Index Vakbarát Hírportál

Öt év, hét Grammy-díj, UK album chart és Billboard Hot 100 első hely, egy nagylemez, egytucatnyi kislemez, két világrekord, valamint egy James Bond-film-betétdal. Ez jutott ki eddig a popzene aktuális hercegnőjének, Billie Eilishnak, aki 14 éves kora óta van jelen a szakmában, és a stílus szerelmeseit nem egy felejthetetlen slágerrel ajándékozta már meg, melyeket bátyjával (Finneas O’Connell) együtt készít.

Pár hónapja érdekes fordulatot vettek körülötte a dolgok, füstöl a botrány, de mielőtt még ebbe beleszagolunk, nézzük meg picit, ki-ki miért is szerette meg az énekes munkásságát, vagy sokak hátán miért áll fel a szőr. Úgy minden tiszta lesz.

A 14 éves Billie Eilishtól nem állt távol a zene és a művészet. Családja a kreatívszakma képviselőiből áll. Karrierjének első nagy pontja, az Ocean Eyes eredetileg testvére, Finneas szerzeménye, de amikor felfedezte, hogy a húga hangjához és karakteréhez az sokkal jobban passzolna, megcsinálták a zeneszám általunk is jól ismert verzióját. Pár hét alatt több százezer megtekintést generálva a dal felkeltette Finneas akkori menedzserének az érdeklődését, aki leült a sráccal beszélni a húgában rejlő potenciálról. Ezen a ponton már nem volt kérdés, hogy a fiúban húzódó dalszerzői véna és a lány részben tanult és részben ösztönös karakteressége kiaknázatlan aranybánya.

A félelem bére című 1953-as Clouzot-filmben hőseinknek két, nitroglicerinnel megtöltött teherautót kell leszállítaniuk. A show-biznisz is olyan, mint Yves Montand-ék küldetése: látszólag nagy kaland, utazással, izgalommal, szép tájakkal, de bármikor felrobbanhat alattad az egész.

Taylor Swift 2021-ben számos jogvita után újragondolt, és némileg más együtthatókkal megjelent Fearless – Taylor's Version című lemezén már nincs félelem

Ha van parancsoló érvényű siker, azt Taylor Swiftnek hívják. A 2009-ben csak 18 éves Taylor Swift második albuma, a Fearless négy Grammy-díjat gyűjtött be, a fiatal művésznő nappaliját bizonyára sajátos hőszivattyús rendszer fűti, amit Grammy-díjainak (szám szerint 10) energiája hajt.

A még mindig csak 31 éves Swift azt is megteheti, hogy kampány nélkül, váratlanul megjelentet egy – az ő sajátos világában kimondottan progresszívnek számító – lemezt (Folklore, 2020), és akkor is megdönt minden eladási rekordot. Ő a „normális középosztálybeli lány”, akinek nem kell úgy kinéznie, mint Lady Gagának, aki különben is olyan, mintha a ruháit Elon Musk álmodta volna meg Tesla kimaradt üléshuzatából és a Falcon Heavy rakétájának fém alkatrészeiből. Swiftnek nem kell úgy beszélnie, mint a hiphopelőadóknak, akik bármikor közös nevezőre hozzák a nőgyűlöletet és a szolidaritást. A Swift Projekt ráadásul olyan profi nagyvállalatként működik, mint az Amazon, csak a művésznő csomagjában ott van a slágerérzékenység, a vérprofi előadás, a hibátlan karrier és a kamaszos báj. Szóval, ő a szomszéd lány, akinek minden sikerült.

Elképesztő színes és abszurd elemekben gazdag videóklipet készített Saya Noé az Iodine című dalához. Az énekesnő főállásban streamelésből él, looppedállal folyamatosan dalokat ír, próbál a zenekarával, készül közelgő koncertjére. Meglátogattuk otthoni stúdiójában, ahol megmutatta, hogyan dolgozik. Elkísértük a próbaterembe is, és mesélt új videóklipje kulisszatitkairól is:

Van létjogosultsága a zenetévéknek a YouTube korában? – erre a kérdésre igyekeztünk választ kapni a Stenk podcast soron lévő adásában. Az kiderül, hogy az online platformok térhódítása miatt véleményvezér-szerepüket elvesztették, de presztízsértéküket megtartották a csatornák. A szerkesztők ügyelnek arra, hogy minél kevesebb bújtatott reklámot és seggrázást kapjanak a nézők, továbbá igyekeznek értéket eljuttatni hozzájuk.

