Index Vakbarát Hírportál

Derült égből villámcsapásként egy teljesen új fejlesztést mutatott be az elmúlt napokban a Ubisoft, amely elméletben a kiadónál és a fejlesztéssel foglalkozó stúdióknál dolgozó szövegírók munkáját könnyítené meg. A mesterséges intelligenciára épülő újdonság a GhostWriter, azaz Szellemíró nevet kapta, feladata pedig az lesz, hogy megírja a Ubisoft játékaiban fellelhető nem játszható karakterek (NPC-k) dialógusait.

Az NPC-knek hatalmas szerepük van az olyan nyílt világú játékokban, mint amelyeket a Ubisoft is készít, az Assassins's Creedekben vagy a Far Cryokban ugyanis elengedhetetlen, hogy a környezet reagáljon a karakter cselekedeteire, illetve a világban bolyongva azok interaktáljanak egymással, ezzel is megteremtve a tökéletes immerziót.

A GhostWriterbe a Ubisoft hatalmas reményeket fektet, ennek értelmében implementálását az összes nagyszabású, nyílt világú játékuk esetében tervezik, a közösség szerint azonban ezzel sokkal több rosszat, mintsem jót okoznak majd.

Legutoljára 2014-ben lelkesedtünk Alien-videójáték iránt, akkor jelent meg a Creative Assembly fejlesztésében a Sega által kiadott Alien: Isolation. Az FPS az 1979-es, Ridley Scott által rendezett A nyolcadik utas: a Halált idézte meg szellemiségében, nemcsak retrofuturisztikus dizájn és vérfagyasztó hangulat jellemezte, a lopakodós játékban Ellen Ripley (Sigourney Weaver) lányának a bőrébe bújtunk, aki egy xenomorffal volt kénytelen halálos bújócskát játszani. Az Alien: Isolation jól fogyott, 2015 májusáig kétmillió példányban, ennél is fontosabb azonban, hogy megmutatta, a horrorfilmes franchise-ra a videójáték-ipar bátran támaszkodhat.

Az idén nyáron érkező Aliens: Dark Descent az Isolationhöz képest másabb játék nem is lehetne, de a frissen publikált játékmenet előzetese alapján nagyon úgy tűnik, hogy pofás adaptáció sülhet ki belőle. A Tindalos Interactive alkotása a harmadik Alien-film, A végső megoldás: Halál után 20 évvel veszi fel a fonalat, és egy tengerészeti egység négy tagja felett vehetjük át az irányítást benne, akik egy holdállomáson kitört csetepatét indulnak el kivizsgálni. Nemcsak ellenséges katonák, hanem természetesen xenomorfok is az útjukat állják a különböző képességekkel rendelkező katonahősöknek, akiket izometrikus nézetből, valós idejű harcokkal, némi időlassítással megspékelve mozgatunk majd.

Bár a 2018-ban megjelent Marvel's Spider-Man harcrendszerét tekintve erőteljesen épített a közkedvelt Arkham-szériára, a New York városában való hálóhintázás akkora élményt adott, hogy sokaknál a mérleg inkább az Insomniac Games alkotása felé billent. Pedig azért a Batman-játékok sem voltak kutyaütők ebben. Ha hozzáadjuk mindehhez, hogy Pókember olyan, a képregényekből és a mozifilmekből ismert nemezisei tették tiszteletüket a Marvel's Spider-Manben, mint Doc Oc, Skorpió, Rinó, Elektro, vagy éppen Wilson Fisk, nem is annyira meglepő, hogy az Xbox- és a PC-tulajdonosok szeméből könnyeket facsart a tény, hogy a Marvel's Spider-Man PlayStation-exkluzív lett. Igaz, 2022-ben a Miles Moralest főszereplőjének megtevő spin-offal együtt személyi számítógépekre is megjelent a játék.

Az már korábban kiderült, hogy a Marvel's Spider-Man 2 idén ősszel jön ki PlayStation 5-re, a pontosabb megjelenési dátumot viszont hét lakat alatt őrizte a fejlesztő Insomniac és a játékot kiadó Sony. Vélhetően egyik cégnél sem örültek tehát, amikor a folytatás új főgonoszát, Venomot/Eddie Brockot megszólaltató szinkronszínész, Tony Todd felfedte az egyik Twitteren érdeklődő rajongónak az új Pókember-játék pontosabb megjelenési dátumát.

Ugyan a szivárogtatóknak köszönhetően már sejteni lehetett, a játékért felelős Valve szerda este hivatalosan is bejelentette, hogy érkezik a Counter Strike: Global Offensive utódja, a Counter Strike 2.

Az új játékra ráadásul már olyan sokat sem kell várni, már a nyár elején játszhatunk vele, sőt mi több, néhány szerencsés CS:GO-játékos már tegnap kipróbálhatta a kompetitív lövölde új fejezetét.

A legjobb hír talán az, hogy a Counter Strike 2 nem egy teljesen új játék, az a Globel Offensive egy frissített verziója lesz, minek köszönhetően minden cuccunkat és haladásunkat átvihetjük majd az új játékba – melyért még csak fizetni sem kell pluszban, az automatikusan frissülni fog. 

A Diablo III megjelenése óta lassan 11 év telt el, de a hardcore rajongóknak még türelemmel kell lenniük, hogy az egyenes ági folytatást, a Diablo IV-et végre a kezük közé kaparintsák, tekintve, hogy a Blizzard fantasy-szerepjátékának új része június 6-án kerül csak a boltok polcaira. Öröm az ürömben, hogy addig két olyan hétvégét is tartanak, amikor a Diablo IV-be bele lehet kóstolni, ezek közül az első március 17-től 20-ig le is ment – akkor azonban csak és kizárólag az előrendelők tudták elindítani a korai hozzáférésű béta-verziót.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a Blizzard zászlóshajójának új felvonása a franchise legjobban kedvelt részéhez, a Diablo II-höz nyúl vissza, és annak szellemi örököse lesz. Mindez a játék grafikáján és harcrendszerén is tetten érhető, és a szerencsésebbek a saját bőrükön is megtapasztalhatták, amit írunk. Feltéve, ha voltak olyan türelmesek, hogy kivárják az esetenként 60–120 percet, mire a béta első teszthétvégéjén beengedte őket a szerver.

