Index Vakbarát Hírportál

A Mátyás alakjához és országlásához kapcsolódó számos legenda közül az egyik legismertebb arról számol be, hogy az uralkodót a Duna jegén összegyűlt polgárok választották meg Magyarország királyának. Valójában Hunyadi János kisebbik fiát  nem az „egyszerű nép” akaratából, hanem az ország leghatalmasabb nemesurainak megállapodása nyomán ültették az ország trónjára, a történetnek azonban annyi alapja van, hogy a királyválasztásra télvíz idején, 1458 januárjában került sor. Az ifjú – mindössze 14 éves! – királynak ugyanakkor hat esztendőre volt szüksége ahhoz,  hogy megkoronáztassa magát, és ezzel uralmát legitimmé, megkérdőjelezhetetlenné  tegye a külvilág előtt. Mátyás koronázásának március 29-i évfordulója alkalmából a következő írás a „késlekedés” okait mutatja be.

Michelangelo Buonarroti szobrászművészete évszázadok óta nyűgöz le laikust és szakértőt egyaránt. A megmunkálás igényessége és a kompozíciók szuggesztív ereje mellett a mester elmélyült anatómiai tudása is lelkes csodálat tárgya. Az olasz reneszánsz introvertált (és némiképp ideggyenge) zsenije azonban mégiscsak ember volt. Aki esendő (ifjúkorától kezdve hobbija volt a műtárgyhamisítás például). És aki olykor téveszt is. Vagy mégsem?

Pár éve még a Wikipédia Bem-szócikkében is felbukkant egy jelző: renegát. Szerencsére azóta eltűnt belőle. Az Idegen szavak és kifejezések szótára szerint ugyanis e szó jelentése nemcsak „hittagadó, hitehagyott”, hanem „áruló; hazáját, övéit, meggyőződését megtagadó, az ellenséghez csatlakozó személy” is. Márpedig Bemre ilyesmit nem mondhatunk. Még akkor sem, ha élete végén áttért az iszlám hitre.

2021. március 7-én Élisabeth Moreno, a nők és férfiak egyenjogúsításáért, a  diverzitásért és az esélyegyenlőségért felelős francia miniszter asszony nagyot nevetett a nyilvánosság előtt. Az újságírók ugyanis megkérdezték tőle, mi a véleménye az I. Napóleon császár halálának kétszázadik évfordulójára, május 5-re tervezett megemlékezésről.

Az emberiség történelmének minden bizonnyal legtermékenyebb tudós-üzletembere nem csupán szorgos és eszes volt, hanem huncut is.

Egy régi legenda szerint a közép-ázsiai Turáni-alföld mágusai átkozták meg az arra vándorló magyar törzseket azzal, hogy örökösen viszálykodjanak egymással.

A tévhit szerint gyűlölte magyar menyét, aki miatt a fia öngyilkos lett. A valóságban csak elváltak, és Clemenceau gondoskodott az ápolónőként dolgozó Michnay Idáról.

Kevés megosztóbb honvéd tábornok tűnt fel az 1848-49-es magyar szabadságharcban, mint a lengyel gróf, Dembinszky Henrik. Talán csak Görgei Artúr volt ilyen, de az ő tetteit kissé más okokból vitatták.

Dembinszky többek között arról nevezetes, hogy háromszor nevezték ki főparancsnoknak, háromszor váltották le a szabadságharc alatt, és életében egyetlen nyertes csatát sem vezetett. Azzal is élénk figyelmet váltott ki, hogy fel akarta robbantani az átadásra váró Lánchidat.

De ne meneteljünk ennyire előre! Már csak azért sem, mert egy róla elnevezett utcában lakom.

Mit lehet még felfedezni egy több mint ötven éve készült közismert képen? Végtelen dolgot, titkos utalásokat, rejtélyeket. A Beatles Abbey Road lemezének borítója, amióta csak 1969. szeptember 1-jén boltokba került, az összeesküvés-hívők egyik szent grálja, telis-tele talányos üzenetekkel.

Első ránézésre a négy beatle, egymással szinkronban, átsétál a zebrán. Süt a nap, nincs dugó, vicces, már-már banális szituáció. Még a zenekar neve sincs feltüntetve.

Hát éppen ez az!

Visszatekintve igazán bájosak tudnak lenni a régi kommunikációs formák, eszközök. A füstjelek, a kopogó szikratávíró vagy a nyílt levelezőlap névvel, címmel, tartalommal és a postás iránt érzett végtelen bizalommal.

Az 1960-as években indult Ki mit tud? és Táncdalfesztivál televíziós műsorok nézettsége kiugró volt. Nem ritkán 88 százalékos nézettséggel. Igaz csak egyetlen csatorna közül lehetett választani, már ha éppen nem hétfő volt, mert akkor egyből sem.

