Index Vakbarát Hírportál

Nem az, de ha felfoghatatlanul sok időnk van rá, akkor talán mégis.

Legközelebb, ha poharat vesz a kezébe, netán koccint is, érdemes felidézni, hogy az üveg valójában nem szilárd anyag, hanem a szilárd és folyadék közötti átmenet. Amorf anyagnak nevezik, mivel a benne található atomok rendezettebbek, mint egy folyadékban, de nem olyan szigorúan rendezettek, mint a valóban szilárd kristályokban, ahol minden atom a nekik megszabott helyen rögzül szabályos rácsokban.

A flip forma a piacon ma is létezik, csak a gyakorlatban a 2010-es évek elejére az érintőképernyős mobiltelefonok teljesen kiszorították, miközben a filmeket nézve ma is az a benyomása támadhat az embernek, hogy elterjedtek és népszerűek az ilyen mobilok.

Egy friss kutatás szerint a csimpánzok és a bonobó majmok is ismerik az üdvözlést és az elköszönést, ráadásul a viselkedésformát új egyedekkel való találkozás során alkalmazzák is. Korábban soha nem dokumentálták, hogy az emberen kívül bármely más emlősfaj ezt csinálta volna.

Az iScience oldalán publikált tanulmányból kiderült, hogy az emberi DNS-hez nagyon hasonlóval rendelkező két majomfaj ugyanolyan eljárásokat és szokásokat alkalmaz a közös interakciók előtt és után, mint az emberek.

Egyre több az óriás mohaállat a Tisza-tóban – adta hírül a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága. A furcsa kinézetű lények a hazai vizekben viszonylag újak, először a Ráckevei-Duna-ágban tűntek fel a 2010-es évek elején.

Az elsőként 1851-ben Észak-Amerikában felfedezett mohaállatok nagyon öreg fajnak számítanak. A különös lények már bőven a dinoszauruszok előtt, az ordovíciumban megjelentek a földön, a fennmaradt leletek alapján már ekkor a zátonyok részét alkották. Életmódjuk nem sokat változott az évmilliók során, jelenleg is telepeket alkotva, egymásba és a víz alatt valamibe (például kövek, növények, csigaházak) kapaszkodva léteznek. Európában először 1880-ban Németországban fedezték fel, ezt követően elterjedt Nyugat- és Közép-Európában is.

A kétezer éves látványosság történetében az alkimisták, a tatárok és az olasz ipar is szerepet játszott.

A népünnepélyek alapját képező pirotechnikai látványosság közismerten Kínából ered, ahol i. e. 200 körül kezdtek bambusztöveket dobálni a tűzre. A bambusz üreges szára felhevülve hangos durranásokkal dezintegrálódott, amit a korabeliek a gonosz szellemeket elűző jelenségnek tekintettek.

Az örök élet elixírjét kereső kínai alkimisták salétrom, szén és kén keverésével az V. században felfedezték a feketelőport. A Szung-dinasztia idején, a IX. században készítették az első pirotechnikus tűzijátékokat. Ezeket eredetileg, ahogy korábban a bambuszt, a tűzbe dobálva petárdaként használták, hanghatást keltettek, és továbbra is szelleműző célt szolgáltak.

A XII. században a hadseregek is elkezdik hasznosítani a lőport, a század végére már komplett bambuszrakétákat építenek, amivel többé-kevésbé célzott csapást tudnak mérni az ellenségre. A tűzijáték ekkor emelkedik fel a talajról, és kezdik nyílvesszőkön fellőni. 

Kínában már az első ezredforduló előtt, de Magyarországon is bő hatszáz évvel ezelőtt fellőtték az első tűzijátékokat. Bár az elmúlt ezer év alatt a népszerű látványosság változott, ugyanazon a kémiai elven gyártják ma is a tűzijátékokat, mint a Szung-dinasztia idején Kínában.

