Szerdán előbb Vlagyimir Putyin orosz elnök beszélt arról, hogy az együttműködés terén, főként katonai oldalról rosszabb a helyzet, mint Barack Obama elnöksége végén. Majd Donald Trump amerikai elnök mondta a NATO-főtitkárral tartott közös sajtótájékoztatóján, hogy az Egyesült Államoknak talán még soha nem volt ilyen rossz a kapcsolata Oroszországgal.
Viszont csütörtökre már úgy tűnt, hogy Trump egy optimista üzenetet is akar küldeni, amikor a Twitterére kiírta:
Rendbe fognak jönni a dolgok az Egyesült Államok és Oroszország között. Eljön majd a megfelelő idő, amikor mindenki észhez tér, és tartós béke lesz.
Nem mindig könnyű követni Trump és az új amerikai kormányzat kommunikációját, de a retorikán túlnézve az látszik, hogy miközben az oroszokkal a múlt heti szíriai rakétatámadás óta tovább romlott a viszony, a korábban bírált Kínával és a NATO-val is új lapot kezdett Trump. A Sajrat légibázisra mért támadás után a héten arról is beszélt, hogy Bassár el-Aszad egy mészáros, viszont azt is leszögezte, hogy nem küld újabb amerikai katonákat Szíriába.
Az április 4-i, Bassár el-Aszad erőihez kötött vegyifegyver-támadásra adott amerikai válaszcsapás miatt feszült helyzetben tárgyalt Moszkvában Rex Tillerson amerikai külügyminiszter szerdán, de az egyeztetésein nem közeledtek az álláspontok Szíriáról. A korábban az Exxon-vezérként Putyintól még kitüntetést is kapott Tillerson öt órán át tárgyalt Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, utána pedig kétórás találkozója volt Putyinnal.
Sokan azt is találgatták, hogy megtartják-e egyáltalán az amerikai külügyminiszter moszkvai vizitjét, és a megelőző napokban, órákban elég keményen beindult az egymásnak üzengetés is. Putyin a támadást egy szuverén állam elleni katonai agressziónak nevezte, Tillerson pedig a G7-csúcsról lényegében azt üzente, hogy Oroszország vagy Aszaddal van, vagy az Egyesült Államokkal.
Ebben az adok-kapokban teljesen háttérbe szorult az Iszlám Állam elleni küzdelem, miközben Oroszország épp abban bízott, hogy a terrorizmus elleni közös fellépés adhat alapot Moszkva és Washington viszonyának rendezésére. Ami egyébként moszkvai remények szerint az orosz szempontoknak megfelelő rendezést készíthetett volna elő Ukrajnában. Ez előtt az utat azonban az amerikai elnök már lezárt azzal, hogy egyértelműen a Krím Ukrajnának való visszaadását követelte Oroszországtól a szankciók feloldásáért cserébe.
Lavrov végül már azt is eredményként adta el a közös sajtótájékoztatón, hogy Tillerson nem fenyegetett újabb szankciókkal, miközben az amerikai külügyminiszter erről csak annyit mondott, hogy az Ukrajnával szembeni orosz lépések miatt bevezetett korlátozások kérdése nem merült fel a találkozón. Egy valamiben sikerült valóban egyetérteni, ezen azonban a két ország viszonylatában nem sok múlik: mindkét fél kimondta, hogy mentesíteni kell az atomfegyverektől a Koreai-félszigetet – vagyis a nukleáris töltetekkel rendelkező Észak-Koreát. Az orosz álláspont nem mellékes a kérdésben, de jóval fontosabb Kína szava.
Az oroszok szerint egyébként nem Aszad vetett be szaringázt, hanem a felkelők lebombázott objektumában állítottak elő ilyen fegyvert, az ölhetett meg 75 embert, köztük gyerekeket. Miközben pedig Putyin és Lavrov is kiállt amellett, hogy vizsgálják ki nemzetközi szinten az idlíbi vegyifegyver-támadás hátterét, nem sokkal később New Yorkban megvétózták az erről szóló határozatot az ENSZ Biztonsági Tanácsában, arra hivatkozva, hogy nem értettek mindenben egyet a javaslat szövegével. Ez már a nyolcadik alkalom volt, hogy Oroszország vétóval védte meg Aszadot az ENSZ BT-ben.