Az orosz–ukrán háború frontjai immár a számítógépes játékok fiktív világába tolódtak. Orosz hackerek ellopták a készülő S.T.A.L.K.E.R. 2 játék adatait és azzal fenyegetnek, hogy közzéteszik ezeket, amennyiben az ukrán fejlesztők nem váltanak oroszbarátabb stílusra.

A S.T.A.L.K.E.R. című számítógépes játék rövid ismertetésének ívét onnan indítanánk, hogy Borisz és Arkagyij Sztrugackij tudományos-fantasztikus írók neveit kevesen ismerik, Andrej Tarkovszkij filmrendezőét talán többen, Csernobil neve viszont nagyjából mindenkihez eljutott. A szóban forgó játék lényegében egy posztszovjet egzisztenciális sci-fi-horror szerepjáték, ami mélyebben gyökerezik a valóságban és kultúrában, mint ami ebben a műfajban megszokott. A feladat egymással harcoló frakciókkal, anomáliákkal, gázálarcos zombikkal és más szörnyekkel teleszórt terepen át eljutni a történelem legsúlyosabb nukleáris balesetének helyszínére, abban a reményben, hogy megvalósul legtitkosabb a kívánságunk. Az élmény egyszerre ismerős és végtelenül nyomasztó.

A PlayStation első VR-szemüvege, a 2016-ban polcokra került PS VR annak ellenére, hogy a videójátékos szakíróktól jó fogadtatást kapott, mégis több szempontból elmaradt a várakozásoktól. A nagy vetélytárs Vive és Oculus Rifthez képest, legfőképp a PlayStation 4 limitációi miatt sokkal szerényebb teljesítményre volt képes az eszköz, mindemellett a kezünkben tartott kontrollerek is bántóan egyszerűre, már-már gagyira sikerültek. Arról nem beszélve, hogy a játékoskínálat PS VR-ra limitált maradt, egy hétköznapi gamer egész egyszerűen nem tudta magának megindokolni, hogy miért kellene százezres összeget beruháznia rá. Mondjuk elkelt belőle 2019 végéig 5 millió példány, ami ahhoz képest, hogy rétegcuccról van szó, korrekt, de egyszersmind karcsú eredmény.

A rajt tehát rázós volt, épp emiatt emeljük meg a kalapunkat a japán óriáscég előtt, hiszen nem adták fel, bő hat évet áldoztak arra, hogy megcsinálják a PS VR2-t, amelytől joggal várhattuk, hogy a közel sem tökéletes előd hibáit javítja. Jelentjük, a február 22-e óta a hazai boltokban kapható PS VR2 meglepően pofás lett, és az eredeti PlayStation-féle VR-szemüveghez képest végre nem annyira körülményes a vele való játék.

A PS VR2 dobozában mindössze egy headsetet, a két kontrollert, és a szükséges töltőkábeleket találjuk meg, a Sony új eszközéhez immár nem kell PlayStation Camera, és egyéb külön megvásárlandó okosság sem. A Sony a letisztultságra törekedett, és sikerrel jártak. A VR-szemüveg ahhoz képest, hogy egy jó nagy sisak, nem annyira nehéz, még ha több időt van az ember fején, akkor sem kényelmetlen, alig érezni a súlyát. A Sense vezérlők pedig rendkívül kényelmesek lettek, a haptikus visszajelzés és az adaptív ravaszok a rendes PS5-ös kontrollerhez hasonlóan javítják a játékélményünket. Egyedül a fülessel akadt problémánk, amelyet folyton igazgatni kellett, és bizony ez a kellemetlenség rontott némiképp az immerziónkon. Ugyanakkor egy jobb fejhallgatóval vagy házimozi-rendszerrel kiküszöbölhető a hiba.

Már akkor sejteni lehetett, hogy a Wo Long: Fallen Dynasty egy izzasztó játék lesz, mielőtt a videójátékboltok polcaira került volna, hiszen a fejlesztő Team Ninja olyan címeket adott ki a kezei közül az elmúlt pár évben, mint a Nioh és a Nioh 2, amelyek a Dark Souls-sorozathoz hasonlóan a masocore zsánert erősítették. Magyarul csak olyan gamereknek ajánlanánk őket, akik szeretnek újra és újra, szinte vég nélkül meghalni, hogy aztán jó pár óra alatt betanulják egy-egy főellenség támadásait, és azokat kijátszva haladjanak tovább.

A játékosok hozzá lehetnek szokva, hogy az első főellenség általában csak mutatóba kerül bele egy-egy ilyen masocore alkotásba. Példának okáért a FromSoftware korábbi játékait hoznánk fel, a Sekirót és az Elden Ringet, amelyek közül az elsőben Genichiro Ashina ellen a történet szerint csúnyán el kell buknunk, míg utóbbiban a tutorial boss elképesztően könnyű.

A Wo-Long: Fallen Dynasty nem bánik kesztyűs kézzel velünk, rögtön a játék első pályáján egy olyan bosszal vagyunk kénytelenek farkasszemet nézni, aki, ha nem vagyunk észnél, csúnyán és sokszor elporolja a fenekünket. A Zhang Liang névre hallgató rosszarcú harcosnak ráadásul két fázisa van, lehetetlenül hosszú és nehézkesen fogyó életcsíkokkal, a TrueAchievement szerint ennyi elég ahhoz, hogy igazi választóvonalat húzzon fel az előrehaladásban ez a főellenség.

