Index Vakbarát Hírportál

Malcom McLean családi benzinkutat üzemeltetett Észak-Karolinában, amikor 1937-ben kiderült, hogy körönként 5 dollárt kereshet azon, ha kimegy a közeli kikötőbe, és saját teherautójával szállítja az árut a benzinkútra. Gyorsan vásárolt hát egy teherautót, és bár később a család a járgány jobb kihasználása érdekében beszállt a teherfuvarozó üzletbe, a legenda szerint az akkor 24 éves Malcom már az első fuvar szállításakor döbbenten figyelte, ahogy a dokkmunkások irtózatos lassúsággal ládánként pakolják ki a rakományt a hatalmas teherhajókból. Hazafelé volt egy kis ideje gondolkodni a dolgon, és arra jutott, hogy sokkal helytakarékosabb és hatékonyabb lenne, ha egy daru egységes méretű dobozokat mozgatna. Csak húsz évnek kellett eltelnie, hogy víziója valósággá váljon.

Ha alaposabban megvizsgáljuk a modern kor pusztító vírusait, rá kell döbbennünk, hogy csak magunknak köszönhetjük őket. A veszélyes betegségek nagy része ugyanis az állatokról ugrott át az emberekre, és erről bizony nem a denevérek vagy a tevék tehetnek, hanem mi, mert egyre jobban szűkítjük a mozgásterüket, így óhatatlanul közelednek hozzánk, és mi is hozzájuk.

Az ökoszisztémák felborulásával, a népességrobbanással és a civilizáció terjeszkedésével az állatok vírusai nem tudják kikerülni az embereket. A 12 legbrutálisabb vírust az alapján rangsorolták a Livescience-ben, hogy mennyire halálosak, milyen gyorsan fertőznek, hányan haltak bele és mekkora fenyegetést jelentenek.

Történelmi ugrás volt, amikor az ember elhagyta a Földet, és először láthatta kívülről csodaszép és törékeny kék bolygónkat. Az viszont érdekes, hogy a technika hatvan éve alig változott. Elon Musk visszatérő Falcon rakétáin és néhány kísérleten kívül ma is legtöbbször egyszer használatos rakéták szállítják a műholdakat, szondákat és az űrhajósokat.

Kipróbált és jól bevált technika, csak az vele a probléma, hogy rendkívül drága. Indítás után ugyanis sorra leválnak és kiégnek (majd jó esetben lakott területen kívül visszahullanak a Földre) a rakétafokozatok.

Ha nincs ló, jó a szamár is? Meglehet, bár a szólásmondást az ókori Mezopotámiában valószínűleg nem ismerték, merthogy 4500 évvel ezelőtt még nem háziasították a vadlovat sehol a világon (arra még ötszáz évet kellett várni). Ellenben a kungának nevezett szamarat igen, méghozzá – meglepő módon – harci állatként, harci szekerek és nemesek kocsijának vontatójaként, ahogy az emberiség egyik legelső ábrázolásán és ékírásos tábláin is megjelenik.

De ez még nem minden. Francia kutatók felfedezték, hogy a kunga nem egyszerű szamár volt, hanem valószínűleg a történelem első hibrid háziállata.

Tudta Ön, hogy az idegenek egy több mint tízezer éve a Föld körül keringő műholddal figyelnek minket? Nem jól tudta.

Mikulás már nagyon készülődött kakaósbevonómassza-figuráival, amikor 1998 decemberében megérkezett a Nemzetközi Űrállomáshoz a NASA űrsiklója, fedélzetén az állomás első amerikai moduljával, a Unityvel. Az Endeavour űrhajósai közel két hétig dolgoztak az orosz Zarija és a Unity összekapcsolásán, három hosszú űrsétát is tettek, amelynek során antennákat szereltek, és több mint negyven kábelt kötöttek össze a 35 tonnásra bővült eszköz külsején. A munka közepén járhattak, és az űrsétákat végrehajtó specialisták, Jerry Ross és Jim Newman éppen a Unity modult az Endeavour rakterében rögzítő elemekre igyekeztek hővédő borítást szerelni, hogy csökkentsék a kiálló fémalkatrészek miatti hőveszteséget, amikor becsúszott egy malőr. Az egyik hőszigetelést nem sikerült megfelelően rögzíteni, így az elszabadult, és az űrben lebegve eltávolodott az űrállomástól.

