfedezték és gyarmatosították az Atlanti-óceán északnyugati partvidékén, a mai Kanada és Amerikai Egyesült Államok partjaihoz is eljuthattak.

A vikingek felfedezéseiről pedig úgy tűnik, Európa-szerte tudomást szereztek, egy 1340-re datálható, most tanulmányozott dokumentumból ugyanis kiderül, hogy egy milánói szerzetes genovai hajósok elbeszélései alapján leírja, milyenek Marckalanda (Markland, a mai Új-Fundland és Labrador) szigetei.

A Galvano Fiamma nevű szerzetes Cronica universalis című középkori krónikájának egyetlen fennmaradt kéziratát Paolo Chiesa, a Milánói Egyetem középkori latin irodalom professzora vizsgálta. A könyv eredetileg a milánói Sant’Ambrogio-bazilika gyűjteményébe tartozott, onnan tűnt el, amikor a napóleoni hódításokat követően felszámolták azt. Jelenleg New Yorkban található, privát gyűjteményben.

„És a csúf béka daliás herceggé változott” – talán mindenki ismeri legalább ezt az egy fordulatot a Grimm testvérek által világkarriert befutó, Békakirályfi című meséjéből. Vagy tisztában van azzal, hogy régen úgy hitték, a boszorkányok állatok képében jelennek meg, többek között békaformában. Esetleg ismeri azt a népi hiedelmet, mely szerint aki megfog egy varangyot, az súlyos mérgezést kap, akit pedig szembe pisil a béka, az megvakul.

„Tény, hogy a varangyok bőre mérget termel, ez már régóta ismert, de ha a méreg, mondjuk, az ember szájába kerül, meghalni azért nem »szokás« tőle. Émelygésre, rosszullétre, hányásra lehet számítani, illetve az anyagnak hallucinogén hatása is lehet. Egyes vidéken a sámánok így, a békák mérge segítségével kerültek révületbe” – közölte az Index megkeresésére Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője. Hozzátette, ez a tapasztalat jelenik meg a népmesékben is, amikor a megcsókolt béka herceggé, királykisasszonnyá változik – a dolog tehát eredetileg csak hallucináció –, és innen már csak egy lépés a dolog továbbgondolása, hogy a boszorkány a varázserejű főzeteihez mindenféle, az emberek többsége számára undorító, mérgező, visszataszító alapanyagokat használ fel.

A világosi fegyverletételt (1849. augusztus 13.) követően a teljhatalommal felruházott Julius Jakob von Haynau, becenevén „bresciai hiéna”, táborszernagy Európa-szerte felháborodást kiváltó, példátlan bosszúhadjáratba kezdett. Feladata egyértelmű volt: elrettentő példát statuálni, és egyszer és mindenkorra lefejezni a magyar katonai vezetést.

Kivégzések már addig is voltak, ám a megtorlás csúcspontjának október 6-át szánták, amikor is a 35 honvédtábornok közül 12-t és egy ezredest felakasztottak, vagy nagyvonalú „kegyelemből” „csak” agyonlőttek Aradon.

Sokféle mendemonda, szóbeszéd kapott szárnyra, hogyan viselték utolsó óráikat és a vesztőhelyen végső perceiket nemzeti mitológiánk hősei.

De vajon mi igaz ezekből?

Hiába használunk toronydarukat, helikoptereket, traktorokat, teherautókat, ma is nehéz lenne megépíteni a gízai nagy piramist. A 4500 éves építmény dimenziói annyira megdöbbentőek, hogy ma is sokan állítják, egyszerű emberek képtelenek lettek volna ilyen produkcióra, kellett valamiféle misztikus szupererő, de minimum földön kívüli melósok.

Az amerikai 51-es körzet ufótitkaihoz vagy a van-e élet a Földön kívül? dilemmához hasonlóan a miként húzták fel a piramist? is azon örök kérdések egyike, amelyekre valószínűleg soha nem lesz mindenki által elfogadott válasz.

