Index Vakbarát Hírportál

Úgy hitték, hogy a leszálló egység megsemmisült, de kiderülhet, hogy mégsem. 52 éve lépett először ember a Holdra.

1969. július 20-án Neil Armstrong a Holdra lépett és Buzz Aldrinnal három és fél órás sétát tettek. Történelmi küldetésük végeztével két ládában 21 és fél kilónyi mintát pakoltak be a leszállóegységbe. Ezután maguk is bemásztak, és a sikeres visszatérés érdekében az Eagle holdkomp rakományának könnyítésébe fogtak: kidobálták az űrruha hátára szerelt nagy dobozokat, ezekben voltak a holdséta során használt életfenntartó rendszerek, kidobták a csizmáikat, utána hajították üres Hasselblad fényképezőgépüket és minden felesleges felszerelést.

A Homo sapiens lassú, védtelen és bőségesen elérhető zsákmány, így bár  a nagyobb ragadozók megtehetnék, hogy mindennap ruhás majmot majszolnak uzsonnára, mégis ritka, hogy emberre támadnak. Az a mondás járja, hogy ezek az állatok jobban félnek tőlünk, mint mi tőlük. Kérdés, hogy mitől vagyunk ilyen félelmetesek?

Pipás Pista alakjához Szeged környékén legendák sora kapcsolódik. Számtalan történet kering arról, hogy a tanyavilágban a családjukat bántalmazó erőszakos férfiak miként bűnhődtek halállal a tetteikért, miután Pipás „eljött értük.” A ravasz csavargó az elkövetett gyilkosságokat leleményes módon rendre öngyilkosságnak tudta álcázni, így sokáig a gyanúsítást is sikerrel elkerülte. Tisztelték és rettegték őt, mígnem a véletlen bizonyítékot szolgáltatott tetteire – és egyúttal arra is fény derült, hogy Pipás Pista fizikai ereje, jellegzetes öltözéke, pipázós-italozós életmódja ellenére egy nő volt. A következő írás az „átokházi tanyavilág hóhéraként” is ismert asszony legendáját és valós életét kívánja bemutatni.

Élettársi veszekedésből gyilkossági nyomozás

A Horthy-korszak másik nagy vihart kavaró gyilkosságsorozatához, a tiszazugi arzénos asszonyok ügyéhez hasonlóan a hatóságok Pipás Pista tetteiről is véletlenül szereztek tudomást. 1932. június 7-én két rendőrtiszt-helyettes a Szeged környéki tanyavilágban járőrözött, és útjuk során az egyik tanyán szétválasztottak egy veszekedő párt, Vér Józsefet és Németh Veront. A nő korabeli megfogalmazásban „vadházasságra” lépett az egyébként nős férfival, miután azonban Vér nem tudta eltartani, néhány hét elteltével el akarta hagyni őt. Párja maradásra próbálta kényszeríteni, a rendőrök közbelépésére azonban az asszony végül távozhatott.

A tiszthelyettesek hazakísérték Németh Veront, ő pedig az út során mesélt nekik Pipás Pista állítólagos viselt dolgairól. A nő információi Vér József feleségétől, Tombácz Pirostól származtak. Tombácz korábban többször beszélt arról, hogy tíz évvel azelőtt mostohaapját, Dobák Antalt édesanyja megbízásából Pipás Pista megölte, majd a bűntettet öngyilkosságnak álcázták. Vér Józsefet a felesége a családi viták során állítólag többször is azzal fenyegette, hogy könnyen Dobák sorsára juthat.