A Stenk két műsorvezetője – Réti Nóri és Nagy Szabolcs – Tóth Bertalant, a magyar MTV TAM menedzserét, a Cloud9+ dalszerző-gitárosát, valamint László G. Gerzsont, a Music Channel zenei és programigazgatóját látta vendégül.

Vannak emlékezetes fellépések, és vannak jól megszólaló koncertek. Van, amikor a két dolog nincs feltétlenül szinkronban. Neil Young 50 éve, 1971 elején adott a torontói Massey Hallban, tehát hazai pályán egy legendás koncertet, amiről akkor azt mondta, hogy

A koncert hanganyaga magasan jegyzett bootleg lett, az igazolt rock and roll partizánok nagy ereklyéje. Ehhez képest csak 2007-ben jelent meg hivatalosan. A három nappal későbbi, Stratfordban rögzített fellépése sem járt jobban, hivatalosan csak 50 évvel a koncert után publikálták.

Mire ez nagy sietség – gondolhatnánk. És hát miért jön ki közel 15 év után egy setlistjében igencsak hasonló, szintén szólókoncert? Nem vállalkoznánk a Young Archives Performance Series több száz órás anyagának feldolgozására, mert az önálló foglalkozás lenne, Szép-kártyával és tajszámmal. Hagyatkozzunk a mesterre, aki azt mondta, hogy „ha összehasonlítjuk a stratfordi koncertet a sokak számára nagyon emlékezetes torontói fellépéssel, akkor azt kell mondanunk, hogy az előbbi jobb, nyugodtabb, pontosabb volt az ünnepibb hangulatú Massey Hall-féle koncertnél”.

Dee Snider mondá: I wanna rock!, és a fémzenébe új korszak köszönté be.

Valahogy így lehetne legjobban leírni azt, mikor a nőnek öltözést új szintre emelő Twisted Sister felejthetetlen formulává vált a huszadik század heavy metal képletében. A zenekar megélt hideget, meleget, de mégis olyan slágerekkel ajándékozta meg a torzított gitárok szerelmeseit, mint a Come Out and Play, az I Wanna Rock vagy a legendás We're Not Gonna Take It.

Utóbbi körül nemrég hatalmas botrány is kerekedett, mikor Clive Palmer politikai kampányában használta fel a dal egy átiratát Ausztráliában. Elmondása szerint semmi köze sem volt a Twisted Sister 80-as évekbeli slágeréhez, de egyes források szerint a bíróságon fény derült rá, hogy már volt elsikkadt próbálkozás a jogok megszerzésére az Universal Recordsnál. Végül nem kevesebb, mint 1,5 milliós büntetést kellett kifizetnie, ami a jogok eredeti licenszárához képest kb. csak tízszer nagyobb. A Twisted-fanok ujjonganak, Palmer szívja a fogát, Dee Snider pedig ennek örömére (mondjuk, semmi köze hozzá, de azért) készül az új szólólemezével, ami hamarosan elérhető lesz a boltokban.

Máig élénken emlékszem a pillanatra, amikor életemben először hallottam Lady Gaga – akkoriban – vadonatúj kislemezét, a 2011-es nagylemez címadó dalát, a Born This Wayt. Hatodik osztályos voltam, és éppen popsztárokról (The Beatles, Michael Jackson és a többi) tanultunk országismeret-órán, ezért a házi feladat is hozzájuk kapcsolódott.

Apukám előszeretettel mutogatta az ő fiatalsága idején menő slágereket, a YouTube azonban feldobta a Born This Way videóklipjét, én pedig rákattintottam. Soha életemben nem kerültem egyetlen klipnek sem annyira a hatása alá, hiába voltam fanatikus Gaga-rajongó az első pillanattól, azaz 2008-tól kezdve.  

