A magyar labdarúgás évtizedeken keresztül szendergett, ezért a sportújságírók meg a szurkolók mindenféle pótcselekvésre vetemedtek, egy-egy világeseményen például elkezdtek más országoknak szurkolni, álomvilágot kreáltak, hogy a magyar futball még a régi, kitalálták, mi lenne, ha kint lennénk A Tornán. A magyar szakma ezt megspékelve magyarázta, torzította a valóságot, de most eljött az igazság pillanata.
A magyar futball felébredt álmából, és egy igazi világversenyen mutatkozhat be. Az Indexben mi is alig hisszük el, hogy ez megtörténhetett, a szemeinket még mindig dörzsöljük, és napok óta a valóság és az álmok között próbálunk lavírozni.
Most, hogy megvan az összes Eb-résztvevő, utoljára még arra kértem a kollégákat, hogy álmodjanak egyet, és mondják meg, milyen csoportra számítanak, hogy fog kinézni a magyarok csoportja, kik lesznek az ellenfeleink.
Vigyázat, színtiszta jósolgatás és vad fantáziálgatás következik, akik nem bírják a szexet, inkább tovább se olvassanak!
Portugália - C. Ronaldo lassan utolsó esélye, hogy a válogatottban is valami nagyot alkosson, de hozzá csak megközelítően hasonló tudású társak nélkül nehéz. Szoros vereség lesz a vége, de kit érdekel?
Horvátország - A horvát válogatott kezd a régi, vesztes magyar válogatottra emlékeztetni, hogy mást ne mondjunk: 2-0-ra kaptak ki Oslóban. (Oké, odahaza 5-1-re nyertek ellenük, de ez most mindegy.) 1-1-et játszunk ellenük, és a végén mi leszünk bosszúsak.
Albánia - Az albánok ellen nekünk hagyományosan menni szokott, sőt még klubszinten is rendszeresen kiverjük őket. Örömfoci, 3-0, gólszerzők: Dzsudzsák, Elek, Lang.
Négy ponttal vígan továbbjutunk.
Az első kalapból bárki jöhet, túl nagy esélyünk nincs, de legalább játszanak Bödéék egy igazi világsztár ellen is. Tehát jöjjön Portugália és Cristiano Ronaldo. Nézzük meg kivel hajlandó mezt cserélni a Real csatára a három-négygólos vereségünk után!
Hiába balkáni válogatott valahol Svájc, róla mindig csak az jut eszembe, hogy unalmas döntetlenekre képes. A norvégok ellen a magyar válogatott megmutatta, hogy a védekezésen kívül egész ügyes támadó is. Ez bejöhet a svájciak ellen is. Legalább olyan döntetlent játszunk, amin van gól is (1-1).
Törökország is legyen a csoportunkban, egy győzelemmel egyszerre bosszút állnák és köszönetet mondanánk Arda Turánéknak. Nélkülük nem kényszerültünk volna pótselejtezőre, de nem is élhetett volna át olyan euforikus napokat Magyarország enélkül. 2-1-ide.
Újra összekerülünk az északírekkel, és most mindent megbosszulunk majd az első Eb-meccsünkön, simán elverjük őket 2-0-ra, úgyhogy meglesz az önbizalom a folytatásra.
Mondjuk ettől függetlenül a belgáktól simán kikapunk a másodikon, az olaszok ellen viszont egy félidőn át még meccsben leszünk az utolsó csoportmeccsen, aztán a végén csak benyomnak nekünk 1-2 gólt, de a nyolcaddöntő azért így is meglesz, ott meg már mindegy kit kapunk.
Walesszel kezdünk, Bale hiába futkos majd fel-alá, valami isteni csodával 1-0-ra verjük őket.
Az oroszok ellen hozunk majd egy ikszet, bár lesz vagy 20 szögletük, az angolok ellen meg mindegy, mi lesz, csak Rooneyt rángassuk meg kicsit.
Az első meccsen jönnek az albánok. A Parc de Princes-ben lesz a meccs, ahol a Videoton focisulit tartott még 1985-ben, tehát a D csoportba kerülünk. Miután őket 2-0-ra legyőzzük – még Pintérrel is vertük őket barátságoson -, aztán meccselünk egyet a világranglistát most épp vezető belgákkal.
Velük 1972-ben is játszottunk, tehát ismét lehet az elmúlt az 44 évről beszélni. Az eredményt még nem látom kristálytisztán.
A harmadik meccsen a második kalapból érkező oroszokkal szemben az lesz a legfontosabb, hogy szoros eredményt érünk el, mert meglehet a továbbjutás. 1986 emléke kísért, de most nem fogunk hatot kapni. Továbbjutunk, a hat harmadik helyezettből mi leszünk negyedik legjobbak. Aztán a házigazda franciákkal szemben a hosszabbításban kiesünk.
Anglia meglehetősen népszerű válogatott itthon, a két tábor nagy hangulatot csinálna a meccsen. Az első kalapból mindenki ellen kevés a sanszunk, de a játékosoknak is jó motivációt jelentene a Premier League ellen játszani. Általában a tornákon visszaesnek a selejtezőkhöz képest, bar ezúttal szerintem nem így lesz, mégis jó meccset lehetne belőle.
Ausztria most nagyon ügyesnek tűnik, de az osztrák csapattal játszani a magyarnak mindig plusz kihívás, és néhány poszttól eltekintve nem hinnem, hogy sokkal erősebb a keretük a miénknél.
Észak-Írország: sokkal jobban tudunk futballozni, jó lenne, ha ki is derülne végre.
Jól meg kéne rakni őket.
Szerintem Svájc ellen lenne esély a pontszerzésre. Az Eb-n eddig a 11. helynél előrébb sosem végeztek, és ott is (mármint az Eb-n) eddig csak háromszor jutottak ki. Abból egyszer rendezőként sikerült éppen a legjobb helyezést elérniük. Arról nem is beszélve, hogy még 98-ban is meg tudtuk őket verni, amikor már nem is volt olyan jó a magyar csapat.
Az első kalap nem kérdés: tisztes helytállás kell. Én azért választanám az angolokat, mert ilyen tornákon kevés kivétellel semmi rendkívülit nem mutatnak. Szerintem talán a leggyengébbek is az első kalapból.
Az északíreket meg azért, mert olyan nincs, hogy háromból egyszer se tudjuk legyőzni őket.
Itt pedig a saját tippem:
A franciák megkapnak minket, mert bár az élet kiszámíthatatlan, de amiben az UEFA és a FIFA keze benne van, az nagyon is kiszámítható. A magyarok tűnnek a leggyengébb harmadik kalaposoknak, így nem vitás, hogy a házigazda minket kaphat meg. Sajnos egy olyan verésre számítok, mint amilyeneket a hollandoktól kaptunk: 4-0, ha nagyon kegyesek velünk az istenek, a 4-1 is összejöhet.
A második kalapnál már magabiztosabbak lehetünk, bár Svájc legyőzhet minket, de izgalmas meccs lesz, és a meccs végén lehet fordulat. Azért is jó lesz Svájc, mert a vb-selejtező előtt megismerhetjük őket.
Wales vagy Észak-Írország jöhet az első meccsen, döntetlenezünk. Az egy pont nem lesz elég a továbbjutáshoz.
A végére hagytam Szalma-Baksi Ferenc kollégám lenyűgöző szakmai meglátásokról tanúbizonyságot tevő, precíz, ám higgadt reakcióját:
mindenkit megbaszunk, kétszer.