A két rendőr jelentése nyomán a Szeged-Alsóközpontban (a mai Mórahalmon) működő illetékes kapitányság nyomozást indított, és 1932 júliusában négy gyanúsítottat is letartóztattak. Őrizetbe vették Dobák özvegyét, Pipás Pistát, valamint két környékbeli férfit, Horváth Jánost és Császár Józsefet, akik a vád szerint részt vettek a gyilkosságban. A tanyavilág nyomorúságos viszonyai között egy ilyen bűneset nem számított kuriózumnak, Dobák Antal megölésének ügye azonban hamarosan a bulvárlapok címoldalára került. Kiderült ugyanis, hogy Pipás Pista neve ellenére nem férfi, hanem nő. Ez elsősorban azért okozott meglepetést, mert az 1922 márciusában meggyilkolt Dobákot felakasztották, vagyis a bűntett 

A vallomások szerint az áldozattal a feleség megbízásából végeztek, aki bort, élelmiszert, valamint pénzt ajánlott Pipásnak és társainak. A vendégségből hazatérő Dobák Antalt gyilkosai a saját konyhájában lepték meg. Lefogták, hurkot dobtak a nyakába, és felakasztották a mestergerendára, majd miután meghalt, ismét felkötötték egy melléképületben. A helyszínt úgy rendezték el, hogy minden egy részegen elkövetett öngyilkosságra utaljon, amelyet aztán Dobákné később „felfedezett”, majd jelentett a hatóságoknak.

A hivatalos EB 2020-trófeát a londoni Asprey ékszerészet készítette átszámítva 11 millió forintért. Hatvan centiméter magas és 7,6 kilós, anyaga aranyozott ezüst. 

De miért nem készítik az aranykupát, és úgy általában az aranyérmeket teljesen aranyból?

Már 6-7 ezer éve ismerjük az aranyat. Talán a legrégebbi fém, ami felkeltette az érdeklődésünket. Valószínű, hogy kövek, kavicsok gyűjtögetése közben figyeltek fel a kisebb-nagyobb rögökre az őskori emberek, és az aranysárga csillogás örökre foglyul ejtette őket.

Ez azért érdekes, mert az arany puha, könnyen formálható anyag. Nem alkalmas semmiféle szerszám készítésére. Vasat például sok ezer év múltán kezdtünk csak el széles körben használni (legkorábban a közel-keletiek körülbelül 3 ezer éve). Pedig a vas kemény, és az egyik leggyakoribb elemi anyag a Földön.

Mivel azonos sebességgel mozgunk vele, számunkra stabil pont, de a Föld a valójában nagyon mozgékony hely. Forog a tengelye körül, kering a Nap körül, és a Naprendszerrel együtt kering a Tejútrendszer középpontja körül, és ez még nem minden.

A Föld 23 óra 56 perc és 4 másodpercenként megfordul a tengelye körül, az Egyenlítő hossza 40 070 kilométer, a bolygó tehát óránként 1670 kilométeres sebességgel forog.

A Merkúr és a Vénusz kivételével a Naprendszer bolygói mind rendelkeznek holdakkal. A mi Holdunk szépséges és teljesen halott, így nem tartozik a legizgalmasabbak közé, de a többi bolygó körül megdöbbentő, kavargó, akár életnek is otthont adó világokat találhatunk. Nézzük a tíz legfurábbat!

A lebombázott Callisto

A Jupiter holdja alig valamivel kisebb a Merkúrnál, így a harmadik legnagyobb hold a Naprendszerben. A Callisto különleges ismertetőjegye, hogy úgy néz ki, mint a felégetett föld, ugyanis ő a környék kráterekkel legsűrűbben borított égiteste. Ezt az okozza, hogy a Jupiter erős gravitációja minden elhaladó aszteroidát és üstököst begyűjt, és holdjai közül a Callisto van leginkább a tűzvonalban.

A két világháború közötti magyar külpolitika legfőbb célkitűzése az igazságtalan trianoni határok módosítása, a revízió volt. Ennek sikeres megvalósítására csak 1938-tól kezdődően, német és olasz támogatással kerülhetett sor. Kevéssé ismert, de egy bő évtizeddel korábban, 1927-ben már felsejlett a revízió reménye, amikor egy brit sajtómágnás, Lord Rothermere a Daily Mail című lapban a trianoni békediktátum igazságtalanságáról és a magyar határok tarthatatlanságáról írt. A cikk nagy reményeket ébresztett a magyar közvéleményben és komoly lökést adott a hazai irredenta szervezkedéseknek. A következőkben azt kívánjuk bemutatni, mit tartalmazott Rothermere Magyarországról szóló cikke, milyen okokkal magyarázható az írás megszületése és hogy milyen politikai következményekkel járt annak publikálása.

