Van-e még szükség utazási irodákra a diszkont-légitársaságok és a szállásközvetítési platformok korában?

Tisztességtelenül bánt a vásárlókkal az utazási iroda.

Hova utazunk, ha nem a magyar tengert választjuk?

Mindenki nyaralni akar – nem lesznek last minute ajánlatok.

A népszerű úti célok távol esnek a természeti katasztrófa által sújtott területektől.

Mintha nem lenne infláció.

Már érzik az utazási irodák, hogy a lakosság egy része tartalékol inkább.

A cég biztosítója már csak a külföldön ragadt utasok költségeit fedezi.

Az utazási kedvet ez mégsem befolyásolja.

Kifejezetten nagy az utazási kedv, az emberek a pandémia két éve után már vágynak a külföldi utazásra.

Indul a klasszikus utószezonos nyaralások időszaka.

Sajtóértesülés szerint az egyik sofőr is az áldozatok között van.

Még a tavaly tavaszi mélypontot is alulmúlja a külföldi utakra mutatkozó kereslet.

Ha nem lehet utazni, nincs mit szervezni.

Kisebb összeget kell kötelező vagyoni biztosíték címén elkülöníteniük.

Egy-két héten belül rendeződhet a csődbe ment magyar légitársaság körüli huzavona. Igaz, hogy pontosan mennyit kapnak vissza az utasok a le nem repült jegyükért, nem tudni.

A Robinson esete nem kirívó, a hazai szabályozás tovább súlyosbítja az eleve padlót fogott ágazat helyzetét.

A Közép-Amerikából hazamenekülő magyar turistacsoport szeme előtt omlott össze a világ közlekedése. Tíz nap fejvesztett utazás után az idegenvezető elmesélte, min mentek keresztül.

Számos iparágat gyakorlatilag hetek alatt lenulláztak a mostani körülmények, még a 2008-as válság sem okozott akkora kiesést, mint ami most jöhet. Rengeteg állás forog veszélyben, minden azon múlik, meddig tart a rendkívüli állapot.

Nem félnek a magyar turisták annyira, hogy inkább itthon maradjanak. Vagy csak nem akarnak kifizetni százezreket úgy, hogy nem is utaznak.