A pirotechnika kínai felfedezése, amelynek része a tűzijáték, mint a művészi szintű polgári szórakoztatás ága még bőven a Szung-dinasztia ideje (920–1279) elé nyúlik vissza. Állítólag a kínaiak már időszámításunk előtt használtak a kínai nagy fal építésekor kálium-nitrátot ahhoz, hogy táplálják a jelzőtüzeiket. Ez vezetett az időszámításunk szerinti 800-as években a feketelőpor feltalálásához, amelyre a tűzijáték-technika is épül.

1083. augusztus 20-án avatták szentté Magyarország első keresztény uralkodóját, az államalapító István királyt (ur. 1000-1038), aki egymaga vitte sikerre az államegyesítés, egyházszervezés és törvényhozás hatalmas munkáját. István a kereszténységben is különleges pozíciót foglal el, hiszen ő az egyetlen, akit a katolikus és – 2000 óta – az ortodox egyház egyaránt szentként tisztel.

1849 augusztusában, amikor az orosz–osztrák túlerő ellen küzdő honvédseregek helyzete reménytelenné vált, Kossuth Lajos emigrációba vonult, hogy külső támogatókat keressen a magyar függetlenség kivívásához. A kormányzó-elnök kíséretével az Oszmán Birodalomban kapott menedéket, a bebocsátásnak azonban ára volt. A szultán a nemzetközi bonyodalmak elkerülése érdekében Magyarországtól távolra, Kis-Ázsiába internálta az emigránsokat. Viszonylag kevéssé ismert, hogy ebből a „puha őrizetből” Kossuth amerikai támogatással szabadult ki. A magyar politikus akkora népszerűségnek örvendett az Egyesült  Államokban, hogy egy szenátor már 1850 februárjában megpróbált közbenjárni az érdekében, másfél évvel később pedig a USS Mississippi el is szállította őt török földről. Kossuth később hat hónapot töltött a tengerentúlon. Bár sikertelenül próbálta rávenni Fillmore amerikai elnököt a magyar ügy támogatására, látogatása kulcsfontosságúnak bizonyult a későbbi diplomáciai és kulturális kapcsolatok  szempontjából.

Kossuth-láz Amerikában

Biztosan állítható, hogy a történelem során egyetlen magyar államférfi sem részesült olyan díszes fogadtatásban az Egyesült Államokban, mint Kossuth Lajos, aki 1851. december 5-én a Humboldt nevű gőzös fedélzetén érkezett meg az Újvilágba. A kormányzó-elnököt (a 31 amerikai tagállam nevében) 31 ágyúlövéssel üdvözölték New York kikötőjében, és tízezrek köszöntötték őt a partra szállás után. A szabadság eszménye iránt lelkesedő amerikai közvélemény rajongással fordult a magyar politikus felé, aki a vérbe fojtott szabadságharc vezéreként tökéletes alanya volt az ilyen jellegű kultuszteremtésnek. Így aztán Kossuthot (főleg körutazása első, új-angliai állomásain, New Yorkban, Baltimore-ban és Philadelphiában) rendszerint virágeső, zászlóerdő és hatalmas ünneplő tömeg fogadta. A plakátokon és a híradásokban úgy jelent meg, mint a szabadság után áhítozó európai nemzetek követe, a Habsburgok és az orosz Romanovok által megtestesített zsarnokság engesztelhetetlen ellenfele. Számos lap – például az akkor induló The New York Times – tovább erősítette a kormányzó-elnök nimbuszát.

Kossuth érkezése olyan hangulatot idézett elő az Egyesült Államok keleti partján, amit a lapok egyszerűen csak „őrületként” aposztrofáltak. Az emigráns politikus az öltözékével is divatot teremtett: 

és amerikai férfiak tízezrei vásároltak maguknak „Kossuth-kalapot”, amelyet egyébként a partra szállás előtt egy élelmes vállalkozó ajándékozott a kormányzó-elnöknek. (Mondanunk sem kell, hogy az illető jelentős hasznot húzott ebből a reklámfogásból.) Sokan még a ruházat utánzásánál is messzebb mentek. 1851 decemberétől megugrott azoknak a száma, akik úgy tisztelegtek a magyar politikus előtt, hogy gyermekeiknek a Kossuth középső nevet adták.