A 2018-as év nemcsak a tripla A-s alkotások szerelmeseinek kedvezett olyan játékokkal, mint a Red Dead Redemption 2, a Marvel's Spider-Man és a God of War, hanem az indie-fanatikusok is könnyen megtalálhatták a számításukat. Utóbbiak az olyan gyöngyszemeknek köszönhetően, mint a The Forest című horrorjáték, amely négyéves béta-fázist követően ekkor jelent meg, és egy Eric LeBlanc nevű, repülőszerencsétlenséget túlélt fickó bőrébe bújhattunk benne, akinek amellett, hogy a fiát kellett megkeresnie a vadonban, még kannibálokkal és egyéb fenyegetésekkel is farkasszemet kellett néznie. A The Forest egy végletekig a túlélésre kihegyezett FPS volt, ahol nagy hangsúly került a gyűjtögetésre, a bázisépítésre, a fegyverek összetákolására és persze a felfedezésre is.

A The Forest ritkán látható, vérfagyasztó videójátéknak számít a mai napig. Mindez részben annak köszönhető, hogy az Endnight Games csapata olyan filmes szakemberekből állt össze, akik olyan blockbustereken dolgoztak korábban, mint A csodálatos Pókember 2. és a Tron: Örökség, így az immerziónkról a mozivásznakat idéző látványvilág is gondoskodott.

Annak ellenére, hogy a Sons of the Forest névre keresztelt folytatást kétszer is elhalasztották, a késleltetés nem ártott a második rész fogadtatásának. Sőt, nagyon úgy tűnik, hogy feltüzelte az embereket a dolog, hiszen miután február 23-án a játékot korai hozzáférésben elérhetővé tette a fejlesztőcsapat Steamen, a megjelenést követő 24 órán belül több mint 2 millióan vásárolták meg a játékot, és a platform adatai szerint ezen a napon volt olyan is, hogy egyszerre 250 ezren játszottak vele.

A FromSoftware híres arról, hogy olyan játékokat készítenek, amelyek taccsra teszik a gamerek idegeit: mégpedig az iszonyatos nehézségükkel. A japán fejlesztőcsapathoz olyan címek fűződnek, mint a kultikus Dark Souls-trilógia, az azoknak alapul szolgáló, és PS5-re felújított Demon's Souls, vagy a rendkívül pörgős Sekiro és minden idők talán legborongósabb hangulatú játéka, a Bloodborne. A Hidetaka Miyazaki által vezetett cég hozta tető alá tavaly az Elden Ringet is, amellyel kapcsolatban már a megjelenése után nem sokkal kijelentették, hogy nagy eséllyel megreformálja a következő évek nyílt világú játékokait és friss életet lehel a mostanra kissé önismétlő zsánerbe.

Az Elden Ring amellett, hogy pénzügyi siker lett, hiszen 20 milliónál is több példány fogyott belőle, a szakmát is levette a lábáról, az év legjobb videójátékait díjazó Game Awardson nagy vetélytársát, a God of War: Ragnarököt maga mögé utasítva az Év játéka lett, és a Legjobb szerepjátéknak járó szobrocskát is hazavihették a készítők, akiket a rendezésért és látványtervezésért is díjaztak. Nem ez az egyetlen gála, ahol az Év játéka címet bezsebelte az Elden Ring, ugyanezt a kitüntetést megkapta a Golden Joystick Awardson, a D.I.C.E. Awardson és a Game Developers Choice Awardson is többek között.

Tavaly február 25-e óta, amikor polcokra került az Elden Ring, picivel több, mint egy évet kellett várni, hogy a FromSoftware hivatalosan megerősítse: nagy DLC-frissítés érkezik a fantasy-játékhoz. Nem ez az első kiegészítő, amit az Elden Ring kap, korábban egy multiplayerre kihegyezett, PvP-módot tartalmazó bővítménnyel gazdagodott a videójáték, viszont ez az első DLC, amely a történetet továbbviszi.

Alig került polcokra február 21-én az Atomic Heart, a „szovjet BioShocknak” elkeresztelt sci-fi FPS körül máris áll a bál. Ukrajna digitális átalakulásért felelős miniszterhelyettese, Alex Bornyakov ugyanis kijelentette, hivatalos levélben fordul a PlayStationt tulajdonló Sonyhoz, a PC-n és Xbox-konzolokon a játékot árusító Microsofthoz, és a Steam miatt a Valve-hoz, hogy kérje az Atomic Heart betiltását az invázió alatt álló ország területén.

„A játék fejlesztőcsapata, a Mundfish ezer szálon kapcsolódik Oroszországhoz, ráadásul alkotásukban meghitt nosztalgiával állnak a kommunista ideológiákhoz és a Szovjetunióhoz. Szorgalmazzuk, hogy ne csak Ukrajnában, hanem más országban is korlátozzák az Atomic Heart terjesztését, mert van rá esély, hogy a felhasználók adataival visszaélnek, és a bevételeket arra használják, hogy az Ukrajna ellen indított háborút pénzeljék belőlük” – olvasható a politikus közleményében.

Elképesztő népszerűségnek örvend manapság a mesterséges intelligencia, melynek legnépszerűbb formája jelenleg az úgynevezett chatbotokban mutatkozik meg – de láthattunk már példát képalkotó MI-re is. Az élen jelenleg a Microsoft által nagyban támogatott Open AI nevezetű cég jár, akiknek Chat GPT nevezetű fejlesztése napok alatt letarolta az internetet, Mivel a Microsoft áll mögöttük, természetesen felmerül a kérdés, hogy a videójáték-ipart vajon letarolja-e a mesterséges intelligencia, a valóságban azonban nem az a kérdése, hogy igen, vagy nem, hanem az, hogy mikor.

Aki esetleg nem tudná, a Microsoft birtokolja a mai videójátékos platformok két legnagyobb fellegvárát, a Windowst és az Xboxot, így egyáltalán nem olyan távoli gondolat az, hogy a redmondi cég a videójátékok és az MI világát összeboronálná.

