Figyelem, fontos mondat következik: az idén a szlovák Extraligában szereplő budapesti MAC és az évek óta az osztrák profi ligában, az EBEL-ben játszó székesfehérvári Fehérvár AV 19. És amúgy szeptember 9-én este nyolctól a Tüskecsarnokban, de ez most mellékes.
Tehát a két legjobb magyar hokicsapat egyike a világelitbe tartozó szlovák hoki élvonalbeli bajnokságában indul, a másik pedig a szintén világelitbe tartozó osztrák hoki élvonalában szerepel. Sőt, ez így nem is pontos. Még pontosabb úgy, hogy a három legjobb magyar jégkorongcsapatból kettő indul a szlovákok nyílt bajnokságában – a MAC mellett az egy évvel korábbi hazai bajnok Miskolc, azaz DVTK Jegesmedvék is –, egy pedig az osztrákokéban. (Persze van magyar bajnokság is, ami viszont szintén nyílt, így a 11 indulóból három erdélyi/romániai, egy pedig osztrák.)
Hogy jó-e az, ha a magyar bajnokság nem magyar, és a legjobb magyarok nem itthon versenyeznek? Persze biztos vannak hátulütői, ha például debreceni hokiszurkoló lennék, nem örülnék annak, hogy a hazai elitet nem láthatom játszani, a magyar csapatok magyar bajnoki címeit is leértékeli kissé, hogy nem a legerősebb csapatok egyike szerzi meg. Viszont ha távlatilag gondolkodunk, akkor az valószínűleg jól jár a magyar hoki azzal, hogy a legjobb csapataink erősebb mezőnyben játszanak rendszeresen meccseket. Lehet, a futballunknak is jobbat tenne, ha a Fradinak vagy a Vidinek nem Kisvárdán, Mezőkövesden vagy Felcsúton kellene a helyiek ellen villognia, hanem egy nyílt bajnokságban horvát, szerb vagy szlovén csapatok ellen.