„75 hamburger per másodperc.” Ilyen sebességgel értékesíti ikonikus termékét saját elmondása szerint a McDonald’s. De hogyan készül a húspogácsa a hamburgerbe, melyből 1968-ban repülővel szállítottak át az óceánon, hogy a franciaországi téli olimpián honvágyat érző amerikai atléták kedvében járjanak, és mely miatt beperelte a céget egy ortodox nő, mert a reklám miatt annyira megkívánta a sajtburgert, hogy megtörte miatta a böjtjét?

Minden a marhával kezdődik. A McDonald’s által kínált burgerek pogácsái száz százalékig darált marhahúsból készülnek. A városi legenda, miszerint a sok tartósítószer miatt volt képes több mint tizennégy évig megmaradni gomba vagy penész nélkül egy burger, melyet a Utah állambeli David Wipple vásárolt 1999-ben, egyszerűen nem igaz. Az a burger szó szerint mumifikálódott, hisz olyan elzárt környezetben tartotta Whipple, melyben nem volt víz, nem változott a hőmérséklet, és nem volt tápanyag, amin kifejlődhettek volna a mikrobák. Az a hambi egyszerűen kiszáradt, mielőtt megpenészedhetett volna. A Meki egyáltalán nem tesz tartósítószert a húspogácsákba, az ízesítésre szolgáló só és bors keverékét is csak kisütés után szórják rá a dolgozók már az éttermekben.

Ezen a nyáron, akárcsak az elmúlt években is, egymás után fújnak hőségriadókat. Világszerte erdőtüzek tombolnak, a melegrekordok pedig mindennaposak. A szicíliai Szirakúza közelében például 48,8 fokot mértek nemrég.

Felfoghatatlan forróság. A kérdés csak az: ki lehet-e bírni ekkora hőséget? És egyáltalán:

Könnyű kérdésnek tűnik: az egészséges ember testhőmérséklete 36 Celsius-fok körüli. Ha tehát a levegő ennél melegebb, akkor túlhevülünk, és belehalunk a forróságba. Csakhogy tömegesen élnek emberek a világ számos részén olyan helyeken is, ahol rendszeresen melegebb a levegő. A Közel-Keleten, Észak-Afrikában, az arab országokban vagy Ausztráliában nem különösebben lepődnek meg a 40 fokos kánikulán.

Bolygónk 23 óra 56 perc 4,09053 másodperc alatt végez egy teljes fordulatot a tengelye körül. Az Egyenlítő hossza 40 070 kilométer, ahol leggyorsabban, óránként körülbelül 1670 kilométeres sebességgel pörög a Föld. De mi történne, ha hirtelen abbamaradna ez a forgás? Nem lenne jó napunk, utána pedig nem is lenne több napunk.

Szögezzük le az elején, hogy mai tudományos ismereteink szerint nincs olyan természeti erő, amely hirtelen megállásra tudná kényszeríteni a Föld forgását; felejtsük el az 1951-es, Aznap, amikor a Föld megáll című filmet és az űrlényeket. A bolygónk kialakulása óta folyamatosan forog változó sebességgel, többek között a földi, oxigéndús atmoszféra is ennek a lassuló forgásnak köszönhetően alakulhatott ki.

„Gyorsabban, magasabbra, erősebben”, szól az újkori olimpiák mottója, és a Tokiói olimpián is legalább két tucat világrekord született.

De hol a határa a sportteljesítményeknek?