A küldetés parancsnoka, Robert Cabana jelezte kollégáinak, hogy mi történt, miközben orosz kollégájuk, Szergej Krikaljev lefotózta a jelenetet. A képen a földi légkör felhők borította szelete látható, és az amorf fekete hőszigetelőfólia-darab. A 025570 lajstromszámú űrszemét pár nappal később elégett a légkörben, és közben megszületett a Fekete Lovag, az emberiséget megfigyelő idegen űreszköz legendája.

Jó kérdés, eddig ugyanis pont fordítva történt: ahol csak feltűnt az ember a története során, állatfajok sokasága halt ki. Már a történelem előtti időkben, a kőkorszaki emberekre is rávetül a gyanú árnyéka, a megafauna (a nagy testű állatok, a barlangrajzokon oly sokszor megörökített kardfogú tigris, mamut, barlangi medve, óriásszarvas, tulok és a többiek) hirtelen eltűnését − egyes elméletek szerint − a túlvadászat okozta 12 ezer évvel ezelőtt (mások szerint közrejátszott ebben a legutolsó jégkorszakot lezáró hirtelen felmelegedés is).

Az elmúlt tízezer év szokatlanul egyenletes földi éghajlatában megalakultak az első települések, és kezdetét vette a civilizáció és a történelem. A kihalási hullám pedig innentől kezdett csak igazán magasra csapni. A természetes élőhelyek jó részét kiirtottuk, megműveltük, belaktuk és elszennyeztük, olyannyira, hogy a következményeit a Föld történetének hatodik (holocén) kihalási eseményének tekintik.

A mosogatásra, konyhai tisztításra használt szivacsok igazi csírafészkek, és nemcsak a letapadt maradékok táplálják őket, de a szivacs struktúrája is elősegíti szaporodásukat.

Az ártatlannak tűnő konyhai szivacs a baktériumok melegágya, keltetője és legkedvesebb helye a házban, több élősködőt rejt, mint egy laboratóriumi Petri-csésze. A nedves spongya, ami a mosogató peremén lakik és egész nap azzal foglalatoskodik, hogy zsírt, olajat, ételmaradékokat gyűjt magába – ahelyett, hogy olvasna vagy zenét hallgatna –, a második legnagyobb baktériumgyűjtő a házban, csak a fürdőszobai barátok előzik meg – a wc, mosdókagyló és a zuhany. Egy 2017-ben publikált tanulmány vállalkozott rá, hogy számszerűsítse az edények és munkafelületek tisztítására használt klasszikus konyhai szivacs mikroorganizmusainak számát.

Nagy hangzavar kerekedne, ha a Szent Efrém Férfikar koncertet adna a Marson, mondjuk a Jezero-kráterben, a Mars-missziók kedvelt leszállóhelyén. Hiába összeszokottak és űzik világszinten az éneklést, nagy szerencse kellene még ahhoz is, hogy egy elfogadható kánont összehozzanak. A tenorok ugyanis előretolakodnának, a basszus szólam pedig rendre lekésne a többiektől. Ha egy szoprán operaénekesnő, mondjuk Rost Andrea vagy Miklósa Erika is beszállna, és kiénekelnék a magas C-t, csak tovább fokoznák a kakofóniát.

A Marson ugyanis igencsak különös módon hallatszanak a hangok (hallgasson bele). Már az is nagy szó, hogy hallatszik egyáltalán valami nesz. Olyan ritka a légkör (a földinek csak egy százaléka), hogy azt gondolhatnánk, hogy legfeljebb jelbeszéddel cseverészhetnénk. A hang terjedéséhez ugyanis fizikai közeg kell, olyannyira, hogy minél sűrűbb a közeg, annál gyorsabban terjed.

Tengerszinti nyomáson és 20 Celsius-fokon 1235 kilométer/órás sebességgel társalgunk, a Balatonba alámerülve azonban már 5166-tal, az Adriai-tenger sós vizében pedig 5400 kilométer/órával cserélhetünk eszmét.

A világ egyik leggyakoribb fóbiája az arachnofóbia, a pókiszony. Nem is kell élőben pókot észlelni, elég csak megemlíteni, vagy utalni rá, máris páni rettegés önti el a szorongót. Pedig a 40 ezer pókfajból mindössze kétszáz faj mérge okozhat galibát, de ennyi is elég ahhoz, hogy százmilliók fehéredjenek el egy ártalmatlan házi kaszáspók láttán.