Az általunk ismert földi élet azért létezhet, mert a Föld légkörében megjelent és felgyülemlett az oxigén. Mindez nem történt volna meg a vizet és fényt energiává és oxigénné alakító fotoszintézis nélkül. De mikor és hogy jelentek meg a fotoszintetizáló organizmusok?

Ma van a kávé világnapja, és ez alkalomból érdemes megvizsgálni néhány fontos kérdést. Az egyik ilyen, hogy ha egyszer kihűlt a kávé, és újra kell melegíteni, állítólag büntetni fog az íze. De vajon az ital koffeintartalma is csökkenni fog?

A rövid válasz: nem.

A hosszabb válasz: bár a lefőzött kávé megmikrózva tényleg keserűbb lesz, csupán városi legenda, hogy hatását is elveszti, és csökken a koffeintartalma.

Sokan ismerik Steven Spielberg hét Oscar-díjjal kitüntetett filmjét, a Schindler listáját, amely Oscar Schindler német gyártulajdonos történetét dolgozza fel. A II. világháború idején az üzletember 1200 zsidót mentett meg a haláltól azzal, hogy lengyelországi lőszer- és edénygyáraiban alkalmazta őket.

Jóval kevesebben tudnak a japán Szugihara Csiunéról, a „japán Schindlerről”, aki 6000 zsidót menekített ki a litván japán konzulátuson keresztül a nácik által ellenőrzött Európából 1940 nyarán. Pedig csak hat hétig teljesített diplomáciai szolgálatot, ezalatt azonban következetesen megszegte főnökei utasításait, és több ezer vízumot adott ki a menekülteknek, hogy Japánba utazzanak.

Még nála is kevesebben hallhattak Higucsi Kiicsiróról, a II. világháborús japán császári hadsereg altábornagyáról, a másik „japán Schindlerről”. Neve jószerivel csak Japánban és a zsidó közösségekben ismert, a világ más részén alig. Annak ellenére, hogy több mint 20 ezer (!) zsidónak segített elmenekülni a háborúban.

Amikor egy Looney Tunes rajzfilmben a figurák egy égő kanócban végződő fekete gömböt dobálnak egymásnak, mindenki tudja, hogy egy bombát látunk. Sőt ha megkérünk bárkit, hogy rajzoljon egy bombát, az esetek jelentős részében a gömbölyű változat kerül ki a keze alól.

Ez azért van, mert a kábelekkel és analóg vagy digitális visszaszámlálóval ellátott robbanószerkezeten, a dinamitkötegen és a gyalogkakukkféle nyomókaros detonátoron túl a gombóc bomba lett igazán az univerzális vizuális nyelv része: a különböző formák közül a legfelismerhetőbb. Nemcsak a karikatúrákban és a rajzfilmekben, de előbb az alapértelmezett grafikus fontkészletben, utóbb az emojik között és persze a politikai kommunikációban is ebben a formában jelenik meg.

Éppen tombol a szarvasbőgés idénye, éjjelente zengenek az erdők, tisztások, rétek. Összetéveszthetetlenek a mindenfelől felhangzó, feleselgető, artikulálatlan, mély torokhangok, amelyek sokszor bizarr ugatásokkal végződnek. 

Nem széptevő őszi dalversenyek ezek, hanem a gímszarvas bikák rivalizálása a háremért. Az év többi részében a nőstények nélkül maradt agglegények laza csoportokban kószálnak, megtűrik egymást, szinte haverok. Ám ilyentájt elönti őket a tesztoszteron, alig esznek, és mindent egy lapra tesznek fel: minden áron megszerezni egy szarvastehén csapatot, és tudtára adni a többi bikának, hogy övék a szaporodás kizárólagos joga.

