Vb-történelem: 1930, 1934, 1938, 1950, 1954, 1958, 1962, 1966, 1970, 1974, 1978, 1982, 1986, 1990, 1994, 1998, 2002, 2006, 2010, 2014

Az 1990-es világbajnokságot sokan a legrosszabb tornának tartják, az olaszországi torna hozta a legalacsonyabb gólátlagot (2,21), és a legtöbb kiállítást (16). 116 ország indult el a 22 helyért, hozzájuk csatlakozott a címvédő Argentína és a házigazda Olaszország.

Magyarország – ezt sorozatunk további részeiben felesleges is kiemelni – nem jutott ki a vébére, még a mexikói sokk alatt oda-vissza döntetlent játszottunk Máltával, idegenben Írországtól és Spanyolországtól is csúnyán kikaptunk, így az északírek elleni összesen 4 pont sem segített.

Nem sokon múlt, hogy a Szovjetunió rendezze a tornát. Sorban visszaléptek a jelöltek, a két ország között kellett dönteni, és a szovjetek óriási diplomáciai bakit elkövetve a döntés előtt egy nappal jelentették be az 1984-es olimpiai bojkottjukat, aminek nyilvánvalóan köze volt ahhoz, hogy az olaszok kapták a rendezést. A tornáról kizárták Mexikót, majd később Chilét is, előbbi egy ifijátékos korával ügyeskedett egy tornán, a chileiek pedig szimuláló kapusuk miatt kaptak eltiltást. A FIFA kiemelést készített a hat csoport beosztása előtt, aminek az 1986-os (és kis mértékben a 82-es) világbajnokságon nyújtott teljesítmény volt az alapja, de a négy évvel korábban bukó olaszokat muszáj volt kiemelni, így egy 86-os negyeddöntősnek ki kellett kerülnie az első kalapból. Óriási viták után az angolok csúsztak be a legjobb hat közé a spanyolok előtt, pedig Spanyolország együtthatója magasabb volt, hiszen szemben az angolokkal 78-ban is ott voltak, és 86-ban is csak büntetőkkel estek ki.

A spanyolok nyilvánosságra hozták az egyébként valóban nyomós okot, miszerint az angolokat mindenképpen el akarták küldeni Szardíniára, hogy rettegett szurkolóik ne a nagyvárosokban csináljanak botrányt. Az olaszok célja kettős volt, hiszen a Cagliariban található Sant'Elia stadionnak ez volt az egyetlen esélye, hogy 40 ezer nézőt lásson.

A csoportkörben Olaszország csatársztárjai közül kitűnt a vébé előtt csak egyszeres válogatott Salvator 'Toto' Schillaci, az ő góljaival – szűk győzelmekkel, tartalékos játékkal – mentek tovább az olaszok. A B csoportot óriási meglepetésre Kamerun nyerte, 9 emberrel legyőzte a címvédő Argentínát. Célt ért az afrikaiak taktikája, ami arra épült, hogy mindenbe belerúgtak, amihez sikerült elég közel kerülniük. A címvédő csak legjobb harmadikként ment tovább, mert Románia is megelőzte a csoportban.

Brazília első helye nem volt meglepetés, Costa Rica továbbjutása annál inkább, a D csoportot megnyerő NSZK mögött az utoljára legnagyobb államrendszerébe tömörülő Jugoszlávia ment tovább, harmadikként Kolumbia is a 16 közé jutott. A spanyolok és az angolok is megnyerték a csoportjukat, előbbi a legutóbbi vébé elődöntősét, Belgiumot és Uruguay-t vitte magával, az angolok mögött pedig a három döntetlennel álló írek és a gyengélkedő hollandok jutottak a nyolcaddöntőbe.

A 16 között a 74-es vébédöntő visszavágója mellett a két dél-amerikai hatalmasság, Brazília és Argentína találkozott, és az első három világbajnokság győztesei, Uruguay és Olaszország is összecsaptak, mégsem ők kerültek a középpontba, hanem az első afrikai negyeddöntős, Kamerun, amely az emlékezetes Higuita-bakit kihasználó Roger Milla góljával verte Kolumbiát. A szögletzászlónál bemutatott részegítő szambára az is emlékszik, aki még kicsi volt 1990-ben.

