A franciaországi világbajnokságon nem lehetett megverni Olaszországot, de megmutatta magát Brazília is, és bemutatkozott a catenaccio elődje. A magyar válogatott a döntőig ment, de ott nem bírt a címvédővel. Futball a háborúk árnyékában, és háború a futballpályákon.
Vb-történelem: 1930, 1934, 1938, 1950, 1954, 1958, 1962, 1966, 1970, 1974, 1978, 1982, 1986, 1990, 1994, 1998, 2002, 2006, 2010, 2014
A II. világháború előtti utolsó jelentős sporteseményre már komoly hatással volt a nyugtalan európai helyzet, a Franciaországban rendezett tornáról Spanyolország az országban zajló polgárháború miatt nem utazott el, Ausztria – a kor egyik meghatározó futballhatalma – pedig az Anschluss miatt megszűnt létezni, bár néhány játékosuk pályára lépett a német válogatottban. Ausztria bekebelezése miatt páratlan számú csapattal (15) kezdődött a torna, amelyről távol maradt Uruguay és Argentína is, a két ország azért tiltakozott, mert korábban arról volt szó, hogy a földrészek egymás után kapják a vébéket, Uruguay pályázott is az 1938-as megrendezésére.
A torna legnagyobb esélyesének a címvédő Olaszország számított, a világbajnokság nagy taktikai húzása mégsem a zseniális Vittoriao Pozzóhoz fűződött, hanem a svájci Karl Rappanhoz, aki verrou néven, egy söprögetővel felálló formációban játszatta csapatát, amely később catenaccio néven vívott ki magának gyűlölettel vegyes tiszteletet. Erős magyar válogatott utazott Franciaországba, a csehek is jó csapatot vittek, de 1938-ban mutatta meg magát először igazán Brazília is.
Az egyenes kieséses rendszerben rendezett vébé első köre meghozta a történelem első mesternégyesét, a lengyel Ernest Wilimowsky szerzett négy gólt Brazília ellen, de hosszabbításban 6-5-re a dél-amerikaiak nyertek. Magyarország Holland-Indiával melegített (6-0), Svájc kiverte Németországot, és a csehek is magabiztosan jutottak a legjobb nyolc közé. Svédországnak Ausztria visszalépése, és a szerencsés sorsolás miatt csak Kubát kellett legyőznie (8-0) ahhoz, hogy elődöntős legyen, a többi ágon kiegyenlített meccsek voltak.
A magyarok kiverték Rappan svájci válogatottját, először fordult elő, hogy a házigazda kiessen (az olaszok 3-1-re nyertek Párizsban), a brazilok és a csehek pedig horrormeccsen (3 piros lap, két csonttörés) játszottak döntetlent, majd az újrajátszást a későbbi gólkirály Leonidas vezetésével Brazília nyerte.
Az alsó elődöntőágon a magyar válogatott ugyan már az első percben megkapta első gólját a világbajnokságon, de még az első félidőben összeszedte magát, és feltörölte a pályát Svédországgal: Zsengellér Gyula mesterhármast vágott, Sas Ferenc és Sárosi György is gólt szerzett, 5-1-gyel jutott a döntőbe Magyarország. A svéd válogatott hiába akart szép ajándékot adni V. Gusztáv király 80. születésnapjára.
A másik ágon a brazil szövetségi kapitány, Ademan Pimenta érthetetlen döntést hozott, és a csehek utáni újrajátszás miatt a döntőre pihentette legjobb csatárát, Leonidast. Soha nem fog kiderülni, miért érezte úgy, hogy a címvédő Olaszországot legjobbjuk nélkül is kiverik, Leonidas mindesetre valóban kipihente magát, és a bronzmeccsen 2 gólt lőtt Svédországnak, a döntőbe viszont Colauatti és Meazza góljaival az olaszok jutottak. Pozzo csapata nem volt a közönség kedvence, egyrészt kiverte a házigazdát, másrészt Benito Mussolini előtt tisztelegve a csapat nem kékben játszott, hanem feketében. A párizsi döntő 45 ezer nézője a magyarok győzelméért szorított.
A döntőben a világ legjobb csapata volt Magyarország ellenfele, és Olaszország végig fölényben is játszott. Colauassi gólját Titkos még kiegyenlítette, de a szünetben már 3-1-re vezettek az olaszok, a Serie A történetének legeredményesebb góllövője, Silvio Piola is duplázott. Sárosi 20 perccel a lefújás előtt még visszahozta a reményt, a 4-2-es vereségen nem volt mit szégyellnie a magyar válogatottnak.
Az olasz csapat kiemelkedett a mezőnyből, a zseniális Giuseppe Meazza passzaiból (három gólt készített elő a döntőben) a csatárok ontották a gólokat, jól védekeztek, és a futball egyik nagy olasz professzora ült a kispadjukon. Egymás után két világbajnokságot nyertek, a keret egy része közben kicserélődött, de valószínűleg a világháború újabb címek szerzésében akadályozta meg őket, hiszen a 40-es években uralta az olasz labdarúgást a világ legjobbjának tartott Grande Torino (a csapat tagjai 1949-ben egy repülőgép-szerencsétlenségben elhunytak).
(Borítókép: Keystone / Getty Images Hunagary / Index)