A kisantant szorításában

A trianoni békediktátum 1920-ban traumatizálta a magyar társadalmat, a közvélemény felháborodását pedig fokozta az a tény, hogy a területcsonkítással korántsem ért véget Magyarország megbüntetése. A lehetséges revíziós törekvések megelőzése érdekében 1921 júniusáig a szomszédos (utód)államok, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia kétoldalú szerződésekkel egy tömböt hoztak létre hazánk elszigetelésére. Megszületett a kisantant, amely az európai nagypolitikában is igyekezett ellehetetleníteni a háború utáni Magyarország kapcsolatépítési kísérleteit, megpróbálta például megakadályozni hazánk felvételét a Népszövetségbe.

Ennek okán Bethlen István kormánya aligha foglalkozhatott érdemben a békediktátum revíziójával. Sokkal inkább arra törekedett, hogy kitörjön a szomszédos államok szorításából.

A történészek időről időre megpróbálják rehabilitálni őt. Legutóbb Charles J. Halperin amerikai történész tett erre kísérletet 2019-ben megjelent életrajzában. Az orosz nacionalisták szerint Rettegett Ivánt az oroszellenes, nyugati történészek rágalmazták meg, Sztálin szerint a „népet szipolyozó” bojárok ellen küzdött, az erős, központosított állam érdekében. Mentegetői gyermekkori traumáira hivatkoznak, arra, hogy a szörnyűségekre a háborúzás miatt került sor, vagy arra, hogy ezek csak afféle melléktermékei egy nemes cél érdekében folytatott küzdelemnek. Vagyis a „rossz” nem más, mint egy magasabb rendű „jó” sajátos megjelenési formája, elkerülhetetlen velejárója.

IV. Iván cár gyakran hivatkozott gyermekkori szenvedéseire, de ezek meglehetősen triviálisnak tűnnek. Nem vacsorázhatott akkor, amikor szeretett volna, nem teljesítették azonnal minden kívánságát, és néha más kapott meg valamilyen ajándékot, nem ő. Ki nem élt át hasonló „traumákat” gyermekkorában? Azt már kevesebben tehették meg, hogy egy ellenszenves felnőttet kutyákkal tépessenek szét – ahogy a 13 éves Iván tette Sujszkij bojárral.

Szinte megbabonáz minket az időről időre feltűnő szuperhold látványa. Ahogy a horizont felett hatalmasan piroslik, majd ahogy felszáll az égen, az egyre fehéredő korong bevilágít mindent. Legutóbb április 27-én és május 26-án  láthattunk ilyet. És most is. Ilyenkor megindul a fantázia, és röpködnek a számok, hányszoros napnak számít az aznap.

Az elbűvölő jelenséggel mindössze egyetlen apró probléma van: az, hogy nem igaz.

Az évtizedek során sokat változott a zombifigura gonosz temetői szellemtől a szupererejű fertőzöttig. Ezek ellenére a zombi fizikai paradoxon. Természetesen biológiailag is paradoxon, mivel bomlófélben lévő élőhalottként mozogni, sőt élőket széttépni egy kis agyért viszonylag nehezen kivitelezhető. De ha a biológia nem lenne elég, mint említettük, fizikailag is lehetetlenek.

A Jupiterbe nem lehet csak úgy belezuhanni, aki sima űrruhában próbálná meg, azzal még a bolygó elérése előtt végezne a nagy energiájú kozmikus sugárzás. Ezért érdemes inkább felvenni a sugárzás- és nyomásálló képzeletbeli szuperűrruhát. Vigyázz, kész, ugrás!