Már a teljesítmény fogalma sem teljesen egyértelmű. Ahogyan az ókori görögöknél, úgy az eredeti coubertin-i olimpiai eszmében is szerepeltek szellemi versenyek.

Irodalom, zene, festészet, szobrászat, építészet, metszet és rézkarc ágban is rajthoz álltak olimpikonok, de minden igyekezet ellenére az ítélkezés erősen szubjektív volt. Ezért 1948 után végleg kivonultak a múzsák az ötkarikás versenyekről.

Az idő- és ponteredmények azonban mindenki számára érthetőek. Habár azon is el lehet gondolkodni, mi értelme van pár tized másodperccel gyorsabbnak lenni mindenki másnál, és e köré miért vonunk akkora glóriát, az biztos, hogy az emberiség többsége megtapsolja a legjobbakat.

1969. augusztus 15. Négynapos zenei fesztivál kezdődik New York állam egy amúgy jelentéktelen tejfarmján. Harminckét fellépő és közel félmilliós közönség gyűlik össze. A belépés ingyenes, a szabadtéri koncertek hamar legendássá lesznek.

A Woodstock fesztivál a hippikorszak emblematikus pillanata volt, olyan fellépőkkel, mint Joe Cocker, Janis Joplin és Jimi Hendrix. Az esemény zenetörténeti jelentősége réges-rég közhely, járványügyi vonatkozásai viszont csak mostanában kerültek a figyelem középpontjába.

Valószínűleg mindenki hallotta már, hogy a középkori Európában azért ittak sört és bort, mert rossz minőségű, fertőzött vízzel volt tele a kontinens. Ez azonban ebben a formában nem egészen igaz.

Az tény, hogy a középkorban a társadalom szinte minden rétege alkoholizált, a szegényebb rétegektől az uralkodókig. Azt, hogy ki mit ivott, meghatározta a társadalmi ranglétrán való helye. Az alacsonyabb rétegbe tartozók inkább a gyenge söröket, a felsőbb osztály tagjai pedig inkább a bort fogyasztották.

Ez azonban nem a miatt a közhiedelemben elterjedt tévhit miatt volt, mert a kutak és egyéb vizek fertőzöttek, ihatatlanok vagy bármi más szempontból nem megfelelők lettek volna.

1869-ben egy gőzhajtású motorral szerelt autó okozta az első halálos közúti balesetet. A kor mechanikai megoldásai, illetve az Egyesült Királyság közúti szabályozásai sem tették lehetővé, hogy nagy sebességgel közlekedjenek az akkori járművek, a balesetben életét vesztő Mary Wardnak is szerencsétlen esése okozta vesztét.

A 42 éves nő 1869 augusztusának utolsó napján Írország Parsonstown (ma Birr) városában férjével, két fiával és azok tanítójával együtt utazott a nő unokatestvére által épített gőzautón. Ezeknek a járműveknek beindítása (felfűtése) minimum egy órát vett igénybe, a maximális sebességük pedig nagyjából egy gyorsabban gyalogló emberével vetekedett, öt-hat kilométer per órával közlekedtek.

Nagy kópé volt a francia Pierre de Coubertin báró, a modern kori olimpiák megálmodója és elindítója. Családja a középkori római de Fredis családig vezethető vissza, és nem más, mint az ük-ükapja találta meg Nero császár ókori palotájának romjaihoz közel, a szőlőjében az egyik leghíresebb antik görög szobrot, a Laokoón-csoportot.

Nem csoda, ha képzeletét egész életében benépesítette a poliszok világa, innen már csak egy apró ugrás kellett neki, hogy az 1500 évre felfüggesztett ókori görög olimpiákat is újraálmodja.

Múzsák és atléták, egyesüljetek! 

Egyetlen dologhoz ragaszkodott csak makacsul: a világjátékok pont olyanok legyenek, mint egykoron, ahol rettenthetetlen amatőrök vetélkednek heroikusan, ám sportszerűen a dicsőségért. Futnak, úsznak, birkóznak, úsznak, mások festenek, verseket költenek, zeneműveket komponálnak, hogy a test-lélek-szellem egységében példát mutassanak az emberiségnek.

