Soha rosszabb évet labdarúgásban, mint a 2023-as! Összegezhetnénk röviden a lassan magunk mögött hagyott naptári esztendő tanulságait, amelynek során ezúttal a magyar klubfutball kirakatcsapatának, a nemzetközi kupatavaszon duplázó Ferencvárosnak a szereplésével foglalkozunk.
Alighanem a legtöbb magyar futballfanatikus előre aláírta volna azt január elsején, amit végül az elmúlt 12 hónap során láthattunk. A válogatott veretlenül zárta az évet, és csoportelsőként jutott ki az Európa-bajnokságra, a bajnokságban ismét címvédő Ferencváros pedig – ha nem is bukkanóktól mentesen, de – az Európa-konferencialigában jutott tovább a februári szakaszba, ugyancsak vereség nélkül!
Azért a zöld-fehérek éves szereplése ettől függetlenül inkább egy hullámvasutazásra emlékeztetett, mint masírozásra, de ahogyan a mondás is tartja: minden jó, ha a vége jó!
2022. december 13-át írtunk, a Ferencváros Adama Traoré és Carlos Auzqui góljával 2–0-ra nyert a Honvéd otthonában, így a címvédő úgy vezette nyolc ponttal a bajnokságot az új év előtt, hogy két meccsel kevesebbet játszott legközvetlenebb riválisánál, a Kecskemétnél (34 és 26 pont).
Az Európa-ligában a Monacót, a Trabzonsport és a Crvena zvezdát is megelőzve csoportgyőztesként automatikusan a legjobb 16 csapat közé került, így várhatta, hogy a csúcsgárdák közül melyiket kapja ellenfélül a márciusi ütközeteken. Február 24-én végül a Bayer Leverkusent húzták a magyar bajnok mellé.
A „gyógyszergyáriak” egy masszív, de nem verhetetlen topligás csapatnak tűntek ekkor, hiszen októberben Xabi Alonsót úgy nevezték ki, hogy a gárda a 17. helyen állt a Bundesligában.
Ki hitte volna akkor, hogy jó egy évre rá, december végén négy pont előnnyel vezeti majd a német bajnokságot (az eggyel kevesebbet játszó Bayern München előtt), hat győzelemmel és 19–3-as gólkülönbséggel robog tovább az Európa-liga csoportköréből, a Német Kupában is hibátlanul menetel,
és kétségkívül az idény egyik topgárdájává érve a spanyol tréner keze alatt.
Visszanézve tehát az volt inkább a csoda, hogy Leverkusenben a gyors kapott gól után sokáig ikszesnek tűnő meccsen maradt alul a Fradi 2–0-ra, majd itthon újra 2–0-s német siker lett a vége. Ez akkor sem volt szégyen, így meg pláne.
Ahogyan azonban a Leverkusennél sem láthattuk előre, mekkora javulást hoz az év, a Fradinál sem tartottunk tőle, hogy milyen elképesztő mélyrepülést hoz a 19 év után első magyar csapatként megélt kupatavasz...
Az elmúlt években megszokhattuk, hogy a Ferencváros inkább a téli átigazolási piacon erősíti meg a keretét. A tavasz már a beépítésről és összecsiszolásról szól, és mire kezdődik az új nemzetközi kupaidény, már egy egységes csapat lép pályára, amely reálisan veheti fel a harcot a csoportkörös részévételért még a Bajnokok Ligájában is. Aztán lesz belőle Európa-liga, ha éppen nem úgy jön ki a lépés, vagy nem jön össze a bravúr.
És tette mindezt úgy, hogy a hosszú sikertelen időszak után gyakorlatilag biztosnak vesszük, hogy a Fradi ott lesz valamelyik kupasorozat főtábláján. A rekordbajnok remek szériája a 2019–2020-as idénnyel kezdődött, amikor a BL-selejtezőből az Európa-ligába csúszva lett csoportkörös, egy évvel később már az elitsorozat főtáblája is meglett, majd újabb két El-csoportkörbe csúszás jött. Negyedjére pedig, ahogyan említettük, már a továbbjutás és a régen várt tavaszi folytatás is meglett az egyenes kieséses szakaszban.