A Jupiter a naprendszer legnagyobb bolygója, 1300-szor akkora, mint a Föld. Gázbolygó, többnyire hidrogénből és héliumból áll. A Jupiter gravitációja a földi két és félszerese, ezért jóval gyorsabban zuhannánk, mint a Földön, óránként 177 000 kilométeres sebességgel.

3 perc után elérjük az ammóniafelhők a tetejét, a sűrűbb légréteg olyan lenne, mintha falba csapódnánk, és rögtön utána tapasztalnánk, hogy a Jupiter nemcsak óriási, de a Naprendszer leggyorsabban forgó bolygója. A Jupiter egy napja kilenc és fél óráig tart, emiatt közel 500 km/órás szelek fújnak.

A domináns viselkedés szerepe a hierarchiában nemcsak a kutyakiképzésbe, de a populáris kultúra vulgárpszichológiájába és a politikai kommunikációba is beépült. Most kezd kiderülni, hogy félreértés az egész.

Induljunk ki az általánosan ismert képből: a farkasok (szürke farkasok) falkákban élnek. A falkák komoly hierarchiába rendeződnek: az alfa-hím vezeti a csapatot, a béta-hím a helyettese, a rangsor végén pedig az ómega-hím található. Ugyanez a rangsor a nőstényeknél is létezik. Ez a vélekedés lassan gyökeresedett meg, de mára teljesen beépült a hierarchiákkal kapcsolatos általános pszichológiával és társadalommal kapcsolatos gondolkodásba. A helyzet azonban, hogy amit eddig tudni véltünk, kissé felületes megfigyeléseken alapult.

Csak fogságban

A vezetőt alfa-hímnek nevezik, és a ranglétrában sok szint létezik ez alatt, béta, gamma, és így tovább. De ilyen rendszer nincs a vadon élő farkasoknál

– mondja Barbara Zimmermann, az Inland Norway Egyetem munkatársa.

„Sztálin […] mérhetetlen hatalmat összpontosított a kezében”, és nem biztos, „hogy mindig elég körültekintően tud majd élni ezzel a hatalommal”, „Sztálin túlságosan goromba ember, és ez a fogyatékosság, amely teljesen elviselhető körünkben […] tarthatatlan a főtitkári tisztségben. Ezért javaslom az elvtársaknak, gondolkozzanak azon, hogyan kellene Sztálint ebből a tisztségből áthelyezni”.

E rövid, gyilkos megjegyzéseket állítólag 1922. december 23-án és 1923. január 4-én diktálta Lenin, néhány héttel a szélütés előtt, amely végleg eltávolította őt a politikai életből. A legtöbb történeti feldolgozás a következőképpen adja elő az eseményeket: Lenin a halála előtt felismerte a Sztálin személyiségében rejlő veszedelmes tendenciákat, lediktálta a véleményét, majd felszólította kollégáit, hogy válasszanak mást a főtitkári posztra. Az ármányos Sztálin azonban eltitkolta a „Lenin végrendelete” néven emlegetett üzenetet a párt elől. Csak az ő halála után került napvilágra, utódának, Hruscsovnak köszönhetően, a Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusán, 1956-ban.

A válasz sajnos az, hogy igen, a történelem során többször is kiszáradt. Az 1866-os vízszint például olyan alacsony volt, hogy át lehetett gyalogolni az egyik partról a másikra. Abban az aszályos évben a Velencei-tó szinte teljesen eltűnt, medrében huszárok gyakorlatoztak. Vele együtt a Fertő tó is elpárolgott pár évre. De nem volt ebben semmi rendkívüli, addigra már legalább tucatnyi kiszáradást jegyeztek fel a krónikák.

