Mobiltender, Crunchpad, Wave, Street View, Wolfram Alpha, és még sok minden, ami nem sikerült 2009-ben.
Michael Arrington, a TechCrunch alapítója másfél évet dolgozott azon, hogy piacra dobja a Crunchpadet, egy csak webezésre kitalált, érintőképernyős mobiltáblát. 12 hüvelykes képernyő, egyetlen be-kikapcsoló gomb, wifi meg valami Linux, olcsón, 200-300 dollárért – ez volt az alapötlet, és ez lett volna 2009 egyik legnagyobb dobása is egyben. De a projekt az utolsó előtti pillanatban, november végén elbukott, mert Arrington összeveszett beszállító partnerével, a Fusion Garage nevű céggel. Alig jelentette be Arrington, hogy a Crunchpad halott, volt munkatársa már el is kezdett házalni a a JooJoora átkeresztelt webtábla egy példányával. A gép az első tesztek szerint ígéretes ugyan, de azt az 500 dollárt, amit kérni akarnak érte, egyszerűen nem éri meg, főleg hogy ennyi pénzért kapni rendes netbookot is.
Minden különösebb hírverés nélkül érkezett a Google kamerás autója májusban Budapestre, hogy lefényképezze a főváros utcáit, és végre a Magyarországról készült utcaképek is felkerülhessenek a Street View-ra. Mi is nagy erőkkel vetettük magunkat a Google-autó nyomába, hátha sikerül felkerülnünk a térképre, de nincs nekünk akkora szerencsénk. Jóri András adatvédelmi biztos nem sokkal később aggályosnak nevezte a Street View-t, mert az nem takarja ki rendesen a járókelők arcát, és azt sem lehet tudni, hol és meddig tárolja a Google a fényképeket, amelyek közül sok személyes adatnak minősül. A Google milyen csendben elkezdte, olyan csendben abba is hagyta a fotózást, és senki nem tudja, újrakezdi-e, és ha igen, mikor. A román Norc bezzeg megcsinálta, rajta is vagyunk.
Mobiltender – jöttek, mentek
Bár 2008-ban írta ki a Nemzeti Hírközlési Hatóság a negyedik mobilszolgáltató megjelenését segítő pályázatot, csak 2009 tavaszán derült ki, hogy az egészből semmi nem lesz. Az érdeklődők egy részénél lenyomozhatatlan volt, hogy ki áll az ajánlat mögött, és a gazdasági válság teljesen átírta a meghirdetett frekvenciablokkok értékét, illetve az új mobilcég létrejöttének a valószínűségét. A frekvancia parlagon maradt, és még mindig csak három igazi szolgáltató van Magyarországon. Jó, megjelent a Postafon, de arra meg a rivális szakértők mondják, hogy virtuális mobilszolgáltatónak sem nevezhető, csak Vodafone újracsomagolva.
– Tényleg lesz egy program, ami kiszámolja az élet értelmét? – hitetlenkedtünk még márciusban, amikor a brit fizikus, Stephen Wolfram bejelentette a Wolfram Alphát. A „komputációs tudásmotortól” sokan minimum Google-alázó képességeket vártak, de kiderült, hogy nem több szofisztikált számológépnél, amely persze demográfiai vagy időjárási adatokkal is nagyszerűen bánik, de áttörést nem hozott. „Lexikonnak felszínes, keresőnek gyenge” – írtuk végül csalódottan. Fényes karrier helyett a Wolfram Alpha aztán féléves nyűglődés után, november szépen beolvadt a Microsoft Bingjébe, ami jó hír a Microsoftnak, de rossz hír azoknak, akik messiásként tekintettek a programra. Az élet értelme természetesen továbbra is 42.
A nálunk boldogabb népek már jó ideje felfedezték, hogy minél tovább van világos, annál jobb nekik – a spanyolok és a franciák sokkal tovább élvezhetik a napsütést, mint a magyarok, mert ők nem szégyelltek eggyel keletebbre fekvő időzónához csatlakozni. Nekünk bezzeg derogál. Hiába indítottunk téren és időn átívelő kampányt a Facebookon, a Twitteren és a Tumbleren, hogy rávegyük a magyarokat az időzónaváltásra, csak mérsékelt sikerről számolhatunk be: még saját olvasóinknak is csak alig ötöde támogatta az ötletet, hogy a mostani zóna helyett csatlakozzunk inkább Romániáéhoz és Ukrajnáéhoz. A kérdésben megnyilvánuló legmeggyőzőbb szakértőnek az SZDSZ-es Gulyás József bizonyult, aki kamera előtt fejtette ki, hogy azért nem támogatja az időzónaváltást, mert az „beavatkozás lenne a természet rendjébe”. Jó, akkor rohadjunk meg itt a sötétben.
Alapvetően nincs gond a nagyfelbontású filmekkel, de most még a filmek és a lejátszók is túl drágák ahhoz, hogy széles körben elterjedjenek. Gazdagabb és fejlettebb országokban már éledeznek az online videotékák és boltok, ahol legálisan beszerezhetők a filmek. Sajnos az optikai adathordozó egyáltalán nem szükséges ahhoz, hogy a nagyszoba falát beterítő plazmatévén lessük meg Megan Fox 1920x1080 pixeles hátsóját. Amíg nem mennek le az árak, addig a lakosság szorgalmasan készül a bluray nélküli világra, amelyben az internet és a merevlemez az úr.
Google Wave – ha ez a jövő, várhatott volna
Nem rossz, nem rossz a Google Wave, de amekkora felhajtás volt körülötte, amilyen öldöklő harc dúlt a meghívókért, ahhoz képest mindenképpen csalódás. A Google szerint a Wave olyan, amilyen az email lenne, ha ma találták volna fel, és nem évtizedekkel ezelőtt. Nos, a ma feltalált emailekbe gond nélkül lehet pl. Google Maps-et meg hűtőmágnesjátékot beágyazni, de ha csak ennyi, akkor várhattak volna még néhány évet az újrafeltalálással. A Wave legérdekesebb újításának a publikus üzenet indítása bizonyult, mert így egy helyen lehetett látni a sok geeket, akiknek sikerült meghívót lejmolniuk. Indítottunk is egy Index-wave-et. El tudják képzelni, milyen az, amikor egyszerre kétszázan beszélnek? Na, pont olyan volt. Bele is fagyott a Firefox, azóta se mentünk vissza.
Jól berobbantak a mobilos szoftverboltok, de a gombafelhő alatt óriási a káosz. Az Apple sikerként könyveli el, hogy az iPhone és iPod Touch felhasználói több mint százezer programból válogathatnak, de ember legyen a talpán, aki megtalálja ezek közt a legjobbakat. A fejlesztők pedig panaszkodnak, hogy alig bírják keresztülnyomni az Apple bürokratikus rendszerén a szoftvereik frissítését. A Google Android szoftverboltjában még mindig csak ingyenes szoftvereket találunk, a fizetősök Magyarországon nem elérhetők. Androidon még nagyobb kihívás a mobilos kliensben megtalálni a legjobb programokat.