Érkeztek persze ezúttal is szép számmal új futballisták. Jött Owusu (azóta 29 tétmeccsen hat gól és négy gólpassz a mérlege), Myenty Abena, Baráth Péter (előbb kölcsönbe, majd nyáron végleg), vagy éppen Ángelo Sagal, a legnagyobb erősítés viszont így is a 18. életévét májusban betöltött Lisztes Krisztián (39 tétmeccs, 13 gól, 5 gólpassz) felnőttcsapatba történt beépítése volt.
Volt természetesen távozó is, Aissa Laidouniért a katari világbajnoki szereplést követően az Union Berlin 2,6 millió eurót szurkolt le, Muhamed Besic súlyos sérülésével pedig hirtelen kiderült, hogy igencsak vékony lett szűrőposzton az együttes.
Furán hangzik, de könnyen lehet, hogy a saját árnyékának átlépése és váratlan sikeressége eredményezte azt, ami ezt követte.
A Fradi Fiorentina elleni Ekl-zárása előtt az együttes korábbi kapusával, Szeiler Józseffel beszélgettünk, és ebben szóba került az év eleji teljesítmény is. A háromszoros bajnok és kupagyőztes például azt ecsetelte, mennyire el tudja vinni a játékosok fókuszát a hazai küzdelmekről az, hogy egy ilyen nagy csapat elleni mérkőzés van már a fejekben – kiemelve az 1995–1996-os menetelést, ahol kis túlzással tényleg látható volt, ha jön a csoportmeccs, akkor előtte jön egy földbeállás.
Nem véletlenül mondta azt, hogy szerinte még jobban is járhatna a Fradi, ha ezúttal nem rögvest a nyolcaddöntőbe kerülne, hanem másodikként kerülne a playoffkörbe.
Érdekes módon ez az eredményekben eleinte nem mutatkozott meg ilyen látványosan, hiszen az ominózus leverkuseni meccs előtt négy győzelem és négy döntetlen volt a mérleg. Igaz, a sikerek közül a zalaegerszegi a 90. percben lett meg (2–1), Pakson a 72. percben még 1–0 volt a házigazdának, a végjátékban jött a fordítás (3–1-es siker), az Újpest ellen a 69. percig volt 1–1 (3–1), és csak a debreceni volt simább (bár a második gól ott is a 79. percben esett, 2–0).
A leverkuseni küzdelmes, a játék képe alapján akár ikszre is jó, mégis vereséggel zárult idegenbeli meccs után beindult a lejtmenet a Fradinál.
Jött ugyanis a Puskás Akadémia elleni hazai 1–2, a Leverkusen elleni 0–2, a zalaegerszegi 0–1, a pocsék formában lévő Fehérvár elleni 2–2 és a paksi 2–3 – amin Varga Barnabás még ellenfélként duplázott a címvédő ellen. Hogy aztán nyáron megérkezzen az Üllői útra, és ott átmenet nélkül komoly erősítést jelentsen, majd önmagát ezzel új szintre pozicionálva a válogatottban is első számú választás legyen centerposzton. A ferencvárosi együttes előnye akkor még mindig volt hat pont tavasszal a bajnokságban, de közben már „meccsegálba” került a Kecskeméttel, és kis túlzással ebben az időszakban az egyetlen pozitívumot tényleg kizárólag Lisztes Krisztián berobbanása jelentette.
Az idény végén búcsúzó Honvéd és Vasas ideális felhozónak bizonyult – utóbbi elleni meccset épp a fiatal támadó döntötte el, aki aztán az újpesti 3–2-es siker, majd a Kisvárda 3–0-s legyőzése alkalmával is betalált.
Ezt a találkozót a Kecskemét kispesti veresége után már bajnokként várta a gárda, amely sorozatban ötödször, összességében 34-edszer lett Magyarország ura.
Minden szép és jó, nem igaz?
Nos, az utolsó három fordulóban a Kecskemét, a Debrecen és a Mezőkövesd is megverte a zöld-fehéreket, akik így az első hat meccs 18 pontja és 18–1-es gólkülönbsége, valamint lehengerlő futballja, és még az első 15 meccs 12 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereséges mutatója után nemhogy rekordpontszámmal nem zárt, hanem rekordalacsonnyal zárva éppen csak behúzta a címet...