Olyannyira nem távoli, hogy a Microsoft a napokban már be is mutatott egy demót, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy a világ egyik legnépszerűbb videójátékát, a Minecraftot úgy irányítsák, hogy megmondják a játéknak, hogy mit tegyen, ahelyett, hogy manuálisan – egérrel és billentyűzettel, vagy kontrollerrel – mozgatnák a karakterüket az építkezéshez és a bányászáshoz.

A Hogwarts Legacy az a játék, amire nem mertünk volna nagy összegben pénzt tenni, hogy jó lesz. Egyrészt azért, mert a megjelenését kétszer is elcsúsztatták, ami mindig aggodalomra ad okot, másrészt pedig a beharangozó előzetesek azt sugallták, hogy egy innen-onnan másolt fércmunka lesz. A J. K. Rowling miatt kialakult botrány mindezek mellett jócskán felkorbácsolta az internetes indulatokat, erről itt írtunk bővebben, és bár bojkott is indult a Harry Potter-játék ellen, végül az a Twitchen így is világrekordot döntött, már most borítékolható a sokmilliós eladott példányszám, és ami a játék minőségét illeti... mea culpa, a Hogwarts Legacy fantasyfronton valami elképesztő élményt adott nekünk a végigjátszása során.

Nem túlzás azt mondani, hogy az Avalanche Software alkotása a Harry Potter-rajongók nedves álma: mintha fogták volna az eredeti, EA által kiadott, klasszikus játéksorozatot, a mozifilmeket – ideértve a felemásan sikerült Legendás állatok-előzménytrilógiát is, kivették volna belőlük az összes működő és mókás elemet, és egy zsákba rakták volna. Igen, ez az élményekkel teli batyu a Hogwarts Legacy, amelynek bár nyilván vannak hibái, sikerrel feleleveníti azt a varázst, amit Rowling még a 2000-es évek elején elhozott a könyvolvasó kisgyerekeknek. Úgy, hogy az írónőnek kvázi semmi köze nem volt az új játékhoz azonkívül, hogy az ő univerzumán alapszik ez a feldolgozás.

A játék nagyon ügyesen keveri össze a régi és az új elemeket, a Roxfortot nyilván mindenki ismeri, és a kastély tekintetében a fejlesztők erőteljesen támaszkodtak is a filmekben látottakra. Ugyanakkor egy csomó újdonsággal is megtöltötték a Hogwarts Legacy nyílt világát. Kezdjük a főszereplővel, akit mi alkotunk meg egy jól sikerült hőskreáló menüben, hogy aztán kiderüljön, hogy hiába tűnik generikusnak a főszereplőnk, egy nem hétköznapi diákról van itt szó. A Hogwarts Legacyban egy olyan Roxfort-hallgató talárjába bújhatunk, akit ötödévesen vesznek fel, és túlkorosan csöppen bele ebbe az egész őrületbe. (Igen, picit úgy, mint Anakin Skywalker a Star Warsban.) Ennek megfelelően a játékban a rendes órák látogatása mellett külön feladatokat is kapunk a tanároktól, ezek általában egy-egy új varázslattal jutalmaznak minket. Utóbbiakból nincs kevés, 20-nál is több átkot szórhatunk, amellett, hogy bájitalokat vethetünk be a harcok során, vagy ha épp úgy tartja kedvünk, mandragórákkal lehet dobálózni összevissza.

A Warner Bros. azon próbálkozása, hogy a legismertebb karaktereiket egyetlen filmbe rántsák össze, és egyszersmind az 1996-os Space Jam című filmet Michael Jordan helyett LeBron Jamesszel folytassák – tragikus végeredményt hozott. A Space Jam: Új kezdetet amellett, hogy gyötrelem volt végignézni, még a pénztáraknál is megbukott, mint az ólajtó, hiszen 150 milliós büdzséje ellenében 163 millió dollárt hozott be világszerte. Ami a stúdiónak a filmvásznon nem jött össze, azt megcsinálták videójátékos formában, hiszen a Player First Games által készített, tavaly nyáron bétaverzióban a nagyközönség elé tárt MultiVersus című online verekedős játék nagyot durrant.

Hogy ne durrant volna, a gamerek ki voltak éhezve egy olyan oldalnézetes, bunyós platformjátékra, ami felérhet minőségben a Nintendo-exkluzív Super Smash Bros.-hoz, ami egészen eddig a pontig egyeduralkodónak számított. A Nickelodeon All-Star Brawlt mint félresikerült koppintást megemlíthetjük, de kár a leütött billentyűkért, olyan förtelmes és igénytelen lett az a játék.

Január 24-én jött ki PlayStation 5-re és PC-re a Forspoken című új, nyílt világú fantasyjáték, amely fölött már azelőtt gyűltek a sötét fellegek, hogy egyáltalán a nagyközönség a kezei között tudhatta volna. A szebb napokat látott Square Enix kiadónál ugyanis foghatták a fejüket, amikor tavaly augusztusban egy kedvcsináló promóciós anyag akkorát ment a közösségi médiában, hogy mém lett belőle, és mindenféle túlzás nélkül írtuk, hogy a fél internet a Forspokenen röhögött. Mégpedig a főszereplő, Frey bénán megírt szövege és még rosszabbul felmondott szinkronja miatt.

Akkor még reménykedtünk benne, hogy a Forspoken végső változata nem lesz ennyire gyenge. Elvégre van még ideje a fejlesztőcsapatnak, a Luminous Productionsnek, hogy valamit hegesszenek a játékon. A PS-exkluzívoktól ráadásul alapvetően elvárunk egy bizonyos minőséget, a Forspokennel kapcsolatban pedig a rendező, Takeshi Aramaki előzetesen azt nyilatkozta, hogy a varázsképességekkel feldobott parkourozás és a világfelfedezés egyszerűen lenyűgöző lesz az alkotásukban. Az ígéret besült,

A Square Enix játéka rögtön a bevezetőjénél félrecsúszik, a készítők több órán keresztül tartó, béna tutorialrészbe erőszakolnak bele minket, amelynek egy része a kellemetlenül hanyagul kidolgozott New York városában játszódik. Ami ennél is rosszabb viszont, hogy amint a főszereplő Frey megszólal, a falat kaparjuk és a kontrollert vágnánk a sarokba. Mintha mesterséges intelligencia írta volna a dialógusokat, és bár az alapvetés – mely szerint egy modern nő egy régimódi fantasyvilágban találja magát, és varázsló lesz belőle – izgalmasan hangzik, mire átkerülünk Athiába, keserű lesz a szájízünk.