Mivel egyszerre többen is benyújtják igényüket, hetekig tartó bőgéssel döntik el, ki lesz a befutó. A tehenek ezalatt félrehúzódva, szenvtelenül, látszólag blazírtan figyelik a kitartó üvöltözést. Nem avatkoznak közbe, nem részrehajlók, nem mutatják ki szimpátiájukat senki felé, csak békésen legelésznek, és várják, hogy a bikák lejátsszák a maguk meccseiket.

De hogyan lehet bármit is eldönteni barátságtalan bőgéssel?

A Mozart-hatás 1993-ban bukkant fel először a Nature hasábjain, akkor úgy gondolták, hogy okosabb lesz tőle, aki hallgatja – erről azonban kiderült, hogy nem igaz. 28 évvel később tért vissza a történet a vezető tudományos lapba. Az új Mozart-hatás összefügg a régivel, viszont igazoltan létezik.

Az, hogy Wolfgang Amadeus Mozart zenei kompozícióinak különös hatása van az epilepsziára, az eredeti okosító Mozart-hatással kapcsolatos kutatásokból derült ki. Évtizedekkel később immár agyi elektródákkal végzett kutatás is bizonyítja, hogy a D-dúr szonáta két zongorára (K448) és a C-dúr zongoraszonáta (K545) csökkenti a rohamok számát.

Mint ismert, az állatok viszonylag ritkán keverednek összetűzésbe az emberekkel. Abban, hogy ez így alakult, fontos tényező, hogy az állatok tévesen itélik meg az emberek erejét. Mi magunk azonban pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy egy nálunk jóval kisebb súlyú macskaféle vagy kutya elleni küzdelemben is komoly kihívást jelent a helytállás. Hasonló kaliberű főemlősök ellen pedig gyakorlatilag esélyünk sincs. A kérdésre, hogy ez miért van így, a válasz, hogy az emberek nem gyengék, csak épp másképp erősek.

1870 decemberében a Londonban élő Karl Marxszal az Internacionálé orosz szekciója levélben tudatta, hogy egy bizonyos „Madame Élisa” fel fogja keresni, hogy tájékoztassa a szervezet ügyeiről. Pár nap múlva kopogtak a Maitland Park Road 1. számú házának ajtaján. Marx kissé meglepődött, amikor egy rózsás arcú, barna hajú, kék szemű, tizenkilenc éves, szláv szépséget vezettek be hozzá. Megpróbálta orosz nyelven üdvözölni, majd hozzátette: „Csak idős koromban támadt az az ötletem, hogy megtanulok oroszul. Legyen velem elnéző!”

Az 1851. november 1-én az oroszországi Volokban született kislány a Jelizaveta Lukinicsna Kuseleva nevet kapta. Apja nemesi földbirtokos volt, anyja pedig egy német származású ápolónő, akit a férfi csak öt törvénytelen gyermek megszületése után vett feleségül. Az apa híres volt arról, hogy rendkívül rosszul bánik jobbágyaival. Gyermekeit viszont gondos nevelésben részesítette: zenére maga Muszorgszkij tanította őket.

Majdnem egy évszázaddal az indiai zseni felfedezése után egy film, két tükör és egy lézer alkalmazásával valóra vált az örökké kavargó, szuperfolyadékká alakított fény, amely a kvantumszámítógépektől az energiatárolásig rengeteg problémát megoldhat.

Thomas, a gőzmozdony világszerte ismert figuráját Wilbert Awdry anglikán lelkész és vasútrajongó alkotta, az 1945-től írt Vasúti sorozat című mesekönyvek szereplője volt. A sorozat 58 kötetet élt meg, a Sodor szigetén ténykedő mozdonyok történetét Wilbert Awdry nyugdíjba vonulása után fia, Christopher folytatta 2011-es haláláig.