Hogy még jobban érzékeltessük a visszaesést:
A Ferencváros az előző idény 2023-as évben lejátszott 19 meccsén 29 pontot szerzett, aminél a Debrecen (34) és a Kecskemét (31) is többet jegyzett két meccsel kevesebbet játszva, de még a Puskás Akadémia, a Paks és a Mezőkövesd is több pontot átlagolt a bajnoknál!
Az NB I-es csapatok 2023 januárja és az idény vége közötti mérlege | ||||||||||
1. | Debrecen | 17 | 10 | 4 | 3 | 25 | 12 | 13 | 34 | 2,00 |
2. | Kecskemét | 17 | 9 | 4 | 4 | 25 | 16 | 9 | 31 | 1,82 |
3. | Puskás Akadémia | 17 | 8 | 4 | 5 | 26 | 24 | 2 | 28 | 1,65 |
4. | Paks | 18 | 8 | 4 | 6 | 30 | 31 | -1 | 28 | 1,56 |
5. | Mezőkövesd | 17 | 7 | 5 | 5 | 22 | 17 | 5 | 26 | 1,53 |
6. | Ferencváros | 19 | 8 | 5 | 6 | 28 | 21 | 7 | 29 | 1,53 |
7. | Újpest | 17 | 7 | 4 | 6 | 23 | 26 | -3 | 25 | 1,47 |
8. | Kisvárda | 17 | 3 | 9 | 5 | 16 | 20 | -4 | 18 | 1,06 |
9. | Honvéd | 17 | 4 | 5 | 8 | 18 | 24 | -6 | 17 | 1,00 |
10. | Zalaegerszeg | 18 | 4 | 5 | 9 | 13 | 26 | -13 | 17 | 0,94 |
11. | Fehérvár | 17 | 3 | 7 | 7 | 18 | 20 | -2 | 16 | 0,94 |
12. | Vasas | 17 | 1 | 8 | 8 | 16 | 23 | -7 | 11 | 0,65 |
Nos, ezek alapján a katasztrófa ha nem is borítékolható, de azért valahol mélyen már sejthető volt, de azért erre sem sokan gondoltak a sorsolás pillanatakor, hogy rögtön az első akadálynál beüt a krach.
De ne rohanjunk előre, mert jár azért elismerés is a zöld-fehéreknek, hiszen a nyári átigazolási időszakban ment ugyan 4 millió euróért a Stoke Cityhez Ryan Mmaee, vagy 600 ezerért a Gil Vicentéhez Roko Baturina, de Varga Barnabás (800 ezer euró) személyében új szintet hozó utódot sikert találni csatárposzton (21 meccsen 17 gól+7 gólpassz), Alekszandar Pesics (1,5 millió euró) alapvetően egy jó kiegészítője (8+2), Mohammed Abu Fani (1,5 millió euró) négy gól mellett 14-et készített elő. És rajtuk kívül is érkeztek sokat és jól játszó futballisták. Mint a visszatérő Cristian Ramírez (2 millió euró), továbbá Mohamed Ali Ben Romdan, Ismail Aaneba, Ibrahim Cissé vagy éppen a három poszton is bevethető Cebrail Makreckis (mindegyik ingyen). A tartalékból felkerült, a kecskeméti kölcsönadásból visszakerült Katona Bálint is egyre nagyobb értéke a csapatnak, amely idővel azért szépen felállt a pofonból.
Merthogy volt honnan...
Azt ugyanis nagyon sokkoló volt látni, hogy a rendre nemzetközi csoportkörben szereplő együttest a feröeri KÍ Klaksvík – a gól nélküli hazai döntetlen után – Budapesten 3–0-ra kiüti a BL-ből...