Azok a gamerek, akik nem vetik meg az ijesztgetős műfajt, a tenyerüket dörzsölve várták január 27-ét, ekkor jelent meg PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re minden idők leghíresebb űrhorrorjátéka, a 2008-as Dead Space remake-je. Ha a Dead Space-t be kellene mutatnunk röviden, annyit mondanánk, hogy nagyjából olyan, mint az Alien-filmsorozat, csak még rémisztőbb, mert a zombikra emlékeztető szörnyetegeket itt nekünk kell személyesen legyilkolnunk, kontrollerrel a kezünkben, végig a sötétben botorkálva.

Az első Dead Space-t az EA Redwood Shores csapata fejlesztette, és az Electronic Arts adta ki, és annak ellenére hogy a készítő, Glen Schofield szégyentelenül belekevert némi Ellen Ripley-t is a képletbe, végső soron azzal a szándékkal rakta össze a horrorjátékot, hogy valami hasonlóan vérfagyasztó cuccot adjon ki a kezei közül, mint az őt megihlető Resident Evil 4 volt. Összejött a dolog, bár az elején lassan lendült be a Dead Space a pénztáraknál, jó nagy siker lett, a szaksajtó a valaha készített egyik legjobb játékként emlegeti a mai napig. Az, hogy franchise nőtt ki a Dead Space-ből, adott volt tehát, és bár a harmadik részre a túl sok akcióval tönkrevágták a szériát, rettentően erős pillanatokat köszönhetünk a fejlesztőknek. Tragikus adalék, hogy a később Visceral Gamesszé avanzsáló EA Readwod Shorest az Electronic Arts kiadó bedarálta, amikor úgy gondolták, hogy lejárt a történetalapú játékok kora. Tévedtek, nem is kicsit.

Egyelőre nem lehet tudni, hogy a Motive Studios által fejújított Dead Space hogyan muzsikál eladások tekintetében, az viszont tuti, hogy ennél jobb remake-et álmainkban sem mertünk volna remélni. A történet az eredetihez hasonlóan, a 26. században játszódik, amikor egy Isaac Clarke nevű szerelő azért érkezik csapatával a USG Ishimurára, hogy megnézzék, mi történt a bányászhajóval, tekintve hogy a népes legénység semmilyen üzenetre nem válaszol egy ideje. Isaacnek személyes motivációi is vannak, hiszen barátnője, Nicole is az Ishimurán tartózkodik, és a fickó érthető módon igencsak aggódik miatta.

A PlayStation 5 startja nem volt anno a legzökkenőmentesebb, hiszen még azoknak is, akik a 2020. november 12-ei megjelenés előtt jóval korábban megrendelték a konzolt, hónapokat kellett várniuk arra, hogy az új generációs gépet kézhez is kapják. Egy olyan konzolt, amelyen alig voltak akkor még értelmes címek a Marvel’s Spider-Man: Miles Moralesen és a Demon’s Souls remake-jén kívül. Aztán egész szépen jöttek az exkluzív újdonságok, a Returnal című sci-fit különösen szerettük, a God of War: Ragnarökről nem is beszélve, és bár a Forspoken most legutóbb hatalmas csalódás lett, nem mondtunk még le a Sony ezen generációjáról. Például idén jön a Marvel’s Spider-Man 2, és megesszük a kalapunkat, ha az Insomniac Marvel-játéka gyenge folytatást kap.

Ezek közül is legjobban a haptikus visszacsatolást, amely lehetővé teszi, hogy a kezünkben tartva a kontrollert, a különféle rezgési erősségeknek és mintáknak köszönhetően akár csukott szemmel is érezzük, a karakterünk éppen jégen csúszik, vízben úszik, sűrű aljnövényzetben járkál-e. Illetve a bevezetőben említett, Returnal című játékban a kontrolleren érezhetjük az esőcseppek kopogását, és az eszköz készítői még arra is odafigyeltek, hogy a ravaszokat meghúzva más legyen nyíllal és íjvesszővel lőni, mint géppuskával vagy pisztollyal.

Az eredeti DualSense-kontrollert turbózta fel a Sony, amikor 2023. január 26-án kiadta annak pro kontroller változatát DualSense Edge néven. Erről a gamerek többsége akkor is hallott, ha esetleg nem foglalkozik az efféle új perifériákkal, ugyanis egészen elképesztő, idehaza nagyjából 100 ezer forintos árcédulát kapott az eszköz. Ezzel szerintünk már inkább a luxuskategóriába tartozik, tekintve, hogy a Nintendo Switchhez készített Pro Controller nagyjából negyedennyibe fáj, de a testreszabhatóságot illetően tény, hogy a két kontroller közötti különbség ég és föld. A nagy kérdés, hogy megéri-e ennyit beruházni az Edge-re, aminek igyekeztünk utánajárni.

Sokan szívják manapság a fogukat joggal, hogy mennyire felmentek a tripla A-s videójátékok árai. Nem csoda, a közelmúltban ott volt a PlayStation 5-re és PC-re megjelent Forspoken című fantasyjáték, amelyet egy adag jó szándékkal is csupán közepesnek nevezhetünk. Így az érte elkért 27 ezer forintos ár túlzásnak tűnhet. Az is. Még a Dead Space 2023-as remake-je esetében is fogtuk a fejünket picit, amikor hasonló árkategóriában beszereztük, pedig egy irtózatosan ijesztőre sikerült, ügyesen újragondolt túlélőhorrorról van szó, nagyszerű újításokkal, például átalakított pályarészekkel és alternatív befejezéssel.

