Vb-történelem: 1930, 1934, 1938, 1950, 1954, 1958, 1962, 1966, 1970, 1974, 1978, 1982, 1986, 1990, 1994, 1998, 2002, 2006, 2010, 2014

Az 1956-ban rendezőnek kijelölt Chile iszonyatos katasztrófát élt meg 1960-ban, amikor a valaha mért legerősebb földrengés sújtott le a térségre. Két évvel a világbajnokság előtt a szervezőbizottság elnöke, Carlos Dittborn híressé vált beszédében („Semmink nem maradt, de mindenünket beleadjuk”) megígérte, hogy Chile megrendezi a tornát, és bár ő maga két hónappal a nyitómeccs előtt meghalt, a dél-amerikaiak nagyobb hiba nélkül lebonyolították az 1962-es világbajnokságot.

A lebonyolítási rendszer már nem változott jelentősen 1958 után, Chilében is csak annyi történt, hogy nem rendeztek rájátszást az azonos pontszámmal végzett csapatoknak, a gólkülönbség döntött. 49 csapat indult el a 14 helyért (a rendező és a bajnok automatikus résztvevő volt), két erős csapat, az előző (Franciaország, 58) és a következő (Portugália, 66) világbajnokság bronzérmese nem jutott ki Chilébe.

Ott volt viszont a magyar válogatott, amelytől nem sokat várt a közvélemény, mégis nagyon kevés hiányzott, hogy a legjobb négybe jusson. Baróti Lajos az Aranycsapat utáni korszak (Grosics maradt hírmondónak) legjobbjaival lenyűgözte a világot, közönségszórakoztató játékkal nyerte meg a csoportját, az első kör után a helyi lapok azt írták: „Aki jó futballt akar látni, annak irány Rancauga” (itt játszotta meccseit a magyar válogatott). Pedig gond volt bőven a torna előtt: Farkas János és Sándor Csikar megsérültek, végül utóbbi elutazott Chilébe, és ott volt Tichy is, akit magaviseleti okokból (az olaszországi edzőtáborban egy meccsen a játékát ért kritikára válaszolva elküldte a bánatba a kapitányt) akart otthon hagyni Baróti, de a társai megszavazták, hogy az öntörvényű csatár is utazhasson. Tichy a holtversenyben gólkirályi címet szerzett Albert mögött a csapat legeredményesebbje lett, a Csehországnak lőtt szabadrúgásgóljával akár újra a legjobb négy közé juthatott volna a magyar válogatott, ha a játékvezetők is úgy látják, hogy a labda a kapuból pattant vissza.

A csoportban precíz, taktikus játékkal legyőztük Angliát (2-1), felfaltuk Bulgáriát (6-1), a csoportelsőségért már elég volt Argentínával egy 0-0. A keleti blokknak egyébként is jó vébéje volt, az újra fantasztikus csapattal érkező Csehszlovákia mellett a Szovjetunió is megnyerte a csoportját, mögöttük Jugoszlávia ment be a negyeddöntőbe.

A rengeteg durva meccset, kiállítást, útszéli jeleneteket hozó világbajnokságon már a csoportkörben elvérzett két európai nagyság: az olaszokat a futballtörténelem legundorítóbb meccsén a házigazda chileiek verték 2-0-ra, a Helenio Herrera által irányított nagyképű spanyolok (Gentóval, di Stefanóval, Puskás Ferenccel) pedig a csoport utolsó helyén végeztek. Herrera védekezésre épülő taktikája, amivel az Interrel végigtarolta a világot, a vébén megbukott.

A negyeddöntőig simán menetelő Brazília 9 világbajnokkal érkezett, de a 4-2-4-es rendszert 4-3-3-asra cserélte, újabb úttörő taktikai formációjának köszönhetően nem érezte meg igazán azt sem, hogy Pelé a második meccsükön megsérült. A 21 éves sztár helyett a valaha volt legnagyobb jobbszélső, Garrincha villogott, de 58 világbajnoka, Mario Zagallo, és a Pelét helyettesítő Amarildo is jól játszott. A brazilok az elődöntőbe jutásért simán intézték el Angliát (3-1).

A jugoszlávok kétszer egymás után buktak el Németország ellen, Chilében végül megtört az átok, Radakovics hajrában szerzett góljával kiejtették az NSZK-t. A magyar válogatott hiába préselte a kapujába a cseheket, Viliam Schrojf mindent védett, miután Scherer a 13. percben vezetetést szerzett a cseheknek, Tichy szabadrúgásgólját pedig nem adta meg a játékvezető, mert úgy látta, nem volt bent. A nehezen emészthető vereség legjellemzőbb pillanata az volt, amikor Sándor Csikar végigcselezte magát a pályán, és már csak az üres kapuba kellett volna gurítania, de a segíteni igyekvő Fenyvesi feldöntötte.

Az elődöntőkben a chileiek hiába fogadkoztak, 77 ezer szurkolójuk előtt csak megnehezíteni tudták a Garrincha és Vavá góljaival már a szünetben 3-1-re vezető brazilokat, végül a címvédő 4-2-vel jutott a döntőbe, ahol a jugoszlávokat nagy meccsen, újra kapusa segítségével legyőző Csehszlovákia várt rájuk. A csehek voltak az egyetlenek, akik pontot szereztek a brazilok ellen: a csoportkörben 0-0-ra végeztek.

Bár Garrinchát kiállították az elődöntőben, ott lehetett a csehek ellen, de nem ő, hanem a Pelét helyettesítő Amarildo egyenlítette ki Josef Masopust (a világbajnokság évének aranylabdása) gólját. A 24 év után újra vb-döntőt játszó csehek nagyot harcoltak, de csak a 70. percig tudták tartani magukat, ekkor Zito fejelt gólt, majd Vavá is betalált, amivel beérte a góllövőlistát vezető ötöst, így az 1962-es világbajnokságnak hat gólkirálya lett.

Aymore Moreira brazil válogatottja – ha nevekben hasonlított is az 58-asra – más felállásban játszott, Pelé sérülése miatt Garrincha lett a húzóembere, de Svédországhoz hasonlóan Chilében is közönségszórakoztató, szép futballal nyert világbajnoki címet, és végleg meghonosította a brazilos játék kifejezést.

A bronzérmet Chile szerezte meg, a Jugoszlávia elleni meccs utolsó helyzetéből betaláló Eladio Rojas nemzeti hős lett, hiszen az ő góljával ejtették ki a negyeddöntőben a Szovjetuniót. A játékos agya egyébként a szovjetek elleni győztes gól pillanatában úgy elborult, hogy fékevesztett örömében a meglepett Lev Jasint kezdte el ölelgetni.

(Borítókép: Getty Images Hungary / Index)