A hét elején a Fehér Ház kiadta a nemzetbiztonsági tanács megállapítását, miszerint Damaszkusz és Moszkva próbálja eltussolni a szíriai kormány érintettségét, és próbálnak zavart kelteni. A dokumentum szerint bizonyítékokat szereztek műholdképekből, elfogott kommunikációból, és laborvizsgálatokból is, hogy Aszad rezsime a felelős a vegyi támadásért. Az AFP-nek nyilatkozó fehér házi források szerint egyelőre további információkat gyűjtenek annak megállapítására, hogy a Szíriában tartózkodó orosz erők tudhattak-e előre a rezsim terveiről.
Putyin pedig Tillerson látogatásától függetlenül arról beszélt, hogy információik alapján az USA megint rakétatámadást tervez, a szíriai ellenzék pedig újabb provokációra készül, amely alapján újból vegyifegyver-támadással vádolhatják meg Aszadot.
A feszült helyzet Oroszországgal azért is szembetűnő, mert miközben az elnökválasztási kampányban Trump nyitottnak mutatkozott Putyin irányában, viszont rendszeresen keményen kiosztotta Kínát, és fölöslegesnek nevezte a NATO-t – ezek is mind megfordulni látszanak.
Trump a múlt héten már Floridában fogadta Hszi Csin-ping kínai elnököt, és a korábbi twitteres kifakadásaival szemben kiválónak nevezte a viszonyukat. Szerdán már azt is bejelentette, hogy korábbi kampányígéretével szemben nem minősítené „árfolyam-manipulátornak” Pekinget. Más kérdés, hogy Trump és Kína viszonyának igazi próbája az észak-koreai helyzet lesz. Dél-koreai források szerint Phenjan egy újabb kísérleti atomrobbantásra készülhet a rezsimet megalapító Kim Ir Szen születésének szombati évfordulóján, Trump pedig jelzésértékűen a közelbe küldött egy repülőgép-hordozót és kíséretét. Az északi rezsim egyetlen támogatójának számító Kína továbbra is békés megoldást szorgalmazott, de a korábbiakhoz képest határozottabban üzente Kim Dzsongunnak is, hogy nem kellene túlfeszítenie a húrt.
Trump szerdán aztán fogadta Jens Stoltenberg NATO-főtitkárt is Washingtonban, amire azért is figyelt mindenki, mert a kampányban arról beszélt, hogy a NATO már nem működik, az Egyesült Államok pedig túl nagy szerepet vállal benne, az európai országok pedig túl keveset. Azt most is hangsúlyozta, hogy mindenkinek egyenlő részben ki kell vennie a részét a befizetésekből, de azt is kijelentette, hogy
Ezt azzal indokolta, hogy az elmúlt időszak terrorellenes lépései győzték meg, habár Stoltenberg ehhez azért hozzáfűzte, hogy a NATO-országok évek óta harcolnak a terrorizmus ellen Afganisztánban és Irakban is.
Trump stábját nézve még egy fejlemény összekapcsolódik ezekkel a váltásokkal. Miközben a szíriai támadással Trump a neokon republikánus vonal felé mozdult el, elég messze került a főstratégája Steve Bannon kifejezetten befelé fordulást, izolacionizmust hirdető elképzeléseitől, és az alt-rightos szavazóitól is. Bannon azt akarta, hogy Trump hagyja maga mögött a nemzetközi kötöttségeket, amik mentén folyamatosan konfliktusokba keveredik az Egyesült Államok a világban, de Szíria esetében mind James Mattis védelmi miniszterrel, mind H.R. McMaster új nemzetbiztonsági főtanácsadóval szembe került. Múlt héten elvesztette pozícióját a nemzetbiztonsági tanácsban is.