Ezekhez képest is sokkolóan hathat az az árcédula, amit a The Hidden and Unknownra aggatott a ProX nevű indie fejlesztőcsapat – tekintve, hogy a vizuális regénynek is beillő tudományos-fantasztikus történet 1949 euróba, azaz nagyjából 750 ezer forintba kerül. Ráadásul nem is egy hosszú alkotásról van szó, amelyet még komótosan játszva is 2 óra alatt ki lehet pörgetni.

Izgalmas tavasz elé nézünk videójátékos fronton, hiszen amellett, hogy februárban végre megérkezik a többször elhalasztott Harry Potter-előzmény, a Hogwarts Legacy, még a számkivetett jedi, Cal Kestis visszatérésének is örülhetünk. Annak ellenére is, hogy a Star Wars Jedi: Survivor esetében az egyik szemünk sír, a másik nevet klasszikus esete áll fenn, hiszen az eredetileg március 17-ére kitűzött megjelenési dátumot a fejlesztő Respawn Entertainment és az Electronic Arts kiadó elcsúsztatta április 28-ra.

Mindössze hat hétről van szó, de azoknak, akik hozzánk hasonlóan nagy Star Wars-rajongók, elég rossz hírről van szó. Persze addig bőven elleszünk a Disney+-on március 1-jén elinduló A Mandalóri harmadik évadával, de a fenti hír miatt azért egy fokkal máris borongósabb lett a következő hónapunk.

„Az elmúlt három év során a csapatunk szívét-lelkét beleöntötte a Star Wars Jedi: Survivorbe. Büszkén jelenthetjük be, hogy Cal Kestis történetének következő fejezete elkészült. A munkánk a végső fázisához ért, bugokat javítunk, a teljesítményt optimalizáljuk, a játék stabilitásán dolgozunk, polírozzuk a végeredményt, hogy a játékosok a lehető legtökéletesebb élményt kapják. Ugyanakkor ahhoz, hogy elérjünk egy bizonyos, saját magunktól is elvárt minőséget, a vártnál hat héttel több időre van szükségünk, hogy nyugodt lélekkel eresszük ki a kezeink közül a játékot.”

A Naughty Dognál nagyon értenek ahhoz, hogyan kell emlékezetes, történetalapú videójátékokat csinálni, hiszen a fejlesztőgárda a The Last of Us mellett egy másik kultikus franchise-t is megalkotott. Igen, az Unchartedre gondolunk, melynek főhőse egy Nathan Drake nevű kalandor, aki csapatával egzotikus helyeket jár be világszerte, és misztikus, valamint nagyon is kézzel fogható ellenségekkel, logikai fejtörőkkel, csapdákkal és labirintusokkal néznek farkasszemet, abban a reményben, hogy a végén legendás kincsek nyomára bukkannak.

Az Uncharted név nemcsak a gamereknek lehet mostanra ismert, hanem a mozirajongóknak is, hiszen 2022-ben Tom Holland főszereplésével filmes feldolgozást kapott a kalandjáték, melyben a fiatal Nate-et láthattuk, aki újdonsült mentorával és bajtársával, bizonyos Victor Sully Sullivannel (Mark Wahlberg) indult közös kalandra. A filmről az Indexen is írtunk, és más kritikusoktól eltérően mi szerettük ezt az adaptációt, még ha nem is lett annyira ütős, mint a Naughty Dog másik játékán alapuló, HBO-s The Last of Us.

A kalandfilm pénzügyi sikere akár azt is hozhatta volna magával, hogy a készítők feltámasztják az Uncharted-játéksorozatot. Időszerű lett volna, mert a franchise legjobb része, az Uncharted 4: A Thief's End eredeti megjelenése, tehát 2016 óta nem bővült több fejezettel Nate története. A Naughty Dog társigazgatója, Neil Druckmann nemrég a Buzzfeednek adott interjút az Uncharted helyzetével kapcsolatban, és a szakember szavai eléggé lelombozhatták a rajongókat.

A brit írónő, J. K. Rowling valami megismételhetetlent tett le az asztalra a Harry Potter-könyvsorozattal, ez tény. Merthogy a varázsló kisfiúról szóló saga olyanokat is rábírt az olvasásra, akik korábban ódzkodtak tőle. Sőt egy generációval szerettette meg a fantasyt, és a regényeken alapuló filmek se lettek rosszak – már amennyiben a Legendás állatok-trilógiát nem számoljuk ide. Ugyanakkor az is tény, hogy Rowling mostanra csúnyán elásta magát a saját közönsége előtt, merthogy az írásaiban folyton a nyílt és tiszta szívűségről papoló művész, aki például azt is kijelentette, hogy a Roxfort közkedvelt igazgatója, Albus Dumbledore szerinte meleg, mégis 2019-től kezdve az LMBTQ-közösséget támadó, transzfób posztokat tett közzé Twitteren.

Ezek a Rowling által kitett posztok nagy botrányt okoztak, amelyek ellen kikelt többek között a Harry Pottert alakító Daniel Radcliffe, aki azt írta, a transz nők is nők, és az ügyhöz csatlakozott a Hermione Grangerként megismert Emma Watson, valamint a Legendás állatok főhőseként látott Eddie Redmayne. J. K. Rowling a saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy belenyúlt a méhkasba, a Harry Potter 20. évfordulós reunionjából is kihagyták, pedig az HBO Maxon látható műsorba összecsődítettek a készítők mindenkit, akit csak tudtak. Magát a szerzőt viszont mindössze archív felvételeken mutatták. Igen, ennyire kellemetlen lett volna, ha jelen van.