Amint az köztudott, Alexandre Dumas regényeinek (A három testőr, Húsz év múlva, Bragelonne vicomte) hőse volt, melyek közül az első vált leghíresebbé. E regény filmes feldolgozásainak se vége, se hossza, s d’Artagnan szerepét olyan híres színészek alakították, mint Don Ameche, Gene Kelly, Michael York, Chris O’Donnell és Logan Lerman. De vajon létezett-e ilyen nevű francia katonatiszt a 17. században?

A történelmi d’Artagnan az abszolút monarchia néven emlegetett francia politikai rendszer egyik oszlopa volt, annak a politikai-katonai elitnek a jeles képviselője, amelyet Richelieu bíboros alakított ki. E katonák és tisztviselők később Richelieu politikai örökösét, Mazarin bíborost támogatták, s végül vezető szerepet játszottak a Napkirály, XIV. Lajos kormányzatának kiépítésében. A francia történészek szerint az igazi d’Artagnan nem furfangos és hencegő gascogne-i párbajhős volt, hanem olyan tiszt, aki a bátorságot szenvedélyes szolgálatkészséggel, politikai bölcsességgel és humánus, emberséges magatartással egyesítette.

Apponyi Albert a dualizmus és a Horthy-korszak egyik meghatározó államférfija volt, aki azzal, hogy közel hat évtizeden keresztül birtokolt képviselői mandátumot a magyar törvényhozásban, egy politikai rekordokat összesítő könyvben is biztosan helyet érdemelne. A gróf pályafutásának legismertebb szakasza 1920 januárjára esik, amikor a párizsi békekonferenciára kiküldött magyar delegáció vezetőjeként igyekezett kedvező békefeltételeket kiharcolni hazánk számára. Annak ellenére, hogy törekvései kudarcot vallottak, Apponyi az 1920. január 16-án elmondott „védőbeszédével” elnyerte a hazai közvélemény elismerését. Miután szónoklatában kiváló érveléssel bizonyította a Magyarországra kényszerített békefeltételek igazságtalanságát, a „nemzet védőügyvédjeként” tekintettek rá, és a revíziós törekvések élő szimbólumává vált. Elsősorban ennek köszönhette, hogy a Horthy-korszakban valóságos kultusz alakult ki a személye körül. Ma már kevéssé ismert, de Apponyi olyan népszerűségnek örvendett, hogy 1921-ben Budapest egyik legforgalmasabb közterületét is átnevezték a tiszteletére.

Az utolsó szó jogán

Apponyi Albert 1919 decemberében, a Huszár-kormánytól kapott felkérést arra, hogy álljon a magyar delegáció élére, és vesse latba minden tudását a baljósnak ígérkező párizsi béketárgyalásokon. Vezetői megbízásában fontos szerepet játszott, hogy az első világháborút megelőző évtizedekben aktív szerepet vállalt a pacifista Interparlamentáris Unióban, és jelentős kapcsolati hálót épített ki a nyugati politikusok körében. Apponyi a századforduló után az Egyesült Államokban is látogatást tett (kétszer is), és tengerentúli tartózkodása idején szívélyes viszonyba került Theodore Roosevelt akkori elnökkel. Ezenfelül az arisztokrata politikus híres szónoki tehetsége is bizakodással töltötte el a hazai közvéleményt.

Hadat üzent a dolmányos varjaknak a Budavári Önkormányzat, méghozzá különös módon: egész egyszerűen kitiltják őket a kerületből. Felkutatják és költési időszak után végleg eltávolítják az összes fészket, és madárriasztó műsolymokat telepítenek a helyükre. A furcsa és drasztikus döntést a lakók kényszerítették ki, miután végleg elegük lett az elkanászodott, agresszív madarakból.

