Index Vakbarát Hírportál

Az ausztrál King Gizzard & The Lizard Wizard Omnium Gatherum indián törzsi motívumokat soroló borítójáról egy képzeletbeli Galaktika-szám jut eszünkbe, amelyben Jorge Luis Borges Bábeli könyvtár című novelláját M. C. Escher végtelen építményeket ábrázoló képei illusztrálják. Az Omnium Gatherum olyan, mint Escher önmagába visszatérő végtelen lépcsőin tett séta.

Adódik a kérdés, hogy mit kezdjünk azokkal az ifjakkal, akiken már messziről is láthatók a delejező zsenijegyek, akik tíz év alatt húsz lemezt adtak ki, idén már a másodikat.

Íme, itt egy 80 perces kalandozás a popkultúra végtelen, egymásba nyíló termeiben, önmagába forduló lépcsőin, ahol csak a nyitó dal, a The Dripping Tap 18 perces (!) utazás.

Japán mindig is mulatságosan billegett a Nyugat másolása és az abszolút eredeti ötletek megvalósítása között a zene világában. Persze a japán eredetiség számunkra legalább annyira szokatlan, mint egy kísérleti francia vagy orosz zenekar. Minden zenének megvan a saját érdekessége és szépsége, de az külön műfaj, amikor valaki a móló nélküli zenét képes a mainstreamben úsztatni. Erre egy felemás példa az énekes-dalszerző, Haru Nemuri.

A Kimisima Haruna néven született énekes élete egészen a főiskoláig nem nagyon különbözött egy átlagos, picit elvont egyetemista lányétól. Ekkor azonban megtörtént vele az, ami minden alkotóművésszel megesik, aki valami nagy bátorságra vetemedik. Megírta első dalát alfától ómegáig, és nem tudta abbahagyni. Olyannyira, hogy 2018-ban az akkor 23 éves énekes kiadta első szólólemezét mintegy 20 dallal, majd két évre rá a másodikat is, közte pedig folyamatosan érkeztek a kislemezek.

A Carson Coma még a hatvanas években az Omnia presszóban időgéppé alakított egy szputnyikra emlékeztető kávéfőzőt, és egy nyolcvanas évek közepi videó diszkójában találta magát, amely emlékeztetett a Stranger Things kisvárosi plázájára, de ezúttal nem egy szovjet űrszörny ijesztgeti a tiniket a föld alatti járatában, hanem a Dead Or Alive félszemű kalóza.

Szóval a zenekar egy kvantumugrással megérkezett a nyolcvanas évek kisvárosi presszójába, amely napközben kocsma, este presszó, éjjel pedig videódiszkó.

És persze miért kéne megmaradni ugyanabban a hangképben, ha már úgyis olyan jól áll a komáknak a szerepjáték? De mit takarhat a Digitális / Analóg cím?

A Red Hot Chili Peppers a rock and roll utolsó világszenzációja. Ha a tagok heroinozási hajlamán múlik, a Nirvanával együtt megsemmisülnek, és a rockzene lombozatának ez a legmagasabb koronája kihal. Pedig a Chili Peppers az első hat évében nem úgy tűnt, mint ami egy nap a műfaj halhatatlanjává válik, de csak az értük civilben rajongó gitáros-dalszerző, John Frusciante csatlakozásáig. A legnarcisztikusabb és legmegjátszósabb RHCP-észosztókon kívül mindenki kétféle Chili-albumot tart számon: a Frusciante részvételével készült lemezeket meg a többit. 

Egy Red Hot Chili Peppers-lemez megjelenése tehát nem feltétlenül nagy szám, az volt 1989-től 1991-ig, az volt 1999-től 2006-ig, és az mostantól,

Aki szereti a keményebb műfajokat, aki szereti a metált, aki szereti az érdekes ötleteket és ha letépik az arcát, az jó helyen jár.