Hamarosan, február 10-én megjelenik PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re a Hogwarts Legacy, és az esemény alapjáraton ünnepnap is lenne, hiszen 2011 óta, amikor a Harry Potter and the Deathly Hallows – Part 2 kijött, nem jelent meg a varázslós univerzumba kalauzoló videójáték. Ellenben a Hogwarts Legacy megjelenését csúnyán beárnyékolja J. K. Rowling személye. Annak ellenére hogy az írónő nem vett részt a játék fejlesztésében, nyilván kap utána jutalékot, így az elmúlt hetekben felerősödtek bizonyos hangok, melyek szerint ha valaki beruház a Hogwarts Legacyra, azzal J. K. Rowlingot támogatja – ergo automatikusan kirekesztőnek és transzfóbnak számít.

A Batman főszereplésével készített Arkham-játéksorozat a maga műfaján belül a mai napig etalonnak számít, hiszen az eddig négy részből álló franchise a nyílt világú felfedezést, az izgalmas közelharcot és a remekül megírt, csavaros történetet úgy vegyítette össze a Rocksteady Studios és a WB Games Montréal fejlesztőcsapatainak tolmácsolásában, hogy azt a mai napig nem sikerült senki másnak reprodukálnia. A Marvel's Spider-Man közel járt azért hozzá, de végső soron az Insomniac Games se tagadhatta le, hogy a Batman: Arkham bizony jócskán befolyásolta őket.

Az Arkham-franchise nagy utat tett meg 2009 óta, amikor az Arkham Asylum megjelent. Első ízben a szupergonoszokat fogva tartó elmegyógyintézetben kellett rendet tennünk a Denevérember gúnyájába bújva, majd a folytatás, a 2011-es Arkham City már konkrétan megnyitotta előttünk Gotham városát, hogy aztán a 2013-as Arkham Originsban a kezdő szuperhőssel is megismerkedjünk. Végül a vitatott minőségben megjelent, de szépen kijavított Batman: Arkham Knight zárta a sztorit, amelynek a folytatását azóta is milliók várták epekedve.

2023. május 26-án ezt meg is kapjuk, hiszen jön a Suicide Squad: Kill the Justice League, melyben a franchise történetében először nem Batman lesz a főszereplő, hanem a Harley Quinnből, Deadshotból, Captain Boomerangból, és King Sharkból álló szedett-vedett csapatot irányítva tehetünk rendet. A csavar az egészben? Az, hogy az Igazság Ligája lesz a főellenfelünk, akiknek az elméje felett Brainiac vette át az irányítást, és Amanda Waller parancsára kell megálljt parancsolnunk olyan legendáknak, mint Superman, Batman, Wonder Woman, és Flash.

A Naughty Dog zombis világvégejátéka, a The Last of Us eredetileg 2013-ban jött ki, még PlayStation 3-ra, és amellett, hogy rögtön nagy sikert aratott a kasszáknál – 1,3 milliós példányszámban kelt el egy héten belül, a kritikusok és a gamerek is egy emberként borultak le előtte. Nem csoda, hogy a PS3 egyik legnagyobb, meghatározó címeként emlegetik a The Last of Ust, amelynek jól kidolgozott, Neil Druckmann által megálmodott, komplex történetéhez csak olyan franchise-ok voltak képesek felnőni, mint a God of War, vagy éppen a Marvel's Spider-Man. Szóval a legjobbak legjobbjai.

Nagy szerencse, hogy a későbbiek folyamán a The Last of Ust kétszer is felújították, így esélyt adva a fiatalabb játékosoknak, hogy megismerkedjenek Joel és Ellie kalandjaival, és az Egyesült Államokon keresztül tett veszélyes kirándulásuk sztorijával. Először 2014-ben jelent meg PlayStation 4-re a némiképp ráncfelvarrott The Last of Us Remastered, mely magában foglalta a Left Behind című, élményszámba menő DLC-csomagot is. Később pedig tavaly szeptemberben, PlayStation 5-re adtak ki The Last of Us Part I címmel egy remake-et, mely amellett, hogy modernizálta és kissé átszabta a játékmenetet, a harc- és lootrendszert, olyan gyönyörű csomagolásba pakolta a klasszikust, hogy alig lehetett rájönni, hogy ez egy közel 10 éves játék átdolgozása.

Sokan reménykedtek benne, hogy a The Callisto Protocol új színt vihet a túlélő-horrorjátékok műfajába, ám a Dead Space alkotójának, Glen Schofieldnek az újdonsága végül masszív csalódás lett. A videójáték borzalmas kritikákat kapott, cikkünk írásának pillanatában a PlayStation 5-ös változata mindössze 69 százalékon áll a Metacritic oldalán, újságírói vélemények alapján. A Striking Distance Studios csapata a hétköznapi gamerektől sem tette zsebre, amit kapott, a Steam adatlapján a The Callisto Protocol 20 ezer hozzászólást követően mindössze vegyes összértékelésen áll. Az emberek nem rejtik véka alá a frusztrációjukat, az ismétlődő és egysíkú ellenségtípusok mellett a sci-fi kapja a savat a béna közelharci rendszere, a bugjai, és a magas ára miatt többek közt.

Az MK-Odyssey számolt be róla, hogy a The Callisto Protocol készítésére a csapat irdatlan mennyiségű pénzt kapott a dél-koreai Krafton-kiadótól, akik 160 millió dollárt utaltak át összesen a készítőknek három év leforgása alatt, melyben a marketingköltségek még benne sincsenek. A játék egyelőre nem hozott még profitot, melyből a vártnál sokkal kevesebbet értékesítettek eddig a 2022 december 2-ai megjelenése óta. A Kraftonnál azt várták, hogy még idén az 5 millió eladott példányszám simán meglesz neki, de a Nintendo Switch kivételével az összes konzolra és PC-re kiadott videójátéktól most már csak 2 milliós eredményt várnak el.

Az elmúlt néhány évben megeshet, hogy nem is figyelt arra, bizonyos háztartási eszközei mennyi áramot fogyasztanak, az energiaárak robbanásszerű növekedése óta azonban szinte mindenki körültekintőbben jár el.

