Bob Marley mindössze 36 évet élt, de rövid élete alatt óriási hatást gyakorolt a világzenére. A jamaicai zenészt a reggae egyik legnagyobb alakjaként tartják számon. Legsikeresebb szerzeményei a hetvenes években láttak napvilágot, ekkor lett világsztár, aki társadalmi problémákra reflektáló dalszövegeivel vált ismertté. Halálát követően szobrot is állítottak neki, valamint életrajzi filmet is készítettek róla.
Nyolcvan éve, 1945. február 6-án született Bob Marley, akinek neve egyet jelent Jamaicával és a reggae-zenével. Robert Nesta Marley néven látta meg a napvilágot a karibi sziget egyik eldugott falujában, egy angol apa és egy fekete tinédzserlány gyermekeként. Apja rögtön születése után eltűnt életéből, nem sokkal később meg is halt, Marley csak egy fényképről ismerte.
A zenei karrier reményében tizennégy évesen ment Kingstonba, ahol kezdetben nyomorgott, de aztán szárnyai alá vette a reggae atyjának számító, buzgó rasztafári Joe Higgs. Ő hozta össze a Wailers együttest, amelyben Marley mellett a műfaj másik két legendája, Peter Tosh és Bunny Livingston zenélt. Jóllehet volt néhány helyi sikerük, túl messzire nem jutottak, így 1966-ban a feloszlás mellett döntöttek.
Marley fél évig egy amerikai autógyárban dolgozott, ekkoriban nősült meg. Felesége, Rita haláláig társa, háttérénekesnője maradt, s három gyermekük született, de Marley-nek több házasságon kívüli gyermeke is volt.
„Isten oldalán állok”
Hazatérve újjáalakította a Wailerst, s a reggae gyökereit kutatva tanulmányozta az 1930-as években Jamaicában létrejött rasztafári szektát. A raszták a Biblia sajátos értelmezéséből kiindulva Hailé Szelasszié etióp császárban látták a megváltót, Etiópiában pedig „az Ígéret Földjét”.
A spirituális megvilágosodás után élete, személyisége is megváltozott: nemcsak a jellegzetes, fürtökbe font rasztafrizurát kezdte hordani, visszatért az afrikai gyökerekhez, hitvallását vegyes származására utalva így fogalmazta meg:
Nem állok a fehér ember oldalán és nem állok a fekete ember oldalán, Isten oldalán állok.
A Wailers nem csak szórakoztatni akart, kiállt az elnyomottak, a szegények mellett, a hitről és a szabadságról énekelt, amibe beleértették az általuk megvilágosodást hozó szent fűnek tartott marihuána fogyasztásának szabadságát is.
A Wailers első, Jamaicán kívül is terjesztett lemeze 1973-ban jelent meg, Marley neve a következő évben lett világszerte ismert, amikor Eric Clapton feldolgozta I Shot the Sheriff című szerzeményét. A Wailers 1974-ben a soul nagy csillagának számító Sly and the Family Stone előzenekaraként mutatkozott be az amerikai közönségnek, néhány előadás után azonban kirúgták őket a turnéból, ugyanis sokkal nagyobb sikerük volt, mint a fő attrakciónak. Nem sokkal később Tosh és Livingston a szólókarrier reményében kilépett (mindkettő sikeres lett, de korántsem annyira, mint Marley, Tosht 1987-ben máig tisztázatlan körülmények között lőtték le).
Bob Marley új zenészekkel folytatta, a vokálban helyet kapott felesége, Rita is. 1975-ben jelent meg Natty Dread című albuma, ezen hallható a No Woman, No Cry, egy év múlva a Rastaman Vibration már az amerikai lemezlistán is előkelő helyet ért el. Marley politikai töltetű szövegei égető társadalmi kérdésekkel foglalkoztak, ugyanakkor zenéje lehetőséget adott arra, hogy hallgatói kikapcsolódjanak, rövid időre elfeledkezzenek bajaikról.
A hetvenes években vált szupersztárrá
Telt házas koncerteket adott és világsztárnak számított, Jamaicában azonban még ennél is többnek: élő legendának, prófétának, a nemzet hangjának. Ő népszerűségét kihasználva törekedett a zűrzavaros hazájában szemben álló politikusok kibékítésére,
1976-ban egy ingyenes koncertje előtt két nappal merényletet követtek el ellene, ám sebesülten is a színpadra állt és a béke hangján beszélt.
Végül sikerült elérnie, hogy az ősi ellenfelek két évvel később nyilvánosan, stílszerűen egy Marley-koncerten békejobbot nyújtsanak egymásnak.
Sorra követték egymást kiváló albumai (Exodus, Kaya, Babylon By Bus, Survival) és a remek dalok. Az énekes a színpadon valóságos extázisban zenélt és lüktető muzsikájával hallgatóságát is magával ragadta. Épp egy amerikai turnéra készült, amikor 1981 tavaszán a New York-i Central Parkban kocogás közben összeesett, és
az orvosi vizsgálat alkalmával kiderült, hogy rákbetegségben szenved, a kór átterjedt az agyára, tüdejére és a májára is.
Alig 36 évesen, 1981. május 11-én halt meg Miamiban, temetését Jamaicában nemzeti gyász követte, díszsírhelyet kapott Kingstonban, ahol múzeuma is van.