Argentína (egy fantasztikus Maradona-szóló utáni Caniggia-góllal) legyőzte Brazíliát, Olaszország pedig Schillaci újabb találatával Uruguay-t. Az NSZK–Hollandia-nyolcaddöntőben a jobban játszó németek megérdemelten nyertek, a meccs nem csak arról marad emlékezetes, hogy a németek revánsot vettek a két évvel korábbi Európa-bajnoki elődöntőért, hanem a Völler-Rijkaard köpködésről is.

A csehek alaposan elverték Costa Ricát, Írország pedig az első olyan ország lett, amely úgy jutott egy világbajnokság negyeddöntőjébe, hogy egyetlen meccsét sem nyerte meg: Romániát büntetőkkel ejtették ki. A jugoszlávok a végére hagyták a döntést, miután két, hajrában esett góllal 1-1-re végeztek a spanyolokkal, majd hosszabbításban Pikszi Sztojkovics még egyszer betalált, a jugók mentek a negyeddöntőbe.

Jugoszlávia az elődöntőbe már nem jutott be, újra büntetőkkel kikapott Argentínától. A címvédő hőse Sergio Goycochea volt, két jugoszláv 11-est is megfogott, pedig csak azért védett, mert Nery Pumpido megsérült. Az unalmas, gyenge meccseknek még nem volt vége, az olaszok 1-0-ra verték az íreket, az NSZK pedig egy Matthäus-büntetővel legyőzte Csehszlovákiát.

A negyeddöntők első jó meccsét a meglepetéscsapat játszotta, Kamerun 7 perccel a lefújás előtt 2-1-re vezetett Anglia ellen, és jobban is futballozott ellenfelénél. Az angolokat Gary Lineker mentette meg, a világ legelegánsabb csatára két könnyen befújt büntetővel fordított – a 2. már a hosszabbításban esett –, és a legjobb négy közé lőtte Angliát, amely először jutott egy hazájától távol rendezett vébén ilyen messzire.

Az első elődöntőben annál jobban nem is lehetett volna összezavarni a nápolyi szurkolókat, mint hogy Maradona ellen kelljen szurkolniuk. Toto Schillaci góljával az olaszok vezettek, de 517 perc után gólt kapott a védelmük: Caniggia találatával kialakult a végeredmény, büntetők következtek. A mindent eldöntő 11-est Maradona rúgta be abban a stadionban, ahol néhány héttel korábban a klub történetének második bajnoki címéért isteni magasságokba emelték a szurkolók. Argentína úgy jutott a döntőbe, hogy a vébé alatt mindössze öt gólt szerzett.

A másik elődöntőben is büntetők döntöttek: az NSZK Brehme góljával vezetett, az angolok Lineker révén a hajrában egyenlítettek. A 11-eseket a németek lőtték jobban, az utolsó két angol, Chris Waddle és Stuart Pearce (a Psycho) hibázott, Németország a döntőbe jutott, azaz megismétlődött a négy évvel korábbi finálé.

A legalacsonyabb színvonalúnak mondott döntő hozott néhány elsőt: Pedro Monzon a döntők történetének első kiállítottja lett (Dezotti meg a második a hajrában), Argentína az első csapat lett, amely nem szerzett gólt a döntőben. A németek Andy Brehme 85. percben belőtt büntetőjével megnyerték a meccset, három arany-, és ugyanennyi ezüstérmükkel a világ legeredményesebb futballnemzete lettek. Franz Beckenbauer Mario Zagallo nyomdokaiba lépve játékosként és edzőként is vb-győztes lett.

A bronzmeccsen végre születtek gólok a rendes játékidőben, és akcióból: Olaszország 2-1-re verte Angliát. A győztes gólt Schillaci szerezte, aki hat góljával a gólkirálya lett minden idők legkevesebb gólt hozó világbajnokságának. A FIFA is érezte, hogy valamit tenni kell, mert rossz irányba halad a játék, az olaszországi torna után vezették be a hárompontos rendszert, ami a döntetlen értékvesztését jelentette.

(Borítókép:  Getty Images Hungary  / Index)