Vb-történelem: 1930, 1934, 1938, 1950, 1954, 1958, 1962, 1966, 1970, 1974, 1978, 1982, 1986, 1990, 1994, 1998, 2002, 2006, 2010, 2014

Németország – ha nem is simán nyerte el a rendezési jogot – kiváló világbajnokságot rendezett: a körülmények makulátlanok voltak, a stadionok, a közvetítések, a biztonsági intézkedések működtek, minden olyan volt, ahogy azt Németországtól várta az ember. A torna – papíron – legnagyobb hiányzója az Európa-bajnok Görögország volt.

A FIFA eltörölte az aranygólt, és először volt kénytelen selejtezőt játszani a címvédő, csak a házigazdának jutott automatikus hely. A selejtezőkből rengeteg újonc, vagy új néven, kisebb államszövetségbe tömörülő ország (11) jutott ki, Európában még egy komoly botrány is belefért a selejtezőkbe, a törököket meglepetésre kiütő svájciak bonyolódtak ökölharcba a hazaiakkal a lefújás után Isztambulban.

A magyar csapat Lotthar Matthäusszal próbálta meg kiharcolni a kijutást, de gyorsan kiderült, hogy nem a magyar válogatott lesz az egykori világsztár első sikeres állomása. Egy idő után már talán nem is a kijutásról, vagy az eredményekről szóltak a csapat meccsei, hanem arról, hogy hány botrányos képességű játékost lehet beválogatni csak azért, hogy a menedzserük el tudja passzolni őket. Izlandot és Máltát oda-vissza vertük, ez ekkorra már komoly sikernek számított, a továbbjutók ellen sanszunk sem volt, a horvátok elleni hazai döntetlen már csak annak volt köszönhető, hogy egyik csapatnak sem számított a meccs. A németet az új stratégiát hirdető MLSZ gyorsan elküldte.

A magyar csapat Lotthar Matthäusszal próbálta meg kiharcolni a kijutást, de gyorsan kiderült, hogy nem a magyar válogatott lesz az egykori világsztár első sikeres állomása. Egy idő után már talán nem is a kijutásról, vagy az eredményekről szóltak a csapat meccsei, hanem arról, hogy hány botrányos képességű játékost lehet beválogatni csak azért, hogy a menedzserük el tudja passzolni őket. Izlandot és Máltát oda-vissza vertük, ez ekkorra már komoly sikernek számított, a továbbjutók ellen sanszunk sem volt, a horvátok elleni hazai döntetlen már csak annak volt köszönhető, hogy egyik csapatnak sem számított a meccs. A németet az új stratégiát hirdető MLSZ gyorsan elküldte.

Németország – nem különösebben meggyőző játékkal – megnyerte gyengécske csoportját, és ugyanígy tett Anglia is, amely az utolsó körben jó meccsen 2-2-t játszott a szintén továbblépő svédekkel. A C csoportban papírforma volt Argentína és Hollandia továbbjutása, de Elefántcsontpart mindkettőt alaposan meghajtotta, Szerbia labdába sem rúgott. Aki látta, nem felejti el Argentína egyik szerbeknek lőtt gólját (a hatból), amit 24 passz előzött meg.

A D csoportból Portugália és Mexikó ment tovább, az olaszok is megnyerték a négyesüket, ráadásul a szokottnál magabiztosabban, hiszen csak egy amerikaiak elleni döntetlennel botlottak, a szintén továbbjutó Ghánát és a cseheket legyőzték. (Az iksz az USA-val akár sokba is kerülhetett volna, a csapat egyik legmegbízhatóbb tagja, Daniele De Rossi egy durva könyöklésért 4 meccses eltiltást kapott.)

Az F csoportot Brazília veretlenül nyerte, de mögöttük nem a horvátok, hanem a masszív ausztrálok mentek tovább. Svájc gólt sem kapva nyerte meg a csoportját, mögöttük Franciaország vergődött tovább a visszatért Zidane hátán, a hazai rendezésű vébéjén 4. Dél-Korea kiesett. Spanyolország nagyot játszott a csoportkörben, az első meccsen agyoncsapott (4-0) Ukrajna ment tovább velük.

A nyolcaddöntőkben még mindenki tartalékolt, a németek két Podolski-góllal kiejtették Svédországot, Anglia egy Beckham-szabadrúgással győzte csak le Ecuadort, és az ekkorra már komoly esélyesnek vélt Argentína is hosszabbításig verekedett Mexikóval. Brazília elverte Ghánát (3-0), ezen a meccsen szerezte Ronaldo azt a gólt, a 15.-et, amivel minden idők legeredményesebb vb-góllövője lett, de csak 2014-ig maradt az, a német Miroslav Klose előzte meg.