Kevés zenészben égett akkora bizonyítási vágy, mint imádott énekesnőmben, amikor 2011. május 23-án, 10 évvel ezelőtt kiadta Born This Way című második nagylemezét. Lady Gaga 2008-ban egyik pillanatról a másikra vált popsztárrá, és bár 2009-ben Taylor Swift és Beyoncé mögött „csak” a dobogó harmadik fokára állhatott fel, 2010-ben a Billboard már őt választotta az év előadóművészének. 

Kis Grófo és Nótár Mary speciálba kamázzák a stílust, és beröffentik a nyarat stabilan. Tóth Andi nem találja a menekülőszót a szado-mazo partiban, Fluort sós kútba teszik, onnan is kiveszik, Essemmet kerék alá teszik, onnan is kiveszik, A Punnany Massif pedig már az olimpiára készül. Mozgalmas hete volt a magyar YouTube-nak.

Nótár Mary x Kis Grófo – TEQUILA

Opp taba dé-dé opp taba dá-dá…

Szupergruppba állt össze az ország két legnagyobb mulatós sztárja, hogy együtt röffentsék be a nyár bulimotorját. És nem is szerénykednek, minden nyári kellék össze lett rakva: medence, tequila, napernyő és egy Rolls-Royce. 

Na szoszi van itt hölgyek urak

Áhjlélé lélé

Sem Marynek, sem Grófónak nem kell a szomszédba szaladnia egy kis bulikáért. És ha egyszer egy üzlet vagy buli beindul, nincs az az isten, ami megállítaná:

Jó ez a still meg a vaker

Két napig nyomtatjuk ha kell 

Vodka, tequila, gin, henessy

Speciálba mulatási

Áhjlélé lé lé lélé

Milyen szövegre bukik a magyar? – erre a kérdésre igyekeztünk választ kapni a visszatérő Stenk podcast első adásában, és gyanútlanul tűpontos képet kaptunk a hazai zenefogyasztási szokásokról. E szerint a trash nagyon megy; ha zuhé van, akkor a Margaret Island Eső című dalszövege pörög; a rádióknak sokkal nagyobb a hatásuk, mint gondolnánk, és a Bikicsunáj még mindig a number one.

Ha egy sajátos popmeccset rendeznénk Magyarországon, aminek keretében olyan zenekarneveket kéne felsorolni, amelyeket mindenki látott már leírva, de a zenekarról semmit nem tud, a versenyen a Fleetwood Mac bizonyára dobogós lenne. Pedig ott van az 1977-es Rumours, minden idők egyik legnagyobb példányban eladott albuma, és az 1979-es Tusk című dupla lemez, amelynek megjelenése után már valóságos népi hősök voltak, és kisvártatva bele is vágtak egy 18 hónapig tartó világ körüli turnéba.

Mindezt dokumentálta a szintén hírneves Live című album, amelynek a napokban jelent meg díszdobozos, remaszterizált kiadása, ahogy kell, vásárfiával, 14 kiadatlan demófelvétellel, egy klasszikus kislemezzel, amelyen a Fireflies és a One More Night eddig kiadatlan demófelvételei hallhatók.

A Live 1980. december 8-án jelent meg, azon a napon, amikor John Lennont lelőtték. A zenekar legjobb felállását (John és Christine McVie, Mick Fleetwood, Lindsey Buckingham, Stevie Nicks) halljuk, a dalok nagy részét tehát a Tusk turnéján rögzítették, azt a korszakot dokumentálva, amikor nemcsak a lendület, hanem a kreatív energiák is vitték a zenekart.

Triónak indult, ma négyen vannak. Kezdetben tradicionálisabb jazzt játszottak, ma átfognak egy egész univerzumot. Idén ünnepli megalakulásának ötödik évfordulóját a csíkszeredai Ineffable.