Minden közlekedési forma közül a kerékpár a legenergiahatékonyabb eszköz. Pedálozással tudjuk ugyanis a legkisebb energiabefektetéssel kihozni a legtöbbet (utána a gyaloglás és a futás jön, a legrosszabb, amikor egy ember csak ül az autóban). De még ez sem magyarázza, hogy a Giro d’Italia versenyzői még a hegyi utakon sem mennek lassabban, mint átlag 35 kilométer/óra. Egyes sprintszakaszokon pedig akár elérhetik a hatvanas átlagot is, ami már-már földöntúli teljesítmény. Mi kell ahhoz, hogy a 21 szakaszból álló, majdnem 3500 kilométeren ilyen gyorsan száguldozzanak?

A kulcs a lehetetlenül könnyű bringa, vágjuk rá azonnal. És valóban, a papírvékony, szénszálas vázú nyolckilós szerkezeteket jól meg lehet hajtani. Viszont borulásnál kártyavárként esnek szét, omlanak össze ezek a különleges biciklik. Márpedig nagyon ritkán fut le baleset nélkül egy országúti kerékpárverseny. Nem véletlen, hogy biztonsági szempontból 6,8 kilogrammnál húzta meg az alsó súlyhatárt például a Tour De France-on a nemzetközi szövetség. A Giro magyar indulója, Valter Attila karbonvázas bicaja sem nyom többet körülbelül 8 kilogrammnál.

Ha igaz, hogy a magázással tiszteletet mutatunk, akkor igazán nem könnyű megérteni, hogy pont az istenekkel miért tegeződünk vajon. A válasz szerencsére nem teológiai, hanem nyelvészeti természetű, tehát még hinni sem kell hozzá.

A nagyvárosi pezsgéstől messze fekvő kisváros polgári családjába született Jean Baptiste Jules Bernadotte édesapja korai halála miatt, kényszerből lépett be a francia hadseregbe, amelynek hamarosan marsallja lett. Ebből a pozícióból választották meg svéd királynak, amelyet francia császárként Napóleon is támogatott. Röviddel később, legyőzve lelkiismeretét, új hazája érdekeit szem előtt tartva hadat üzent Napóleonnak, és jelentős mértékben hozzájárult bukásához. De a történet igazi csattanója csak halála után következett.

Amikor történészi tanulmányaim elkerülhetetlen következményeként elkezdtem latinul tanulni, csoporttársaimmal azonnal szembesültünk a kérdéssel: hogyan beszéljünk egy holt nyelven? Persze a nyelvek matematikájának is nevezett latin első óráján több lenne, mint barokkos túlzás azt állítani, hogy beszéltünk latinul. Maradjunk annyiban, hogy megpróbáltuk kiejteni a szavakat. A kavarodás egyik oka a középkor óta használt és általánosan ismert úgynevezett humanista és a huszadik században elterjedt klasszikus, illetve restituált latin kiejtés közötti jelentős eltérések voltak. De mit is kell tudni az utóbbiról?

Az európai örökletes monarchiákban időnként megtörtént, hogy kisgyermekek vagy akár újszülöttek foglalták el a trónt – gondoljunk csak a magyar királyok közül III.  László és V. László esetére. Az viszont meglehetősen ritkán fordult elő, hogy ezek a  koronás fők gyermekként érdemben befolyásolták volna országuk sorsát. Az egyik  ilyen kivételes uralkodó I. (Nagy) Lajos királyunk kisebbik leánya, Hedvig volt, aki a  Lengyel Királyság jövőjéről hozott döntését sokkal inkább kényszerként, mintsem lehetőségként élte meg. Az Anjou-házból származó lengyel királynő 1385-ben, 11 esztendősen határozott úgy, hogy feleségül megy Jagelló litván nagyfejedelemhez,  e frigy pedig évszázadokra meghatározta Kelet-Európa hatalmi viszonyait. A Hedvig  által kimondott boldogító (?) igennek köszönhetően a kontinens utolsó pogány  állama, Litvánia felvette a kereszténységet, és a vele perszonálunióra lépő Lengyelország Európa legnagyobb területű királyságává vált. A II. Ulászló néven  lengyel társuralkodóvá koronázott litván uralkodóval pedig megkezdte európai  pályafutását a Jagelló-dinasztia.