A meséért a musicalmogul Andrew Lloyd Webber jelentkezett be 1973-ban, de idősebb Awdry nagyon tartott attól, hogy a történetét Amerikában teljesen tönkre fogják tenni. A változtatási jogokon kialakult birkózás miatt a dolog végül meghiúsult. A tévés változatot végül Brittany Allcroft producer készíthette 1979-től. 1984-től játszotta Thomas és barátai címmel a brit ITV, a narrátor Ringo Starr volt. A történet onnantól könyvek és márkás játékok övezte világsiker.

Annak, aki nem ismeri: Thomas egy kis kék gőzmozdony, aki nagyon szeretne hasznos lenni és jól végezni a munkáját. De milyen mozdony volt a valóságban?

A római katolikus egyháznak négyszáz éve újra meg újra a fejére olvassák, hogy megégette Giordano Brunót. Verset írt róla Algernon Charles Swinburne, Czesław Miłosz és Heather McHugh, felbukkant James Joyce, Morris West és Alekszandr Melentyevics Volkov regényeiben, szobrot állítottak neki Rómában és Berlinben. Elneveztek róla tudományos alapítványt, ausztrál rádióadót, a Hold egyik kráterét és egy aszteroidát. Az ő emlékét idézi fel az Avenged Sevenfold rockegyüttes Roman Sky című, 2016-ban készített dala is. De vajon valóban tudományos eredményei miatt égették el elevenen 1600. február 17-én a római Campo de’ Fiori téren?

A Nápoly melletti Nolában született 1548 januárjában vagy februárjában egy katona családjában. Filippo Bruno névre keresztelték, a Giordano nevet egyik tanára tiszteletére vette fel, amikor tizenhét éves korában belépett a dominikánus szerzetesrendbe. Huszonnégy évesen pappá szentelték. Már fiatalon híressé vált rendkívüli memóriájáról, és emlékezetfejlesztő gyakorlatait Rómában is bemutatta V. Pius pápa előtt. Csakhogy a Szentháromság-tannal kapcsolatos kétségei és ariánus nézetei miatt gyakran összekülönbözött elöljáróival.

Carl Sagan nemcsak egy amerikai csillagász és tévés ismeretterjesztő, Pulitzer-díjas tudományos író és a NASA exobiológiai szakértője volt, hanem a nyugati populáris kultúra egyik fontos része. A magyar televízión is leadott sorozata, a Kozmosz az amerikai közszolgálati televízió történetének máig legnézettebb műsora. Sagan a legendás sorozatban nem csupán a világegyetemmel kapcsolatos ismereteket közölt, hanem rettentően sokszor mondta a millió, milliárd (angolul: billion), csilliárd szavakat az univerzum agyrobbantó léptékű nagyságának érzékeltetésére. Az Apple-nél egészen biztosan nagyra tartották munkásságát. Az, ahogy találkozásuk félrement, tanulságos történet arról, hogy mi történhet, ha hírességekkel hülyéskedünk.

Az Apple 1994-ben azt a nem túl szerény célt tűzte ki maga elé, hogy egymilliárd példányt ad el új személyi számítógépéből, a Power Macintosh 7100-ból. Ezt a célkitűzést sűrítették egyetlen névbe, amikor a terméknek a „Carl Sagan” kódnevet adták. Bár tényleg Sagan volt a nagy számokat mondó ember, kabalának mégsem volt jó: amint a fülébe jutott a dolog, perrel fenyegette meg a cupertinói céget, mert nem szerette volna, ha akarata ellenére reklámfigurának gondolják. Ilyen persze nem fenyegetett, mert a neve csak belső használatú kódnévként jelent meg.

1944-ben rajzolt térképet a Mississippi folyóról Harold Fisk, az amerikai hadsereg mérnöki hadtestének dolgozó geológus és térképész. Önmagában ez nem lenne érdekes, a Fisk rajzolta térképeken azonban nemcsak a folyó akkor aktuális vonala látható, hanem több száz évnyi kanyargás és irányváltás is.