A versenyzőket komoly, szigorú szakemberekből álló zsűri bírálta. A néző pedig nyílt levelezőlapot ragadhatott és szavazhatott.

Ha nincs libidó, az olyan zavaró,

Ha sok a libidó, mindig az se jó,

Ha nincs libidó, ha nagy a libidó,

dől a dominó, borul a dominó.

(A Belmondo együttes Libidó című dalából)

Nem egy Nobel-díjas népi megfigyelés, hogy a kikelet első sugaraira felrobban a szerelembomba, a húsvétilocsoló-folklór a tojásokkal is erre játszik rá, áll a májusfa és tombolnak a hormonok.

De tényleg tombolnak?

89 éve történt, hogy 1932. március 1-én elrabolták Charles Lindbergh, a legendás pilóta gyermekét, majd a sikertelen váltságdíjátadás után kegyetlenül meggyilkolták. A gyilkost elvileg elfogták és kivégezték, ám az egész sötét ügy körül mind a mai napig sok a kérdőjel – különösen azután, ami azóta Lindberghről kiderült.

Ha március elseje, akkor mintha egy led gyulladna ki a fejekben, új kezdet, kikelet, itt a tavasz… rendszerint még ilyenkor, mint most is, azért hűvöske az idő, kis szerencsével süt pár órát a nap, eltántoríthatatlanul hinni kezdjük, hogy valaki, valami végre elviszi, eltünteti a sok hónapos zimankót, didergést.

Egyes népek - jellemzően a szláv nyelvterületen - de még a szomszédos Romániában is megünneplik ezt, ezzel együtt a hölgyeket is megajándékozzák a tavasz reményével, mintegy feldekorálják szépségeiket a férfiak, de illik tavaszhirdető kitűzőt adni idegen hölgyeknek is. A márciuskáról van szó, románul mărțișor (ejtsd marcisor). 

Létezhet-e annál nagyobb elismerés és öröm, mint amikor szülőhazája uralkodója lovaggá ütné az embert? A jelek szerint igen, hiszen rengetegen visszautasították már a Sir titulust az Egyesült Királyságban. A legérdekesebb indoklásokat gyűjtöttük csokorba.

Nem a Föld az egyetlen bolygó, amelynek felszínét valamilyen folyadék formálta. A Szaturnusz egyik holdján, a Titánon kisebb-nagyobb tavak hullámzanak és folyók csordogálnak, igaz, víz helyett folyékony etán és metán alkotja őket. A Marsnak a Földhöz hasonlóan jégsapkái vannak, a felszínén pedig ősi vízfolyások nyomai, köztük a Naprendszer leghosszabb folyórendszerének medre.

Gondolatban most közelebb megyünk a Marshoz, hogy az ég egy távoli, fényes pontja helyett a szomszédunkat, a Földhöz hasonlóan változatos, érdekes, rengeteg lehetőséget, kincset és izgalmat rejtő bolygót lássuk a név mögött.

Montenegró 1916 januárjában történt megszállásával a központi hatalmak balkáni hadműveletei még távolról sem értek véget. További feladatuk volt a dél felé menekülő szerb sereg üldözése és az Albániában támaszpontokat kialakító olaszok kiszorítása.

Az Osztrák–Magyar Monarchia 1915-ös balkáni hadműveleteit és Montenegró elfoglalását sikeresen parancsnokló Kövess Hermann tábornok a magyar népfelkelőkből toborzott XIX. hadtestet bízta meg Albánia megszállásával. Az 1912-ben függetlenné vált Albánia elvileg semleges ország volt, de az antant, amely 1914 nyarán annyira felháborodott Belgium semlegességének megsértésén, később, amikor az ő katonai érdekeiről volt szó, már nem volt ennyire kényes a nemzetközi jogi előírásokra.

Megkapó, mennyire bele tudunk feledkezni világunkba. Egykedvűen vezetünk az úton, a rádióból valami monoton locsogás duruzsol, szentségelünk, ha valaki lassabb, mint mi, és akkor is, ha megelőznek. Aztán egyszer csak, varázsütésre, elénk ugrik egy szarvas. Majd még egy. És még tíz, és még húsz, akár ötszáz is. Percekig ámulva nézzük a szűnni nem akaró sort. Egy szempillantás alatt kiszakadunk jól berendezett mikroklímánkból, és csak meredten bámulunk.

A kalózokról alkotott képünk valójában kevés forrásból származik. Az egyik Robert Louis Stevenson híres regénye, A kincses sziget (1881). Számtalanszor kiadták (csak magyarul tizenhatszor 1887 óta) és megfilmesítették. Innen jön a romantikus kalózvilág minden ma ismert eleme.

A másik Jack Sparrow, a Karib-tenger kalózai jól ismert, eszelős tekintetű, egyedi mozgáskultúrájú, raszta hajkoronájú kapitánya, aki végleg belénk égetett minden korábbi elképzelést.