Több forrás szerint egyébként is állandósultak a belső harcok Bannon és Trump veje, egyben másik fontos tanácsadója, Jared Kushner között, és Kína esetében sem a főstratéga elképzelései szerint haladnak a dolgok. Bannon ellenzi Kína bármilyen gazdasági vagy katonai erősödését, Kushner viszont pragmatikusabb alapon elképzelhetőnek tartott kétoldalú együttműködéseket.
A CNN szerint az egész mögött az is ott van, hogy Trump kicsit úgy érezte, a több lapban már árnyékelnöknek minősített Bannonnak túl nagy jelentőséget tulajdonítanak. Erre utalt a héten adott egyik interjúja is, amiben azt magyarázta, hogy kedveli Bannont, de valójában csak az utolsó szakaszban – egyébként a republikánus jelöltállító gyűlés után – került a kampányához, és a stratégiát mindvégig ő maga határozta meg.
Az viszont az elmúlt egy hét nyilatkozataiból sem derült ki egyértelműen, hogy pontosan milyen lépéseket tervez Trump Szíriában, miközben a vegyi támadással, és az azt követő amerikai rakétatámadással az Iszlám Állam elleni küzdelem mellett megint Bassár el-Aszad szerepe került a középpontba. Trump múlt pénteki lépése óta az amerikai kormányzat különböző szintjein nyilatkoztak Aszadról, de teljesen egységes álláspontról nem lehet beszélni.
Azt a rakétatámadás előtt még Aszad irányában megengedőbben nyilatkozó Nikki Haley ENSZ-nagykövet és Sean Spicer, a Fehér Ház szóvivője is elmondta, hogy a szíriai diktátornak mennie kell, mert vele nem képzelhető el békés, stabil rendezés Szíriában. Tillerson külügyminiszter viszont azt is kiemelte, hogy elsőként az ISIS jelentette fenyegetésen kell úrrá lenni. A kormányzatból a legfontosabbnak James Mattis védelmi miniszter nyilatkozata tűnt, szerinte nem változott, hogy a legfontosabb továbbra is az ISIS legyőzése.
Végül aztán megszólalt maga Trump is, állatnak és mészárosnak nevezte Bassár el-Aszadot, és azt mondta, kétsége sincs afelől, hogy helyesen döntöttek múlt héten. Szerinte Putyin árt a világnak azzal, hogy egy gonosztevőt támogat, és most nem lenne probléma, ha az oroszok nem kezdik teljes mellszélességgel támogatni Aszadot. Viszont a Foxnak adott interjújában leszögezte, hogy az Egyesült Államok nem vonul be Szíriába, a rakétatámadást pedig a szaringáz bevetésére adott egyszeri válasznak nevezte.
„Aszadnak mennie kell, de mégis valószínűleg maradni fog" – foglalta össze a paradoxont Michael O'Hanlon, a Brookings Institution kutatója, aki szintén nem látja, milyen lépés következne. A Los Angeles Times is emlékeztetett rá, hogy a rakétatámadás retorikai szinten sok változást hozott, de hiába mondta Mattis, hogy a szíriai légierő ötödét repülésképtelenné tették, nem sokkal a Sajratra mért Tomahawk-támadás után is újra szálltak már onnan fel gépek.
Trump üzenetet küldött a légi csapással, hogy kész adott esetben nagyon gyorsan lépni, és a Fehér Ház nem zárt ki újabb hasonló támadást sem, ha megítélésük szerint átlépnek egy határt. Viszont az oroszok azzal, hogy elvágták az IS elleni légicsapások összehangolásáról szóló forródrótot, kihúzták a pakliból azt a lehetőséget, amihez egy hete nyúltak az amerikaiak. Akkor egy órával a támadás előtt figyelmeztették a Sajrat bázison állomásozó oroszokat – akik pedig nyilván a szíriai erőket is –, ezért is volt viszonylag kevés áldozat. Innentől viszont az amerikaiak nem feltétlen tudnak azzal számolni, hogy egy hasonló csapásnak nem lesznek orosz áldozatai, amit nyilván el akarnak kerülni.
