Vb-történelem: 1930, 1934, 1938, 1950, 1954, 1958, 1962, 1966, 1970, 1974, 1978, 1982, 1986, 1990, 1994, 1998, 2002, 2006, 2010, 2014

Az 1974-es világbajnokság rengeteg érdekes történetet hozott, mégis az egyik leghangulattalanabb torna volt az NSZK-é. Ennek egyik oka, hogy a torna alatt végig rossz idő volt, a másik, hogy a hagyományosan sok nézőt vonzó válogatottak nem jutottak ki, vagy gyengén szerepeltek, a keleti blokkból pedig ekkor nem volt egyszerű átugrani meccset nézni a vasfüggöny nyugati oldalára.

A selejtezőkből bejutott néhány egzotikus ország (Haiti, Zaire), de elbukott több nagyhatalom is: Anglia, Spanyolország és Franciaország nem jutott ki, a szovjetek pedig azért léptek vissza, mert Chilével kellett volna pótselejtezőt játszaniuk, de a marxista elnököt megdöntő országban éppen tömegesen végezték ki a kommunistákat. Chile 1-0-ra nyerte a selejtezőt, miután a játékvezető sípjelére a játékosai végigfutottak a távolmaradó szovjetek térfelén, és az üres kapuba gurítottak.

A magyar csapat drámai körülmények között esett ki, hazai pályán csak Svédországot kellett volna legyőzni a kijutáshoz, de hiába vezettünk kétszer is, egy hajrában kapott góllal 3-3-ra végeztünk, és kiestünk. Bicskei Bertalan, későbbi szövetségi kapitány első és egyetlen válogatott meccsén nem parádézott, de nem csak az ő hibái miatt nem jutott ki a válogatott, amely a kor sztárcsapatára, az Újpestre épült. A selejtezőknek egyébként rekordszámú (98) csapat futott neki világszerte, hogy a 16 vb-hely egyikét megszerezze az 1966 után újra megváltozott rendszerben lebonyolított világbajnokságon.

Nem volt egyenes kieséses szakasz, két csoportkört játszottak. Az elsőből a csoportok első két csapata jutott a nyolc közé, a második csoportkörből a győztesek egyből a döntőbe mentek, a bronzmeccset a két második játszotta. A németországi vébén mutatkozott be a jelenleg is hivatalos vb-trófea, miután 70-ben a brazilok végleg megkapták az eredeti Jules Rimet trófeát.

Már az első körben voltak komoly meglepetések. Olaszország csúnyán megbukott, a tornára fantasztikus csapattal érkőző lengyelek (a selejtezőben Angliát takarították el) és argentinok mögött végzett, kiesett, Jugoszlávia pedig megelőzte a csoportban Brazíliát. Az NSZK is átélt egy komoly sokkot, a meglepetésre kijutó NDK esélytelenül győzte le a nyugatiakat, akik 1972 Európa-bajnokaként toronymagas favoritnak számítottak, a válogatott gerincét adó Bayern München zsinórban három BEK-győzelmet aratott.

A németek megállítására egyedül Hollandia tűnt esélyesnek. A Rinus Michels által irányított, Johann Cryuff által vezetett csapat fejlesztette tökélyre a 30-as évek osztrák csodacsapatának totális futballját, amelyben a játékosoknak nem volt kötött helyük, csapatként mozogtak együtt, azaz mindenki támadott és mindenki védekezett. A taktikával az Ajax a Bayern előtti időszak európai királya volt, ugyanúgy három BEK-et nyertek, mint a németek, és a vébére is esélyesként érkeztek.

Bár csoportkör volt egyenes kieséses szakasz helyett, mégis úgy alakult, hogy mindkét középdöntőben volt elődöntőnek felfogható mérkőzés. A felső ágon a brazilok és a hollandok dönthettek egymás ellen (mindketten verték az NDK-t és Argentínát), Hollandia Neeskens és Cruyff góljaival legyőzte Brazíliát, és veretlenül ment be a döntőbe. Az alsó ágon hasonló volt a helyzet, az NSZK és Lengyelország tarolt, egymás elleni meccsüket Gerd Müller hajrágóljával nyerték a németek.

A döntőben a hollandok megszerezték a vb-döntők történetének leggyorsabb gólját, ami egyben az első büntető is volt a finálék történetében. Még egy dologban első volt: a németek akkor értek először a labdába, amikor Sepp Maier kipiszkálta a kapuból, azelőtt egy 15 érintésből álló holland támadás futott a pályán, végül Berti Vogts vágta fel Cruyffot. A hollandok alázták a németeket, fényezték a játékot, de túlságosan megnyugodtak, a németek szívósan játszva előbb egyenlítettek, majd Gerd Müller góljával megnyerték a döntőt.

A német ünneplés nem tartott sokáig, a keretet feszítő ellentétek miatt a győzelmi bankett közepén a csapat sztárjai lemondták a válogatottságot, és távoztak. A szövetséggel végig vitában álló Paul Breitnerhez csatlakozott szakadárok közül később kilépett Franz Beckenbauer, de sokan a világbajnok csapat sztárjai közül valóban nem léptek soha többet pályára az NSZK válogatottjában.

A döntő a holland válogatott tragédiája is volt, hiszen a totális futballt bemutató csapat a világbajnokságon 14 gólt vágott, és a döntőig csak egyet kapott (a selejtezőn 24-2-vel jutottak túl), mégsem tudott bajnoki címet szerezni. A bronzmérkőzésen Lengyelország 1-0-ra legyőzte Brazíliát, a győztes gólt szerző Grzegorz Lato 7 góllal a torna gólkiálya lett.

(Borítókép: Getty Images Hungary / Index)