Fisk „Az Alsó-Mississippi folyó hordalékvölgyének természete és eredete” című jelentéséhez készítette el a különleges illusztrációt, melynek színes kavalkádja a térképészetben járatlan számára is megmutatja, amit „a fejlődés szakaszának” és „a folyórendszer aktuális viselkedésének” titulál a geológiai riport. Az 1944-es munka egy vizuálisan tömör ábrázolása a Mississippi évszázados ingadozásának térben és időben.

A térképek a Mississippi alsó hordalékvölgyét ábrázolják, mely az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb ártere. A terület 24 millió hektárt fed le Arkansas, Illinois, Kentucky, Louisiana, Mississippi, Missouri és Tennessee államokban. A területről az egy a hatvankétezer-ötszázhoz (1:62.500) arányban készült térképekkel elsődlegesen a folyópartok erodálhatóságát vizsgálták, gát- és vízgyűjtő építéséhez használható anyagok forráshelyeit keresték.

A folyó 1944-ben aktuális állapotát az áttetsző résszel jelölte Fisk, a megmaradt térképek alapján pedig a Mississippi medrét zölddel az 1880-as, lazacrózsaszínnel az 1820-as, halványkékkel pedig az 1765-ös állapotában ábrázolta. A színek közötti átfedések során mindig a legfrissebb állapotot jelenítette meg a térképen, így lehet az, hogy egyes lapokon például jóval kevesebb kéket látunk, mint zöldet. A szaggatott vonalakkal jelzett színek még magyarázatra szorulnak. Ezek a folyó 1765-nél régebbi állapotait jelölik, ám megbízható fennmaradt kartográfiai adatok híján ezeket a levegőből készített fotókra és talajmintákra alapozva rajzolta be Fisk.

Stanisław Antoni Poniatowski, ez a művelt, vonzó, huszonöt éves lengyel fiatalember 1757-ben Szentpéterváron a brit követ titkáraként szeretője lett az orosz trónörökös feleségének. Pár év múlva az asszony II. Katalin néven cárnő lett, és úgy döntött, egykori szerelmét lengyel királlyá választatja. Poniatowskinak ezután nem csak az élete alakult át egy megdöbbentő fordulatokkal teli romantikus kalandregénnyé – de még holtteste sem találhatott nyugalomra.

Amikor az egykori fiatalembert némi orosz nyomás hatására 1764-ben királlyá választották, a II. Szaniszló Ágost nevet vette fel. Mindent megtett hazája megújítása érdekében. Kadétiskolát alapított, fejlesztette a gazdaságot, palotája pedig fontos kulturális központtá vált. A jelentősebb politikai reformokat azonban a befolyásukat féltő orosz és porosz uralkodók megakadályozták. A reformkövetelések felháborították a reakciós főnemeseket, akik számíthattak a lengyel anarchia fenntartásában érdekelt nagyhatalmak támogatására. Reform, reakció és invázió egyre gyorsuló ritmusban és egymást erősítve követte egymást, amíg az országot végleg el nem tüntették Európa térképéről.

Az 1914. június 28-án elkövetett szarajevói merénylet a XX. század történetének  legsúlyosabb következményekkel járó politikai gyilkossága volt. Ferenc Ferdinánd  osztrák–magyar trónörökös halála az európai diplomáciában olyan események  láncolatát indította el, amelyek eredményeként az egész kontinens lángba borult.  Egy hónappal azután, hogy Gavrilo Princip fegyvere végzett Ferenc Ferdinánd  főherceggel és feleségével, Hohenberg Zsófia hercegnővel, kirobbant az első  világháború. Miután a merénylet – látszólag – sorsfordító jelentőséggel bír az  európai történelemben, Princip tette és a trónörökös meggyilkolására szövetkező  társaság köré az utókor számos legendát szőtt. Miként Pollmann Ferenc is  fogalmaz, az összeesküvőket „előszeretettel tekintik […] valamiféle jól képzett és  hidegvérű terrorkülönítménynek”. A valóságban viszont a merényletet olyan fiatal  férfiak követték el, akik radikális nézeteik ellenére semmilyen katonai tapasztalattal  nem rendelkeztek. Mi több, a trónörökös életét kioltó lövés azután dördült el, hogy  június 28-án délelőtt a merénylők már kudarcot vallottak egy támadással. Princip  második próbálkozására a véletlen – vagy a végzet – adott lehetőséget.