A zenekar mindjárt a start után szinte teret ugrott: 2018 februárjában a marosvásárhelyi Rádió Kotta műsorában rögzítették első élő koncertjüket; még azon a nyáron a kolozsvári Jazz in the Parkfesztivál tehetségkutató versenyén Best Of díjat nyertek, a következő év elején Neon címmel összerakták első nagylemezük anyagát, tavaly januárban pedig – Barabás Lőrinc meghívására – telt ház előtt játszottak a Budapest Jazz Clubban. 

Az Ineffable tagjai azt mondják, hogy zenei kínálatukban helyet kap a jazz, a soul, a neo-soul, az R&B, a pop, a hip-hop, és egyéb progresszív műfaj, de Szereceán Tihamér szerint – mivel zeneileg próbálnak nem határokat szabni maguknak – könnyen megeshet, hogy akár egy dalban több zenei műfaj és stílus elemei is fellelhetőek, és innen jön az Ineffable fúziós meghatározása.

Mindenféle zene, amit hallgatunk, inspirálhat saját dalaink megalkotására. Kezdetben tradicionálisabb jazzt játszottunk, és folyamatosan eveztünk át a modernebb, groove-osabb zene felé. Mai hangzásunkat Bene Zoltán zongorista, zeneszerző így fogalmazta meg: »műfajilag valahová az R&B, neo-funk, neo-soul, jazz-funk, new gospel és pop-jazz határai közé tehető, ez a domináns vonal, egy csipetnyi progresszivitással, polimetriával, valamint lírai könnyedséggel, akár slágerszerűséggel vagy rappeléssel fűszerezve«.

Ez a videóklip brutális. Nem visz rá a lélek, hogy még egyszer végignézzem. Láttátok már? Lil Nas X: MONTERO (Call Me By Your Name) daláról szól most mindenhol a fáma. Hogy mitől dőltem ki ennyire, és miért csámcsog rajta a nép? Szerintem nézzétek meg, kevés rá a jó szó, és regényt nem kéne írni belőle.

Inkább mesélnék kicsit arról, hogyan leszünk no name rapperből toplistadöntögető, közbotrányhuszárok. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a játék csak 50 százalékban szól a botrányról. Ha valami zeneileg jó, az tarol és fennmarad, ha nem, akkor csókolom, süllyesztő. Lil Nas kezdetben nem a zenére fókuszált. Sok mindent kipróbált a közösségi médiában, mire megtalálta saját hangját a TikTokon. Népszerű lett, és ez idő tájt kezdett zenei karrierjében csillagközi pályára állni.

A dal, ami meghozta a nemzetközi sikert és a világsztár titulust, a méltán híres Old Town Road volt. Bár zeneileg a klasszikus szerkezettől nem távolodik el, és kár volna tagadni, hogy egyszer-egyszer már hallottunk ilyesfajta muzsikát, fontos megjegyezni, hogy a rap, trap, valamint hasonló elektronikus modern stílusok ritkán keverednek countryérzettel. Mivel az elmúlt pár évben amúgy is „hiányt szenvedtünk” nyárt pezsdítő countryslágerekből, ez a dal éppen jókor és jó helyen landolt. Sikerét tovább feszítette az a tonnányi remix, aminek köszönhetően az is szembetalálkozott vele, aki barlangban él, de az igazi koronaékkövet a western-whisky hangú Billy Ray Cyrus tette fel, amikor becsatlakozott, és megszületett a dal talán legközismertebb és legkedveltebb verziója.

Variációk nyári slágerekre: egy időben jelent meg a nyár legjobb és leggagyibb dala, ráadásul majdnem ugyanarra az alapra készültek. A Follow The Flow túl van a matekérettségin, elkészültek, mint a mateklecke, tehát matekoznak orrba-szájba. Sofi megmutatja, hogy kell középszerűt csinálni, a Road pedig, hogy hogy kell jót. Az ellentétek hete a YouTube-on.

Pápai Joci x T. Danny – Ne ébressz fel!