A leghíresebb arachnofóbiás minden bizonnyal Silvio Berlusconi sokszoros olasz exminiszterelnök, aki 2003 nyarán törvényben tiltatta be a mérges pókokat Olaszországban. Akit rajtakaptak például egy fekete özveggyel, akár százezer euróig terjedő bírsággal volt büntethető.

Nem valószínű ezért, hogy a nagyvilági médiamogul értesült azokról a kutatásokról, amelyekben rájöttek, a pókok hálója olyan, mint egy hangszer, minden szál úgy pendül meg, akár a gitár húrja, és csak a hossztól és feszességtől függ, hogy milyen hangot adnak ki.

A mai ember a génjeiben hordozza a Neander-völgyiek emlékét, akiket hajlamosak kissé baltaarcú, de azért mosolygós ősemberekként elképzelni. A valóság ennél jóval sötétebb: valószínűleg nekik köszönhetjük, hogy kifejezetten harcias csapattá fejlődött az emberiség.

„Csak az unalmas ember unatkozik” – szól a mondás, a kérdés csak az, ki számít unalmasnak? Merthogy ez egy erősen szubjektív jelző. Ami egyeseknek egyhangú, lapos és ingerszegény, másoknak vérpezsdítő, izgalmas és lebilincselő.

Nem hagyta nyugodni a téma a tudósokat sem, és egyáltalán nem tartották unalmas időtöltésnek, hogy több kísérletben és tanulmányban utánajárjanak, hogy kit és mit tartunk unalmasnak. Több mint ötszáz embert kértek meg, hogy szedjék össze a legunalmasabb jellemzőket, elfoglaltságokat és szakmákat, majd rangsorolják azokat.

Nem lennék napjaink egyik legkurrensebb és legkeresettebb szakértőinek helyében, merthogy az adatelemzés futott be első helyen az unalomrangadón. Az adatokat szorosan követte a könyvelés, a harmadik helyen pedig az adózás és a biztosítás osztozott. Kissé lemaradva söprögetett a takarítás, mögötte pedig a banki munka kullogott.

Anaxagorasz, aki a Krisztus előtti ötödik században élt, az egyik első ember volt a történelemben, aki felismerte, hogy a Hold nem egy isten, hanem egy sziklákkal tarkított égitest. 2500 évvel ezelőtt mindenféle modern műszer és segédeszköz nélkül helyesen állapította meg, hogy a Hold visszaveri a Nap fényét, ezzel a felismeréssel a holdfázisokat és a holdfogyatkozást is meg tudta magyarázni.

A Hold északi pólusának közelében található az Anaxagorasz-kráter, amelynek felszíni redői egy másik kollégáról elnevezett kráter, a Platón pereméig terjednek. Platónhoz hasonlóan a tudós Anaxagorasz is Athénban végezte munkája nagy részét, de a két férfi közötti hasonlóság itt véget is ér. Platón, aki kerülte a megfigyelést és a kísérletezést, egy misztikus univerzumról gondolkodott, amely szent geometriai formákon alapul. Anaxagorasz viszont megfigyelésekkel és számításokkal mélyedt el a csillagászatban, hogy feltárja az univerzum titkait.

A Mars bolygó messze van, nehéz oda eljutni és még nehezebb leszállni. Eddig a küldetések fele kudarccal végződött, amin a mérnökök hajlamosak felizgatni magukat. Irány tehát az Utopia Planitia!

2021 májusában landolt a vörös bolygón a  Csu-zsung marsjáró, amely az első kerekeken mozgó nem amerikai eszköz volt. Az elmúlt egy évben a rover több mint másfél kilométert tett meg a Utopia Planitián alig pár száz kilométerre amerikai társaitól, a Curiositytől és a Perseverance-tól.

A kutyafajták rendkívül magas formai sokfélesége egyedülálló az állatvilágban. Gondoljunk csak arra, hogy az afgán agár és a pomerániai törpespicc is ugyanahhoz a fajtához tartozik! A fajtán belül azonban nemcsak a magasság, a szőrtípus, a fejforma különböztetheti meg az állatokat egymástól, hanem olyan különleges vonások is, mint a huskyknál gyakran előforduló kétszínű szem.

Heterokrómia

Különös, hiszen a legtöbb kutyának (két) barna szeme van, a huskyk azonban nem szeretik az egyhangúságot, úgyhogy az egyiket inkább kékre cserélik. A jelenség tudományos megnevezése a heterokrómia, és a szülőktől örökölt gének idézhetik elő.