Magas rangú támogatók…

A főhercegi pár meggyilkolásában több olyan illegálisan működő szerb társaság segédkezett, amelyek célja a délszláv területek egyesítése volt. Ezek a szervezetek törekvéseikből eredően esküdt ellenségei voltak az Osztrák–Magyar Monarchiának, a Habsburgok közép-európai birodalma ugyanis magába foglalta a megálmodott Jugoszlávia jelentős részét. A Monarchia birtokolta a mai Szlovénia és Horvátország területét, valamint a Szávától északra fekvő szerb lakta vidékeket, ráadásul 1878-ban megszállta, majd három évtizeddel később annektálta Boszniát és Hercegovinát.

A tenisz mindig is úri játék volt, pedig egyáltalán nem kellett volna ilyenné válnia. Eredete ugyanis egy középkori francia labdajátékra, a jeu de paume-ra (tenyérjáték) vezethető vissza. Márpedig adja magát, hogy egy tollal, kóccal, szalmával vagy bármivel tömött labdacsot kézzel ütögessünk egymásnak. Ehhez nem kell módosnak lenni, szükségtelen sürgölődő inassereg, díszes öltözék, elég egy barna daróchacuka is.

Mégis, a játék valamiért futótűzként terjedt el a francia nemesek körében a XIV. században, olyannyira, hogy – mint minden más francia hóbortot – ezt is pillanatok alatt utánozni kezdték Európa-szerte. 1596-ban már kétszázötven fedett pályát tartottak nyilván Párizsban, és korabeli források szerint körülbelül hétezer embernek adott munkát a játék. Ahogy akkoriban mondták: „Több Franciaországban a teniszjátékos, mint Angliában a részeg.”

Napra pontosan ugyanakkor csapott le New Orleans térségében az Ida hurrikán, mint hírhedt elődje, a Katrina, 2005 augusztus 29-én. Ida 4-es erősséggel, minden idők ötödik legerősebb trópusi ciklonjaként szállt partra, tölcsére szélein 230 kilométer/órás széllel rombolta a partokat, emberáldozatokat szedve és tetemes anyagi károkat okozva. Több százezren maradtak áram nélkül. Akkora erővel őrjöngött, hogy megfordította a Mississippi folyó folyását is.

16 éve a Katrina még ennél is erősebben, 280 kilométer/órás széllökésekkel (a Saffir-Simpson-féle skálán a maximális, ötös erősséggel) tombolt, 1255 ember megölve és 125 milliárd dolláros veszteséget hagyva maga mögött.

Katrina, Sandy, Ida, Irma, Wilma, Elsa és a többiek. Feltűnő, hogy az erősebb trópusi viharok általában női neveket kapnak. De vajon miért? 

Korábban már írt róla az Index, hogy lenyűgöző hosszú távú memóriája van az óriásteknősöknek. Szükségük is van rá, hogy emlékezzenek a dolgaikra, hiszen ezek az állatok rendkívül sokáig képesek élni, nemrég például 160 éves korában pusztult el egy klagenfurti állatkertben élő példány.

A csúcstartó állat a Guinness Világrekordok szerint egy jelenleg 189 éves óriásteknős, Jonathan, aki Szent Ilona szigetén él. De a hosszú élettartam nem kizárólag az óriásteknősökre jellemző, a tengeri teknősök is képesek elérni az 50-100 éves kort és a mocsáriteknős-félék családjába tartozó terrapenék között is gyakoriak az évszázados példányok – mondta a LiveScience-nek Jordan Donini, a Florida SouthWestern State College teknősökre specializálódott biológia és ökológia professzora. Hozzátette, sok teknősfaj esetén nem tudnak felső határt megállapítani az életkort illetően a tudósok, mivel egészen egyszerűen meghal a megfigyelést végző ember, mielőtt végigkövethetné a páncélos állat teljes életciklusát.