Miközben az ország humanitárius válságba süllyedt, Aszad az oroszok, iráni kiképzésű milíciák és a Hezbollah segítségével megerősítette a pozícióját az ország nyugati részén, ahol visszafoglalta a legnagyobb városokat, köztük decemberben Aleppót is. Több településnél, többek között Idlíb tartományban, ahol a vegyifegyveres támadást is elkövették, viszont továbbra is folynak a harcok. Március végén Damaszkuszban támadást indított a korábban az al-Kaidához köthető an-Núszra Frontként ismert Dzsabhat Fatah es-Sám iszlamista csoport és a vele szövetséges milíciák is. Közben pedig a kormányerők és az ellenzék is egymást vádolja a decemberben Asztanában kieszközölt tűzszünet megsértésével.
Az oroszokkal szövetséges Aszad is megszólalt az AFP-nek adott interjúban csütörtökön, és azt állította, hogy a vegyi támadás megrendezett volt, egyáltalán az sem biztos, hogy a gyerekek halottak voltak, és a helyszíni beszámolók az iszlamistáktól származtak. Az oroszok és Aszad is azzal érvel, hogy ő az egyetlen komolyan vehető tényező a terroristák ellen.
Trump azt mondta, hogy nem küld Szíriába csapatokat, de valójában már most is van közel ezer amerikai katona, főként a különleges erők tagjaként az országban, ahol kiképzési és tanácsadási feladatokat látnak el az arab és kurd csapatokból álló, még 2015 végén alakult Szíriai Demokratikus Erők (SDF) mellett. Az amerikaiak a légicsapások mellett már tüzérségi támogatással is próbálják segíteni az SDF-et, hogy közelebb kerüljön az egyre inkább védekezésre kényszerülő Iszlám Állam kvázifővárosához, Rakkához.
Az SDF harcosai néhány hete elfoglaltak egy fontos légibázist Tabkánál, ahol korábban 200 elfogott szíriai katonát végeztek ki az IS harcosai. A Pentagon viszont elismerte, hogy egy légicsapásban tévedésből az általuk támogatott szíriai harcosokat öltek meg. A közeli gátért is folynak a harcok, ennek visszaszerzése is kulcsfontosságú a Rakka körüli ostromgyűrű bezárásához. Tavaly hasonló előkészítéssel indult meg Moszul ostroma is, viszont nagy különbség, hogy Irakban a kormánykatonák és egy szélesebb szövetség, míg Szíriában csak főként kurdok vezette milíciák alkotnák az ostromló erőket. Így azt sem tudni, mi lenne a város visszafoglalása után.
A terrorszervezet a CNN szerint már 3400 négyzetkilométernyi területet veszített el Rakka körül, főként az északi részen tavaly november óta, amikor az amerikaiak vezette koalíció támogatásával megindították az Eufrátesz Haragja nevű hadműveletet a város visszafoglalására. Amerikai becslések szerint egyébként még 3-4 ezer fegyverese lehet az IS-nek több százezer civil mellett a városban.
Az amerikai erők Manbídzsnál is ott vannak, ahol néhány hete konkrétan kézigránát távolságra kerültek az oroszoktól, miután a helyi kurd erők bejelentették, hogy hajlandóak területeket átengedni Aszad katonáinak, hogy így állítsák meg a törökök előrenyomulását. Recep Tayyip Erdoğan török elnök meg akarta akadályozni a szíriai kurdok térnyerését, Manbídzs után pedig Rakka ellen is vonult volna, de erről nem tudott megegyezni az amerikaiakkal, akik nagyon számítanak a kurd milíciákra. Törökország március végén aztán bejelentette a hadműveletei befejezését.