Ezeknek az állatoknak általában nem monokróm a szőrzetük sem, hanem csíkos, foltos, mert a szem- és szőrszíngének szorosan összefüggenek.

Előfordulhat, hogy maguk a szülők semmilyen jelét nem mutatják ezeknek a szokatlan szőrzet– vagy szemszíneknek. De általában a családfa mindkét oldalán van legalább egy kutya, amelynek szokatlan színe (akár szem-, akár szőrszíne) van. Tehát az anya és az apa is örökítheti azokat a géneket, amelyek a kölykeiknek szokatlan színt adhatnak.

Ezekben a napokban már csak egyetlen jelentős kikötője maradt Ukrajnának a Fekete-tenger partján, Odessza, amelyet a szárazföld felől és tengerről is fenyegetnek az orosz haderők. Az ukrán hadiflotta hajói megadták magukat az oroszoknak, az utolsót, amelyik erre nem volt hajlandó, rakétával lőtték ki a megszállók. 

De mit lehetne tenni, ha most gyorsan kellenének újabb hadihajók, akár egy repülőgép-hordozó anyahajó is? A válasz eléggé komikusan hangzik: építsenek jégből hadiflottát. 

Az őrültnek hangzó ötlet nem egy elszállt fantazmagória, a II. világháború alatt a britek – sőt maga Winston Churchill miniszterelnök is – komolyan gondolták a jeges innovációt, és egy 600 méter hosszú, 300 repülő befogadására képes gigantikus anyahajót álmodtak meg fagyott vízből. A monstrum kisebb változatát pedig el is készítették.

Bár nem is gondolnánk, de a hídépítés története egyidős az emberiséggel. Kezdetben csak kidőlt fatörzseket, sziklaíveket, lecsüngő liánokat használtak erre a célra, majd egyre tudatosabban hoztak létre a valami fölött átkelést szolgáló építményeket. Az idő előrehaladtával aztán változni kezdett az építési technika, már egymás mellé fektetett és lefedett fatörzsekből építettek gerendahidakat, az akadály fölé kinyúló gerendákból konzolhidakat, illetve felkötött faágakból vagy a két végükön rögzített kötelekből függesztett szerkezeteket.

A gyíkok fontos védekezési mechanizmusa a farok elhagyása, de nem minden gyíkfaj képes erre. A kaméleon és a leguán nem tud önvédelemből megszabadulni a farkától, ám ha mégis leszakad, akkor csak részlegesen vagy egyáltalán nem képesek visszanöveszteni azt.

A közönséges gyíkok azonban még farok nélkül is fürgén elszaladnak, ha arra kényszerülnek. Már ez is nagyon furcsa, de talán még különösebb, hogy hogyan marad fenn ez a nyúlvány, ha ilyen mobilis?

A Szahara a világ legnagyobb forró sivataga, és összességében a harmadik legnagyobb sivatag az Antarktisz és az Északi–sark hideg sivatagai mögött. A Szahara a Föld egyik legzordabb környezete, 9,4 millió négyzetkilométert fed le, körülbelül akkora területet, mint az Egyesült Államok, és az afrikai kontinens csaknem egyharmadán terül el. A sivatag neve az arab ṣaḥrā szóból ered, ami sivatagot jelent .

A Szaharát nyugaton az Atlanti-óceán, keleten a Vörös-tenger, északon a Földközi-tenger, délen pedig a Száhel-övezet határolja. Területe tíz országot (Algéria, Csád, Egyiptom, Líbia, Mali, Mauritánia, Marokkó, Niger, Szudán és Tunézia), valamint Nyugat-Szaharát öleli fel.

Bár a körforgalom méterben nagyobb távot eredményez az egyenes útnál, sok esetben mégis a gyorsabb haladást biztosítja, és a közlekedést is biztonságosabbá teszi. De honnan származik, mi a pontos célja, mennyire elterjedtek ezek a közlekedési megoldások a világon, és melyek a legextrémebb körforgalmak? Cikkünkben erre keressük a választ.