Persze, akkor még azt sem sejthettük, hogy a KÍ ezt követően a svéd Häckent is kiejti büntetőpárbajban, a norvég Molde pedig csak hosszabbításban tudja búcsúztatni. A Sheriff ellen elbukott El-playoff után ugyanúgy az Ekl csoportkörébe jutottak a feröeriek, mint a Fradi, és pontot szereztek a Lille ellen, az Olimpiját pedig 3–0-ra legyőzték. Ezzel együtt csoportutolsóként zártak, de alighanem mindenki tiszteletét kiérdemelték őszi menetelésükkel, Feröeren pedig alighanem sagák örökítik meg az őszi idényüket, amiket skaldok énekelnek nemzedékeken át.
De térjünk vissza az Üllői útra és a Fradihoz...
A sokkoló búcsút egy vártabb követte, Sztanyiszlav Csercseszovnak megköszönték a munkáját, Máté Csabával pedig szenzációs szériába kezdtek a zöld-fehérek:
volt ugyan a Puskás elleni hazai 1–2-es kisiklás, de ezzel együtt is kilenc győzelem és egy vereség, valamint 39–10-es gólkülönbség jött össze az irányításával, közte a Zalgiris, a Hamrun és Shamrock kiejtése, amivel meglett az Ekl-csoportkör.
Ezek után kisebb meglepetésre érkezett az új edző, Dejan Sztankovics, aki már a harmadik Fradi-edző lett az idényben, aminek még bőven az elején jártunk.
A Máténál látott lendület azért kitartott, az első öt meccsen öt győzelem és 19–2-es gólkülönbség jött össze. Majd követte négyes széria három iksszel, de még így is biztató formával, az Újpest legyőzése és a Puskás Akadémia ráadásos kiejtése a Magyar Kupából.
Ezt követően viszont úgy rekedt meg a magyar bajnok szekere, mintha mocsárba hajtott volna...
A kecskeméti meccs nem ideális pályaviszonyai (1–2) után a Genk elleni 1–1, a Fehérvár elleni 0–1 és a Puskás elleni 1–1 jött, és hirtelen ott álltunk, hogy a Csukaricski elleni kulcsmeccs előtt egy hónapig nem nyert rendes játékidőben a gárda.
Nos, ez egy 98. perces találattal csak megszakadt, ezzel kezébe is vette a sorsát a magyar bajnok, és a Mezőkövesd elleni dupla randi, az ott begyűjtött négy pont néhány nap alatt ugyancsak azt eredményezte, hogy a Paks ellen átveheti a vezetést a bajnokságban.
Itt viszont jött az újabb pofont, ezzel eldőlt, hogy hét év után nem elsőként telelhet a Fradi, ráadásul a Fiorentina elleni zakó az Ekl-csoportkör utolsó felvonásán december közepén majdnem fixen nemzetközi búcsút is eredményezett volna.
Ez végül nem következett be, a Fradi veretlenül továbbjutott a csoportjából, a fő célkitűzés tehát teljesítve. A tolnaiak fehérvári veresége után pedig a bajnokságban csak egy pont a hátrány, lehet tehát sikeresnek nevezni a hullámvasutazást.
Még akkor is, ha a nemzetközi kupaősz zárását követően Kristoffer Zachariassen, a Fradi középpályása kiemelte: a közelmúlt eredményei alapján tényleg kellett ez a csapatnak, mint egy falat kenyér, mert nem sok mindent lehetett mostanában ünnepelni.
Nos, ha a végét egyelőre tudhatjuk, és még mindig legfeljebb az álmokban szerepelhet ez, azért e helyütt érdemes feleleveníteni a KÍ Klaksvík elleni BL-kudarc után menesztett Sztanyiszlav Csercseszov szavait, miszerint ez a csapat akár az Európa-konferencialiga döntőjéig is menetelhetne.
Ha ez nem is lesz meg, a csoportkörös szereplés, majd az onnan továbbjutás ismét kipipálható. Amennyiben így folytatja a ferencvárosi gárda, lassan már azt is természetesnek veszi a most felnövő generáció, hogy az Európa-bajnoki részvétel mellett a nemzetközi kupatavasz sem létezhet magyar csapat nélkül.
Az 1980-as évek második felében születettek számára ez még mindig egy álomnak tűnik – amiből legszívesebben fel sem ébredne az ember.
(Borítókép: FTC–Fiorentina labdarúgó Ekl-mérkőzés 2023. december 14-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)