Üdvözlök mindenkit, ez itt a Nest of Plagues és az új albumuk, a To Kill A God. A srácokkal még januárban beszélgettem új daluk kapcsán (itt olvasható). Szóba került az eddig megtett út, és hogy mit várnak a közeli, vagy épp távolabbi jövőtől. Az új lemez itt van, elkészült és csupán arra vár, hogy a közönség belemélyeszthesse a méregfogát, essünk is neki!

Azt írta Umberto Eco a Loana királynő titokzatos tüze című könyvében, hogy a képregényekben látható crack szókép úgy visszhangzott fel benne, mint valami ígéret, mely egy másfajta világgal kecsegtet. A walesi Stereophonics Oochya! című albumának borítója is a comicsok szóképét idézi, és azt jelenti, hadd legyen!

Hogy a lemez olyan-e, ami egy másik világ ígéretét hozza el, nos, ezt nem mernénk kijelenteni, de azt igen, hogy a 25 évvel ezelőtt megjelent Word Gets Around című debütáló albumuk után a Stereophonics még mindig meg tud lepni minket.

Főleg azzal, hogy a zenekar még mindig képes tisztességes, korrekt lemezeket írni. Ez nem azt jelenti, hogy a tizenkettedik stúdióalbumuk, az Oochya! revelatív lenne, de azt nyugodtan mondhatjuk, hogy magabiztosan teljesít.

Ismét lélekzenével jelentkezik a Bagossy Brothers Company. A Csillag az égen című dalukhoz készült klipet a Svábhegyi Csillagvizsgálóban forgatták, ami abból a szempontból érthető is, hogy a dal a párkapcsolatról, két ember összecsiszolódásáról szól, az emberek sorsát pedig – vannak, akik úgy tartják, hogy – odafent, a csillagokban írják, a nagy dolgok az égben köttetnek.

A klipben a végtelen tér nem annyira véget nem érő, mint inkább rész és egész elválaszthatatlanságának példázata. És ahogyan a csillagászok kutatják és elemzik a bolygók, holdak és galaxisok rendszerét, próbálják megérteni a világegyetem működésének lényegét, egy párkapcsolat ugyanígy feltérképezhető és elemezhető. Minderről így vall Bagossy Norbert:

Kimeríthetetlen téma két ember összecsiszolódása. Mindig van fentebb és lentebb is, egy hullámvasút, amin néha megpihenhetsz az egyenes részeken, aztán a felvezető úton már izgalmasan várod a zuhanást. Vizuális típus vagyok, és álmodozó. Abszolút a szemem előtt van, ahogyan az ember felmászik egy végtelen létrán, hogy lehozza a legfényesebb csillagot a párja számára. Persze önmagában a csillag nem elég, kell hozzá az is, hogy szüntelen figyelmesek tudjunk maradni. Számomra ezek érdekes párhuzamok, és mindig tudnak újat tanítani.

A Bagossy Brothers Company dalának klipjét, a Csillag az égen címűt ezúttal is a Sáji Róbert és Márton László operatőr-rendező páros készítette.

„Üresnek látszik a vászon, pedig rajta van minden, ami kell” – énekli Kiss Llászló a Kép című dalban, amely az április 20-án megjelent Vagy sehol című lemezén hallható. Kiss Llászló vásznán főleg az elmúlás színeit látjuk, a tenger kékjét, de látunk egy arcot is, amelyben tükröződik a magyar rock and roll elmúlt negyven éve.

Kiss Llászló a magyar underground két meghatározó zenekarában, az URH-ban és az Európa Kiadóban is játszott. 1994-ben elhagyta az országot, és Ausztráliában telepedett le.

Néhány éve visszatért, és nemcsak azért, hogy vendégeskedjen az Európa Kiadó koncertjein, hanem azért is, hogy a szólólemezét befejezze, és megmutassa, milyen lehetett volna az ő világa, amelyben nem csak a Szem és száj és az Elmentek a fiúk című, az Európa Kiadónak írt dalok szólalnak meg.