A gyalogosoknak szánták

A fejlett országokban szinte alig van olyan ember, aki életében legalább egyszer ne látott volna körforgalmat, tanuló vezetőként pedig ne esett volna kétségbe azok használatától. Ennél is többen lehetnek viszont azok, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy ezt a közlekedési megoldást mely nemzet, mikor és milyen célból alkalmazta először. Pedig a körforgalom nem egy túl régi találmány: kifejezetten forgalomszabályozási szempontból az elsőt 1910-ben alakították ki Angliában, miután az akkori járművek (lovas szekerek, fiákerek, illetve néhány automobil) valósággal ellepték a szigetország útjait. Érdekesség azonban, hogy a hosszúkás kört vagy pirulaszerű központot nem feltétlenül az autósoknak, inkább gyalogosok szigetének szánták. Hazánkban (például Nyírbátorban) és Európa más országaiban is voltak hasonló megoldások, de ezek még nem igazán hasonlítottak a ma is ismert, korszerű változatokhoz.

Fontos megjegyezni, hogy a körforgalmak nem váltak rögtön divattá, arra csak az 1960-as években került sor. Ekkor –szintén az Egyesült Királyságban – pezsdült fel az élet: a Közlekedéskutatási Laboratórium mérnökei átalakították és egységesítették az ország körforgalmait. A szakemberek kidolgozták az elsőbbségi szabályt, és feltalálták a mini körforgalmat.

Meglepő kérdés, de több magyar történész komolyan elgondolkodott már azon, hogy az éppen Etelközben táborozó magyar törzsfők uralkodtak az ősi Kijevben. Köztük is a honfoglaló magyarok egyik vezetője, Árpád fejedelem apja, Álmos vezér, és komoly köze lehetett a Kijevi Nagyfejedelemség megalapításához (882). De legalábbis azt állítják, hogy az etelközi magyarok szinte hazajártak Kijevbe.

Felmerül máris két újabb kérdés: ha így lett volna, akkor miért nem tudtunk eddig erről? Ha pedig nem, akkor hogyan merülhetett fel efféle gondolat? Már csak azért is erős ez a feltételezés, mert a Kijevi Rusznak is nevezett nagyfejedelemség szerepe történelmi jelentőségű volt, ők alapították Kelet-Európa első szervezett államát, amely hatalma csúcsán jóformán egész Kelet-Európát uralta, és Ukrajna mellett Oroszország és Fehéroroszország is történelmi és kulturális előzményének tekinti a Dnyeper menti várost.

Kiépített utak ugyan már az ókori Mezopotámiában is léteztek, és az asszírok, a perzsák, majd az ókori görögök és rómaiak is rendelkeztek velük, még korántsem hasonlítottak mai formájukra. Az akkori emberek pedig bizonyára álmukban sem gondolták, hogy egyszer félredobjuk a lovainkat, és egy sokkal hatékonyabb közlekedési eszközt választunk. Márpedig így történt, az automobilok apránként átvették a hatalmat a közlekedés felett, majd igazi forradalmat váltottak ki. Előbb megjelentek a közforgalmú kiépített utak, amelyeket a gyorsforgalmi autóutak követtek.

Hatvan éve keressük őket mindenfelé az Univerzumban, de kiáltásaink – eddig – süket fülekre találtak. Pedig a tudósok között teljes az egyetértés, hogy annyira idős az Univerzum, és csak a galaxisunkban, a Tejútrendszerben legalább 100 milliárd csillag ragyog (körülötte legalább egy bolygóval), hogy nagy a valószínűsége annak, hogy rajtunk kívül más intelligens élet is létezik valahol.

Az úttörő Frank Drake csillagász rádióteleszkóppal 1960-ban két közeli (szabad szemmel is látható), Napunkhoz hasonló csillagot célzott meg, és feszülten figyelt. Mindhiába. Aztán Carl Sagan sztárcsillagásszal együtt 1974-ben kikiáltottak a világűrbe. Ez volt a nevezetes arecibói üzenet, az emberi faj első, rádióteleszkóppal (Arecibó, Puerto Rico) kibocsátott kódolt névjegye,  „Itt vagyunk, hallotok minket?” üzenete, és a 25 ezer fényévnyire lévő Messier 13 nevű gömbhalmaz felé irányult. De megint csak síri csend.

A törzsfejlődés során az ember lassan, de biztosan eszközhasználó lénnyé fejlődött, konkrétabban olyan lénnyé, aki eszközök nélkül teljesen elveszett, szemben főemlős rokonainkkal, akik – ha kell – eszközöket használnak, de egyébként jól elvannak tetvészéssel egy bokor alján. A mi eszközeink azonban nem akármilyenek: zseniálisak.