Az olaszok – ismét emberhátrányban – már a büntetőkre készülődtek Ausztrália ellen, amikor Fabio Grosso kiharcolt egy véleményes büntetőt, Totti pedig a nyolc közé lőtte Olaszországot. Ukrajna (rettenetes meccsen) büntetőkkel kiejtette Svájcot, ami az első csapat lett, ami úgy esett ki vébéről, hogy gólt sem kapott.

Spanyolország vezetett ugyan Franciaország ellen, de a franciák a hajrában megfordították a nyolcaddöntőt, és haza küldték a világbajnokságukat újra eltoló spanyolokat. Portugália a vébé leggusztustalanabb meccsén 1-0-ra legyőzte Hollandiát, a 16 sárgát és négy kiállítást hozó összecsapás kicsúszott a játékvezető kezéből, egymást követték az alattomos faultok, könyöklések.

A negyeddöntőben az olaszok könnyű águkat kihasználva lelépték Ukrajnát, úgy jutottak a legjobb négy közé, hogy nehéznek mondható meccsük sem volt. Argentína megszerezte a vezetést Németország ellen, és Pekerman elhitte, hogy végig tudja bekkelni a meccset a házigazda ellen. Sorban lehozta támadóit, törvényszerű volt, hogy a hajrában gólt kap, tizenegyesekkel pedig nem lehet legyőzni Németországot. (Főleg, ha Lehmann kapus a sportszárába dugja a galacsint, amire fel van írva, melyik argentin hová lövi a 11-est.)

Anglia újra egy sztárja miatt bukott, Beckham 98-as visszarúgása után Wayne Rooney taposta meg ellenfelét, amiért – Cristiano Ronaldo közbenjárásával – piros lapot kapott. Újabb visszatérő motívum: Anglia büntetőkkel esett ki, ezúttal a szokásosnál is gyengébben rúgták a 11-eseket (4/1).

Franciaország Zidane régi önmagát idéző briliáns játékával legyőzte Brazíliát, érdemes megnézni a videót, amin az utolsó zseniális irányító összes lényeges labdaérintését összeszedték.

1892 óta először csak európai csapat jutott a legjobb négy közé. A házigazda érdekes meccset játszott Olaszországgal az első elődöntőben, a Fabio Cannavaro irányította olasz védelem állta a németek támadásait, a rendes játékidő végén 0-0 lett. A hosszabbításban Marcelo Lippi úgy határozott, nem akar büntetőket rúgni Németország ellen, és telerakta a csapatát támadókkal, az olaszok a 11-esek előtt két perccel végigvittek két támadást, és kiütötték a házigazdát.

A Münchenben közutálatnak örvendő portugálok sem bírtak Zidane-nal, az irányító büntetőjével Franciaország jutott a döntőbe.

A kisdöntőben a németek legyőzték Portugáliát, és egyáltalán nem voltak csalódottak a bronzéremmel, a világbajnokság előtt talán alá is írták volna a harmadik helyet, Miroslav Klose pedig még a gólkirályi címet is megszerezte 5 góllal. A mérkőzésen visszavonult a német válogatottól Oliver Kahn, a 2002-es világbajnokság legjobb kapusa és legjobb játékosa.

A döntőre szinte senki nem emlékszik, csak annak legmeghatározóbb jelenetére. Gyors gólváltás (Zidane 9., ill. Materazzi 19.) után mindkét csapatnak voltak helyzetei, az olaszok a kapufát találták el, a franciák egy büntetőt kérhetnek némi joggal számon, de a 90 perc, majd a hosszabbítás végén is döntetlen volt az eredmény. A 110. percben viszont sok minden eldőlt: Zidane Materazzi lefejeléséért piros lapot kapott.

A francia játékosnak nem ez volt az első ilyen megnyilvánulása, a 98-as vébén egy durva taposásért kapott pirosat. Materazzi lefejelésének okáról számtalan pletyka terjeng, annyi biztos, hogy az olasz védő ronda megjegyzést tett a francia egyik nőrokonára. A kiállítás után jöttek a büntetők, David Trezeguet a 2. körben hibázott, az olasz vébégyőzelmet jelentő 11-est az elődöntő hőse, Fabio Grosso lőtte be, de egyik társa sem hibázott.

Olaszország 1994-ben büntetőkkel bukta el a döntőt, Németországban 11-esekkel szerezte meg negyedik világbajnoki címét, amivel a legeredményesebb európai nemzet lett.

Az év végén Fabio Cannavaro kapta az Aranylabdát, ami egyértelműen az elsősorban kiváló védekezésével célba érő olasz válogatott dicsérete volt.

(Borítókép: AFP / Index)