Néha azonban azok az eszközök fogyasztják a legtöbb áramot, melyekre először nem is gondolnánk – ebbe a kategóriába tartoznak például a videójáték-konzolok is, amelyeknek napi négyórás használata havi 2,5-3 ezer forinttal, évente pedig 34 ezer forinttal is megdobhatja a rezsiszámlát. Sokan úgy gondolják, hogy megoldás lehet az, ha visszavesznek a játszásból, ez azonban csak féligazság, a legtöbb konzol ugyanis még „kikapcsolt” állapotban sem kapcsol ki teljesen.

A mai modern konzolok (mint például a PlayStation 5 vagy éppen az Xbox Series X|S) a leállítás után egy úgynevezett pihenő módba kapcsolnak, melyből pillanatok alatt fel tudnak ébredni, hogy a felhasználó várakozás nélkül belemerülhessen a különböző játékokba – kevesen tudják azonban, hogy ennek ára van.

Vannak, akik az Avatart már most egy lapon emlegetik a Star Warsszal és a Marvel Filmes Univerzumával, ami egy kicsit túlzásnak tűnik, de az mégis tény, hogy egy vadonatúj, megkerülhetetlen sci-fi blockbusterről van szó. Ez utóbbi kijelentést megerősíti, hogy a második rész, az Avatar – A víz útja átlépte világszerte a másfél milliárd dolláros összbevételt a pénztáraknál, a rendező, James Cameron pedig nem sokkal később úgy ítélte meg: van akkora érdeklődés ezekre a filmekre, hogy ne csak trilógiát, hanem öt felvonást kapjunk belőlük. Korábban a legendás direktor ugyebár kijelentette, hogy amennyiben nem nézik az emberek, két filmmel a vártnál rövidebbre szabják a franchise-t.

Az Avatar alapján 2009-ben már készült egy Avatar: The Game címre keresztelt játék, amelyet az Ubisoft Montreal csapata fejlesztett, és a gamerek a filmes verzió eseményeit felvezető előzményeket élhették át benne, külső nézetből. Előfordulhat, hogy van, aki erről a játékról nem is hallott eddig, pedig a lassú start ellenére egész jól fogyott az Avatar: The Game, egész pontosan 2,7 milliós példányszámban, de kritikailag soha nem tudott kellő elismerésre szert tenni.

A Naughty Dog horrorjátéka, a The Last of Us jó régen, 2013 nyarán jelent meg PlayStation 3-ra, és a Sony kettővel ezelőtti konzolgenerációjának egyik, ha nem a legelismertebb címe lett. A történet középpontjában egy Joel nevű csempész áll, aki a zombiapokalipszis után romokban lévő Egyesült Államokat szeli át, egy rábízott tizenéves, Ellie társaságában. A kislány kulcsfontosságú lehet az emberiség jövőjével kapcsolatban, mert úgy tűnik, immunis a rettegett vírusra, amely taccsra vágott mindent, és őrjöngő élőhalottakat csinált a lakosságból. A játék amellett, hogy kritikailag elismert lett, sokmilliós példányszámban kelt el, főleg azok után, hogy PlayStation 4-re felújították, a remastered-kiadás 2014-ben került polcokra, majd a nagy vihart kavart folytatás, a The Last of Us Part II után 2022 őszén remake-et is kapott PlayStation 5-re.

Idehaza január 16-án kerül fel az HBO Maxra az HBO saját gyártású sorozata, a The Last of Us első évada, melyben a Trónok harcából, a Narcosból és A Mandalóriból ismert Pedro Pascal bújik a közönségkedvenc Joel bőrébe, míg Ellie szerepében a Trónok harca egyik fiatal tehetsége, Bella Ramsey lesz látható. A kilenc epizódból álló első évadban ők ketten lesznek azok, akik elkalauzolnak minket ebbe a kiégett világba, és mondanánk, hogy nagyon aggódunk a végeredmény miatt, de a készítőgárdát Craig Mazin és Neil Druckmann vezetik, előbbi ugye a gyomorba vágó Csernobilt hozta össze korábban az HBO-nak, utóbbi pedig kulcsfigurája a játékverziónak. Szóval az összkép elég jó, maradjunk ennyiben.

A Vampire Survivors jó sokáig, 2021 decemberétől egészen tavaly októberig korai hozzáférésben volt csak elérhető, aztán Luca Galante egyszemélyes projektje PC-re és macOS-re is napvilágot látott. Nem kellett sokat várni ezután, novemberben Xbox One-on és Xbox Series X/S-en, majd mobilokon is elérhetővé vált a videójáték, amelyet olyan szaklapok dicsértek, mint a PC Gamer, az Eurogamer és az IGN, de a patinás The Game Awardson való jelölése is bizonyította, hogy igényes és az ötletességből fakadóan frissen ható indie-címekre van igény manapság is.

A Poncle néven is emlegetett fejlesztőt nemrég megkérdezték, hogy szerinte miben rejlik a Vampire Survivors sikere, amire elég meglepő válasz érkezett.

Tulajdonképpen fogalmam sincs. Ezt a játékot szinte bárki megcsinálhatta volna. Amennyire hihetetlen volt az elején számomra, hogy mennyire felkapták a gamerek a Vampire Survivorst, most is szürreálisnak gondolom a körülötte kialakult hisztériát. Remélem, hogy a példám más, kisebb fejlesztőket is arra ösztönöz, hogy megvalósítsák a projektjeiket. Szeretnék több, a Celeste-hez, az Undertale-hez vagy a Powerwash Simulatorhoz hasonló játékokat látni a palettán!

– árulta el Luca Galante az amerikai IGN-nek, aki a Vampire Survivorsön még munkanélküliként kezdett el dolgozni 2020-ban, mostanra pedig ott tart, hogy saját céget alapított, és beosztottakat vett fel, hogy együtt fejlesszék tovább a roguelike-ot, majd az azt követő későbbi játékokat.