Pápai Joci megírta 2021 nyarának slágerét. Igen, az időjárással is mázlija van, mert pont a pár napos korai nyarat csípte el, és igen, a legforróbb rapper, T. Danny is kellett hozzá. Aki mondjuk nagyrészt csak ücsörög, de azt hogyan, hölgyeim és uraim! Kevesen tudnak ilyen vagányan ülni és sorvégeket bekiabálni. Sőt, még énekel is a rap mellett! De vissza Jocihoz, akinek sikerült az, ami keveseknek szokott a mainstreamben. Ugyanis elengedte, hogy fullba nyomja a kretént, és képes volt hátrébb húzódni az agarakkal. Nem akarta megváltani az egész országot, csak simán egy feel good slágert akart írni annak minden kötelező elemével, mégpedig: nincs túlhangszerelve, nincs túlmagyarázva, nincs túlerőlködve, nincs túljátszva. Könnyű feladatnak tűnik, pedig talán ez a legnehezebb.

Világrekordszintű raprész, pörgős ütemek, sokatmondó szöveg, igazi közösségi szurkolás – ez a TOKIIIOOOOO, a Punnany Massif legújabb, olimpiára hangoló dala. A kitartást, a nemek közötti egyenlőséget, az emberfeletti teljesítményt éltető számhoz látványos, sportolókat felvonultató klip is készült. Az exkluzív interjúban beszélgettünk a srácokkal a dalról, a klipről és az elmúlt évről, amelyben egy kis utcazenélés is helyet kapott.

A klipet Miki357 rendezte, és a zenekar mellett olyan élsportolók tűnnek fel benne, mint Kozma Dominik, Kovács Saci, Kazi Tamás, Szilágyi Liliána, Márton Anita, Szabó Gabi vagy Baji Balázs.

A metálban is van eredetvédelem, egészen másképp szól a brazil Sepultura, mint a Los Angeles-i illetőségű, de örmény felmenőkkel rendelkező System of a Down, ahogy szintén összetéveszthetetlen az 1996-ban alakult francia Gojira hangzása.

Az oltalom alatt álló metálvidékeket ismerni hazafias kötelességünk és egyben világpolgári minimum is. Érdemes elutaznunk a francia Bayonne városába, hogy a Gojirától megtudjuk, hol tart a metál 2021-ben.

A Gojira rajongói kerek öt évig böjtöltek, de pár hete megjelent a Fortitude, ami talán az év legjobban várt metálalbuma. A tavaly augusztusban publikált Another World című daluk óta lobbant fel mindenkiben a vágy, hogy igen, történjen már végre valami a metálban, ami éppúgy hozzátartozik majd az általános műveltséghez, mint a Metallica harminc évvel ezelőtt megjelent Black albuma. Hiába születtek izgalmas produkciók az elmúlt évtizedekben (System of a Down: Mezmerize/Hypnotize, Tool: Fear Inoculum, Mastodon: Hunter, Deftones: White Pony), valahogy a műfaj nem termelt ki globális világsztárokat. 

Harmincöt éve jelent meg a KFT Siker, pénz, nők, csillogás című élvezeti cikke, a magyar poptörténet egyik legnagyobb slágertűzijátéka. Íme, egy sorlemeznek álcázott best of attól a zenekartól, amelyik alapvetően irtózott a slágerektől, és az Afrikát is csak azért dobta össze, mert megkérte őket a Hanglemezgyár, hogy legyenek kedvesek már végre legyártani egy rendes slágert.

Addig a zenekar inkább afféle új hullámos zsánerű zenés abszurdokat, szomorkákat írt, például arról, hogy „elfogyott a dobozból a gyógyszerom”, de megénekelték Tápiószecsőt, ódát írtak egy macskatetemhez, és az első lemezük borítóján meztelenül pózoltak egy üres lakásban. Üzenet a lakásból, üzenet a liftből.