Kiss Llászló az Index vendége volt, az arútluK podcastban idézte meg a régi és eljövendő időket. Ha nem hallotta volna, ide kattintva  megteheti.

Ismerős az az érzés, amikor egy olyan dal megy egész nap a fejedben, amit legszívesebben elfelejtenél? Legutóbb VALMAR és Szikora Robi közös dalánál, az Úristennél éreztük ezt, amiről eszünkbe jutottak az elmúlt húsz év legdallamtapadósabb alkotásai.

Minél elérhetőbb a zene, annál több egyslágeres előadó került ki a zeneiparból. Ezek az énekesek és zenekarok gyakran tényleg csak abból az egy dalból élnek meg, ami vezette a toplistákat vagy elterjedtek az interneten. Ezek a slágerek pedig szinte mindenkinek önkéntelen dallamtapadást okoztak.

Én vagyok a nyíl – írja Sylvia Plath az Ariel című versében. Erre is reflektál a The Smiths egykori dalszerzője, Johnny Marr a szintén Ariel címet viselő szerzeményében. Marr azt mondja:

Ariel, Isten tudja, hogy mindent bebizonyítottál, Ariel, nem hagyják, hogy valaha is győzz.

Plath a kilőtt nyílvesszőhöz hasonlítja magát, és ez áll Marr-ra is: ő is egyenesen halad a célja felé, de míg Plath az önmegsemmisítést választotta, a manchesteri gitárzseni a munka mámorában talált magára. Erről is szól új, Fever Dreams Pts 1-4 című lemeze.

Néha nincs szükség többre, mint egy kis nyugalomra. Thomas Rhett ezt meg is adja. A popzenét countryval keverő énekes új albummal érkezett Where We Started címmel, ami méltán passzol eddigi munkásságának sorába. Rhett zenéjének érdekessége, hogy nem mindig adja meg a napsütötte countryhatást, sokszor inkább egy kellemesen begubózós, esős nap dallistáján kaphatna előkelő helyet.

Aki szereti a laza és érzelmes zenéket, annak biztosan tetszeni fog ez az album is. Kicsit olyan, mintha a kétezres évek elejéről érkezett volna egy kis countrys Bon Jovi-hangzás, amit belekeverünk az abszolút rádiópopba, Ed Sheeranbe és a Jonas Brothersbe.

Állítólag közvetlen hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka. Jack White a hajnali fénytől is retteg, mert mi van akkor, ha ebben a fényben meglátná, hogy a háza, az élete éppen romokban áll.

Jack White szereti színekre bontani a világot. Legfontosabb zenekara, a White Stripes is csak a piros-fehér színkóddal dolgozott, most pedig a kék-fehér arculati elemekre fókuszál, haját is kékre festette, és újabban a munkáit is jól kétfelé választja.

Calvin Harris, Nick Cave & The Bad Seeds, Iggy Azalea és James Arthur is fellép az idei EXIT Fesztiválon. Közel 40 programhelyszín és több mint 1000 fellépő várja majd a bulizni vágyó közönséget július 7-étől a péterváradi erőd falai között.

A WAVY Budapest kollektíva néhány hónapja kezdte karrierjét abban a formában, amiben most láthatjuk őket. A Hajógyár Zene x Látvány elnevezésű programsorozatának legutóbbi eseményén ők rappelték a talpalávalót Kerényi Virág divatbemutatójához, amely a rendezvény látványrészét biztosította.

Az est műsorvezetője Szigeti Zsófi (Solére) volt, az ő meghívására jöttek el a csapat tagjai, többször is kiemelték az este folyamán, hogy jóbarátok, gyakran járják együtt az éjszakát. Bár a csapat már túl van három Toldiban rendezett telt házas bulin, az A38 hajó színpadán először léptek fel abban a felállásban, amelyben a jövőjük egy részét is tervezik.