A legforróbb nyári hetekben, aki teheti, bekapcsolja egy gombnyomással a lakás vagy az autó klímaberendezését, és örül, hogy nem kell a háton végigfolyó izzadságot állandóan törölgetnie. Kevesen töprengenek ilyenkor azon, hogy ezeknek a hűtőknek az egyre növekvő száma milyen hatást is gyakorol a városok klimatikus viszonyaira. Tényleg igaz, hogy a működésük során a szabadba kibocsátott hő hozzájárul az általános felmelegedéshez?

Mielőtt ezt a kérdést tisztáznánk, érdemes a klímaberendezések működési elvét megismerni. 

A mai modern klímák – függetlenül attól, hogy mobil vagy épp split klíma – a többi hűtőberendezéshez és fagyasztóhoz hasonlóan a hőszivattyú elvén alapulnak. A folyadék- és gázhalmazállapot változása közben rejtett hőfelszabadulás, illetve -elnyelés történik, gondoljunk arra, hogy a forró víz sem azonnal gőzölög el. Másrészt a gáztörvény szerint amikor egy gáz nyomását változtatjuk, akkor is jelentkezik a hőelvonás, illetve hőleadás jelensége. Ez a két mechanizmus működteti a hűtési rendszereket.

Ezt az elemi kérdést akár ebben a percben is sokan felteszik a világ bármely fertályán.

De nem volt ez mindig így.

A nyugati világban hosszú évszázadokig nem vettek tudomást arról, élvezik-e, vagy hogy mennyire élvezik a nők a szexet. Nem egyszer tabunak számított a téma, és többnyire lényegtelen, jelentőség nélküli szelete volt ez az életnek.

Aztán elérkezett a XX. század, a fogamzásgátló tabletták és a szexuális forradalom kora, amikor már nemcsak az utódlás, hanem az örömszerzés is nyomós indok lett. A nők számára is.

Megmerevedett városi legendák szerint a nagyobb lábfej nagyobb péniszméretet sejtet. Ahogyan a nagyobb tenyér és ujjak is. De árulkodó jelnek tartják a hüvelyk és mutatóujjak közötti távolságot, és a testmagasságot is, méghozzá egyenes arányban.

Mosolyoghatunk ezeken a népi megfigyeléseken, japán kutatók azonban komolyan gondolták, hogy utána járnak a rejtélynek. 

Persze elő kellett állniuk valamilyen komolynak hangzó tudományos indokkal, ezért az „azonosítatlan holttestek kormeghatározásának megkönnyítését” tűzték ki célul. Volt már egy nagyszabású, 15 ezer embert bevonó fallosz-kutatás korábban, amikor több tanulmányt szintetizáltak és arra jutottak, hogy a testmagasság és a péniszméret között igenis van összefüggés, igaz kisebb, legfeljebb közepes korrelációval. 

Neil Armstrong az Apollo–11 misszió során elhelyezett egy lézersugarakat visszaverni képes eszközt a Hold felszínén, egy lézertükröt. Ezen kívül összesen öt került a Holdra az amerikai és szovjet missziók során, ma négy működik. Segítségükkel pontosan meghatározható a Föld–Hold-távolság, amely átlagosan 385 ezer kilométer.

De mi lenne, ha a Hold valamiért közelebb kerülne a Földhöz? Fényképeken, filmekben gyakran ábrázolják szívesen jóval nagyobbnak a Holdat, mint a valóság. Gondoljunk például Jim Carrey 2003-as vígjátékára, A minden6óra, amelyben lasszóval közelebb húzza a Földhöz a Holdat. Ha figyelünk A minden6ó hátterében látható híradásokra, észrevehetjük, hogy a filmben masszív árvizek és áradások törnek ki a Carrey játszotta Bruce Nolan lasszózása után.