Ebben az időben jelent meg a Piramis Plusz is, de az biztos, hogy a KFT képviselete sokkal hitelesebb volt az őszinte kőkemény rockból new wave-re csavarodó Piramisnál. A V'Moto-Rock is 1982 tavaszán jött ki a Gyertyák című, új hullámos jellegű – részben Police hatású – albumával. Játékra jelentkezhet az Új Skorpió is a Zene tíz húrra és egy dobosra című lemezével, ami szintén Police-féle reggae-s új hullámmal operál, de közülük csak a KFT mondható autentikus new wave zenekarnak. És itt szólnak bele azok, akik szerint viszont a KFT afféle állami új hullám volt, hiszen kiadta őket az MHV, sőt tévéshow-juk is volt, arról nem beszélve, hogy rendes zenekar nem indul táncdalfesztiválon. Bonyolult hely Magyarország.

Billie Eilish kígyóval a nyakában pózol, Funktasztikus beszól mindenkinek Pataky Attitól Nagy Ferón át Szikoráig, Deniz pedig saját könnyeivel itatja édesanyját. Ez már önmagában egy furcsa filmjelenet lehetne, de ehhez képzeljük még hozzá a csillagszórózó Paksi Endrét a tengerparton és a mesehősökkel csajozó kockás inges hercegeket. Szinte leugrik a képernyőről. Ez történt a YouTube-on a héten.

Billie Eilish – Your Power

Billie Eilish a magyar trendinget is beveszi. Pedig a magyar YouTube általában nem olyan visszafogott, távolba révedő és fátyolos hangú, mint a Your Power. Itt általában erőből lőnek, ágyúval verébre. Ez Eilishtól sem állt túl messze az előző albumán, de ezúttal egy mikroszkóp tárgylemezére csepegteti inkább a könnyeit. Sőt, sokkal inkább Lana Del Rey könnyeit. Ha nem látom a klipet, csak a zenét és Billie hangját hallom, egyből rávágom, hogy ez biztosan Lana Del Rey.

Még mindig jobb, ha a rock & rollt nem szájon át vesszük magunkhoz, tabletta formájában, hanem mondjuk vinil- vagy CD-formátumban jutunk hozzá. Még akkor is, ha az Evanescence új, The Bitter Truth című lemezének borítóján valaki a nyelvére helyez egy x-szemű, smile-szerű drogot.

A The Bitter Truth leginkább azzal hívja fel magára fel a figyelmet, hogy 2017 óta ez az első lemeze Amy Lee zenekarának, és négy év bizony nagy idő egy rockzenekar életében, különös tekintettel arra, hogy az Evanescence utolsó „rendes” albuma tíz éve, 2011-ben került a boltokba.

Mert ugye a 2017-es Synthesis című gyűjtemény a régi dalok szimfonikus újrahangszerelésére épült, ami ráadásul nem is sikerült túl jól. Ilyen zenéket választ egy cirkusz, amikor a Pólus Center és az Asia Center közötti mezőn nagyon korszerűnek akar tűnni Újpalota úri közönsége előtt.

Nálunk, az Indexen debütál a Kultúrkör zenekar negyedik videoklipje, ami a Csók című számhoz készült. A fiúkat próba közben meglátogattuk, és kiderült, hogy már újabb dalon dolgoznak. 

A Kultúrkör pop/rap zenekar 2020. április 20-án alakult, a COVID-19-járvány első hulláma idején. Három fiú tagból áll; Király Tamás (jogász), Rudner Barnabás (gyógypedagógus-asszisztens), Darvasi Áron (színész, rendező).

A 2021-es év tartalmasnak ígérkezik a Fatal Error zenekar számára, ugyanis duplalemezzel készülnek, méghozzá a hangzatos, Művirágok Karneválja címmel. A lemez első fele júniusban lát napvilágot, most ennek egy előfutárát hozták el Veled más a helyzet címmel. Meglátogattuk a zenekart, hogy kifaggassuk őket a dalról, a klipről, az elmúlt évről és a jövőbeli terveikről :

A dal különlegessége, hogy a csapat énekfronton kiegészült Mirtse Korival a Kontraszt zenekarból, így megszületett az első duett a zenekar történetében. 

Vannak autók, amelyekről egyeseknek a büntetőfékező figurák jutnak eszébe, mások nem vennének Daciát, mert a motorblokkja emlékeztet a román ortodox templomokra. Tele vagyunk előítéletekkel, és gondolunk valamit Justin Bieberről is, még ha nem hallottuk egyetlen felvételét sem.