A csapatban, amely elsősorban az alternatív hiphop műfajban alkot, vannak előadók (Co Lee, Aminon, Kebab), producerek és DJ-k (Blaize, Ezial, Buku), de mivel a zene mellett a megjelenésre és az arculatra is nagy hangsúlyt fektetnek, van külön vizuális megjelenésért felelős (Quan) és a sajtómegjelenéseket koordináló, emellett fotósként, videósként közreműködő tag is (Yungmatka). Az arculatot támogató promóciók és események hivatalos fotódokumentációjára külön kétszemélyes csapat állt fel Szabó János és Kalicz Máté személyében.

Az ölelés csak egy másik módja annak, hogy elrejtsd az arcodat – énekli Brian Molko a Placebo Hugz című felvételén, amely a zenekar Never Let Me Go című új albumán hallható. A rock and rollban minden bonyolult gitárszóló olyan, mint egy ölelés, talán ezért is van, hogy nehéz a rock and roll szorításából szabadulni.

A Placebo kilenc évvel a 2013-as Loud Like Love-ot követően jelentkezett új albummal. Sokan azt gondolták a 2016-os A Place For Us To Dream című dupla válogatásuk után, hogy az életmű kerek, lezárt és folytathatatlan, de a Never Let Me Go mindenre rácáfol.

Közismert, hogy bizonyos, évmilliókkal ezelőtt felrobbant csillagok fénye csak most érkezik meg a Földre. A rock and roll is fel tud robbanni a színpadon, ahogy a csillagok is, főleg, ha olyanok játsszák, mint a Red Hot Chili Peppers.

Ezekhez nem kell isteni energia, elég csak beüzemelni egy neonfeliratot. A Red Hot Chili Peppers Unlimited Love című új lemezének borítóján is neonfelirat vibrál, amely a határtalan szerelem üzenetét írja bele az éjszakába.

Nemcsak az a szenzáció, hogy a RHCP új lemezzel jelentkezett, hanem az is, hogy több mint egy évtizede fizetés nélküli szabadságon lévő gitárosuk, John Frusciante visszatért a zenekarba. Frusciante először 18 évesen, Hillel Slovak halála után csatlakozott a Red Hothoz, és karakteres játékával a zenekar kulcsfigurája lett. Nélküle nincs Mother's Milk, sem Blood Sugar Sex Magik. 1992-ben kilépett, hogy aztán diadalmasan térjen vissza, kulcsszerepet vállalva az 1999-es Californication lemezen, majd újra bedobta a törölközőt a 2009-es Stadium Arcadium című dupla album turnéja után.

Április 15-én, 104 éves korában meghalt Art Rupe zenész, üzletember és producer, aki többek között Little Richard karrierjét is elindította – írja a Los Angeles Times.

És itt van, és itt van és itt van! Az SHM, a Swedish House Mafia egy évtizede halogatott, váratott és tologatott albuma áprilisra, a buliszezon kapujára elkészült, hogy nyáron az EDM és a house-zene szerelmesei lerombolhassák rá az összes fesztivál összes táncterét. Megvallom az őszintét, egyszerre voltam lelkes és szkeptikus a lemezzel szemben, hisz nagyon kíváncsi voltam, Angello Ingrosso és Axwell hármasa mit hoz ki belőle, de fogalmazzunk úgy, hogy az urak hoztak egy olyan színvonalat, ami elvárható volt tőlük.

Kezdésnek egy kis vérfrissítés, mielőtt belevágnánk, hiszen pár hete már írtunk róla, hogy a Swedish House Mafia visszatér, új albumot jelentett be, és néhány single-t is kidobott ezt promotálandó olyan nevekkel kooperálva, mint Sting vagy a The Weeknd (erről bővebben itt lehet olvasni).