 És a film ebben nem is téved, lehetséges következményeket vázol fel.

Köztudott, hogy az emberek által használt helységekben felgyülemlő por 70-80 százalékban elhalt hámsejtekből áll. Ha mégsem tudott erről, az sem baj, ez ugyanis egy tévhit, áltudományos városi legenda. Az elhalt emberi hámsejtek túlnyomó része ugyanis a kád vagy tusoló lefolyóján keresztül elhagyja a környezetünket.

Az olimpia eredetileg egy atlétikai és vallási ünnep volt, amelyet Zeusz főisten tiszteletére rendeztek Olimpiában, az ősi Elis város közelében egy völgyben. Legalábbis most úgy gondoljuk, hogy a hellén istenkirály állt a háttérben, de hogy pontosan mi lehetett az eredeti motiváció, az a múlt ködébe vész.

Időszámításunk előtt 776-tól időszámításunk szerint 393-ig összesen 292 olimpiát rendeztek, és ezek mindegyikén a győztesek zöld pálmaágat vittek el. A továbbjutók az utolsó napon babérkoszorút, a bajnok pedig olajfakoszorút kapott, amelyet egy kisfiú vágott le aranykéssel a szentnek tartott fáról.

Az ágak és koszorúk mellett azonban később megjelent az ezüstérme, amit a nyertes kezébe nyomtak, a második helyezettébe pedig bronzérmet.

A rózsakeresztes mozgalom három 17. századi könyvre épült, melyeket megjelenésük idején rengetegen olvastak és vitattak, majd kilencven évre megfeledkeztek róluk. Az első könyv címe a kor ízlésének megfelelően rendkívül hosszú és bonyolult volt:

Az egész nagyvilág általános és teljes megreformálása, amiképpen a Rózsakereszt Tiszteletre Méltó Testvériségének Fama Fraternitatisa Európa valamennyi tudósához és fejedelméhez szólván leírja, valamint ama Haselmeyer Úrnak rövid válasza, akit a Jezsuiták ez okból tömlöcbe vetettek majd gályapadhoz láncoltattak.

Az „alapművek”

Ez a kötet 1614-ben jelent meg, a német Kassel városban, s hosszú címét így rövidítették le: Fama Fraternatis Roseae Crucis (A rózsakeresztes testvériség híre). Egy bizonyos Christian Rosencreutz pályafutását ismertette, aki 1378-ban született, s 106 éves korában halt meg. Közel-keleti zarándoklatai során beavatták őt az arab és az ősi keresztény bölcsek titkaiba. 1407 körül (vagyis a könyv megjelenése előtt kétszáz évvel!) megalapította a rózsakeresztes testvériséget. Tagjai betegeket gyógyítottak, őrizték a titkot, évente egyszer találkoztak és új tagokat választottak soraikba. Rosencreutz halála után a testvériség harmadik nemzedékének tagjai megtalálták az alapító sírját. 

sírkamrájában pedig ott voltak a titkos könyvek, s mindazon eszközök, amelyekre a tudományos tevékenység során szükségük lehet. Ezután a testvériség tagjai úgy határoztak, hogy a világ elé tárják mesterük tanításait.