A tudósokat mindenesetre időről időre váratlanul érik a főemlősök váratlan technikai jellegű kilengései, mint az ágról lándzsával halászó orangutánok vagy az amazóniai kapucinus majmok, amelyek kőtörő rituálékat végezve pengeéles pattintott köveket állítanak elő, amikkel egyébként egy cseppet sem törődnek, mivel csak a paraziták ellen védő és ásványokban gazdag kvarcport akarják felnyalni.

Mindannyiunkkal megtörténhet, hogy elbóbiskolunk, majd pár másodperc múlva, még mielőtt álomba merülnénk, hirtelen felriadunk. Innentől két dolgot teszünk (kivéve, ha vezetés közben történik mindez, mert akkor alaposan megijedünk): visszaalszunk, és álomba szenderülünk. Vagy azonnal éberré válunk, mert beugrott végre a rég keresett megoldás egy fogós problémára. Heuréka!

Salvador Dalí felriadásaikor például ecsetet ragadott. Igaz, előtte egy kanalat tartott a kezében, pusztán azért, hogyha elszunyókálna, akkor a leeső kanál csörgése felébressze őt. Úgy mesélte, hogy ezzel a módszerrel szerzett ihletet és látott szürreális víziókat, amelyeket,

ott helyben, azonnal vászonra is varázsolt.

Nem lehet, hogy csak lódított a látomásos művész? Miért ébresztgette fel magát kanálcsörömpöléssel alkotás közben? Miért nem aludt egy jót, aztán reggel szépen, kipihenten lefestette volna álmait?

Már több mint száz év eltelt azóta, hogy Martha, miután elvesztette párját, George-ot, 1914. szeptember 1-jén szomorúan meghalt. Pedig a Cincinnati Állatkert mai értéken 23 ezer dolláros jutalmat ajánlott fel annak, aki társat talál neki, de senki nem járt sikerrel. Testét kitömték, és szobrot emeltek a madárnak, Martha ugyanis az utolsó élő vándorgalamb (Ectopistes migratorius) volt a világon.

Az egészben az a furcsa, hogy ötven évvel korábban még sok milliárd utasgalamb szelte Észak-Amerika egét. Olyan méretű kolóniákban éltek, hogy beszámolók szerint hosszú órákra elsötétítették a napot, amikor elrepültek az emberek felett. John James Audubon, a híres természettudós és ornitológus írta le először ezt a galambfajt 1833-ban. Ő jegyezte fel, hogy látott akkora sokadalmat is, ami három napra napfogyatkozást idézett elő.

Talán nincs olyan ember Magyarországon, aki ne bosszankodott volna kátyúk miatt, vagy ne tett volna kelletlen megjegyzést az utak minőségére. Esetleg a kettőt egyszerre. Persze ezek a problémák azért nem általánosak, az építőipar ezen ágazata folyamatosan fejlődik. De vajon honnan ered az útépítés tudománya, s melyek a mai fejlesztési irányok? Cikkünkben erre keressük a választ.

Az elmúlt években rengeteg sztori terjengett a neten arról, hogy egy-egy hazai aszfaltcsík foltosabb, mint a koldus kabátja, de akadt olyan eset is, amikor civil döntött úgy, hogy maga aszfaltozza le az utcát, ahol lakik. Meg is tette, de bizonyára nem volt tisztában vele, hogy alapesetben ez az egyszerűnek tűnő feladat (értsd: útépítés) mennyire komplex tervezést és áldozatos munkát igényel, a nyersanyagról és erőforrásokról nem is beszélve.

Az általános választójog egyike azoknak a történelmi vívmányoknak, amelyeket a nyugati polgári demokráciák vezettek be, és ma már nem sokan kérdőjelezik meg, hogy bizonyos megkötésekkel (például büntetett előélet, beszámíthatóság stb.) minden állampolgárt megillett. Nem is olyan rég azonban még jócskán a kivételek között szerepelt az is, ha valaki nem volt férfi, és csak kevesek tartották igazságtalannak ezt a megkülönböztetést.

Hosszú út vezetett idáig, a szüfrazsettek punkos világától egészen a hippik matriarchátusáig vagy a krisnásokig, ahol kopaszra nyírt indignálódott fiúk vezetik a díszfelvonulásokon a szent marhákat a szárikban vonuló felkent papnők mögött. De már csak egyetlen ország maradt a világon, ahol kirekesztik a nőket. Nem is gondoltuk volna, hogy hol. Alaposan meghökkenhetünk akkor is, ha megtudjuk, hol és mikor engedték utolsóként az urnákhoz a nőket Európában.