A Bieber-produkció üzemszerűen működik, a 2020-as Changest idén követte a Justice, ami szintén óriási siker. Ez persze sejthető volt, azok után, hogy a beharangozó dalok (Holy, a Lonely, az Anyone és a Hold On) felkerült az Egyesült Államok top 20-as listájára, majd jött a Peaches, ami a Billboard Hot 100 slágerlistájának élén landolt. Ez volt az Államokban Bieber hetedik No.1-es kislemeze, és a nyolcadik No.1-es albuma. Van, amit úgy hívunk: parancsoló érvényű siker, és az ilyesminél érdemes elidőzni.

Ti már hiányoztatok saját magatoknak? Ha nem, a héten megtehetitek Leander miséjén. Ezen kívül gyorstalpaló biológia és csillagászati kurzus Denizzel, magányos Fluor Tomi, gázoló Curtis és nagyképű T. Danny az eheti YouTube diszkóban

BSW - MOKAMBO GANG (km. T. Danny, Lmen Prala)

Bebasztam az ajtót, dik mi a fasz, megjöttem, dik mi a fasz?!

Itt a magyar popzene Avengers-e, ez lesz abból, ha összeállnak a YouTube legnépszerűbb rap előadói. Mokambo Gang, így hívják magukat, és legfőbb szuperképességük, hogy drága autókkal pózolnak. 

Több lett a gond - de több lett a pénz

Ezt halljuk Matyitól. Azt eddig is tudtuk, hogy a törpök élete nem csak játék és mese, és ma már az sem titok, hogy egy Lamborghinivel is sok a gond: nagyon alacsonyan ülünk benne, nehéz kilátni, nem könnyű a ki- és beszállás, sokat fogyaszt, drága szervizelni, és nem nyílik a túlságosan hosszú ajtó, ha túl kicsi oldal távolsággal parkol be mellénk valaki. Szóval gyerünk, érzékenyítésre fel, és értsük meg, hogy a sok pénz igenis sok felelősséggel jár. Lefordítva ezt Avengers nyelvre: a szupererő szuper felelősséggel jár.

Kiderítettük, kicsoda Luca, akivel elsőként készített feat számot a Wellhello. Meglátogattuk otthonában az énekesnőt, aki elmesélte meseszerű történetét az insta videóktól a Youtube trendinges videoklipig. 

Juhász Luca 1994-ben született tatabányai énekesnő. Rövid ideig hobbi szinten modellkedett, 2014 óta foglalkozik hivatásszerűen az énekléssel. Jelentkezett a magyarországi X-Faktor 7. évadába, ahol ByeAlex mentoráltjaként a Táborig jutott. Később Alex az instagramra feltöltött éneklős videói miatt megkereste.

Azt írta, hogy megnézte a videóimat és karakteres a hangom és szeretne velem dolgozni, tudna nekem dalt írni. Tehát lenne ilyen lehetőség, hogy dolgozhatnék vele. Sokkot kaptam gyakorlatilag.

Öt éve jelent meg a Kings Of Leon legutóbbi lemeze, a Walls, így aztán a blues-rock súlyos terhét cipelők számára komoly hírértéke lehet annak, hogy a boltokban a zenekar új, When You See Yourself című albuma. Bár semmi nincs rajta, amit ne hallottunk volna a korábban, mégis örülünk neki, mert most is ugyanaz az érzésünk: a felvételek idején metronóm helyett a westernfilmes kocsmák lengőajtaját használták a tempójelzéshez.

És persze pont annyira lett európai a southern-rock ízű garázsbeatjük, hogy jól mutassanak majd a tévés talkshow-k zenés blokkjaiban, ahogy a nagy európai fesztiválok headlinerei között is.