A magyar történelmi gondolkodást mindmáig meghatározza az a Heltai Gáspártól származó mondat, miszerint „meghalt Mátyás, oda az igazság!” A híres író, aki a török korban nosztalgiával gondolt vissza az erőskezű király uralmára, ezzel a mondattal nem csupán Hunyadi Mátyás kultuszát erősítette meg, hanem egyszersmind a Jagellók 1490–1526 közötti országlását is „beárazta.” Persze, nem Heltai volt az egyedüli, aki negatívan vélekedett a lengyel dinasztia, és főként II. Ulászló teljesítményéről. Jól ismert az a történet, mely szerint alattvalói csak „Dobzse László” néven emlegették őt, mivel minden hozzá intézett kérésre azt felelte (csehül), hogy „jól van.” Erélytelen, gyengekezű uralkodóként emlékezünk Ulászlóra, akit állítólag széles körben ökörként gúnyoltak a korabeli Magyarországon, és aki a mendemondák szerint olyannyira szegény volt, hogy a nép körében (lacikonyhán) kellett étkeznie. Őt követte aztán a trónon II. Lajos, a „gyermek király”, akinek uralkodása a mohácsi katasztrófával zárult. De valóban ennyire egyszerű lenne ennek a korszaknak a története? Tényleg II. Ulászló alkalmatlanságával lenne magyarázható a középkori Magyar Királyság hanyatlása? Megfelel a történelmi valóságnak az a kép, amely róla él a közemlékezetben? A következő írás ezekre a kérdésekre igyekszik válaszolni.

„Minden rossz eredője”, az 1490. évi királyválasztás

A közismert toposz szerint Mátyás halála után az ország főnemesei olyan utódot akartak megválasztani, akitől „nem prüszköl a májuk”, és akinek „az üstökét a markukban tarthatják.” Számos régi történeti mű egyenesen úgy mutatta be az 1490. évi uralkodóválasztást, hogy ekkor az előkelők a lehető legalkalmatlanabb jelölt trónra ültetésére törekedtek. II. Ulászló későbbi jóvátehetetlen hibáit (és a középkori magyar állam pusztulásában való felelősségét) tehát 

A valós történelmi szituáció természetesen ennél jóval összetettebb volt. Miután Mátyásnak nem sikerült megnyugtatóan rendeznie a trónutódlást kérdését (hiszen természetes fiát, Corvin Jánost nem ismerték el egyértelmű örökösének), halála után Magyarország koronájáért verseny indult a közép-európai dinasztiák között. A később megválasztott Jagelló Ulászló mellett (aki cseh királyként, Mátyás korábbi ellenfeleként „szállt ringbe”) I. Habsburg Miksa német-római császár és János Albert lengyel herceg (Ulászló fivére) is igényt formált a trónra. A „királyjelöltek” pedig élelmesebbek voltak annál, hogy tétlenül várjanak a magyar országgyűlés döntésére. A lehető leggyorsabban sereget gyűjtöttek maguknak, és 

hogy ezzel „segítsék elő” megválasztásukat.

1947. augusztus 31-én tartották meg a magyar történelem egyik legbotrányosabb országgyűlési választását, amely a visszaélések egyik eszköze után „kékcédulás választás” néven maradt meg a közemlékezetben. A szavazás előrejelezte az 1946 februárjában kikiáltott második Magyar Köztársaság bukását. A voksolás során alkalmazott nyílt és megtorlatlanul hagyott csalások világosan megmutatták, hogy a kommunisták a többpártrendszer felszámolására, az addig is csak korlátozottan működő demokrácia megsemmisítésére törekszenek. Emellett pedig az is nyilvánvalóvá vált, hogy a sztálini típusú diktatúra kiépítését sem az ellenzéki pártok, sem a koalíciós partnerek nem tudják megakadályozni. A szomorú következmények okán ugyanakkor hajlamosak vagyunk elsiklani a választás konkrét eseményei, részletei felett. Mire volt jó a hírhedt kék cédula, és milyen módon lehetett vele visszaéléseket elkövetni? Mennyiben befolyásolta az eredményt a csalás? Milyen hasznot hozott Rákosi Mátyásék számára a választás manipulálása? Cikkünk ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni.

Korlátozott demokráciából „népi demokráciába”

A második világháború után általános egyetértés uralkodott a magyar társadalomban abban a tekintetben, hogy egy demokratikus politikai rendszert kell felépíteni, ám a világpolitikai viszonyok ezt csak korlátozottan és átmenetileg engedték megvalósulni.