Ezeknek a daloknak kellemesen pozitív volt a fogadtatása, persze egy ekkora supergroup visszatérése nem maradhat visszhang nélkül. A föld talán nem remegett bele, de azért a váratlan meglepetésfellépésük felkorbácsolta annyira a kedélyeket, hogy idén nyáron már rengeteg prominens színpadon láthatjuk őket, és rázhatjuk le magunkról a mindennapi agygörcsöt olyan ütős dalokra, mint a One (Your Name), a frissen debütált Mouth To A Flame és a Redlight, valamint a mindenki által jól ismert Don’t You Worry Child.

Frenk a kádban. Vékony srác, habtól csöpögő ujjai között füstöl a cigaretta. Csillaghálóról énekel klasszikus dallamvezetéssel. Az Éjjeli utazás című új számát simán elénekelhetné Poór Péter 1981-ben, ha lenne időgép, és Antal Imre meg tudná magyarázni a felkonfban, mit jelent a szöveg.

A harsonás részt bármikor el tudnák adni nekem azzal, hogy erre csajozott Belmondo a Zsaru vagy csirkefogó? egyik jelenetében.

Ez a dallam olyan szép, mint a bolyongó égitestek

 – énekli Frenk, és fröcsög a hab a trombitából. Nem kevésbé dekadens, mint a harmincas évek Berlinje, plusz, ha a főszereplő épp nincs a kádban, trikója, sminkje, egész valója a Kabarét idézi, vagy egy abszintos francia éjszakát. 

A szöveget és a szemtelenül magabiztosan más kort idéző stílust figyelve talán nem véletlenül jut eszembe, hogy ez egy jól beállt sláger, fittyet hány mindennek, röpül és nevet. Jó, hogy van ilyen.

Az Éjjeli utazás Frenk ősszel megjelenő Abszolút szabadon című lemezére készült, amely már a hetedik albuma. Maga úgy fogalmaz, hogy az új klippel debütáló szám a lemez „egy könnyedebb darabja”.

’’Az In/Out/In című, alapvetően instrumentális felvételeket tartalmazó új Sonic Youth-lemezben nem maga a hanganyag a legizgalmasabb, hanem az, hogy ez egy életjel, és még az sem kizárt, hogy egyszer újra összeáll a poptörténet talán legjobb noise-rock zenekara.

Ránézésre a jammeléseket rögzítő, 2000 és 2010 között készült anyag egy EP, hiszen csak öt számot tartalmaz, de a felvételek között több, tízpercesnél is hosszabb kompozíció található, és a maga több mint negyven percével ez igenis nagylemez.

A Sonic Youth mindig is szerette a végtelenített szólókra emlékeztető zajköltészetet, amelyeket már az 1986-os EVOL óta szépen kibalanszíroztak hagyományos popstruktúrákkal, sőt sima indie-rock slágerekkel.

Közösségi oldalán értesítették közönségüket a Dance Gavin Dance tagjai, hogy szerdán elhunyt a zenekar 34 éves basszusgitárosa. 

Összetörve tudatjuk, hogy barátunk, basszusgitárosunk, Tim Feerick tegnap este meghalt 

A korábbinál nagyobb és sokkal látványosabb köntösben tér vissza a Sziget Fesztivál egyik legizgalmasabb programépítménye, az underground elektronikus zene epicentruma, a Samsung Colosseum – olvasható a szervezők közleményében.

Az Európában már komoly hírnevet szerzett egyedi helyszínen fellépő művészek sorában ott lesz Ben Klock, Joris Voorn, Sasha, Matador és a már korábban bejelentett Nina Kraviz, Kölsch és – sok további DJ mellett – Seth Troxler.

Saját nappal ünnepli a STRAND Fesztiválon 18. születésnapját a Halott Pénz: augusztus 20-án 18 koncerttel és programmal várják a közönséget Zamárdiban.  

A Halott Pénz Fesztivál 24 órás buliján mások mellett Krúbi, a ByeAlex és a Slepp, Dzsúdló, a Supernem és a hiperkarma, tábortűz és kertmozi is szerepel az egész napos programban, amelynek része a Balaton legnagyobb tűzijátéka is.