A jórészt eszköztelen, fokozatosan építkező dalok kapnak némi indie-rockos karaktert, de alapvetően ezek a stílusgyakorlatok inkább afféle pszichedelikus bluesballadák. Minden dalban van egy kis csavar, egy ötletes effekt, váratlan ritmikai csavar, U2-s gitáreffekt, valami, ami finoman, elegánsan megemeli ezt a fapados rockot. Alapvetően középtempós, némileg lebegős „oltalom alatt álló” bluesszekvenciák jellemzik a lemezt, és aki azt mondja, hogy ez bizony maga a minőségi unalom, nos, azzal sem tudnánk vitatkozni.

Virtuális világszínpadon adták elő a Mandoki Soulmates sztárjai a formáció tavaly megjelent, dupla lemezét. Az online performansz húsvétkor debütált Mándoki csapatának YouTube-felületén.

Az Indexnek nyilatkozott is a Németországban élő zenész. Így fogalmazott: 

Soulmates hagyomány, hogy karácsony előtt egy nappal megkeressük egymást, és ha fizikailag nem is lehetünk együtt, de legalább telefonon beszélgetünk egy jót. Legutóbb is így történt, ezúttal a Covid-19 volt a fő téma, hiszen akkor már csaknem egy éve nem voltunk úton, nem álltunk színpadon. A pandémia rengeteg új törésvonalat hozott létre a világban – embereket vesztünk el, fiatalok életéből esnek ki fontos hónapok, lassan évek, az idősebbek számára pedig még fájóbb a még hátralévő kreatív életszakaszból ellopott idő.

Némi bizonytalanság alapból körülveszi a Roy és Ádám Triót, hiszen a formáció neve alapján úgy tűnhet, hogy egyszerűen nem tudják eldönteni, pontosan hányan is vannak. Fennállásuk óta megfordultak páran a zenekarban, de az biztos, hogy a két alapító, Kohánszky Roy és Nagy Ádám lassan harminc éve zenél együtt, és a harmadik tag, Csányi Zoltán is már 2006-óta belsős.

Sting, a prémiumpop egyik legnagyobb haknistája, szinte mindenkivel kollaborált, aki az adott tárgyévben szerepelt a Billboard listáján, vagy nyert egy Grammyt. Mintha a díjátadóknak lenne egy bónusz ajándéka, közös vacsora Stinggel, kölcsönös szimpátia esetén közös dal előadása, annak lemezen való megjelentetése.

Sting tizenhatszor nyert Grammyt, dalból van a lelke, mindent szenvedélyből csinál, még akkor is, ha a Duets című gyűjtését jól átgondoltan karácsonyra szerette volna megjelentetni.

A Covid–19-járvány ebbe is beleszólt, a Duets márciusban került az üzletekbe. Sting az elmúlt évtizedek alatt számos duettet énekelt a pop nagypályás előadóival. Felmerül a kérdés, hogy a különleges hangok inkább csak afféle ízfokozók, afféle szóló hangszerek, vagy van valami dramaturgiai oka is, hogy a The Police egykori basszusgitárosa duettben gondolkodott. A lemez annak ellenére kellemes és szerethető, hogy van itt minden, mint a lévési búcsúban, csak éppen a szokásos bicskázás marad el. 

Elég egy BMW a boldogsághoz? Vagy az, ha mindenre elb@szom a pénzem? Vajon mennyire lesznek szomorúak a barátaim a temetésemen? Ugye nagyon? Illetve hányszor lehet büntetlenül elénekelni egy refrént? Kiderül az e heti YouTube-diszkóból.

Ginoka x G.w.M – BMW

Fullon a gáz én meg csak folyamat megyek

A bömös hangjára meg csak felfigyelnek a fejek

G.w.M egyszerűen kivakarhatatlan a trendingből! Nincs olyan hét, hogy ne kiabálná be rossz angol kiejtéssel a nevét legalább egy szám intrójába. Mondjuk magyarul a BMW-t is ‘béemvé’-nek mondjuk, és nyilván ez a márka volt a kiindulópont a zenész alteregójának létrehozásakor, ami talán el sem különül igazán a valódi énjétől. Tényleg elég ennyi az élet szeretetéhez? Egy BMW 750i kabrió? Meg hogy hangos legyen? Meg hogy felismerjék az utcán?