A brazíliai világbajnokságra úgy kellett összevadászni a résztvevőket. A csapzott mezőnynek először volt tagja Anglia, rengeteg eltiltás és visszalépés után, a furcsa lebonyolítás végén akaratlanul is lett döntő: Uruguay folytatta hagyományait, és amelyik tornán elindult, azt megnyerte. A brazilok sárgába öltöztek.
Vb-történelem: 1930, 1934, 1938, 1950, 1954, 1958, 1962, 1966, 1970, 1974, 1978, 1982, 1986, 1990, 1994, 1998, 2002, 2006, 2010, 2014
Az 1942-es és 46-os világbajnokság a II. világháború miatt elmaradt, és a FIFA hiába próbálkozott, nem talált senkit, aki az általuk kijelölt 1949-es esemény rendezését bevállalta volna. A 42-es tornát Brazília rendezte volna, és végül némi győzködés után 46-ban bejelentette, hogy 1950-ben megrendezi a negyedik világbajnokságot.
A résztvevők összeszedése szintén nem volt egyszerű. A két korábbi világbajnokság győztese, Olaszország csak úgy tudott elutazni, hogy minden költségüket állta a FIFA, a két részre szakadt Németország egyik felében sem volt még futballszövetség, A kelet-európai országok részvételéről szó sem lehetett, Törökország visszalépett, India pedig azért nem indult el, mert a szövetség írásban is megerősítette, hogy a játékosaik nem játszhatnak mezítláb. Helyükre Franciaországot és Portugáliát hívták meg, de a portugálok egyből nemet mondtak, a franciák pedig csak úgy mentek volna, ha nem kell Brazílián belül 3000 km-t utazniuk két meccs között. A brazilok nem változtattak a kiíráson, Franciaország is visszalépett. Ott lehettek viszont a brit csapatok, miután újra csatlakoztak a FIFA-hoz, a Brit Bajnokságot megnyerő Anglia elutazott, a második skótok viszont visszaléptek.
Végül nem is sikerült feltölteni a 16 helyet, ezért 13 résztvevővel indult a csoportkör. Ez azt jelentette, hogy két négyes, és egy hármas csoport mellett Uruguaynak mindössze Bolíviát kellett legyőznie ahhoz, hogy máris a helyosztócsoportba kerüljön. A döntő lebonyolítása először és utoljára körmérkőzéses rendszerben történt, a négy csoport győztese jutott a legjobb négy közé, mégis úgy alakult, hogy egy mérkőzésen dőlt el a világbajnoki cím sorsa.
A brazíliai vb hihetetlen meglepetéssel indult. A torna egyik nagy esélyesének tartott Anglia a csoportjából sem jutott tovább, mert kikapott az Egyesült Államoktól és Spanyolországtól is. A szinte kizárólag amatőr játékosokkal felálló amerikaiak elleni vereség az angol futballtörténelem egyik legnagyobb sokkja, az angliai újságírók azt hitték, elírásról van szó, és 10-1-re nyert Anglia, csak lemaradt egy számjegy.
A sportág tanítómesterei első világbajnokságukról megszégyenülten távoztak, saját, futballban elfoglalt helyükről a vb után további tájékoztatást kaptak Uruguaytól, Argentínától, mielőtt az egész a magyar válogatott wembleyi látogatásában csúcsosodott ki.
A brazilok is megszenvedtek a csoportban, a Svájc elleni döntetlenjük miatt az utolsó körben le kellett győzniük Jugoszláviát. A továbbjutáshoz végül szerencse is kellett, a Maracanába kisétáló szerb kulcsember, Rajko Mitics beverte a fejét, nélküle kezdte el a meccset csapata, és még a vonal mellett rakták össze a játékost, mikor Brazília megszerezte a vezetést. A brazilok végül 2-0-ra nyertek, és bejutottak a döntő körbe.
Olaszország nem csak a háború miatt volt romokban, egy évvel a világbajnokság előtt a válogatott gerincét adó torinói csapat, a Grande Torino minden játékosa életét vesztette egy repülőgép-szerencsétlenségben. Az olasz futballnak évekre volt szüksége, hogy újra ütőképes csapattal utazzon vébére, 1950-ben az amatőrökből álló svéd válogatott győzte le őket, és jutott a világbajnokság döntőjébe.
A körmérkőzéseket meggyőző formában kezdte Brazília, a svédeket 7-1-re, a spanyolokat 6-1-re verte, Uruguay döntetlent játszott Spanyolországgal és egy 84. percben esett góllal lebirkózta Svédországot. A csoport utolsó mérkőzésén egyszerű volt a helyzet: Uruguaynak le kellett győznie a hivatalosan 199 ezer, valójában cirka 220 ezer nézője által hajtott Brazíliát, minden más eredmény a házigazda világbajnoki címét jelentette volna.
Brazília megszerezte a vezetést, a 66. percben Schiaffiano egyenlített, 11 perccel a lefújás előtt Alcides Ghiggia megszerezte az uruguayiak győztes gólját is. A gólszerző később azt mondta: „három ember tudott teljes csendet teremteni a Maracanában: Frank Sinatra, a pápa és én”, a híradások ugyanis arról szóltak, hogy a meccs utolsó 10 percében egy pisszenés sem hallatszott a világ legnagyobb stadionjában.
Uruguay elképesztő rekordot mondhatott magáénak a győzelemmel, hiszen nemcsak veretlen volt a világbajnokságokon, de mindkettőt meg is nyerte, amin elindult. A bronzérmet Svédország szerezte meg, ami csak azért érdekes, mert a tornáról eltiltott magyar válogatott nem sokkal a világbajnokság előtt Stockholmban 2-2-t játszott a svédekkel, Budapesten pedig egy laza ötöst gurított ellenfelének. A szóban forgó magyar válogatott négy évvel később Arancsapat néven meg sem állt a világbajnokság döntőjéig.
(Borítókép: Az uruguayi Juan Alberto Schiaffino és a brazil kapus, Moacyr Barbosa. AFP / Index)