És a sörnek? Merthogy szentül meg vagyunk győződve arról, hogy különböznek. Ezért sokan esküsznek vagy az egyikre, vagy a másikra.

Az, hogy a csapolt sör más ízű, mint az üveges vagy dobozos, nem egy Michelin-csillagos megállapítás. Ennek okai triviálisak: a csapoltat kissé másként hőkezelik, pasztőrözik, mint a többit. Ez okozhatja az ízek apró eltérését. A hordós sörök nem is maradnak el olyan sokáig, mint üveges és dobozos társaik, amelyek jóval több időt eltölthetnek a boltok polcain. Ezért a csapoltak többnyire frissek, ami szintén eredményezhet eltérő zamatot.

Ám hogy az üvegből jobban csúszik, mint alumíniumdobozból, vagy fordítva, már nem ennyire nyilvánvaló.

Vegyük azt az esetet, amikor az üveges sör vagy kóla nem sütkérezik a napon, hanem fénytől védve várakozik a raktárban. Napfény hatására ugyanis lebomlanak a sörben lévő alfasavak (amelyeket egyébként ránctalanító szerekhez használ a kozmetikai ipar, a sörbe a komló révén kerül bele), és kellemetlen aromájú anyagok keletkeznek. A napszúrást próbálják minimalizálni a sötét (barna vagy zöld) sörösüvegekkel. A nem megfelelő tárolás miatt ezért előfordulhat ízbeli különbség,

De lehetséges finom eltérés, ha alumíniumdobozból, műanyag palackból vagy üvegpalackból iszunk?

A válasz az, hogy

A palackokból kioldódhatnak kis mennyiségben kémiai anyagok. Például az aludoboz belsejéből különféle polimerek, a PET-palackból pedig acetaldehid.

A címben feltett kérdésre az amerikai történelem ismerői azt felelnék: Thomas Jefferson virginiai ültetvényes írta, aki később az Egyesült Államok első külügyminisztere, második alelnöke és harmadik elnöke lett. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a történteket, a válasz kissé bonyolultabbá válik.

Amikor 1775 tavaszán kirobbant az amerikai függetlenségi háború, az amerikaiak többsége még nem törekedett az elszakadásra Nagy-Britanniától. Abban reménykedtek, hogy a brit parlament és a király előbb-utóbb orvosolja sérelmeiket, s visszavonja a sértő rendeleteket. III. György brit uralkodó szemében azonban a fegyvert fogó amerikai alattvalók máris árulókká és lázadókká váltak, s az év végén megszüntetett velük minden kereskedelmet.

Út a függetlenséghez

A tizenhárom észak-amerikai gyarmat brit kormányzói kemény megtorlást ígértek a lázadóknak, majd egymás után elhagyták székhelyüket, és brit hadihajókra menekültek. 1776 januárjában a felkelők főparancsnokának, George Washingtonnak a tisztjei még a király egészségére ürítették poharukat, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez a paradox helyzet nem tartható fenn sokáig. Az év elején Thomas Paine közzétette Józan ész című röpiratát, amelyben azt hangsúlyozta, hogy az illúziók ideje lejárt, a kiegyezés lehetetlenné vált, s az amerikaiaknak 

hatalmukban áll újjáépíteni a világot. Noé napjaitól máig nem alakult ki a jelenlegihez hasonló helyzet.

Vagyis hozzá kell látniuk egy független, demokratikus köztársaság létrehozásához, amely minden kapcsolatot megszakít a romlott és zsarnoki Nagy-Britanniával.