A minap, vetkőzés közbe

Na nézd csak, egy dal jut eszembe

Dúdolom, s el vagyok veszve

Dúdolom, s el vagyok veszve

Átkozott dúdoló dallam

Vetkőzök én rá a hallban

Lehúzom gyorsan az inget

Dúdolok, a semminek intek

Az inget, majd a nadrágot

Már mindent dalra csinálok

Átkozott dúdoló dallam

Elkaptál, nincsen nyugalmam

(Cseh Tamás: Meztelen ember)

Ha nem tud kiverni a fejéből egy kéretlen dallamot, zenerészletet, refrént, akkor bizony önnek fülférge van. És a tudomány mai állása szerint nincs biztos módszer, hogy eltávolítsa magából az élősködőt.

A németek Ohrwurmnak, az angolok earwormnek hívják a jelenséget; mi egy sokkal szebb, nagyvonalúbb nevet adtunk neki:

Nem is gondolnánk, hogy aranybányával nézünk farkasszemet, miközben nyomkodjuk a billentyűzetünket. Közismert ugyan, hogy az elektronikus hulladékok sokféle kincset rejtenek, de azt talán kevesebben tudják, hogy aranyat is. Sok gépről beszélve nem is keveset.

Akár feszül, akár csüng (némiképp az életkor és a testedzési szokások függvényében), nehéz belátni, hogy mire is jó. Van-e funkciója? Hát evolúciós haszna? Minden emlős hím egyedének van? Ideje rendet tenni végre!

Ha nem szakad be alattunk, jégre menni akkor is veszélyes. Futni rövid távon sem érdemes rajta, a jég ugyanis keményebb a csontoknál. Még  óvatosan baktatni sem ideális terep, legfeljebb csoszogni, amivel viszont nem jutunk sehova, miközben indokolatlanul és frusztrálóan sok energiát emésztünk fel. Valószínűleg ezt elégelték meg tízezer évvel ezelőtti őseink, amikor üreges csontokon keresztül átfűzött szíjakat erősítettek állatbőrökkel burkolt lábfejükre, és a kor mértékei szerint eszeveszett sebességgel suhanni kezdtek. A régészeti leletek szerint.

Másfél hónappal az aradi vértanúk kivégzése után, a szabadságharcot leverő Haynau osztrák tábornok előtt avatták fel a Lánchidat 1849. november 20-án. Az első állandó fővárosi híd históriája híven követte a hazai történéseket a lánchídi csatától a második világháború végi felrobbantásán át napjainkig.

Van abban valami lélekemelő, amikor egy koncerten együtt tapsol a közönség a zene ritmusára. A műélvezet, a közösségi élmény és az előadók, illetve a dalok iránti rajongás spontán megnyilvánulása ez. A gondok ott kezdődnek, amikor a tengerentúli előadók turnézni kezdenek a nagyvilágban, és – komoly döbbenetükre – rossz ütemben érkezik a taps. A kettő-négy helyett: egyre és háromra.

Koszovó közismerten szorosan kötődik déli szomszédaink nemzeti identitásához. A mai napig olyan emocionális töltetű kifejezésekkel illetik, mint „Szerbia bölcsője” vagy „Szerbia szíve”. A kötődés oda vezethető vissza, hogy itt zajlott le az 1389-es rigómezei csata, amit a középkori szerb állam a hódító oszmán törökökkel vívott és elvesztett. A történelmi traumaként fennmaradt ütközet köré szőtt népi-egyházi történetek, az évszázadok alatt összefüggő nemzeti mitológiává álltak össze, és a kötelező iskolai oktatás bevezetését követően még a korábbinál is erősebben meghatározták a szerb emberek gondolkodását, illetve identitását.

Miközben a napokban párszor fagypont alá bukott a hőmérséklet Magyarországon, és, ahogy szokott, menetrendszerűen megbénult a közlekedés, érdekes belegondolni, hogy a Föld a története során kétszer is teljesen lefagyott.

Az óceánok kilométeres mélységig befagytak, és még az Egyenlítő környéki területeket is jég fedte. A globális átlaghőmérséklet pedig -50 Celsius-fok lehetett, ami a mostani Marséval vetekedett.

Szemet kápráztató ragyogás, csillogás, pompa – ilyesfélékre gondolunk a luxus szó hallatán. Tehát mindenre, ami fényes, fénylik vagy fényűző. A lux- latin szótő (jelentése: fény) ismerős lehet a középiskolai fizikaóráról is, hiszen a megvilágítás mértékegységét is így nevezzük. A szembe jutó fény intenzitását fejezzük ki vele, s ennek megfelelően sok villanyizzó dobozán is megtaláljuk ezt az értéket.